Hajdú-Bihari Napló, 1980. augusztus (37. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-14 / 190. szám

Tájékoztató Lengyelország gazdasági helyzetéről, bel- és külpolitikájáról VARSÓ Lengyelország gazdasági helyzetéről, bel- és külpoliti­kájáról adott áttekintést ked­den délután Jerzy Lukasze­­wicz, a Lengyel Egyesült Munkáspárt politikai bizott­ságának tagja, a KB titkára. Varsóban működő külföldi tudósítók kérdéseire válaszol­va a többi között elmondta: a 70-es években az" ország gaz­dasága nagy fejlődésen ment keresztül, létrejött a korsze­rű ipari potenciál, mégpedig 90 százalékban saját erőből. A külföldön felvett hiteleket jól használták fel, de két ténye­zővel nem számoltak. Az egyik a tőkés piacon bekövet­kezett árrobbanás volt, s nem számítottak arra sem, hogy Lengyelországnak évi hat— kilencmillió tonna takar­mányt kell importálnia. Az idei esztendőben jelentős hi­teltörlesztések esedékesek, ezért volt szükség az export­terv júniusban történt módo­sítására — mondotta Luka­­szewicz, és hozzátette: a kivi­teli terv módosítása a leg­szükségesebb import biztosí­tását is szolgálja. A mezőgazdaság idén — a kedvezőtlen időjárás, a súlyos árvizek ellenére — a tavalyi­nál várhatóan másfél millió tonnával több gabonát taka­rít be, ám még ez is mintegy kétmillió tonnával kevesebb a tervezettnél. Sürgető feladat — mondot­ta Jerzy Lukaszewicz — a gazdálkodás hatékonyságának növelése, ezen belül a nyers­anyagokkal és a munkaerővel való takarékoskodás, továbbá az, hogy a termelékenység gyorsabban növekedjék, mint a bérek. Lukaszewicz szólt a július­ban lezajlott — és főként a gépipart érintő — egyes mun­kabeszüntetésekről is. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta a lengyel dolgozók alapvető ér­dekeit, és ismertette a kor­mányzat álláspontját. Beszá­molt arról is, hogy a gépipar­ban az idei év harmadik ne­gyedére tervezett béremelése­ket a gondok megoldása cél­jából előbbre hozták. Külpolitikai kérdésekről szólva rámutatott: a Lengyel Népköztársaság az európai és a világbéke őszinte híve, és az az álláspontja, hogy a nemzetközi helyzetben ta­pasztalható nehézségek elle­nére türelmes párbeszédre van szükség. Támogatjuk a helsinki záróokmányban fog­laltak teljes megvalósítását, a madridi konferenciától pedig azt várjuk, hogy tárgyszerű megbeszélésekre kerüljön sor az államok közötti bizalom erősítése érdekében — mon­dotta Jerzy Lukaszewicz. (MTI) Kambodzsai és indiai vélemény Kínáról PHNOM PENH A kínai propaganda dur­ván meghamisítja a kam­bodzsai kormány javaslatait, amelyek a vitás kérdések rendezését célozzák Thaiföl­dön. A délkelet-ázsiai álla­mok közötti kapcsolatok ren­dezése ugyanis ellentétben áll Kínának a térségre vo­natkozó nagyhatalmi, ter­jeszkedő terveivel — jelen­tette ki Hun Sen, a Kam­bodzsai Népköztársaság kül­ügyminisztere a TASZSZ hírügynökségnek adott inter­jújában. A kínai diplomácia — mu­tatott rá Hun Sen — össze­tűzéseket provokál Indokí­nában, hogy ily módon ellen­ségeskedést szítson a térség államai között. Úgynevezett „segítség” ürügyén Peking beavatkozik szuverén álla­mok belügyeibe, területüket Kambodzsa, Vietnam és Laosz elleni felforgató tevé­kenység szervezésére hasz­nálja fel. A kínai vezetés nyilván­valóan meghamisítja a való­ságot, amikor azt állítja, hogy Thaiföld „biztonságá­ról” gondoskodik. Ellenkező­leg, Thaiföldet saját céljai érdekében arra ösztönzi, hogy konfliktusokat rob­bantson ki a Kambodzsai Népköztársasággal. ÚJ-DELHI Naraszimha Rao indiai külügyminiszter parlamenti felszólalásában élesen