Hajdú-Bihari Napló, 1981. november (38. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-01 / 257. szám
TÁRSADALMI JUTTATÁSOK HMH TERMÉSZETBEN ÉS PÉNZBEN ,EMCSS! Hogy kilábaljunk a demográfiai hullámvölgyből A családi pótlék közvetlen pénzbeni hozzájárulás a gyermeknevelés költségeihez. A családi pótlék reálértéke és átlagkeresetekhez viszonyított aránya egyaránt növekedett az utóbbi másfél évtizedben. A családi pótlék így a három- és többgyermekes családok átlagos gyermeknevelési költségeinek jelenleg mintegy 40 százalékát fedezi. A kétgyermekes családok esetében ez az arány körülbelül 25 százalék. A gyermeknevelést segítő természetbeni társadalmi juttatások köre szintén jelentősen bővült. Jelenleg ezer bölcsődés korú gyermekre 139 bölcsődei hely jut, 42-vel több mint öt évvel ezelőtt. Az óvodai helyek száma öt év alatt 90 ezerrel gyarapodott. Az óvodába járó gyermekek száma azonban ennél is gyorsabban, 149 ezerrel nőtt. Mindent egybevetve — azt is figyelembe véve, hogy a gyermekek szükségletei 14 éves korig alacsonyabbak a felnőttekénél, illetve, hogy a közös családi szükségletek (fűtés, világítás stb.) nem növekednek arányosan a családtagok számával — a kétgyermekes családok jövedelmi színvonala kb. háromnegyede, a háromgyermekeseké kb. kétharmada, a négy- és többgyermekeseké pedig mintegy fele az eltartott gyermeknélküliekének. Ezek az arányok az 1977. évi felmérés következtetései, azóta — a családi pótlékok emelésével — valamelyest javultak. A jövőben csak a három és több gyermek után fizetett családi pótlék reálértékének megőrzésére vállalkozhatunk. De az idő múlásával még ezek a családok is anyagi helyzetük romlását fogják érzékelni. Ennek objektív alapja, hogy a gyermekek fogyasztása növekedésükkel arányosan emelkedik. Így még a változatlan, reálértékű családi pótlék is a gyermeknevelési költségek mind kisebb hányadát fedezi. Olyan helyzetben, amikor többnyire a szülők reálbére sem növekedhet, még inkább igaz a szólásmondás: kisgyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. Csak a gyermeknevelés fokozott anyagi és erkölcsi megbecsülésével lábalhatunk ki a demográfiai hullámvölgyből, kerülhetjük el, hogy a jelenlegi rendkívül alacsony születési arányszám tartóssá váljon. A szociális kiadások kiemelkedően nagy és egyre növekvő hányadát a nyugdíjak teszik ki. Mind a nyugdíjasok száma, mind a kifizetett nyugdíjak átlagösszege évről évre gyorsan nő. Még 1960-ban száz keresőre 16, 1980-ban már 41 nyugdíjas jutott. Az átlagnyugdíjak növekedése főleg a nyugdíjasok összetételének változásából adódik. Az újonnan nyugdíjba lépők — a gyarapodó szolgálati évek és az emelkedő átlagkeresetek részvén — egyre magasabb nyugdíjat élveznek. Hozzá kell tenni, hogy az alacsony nyugdíjak is emelkedtek — részben automatikusan, részben központi döntések hatására. A nyugdíjak összege 1971 januárjától minden évben 2 százalékkal emelkedik. 