Hajdú-Bihari Napló, 1980. május (37. évfolyam, 101-125. szám)

1980-05-22 / 118. szám

00 H­ill MKMBM Ú­JJ HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1980. MÁJUS­­12. o­lvastuk Debreceni Konzervgyár Híradója A lap hosszú cikkben számol be a paradicsomtermelő gaz­daságok bevonásával tartott szakmai tanácskozásról. Ennek tanulságaként többek között megfogalmazódott, hogy töre­kedni kell kevesebb paradicsom konténeres mozgatására, mert ezzel is csökken a készletfelhalmozódás. Ugyanakkor nagy súlyt kell fektetni az ütemes szállításra. A gyár nem zárkózik el egy paradicsomtermelési rendszer esetleges megszervezésétől. Az említett eszközökkel a veszteségek mintegy 50 százalékkal csökkenthetők lennének. BIOGAL Híradó A ma már országos hírű Szebellédy brigád népművészeti munkájáról szól a lap egyik cikke. A nyolc évvel ezelőtt még 16 fős csoport példája másokra is hatott: a gyárban mintegy 100 főt számlál a szakkör. Megyénk községeiben és országos rendezvényeken is részt vettek a hímző szakkör tagjai. Szak­mai hírnevük alapja: tökéletesen elsajátított öltéstechnikák, a múzeumi gyűjtemények tanulmányozása, a hímzéshagyo­mányok helyszíni gyűjtése. Mindazt ismerik, amit ma a ma­gyar hímzések között számon tartunk. Gördülőcsapágy Az MGM lapja igen érdekes szakmai cikkben számol be arról, milyen erőfeszítéseket tettek a tőkés export által tá­masztott szigorú minőségi igények megfelelő teljesítésére. A cikk többek között kiemeli, hogy a környezet tisztaságának hiánya nagy gondot okoz: egyetlen levegőben szálló kvarc­szemcse is úgy károsíthatja a csapágygolyó felületét, hogy az már nem felel meg a magas követelményeknek. Emellett beszámol az írás azokról a gyári kísérletekről, melyekkel a nagy pontosságú gyártást fejleszteni lehet, vagy kell. Sz. G. Mit jelent a SÁHV? Az Ifjú Gárda formaruhás fiatalok mellett egyre gyak­rabban látunk megyénk vá­rosaiban, településein MHSZ- formaruhás fiatalokat is, akik — főleg vasárnaponként— a foglalkozások előtt és után „korzóznak” az utcán. Ezek az MHSZ-formaruhát viselők sorköteles fiatalok, akik katonai bevonulásuk előtt honvédelmi jártasságot szereztek. Az oktatás befe­jeztével önként vállalva ver­senyszerűen számot adnak az elsajátított katonai elméleti és gyakorlati feladatokról. E felmenő rendszerű verseny­­forma rövidítését jelenti a SÁHV, vagyis sorkötelesek általános honvédelmi verse­nye. Miből tevődik össze e komplex verseny? Kispuská­val párbaj lövészet, ahol több bukócélt kell időre leküzde­ni. Majd 4—6 kilométeres távon több harcászati felada­tot kell megoldani, illetve akadályokat leküzdeni (pél­dául kézigránátdobás, kötél­­hídon való átkelés, árokát­­ugrás, tájolás, távbecslés, pr-feladat stb.). Ezt követően egy 13 elemmel nehezített 400 méteres kör alakú aka­dálypályát kell leküzdeni időre, s főleg ügyesen és gyorsan. A versenyen 6 fős rajok­ban indulnak a fiatalok, így sok függ a kollektív munká­tól, a jók együttműködésé­től. Egymást segíthetik a ver­senyzők és az eredmény a közös munka gyümölcse. E versenyforma igazi férfias helytállást, állóképességet, kitartást, szívósságot, lelemé­nyességet igényel. A megyei döntőt az MHSZ Hajdú-Bi­­har megyei vezetősége — kö­zösen Szabolcs megyével — május 17-én a Szabolcs me­gyei Balkányban rendezték A legjobbnak a MÁV Jármű­javító csapata bizonyult, s ezzel jogot szerzett a Nyír­egyházán június 20—22. kö­zött megrendezésre kerülő országos döntőn való részvé­telre. Második helyezést a hajdúszoboszlói városi csa­pat, harmadik helyet a be­rettyóújfalui csapat ért el. Bárány Tamás: MÁSFÉL SZOBA ÖSSZKOMFORT (Regény) „Hisz azért késtem! Kerestem telefonon, de persze, csak a munkahelyén! Meg akartam várni, amíg