Hajdú-Bihari Napló, 1981. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-01 / 27. szám
HASS, ALKOSS, GYARAPÍTS!. Helytállni a világban jelenünkről,jövőnkről szólva nem hagyhatjuk figyelmen kívül a világgazdaság alakulását, hatását. Nem fordíthatunk hátat a világgazdaságnak, nem vonulhatunk ki a külföldi piacokról, mert ott bennünket kedvezőtlen hatások, veszteségek érnek. Várhatóan 1985-ig további 6-7 százalékkal romlanak a cserearányok. Gazdasági fejlettségünk mai szintjén, ha akarnánk sem rendezkedhetnénk be önellátásra. Nem mondhatunk le az energiahordozók, a nyersanyagok, a korszerű technika rendszeres importjáról. De nem mondhatunk le olyan köznapi dolgokról sem, mint a karóra, a táskarádió, a kávé vagy a személygépkocsi, hogy a számtalan termelőberendezésről és alkatrészről ne is szóljunk. Ugyanígy nem mondhatunk le az autóbuszok, a hátsóhidak, a Zsiguli-műszerek stb. nagysorozatú gyártásáról és exportjáról sem. Vagyis élnünk kell a világpiac, a nemzetközi munkamegosztás felkínálta előnyökkel. Eszerint azt adjuk a világnak, amiben élen járunk, és azt kapjuk cserébe, amiben mások jobbak. A rubelelszámolású áruforgalom teljes kiegyensúlyozásához még így is hitelt kell igénybe vennünk. A behozatal és a kivitel jelentős ütemkülönbsége a várható és jórészt tervezhető cserearányromlásból adódik. Ismeretes, hogy a KGST- országok kölcsönös forgalmában az árakat mindig a tőkés világpiac előző öt esztendejének átlagáraiból képezik. (Az időleges kilengéseket, a spekulációs ármozgásokat természetesen kiszűrik belőlük.) A KGST-árképzés mérhető gazdasági előnyök forrása, így például 1980-ban 7 millió tonna olajat importáltunk a Szovjetunióból a tőkés világpiaci ár feléért. Az 1979. évi „mini” árrobbanás során éppen megkétszereződtek a tőkéspiaci olajárak. Ennek hatása azonban még csak kis mértékben érvényesült az 1980. évi KGST-árakban. De teljes egészével, sőt a későbbi drágulások egy részével is számolnunk kell 1985-ben. A termékváltás lehetőségei A gazdaság méretétől, fejlettségétől és nyersanyagforrásaitól függ a nemzetközi munkamegosztásra való ráutaltság mértéke. Egy kis lélekszámú és iparilag fejlett, de nyersanyagkincsekkel korlátozott mértékben rendelkező ország kevésbé függetlenítheti magát a világtól, mint a nagy belső piacú és fejletlen gazdaság. Következésképpen hazánk objektív adottságai, gazdasági haladása — tegyük hozzá, meglevő nehézségeink felszámolása — nem a visszavonulás, hanem a külgazdasági kapcsolatok továbbfejlesztése, elmélyítése mellett szólnak. Nem nehéz belátni e következtetés igazát. Amíg a belföldi felhasználás a következő öt évben mindössze 3-5, addig a külkereskedelmi forgalom 25-30 százalékkal bővül. Az olyan gyakran szorgalmazott strukturális változásokra, ésszerű arány- és irányváltoztatásra csupán a formális logika szerint is tágabb teret biztosít a 25-30, mint a 3-5 százalék. De a teljes belföldi felhasználásban — némi egyszerűsítéssel a fele hazai termelésből, a másik fele importból tevődik össze —, annak összetételében érdemi változást elsősorban a nemzetközi munkamegosztás fejlesztése révén érhetünk el. Még nyilvánvalóbbak a lehetőségek az exporttermelésben. A termékösszetétel szüntelen korszerűsítése, megújítása a kivitelben nemcsak lehetséges, hanem elkerülhetetlen létérdek. A világgazdaság olyan, amilyen. Alakulását befolyásolni gazdasági súlyuknál fogva nem nagyon tudjuk. (A világ termeléséből hazánk 0,6, kereskedelméből 0,9 százalékkal részesedik.) Nincs más választásunk, mint — arculatunkat, elveinket persze megőrizve — alkalmazkodni a világhoz. Ezért a gazdaságirányítást — és valamennyi elemét: a tervezést, a szabályozást, a szervezeti rendet — következetesen úgy fejlesztettük s