1974 januárjában az automatikus nyugdíjemelés havi legkisebb összegét 30 forintban határozták meg; ez 1981 júniusától 100 forintra emelkedett ,így terveinknek megfelelően immár intézményesen garantált az átlag alatti nyugdíjak reálértékének megőrzése. A VI. ötéves terv egész időszakában évi 4,5—5 százalékos fogyasztói árszínvonal-emelkedéssel számolunk, s az automatikus emelés minimális összege, a 100 forint garantálja tehát a 2000—2500 forint összegű nyugdíjak reálértékének megőrzését. A 2000—2500 forintnál nagyobb összegű nyugdíjak vásárlóerejének megőrzésére nincs biztosíték. Az 5000 forintnál magasabb nyugdíjak esetében a 4,5—5 százalékos áremelkedésből az automatizmus 2 százalékot ellensúlyoz, a fennmaradó 2,5—3 százalék, nyugdíjemeléssel nem fedezett árszínvonalnövekedés pedig a nyugdíjak vásárlóerejét csökkenti. Az 5000 és a 2500 forint között levő nyugdíjaknál visszafelé haladva azonban egyre kisebb a vásárlóerő-csökkenés. A nyugdíjasok száma és az átlagnyugdíjak összege jelenlegi gyors ütemben a 80-as évek közepéig növekedik. Négy-öt év múlva 100 keresőre várhatóan 45 nyugdíjas jut, s az átlagnyugdíj valószínűleg meghaladja majd az átlagkereset 60 százalékát (jelenlegi 51 százalék). Ezeket a csúcsértékeket követően a nyugdíjak gyors növekedési üteme erősen mérséklődik. (Vége) Kovács József Iparosítás és munkásszálló — tíz-tizenöt éve még, elválaszthatatlan fogalmak voltak. Az idők változtak, a családtól elszakított életet egyre kevesebben vállalták. Aki tudott, lakóhelyéhez közelebb keresett munkát, mások ha távol dolgoztak is, olyan vállalatnál, amely saját autóbuszával hordja az embereket reggel, este. Akadnak azért sokan, akik egyik megoldást sem választhatták. Ők munkásszállóban laknak. Ma alig van Debrecenben munkásszálló. Az egyik közülük — nem a legjobb, s nem is a legrosszabb — a Hajdú-Bihar megyei Tanácsi Építőipari Vállalaté. Fejes Lajos, Szűcs József és Nánási András ott, a Vágóhíd utcai épületben tölti a műszak végétől műszakkezdésig tartó idő nagyobb részét. Életükről, terveikről beszélgetünk. Három szállólakó vázlatos portréja következik. 1. Nyírábrány. Falu harminc kilométerre Debrecentől, s a távolság legyőzhetetlen. Szűcs József már negyedik esztendeje éli életét szüleitől és három testvérétől távol. Az általános után szakmát mai vállalatánál tanult, s a diákszállón lakott három éven át. Azután bejáró volt egy darabig, de májustól újra a szállót választotta — most már persze a Vágóhíd utcait, a felnőttekét. — Fél négykor keltem hajnalban, este fél hétkor értem haza. Májustól az MHSZ-be járok autóvezetői tanfolyamra, azóta nem tudom vállalni a a bejárást. — Ha nem járna tanfolyamra, vállalná? — Akkor igen. — Nem jó itt? — Sokkal kényelmesebb, mintha otthonról jönnék minden hajnalban, kezdünk, nem kell olyan korán kelni, fél hatkor indul a busz Ábrányból. — Később, ha újra fél négykor kell kelni? — Lehet, hogy bejövök a szállóba megint. Sok tervem van, amit meg akarok valósítani. Szeretnék levizsgázni nehéz pótkocsiból, azután meg a fűtőiskolára iratkoznék. — Akkor már három szakmája lesz. Melyiket választja? — Az a körülményektől függ. Ahol könnyebben el lehet helyezkedni, ahol többet fizetnek. Legjobban most a fűtőt fizetik. A fűtésszerelés nagyon nehéz szakma, ott milliméterre kell dolgozni, de nem keresünk jól. Persze van, ahol jobban megbecsülik a fűtésszerelőt, például Pesten vagy Pakson. — Miért nem megy Paksra? — Az még ennél is rosszabb volna. Nem vagyok én hozzászokva, hogy távol legyek az otthoniaktól. — A szállóban meddig marad? — Azt még nem tudom. Amikor végeztem, úgy képzeltem, jó lenne egy lakás Debrecenben, onnét el tudnék járni mindenhová, meg nem is unatkozna úgy az ember. — Itt unatkozik? — Igen, néha. Szeretek hajolni mindenfélével, itt azt nem lehet. A Kondoros alatt szerettem volna V.