Hajdú-Bihari Napló, 1980. augusztus (37. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-14 / 190. szám
Tájékoztató Lengyelország gazdasági helyzetéről, bel- és külpolitikájáról VARSÓ Lengyelország gazdasági helyzetéről, bel- és külpolitikájáról adott áttekintést kedden délután Jerzy Lukaszewicz, a Lengyel Egyesült Munkáspárt politikai bizottságának tagja, a KB titkára. Varsóban működő külföldi tudósítók kérdéseire válaszolva a többi között elmondta: a 70-es években az" ország gazdasága nagy fejlődésen ment keresztül, létrejött a korszerű ipari potenciál, mégpedig 90 százalékban saját erőből. A külföldön felvett hiteleket jól használták fel, de két tényezővel nem számoltak. Az egyik a tőkés piacon bekövetkezett árrobbanás volt, s nem számítottak arra sem, hogy Lengyelországnak évi hat— kilencmillió tonna takarmányt kell importálnia. Az idei esztendőben jelentős hiteltörlesztések esedékesek, ezért volt szükség az exportterv júniusban történt módosítására — mondotta Lukaszewicz, és hozzátette: a kiviteli terv módosítása a legszükségesebb import biztosítását is szolgálja. A mezőgazdaság idén — a kedvezőtlen időjárás, a súlyos árvizek ellenére — a tavalyinál várhatóan másfél millió tonnával több gabonát takarít be, ám még ez is mintegy kétmillió tonnával kevesebb a tervezettnél. Sürgető feladat — mondotta Jerzy Lukaszewicz — a gazdálkodás hatékonyságának növelése, ezen belül a nyersanyagokkal és a munkaerővel való takarékoskodás, továbbá az, hogy a termelékenység gyorsabban növekedjék, mint a bérek. Lukaszewicz szólt a júliusban lezajlott — és főként a gépipart érintő — egyes munkabeszüntetésekről is. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta a lengyel dolgozók alapvető érdekeit, és ismertette a kormányzat álláspontját. Beszámolt arról is, hogy a gépiparban az idei év harmadik negyedére tervezett béremeléseket a gondok megoldása céljából előbbre hozták. Külpolitikai kérdésekről szólva rámutatott: a Lengyel Népköztársaság az európai és a világbéke őszinte híve, és az az álláspontja, hogy a nemzetközi helyzetben tapasztalható nehézségek ellenére türelmes párbeszédre van szükség. Támogatjuk a helsinki záróokmányban foglaltak teljes megvalósítását, a madridi konferenciától pedig azt várjuk, hogy tárgyszerű megbeszélésekre kerüljön sor az államok közötti bizalom erősítése érdekében — mondotta Jerzy Lukaszewicz. (MTI) Kambodzsai és indiai vélemény Kínáról PHNOM PENH A kínai propaganda durván meghamisítja a kambodzsai kormány javaslatait, amelyek a vitás kérdések rendezését célozzák Thaiföldön. A délkelet-ázsiai államok közötti kapcsolatok rendezése ugyanis ellentétben áll Kínának a térségre vonatkozó nagyhatalmi, terjeszkedő terveivel — jelentette ki Hun Sen, a Kambodzsai Népköztársaság külügyminisztere a TASZSZ hírügynökségnek adott interjújában. A kínai diplomácia — mutatott rá Hun Sen — összetűzéseket provokál Indokínában, hogy ily módon ellenségeskedést szítson a térség államai között. Úgynevezett „segítség” ürügyén Peking beavatkozik szuverén államok belügyeibe, területüket Kambodzsa, Vietnam és Laosz elleni felforgató tevékenység szervezésére használja fel. A kínai vezetés nyilvánvalóan meghamisítja a valóságot, amikor azt állítja, hogy Thaiföld „biztonságáról” gondoskodik. Ellenkezőleg, Thaiföldet saját céljai érdekében arra ösztönzi, hogy konfliktusokat robbantson ki a Kambodzsai Népköztársasággal. ÚJ-DELHI Naraszimha Rao indiai külügyminiszter parlamenti felszólalásában élesen