Hajdú-Bihari Napló, 1980. december (37. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-02 / 286. (282.) szám
84 millió híján kétmilliárd téglát gyártottak 1979-ben Magyarországon — a Tégla- és Cserépipari Tröszt hierarchikus szervezetének kereteiben. A piramis (felülről) második fokán állnak a vállalatok — köztük a mezőtúri székhellyel működő Alföldi Téglaipari —, de a tégla a harmadik szinten, a gyárakban készül. A kemencék tüzét még őrző két debreceniben — az Alföldiben és a Hortobágyiban — 35 millió egy esztendőben. Ezer családi ház épülhetne ennyiből — de a termelés 40 százalékát (hozzávetőlegesen) nem a lakosság vásárolja meg. A megyében van még téglagyár, több is: Hajdúnánáson (évi 10 millió darabos termelés), Derecskén (8 millió), Hajdúböszörményben (10 millió) és Hajdúszoboszlón (20 millió). Az utóbbi modern, új gyár, a többi hagyományos technológiával működik. Szállítószalag hozza az agyagot a közeli bányából. Keverés, gyúrás, formázás után a húsdarálószerű gép köpi magából a lyukacsos agyagtömböket. Nyáron a nap és a szél szárít, rossz időben, télen pedig (Pazonyi Márton gyárvezető szavai szerint) „a kemencék hűlő melege”, amelyet a „műszáli tóba” vezetnek. A kemence (Hoffmannféle) a századforduló táján épült, de végtelen alagútjában a „tűzmester” ma is tud 900 foknál forróbb izzást szívítani. Ez éppen elég ahhoz, hogy a szürke agyag piros téglává váljék. A tégla az első mesterséges anyag, amit az ember teremtett boldogulására — nyolcezer éve építkeznek égetett agyagból. A tégla ma is nélkülözhetetlen: egyremásra nyílnak a modern gyárak. A debreceni munkáját is automata üzem végzi majd — ha igaz, az évtized második felétől. Addig a Hoffmann-féle kemencében jár a tűz körbe, szakadatlan. A november végi napon Nagy Gábor rögzítette filmre az öreg kemencét kiszolgáló emberek nehéz munkájának pillanatait. ..g" 1.) tAgyagból 1 tégla I ..... IS -"JT. ^ _. -#$1 Lyukacsos falazóblokkok a gyárudvaron. Az évi 35 millió nagyobb részét teszik ki a meleget jobban tartó téglák A kiszáradt agyagot csillékben viszik a kemencébe A nyers tégla úton a szárítóba. Erő kell, nagy férfierő az utaztatáshoz Ismét lép az ősi város Városfejlesztési vita a Debreceni Körben Újjászervezése, vagyis 1979 óta a Debreceni Kör több olyan előadást és eszmecserét rendezett, amely a város jelenével és jövőjével foglalkozott. Szerepelt ezek közt a közigazgatás irányítása, a Kálvin tér átépítése, az új típusú családiház-tervezés, a természeti környezet és a belső zöldövezet alakítása, a lakótelepek szociológiai és esztétikai vizsgálata. Most, november 27-én, a hagyományos csütörtök esti összejövetelen, a hatodik ötéves terv néhány kérdését tűzték napirendre. Dr. Ács István, a városi tanács elnöke, bevezető előadásában hangsúlyozta, hogy ez alkalommal elsősorban a tanácsi fejlesztés elveinek, irányainak, részeinek, tehát a teljes és általános terv nem valamennyi területének mérlegelésére kerül sor. Az előadást sokoldalú kiegészítés és vita követte, amelyben politikusok, kutatók, művészek, szakértők, tisztségviselők vettek részt szerű közművesítés) lakótelep-építés helyéül a Tócóskertet jelölték ki. Itt, valamint a Wesselényi utca környékén és néhány kisebb körzetben tízezernél több lakás emelkedik majd 1985- re. Az általános iskolai tantermek bővítése minden eddigi eredményt túlszárnyal, lépést tartva az iskoláskorúak várható tömeges jelentkezésével. A bölcsődei, óvodai, napközis elhelyezés is tovább javul. Emelkedni fog a külső kertségek ellátásának szintje: a kereskedelmi és egyéb alapellátásban, a szolgáltatásban, a közművesítésben, közelebbről a vízvezeték, a csatorna, a belvízelvezetés hálózatának bővítésében. Korszerűbb és rugalmasabb lesz a város tömegközlekedése. Megindul az első trolijárat, arányosabbá teszik a főbb útvonalak terhelését, könnyítenek a parkolási gondokon, felújítják a vilamospályák egy részét javítanak a közlekedés biztonságán. Mindezek mellett szélesedik a betegellátás (a kórházi, klinikai, szociális intézményi, gyógyfürdői ellátás) köre. Valamint a szabadidő kulturált és egészséges eltöltésének lehetősége (parkosítással, sportlétesítményekkel). Terv és változó valóság Érdekes kép rajzolódott ki eközben mind a város közeli jövőjéről, mind a tervezés és a megvalósítás tényezőiről, módjairól. Természetesen arról is esett szó, hogy az 1981—1985 közötti időszakban az ország anyagi helyzete nem annyira a mennyiségi gyarapodást ígérheti, hanem a minőségi javulást, főleg a hatékony és gazdaságos termelést teszi szükségessé. Ez határozza meg a városok differenciált fejlődési lehetőségeit. Debrecen például azon nagyvárosok közé tartozik, amelyek az élet fontos területein megalapozottan léphetnek előre. Igaz, fokozott tervezési igényesség, áldozatvállalás, összefogás, erőfeszítés árán. Már a hatodik ötéves terv előkészítésében és kimunkálásában is érvényesültek ezek a jegyek. A terv ugyanis olyan folyamatot visz tovább, amely 1975 és 1989 közt a város eleddig legeredményesebb, legharmonikusabb fejlődési szakaszát teremtette meg, következésképpen kijelölte a további haladás fő útvonalát is: azt, ahol a fejlesztés csakis a befejezéssel lehet gazdaságos és hatékony. (Néhány más övezetben viszont az elért szint tartása nem jár veszteséggel, pótolhatatlan hiányával.) Ami a megvalósítást illeti, a terv mai formája számol az anyagi feltételek időbeli megoszlásának különbségeivel. Figyelembe veszi a terv az állandó igazoldást is a változó valósághoz. Ezért ott, ahol lehetőség nyílik, alternatív megoldásokkal él, a választást a későbbi körülmények objektív döntésére bízva. Végül a lakások, a gyermekintézmények, a külső kertségi övezetek, a tömegközlekedés jelentékeny fejlesztése áll a következő ötéves terv középpontjában. Azok a területek tehát, amelyek a legteljesebb mértékben érintik a lakosság érdekeit. Itt aztán a menynyiség, a kiterjedés, a költség is lényeges szempont. Ezért a lehető leggazdaságosabb (kevés szanálás, egy A „mienk” értéke JEGYZETEK EGY FALUGYŰLÉSEN Mi határozza meg egy tanácskozás hangulatát? Nemigen a külsőségek, nem is a jópofáskodás. Ha komoly dologról van szó, mindenkinek komolyan kell venni. Nem is a résztvevők, hozzászólók száma. A helyi vezetők nem voltak túl elégedettek Újházon, kevesellték a népfrontválasztásra egybegyűlt falugyűlés mintegy kilencven résztvevőjét. Igazuk volt-e? Nem hinném. A falugyűlés hangulata és tartalma ugyanis nem a számoktól függ. Mitől akkor? Szerintem a tanácskozás őszinteségétől és igazságaitól. Ha nem maradnak benne az emberekben a kimondatlan kérdések, javaslatok, ellenvélemények. Ha az újházi vegyesbolt ellen felhozott kifogásokra ott és azonnal válaszol a boltvezető is, meg az ÁFÉSZ-körzet vezetője is. Ha arról esik szó a tanácskozáson, ami nem magánügy, hanem mindenkié abból a közösségben, amelyben élnek. MENNYIT ÉR HATMILLIÓ? Újházon rendkívül sokat. A Csökmőhöz kötődő társközségnek jelenleg (idei népszámlálás) 994 lakosa van. Az elmúlt öt esztendőben ez a község több mint hatmillió forinttal lett gazdagabb. Mi van az összeg mögött. Számba venni sem igen tudott mindent a falugyűlés előadója. Ezért csak említsünk mi is néhányat a sok közül. Felépült egy 140 adagos óvodai konyha. Az iskolánál megvalósult a szolgálati lakás, a tüzelőtároló és a vízöblítéses relé. Felújították az iskolát, kialakították a piacteret, felújították az orvosi rendelőt is. És persze, a két legfontosabb: megépült a vízmű, a falut valóban Csökmőhöz kötő KPM- út. Csakhogy ez a hatmillió lényegesen többet ér. Az út és a víz — no meg a gazdasági gondjaiból kilábalni kezdő termelőszövetkezet — hatására ugyanis megállt az elvándorlás. Korábban fogyott-fogyott Újiráz lakossága, most azonban stabilizálódni látszik, épülIgazolhatom a tanú jogán ezt a tételt mással is. Újirázon öt év alatt 36 felnőtt szerzett bizonyítványt a dolgozók iskolájában. Most tatarozzák, javítgatják a művelődési otthont is, asszonykórus is