fejlesztjük tovább, hogy a gazdaságot alkalmassá tegyük a rugalmas reagálásra, a szükséges manőverezésre. Mindez feltételezi a vállalatok, az üzemek öntevékenységét, kezdeményezését, kockázat- és felelősségvállalását. A KGST előnyei A világgazdaság nem egységes. Hazánkat szoros szálak fűzik a szocialista országok, ezen belül a KGST-államok közösségéhez. Kölcsönös előny, nagyfokú biztonság forrása, hogy a szocialista országok együttműködése hosszú távú tervekre épül, s a világgazdaság nagy hullámverései csillapítottan hatnak. A 80-as évek első felében folytatódik a komplex program megvalósítása, készül a sokoldalú integrációs intézkedések terve. A szocialista országokból származó import a következő öt évben 15-17 százalékkal növekedhet. Ez az ütem kisebb, mint a legutóbbi öt esztendőben, mérséklődött ugyanis a baráti országok gazdasági növekedése és a kivitelre szánt árukínálata. Kivitelünk a behozatalnál lényegesen gyorsabban, mintegy 30 százalékkal növekszik. A változáshoz igazodva A várható cserearányromlás csakúgy, mint a nehéz gazdasági helyzet, megköveteli a szocialista integrációban és nemzetközi munkamegosztásban rejlő lehetőségek feltárását és következetes hasznosítását. A nem rubelelszámolású kivitel 42-45, a behozatal 18-22 százalékkal nő öt év alatt. Az export előirányzat — bár öt esztendőre elosztva nem túl magas — teljesítése mégis nehéz feladat. A magyar vállalatoknak rendkívül éles konkurrenciaharcban kell a világpiacon helytállniuk. Az elhúzódó gazdasági pangás miatt a kereslet előreláthatóan alacsony szinten marad, ugyanakkor folytatódik az infláció, és erősödik az eladók, köztük a fejlődő országok kínálata. A gyors és pontos szállítás, a megbízható minőség, a korszerűség, a kifogástalan vevőszolgálat, a kivitel összetételének rugalmas alakítása, a gondos piaci és ármunka mind-mind a Made in Hungary hírnevének öregbítésére, a versenyképesség fokozására hivatott. A tervezés során nem hagyható figyelmen kívül, hogy öt esztendő alatt sokat változik a világ, s konkurrenseink is előrelépnek. Nagy lehetőségek rejlenek a fejlődő országokhoz fűződő kapcsolataink bővítésében. Sokféle nyersanyagot, energiahordozót szerezhetünk be tőlük, komplex egészségügyi, ipari, mezőgazdasági rendszereket szállíthatunk részükre, fejleszthetjük a kooperációt, tartós gyártásmegosztással szűkíthetjük a hazai választékot. A külső gazdasági egyensúly javítását nem az import korlátozásától, hanem a külpiaci kapcsolatok elmélyítésétől, az export bővítésétől, a kooperáció és az együttműködés fejlettebb formáinak bátor alkalmazásától, a korszerűbb, a hatékonyabb, a jobb munkától várjuk. Ahol persze lehetőség nyílik az ésszerű importtakarékosságra és a hazai termelésből való pótlására, ott élünk vele. A világgazdaság felértékelte a természeti erőforrásokat, és leértékelte a középszerű késztermékgyártást, a rutinmunkát. Nincs mód a kibúvókra, belső értékrendünket kell a külvilág követelményeihez igazítani, szakítva mindazzal, ami beidegződött, amit a kor túlhaladott. A nemzeti sorskérdés — tudunk-e értelmesen, hasznosan dolgozni, élni? — naponta válaszra vár. (Következik: Egyéni boldogulás — közösségi érdek) Kovács József Középkorú ismerősöm egy őszinte beszélgetés során elárulta, hogy amikor Veszprémből Debrecenbe utazott, egy éjszakai vonatot választott, hogy ne lássa a számára oly sivárnak tűnő tájat. Hozzászokott a dunántúli vonulatokhoz. Műszaki ember lévén itt kapott jó állást. Az ismerősöm — egy évtized után — már majdnem debreceninek vallja magát. *** Kovács Lajos a két éve várossá nyilvánított berettyóújfalui tanács elnöke a következő szavakkal fogad. — A várossá nyilvánítás természetesen nemcsak adminisztrációs intézkedés volt. Ennél jóval