Hajdú-Bihari Napló, 1981. november (38. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-01 / 257. szám

TÁRSADALMI JUTTATÁSOK HMH TERMÉSZETBEN ÉS PÉNZBEN ,EMCSS! Hogy kilábaljunk a demográfiai hullámvölgyből A családi pótlék közvetlen pénzbeni hoz­zájárulás a gyermeknevelés költségeihez. A családi pótlék reálértéke és átlagkeresetek­hez viszonyított aránya egyaránt növekedett az utóbbi másfél évtizedben. A családi pót­lék így a három- és többgyermekes családok átlagos gyermeknevelési költségeinek jelen­leg mintegy 40 százalékát fedezi. A kétgyer­mekes családok esetében ez az arány körül­belül 25 százalék. A gyermeknevelést segítő természetbeni társadalmi juttatások köre szintén jelentősen bővült. Jelenleg ezer bölcsődés korú gyer­mekre 139 bölcsődei hely jut, 42-vel több mint öt évvel ezelőtt. Az óvodai helyek szá­ma öt év alatt 90 ezerrel gyarapodott. Az óvodába járó gyermekek száma azonban en­nél is gyorsabban, 149 ezerrel nőtt. Mindent egybevetve — azt is figyelembe véve, hogy a gyermekek szükségletei 14­ éves korig alacsonyabbak a felnőttekénél, illetve, hogy a közös családi szükségletek (fűtés, vi­lágítás stb.) nem növekednek arányosan a családtagok számával — a kétgyermekes csa­ládok jövedelmi színvonala kb. háromne­gyede, a háromgyermekeseké kb. kétharma­da, a négy- és többgyermekeseké pedig mint­egy fele az eltartott gyermeknélküliekének. Ezek az arányok az 1977. évi felmérés követ­keztetései­, azóta — a családi pótlékok eme­lésével — valamelyest javultak. A jövőben csak a három és több gyermek után fizetett családi pótlék reálértékének megőrzésére vállalkozhatunk. De az idő mú­lásával még ezek a családok is anyagi hely­zetük romlását fogják érzékelni. Ennek ob­jektív alapja, hogy a gyermekek fogyasztása növekedésükkel arányosan emelkedik. Így még a változatlan, reálértékű családi pótlék is a gyermeknevelési költségek mind kisebb hányadát fedezi. Olyan helyzetben, amikor többnyire a szülők reálbére sem növeked­het, még inkább igaz a szólásmondás: kis­gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. Csak a gyermeknevelés fokozott anyagi és erkölcsi megbecsülésével lábalhatunk ki a demográfiai hullámvölgyből, kerülhetjük el, hogy a jelenlegi rendkívül­ alacsony születési arányszám tartóssá váljon. A szociális kiadások kiemelkedően nagy és egyre növekvő hányadát a nyugdíjak teszik ki. Mind a nyugdíjasok száma, mind a kifi­zetett nyugdíjak átlagösszege évről évre gyorsan nő. Még 1960-ban száz keresőre 16, 1980-ban már 41 nyugdíjas jutott. Az átlag­nyugdíjak növekedése főleg a nyugdíjasok összetételének változásából adódik. Az újon­nan nyugdíjba lépők — a gyarapodó szolgá­lati évek és az emelkedő átlagkeresetek rész­vén — egyre magasabb nyugdíjat élveznek. Hozzá kell tenni, hogy az alacsony nyugdíjak is emelkedtek — részben automatikusan, részben központi döntések hatására. A nyugdíjak összege 1971 januárjától minden évben 2 százalékkal emelkedik. 