— De telne. Csak most a bátyám szeretne kocsit, arra gyűjtünk. — Miért nem ment kertésznek, ha ennyire szereti a gyümölcsöst? — Most annak mennék. 2. Nánási András gépmunkás az asztalosüzemben. 1959. január 12-én jött el Nyírmártonfalváról, a szövetkezet elől. A földet a felesége vitte magával a közösbe, ő megindult Debrecenbe, az építőiparba. Huszonkét éve a vállalatnál, huszonkét éve szállólakó. A hétvégeken kívül hét közben is hazamegy este. Megtudni, mi történt otthon. — A lányomnak van két iker gyereke, itt laknak Debrecenben, őket minden héten meg szoktam nézni. Különben meg főzök magamnak, vacsorázok, azután lefekszem. — A család, a feleség nem hiányzik? — Ha most elindulok, mikor érek haza? Mit tudok csinálni? Semmit se. Reggel keljek fel négy óra előtt? — Húsz éve él munkásszállón. Mi a különbség a szálló és az otthon között? — Odahaza legalább vacsorára várnak, mert csinálni már semmit sem tud az ember, amikor hazamegy. Megvacsorázik, ha van ideje, esetleg megborotválkozik, azután már fekszik le. — Huszonkét év alatt lehetett volna közelebb is munkát találni. — Lehetett volna, de én már nem változtatok. — Otthon van háztáji? — Van. A feleségem munkálja inkább. Disznó, csirkefélék, meg egy holdon kukorica. — Mennyi termett azon az egy holdon? — 30—35 mázsa. Jobb volt most, mint tavaly, kedvezett az idő. Nánási András a legidősebb a szálláson. Már csak néhány hónapja van a nyugdíjig. Fejes Lajos szobafestő szüleivel és ötödik osztályos húgával lakik Zsákán. Azaz csak az állandó lakcímek nyilvántartása szerint lakik ott, a valóságban a munkásszálláson tölti a délutánokat, az estéket. Fiatalember, akinek nagyon hiányzik a család. — Ha valaki bejár dolgozni, 13—14 órát is távol van. Ez nincs megfizetve azzal a napi 15—20 forintos különélési pénzzel. — Mióta dolgozik a vállalatnál? — Hetvennyolc őszén jöttem ide, pár hónappal, a szabadulás után. Ahol tanultam — a Szakipari Szövetkezetben —, nagyon keveset fizettek. Ezerkilencet kaptam ott, itt meg három és felet. De most már négy és fél—ötöt keresek, a téli hónapokban is megvan a három—három és fél. — Elégedett? — Ezzel igen, csak a szálló nem nagyon smakkol. — Miért? — Nem szeretek távol lenni a családtól. Az emberek sokfélék, én családszerető vagyok. — Nem jól érzi magát itt? — Megvan a fekvőhelyem, kipihenten tudok munkába állni. — Mi hiányzik? — Esténként lehetnének programok. Jobban eltelne az idő. Kijárni egyáltalán nem szoktam, nincs is kedvem hozzá. Az ember dolgozik, fáradt, örül, ha lefekszik. — Nem szereti Debrecent? — Nem, nem is szeretnék itt lakni. — Hogyan tervezi a jövőt? — Azt a pillanatot várom, hogy a lakásunkhoz közelebb találjak valamilyen munkahelyet. — Nem hiszem, hogy egy szobafestő Újfaluban ne találna állást. — Nem fizetnek úgy, mint itt — Vannak barátai a szállón? — Kártyázgatunk, elbeszélgetünk időnként a szobatársakkal. Nyírmártonfalva, Nyírábrány, Zsáka— falvak Debrecentől harminc, harmincöt, negyven kilométerre. Félórás út autóval, mégis, a munkába járónak áthidalhatatlan távolság. Olvastam nemrégiben: közlekedésünk fejlődésének látványos mutatója, hogy minden kétszáz lakosnál népesebb településre autóbusz jár. De mit sem ér az autóbusz, ha egy-másfél órával a munka után indul. A távolsághoz képest amúgy is hosszú menetidő elviselhetetlenné