elítél­te a pekingi vezetést, amely az Indiával való határviszá­lyát úgy próbálja megolda­ni, hogy sajtójában különféle provokatív cikkeket jelentet meg. A külügyminiszter ez­úttal is hangoztatta, hogy kormányának nincs tudomá­sa egyfajta „történelmi do­kumentum” létezéséről, amellyel nemrégiben álltak elő a kínai hatóságok, a mintegy 90 ezer négyzetki­lométernyi indiai terület iránti igényük igazolására. Kijelentette, hogy az indiai térképeken feltüntetett ha­tárvonal megfelel az India és Kína közötti eredeti ál­lamközi határnak. A pekingi vezetők — fo­kozva az Indiára gyakorolt nyomásukat — arra törek­szenek, hogy a kínai érde­keknek megfelelő határren­dezést kényszerítsenek ki. Erre utal Pekingnek a kö­zelmúltban tett és a sajtó útján terjesztett indítványa, amely lényegében azt tartal­mazza, hogy Indiának bele kell törődnie az 1962-es kí­nai agresszió „eredményé­be”, és el kell ismernie „Kí­na jogét” az elfoglalt indiai területekre — írja szerdai számában a kormányhoz kö­zel álló National Herald cí­mű napilap. Künden a nagyvilágból WASHINGTON. Az Egye­sült Államok szárazföldi és légierejének tizenhétezer katonáját szállítják át Euró­pába, hogy augusztus végé­től a Német Szövetségi Köz­társaság területén részt ve­gyenek a NATO „Reforger” fedőnevű, évente megrende­zett hadgyakorlatán — je­lentették be kedden a Penta­gonban. A hadgyakorlat, amelynek célja annak ki­próbálása, hogyan lehetsé­ges konfliktus esetén ameri­kai egységekkel megerősíteni a NATO európai erőit, szeptember végéig tart. ÚJ-DELHI: Tíz pakisz­táni ügynököt tartóztattak le az indiai biztonsági erők Jammu és Kasmír állam­ban. Kihallgatásuk során ügynöki mivoltukra utaló felszerelést és iratokat ta­láltak. Az államban tovább folyik a pakisztáni ügynök­­hálózat más tagjai utáni ku­tatás, akik hírszerzési ada­tok gyűjtésével és a lakos­ság körében szakadár tö­rekvések felszításával fog­lalkoznak. Csupán az elmúlt két hónap­­ alatt 300 pa­kisztáni ügynököt fogtak el India határ menti területein. Korszakalkotó szerződés A második világháború után kötött nemzetközi szer­ződések közül jelentőségében csak nagyon kevés múlja fe­lül azt az okmányt, amelyet immár éppen egy évtizede Moszkvában Leonyid Brezs­­nyev és Willy Brandt* írt alá: a Szovjetunió és az NSZK szerződése ez, s a ti­zedik évfordulón bízvást mondhatjuk, hogy hatását tekintve lényegesen több, mint két ország megállapo­dása a békés egymás mellett élésről. Előzmények Ezt a szerződést akkor méltányolhatjuk teljes érté­­­kében, ha történelmi össze­függéseiben vizsgáljuk. Tény, s a ma élő generációk kö­zül a fiatalabbaknak ezt már el kell mondani, mert hiszen nem élhették át, hogy a második világháborút kö­vetően Nyugat-Németor­­szágnak, a mai szövetségi köztársaságnak életre hívói mindenekelőtt azt a szere­pet szánták, hogy váljék előőrsállammá Európában a szocializmus pozíciói elle­ni általános offenzívában. Egyik fő politikai eszkö­ze ennek a programnak az úgynevezett revansizmus volt. A revansizmus pedig nem volt — s maradványai­ban ma sem — más, mint megtörtént társadalmi válto­zások és meghúzott európai államhatárok kétségbevoná­sa. Ez kellett ugyanis ah­hoz, hogy a Szovjetuniót és európai szövetségeseit, tehát mindazokat a népeket, ame­lyek a hitleri birodalomnak korábban áldozatául estek, majd a fasizmus bukását követően a történtekből mélyreható konzekvenciá­kat vontak le, sakkban tart­sák, megfélemlítsék. Évtizedek teltek el e po­litika jegyében. S csakis a kelet-nyugati erőviszo­­­­nyokban a hatvanas, évek folyamán a szocialista