1974 januárjában az automatikus nyugdíjemelés havi legkisebb összegét 30 forintban határoz­ták meg; ez 1981 júniusától 100 forintra emelkedett­ ,így terveinknek megfelelően immár intézményesen garantált az átlag alatti nyugdíjak reálértékének megőrzése. A VI. ötéves terv egész időszakában évi 4,5—5 százalékos fogyasztói árszínvonal-emelkedés­sel számolunk, s az automatikus emelés mi­nimális összege, a 100 forint garantálja te­hát a 2000—2500 forint összegű nyugdíjak reálértékének megőrzését. A 2000—2500 forintnál nagyobb összegű nyugdíjak vásárlóerejének megőrzésére nincs biztosíték. Az 5000 forintnál magasabb nyugdíjak esetében a 4,5—5 százalékos ár­emelkedésből az automatizmus 2 százalékot ellensúlyoz, a fennmaradó 2,5—3 százalék, nyugdíjemeléssel nem fedezett árszínvonal­növekedés pedig a nyugdíjak vásárlóerejét csökkenti. Az 5000 és a 2500 forint között le­vő nyugdíjaknál visszafelé haladva azonban egyre kisebb a vásárlóerő-csökkenés. A nyugdíjasok száma és az átlagnyugdíjak összege jelenlegi gyors ütemben a 80-as évek közepéig növekedik. Négy-öt év múlva 100 keresőre várhatóan 45 nyugdíjas jut, s az átlagnyugdíj valószínűleg meghaladja majd az átlagkereset 60 százalékát (jelenlegi 51 százalék). Ezeket a csúcsértékeket követően a nyugdíjak gyors növekedési üteme erősen mérséklődik. (Vége) Kovács József Iparosítás és munkás­szálló — tíz-tizenöt éve még, elválaszthatatlan fo­galmak voltak. Az idők változtak, a családtól el­szakított életet egyre keve­sebben vállalták. Aki tu­dott, lakóhelyéhez köze­lebb keresett munkát, má­sok ha távol dolgoztak is, olyan vállalatnál, amely saját autóbuszával hordja az embereket reggel, este. Akadnak azért sokan, akik egyik megoldást sem vá­laszthatták. Ők munkás­­szállóban laknak. Ma alig van Debrecen­ben munkásszálló. Az egyik közülük — nem a legjobb, s nem is a leg­rosszabb — a Hajdú-Bihar megyei Tanácsi Építőipari Vállalaté. Fejes Lajos, Szűcs József és Nánási András ott, a Vágóhíd ut­cai épületben tölti a mű­szak végétől műszakkezdé­sig tartó idő nagyobb ré­szét. Életükről, terveikről beszélgetünk. Három szál­lólakó vázlatos portréja következik. 1. Nyírábrány. Falu har­minc kilométerre Debre­centől, s a távolság legyőz­hetetlen. Szűcs József már negyedik esztendeje éli életét szüleitől és három testvérétől távol. Az álta­lános után szakmát mai vállalatánál tanult, s a diákszállón lakott három éven át. Azután bejáró volt egy darabig, de májustól újra a szállót választotta — most már persze a Vá­góhíd utcait, a felnőttekét. — Fél négykor keltem hajnalban, este fél hétkor értem haza. Májustól az MHSZ-be járok autóveze­tői tanfolyamra, azóta nem tudom vállalni a a bejá­rást. — Ha nem járna tanfo­lyamra, vállalná? — Akkor igen. — Nem jó itt? — Sokkal kényelmesebb, mintha otthonról jönnék minden hajnalban, kezdünk, nem kell olyan korán kelni, fél hatkor in­dul a busz Ábrányból. — Később, ha újra fél négykor kell kelni? — Lehet, hogy bejövök a szállóba megint. Sok ter­vem van, amit meg akarok valósítani. Szeretnék le­vizsgázni nehéz pótkocsi­ból, azután meg a fűtőis­kolára iratkoznék. — Akkor már három szakmája lesz. Melyiket választja? — Az a körülményektől függ. Ahol könnyebben el lehet helyezkedni, ahol többet fizetnek. Legjob­ban most a fűtőt fizetik. A fűtésszerelés nagyon ne­héz szakma, ott millimé­terre kell dolgozni, de nem keresünk jól. Persze van, ahol jobban megbecsülik a fűtésszerelőt, például Pes­ten vagy Pakson. — Miért nem megy Paksra? — Az még ennél is rosszabb volna. Nem va­gyok én hozzászokva, hogy távol legyek az otthoniak­tól. — A szállóban meddig marad? — Azt még nem tudom. Amikor végeztem, úgy képzeltem, jó lenne egy la­kás Debrecenben, onnét el tudnék járni mindenhová, meg nem is unatkozna úgy az ember. — Itt unatkozik? — Igen, néha. Szeretek hajolni mindenfélével, itt azt nem lehet. A Kondoros alatt szerettem volna V.