többről van szó: sokak számára — természetesen nekünk is — minőségi átalakulási folyamatot jelentett és jelent most is. A várossá válás más következménnyel is járt. A műszaki értelmiségiek az ország csaknem minden részéből fel akarták fedezni Berettyóújfalut. Új városiak akartak lenni Berettyóújfaluban. Szinte gyorsvonattal siettek ide. □ Ezúttal nem a frissen Berettyóújfaluba telepedett emberek véleményét akartam megtudni a nemrégiben választott új lakhelyükről. A már néhány éve itt lakó városlakók Berettyóújfaluhoz való kötődését kutattam. Az ELZETT berettyóújfalui gyára előtt, a szépen kiépített buszmegállóban háromnégy táblán községneveket olvashatok: Bakonszeg, Biharkeresztes, Mezőpeterd, Körösszegapáti. A munkásszállító buszok ezekbe a községekbe viszik a munka befejeztével a gyár dolgozóit. Jó néhányukban bizonyára megfogalmazódott a vágy: jó lenne betelepülni a városba. Szebenyi Sándor még messzebbről jött ide 1973 szeptemberében. Budapestről telepedett Berettyóújfaluba. Hogyan? — 1971-ben nősültem meg, huszonöt évesen — mondja. Szerszámkészítő szakmai képesítéssel a kezemben olyan életre vágytunk a feleségemmel, ami nyugalmat, jövendő családunknak biztonságot nyújt. Az ELZETT pályázatot hirdetett, erre a felhívásra jöttem ide. És még valami nagyon fontos vonzerő volt: lakást is ígértek a gyáriak. Fontos adalék persze Szebenyi Sándor Berettyóújfaluhoz való kötődésénél, hogy felesége szülei Biharkeresztesen laknak. Hogyan is tudhatta volna — még az udvarlás idején —, hogy valamikor Biharkeresztestől nem meszsze, éppen Berettyóújfaluban telepedik le. Közben szakmailag is gyarapította tudását: megszerezte a technikusi minősítést, a lakást is megkapta. — Mikortól kezdve érezte otthon magát Berettyóújfaluban? — Amikor megszületett a második gyermekünk. Az iskolát itt kezdte meg a nagyobbik, barátokat szereztünk, Berettyóújfaluból város lett. Az azóta üzemvezetővé kinevezett Szebenyi Sándor — — a fővárosi élet után — jól érzi magát Újfalun. Mégis milyen kívánsága lenne a várostól ? — Debrecen mindössze 37 kilométer. Kocsit vásároltunk az elmúlt év karácsonyán, színházba, egy-egy jobb filmre könnyen beruccanhatunk a megyeszékhelyre. Amióta iskolás a fiam, természetesen az ő lehetőségeit is fontosnak tartom. Nincs például elegendő sportolási hely. A városi zeneiskola nemrégiben új otthont kapott. A kórháztól nem messze, az egykori nővérszállást alakították át zeneoktatási célokra. Ebédidő lévén csend fogad a tantermekben, az iskolaigazgató, Kaszanyiczki András az irodájában található. 1973-ban — nem sokkal a diploma megszerzése után — választotta Berettyóújfalut, érthető okok miatt: itt kapott állást. Debrecenről — pedig odavalósi — nem is nagyon álmodozott, jól tudta, milyen nehéz a megyeszékhelyen álláshoz jutni. Feleségével sokáig mérlegelték, hogy Püspökladányt vagy Berettyóújfalut válasszák-e a végső letelepülés színhelyéül. — Egy-két évi ki-bejárkálás után úgynevezett szolgálati helyet (szobát) kaptunk a feleségemmel, 1975-ben pedig beköltözhettünk a lakásba. Valahogy úgy érzem, kettőnk esetében hamar lezajlott az idekötődés folyamata. Fiatalon kineveztek igazgatónak — természetesen maradtunk. Debrecen nem tudja visszafogadni az ott végzett pedagógusokat, műszaki szakembereket. Ilyen kiindulási alappal csakis arra számíthatnak a végzősök, hogy vidéken próbálnak szerencsét. Aztán sok mindentől függ, hogy az adott helyen érdemes-e véglegesen gyökeret ereszteni. Szükséges hozzá először is a jó kollektíva, a kielégítő munkahelyi légkör és mindenekelőtt a szakmai siker. A berettyóújfalui zeneiskolába tehetséges gyerekek járnak, öröm velük dolgozni. A sikerek színhelyéhez kötődik igazán az ember. — Két éve város Berettyóújfalu. Adott-e