beér! Otthon nem hívhattam nehogy az anyósom vagy apósom vegye föl a kagy­lót!” „Még ilyenkor se vagy hajlan­dó velük...?” — kérdezte Gyuri értetlen arccal. „Még ilyenkor se! Ezt te nem értheted, Gyuri! Akit úgy meg­bántottak, mint engem!...” Most Hartmann Zoli tolta hom­lokára szemüvegét, ahogy a gór­csöve fölül rám nézett. „De hát mi lesz így magukkal, Juditka?” Csak sóhajtottam, tehetetle­nül. „Nem tudom. Csak azt tu­dom, hogy így már nem bírom sokáig... a gyerek, nélkül, férj nélkül, lakás nélkül, kegyelem­ágyakon ...” „Mégiscsak egy albérletbe kel­lene inkább, én azt mondom ...” Bódis Gyuri ránézett: „Albérletbe, gyerekkel? Hol élsz te, Zolikám? Ki vesz ma oda családot albérletbe?” „És ki vigyázna Krisztikére? — szólt Ibi is. — Vagy az albér­lettel mindjárt bölcsőde is jár, azt hiszi, Zoltán?” Hartmann levette szemüvegét, felállt, bólintott. „Sakk-matt... De akkor még­sem lesz más, mint az, hogy kibé­kül a szülőkkel, Juditka!” A fejem ráztam. „Azokkal én soha! Azóta már a férjemet is teljesen elvadították tőlem! Reggel mondtam neki, hogy vegyen a gyereknek legalább két kiló narancsot, azt mondta, rendben, de fölírja az árát, ha már úgysem fizetek gyermektar­tást! Jó, mondtam, írd föl, de ak­kor mondd meg neki, hogy a na­rancsot az anyukája küldte!” „Szörnyű! — csapta össze ke­zét Hartmann. — Itt tartanak már? A férje benyújtja a szám­lát, ha valamit költ a gyerekre?” „Én ragaszkodom hozzá!” „De miért?” — kiáltotta Sári. Ránéztem, s azt mondtam, na­gyon határozottan: „Mert válunk.” „Úristen! — mondta Hartmann, és lezökkent mellém egy üres székre. — Akkor igazán nem tu­dom, mi lesz magukkal, Juditka! Ha már remény sincs a kibékü­lésre! — Nézett, egyre csak né­zett rám, tanácstalanul. — Mi lesz így magával?” Csönd volt, mindenki engem nézett. „A főnökkel kellene beszél­ned ...” — szólt nagysokára Bó­dis Gyurkra. „Ugyan minek? — legyintett Sári. — Kis pont ő ahhoz, hogy lakást osztogasson!” „De, de! — kiáltotta Ibi. — Csak beszélj vele, hátha kitalál vala­mit ! Amilyen jó fej!” „És amilyen jó helyen dolgo­zik a felesége!...” — dünnyögte Bódis Gyuri. „Ugyan! — legyintett Hart­mann. — A tanácsnál...” „De hol! — kiáltotta Gyuri. — A lakáshivatalban!” Csak ültem, néztem őket. „És ezt csak most mondjátok?!” — kérdeztem elképedve. 26 Meglepett, mennyire óvatos. Október végén egyszer — igen, szeptemberben járt nálunk, s be­szélt Étivel, Éti meg október de­rekán üzent neki, hogy sürgősen bonyolítsa le a válást, s azóta rendszeresen találkoztunk — a munka után megbeszélés szerint vártam lent a kocsiban, hogy be­viszem a városba és beülünk va­lahová egy órácskára. Hanem hát hasztalan vártam. Mert amikor felbukkant a kapuban, s én már melegítettem a motort, hogy nyomban indulhassunk, egyszerre azt látom, hogy egy magas, szőke fiatalember áll elébe. Rövid, ide­ges szóváltás, majd a fiú beleka­­rol, és elindulnak a buszmegálló felé, anélkül, hogy Judit akár csak egyetlen pillantást vetett volna rám. Azt hittem, az epém fakad el, olyan düh ragadott torkon. Bo­­londítsd az anyádat, kisfiam, fúj­tattam magamban, gázt adtam, és elrobogtam mellettük az úton. Vé­ge, mondtam magamnak meg­könnyebbülten, hálistennek vége! Nincs több szemjáték, titkos hu­­nyorítás, hogy jöjjön be a szobám­ba, mert mondani akarok vala­mit: nincs több színészkedő csel­lengés az étkezőben, hogy üres széket keresek, aztán a hangos meglepetés, hogy mit tesz isten: éppen mellette látok meg egyet... Holnaptól csönd lesz, nyugalom lesz! Átnézek rajta: a mai eset után ez a legkevesebb, ami jár neki! Hanem másnap már kora reggel bejött hozzám, kezében hatalmas jegyzetfüzet. Gondosan becsukta az ajtót, s szorosan elébem állt. „Ne haragudjék a tegnap