elítélte a pekingi vezetést, amely az Indiával való határviszályát úgy próbálja megoldani, hogy sajtójában különféle provokatív cikkeket jelentet meg. A külügyminiszter ezúttal is hangoztatta, hogy kormányának nincs tudomása egyfajta „történelmi dokumentum” létezéséről, amellyel nemrégiben álltak elő a kínai hatóságok, a mintegy 90 ezer négyzetkilométernyi indiai terület iránti igényük igazolására. Kijelentette, hogy az indiai térképeken feltüntetett határvonal megfelel az India és Kína közötti eredeti államközi határnak. A pekingi vezetők — fokozva az Indiára gyakorolt nyomásukat — arra törekszenek, hogy a kínai érdekeknek megfelelő határrendezést kényszerítsenek ki. Erre utal Pekingnek a közelmúltban tett és a sajtó útján terjesztett indítványa, amely lényegében azt tartalmazza, hogy Indiának bele kell törődnie az 1962-es kínai agresszió „eredményébe”, és el kell ismernie „Kína jogét” az elfoglalt indiai területekre — írja szerdai számában a kormányhoz közel álló National Herald című napilap. Künden a nagyvilágból WASHINGTON. Az Egyesült Államok szárazföldi és légierejének tizenhétezer katonáját szállítják át Európába, hogy augusztus végétől a Német Szövetségi Köztársaság területén részt vegyenek a NATO „Reforger” fedőnevű, évente megrendezett hadgyakorlatán — jelentették be kedden a Pentagonban. A hadgyakorlat, amelynek célja annak kipróbálása, hogyan lehetséges konfliktus esetén amerikai egységekkel megerősíteni a NATO európai erőit, szeptember végéig tart. ÚJ-DELHI: Tíz pakisztáni ügynököt tartóztattak le az indiai biztonsági erők Jammu és Kasmír államban. Kihallgatásuk során ügynöki mivoltukra utaló felszerelést és iratokat találtak. Az államban tovább folyik a pakisztáni ügynökhálózat más tagjai utáni kutatás, akik hírszerzési adatok gyűjtésével és a lakosság körében szakadár törekvések felszításával foglalkoznak. Csupán az elmúlt két hónap alatt 300 pakisztáni ügynököt fogtak el India határ menti területein. Korszakalkotó szerződés A második világháború után kötött nemzetközi szerződések közül jelentőségében csak nagyon kevés múlja felül azt az okmányt, amelyet immár éppen egy évtizede Moszkvában Leonyid Brezsnyev és Willy Brandt* írt alá: a Szovjetunió és az NSZK szerződése ez, s a tizedik évfordulón bízvást mondhatjuk, hogy hatását tekintve lényegesen több, mint két ország megállapodása a békés egymás mellett élésről. Előzmények Ezt a szerződést akkor méltányolhatjuk teljes értékében, ha történelmi összefüggéseiben vizsgáljuk. Tény, s a ma élő generációk közül a fiatalabbaknak ezt már el kell mondani, mert hiszen nem élhették át, hogy a második világháborút követően Nyugat-Németországnak, a mai szövetségi köztársaságnak életre hívói mindenekelőtt azt a szerepet szánták, hogy váljék előőrsállammá Európában a szocializmus pozíciói elleni általános offenzívában. Egyik fő politikai eszköze ennek a programnak az úgynevezett revansizmus volt. A revansizmus pedig nem volt — s maradványaiban ma sem — más, mint megtörtént társadalmi változások és meghúzott európai államhatárok kétségbevonása. Ez kellett ugyanis ahhoz, hogy a Szovjetuniót és európai szövetségeseit, tehát mindazokat a népeket, amelyek a hitleri birodalomnak korábban áldozatául estek, majd a fasizmus bukását követően a történtekből mélyreható konzekvenciákat vontak le, sakkban tartsák, megfélemlítsék. Évtizedek teltek el e politika jegyében. S csakis a kelet-nyugati erőviszonyokban a hatvanas, évek folyamán a szocialista