­— De telne. Csak most a bátyám szeretne kocsit, arra gyűjtünk. — Miért nem ment ker­tésznek, ha ennyire szereti a gyümölcsöst? — Most annak mennék. 2. Nánási András gépmun­kás az asztalosüzemben. 1959. január 12-én jött el Nyírmártonfalváról, a szö­vetkezet elől. A földet a felesége vitte magával a közösbe, ő meg­indult Debrecenbe, az építőipar­ba. Huszonkét éve a válla­latnál, huszonkét éve szál­lólakó. A hétvégeken kí­vül hét közben is haza­megy este. Megtudni, mi történt otthon. — A lányomnak van két iker gyereke, itt laknak Debrecenben, őket minden héten meg szoktam nézni. Különben meg főzök ma­gamnak, vacsorázok, az­után lefekszem. — A család, a feleség nem hiányzik? — Ha most elindulok, mikor érek haza? Mit tu­dok csinálni? Semmit se. Reggel keljek fel négy óra előtt? — Húsz éve él munkás­­szállón. Mi a különbség a szálló és az otthon között? — Odahaza legalább va­csorára várnak, mert csi­nálni már semmit sem tud az ember, amikor haza­megy. Megvacsorázik, ha van ideje, esetleg megbo­rotválkozik, azután már fekszik le. — Huszonkét év alatt le­hetett volna közelebb is munkát találni. — Lehetett volna, de én már nem változtatok. — Otthon van háztáji? — Van. A feleségem munkálja inkább. Disznó, csirkefélék, meg egy hol­don kukorica. — Mennyi termett azon az egy holdon? — 30—35 mázsa. Jobb volt most, mint tavaly, kedvezett az idő. Nánási András a legidő­sebb a szálláson. Már csak néhány hónapja van a nyugdíjig. Fejes Lajos szobafestő szüleivel és ötödik osztá­lyos húgával lakik Zsákán. Azaz csak az állandó lak­címek nyilvántartása sze­rint lakik ott, a valóság­ban a munkásszálláson tölti a délutánokat, az es­téket. Fiatalember, akinek nagyon hiányzik a család. — Ha valaki bejár dol­gozni, 13—14 órát is távol van. Ez nincs megfizetve azzal a napi 15—20 forin­tos különélési pénzzel. — Mióta dolgozik a vál­lalatnál? — Hetvennyolc őszén jöttem ide, pár hónappal, a szabadulás után. Ahol tanultam — a Szakipari Szövetkezetben —, nagyon keveset fizettek. Ezerki­­lencet kaptam ott, itt meg három és felet. De most már négy és fél—ötöt ke­resek, a téli hónapokban is megvan a három—há­rom és fél. — Elégedett? — Ezzel igen, csak a szálló nem nagyon smak­­kol. — Miért? — Nem szeretek­­ távol lenni a családtól. Az em­­berek sokfélék, én család­­szerető vagyok. —­ Nem jól érzi magát itt? — Megvan a fekvőhe­lyem, kipihenten tudok munkába állni. — Mi hiányzik? —­ Esténként lehetnének programok. Jobban eltelne az idő. Kijárni egyáltalán nem szoktam, nincs is ked­vem hozzá. Az ember dol­gozik, fáradt, örül, ha le­fekszik. — Nem szereti Debre­cent? — Nem, nem is szeret­nék itt lakni. — Hogyan tervezi a jö­vőt? — Azt a pillanatot vá­rom, hogy a lakásunkhoz közelebb találjak valami­lyen munkahelyet. — Nem hiszem, hogy egy szobafestő Újfaluban ne találna állást. — Nem fizetnek úgy, mint itt — Vannak barátai a szállón? — Kártyázgatunk, elbe­szélgetünk időnként a szo­batársakkal. Nyírmártonfalva, Nyír­ábrány, Zsáka— falvak Debrecentől harminc, harmincöt, negyven kilo­méterre. Félórás út autó­val, mégis, a munkába já­rónak áthidalhatatlan tá­volság. Olvastam nemrégi­ben: közlekedésünk fejlő­désének látványos mutató­ja, hogy minden kétszáz lakosnál népesebb telepü­lésre autóbusz jár. De mit sem ér az autó­busz, ha egy-másfél órával a munka után indul. A távolsághoz képest amúgy is hosszú menetidő elvisel­hetetlenné nyúlik a vára­kozással, az otthoni gya­loglással. Marad tehát a munkás­­szálló. Görömbölyi László — Mivel telik az idő es­ kendtelket, ott foglalates­­ténként? Mozi, szórakozás?