Hajdú-Bihari Napló, 1981. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-01 / 204. szám

Nagyvállalat nagy gondban 2. Munka már lesz, de lesz-e elég munkás? Az elmúlt húsz esztendőben nem fordult elő, hogy veszteséggel zárta volna az első félévet a HÁÉV. Nem hiány nagysága okoz gondot a vállalat vezetőinek. Számos külső és belső tényező együttes hatásaként keletkezett a­­ tavalyi, 41,7 milliós nyereséghez képest ijesztő — 8,5 milliós veszteség. A szanálás veszélye mégsem fenyeget, s ezért sokkal izgalmasabb kérdés: hogyan tud alkalmazkodni a több ezer dolgozót foglalkoztató vállalat a be­ruházási piac megváltozásához, az új feladatokhoz. Az előző részben — többek között — a budapesti lakás­építésnek a munkaerőhely­zetre gyakorolt hatását ele­meztük, a HÁÉV-nek egyéb­ként a 7000 lakás felépítése nemcsak a pesti munkát megtagadó szakemberek miatt okoz gondot. A tíz al­vállalkozó tennivalóinak koordinálása mellett ezernyi nyűgöt, terhet hordoz egy ilyen munka. Az külön elem­zést érdemelne, hogy amikor a vállalkozói magatartás re­neszánszát éljük, s minden­kit a piaci viszonyokhoz való alkalmazkodásra ösztönöz­nek, hogyan maradhat meg az ÉVM és az építőipari vál­lalatok között az a merev utasításos kapcsolatrendszer, amit nagyban, a népgazdaság egészében már 1968-ban elve­tettünk. Ismerve a fővárosi lakás­­építés problémáit, nyilván­való, hogy a budapesti lakás­építő vállalatok évtizedes te­hetetlensége, kevésbé haté­kony munkája után most égető szükség van minél több lakás építésére, de nem mindegy, milyen áron. A Fő­városi Tanács tudja, hogy az ÉVM kijelölte, utasította a Hajdú megyei Építőipari Vál­lalatot a 7000 lakásos város­rész generálkivitelezői mun­kálatainak elvégzésére. Meg­rendelést a Fővárosi Tanács a munkára máig sem adott, így amolyan „majd elszá­moljuk valahogy” alapon megy ott a munka. A HÁÉV első félévi tervé­ben legnagyobb tennivaló­ként szerepelt a SZOT Okta­tási Központja építésének megkezdése. A 300 milliós debreceni beruházásból idén 60 milliót terveztek elvégez­ni, s egészen a múlt év vé­géig mindenki azzal számolt: 1981-ben megkezdődhet a munka. A beruházás elha­lasztása így nemcsak a leg­nagyobb feladat csúszását je­lentette, de az egész építési, szerelési program módosítá­sát is. Évek óta alig lehetett előbbre lépni a Csokonai Színház felújításában. Most a villanyhálózat új terveinek elkészülte után kétszázan dolgoznak a színházban. A féléves mérleg ismereté­ben határozták meg a ten­nivalókat a HÁÉV vezetői, s az már most látszik, hogy az éves tervet nem sikerül tel­jesíteni. Megközelítőleg 25 milliós lemaradás várható, s a tervezett 110 milliós nyere­ség helyett 70—80 millió tű­nik elérhetőnek. így a gaz­dálkodás egyensúlyát ért sokk után érdemes megvizs­gálni, mi lesz a hatodik öt­éves tervben. Hogyan áll a HÁÉV a csoportos családi há­zak építési programjával. Jövőre jobb lesz 1982-ben 2969 lakás felépí­tésére elegendő panelt fog gyártani a házgyár. Az eddi­gi bejelentett igények meg­valósulása esetén 1983-ban 3166, 84-ben 3245, a tervidő­szak befejező részében 3246 lakáspanel lesz szükséges. Ebből — a jelenlegi elkép­zelések szerint — csak 230 csoportos korszerű családi ház épül. Debrecenben a Ró­zsahegyi utcában