alakult. S a falugyűlés egyik gondjaként vetődött fel, hogy pár hete nincs könyvtáros, nincs aki könyvet adjon, pedig kellene. Említhetném azt is, ahogyan a falu történetét, múltját keresi, őrzi a falu, a honismereti mozgalom keretében pl. feldolgozták a régi termelési módok történetét. Ezek kulturális kérdésekhez fürdőszobás lakás (épül is), a jó út bárhova elviheti a szaporodó kocsitulajdonosokat (el is viszi). Igen, a legfontosabbat így fogalmazhatjuk: a község gazdagodása azt jelenti, hogy az élet minősége kezd megváltozni Újházon. Ez növekvő igényeket, új és új feladatokat jelent, s jelenti azt is, hogy a régi, hagyományos falusi életformának csak bizonyos elemeit akarják megtartani (pl. udvar, kert, háztáji, az egymást ismerő-segítő mentalitás), másokat (sár, sorban állás a boltban, gyógyszerhiány, közvilágítás) új módon, jobban szeretnének kielégítve látni. Mi ez, ha nem a gondolkodás szemmel látható alakulása? — mondhatná bárki —, de hogyan élnek? Válaszolni nehéz. Csak adalékokat hoztam magammal ehhez a válaszhoz. Az 1979-ben megnyitott húsboltnak a havi forgalma kb. 100 ezer forint. A vegyesbolté pedig kb. 500 ezer forint, ugyancsak havonta. Bizonyos, hogy Csökmön, Szeghalmon, Berettyóújfaluban vagy máshol ugyancsak elköltenek havonta pár százezer forintot így élnek. És hallgatni kellett volna a kétkedőknek a hozzászólásokat. Például azt, aki arra kérte a falut: tanítsuk meg az embereket megvédeni azt a sok rózsatövet, díszfát, díszcserjét, amelyet kiültettek társadalmi munkában. Vagy azt, aki a községi park védelmére — sőt kivilágítására — figyelmeztetett, hiszen a sötétben azért ott is akadnak másoknak ártani, értéket rombolni akaró alakok. Vigyázzunk az új útra — figyelmeztetett a 70 éven felüli D. Feri bácsi — hiszen a mienk. És az új járdára, ne menjen rá a szegedi nehéz teherkocsi, mert akkor tönkremegy. És hallani kellett volna azt is, ahogyan egyes emberek saját munkájukat, a tsz-elnök a gazdaság segítségét már ott a falugyűlésen felajánlotta. Panasz nem is volt? Volt, persze hogy volt. Kellene több járda, pedagóguslakás, folyamatos kulturális lehetőség, gyakrabban orvos, több gyógyszer helyben, meg még a földekért, a termésért érzett emberi felelősség is felszakadt a szavakban. És sok mindent nem tudnak megvalósítani. De ezt nem is tagadta le senki, az igazság és őszinteség elnöki asztalhoz és vissza szép ritmusban áramlott. Végül mitől is igazán hangulatos és tartalmas egy tanácskozás? Az újirázi falugyűlés így válaszol: az igazságtól, őszinteségtől, felelősségtől, féltéstől, vállalástól. Fáradt és kétkedő intellektüeljeinknek gyakrabban kellene Újirázra menni. Mert Újiráz nemcsak egy van. Bényei József VIGYÁZZUNK RÁ! Mindenki javára nem feledkezhetünk el az egyenetlenségekről sem. Többek közt arról, hogy az új lakások átadása nemmindig jár majd együtt az ellátás, a szolgáltatás időbeni megteremtésével, bár a késés mértéke talán csökkenthető. Az iskolai tanteremépítés nem ad lehetőséget a tornatermi hiányok megfelelő számú pótlására. A szükséges középiskolai intézményre tovább kell várni. A könyvtári hálózat kiterjesztésére egyelőre nem számíthatunk. Más oldalon pedig: a fejlesztések megvalósítása folyamatos és sokoldalú társadalmi, közösségi, egyéni megértést, támogatást és részvételt igényel. Kezdve azzal, hogy a lakások nagyobb tömege az állami támogatás melletti személyes anyagi fedezettel épül, folytatva azzal, hogy a kertségek közművesítésében egy-egy utca lakóinak és az érintett üzemeknek munkát, hozzájárulást kell vállalniuk, egészen addig, hogy a lakótelepi parkok, terek, játszóhelyek kialakításában és karbantartásában számolnak a beköltözők társadalmi munkájával. Új kezdeményezések, javaslatok, vállalások, megoldások keletkezhetnek így a város és a lakosság kisebb-nagyobb csoportjai közt. Mindenki javára. És Debrecen jövőjének biztosabbá, szebbé tételére. . . in — HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1980. DECEMBER 2. 3