Hajdú-Bihari Napló, 1981. június (38. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-30 / 151. szám

Hazaérkezett a Magyar Néphadsereg küldöttsége Befejezte programját a Magyar Néphadsereg Czine­­ge Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter vezet­te küldöttsége, amely Nikola Ljubicsics hadseregtábornok, a Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság szövetsé­gi nemzetvédelmi titkára meghívására hivatalos, ba­ráti látogatást tett a szom­szédos országban. Katonai küldöttségünk el­látogatott a jugoszláv nép­hadsereg több alakulatához, ahol a fegyveres erőknél fo­lyó katonai és politikai ki­képzéssel ismerkedett. A szívélyes, baráti lég­körben lezajlott megbeszélé­seken a tárgyaló felek átte­kintették a két szocialista or­szágot és fegyveres erőiket kölcsönösen érintő kérdése­ket. Több területen megálla­podás született a magyar és a jugoszláv néphadsereg kö­zött már meglevő együttmű­ködés további folytatásáról, illetve bővítéséről. Honvédelmi miniszterünk elhelyezte a kegyelet virágait Joszip Broz Tito síremlékén. A küldöttség megkoszorúz­ta a Belgrád felszabadításáért elesett hősök emlékművét. Czinege Lajos hadseregtá­bornokot fogadta Szergej Kraigher, a Jugoszláv Szocia­lista Szövetségi Köztársaság államelnökségének elnöke. * * * A Magyar Néphadsereg küldöttsége vasárnap dél­után visszaérkezett Buda­pestre. (MTI) Gromiko Varsóba utazik A LEMP Központi Bizott­sága és a lengyel kormány meghívására július első nap­jaiban rövid baráti látoga­tásra Lengyelországba utazik Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügy­minisztere — jelentették be vasárnap este Moszkvában és Varsóban. (MTI) Pártkonferenciák Lengyelországban A lengyel fővárosban szombat reggel óta tart a LEMP varsói szervezetének beszámolási-választási kon­ferenciája. Hétfőn hajnal­ban közölték a küldöttvá­lasztások első fordulójának eredményeit. Ezek szerint a megválasztott delegátusok között van Stefan Olszowski, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára és Stanislaw Kociolek, a LEMP varsói bizottságának újjáválasztott első titkára. A vasárnap délelőtt kez­dődött vitában több, mint száz résztvevő jelentkezett szólásra. A tanácskozás hét­főn reggel fél ötig tartott, amikor néhány órás szünetet rendeltek el, s megállapod­tak, hogy a konferencia hét­főn délelőtt folytatja mun­káját. Az ülés utolsó szaka­szában még több, mint húsz felszólalás várható. A varsói pártkonferencia részvevői vasárnap levélben válaszoltak a Szovjetunió Kommunista Pártja moszk­vai városi bizottságának üd­vözletére. A levélben a töb­bi között ez áll: „Annak tu­datában, hogy milyen bo­nyolult körülmények között vívjuk harcunkat a szocia­lizmus vívmányainak meg­szilárdítása, a leninizmus történelmileg igazolt alapel­veinek megerősítése érdeké­­ben, teljes eltökéltséggel, a munkásosztály, a nép haza­fias erőinek támogatásával törekszünk arra, hogy pár­tunk megőrizze marxista- leninista jellegét, vezető sze­repét, s hogy megvalósulja­nak a szocializmus történel­mi jelentőségű céljai.” A levél hangsúlyozza: „Lengyelország a szocialista közösség tartós, megbízható láncszeme volt és marad a jövőben is. Ennek alapján pártkonferenciánk mély megértéssel viseltetik annak a levélnek a tartalma iránt, amelyet az SZKP Központi Bizottsága nemrég intézett pártunk központi bizottságá­hoz.” * * * Bydgoszczban, ahol Hen­ryk Jablonskinak, a Politi­kai Bizottság tagjának, ál­lamfőnek