átadott — nem olcsó — házak tulajdo­nosaitól most is naponta ér­deklődnek: nem akarják-e elcserélni. Ez csak jelzi, hogy sokakat érdekel egy ilyen megoldás, de a valós igények felmérése még most sem tör­tént meg. A Mikszáth Kál­mán utcában épülnének újból ilyen családi házak. Az OTP nehezen, illetve egyáltalán nem akarta a kiviteli tervet megrendelni. A városi tanács megrendelése alapján a KE­­­­LETTERV elkészítette a ki­viteli terveket, ezeket most az ÁÉV észrevételeivel visz­­szaküldték. Az OTP olcsóbb megoldást kért a tervezőktől, s jelezte a HÁÉV-nek, eny­­nyiért nem rendeli meg. Magas vagy alacsony az ár? Szabja meg a kereslet-kí­nálat! A már elkészült laká­sokban lakók az eredeti ösz­­szegnél 100—150 ezer forint­tal nagyobb ajánlatot kapnak rendszeresen, s a sokkal ke­vésbé korszerű, téglából ké­szült családi házak értékéhez is kellene, lehetne viszonyí­tani. Szintén az ÉVM utasításá­ra a házgyárral rendelkező vállalatoknak kötelező volt Budapesten építeni egy-egy ilyen minta családi házat pa­nelból. (Megrendelés itt sincs.) A vállalatok most megmutathatják, mit tud­nak — hangzott a biztatás, de a panelszállítás költsége alaposan eltorzítja az eltérő házak különböző költségeit. A HÁÉV egyik lakása a földszinti nappali és egyéb helyiségeken kívül a tetőtér­ben két hálószobát tartalmaz. A hozzáépíthető nyaktag mellé a garázs tehető. Telje­sen készen 1,016 millió forint, de ebből a szállítás költsége 180 ezer forint volt. Az OTP nem engedi Egy másik, 90 négyzetmé­teres változat négyzetméte­renkénti költsége 9760 forint, ebből a szállítás 1889. Még ezt levonva is horribilis ösz­­szeg jön ki, s akkor a telek költsége erre csak ráadás. Summázva: a tömeges lakás­igények kielégítésére a cso­portos korszerű családi ház nem megoldás. Ez csak az igen jómódú emberek luxus­lakása lehet. Érdekes kísérlet lehetne, ha a HÁÉV a felállított, fél­kész házakat hirdethetné, s az érdeklődők speciális igé­nyei szerint, három hónapon belül, a megfelelő tapétával, a szobákban az igényelt pad­lóburkolattal teljesen készen átadná a házakat. Az OTP egyelőre hallani sem akar arról — az egyébként termé­szetes — gondolatról, h­ogy a megrendelő és a kivitelező közvetlen kapcsolatba kerül­jön, a Hajdú megyei Ál­lami Építőipari Vállalat di­cséretére legyen mondva. ezt az „eretnek” gondolatot is hajlandó lenne megvalósíta­ni. Nincs vendégmunka Az egyik külkereskedelmi vállalat felajánlotta, hogy az NSZK-ban építsen fővállal­kozóként a HÁÉV. A speciá­lis igények miatt a szerelők, szakipari munkát végzők egy része határainkon túl dolgoz­na. Az itthoni feladatok vég­rehajtásához viszont vendég­munkások kellenének. Az üzlet jövedelmező lenne a vállalatnak, mert a Köln melletti munka bevétele fe­dezné, hogy a külföldre távo­zók helyett érkezők magas órabért kérnek. De igen ma­gasat ám: az itthon maradók órabérének megközelítőleg négyszeresét Ezért az egész exportüzletet — a bérfeszült­ség miatt — nem vállalta a HÁÉV. A jelenlegi elképzelések alapján a hatodik ötéves tervben a határokon belül maradnak az építők. A deb­receni lakásépítési feladatok, a budapesti generálkivitele­zés, az egyéb munkák elegen­dő tennivalót ígérnek a terv­időszak további éveire. Mondhatnánk úgy is: túl­jutott a holtponton a Hajdú megyei Állami Építőipari Vállalat. Ez azonban csak a megrendelések ismeretében és azok megvalósulása esetén igaz. Most és az elkövetkező években az dönti el a HÁÉV nyereségességét, gazdálkodá­sának eredményességét, hogy képesek-e megállítani a vál­lalat vezetői a szakemberek tömeges távozását. A létszám növelése érdekében már sza­nálás előtt álló vagy kis nye­reséggel működő szövetkeze­ti építőipari részlegek beol­vasztása is elképzelhető. Hajdú István A vállalat egyik nagy munkája: a BIOGAL új üzemé­nek felépítése Kisszövetkezet - szakcsoport - gazdasági munkaközösség Határozatok a kisüzemi tevékenység és a kiegészítő gazdaság termelésének fejlesztésére Folytatódik a lakosság nö­vekvő és mind differenciál­tabbá váló igényeinek telje­sebb, jobb kielégítését szol­gáló intézkedések sorozata. Az Elnöki Tanács pénteki ülésén ennek jegyében alkot­tak törvényerejű rendelete­ket a kisüzemi és a szövet­kezeti gazdálkodás jogi fel­tételeinek továbbfejlesztésé­re. Ezek a jogszabályok ré­szét képezik az állami, szö­vetkezeti és kisárutermelés fejlesztését célzó széleskörű szervezetfejlesztési feladatok megvalósításának, den állami gazdaságoknál s más mezőgazdasági tevé­kenységet végző állami vál­lalatoknál is alakítható ilyen szakcsoport. Új szervezeti forma a gaz­dasági munkaközösség. Ezt önállóan vagy állami gazdál­kodó szervezethez kapcsol­tan lehet létrehozni. Az alap­vető cél itt is a fogyasztási és egyéb szolgáltatások fejlesz­tése és kisüzemi termeléssel az ellátás javítása. Ha a munkaközösség vállalati gaz­dasági munkaközösségként működik, elsősorban a válla­lat eszközeit hasznosítja. A vállalatnak nagyobb befolyá­sa van e szervezetek gazdál­kodására s egész tevékenysé­gére, nagyobb azonban fele­lőssége, kockázatvállalása is. A kisiparral kapcsolatos jogi szabályozás módosítása egyszerűsítette a hatósági ügyintézést, felszámolt olyan korábbi korlátozásokat, ame­lyek indokolatlanul nehezí­tették a tényleges igények kielégítését. Igazodva a változó körülményekhez A most elfogadott jogsza­bályok a többi között lehe­tőséget teremtenek a változó követelményekhez gyorsab­ban, rugalmasabban igazodó szervezeti formák, a kisszö­vetkezetek, valamint az ipari és szolgáltatási szakcsopor­tok létrehozására. Rendelke­zéseket fogadtak el a lakos­ság számára nyújtott szolgál­tatások jelentős részét adó kisipar továbbfejlesztésére. Egyben felhatalmazták a Mi­nisztertanácsot a polgári jogi társaságokra vonatkozó eddi­gi előírásoktól eltérő együtt­működési forma, a gazdasá­gi munkaközösség szabályai­nak megalkotására. Az 1982. január 1-én életbe lépő új jogszabályok a XII. pártkongresszus határozatai­nak szellemét tükrözik. A kongresszus határozata — mint ismeretes — konk­rétan megfogalmazta: „az életkörülmények javítása megköveteli a szolgáltatások iránti igények jobb kielégíté­sét ... Közgazdasági eszkö­zökkel ösztönözzék, rugalma­sabb szervezeti formákkal mozdítsák elő, hogy bővül­jön a szolgáltatások köre, és javuljon minősége”. Ugyan­csak a kongresszusi határo­zat szögezte le — s a jogsza­bályok kidolgozói ezt is messzemenően figyelembe vették —, hogy az új szerve­zeti formáknak lehetővé kell tenniük a munkaidőalap ha­tékony kihasználása