álla­mok javára bekövetkezett döntő pozíciójavulások ve­zettek el oda, hogy az NSZK- ban is követelni kezdték a­ szociáldemokrata ellenzék legelőrelátóbb vezetői az or­szág egész külpolitikájának felülvizsgálatát. A revansizmus bukása 1969 őszén az NSZK-ban új koalíció jutott kormány­­hatalomra: Willy Brandt szociáldemokratái és Walter Scheel szabaddemokrata pártja. Ma már történelmi tény, hogy ezek az állam­férfiak felbecsülhetetlen szolgálatot tettek e konti­nensnek a szovjet—nyugat­német szerződésre tett moszkvai ajánlat elfogadásá­val. Elindult tíz esztendővel ezelőtt egy folyamat, amit az NSZK új keleti politikája néven emlegetnek, s ami — tömören meghatározva — nem több, de nem is keve­sebb, mint a tőkés Európa legerősebb államának ki­egyezése a szocialista Euró­pa egészével, a békés egymás mellett élés, a határok tisz­teletben tartása alapján, a kölcsönös bizalom megte­remtésére törekedve. A Szovjetunió és az NSZK — Vége felé közeledik az V. ötéves terv időszaka, s már szinte bizonyossággal állapítható meg, hogy a la­kosság, a legszélesebb réte­gek cselekvő módon azono­sultak a terv céljaival — hangsúlyozta L. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titká­ra Mélykúti Attilának, az MTI munkatársának adott nyilatkozatában. — Úgy véljük, ez az azo­nosulás, a tevékeny közre­működés nem utolsósorban annak is köszönhető, hogy a tervet annak idején országos vitára bocsátottuk. Az utób­bi fél évtizedben a társa­dalom továbbfejlődött, nyil­vánvaló tehát, hogy a VI. ötéves terv elképzeléseinek társadalmi vitáját a korábbi­nál is magasabb színvonalon kell megtartani. Minderre a népfront soron következő kongresszusának még az idén megkezdődő elő­készítő szakasza, a községi, szerződését ugyanis követte az NSZK és az NDK alap­­szerződése, tehát a szocia­lista német állam teljes szu­verenitásának az elismerése,­­ a lengyel—nyugatnémet szer­ződés, amely pecsét az Ode­ra—Neisse határon, aztán a prágai szerződés, amely nyu­gatnémet részről politikai jó­vátétele a csehszlovák állam 1938—39-ben végrehajtott megsemmisítésének. Szocia­lista szövetségeseinkkel együtt, mi is e folyamat egyik alkotó elemeként te­remtettünk teljes értékű diplomáciai kapcsolatot az NSZK-val. Végül, de ko­rántsem utolsó sorban, ide tartozik a Nyugat-Berlinre­­ vonatkozó négyhatalmi meg­­­állapodás, amely felszámolta a második világháború után keletkezett legveszélyesebb európai válsággócot. A szovjet—nyugatnémet szerződés, a nyomában ki­bontakozott folyamat nélkül Európa soha sem jutott vol­na el a helsinki biztonsági értekezlet záróokmányáig. Kontinensünk nem jutha­tott volna abba a politikai állapotba, amelyre ma is az a jellemző, hogy alapjában vé­ve kedvező hatást gyakorol az egész nemzetközi helyzet­re. Ma nemcsak azt mond­ Schmidt felismerése önámítás volna az évfor­dulón nem ejteni szót arról, ami ma árnyékot vet az NSZK nemzetközi pozíciói­ra, Bonn és a szocialista or­szágok viszonyára. Ez a NATO rakétafegyverkezési programjának szorgalmazá­sában játszott nyugatné­met szerep. Igaz, amikor Bonnban rájöttek: az Egye­sült Államok mai vezetői őket is eszközül akarják fel­használni a Szovjetunió el­len kezdeményezett új erő­politikájukhoz, Helmut Schmidt kormánya volt az is, amely legelsőül próbálta e program rossz szellemét korlátozni. Van tehát re­mény arra, hogy e roppant jelentőségű probléma keze­lése közben a nyugatnémet kormány a jövőben többször gondol a moszkvai szerző­dés betűjére és szellemére, mint eddig tette. Hajdú János HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ) — 