­kodnék gyümölcsfákkal. — Nekem gyorsan múlik. — Otthon vannak gyá­­a KRESZ-t tanulom. Nem­­mölcsfák? Igen járok a városba. — Két hold, teli. Renge­— És ha vége a tanfé­­teg barackfa, szerintem az iyamnak? a legkedvesebb, meg alma. — Meglátom. Azt hi- — Annak a jövedelméből szem, januártól újra bejá- nem telne a kondorosi rok. Télen fél nyolckor kertre? Szállólakók MENNI KELL AZ ÁRUÉRT Mit kínál a bolt falun? A vámospércsi ABC veze­tője, Vályi Lajos meghűléssel bajlódik, de az egy nappal korábban, kedden bejelentett látogatás hatására mégiscsak bejött dolgozni. Hétfőn szál­lított utoljára húskészítmé­nyeket a húsipari autó az ABC-nek. Több mint har­mincfajta, összesen hétmá­­zsányi áru érkezett! Szerda reggel az ABC vezetője „ér­te ment” az áruért, és újabb hétmázsányit, tizenhatféle húskészítményt hozott. A boltban van is kínálat. A hétfői, a rendes áruszállí­tásból három-négyféle hús­­készítmény, a boltvezető ügyességének köszönhetően másik tizenkétféle. Az­­igaz­sághoz hozzátartozik, hogy az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat vezetői tudtak ar­ról: a vámospércsi ÁFÉSZ boltjainak áruellátását sze­retnénk megnézni. Talán ez­zel is magyarázható, hogy viszonylag bőven kaptak árut. Ezek szerint a megoldás az, hogy menni kell az áru­ért. Ezt bizonyítja az ÁFÉSZ nyírábrányi ABC-je, ahol szalonnán kívül alig találha­tó valami a húskészítmények pultján. A bolt erre a hétre szóló kerete 570 kilogramm töltelékáru és négy mázsa sertéshús. Hétfőn három mázsa töltelékáru érkezett és a keddi szállítású hús nagy része is elfogyott. Át­nézve az üzlet rendelését és a szállított mennyiségeket feltűnő volt, hogy kevés „kereten kívüli” árut rendel­tek. Erről a keretről kevés szó esik. Sokan úgy tudják: tő­kehúsból, húskészítmények­ből bőséges az ellátás, csak a kereskedők a hibásak mert nem rendelnek. Ez fél­reértés. Tőkehúsból és bizo­nyos húskészítményekből meghatározott mennyiség kerülhet a boltokba. Nyil­vánvalóan a vágásra „kész” felhizlalt állatok mennyisé­ge, a vágóhidak kapacitása az export­­ lehetőségei ét egyéb tényezők határozzák meg, mennyi tőkehús és hús­­készítmény kerülhet a bol­tokba. A megyei keret be­tartásáért a tanács kereske­delmi osztálya a felelős. A hússal, húskészítményekkel történő ellátást épp ezért a keretgazdálkodás alá nem eső termékekkel lehet javí­tani. *** Ilyen például a disznósajt, a hurkafélék, a kenőmájas készítmények és a különbö­ző szalonnák. A vámospércsi ÁFÉSZ ellátási területén és a többi helyen is elsősorban ezekből a húskészítmények­ből kell a választékot tarta­ni. Mi szükséges ehhez? Az ÁFÉSZ áruforgalmi szak­embergárdája felmérhetné a gyorsan változó igényeket. Ezután az ipar illetékesei­vel egyeztetve, a nem kere­tes árukra az eddiginél na­gyobb mennyiségre szóló szerződést kellene kötni (ha az ipar kapacitása ezt enge­di), így a választékbővítő cikkek folyamatos rendelésé­vel lehet javítani a kínála­tot. A húskészítmények iránti kereslet különben sem vá­lasztható el a húskonzervek kínálatától. A kishatármenti forgalom miatt egyébként is nagyobb az igény a konzer­­vek iránt, így nemcsak a községekben élőkre kell gondolni az áru megrendelé­sekor. Vámospércsen jó is a kínálat. Nyírábrányban