önnek valami pluszt ez a tény? — Elégedetlen nem vagyok. Új épületbe költöztünk, de sajnos kevés költséggel gazdálkodhatunk. A tanítási feltételek jók, de közművelődési feladatokat nem láthatunk el. Hiányzik például egy közepes nagyságú koncertterem. Csak a növendékek hangversenyeit tudjuk megrendezni, a szülőkön, hozzátartozókon kívül másokat nem tudunk elhelyezni a rendelkezésünkre álló kicsinyke teremben. — Hogyan töltik tanítás után az idejüket? — Semmiképpen sem érzünk elzártságot. Hangversenyekre bejárunk Debrecenbe, főként pedagógus házaspárokkal barátkozunk. Bennünket más is köt Berettyóújfaluhoz, még pontosabban a zeneiskolához. Munkánk gyümölcse csak jó pár év múlva érik be. Ki kell várnunk, mire viszik tanítványaink. A berettyóújfalui „kórházvárosba” belépve sajátos hangulat fogadja az idegent. Ehhez hozzájárul az is, hogy megyeszerte sok szó esik arról, hogy a kórháziak sajátos módon építik maguk körül a világukat. Eredeti célom szerint dr. Halmai László tüdőgyógyász főorvoshoz kell mennem, akiről nem is tudni pontosan: debreceninek, vagy berettyóújfaluinak vallja magát. Miért ez a nagy dilemma? Egyetlen mondattal nem lehet válaszolni a kérdésre. A főorvos három évtizede jár ki — gépkocsival — Debrecenből. 1950-ben szívesen Debrecenben tartották volna, de jobban tetszett neki az akkor kialakulófélben levő berettyóújfalui kórház. A bihari rész az ország legjobban tbc-sújtotta területe volt. Nehéz feladat hárult tehát a tüdőgyógyászra. — Emlékszem, egyetlen családban nyolc tbc-s megbetegedést kezeltünk, sajnos nem tudtuk mindegyiküket megmenteni akkoriban —– fogalmaz a főorvos. Az Egészségügyi Minisztérium felelősségére nyolchónapos diplomásként neveztek ki főorvosnak, ami persze annak is volt köszönhető, hogy másodéves egyetemista koromtól komoly orvosi munkát végezhettem a debreceni klinikán. De nem ez az eredeti témánk. Nehéz helyzet elé állít, amikor arra kér, döntsem el, hova valódinak tartom magam. Legszívesebben azt válaszolnám, kórházinak. Jó néhány olyan kollégát tudnék említeni, akivel együtt éltük át a kórház végleges kialakulásának nehéz folyamatát. Biztosan egyetértenének velem a hasonló munkakörben dolgozó tüdőgyógyászok, ha azt mondom, ott érdemes maradni, ahol az önmaga által elképzelt körülmények között dolgozhat az ember. Nos, nekem megadatott ez. A tüdőgyógyászati osztály új épületet kapott évekkel ezelőtt — belső kialakítása, berendezése, műszaki felszereltsége olyan színvonalú, amilyennek én megálmodtam. Nem lenne értelme tovább kutatni Berettyóújfaluhoz való kötődését a főorvosnak, de — mintegy végleges bizonyítékul — van egy másik szál is, ami elengedhetetlenül Berettyóújfaluhoz köti. Ez a tenisz szeretete. Büszkék is a berettyóújfaluiak arra, amit a teniszért tettek. Valamikor két pályán lehetett játszani, most nyolc pálya és egy fedett csarnok áll rendelkezésre. Ehhez a nagyarányú fejlődéshez jelentős köze van Halmai főorvosnak is. A kórházi látogatás befejezéseként rövid időre fogad dr. Bartha Ferenc igazgatófőorvos. A szobájából az imént lépett ki egy fiatal nő. Vegyész szakképesítéssel állást keresett a kórházban. Derecskén lakik, szeretne gyökeret verni Berettyóújfaluban. Próbálkozását nem kíséri szerencse, egyelőre minden állást betöltötték. Valaki megelőzte, talán gyorsabb vonattal jött a csecsemőkorát élő városba. Kiss Dezső Péter új VÁROSI újfalusiak A zenetanár szerint ott jó, ahol siker koronázza a munkát . JÉGTÖRŐK A TISZÁK Az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság két jégtörő hajója a folyó szegedi szakaszán szabdalja a jégtömböket, bontja a folyó páncélját (MTI-fotó: Tóth Béla felvétele — KS) HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1981. FEBRUÁR 1.3