a jelenlétében folytatja a munkáját a vaj­dasági pártértekezlet, kong­resszusi küldötté választot­ták Stanislaw Cioseket, a KB tagját, a kormány szak­­szervezetekkel való együtt­működéssel foglalkozó mi­niszterét. Koninban vasárnapra vir­radóra véget ért a vajdasági pártkonferencia, amelynek résztvevői kongresszusi kül­dötté választották Tadeusz Grabskit, a KB PB tagját, a KB titkárát. Lublinban péntektől va­sárnap hajnalig tartott a vajdasági beszámolási-vá­lasztási értekezlet. A részt­vevők több határozatot fo­gadtak el, köztük egy olyan dokumentumot, amely hatá­rozottan elítél mindenfajta szovjetellenes megnyilvánu­lást. (MTI) Letette a hivatali esküt az új olasz kormány. Képünkön: Spadolini miniszterelnök Pertini köztársasági elnök előtt (jobbra) aláírásával szentesíti esküjét Megalakult az új olasz kormány Spadolini miniszterelnök vasárnap délelőtt felkereste a Quirinale-palotában Pertini államfőt és átnyújtotta neki az új kormány miniszterei­nek névsorát. A külügymi­niszter Emilio Colombo ma­radt, a belügyminiszteri posz­ton sem történt változás. Virginio Rognoni maradt a tárca élén. Az új olasz kormány mi­niszterelnöke és miniszterei vasárnap délután letették a hivatali esküt Sandro Pertini köztársasági elnök előtt. A kormány előreláthatólag csütörtökön, a miniszterta­nács első ülésén nevezi ki az államtitkárokat (miniszterhe­lyetteseket). A Spadolini­­kormány a rá következő hé­ten mutatkozik be a parla­ment két háza előtt és ter­jeszti eléjük programját. A program­vita után történik a bizalmi szavazás. Spadolini vasárnap este a szakszervezeti vezetőkkel és a tőkések képviselőivel foly­tatott tanácskozást, hogy „infláció-ellenes paktumra” bírja őket. Olaszország új miniszterelnöke hétfőn és kedden részt vesz a közös piaci országok állam- és kormányfőinek soron követ­kező luxemburgi tanácskozá­sán. (MTI) Interjú Aczél Györggyel A Der Spiegel című dam­ Aczél Györggyel, az MSZMP burgi hetilap legújabb szá- PB tagjával, a Miniszteriu­­mában a „Spiegel-beszélge­­nács elnökhelyettesével, tés” rovatban interjút közöl (MTI) JAPÁN A térnyerés anatómiája 1. Azt mondják, minden cso­da három napig tart. Ám a „japán csoda”, azaz a szi­getország meghökkentően gyors gazdasági fejlődése, átalakulása immár három évtizede tart. A második világháborúban vesztes, mélypontra jutott távol-ke­leti szigetország ma a tőkés világ második gazdasági ha­talma és számos szakértő, így az ismert amerikai jö­vőkutató Hermann Kahn szerint az ezredfordulóig jó néhány stratégiai ágazat­ban megelőzi majd az Egyesült Államokat. Napjaink tőkés világa­iban, amelyre a recesszió, a munkanélküliség és az inf­láció párhuzamos növeke­dése jellemző, Japán kurió­zumszámba megy. Noha a kétszámjegyű növekedési ütemnek itt is vége — s ebben az értelemben a szi­getországban szintén visz­­szaesésről beszélnek —, eredményei mégis az egész nyugati világban irigységet kelthetnek. Mi a titka a szinte fel­tartóztathatatlan japán tér­nyerésnek? Az évtizedek óta tartó folyamat annál rejtélyesebb, mivel köztu­dott, hogy Japán jó néhány ásványkincset (alumínium, olaj, vas stb.) kénytelen külföldről behozni, s hogy földjének mindössze egyha­­toda művelhető. Kelet- és Nyugat-Európában egy­aránt sokan vannak, akik a magyarázatot olyan jelen­ségekben keresik, amelyek időközben anakronisztikus­sá váltak. Az 50-es évek­ben kialakult és mindmáig ható nézet szerint Japán kereskedelmi fölénye ver­senytársaival