mellett az egyéni, a családi munka­erőtartalékok jobb hasznosí­tását. Ez ugyanis nem kis mér­tékben hozzájárul a bővülő és gyorsan változó szükség­letek rugalmasabb kielégíté­séhez, a nemzeti vagyon gya­rapításához. A mostani intézkedések te­hát valóságos társadalmi igények, szükségletek kielé­gítését célozzák. Azt várjuk tőlük, hogy működési terüle­tet biztosítsanak eddig kiak­názatlan alkotó energiák szá­mára, elsősorban a szolgálta­tások bővítésében, színvona­lasabbá tételében kamatozza­nak, s járuljanak hozzá a la­kosság életkörülményeinek javításához, a társadalom és a gazdaság szocialista alap­jainak erősítéséhez. Díj szervezeti formák A kisszövetkezet a tagok kezdeményezésére alakulhat meg, elsősorban a szolgálta­tások jobbítására, körének bővítésére. Egyaránt lehet­nek fő-, illetve mellékfog­lalkozású dolgozói, akik tagsági vagy alkalmazotti vi­szony keretében tevékeny­kedhetnek. E formában az eddiginél jobban kifejezésre jut a tagok felelőssége, ők dönthetnek ugyanis arról, hogy a kisszövetkezet jöve­delmének mekkora hányadát fordítják fejlesztésre, s mek­korát a tagok és alkalmazot­tak keresetének növelésére. Már működő szövetkezetek keretében hozható létre az ipari termelő és szolgáltató szakcsoport, amely — mint neve is jelzi — szintén első­sorban szolgáltatásokat nyújt, illetve olyan terméke­ket gyárt, amelyek nagyüze­mi keretek között gazdasá­gosan nem állíthatók elő. Viszonylagos gazdasági-va­gyoni önállóságot élvez, az „anyaszövetkezettel” való kapcsolatait megállapodás szabályozza. Jelenleg is működő forma a mezőgazdasági szakcsoport. Az eddigi rendelkezések azonban csak a mezőgazda­­sági termelőszövetkezetek­ben, valamint az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetekben tették le­hetővé létrehozását. A jövő­ Bérbevehető részlegek A kisüzemi gazdálkodás­ban rejlő tartalékok fokozott kiaknázása szükségessé tette néhány más, már eddig is működő gazdálkodási forma továbbfejlesztését. A szocia­lista nagyüzemekkel való együttműködésben tágabb le­hetőséget nyitnak azok az új rendelkezések, amelyek alap­ján a létrehozandó gazdasá­gi munkaközösségek, illetve kisiparosok bérbe vehetik a gazdálkodó szervezetek olyan kisüzemi jellegű ipari vagy szolgáltató részlegét, amely főleg lakossági szükségletet elégít ki. A most elfogadott rendel­kezések a társadalmi érde­kekkel összhangban szabják meg az új szervezetek és te­vékenységek gazdasági, jogi, irányítási és ellenőrzési ke­reteit. A szabályozás a többi között legális mozgásteret biztosít eddig engedély nél­küli — s emiatt lényegében ellenőrizhetetlen — tevé­kenységeknek. Ellenőrizhető, szabályozható folyamatokat bontakoztat ki, s megteremti a végzett munka, valamint az új formákból származó jövedelmek közötti összhang biztosításának lehetőségét, összességében pedig erősíti a szocialista nagyüzemek befo­lyását a kiegészítő tevékeny­séggel foglalkozókra. Az új formákra vonatkozó és az ezekhez kapcsolódó más jogszabályok, köztük a különböző társadalombiztosí­tási ellátási formákra jogo­sultak körét kibővítő dönté­sek, szeptember végéig jelen­nek meg. PÉNZ ÉS MÉG VALAMI Ha valaki hasznos és eredményes munkával javíthatja pénzügyi helyzetét, növelheti jövedelmét, mindennapi