dél­utánért! — súgta izgatottan. — Egész éjjel alig aludtam, annyira bántott!... De a férjem várat­lanul idejött értem, és nem volt más választásom! Nekem most nagyon is vigyázni kell a híremre, tudja! Ezt az ügyvédem megma­gyarázta! Hisz az anyósom nyil­ván ragaszkodni fog a gyerekhez, és mindent elkövetnek, hogy a vá­láskor nekik ítéljék! De mert kis­lányról van szó, erre egyetlen re­ményük van: ha engem a bíróság erkölcsi okokból alkalmatlannak nyilvánít a gyermeknevelésre ... Persze, hogy keresik majd az ilyen jellegű bizonyítékokat elle­nem! Érti most már, miért men­tem el tegnap a férjemmel, búcsú nélkül?” Értettem, hogyne értettem vol­na! Akkor már alaposan ismer­tem megromlott házasságának tör­ténetét, tudtam, milyen ragaszko­dással csügg a gyermekén, és ter­mészetesen igazat adtam neki. Kapcsolatunk tehát folytatódott, ha ugyan kapcsolatnak lehet ne­vezni a vékonyka szálat, amely összefűzött bennünket: az össze­­nézéseket, közös ebédeket, a heti két-három csésze kávét azokban a főutaktól távoleső, koszlott kis eszpresszókban. De több, hiába, egyelőre nem ígérkezett. Hiszen hogyan is agi­táltam volna, hogy legyen az enyém, amikor nem lett volna — hol! Talán a barátnőinél, akiknél kegyelemből alszik? Vagy az any­jánál, Vecsésen? Netán az én anyámnál?! Hát hol, hol, hol?! De ahányszor csak eszembe jutott ez a keserves gond — s jutott eszem­be elégszer! — mindannyiszor nyomban meg is melegedett a szí­vem tája, mert arra gondoltam, most ugyan sehol —, de nemso­kára lesz már hely, ahol átöleltem, hisz­eti gyakran biztatott, hogy a kis kolléganő ügye jól áll, mond­jam meg neki, ne veszítse el a re­ményét! A napok hát folytak, folydogál­­tak ebben a feszült várakozásban, ebben a fojtott készülődésben a szerelem örömére. Sok szó nem esett erről köztünk; ennyit már azért én is megtanultam a fia­taloktól! Hajdan sokat beszéltem a nőknek a szerelemről, mert va­lami ostoba francia mondást hal­lottam, amely így szólt: a szere­lemről beszélni annyi, mint sze­retkezni ... Hát, nem tudom, le­het, hogy a Szajna-partján igaz ez a mondás, de hogy mifelénk nem, azt tanúsíthatom. Ha sokat beszéltem egy nőnek az érzel­meimről, a kettőnk érzelmeiről (abban a hitben, hogy a fran­cia mondás alapján ezzel erotizá­­lom), rendszerint nem lett a do­logból semmi... (Folytatjuk) Szakmai társasutazások Az AGROINFORM—IBUSZ Mezőgazdasági Utazási Irodá­ja eredményeiről, idei tervei­ről, szakmai túraajánlatairól tartottak sajtótájékoztatót az Óbuda Termelőszövetkezet­ben. Elmondották, hogy év­ről évre megközelítően azo­nos számú — több mint hét­ezer — külföldi érdeklődő te­kinti meg hazai szakprog­ramjaikat, s ugyanennyi ha­zai szakembert utaztatnak külföldre. A baráti országok szakem­bereit elsősorban mezőgaz­dasági üzemeink gépesítettsé­ge, a melléküzemágak tevé­kenysége, a nyugati agrár­­szakembereket pedig állatte­nyésztésünk eredményei ér­deklik. Az utazások zöme egy-egy rangos nemzetközi kiállításhoz kapcsolódik, és az élenjáró gazdaságok meg­tekintésére, szakmai tapaszta­latszerzésre irányul. A prog­ramok között szerepel példá­ul Lengyelország fejlett ló­­tenyésztésének, a faiparának, az NDK jól szervezett agro­kémiai központjainak, a Szov­jetunió dohányiparának meg­ismertetése. Kertészeti, szőlészeti tanulmányutakat szerveznek Jugoszláviába, Görögországba, Bulgáriába, Hollandiába, Belgiumba, Franciaországba. Különle­gességnek számít az augusz­tusi leningrádi halászati vi­lágkiállítás és a decemberi, Angliában megrendezendő Királyi Mezőgazdasági Kiál­lítás megtekintése. Felvilágosítás Mindaddig, míg az iskola és az egyetem zárt világában ismerkedtem a magyar nyelv grammatikájának, mondat­tanának logikus felépítésével, úgy