államok javára bekövetkezett döntő pozíciójavulások vezettek el oda, hogy az NSZK- ban is követelni kezdték a szociáldemokrata ellenzék legelőrelátóbb vezetői az ország egész külpolitikájának felülvizsgálatát. A revansizmus bukása 1969 őszén az NSZK-ban új koalíció jutott kormányhatalomra: Willy Brandt szociáldemokratái és Walter Scheel szabaddemokrata pártja. Ma már történelmi tény, hogy ezek az államférfiak felbecsülhetetlen szolgálatot tettek e kontinensnek a szovjet—nyugatnémet szerződésre tett moszkvai ajánlat elfogadásával. Elindult tíz esztendővel ezelőtt egy folyamat, amit az NSZK új keleti politikája néven emlegetnek, s ami — tömören meghatározva — nem több, de nem is kevesebb, mint a tőkés Európa legerősebb államának kiegyezése a szocialista Európa egészével, a békés egymás mellett élés, a határok tiszteletben tartása alapján, a kölcsönös bizalom megteremtésére törekedve. A Szovjetunió és az NSZK — Vége felé közeledik az V. ötéves terv időszaka, s már szinte bizonyossággal állapítható meg, hogy a lakosság, a legszélesebb rétegek cselekvő módon azonosultak a terv céljaival — hangsúlyozta L. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára Mélykúti Attilának, az MTI munkatársának adott nyilatkozatában. — Úgy véljük, ez az azonosulás, a tevékeny közreműködés nem utolsósorban annak is köszönhető, hogy a tervet annak idején országos vitára bocsátottuk. Az utóbbi fél évtizedben a társadalom továbbfejlődött, nyilvánvaló tehát, hogy a VI. ötéves terv elképzeléseinek társadalmi vitáját a korábbinál is magasabb színvonalon kell megtartani. Minderre a népfront soron következő kongresszusának még az idén megkezdődő előkészítő szakasza, a községi, szerződését ugyanis követte az NSZK és az NDK alapszerződése, tehát a szocialista német állam teljes szuverenitásának az elismerése, a lengyel—nyugatnémet szerződés, amely pecsét az Odera—Neisse határon, aztán a prágai szerződés, amely nyugatnémet részről politikai jóvátétele a csehszlovák állam 1938—39-ben végrehajtott megsemmisítésének. Szocialista szövetségeseinkkel együtt, mi is e folyamat egyik alkotó elemeként teremtettünk teljes értékű diplomáciai kapcsolatot az NSZK-val. Végül, de korántsem utolsó sorban, ide tartozik a Nyugat-Berlinre vonatkozó négyhatalmi megállapodás, amely felszámolta a második világháború után keletkezett legveszélyesebb európai válsággócot. A szovjet—nyugatnémet szerződés, a nyomában kibontakozott folyamat nélkül Európa soha sem jutott volna el a helsinki biztonsági értekezlet záróokmányáig. Kontinensünk nem juthatott volna abba a politikai állapotba, amelyre ma is az a jellemző, hogy alapjában véve kedvező hatást gyakorol az egész nemzetközi helyzetre. Ma nemcsak azt mond Schmidt felismerése önámítás volna az évfordulón nem ejteni szót arról, ami ma árnyékot vet az NSZK nemzetközi pozícióira, Bonn és a szocialista országok viszonyára. Ez a NATO rakétafegyverkezési programjának szorgalmazásában játszott nyugatnémet szerep. Igaz, amikor Bonnban rájöttek: az Egyesült Államok mai vezetői őket is eszközül akarják felhasználni a Szovjetunió ellen kezdeményezett új erőpolitikájukhoz, Helmut Schmidt kormánya volt az is, amely legelsőül próbálta e program rossz szellemét korlátozni. Van tehát remény arra, hogy e roppant jelentőségű probléma kezelése közben a nyugatnémet kormány a jövőben többször gondol a moszkvai szerződés betűjére és szellemére, mint eddig tette. Hajdú János HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ) — 