szemben az alacsony béreken, a döm­pingárakon nyugszik. Ám ez a tényező a múlté: a szigetország bérszínvonala immár megközelítette a vezető ipari országokét. Különösen az amerikaiak és a nyugat-európaiak vá­dolják gyakran a japánokat a szabadkereskedelmet sér­tő, nem vámjellegű akadá­lyokkal, azzal, hogy áruik hátrányban vannak a szi­getország piacán. Ez bizo­nyos fokig ma is létező probléma, de aligha lehet magyarázat arra az évről évre ismétlődő hatalmas ke­reskedelmi mérlegtöbbletre, amelyet a szigetország ver­senytársaival szemben el­ér. Az igazság ugyanis az, hogy a japán piacon kímé­letlen verseny folyik a ha­zai termelők között is, a minőségi követelmények igen magasak, s ehhez járul még a japán fogyasztók túl­zott ragaszkodása, kötődése a hazai termékekhez. Nem megalapozott az az érv sem, amely a viszonylag szűkre szabott katonai ki­adásokban véli felfedezni a versenyképesség titkát. Mert igaz, hogy arányaiban talán lmarad a szigetország fegyverkezése a NATO-ál­­lamokétól, de abszolút nagy­ságát tekintve máris a he­tedik a világon. Ha tehát mindez tévhit, mi a magyarázat? A válasz azokban a történelmi ha­gyományokon nyugvó, nemzeti sajátosságokban keresendő, amelyek Japán útját egyértelműen megkü­lönböztetik a többi fejlett tőkés államétól. Ezt egészí­tik ki olyan általános jel­lemzők, mint a magas ter­melékenység, kiváló piacis­meret, informáltság, az erőteljes kutatás-fejlesztés, a legfejlettebb technika nagymérvű felvásárlása az egész világon. (Folytatjuk) Győri Sándor Ipari robotok végzik a hegesztést a Nissan Motor Company egyik üzemében (Fotó: JP—MTI—KS) HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1981. JÚNIUS 30.________ Lemondott Hua Kuo-feng pártelnök Hétfőn este közleményt adtak ki Pekingben a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának június 27. és 29. között megtartott 6. tel­jes üléséről. A közlemény szerint hatá­rozatot fogadtak el a Kínai Népköztársaság létrejötte óta eltelt időszak történetének bizonyos kérdéseiről, köztük Mao Ce-tung értékeléséről és változásokat hajtottak végre a legfelsőbb pártveze­tésben. A közlemény hírül adja, hogy a plénum résztve­vői egyhangúlag elfogadták Hua Kuo-feng lemondását a pártelnöki tisztségről és a Központi Bizottság új elnöké­vé Hu Jao-pangot választot­ták. Megválasztották a Köz­ponti Bizottság alelnökévé Csao Ce-jangot és Hua Kuo­­fenget. A KKP KB katonai bizottságának elnöke Teng Hsziao-ping lett. A Központi Bizottság Politikai Bizottsága állandó bizottságának tagjai: Hu Jao-Pang, Je csien-Jing, Teng Hsziao-Ping, Csao Ce- Jang, Li Hszien-Nien, Csen Jün és Hua Kuo-feng, vala­mennyien a Központi Bizott­ság alelnökei. Hszi Csung- Hszunt beválasztották a KKP KB titkárságába. (MTI) Az iráni robbanás A zaklatott iráni belpolitikai porondon, ahol már hosszú hetek óta sűrűsödtek a politikai detonációk, ez­úttal valóságos robbanás teremtett ismét új helyzetet. A világ valamennyi hírügynöksége gyorshírben jelen­tette, hogy az Iszlám Köztársasági Párt székházának egyik szemétkosarában felrobbant pokolgép több mi­niszter, párt- és vallási vezető mellett megölte Moham­med Behesti ajatollahot, a párt vezetőjét, és a Legfel­sőbb Bíróság elnökét is. Bár a párt székházában egybehangzó jelentések sze­rint Khomeini ajatollahon kívül jelen volt a most ép­pen győzedelmeskedő vallási szárny szinte minden ve­zetője, aligha lehet vitás, hogy a­­merénylet tervezői és végrehajtói