1980. AUGUSZTUS 14. Szadat levele Beginhez KAIRÓ Nincs értelme folytatni az „autonómiatárgyalásokat”, ha Izrael fenntartja Jeruzsá­lemre vonatkozó álláspontját. Ugyanakkor Egyiptom arra vár, hogy Begin jelezze: ez az álláspont módosulhat — lényegében így foglalható ösz­­sze az a 18 oldalas levél, ame­lyet Szadat elnök intézett az izraeli kormányfőhöz a tár­gyalások újbóli megszakítá­sáról hozott döntését megin­dokolva. „Az izraeli parlament leg­utóbbi döntése Jeruzsálem bekebelezéséről megmérgez­te a tárgyalások légkörét” — fejtette ki Szadat, és felszó­lította Izraelt, hogy számolja fel a Ciszjordániában és a Gáza-övezetben létesített fél­katonai településeket. Benke Valéria látogatása Pest megyében Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának el­nöke szerdán Pest megyébe látogatott. Elkísérte Deák Gábor, az MSZMP KB tag­ja, a KISZ Központi Bizott­ságának titkára. A vendéget a megyei pártbizottság budapesti szék­házában Arató András titkár fogadta. Ezután a Politikai Bizottság tagja a Kertésze­ti Egyetem halásztelki tan­gazdaságát kereste fel, ahol elsősorban az építőtábor kö­zépiskolásainak munkájáról tájékozódott. A megyei KISZ-bizottság, a tangazdaság és a Nagy Ilona Építőtábor vezetői a többi között elmondották, hogy immár hagyomány: a megye középiskolásai köz­ponti építőtáborokban vesz­nek részt — az idén mint­egy 1900-an —, Pest megyé­be viszont az ország más részeiből érkeznek tettre kész ifjak. Halásztelken je­lenleg 128 lány dolgozik, Somogy megyei szakközépis­kolából és szakmunkáskép­ző intézetekből érkeztek. Munkájukra nagy szüksége van az 5600 hektáron gaz­dálkodó mezőgazdasági nagyüzemnek. Az előző tur­nusbeliekkel együtt nekik is köszönhető, hogy a 200 hektáros gyümölcsös termé­sének mintegy 70 százalé­kát külföldre szállíthatják. Benke Valéria megtekin­tette a lányok szálláshe­lyét, majd a korszerűen tele­pített, csepegtető eljárással öntözött almáskertet, s elbe­szélgetett az építőtábor ott dolgozó fiataljaival. A legfontosabb sorompó Tíz esztendeje, a szovjet diplomácia kitartó erőfeszíté­seinek eredményeként megszületett századunk egyik legfontosabb egyezménye, az úgynevezett atomsorompó­­szerződés. Ennek lényege az, hogy nemzetközi megál­lapodással veszi elejét a nukleáris fegyverek tömeges elterjedésének, vagyis leereszti a józanság és felelősség­­érzet sorompóját egy olyan folyamat előtt, amely belát­hatatlan következményekhez vezethetne. Sajnos a megállapodást nem minden nagyhatalom ír­ta alá. Megtagadta az aláírást Franciaország, bár Pá­rizsban kijelentették, hogy „enélkül is tartják magukat az egyezmény szelleméhez”, valamint a Kínai Népköz­­társaság, amely még szóbeli ígéretet sem tett, és magát a megállapodást is nyíltan ellenezte. Az egyezmény fontos pontja volt, hogy ötévenként a konferenciák svájci városában, Genfben összeülnek az érdekeltek, és megvitatják, hogyan valósultak meg a megállapodás előírásai, és mit kell tenni a jövőben a to­vábbi eredményekért. Genfben most másodszor került sor ilyen tanácsko­zásra. Az összkép meglehetősen vegyes. 