1980. AUGUSZTUS 14. Szadat levele Beginhez KAIRÓ Nincs értelme folytatni az „autonómiatárgyalásokat”, ha Izrael fenntartja Jeruzsálemre vonatkozó álláspontját. Ugyanakkor Egyiptom arra vár, hogy Begin jelezze: ez az álláspont módosulhat — lényegében így foglalható öszsze az a 18 oldalas levél, amelyet Szadat elnök intézett az izraeli kormányfőhöz a tárgyalások újbóli megszakításáról hozott döntését megindokolva. „Az izraeli parlament legutóbbi döntése Jeruzsálem bekebelezéséről megmérgezte a tárgyalások légkörét” — fejtette ki Szadat, és felszólította Izraelt, hogy számolja fel a Ciszjordániában és a Gáza-övezetben létesített félkatonai településeket. Benke Valéria látogatása Pest megyében Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának elnöke szerdán Pest megyébe látogatott. Elkísérte Deák Gábor, az MSZMP KB tagja, a KISZ Központi Bizottságának titkára. A vendéget a megyei pártbizottság budapesti székházában Arató András titkár fogadta. Ezután a Politikai Bizottság tagja a Kertészeti Egyetem halásztelki tangazdaságát kereste fel, ahol elsősorban az építőtábor középiskolásainak munkájáról tájékozódott. A megyei KISZ-bizottság, a tangazdaság és a Nagy Ilona Építőtábor vezetői a többi között elmondották, hogy immár hagyomány: a megye középiskolásai központi építőtáborokban vesznek részt — az idén mintegy 1900-an —, Pest megyébe viszont az ország más részeiből érkeznek tettre kész ifjak. Halásztelken jelenleg 128 lány dolgozik, Somogy megyei szakközépiskolából és szakmunkásképző intézetekből érkeztek. Munkájukra nagy szüksége van az 5600 hektáron gazdálkodó mezőgazdasági nagyüzemnek. Az előző turnusbeliekkel együtt nekik is köszönhető, hogy a 200 hektáros gyümölcsös termésének mintegy 70 százalékát külföldre szállíthatják. Benke Valéria megtekintette a lányok szálláshelyét, majd a korszerűen telepített, csepegtető eljárással öntözött almáskertet, s elbeszélgetett az építőtábor ott dolgozó fiataljaival. A legfontosabb sorompó Tíz esztendeje, a szovjet diplomácia kitartó erőfeszítéseinek eredményeként megszületett századunk egyik legfontosabb egyezménye, az úgynevezett atomsorompószerződés. Ennek lényege az, hogy nemzetközi megállapodással veszi elejét a nukleáris fegyverek tömeges elterjedésének, vagyis leereszti a józanság és felelősségérzet sorompóját egy olyan folyamat előtt, amely beláthatatlan következményekhez vezethetne. Sajnos a megállapodást nem minden nagyhatalom írta alá. Megtagadta az aláírást Franciaország, bár Párizsban kijelentették, hogy „enélkül is tartják magukat az egyezmény szelleméhez”, valamint a Kínai Népköztársaság, amely még szóbeli ígéretet sem tett, és magát a megállapodást is nyíltan ellenezte. Az egyezmény fontos pontja volt, hogy ötévenként a konferenciák svájci városában, Genfben összeülnek az érdekeltek, és megvitatják, hogyan valósultak meg a megállapodás előírásai, és mit kell tenni a jövőben a további eredményekért. Genfben most másodszor került sor ilyen tanácskozásra. Az összkép meglehetősen vegyes. 