nyúlik a várakozással, az otthoni gyaloglással. Marad tehát a munkásszálló. Görömbölyi László — Mivel telik az idő es kendtelket, ott foglalatesténként? Mozi, szórakozás?kodnék gyümölcsfákkal. — Nekem gyorsan múlik. — Otthon vannak gyáa KRESZ-t tanulom. Nemmölcsfák? Igen járok a városba. — Két hold, teli. Renge— És ha vége a tanféteg barackfa, szerintem az iyamnak? a legkedvesebb, meg alma. — Meglátom. Azt hi- — Annak a jövedelméből szem, januártól újra bejá- nem telne a kondorosi rok. Télen fél nyolckor kertre? Szállólakók MENNI KELL AZ ÁRUÉRT Mit kínál a bolt falun? A vámospércsi ABC vezetője, Vályi Lajos meghűléssel bajlódik, de az egy nappal korábban, kedden bejelentett látogatás hatására mégiscsak bejött dolgozni. Hétfőn szállított utoljára húskészítményeket a húsipari autó az ABC-nek. Több mint harmincfajta, összesen hétmázsányi áru érkezett! Szerda reggel az ABC vezetője „érte ment” az áruért, és újabb hétmázsányit, tizenhatféle húskészítményt hozott. A boltban van is kínálat. A hétfői, a rendes áruszállításból három-négyféle húskészítmény, a boltvezető ügyességének köszönhetően másik tizenkétféle. Azigazsághoz hozzátartozik, hogy az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat vezetői tudtak arról: a vámospércsi ÁFÉSZ boltjainak áruellátását szeretnénk megnézni. Talán ezzel is magyarázható, hogy viszonylag bőven kaptak árut. Ezek szerint a megoldás az, hogy menni kell az áruért. Ezt bizonyítja az ÁFÉSZ nyírábrányi ABC-je, ahol szalonnán kívül alig található valami a húskészítmények pultján. A bolt erre a hétre szóló kerete 570 kilogramm töltelékáru és négy mázsa sertéshús. Hétfőn három mázsa töltelékáru érkezett és a keddi szállítású hús nagy része is elfogyott. Átnézve az üzlet rendelését és a szállított mennyiségeket feltűnő volt, hogy kevés „kereten kívüli” árut rendeltek. Erről a keretről kevés szó esik. Sokan úgy tudják: tőkehúsból, húskészítményekből bőséges az ellátás, csak a kereskedők a hibásak mert nem rendelnek. Ez félreértés. Tőkehúsból és bizonyos húskészítményekből meghatározott mennyiség kerülhet a boltokba. Nyilvánvalóan a vágásra „kész” felhizlalt állatok mennyisége, a vágóhidak kapacitása az export lehetőségei ét egyéb tényezők határozzák meg, mennyi tőkehús és húskészítmény kerülhet a boltokba. A megyei keret betartásáért a tanács kereskedelmi osztálya a felelős. A hússal, húskészítményekkel történő ellátást épp ezért a keretgazdálkodás alá nem eső termékekkel lehet javítani. *** Ilyen például a disznósajt, a hurkafélék, a kenőmájas készítmények és a különböző szalonnák. A vámospércsi ÁFÉSZ ellátási területén és a többi helyen is elsősorban ezekből a húskészítményekből kell a választékot tartani. Mi szükséges ehhez? Az ÁFÉSZ áruforgalmi szakembergárdája felmérhetné a gyorsan változó igényeket. Ezután az ipar illetékeseivel egyeztetve, a nem keretes árukra az eddiginél nagyobb mennyiségre szóló szerződést kellene kötni (ha az ipar kapacitása ezt engedi), így a választékbővítő cikkek folyamatos rendelésével lehet javítani a kínálatot. A húskészítmények iránti kereslet különben sem választható el a húskonzervek kínálatától. A kishatármenti forgalom miatt egyébként is nagyobb az igény a konzervek iránt, így nemcsak a községekben élőkre kell gondolni az áru megrendelésekor. Vámospércsen jó is a kínálat. Nyírábrányban épp