elsősorban az úgynevezett iszlám funda­mentalisták legmarkánsabb alakját, az ötvenkét éves Beheszi ajatollahot vették célba, a maguk szempontjá­ból teljes sikerrel. A robbanás időpontja több szempontból is érdekes. Nemcsak arról van szó, hogy éppen Behesti beszélt, amikor­­a szónoki emelvény közvetlen közelében­ fel­robbant a pokolgép. Az időpont legfontosabb jellemző­je az, hogy Behestinek — és ez aztán már semmikép­pen nem lehet véletlen! — éppen akkor kellett meg­halnia, amikor immár vitathatatlanul ő lett (persze Khomeini után) a rezsim kiemelkedően leghatalma­sabb embere. Behesti a sahellenes vallási ellenzék régi vezető sze­mélyisége. Amikor Khomeini még iraki száműzetés­ben volt, Behesti fél évtizeden át Hamburgból irányí­totta az NSZK-ban élő, elég jelentős számú iráni ellen­zékieket. Amikor Khomeini Franciaországba köl­­­tözött, először az akkor már régebben ott élő és a Sorbonne-on tanító Baniszadr vendége volt, de hama­rosan megjelent ott Behesti is. Khomeini környezeté­nek e két legjelentősebb tagja között szinte az első pil­lanattól kezdve megindult a rivalizálás. Az otthoni ha­talomátvétel után Baniszadr a bazár, a nemzeti bur­zsoázia által támogatott „mérsékeltek”, Behesti pedig a vallási szárny vezéralakja lett. Khomeini hosszú ideig hagyta hömpölyögni a két tábor közötti vetélkedést. Ma úgy tűnik, a döntő for­dulat akkor kezdődhetett, amikor Behesti meggyőzte az idős főpapot arról: az államfőnek esetleg sikerül befolyása alá vonni főparancsnoki minőségében a had­sereget, és ezt — az Irakkal vívott háború befejezése után, de esetleg még azelőtt — a belpolitikai küzde­lemben használja fel! Miután Khomeini döntött, gyorsan követték egymást az esem­ények. Először Baniszadr lapját tiltották be (ez volt a szorongatott államfő utolsó szócsöve), aztán le­váltották Nobarit, a Központi Bank elnökét, Baniszadr egyik legfőbb bizalmasát, majd — június 11­-én — jött a legfőbb lépés: leváltották Baniszadrt a hadsereg fő­­parancsnoki tisztségéről. Ekkor már ő is érezhette, hogy fizikai léte is veszélyben van, és illegalitásba vo­nult. Ami ezután következett, már csak következmény volt. A parlament megfosztotta Baniszadrt államfői tisztétől is, a legfőbb ügyész letartóztatási parancsot adott ki ellene. Khomeini pedig mindkét döntést hi­vatalosan szentesítette. Ebben a közegben, Behesti teljes személyi és politi­kai diadala közepette következett be a vasárnapi rob­banás, ami alighanem ismét új fejezetet jelent Irán fordulatokban gazdag történetében. Harmat Endre EGK: huszadik csúcsértekezlet A Közös Piac állam- és kormányfői huszadik csúcs­­értekezletükre gyűltek össze hétfőn Luxemburgban. Napi­renden a közösség reformja, a költségvetés és a mezőgaz­dasági politika átalakítása, az Egyesült Államokkal és Japánnal folytatott versen­gés szerepel, valamint az ál­láspontok összehangolása fontos időszerű külpolitikai kérdésekben. A nagy érdek­lődéssel várt tanácskozás fő érdekessége azonban kétség­kívül az, hogy Francois Mit­terrand, Franciaország szo­cialista köztársasági elnöke először vesz részt ilyen ta­nácskozáson, először találko­zik EGK-beli partnereivel. Úgyszintén először képviseli Olaszországot nyugat-euró­pai csúcson nem keresztény­­demokrata kormányfő, a köz­­társasági párti Giovanni Spadolini. A csúcsértekezlet résztve­vői megpróbálják összehan­golni álláspontjukat a július végén Ottawában rendezen­dő gazdasági csúcsértekezlet­re is.

Next