épp a FŰ­­SZÉRT-túra után érkezünk az ABC-be. A boltvezető, Csányi Dánielné bosszan­kodva mutatja a megrende­lőt. — Háromszázhúsz ser­tésmájkrémet, százötven marhamájkrémet, nyolcvan különleges vagdalthúskon­zervet rendeltünk. Nem kap­tunk semmit, pedig — úgy láttam — volt a kocsin. Igaz, csak egy-egy karton­nal. Nem jött sampon és bé­biétel sem. Ezek alapján úgy tűnik, lesz mit hallgatnia a FŰ­SZERT területi instruktorá­nak, akit épp a vámospércsi ABC-ben láttunk egy kis szakmai tapasztalatszerzésen. Bár a szállító vállalat ment­ségére szolgáljon, hogy hat­féle rendelt bébiételből ho­zott egyfajtát. A választék huszonkilenc típusra terjed ki, így ha huszonkilencfélét rendelt volna a boltvezető, elképzelhető, hogy húszfélét kap. Ez az eset is azt bizonyít­ja, hogy a kiskereskedelmi egységekben dolgozók szak­mai tudása, kapcsolatai meghatározzák a minőségi áruellátást. Elsősorban az dönt, mennyire hajlandók „menni az áruért”. Igaz, eredetileg a szállító vállala­tok feladata, hogy a boltok­ba vigye az árut, de aki jobb választékot, bőségesebb kínálatot akar, az saját szál­lításra kényszerül. Ezt a vé­leményt osztja Vályi Lajos, a vámospércsi ABC vezetője is, aki a szállítók között első helyre rangsorolta a FÜ­­SZÉRT-et. *** A vámospércsi iparcikk­ruházati vegyesbolt egy ki­sebb áruház raktárkészleté­vel rendelkezik. Nagy Sán­dor, az iparcikkrészleg veze­tője készségesen sorolja, mi­lyen áruja­­ nincs. Vasaló, horganyzott lemez, különbö­ző vízszerelési cikkek van­nak a listán. (Mind ott volt a VASVILL „Vevők va­gyunk” kiállításán.) — Ha ötféle árut kérhetne és kapna, mit választana? — kérdezem. — Ötven darab Simson kismotort, legalább száz da­rab szovjet gyártmányú női és férfikerékpárt, családi házba való Totya vagy egyéb kazánt, alumínium ra­diátort és hőtárolós kályhát. Szép lista — állapítjuk meg közösen —, majdnem mindegyik jó minősége és viszonylag alacsony ára miatt országos hiánycikk. A ruházati részleg vezető­je Ács Gáborné női és gyer­mekharisnyát, harisnyanad­rágot, meleg fehérneműt, gumicsizmát és munkaruhá­kat kérne. Ha az utóbbiból kevesebbet, de a többiből azért bővebben lehet látni a debreceni üzletekben. Az összkép azonban így sem kedvezőtlen. A vámos­pércsi és a nyírábrányi élel­miszer ABC-ben kétségtele­nül kisebb a választék, mint a megyeszékhely nagyobb Csemegeüzletében vagy egy lakótelepet ellátó vénkerti ABC-ben. A községi boltok 2—2,5 millió forintos havi forgalma sem hasonlítható össze a vénkertiek 6—7 mil­liójával. Alapvető élelmiszerekből, ruházati és iparcikkekből mindkét községben jó az áruellátás. A többi cikkből a választék a boltvezetőn is múlik. No meg azon, hogy a szövetkezet kereskedelmi szakemberei — sok munká­val, rengeteg utánjárással — vállalkoznak-e a lakosok igényeinek jobb kielégítésé­re? Hajdú István Húsz kilométer nem nagy távolság. A megye­székhelytől körülbelül ennyire van Hajdúszo­boszló, de Vámospércs is. A kisváros és a köze­pes nagyságú község áruellátása azonban külön­böző. Más a boltok gazdája, mások az igények is. A vámospércsi ABC nem kielégítő húsellátá­sát nemrégiben a Napló hasábjain is szóvá tet­ték. A hét közepén, szerdán tett látogatás egyik célja épp ennek ellenőrzése volt. Előzetesen azonban áruellátási tájékoztatót kértünk a Haj­­dú-Bihar megyei Állatforgalmi és Húsipari Vál­lalattól és a FÜSZÉRT-től. HAJDO-BIHARI NAPkO — 1981. NOVEMBER 1.

Next