szóhasználattal: ha valaki pénzhez jut, vagy tudja, hogy miképpen juthat pénzhez, akkor annak közérze­tét általában jónak ítéljük meg. Legalábbis feltételez­zük az illetőről, hogy oka van a jó közérzetre, sőt las­sanként hajlamosak is vagyunk okozati összefüggést feltételezni az anyagi javak birtoklása és a jó közérzet között. Természetesen eszünk ágában sincs azt a „logikát” követni, amely régen — többnyire a giccs különféle vál­tozataiban — azzal „etette” a szegényeket, hogy a gaz­dagok tulajdonképpen „szegények” — és milyen bol­dogtalanok tudnak lenni, hiszen a pénz nem boldogít. Valóban nem. De azért csak legyen. És minél több, mindenkinek. Egyetlen — de a szocialista társadalom­ban meghatározó — feltétellel, hogy a pénzhez és a több pénzhez ne kizsákmányolással, ne csalással, ne a társadalom vagy mások kárára, hanem a munka valódi értékének és társadalmi hasznosságának arányában le­hessen hozzájutni. Azért az életünket mégse mérhetjük csupán a pénzen. Az ember élete minőségét nem az határozza meg első­sorban, hogy mit fogyaszt, hanem, hogy mit alkot. A mi világunkban mind nagyobb hangsúly esik az életkörülményekre is, amelyek éppúgy hozzátartoznak az életszínvonalhoz, mint a jövedelmek. Ne tagadjuk persze, hogy meghatározó szerepe van azoknak a kö­rülményeknek, amelyek között a közeljövőben a szo­cialista építést folytatnunk kell. Bonyolultabbak a kül­gazdasági viszonyok, magasabb mércéket kell állíta­nunk saját, belső gazdasági munkánk, belpolitikai te­vékenységünk elé, s mindezekhez járul — illetve velük szorosan összefügg — az a világpolitikai széljárás, amely — mint tudjuk, s aggódva látjuk — manapság nem az enyhülésnek kedvez. Mindemellett ahol a taka­rékos, beosztó, ésszerű, józan, emberileg is kiegyensú­lyozott élethez megvannak az anyagi biztosítékok — s hazánk állampolgárainak túlnyomó többsége ezt el­mondhatja —, ott az élet további fejlesztése, gazdagab­bá tétele nem okvetlenül anyagi kérdés. Hogy környezetünkben például mekkora a tisztaság, a rend, hogy az emberi kapcsolatok mennyire épülnek az egymás iránti tiszteletre, hogy a viselkedésnek, uta­zásnak, szórakozásnak milyen kultúráját tudjuk meg­teremteni és elterjeszteni — ez nagyrészt nem pénzkér­dés. Hogy a megnőtt s a közeljövőben még hosszabb tartalmú szabad időt mivel s miként tölti öreg és fia­tal, munkás vagy pedagógus, az egyáltalán nem mind­egy, és egyáltalán nem csupán és nem elsősorban pénz­kérdés. Hogy meglevő értékeinket miként védjük, óv­juk, gondozzuk, hogy a közösség utcái, épületei, park­jai, erdői és hegyei milyen állapotban maradnak, hogy az emberek közti napi érintkezés nyelve, stílusa mi­lyen, mindez életünk minőségéhez tartozik. S az is, hogy miként bánnak velünk, amikor vásárlók vagyunk vagy ügyfelek a hivatalban vagy betegek a kórházban, orvosi várószobákban, utasok zsúfolt járm­űveken; vagy­is hogy miként sikerül tudatosan, sokféle eszközzel és nagyon sok türelemmel, ügyszeretettel olyan társadalmi légkört kialakítani, amelynek az eddiginél kulturáltabb, emberibb közegében a dolgozó ember viszonya is ja­vul az őt körülvevő világhoz, amelyet egyébként maga­­ is épít. Cs. I. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1181. SZEPTEMBER 1. I .

Next