véltem, hogy anyanyel­vünk világossága, sokszínű kifejezésmódja maradéktala­nul érvényesül az élet min­den területén. De az „élet is­kolájában” a nyelv is más­ként szól. Lassan felsejlik előttem is, hogy az a tanult magyar nyelv lehet ugyan áttetsző és logikus, de amit hallok nap mint nap — televízió­ban, rádióban —, amit olva­sok hirdetésekben, reklámo­kon, brosúrákban és vállalati beszámolókban, az homályos, zavaros, sokszor egyszerűen értelmetlen. A gyermekjátékok árle­szállítását természetesen úgy kell hirdetni a plakáton, hogy „egyes” játékok 30 százalékos árengedménnyel kaphatók. Hogyne. A tömeg­ben sodródva vajon honnan tudom meg, melyek azok az „egyes” játékok? A televí­zió egyik reklámja más ok­ból ütött szíven. Azt mondja egy igen disztingvált, ugyan­akkor felhőtlenül vidám úr: „Kapacitást keresünk!” ösz­­szeráncolt szemöldökkel vo­nom azonnal felelősségre fiaimat: nem ti tökítették el azt az izét? Nem, nem ők voltak. Azt tudom, hogy a Kék fény is keres idősként valakit, jó okkal, de az ille­tőről mindig pontos személy­leírást adnak a műsorban. Nem lehetne netalán ezt a bizonyos hogyishívjákot, ezt a kapacitást is közelebbről meghatározni ? Megvan! Múltkoriban hal­lottam egy beszámolót. Ab­ban többször előfordult az egyes, meg a kapacitás, sőt volt ott még bizonyos ne­hézség, zökkenőmentes terv­teljesítés, hatékonyság és sok hasonló, magyarnak tet­sző (de nem áttetsző) kifeje­zés. Hogy hol hallottam ezt a­­beszámolót, az viszont már komoly keresztkérdésnek minősül, mert­­eddig tudo­mányosan ki nem derített okokból) e szavak hallatán az én figyelmem rögtön alvás­nak adja a fejemet. A belső hang azt súgja: nyugodtan aludj, itt most ködösítés jön. Tulajdonképpen miért is akadékoskodom? Hisz drága szép anyanyelvünk — mely népünk beszédében és fel­irataiban egyaránt él — csak újabb bizonyítékát adja hal­latlan rugalmasságának. Ez­zel a nyelvvel nemcsak tisz­tán, közérthetően lehet vala­mit közölni, hanem jelképe­sen, burkoltan is. A nyelv csak eszköz: az írók, költők jelképes szimbólumai a vilá­gos, de érzékletes megjelení­tést szolgálják. Egyes veze­tők, feliratszerzők és a nyelv egyéb bajnokai pedig arra használják a magyar és ide­gen kifejezéseket, hogy a nagy semmit kerítsék vele körül. Pontosan meghatároz­zák, hogy nem kívánnak világosan szólni, beszélnek, de nem közölnek. Kapacitást keresünk egyes magyar nyelvi kifejezések gyártására, hogy a fokozódó világpolitikában a begyűrű­ző gazdasági nehézségek ne akadályozzák bizonyos ele­mek miszerinti megnyilatko­zását. (Tessék?) Szilágyi Gábor Tapétakiállítás és -vásár Tapétakiállítás és -vásár nyílt május 20-án Debrecenben, a TÜZÉP és a Szak­ipari Szövetkezet közös rendezésében a TÜZÉP Kossuth utcai mintaboltjában. Ötödik alkalommal rendeznek olyan jellegű kiállítást, melyet vásárlással és díjtalan szaktanácsadással kötöttek egy­be. Az elmúlt év hasonló időszakában 1,5 millió forintos árukészlet talált gazdára. A mostani kiállításon 4 millió forintos árukészlet, sok változatos színű és jó minőségű hagyományos és fotótapéta vár eladásra. A vásárlók kedvét fokoz­za, hogy a tavalyihoz viszonyítva bővült a választék. 150 fajta hazai és külföldi hagyományos, és 60-féle változatos, esz­tétikus kivitelű fotótapéta várja a kiál­lítás megtekintőit és az árucikkek vásár­lóit. A bemutató időszakában a Szakipa­ri Szövetkezet lakásszervizének új szol­gáltatási formáját is igénybe veheti a lakosság. A helyszínen OTP-ügyintézést és munkavállalást is intéznek. Díjtalan szaktanácsadással, használati utasítások­kal, szakmai prospektusokkal is szolgál­nak az eladók a tapétakiállítás — amely naponta 8 és 16 óra között tekinthető meg — ideje alatt. Lek Gábor

Next