114 állam alá­írta az egyezményt, amelyről megállapítható, hogy lé­nyeges szerepe volt a nemzetközi feszültség enyhítésé­ben. Problémák azonban bőven maradtak — és nem­csak azok miatt, akik kívülmaradtak ezen az egyezmé­nyen. Az aláíró nagyhatalmak közül — mint erre Genfben a perui delegátus most újra rámutatott — csak a Szov­jetunió vállalt olyan kötelezettséget, hogy nem alkalmaz atomfegyvert az atomfegyverrel nem rendelkező orszá­gokkal szemben. Ugyancsak egyedül a Szovjetunió tesz meg mindent valamennyi atomkísérlet teljes betiltásá­ért a nagyhatalmak közül. Ez a törekvés enyhén szólva nem talál igazán pozitív visszhangra több, nukleáris ar­zenállal rendelkező hatalom részéről. Nincs minden rendben a szerződés elsőrendű célja, az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása körül sem. A megállapodás értelmében nukleáris technológiát valamennyi állam csak a Nemzetközi Atomenergia-ügy­nökségen keresztül , tehát e szervezet ellenőrzésével kaphat — természetesen kizárólag békés célra. Bizonyos nyugati cégek, sőt államok ezt a kulcsrendelkezést ke­rülik meg azzal, hogy támogatják egyes országok atom­fegyver-szerzési törekvéseit. Izraeltől kezdve Dél-Af­­rikán át egészen a pakisztáni katonai diktatúráig nö­vekszik azoknak az agresszív rezsimeknek a száma, amelyek nyugati (Pakisztán pedig kínai) segítséggel megkerülik a most tízéves megállapodást. Márpedig a sorompó azért sorompó, hogy mindenki megálljon előtte. Ez alól nem lehet kivétel semmiféle, önmagában is gyanús, politikai indíték. Harmat Endre Társadalmi vitára bocsátják a VI. ötéves tervre vonatkozó elképzeléseket városi népfrontválasztás szé­les körű lehetőséget nyújt. A korábbiakhoz hasonlóan megkérjük a kormány ille­tékeseit, hogy a mozgalom országos testületei előtt is­mertessék a VI. ötéves terv­időszakra szóló elképzelése­ket.­­ Mozgalmunk tapasztala­ta, hogy a tervek, az elkép­zelések megvitatása a társa­dalmi együttműködés alap­ját jelenti. Ez főként a mos­tani időszakban fontos, ami­kor a nemzetközi gazdaság előre nem látható, nem szá­mítható módosulásai, továb­bá hazai termelésünk alaku­lása miatt a jövőben több olyan változó tényezővel kell számolni, ami még in­kább szükségessé teszi a tár­sadalmi együttműködés erő­sítését. Nem csak pénzben kifejezhető értékekről van szó, hanem a kizárólag a kö­zös munkából, a konkrét együttműködésből kihajtó emberi morális nyereségről — zárta nyilatkozatát L. He­gedűs László. (MTI) A Martinique-i KP főtitkárának látogatása Az MSZMP Központi Bi­zottságának meghívására augusztus 7—13. között lá­togatást tett hazánkban Ar­mand Nicolas, a Martini­que-i Kommunista Párt fő­titkára. A martinique-i párt veze­hatjuk el, hogy Európában nincs akut válság, hanem azt is, hogy Moszkva és Bonn viszonya a világbéke erősítője.­zőjét fogadta Németh Ká­roly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára. Meg­beszélést folytatott vele Be­­recz János, a KB tagja, a külügyi osztály vezetője. A szívélyes, elvtársi lég­körű megbeszéléseken a két párt képviselői tájékoz­tatták egymást pártjuk te­vékenységéről és soron kö­vetkező feladatairól. Az MSZMP képviselői meg­erősítették, hogy a magyar kommunisták szolidárisak azzal a küzdelemmel, ame­lyet az MKP a gyarmati el­nyomás teljes felszámolá­sáért, a szigetország demok­ratikus és népi autonómiá­jáért, népének­ felemelkedé­séért folytat. A nemzetközi élet, vala­mint a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről a tel­jes nézetazonosság jegyé­ben folytatott megbeszélések során hangsúlyozták, hogy valamennyi antiimperialista, haladó és békeszerető erő közös fellépésére van szük­ség a társadalmi haladás, a nemzetközi béke és bizton­ság ügyének előmozdításá­hoz. Mindkét párt azon munkálkodik, hogy a mar­xizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei alapján tovább erő­södjön a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom egysége. Armand Nicolas látoga­tása tovább mélyítette a két párt közötti elvtársi kap­csolatot és együttműködést.

Next