114 állam aláírta az egyezményt, amelyről megállapítható, hogy lényeges szerepe volt a nemzetközi feszültség enyhítésében. Problémák azonban bőven maradtak — és nemcsak azok miatt, akik kívülmaradtak ezen az egyezményen. Az aláíró nagyhatalmak közül — mint erre Genfben a perui delegátus most újra rámutatott — csak a Szovjetunió vállalt olyan kötelezettséget, hogy nem alkalmaz atomfegyvert az atomfegyverrel nem rendelkező országokkal szemben. Ugyancsak egyedül a Szovjetunió tesz meg mindent valamennyi atomkísérlet teljes betiltásáért a nagyhatalmak közül. Ez a törekvés enyhén szólva nem talál igazán pozitív visszhangra több, nukleáris arzenállal rendelkező hatalom részéről. Nincs minden rendben a szerződés elsőrendű célja, az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása körül sem. A megállapodás értelmében nukleáris technológiát valamennyi állam csak a Nemzetközi Atomenergia-ügynökségen keresztül , tehát e szervezet ellenőrzésével kaphat — természetesen kizárólag békés célra. Bizonyos nyugati cégek, sőt államok ezt a kulcsrendelkezést kerülik meg azzal, hogy támogatják egyes országok atomfegyver-szerzési törekvéseit. Izraeltől kezdve Dél-Afrikán át egészen a pakisztáni katonai diktatúráig növekszik azoknak az agresszív rezsimeknek a száma, amelyek nyugati (Pakisztán pedig kínai) segítséggel megkerülik a most tízéves megállapodást. Márpedig a sorompó azért sorompó, hogy mindenki megálljon előtte. Ez alól nem lehet kivétel semmiféle, önmagában is gyanús, politikai indíték. Harmat Endre Társadalmi vitára bocsátják a VI. ötéves tervre vonatkozó elképzeléseket városi népfrontválasztás széles körű lehetőséget nyújt. A korábbiakhoz hasonlóan megkérjük a kormány illetékeseit, hogy a mozgalom országos testületei előtt ismertessék a VI. ötéves tervidőszakra szóló elképzeléseket. Mozgalmunk tapasztalata, hogy a tervek, az elképzelések megvitatása a társadalmi együttműködés alapját jelenti. Ez főként a mostani időszakban fontos, amikor a nemzetközi gazdaság előre nem látható, nem számítható módosulásai, továbbá hazai termelésünk alakulása miatt a jövőben több olyan változó tényezővel kell számolni, ami még inkább szükségessé teszi a társadalmi együttműködés erősítését. Nem csak pénzben kifejezhető értékekről van szó, hanem a kizárólag a közös munkából, a konkrét együttműködésből kihajtó emberi morális nyereségről — zárta nyilatkozatát L. Hegedűs László. (MTI) A Martinique-i KP főtitkárának látogatása Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására augusztus 7—13. között látogatást tett hazánkban Armand Nicolas, a Martinique-i Kommunista Párt főtitkára. A martinique-i párt vezehatjuk el, hogy Európában nincs akut válság, hanem azt is, hogy Moszkva és Bonn viszonya a világbéke erősítője.zőjét fogadta Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Megbeszélést folytatott vele Berecz János, a KB tagja, a külügyi osztály vezetője. A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszéléseken a két párt képviselői tájékoztatták egymást pártjuk tevékenységéről és soron következő feladatairól. Az MSZMP képviselői megerősítették, hogy a magyar kommunisták szolidárisak azzal a küzdelemmel, amelyet az MKP a gyarmati elnyomás teljes felszámolásáért, a szigetország demokratikus és népi autonómiájáért, népének felemelkedéséért folytat. A nemzetközi élet, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről a teljes nézetazonosság jegyében folytatott megbeszélések során hangsúlyozták, hogy valamennyi antiimperialista, haladó és békeszerető erő közös fellépésére van szükség a társadalmi haladás, a nemzetközi béke és biztonság ügyének előmozdításához. Mindkét párt azon munkálkodik, hogy a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei alapján tovább erősödjön a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egysége. Armand Nicolas látogatása tovább mélyítette a két párt közötti elvtársi kapcsolatot és együttműködést.