a FŰSZÉRT-túra után érkezünk az ABC-be. A boltvezető, Csányi Dánielné bosszankodva mutatja a megrendelőt. — Háromszázhúsz sertésmájkrémet, százötven marhamájkrémet, nyolcvan különleges vagdalthúskonzervet rendeltünk. Nem kaptunk semmit, pedig — úgy láttam — volt a kocsin. Igaz, csak egy-egy kartonnal. Nem jött sampon és bébiétel sem. Ezek alapján úgy tűnik, lesz mit hallgatnia a FŰSZERT területi instruktorának, akit épp a vámospércsi ABC-ben láttunk egy kis szakmai tapasztalatszerzésen. Bár a szállító vállalat mentségére szolgáljon, hogy hatféle rendelt bébiételből hozott egyfajtát. A választék huszonkilenc típusra terjed ki, így ha huszonkilencfélét rendelt volna a boltvezető, elképzelhető, hogy húszfélét kap. Ez az eset is azt bizonyítja, hogy a kiskereskedelmi egységekben dolgozók szakmai tudása, kapcsolatai meghatározzák a minőségi áruellátást. Elsősorban az dönt, mennyire hajlandók „menni az áruért”. Igaz, eredetileg a szállító vállalatok feladata, hogy a boltokba vigye az árut, de aki jobb választékot, bőségesebb kínálatot akar, az saját szállításra kényszerül. Ezt a véleményt osztja Vályi Lajos, a vámospércsi ABC vezetője is, aki a szállítók között első helyre rangsorolta a FÜSZÉRT-et. *** A vámospércsi iparcikkruházati vegyesbolt egy kisebb áruház raktárkészletével rendelkezik. Nagy Sándor, az iparcikkrészleg vezetője készségesen sorolja, milyen áruja nincs. Vasaló, horganyzott lemez, különböző vízszerelési cikkek vannak a listán. (Mind ott volt a VASVILL „Vevők vagyunk” kiállításán.) — Ha ötféle árut kérhetne és kapna, mit választana? — kérdezem. — Ötven darab Simson kismotort, legalább száz darab szovjet gyártmányú női és férfikerékpárt, családi házba való Totya vagy egyéb kazánt, alumínium radiátort és hőtárolós kályhát. Szép lista — állapítjuk meg közösen —, majdnem mindegyik jó minősége és viszonylag alacsony ára miatt országos hiánycikk. A ruházati részleg vezetője Ács Gáborné női és gyermekharisnyát, harisnyanadrágot, meleg fehérneműt, gumicsizmát és munkaruhákat kérne. Ha az utóbbiból kevesebbet, de a többiből azért bővebben lehet látni a debreceni üzletekben. Az összkép azonban így sem kedvezőtlen. A vámospércsi és a nyírábrányi élelmiszer ABC-ben kétségtelenül kisebb a választék, mint a megyeszékhely nagyobb Csemegeüzletében vagy egy lakótelepet ellátó vénkerti ABC-ben. A községi boltok 2—2,5 millió forintos havi forgalma sem hasonlítható össze a vénkertiek 6—7 milliójával. Alapvető élelmiszerekből, ruházati és iparcikkekből mindkét községben jó az áruellátás. A többi cikkből a választék a boltvezetőn is múlik. No meg azon, hogy a szövetkezet kereskedelmi szakemberei — sok munkával, rengeteg utánjárással — vállalkoznak-e a lakosok igényeinek jobb kielégítésére? Hajdú István Húsz kilométer nem nagy távolság. A megyeszékhelytől körülbelül ennyire van Hajdúszoboszló, de Vámospércs is. A kisváros és a közepes nagyságú község áruellátása azonban különböző. Más a boltok gazdája, mások az igények is. A vámospércsi ABC nem kielégítő húsellátását nemrégiben a Napló hasábjain is szóvá tették. A hét közepén, szerdán tett látogatás egyik célja épp ennek ellenőrzése volt. Előzetesen azonban áruellátási tájékoztatót kértünk a Hajdú-Bihar megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalattól és a FÜSZÉRT-től. HAJDO-BIHARI NAPkO — 1981. NOVEMBER 1.