Hajdú-Bihari Napló, 1981. december (38. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-19 / 297. szám

INGRID BERGMAN Életem 2. Az olasz férj Válása és Roberto Rossellinivel folytatott siezonja miatt Ingrid Bergman 1949-ben a filmtörténet egyik legnagyobb botrányába került. Tíz éven keresztül játszotta az örökké szép, romantikus asszonyt, a „Casablancá”-ban Humphrey Bogarttal, az „Akiért a harang szól”-ban Gary Cooperrel, a „Gázlángéban Charles Boyer-val — kedves, gyengéd, tá­mogatásra szoruló nőt. És az „Orléans-i szűz” szentté avatta Amerikában. Elege volt Hollywoodból, újat akart, modernet, Rossellini neorealista sorsfilmjeiben akart játszani, azokban a léleg­zetelállító produkciókban, melyek tele voltak dilettantiz­mussal, naivitással és zseniális intuíciókkal. Ez az ügy, mely Stromboli szigetén kezdődött, széttörte az Ingrid Bergmanról szőtt legendát. Amerika első számú kasszasikere, akit bálványoztak, imádtak, aki a „St. Marien harangjai”-ban egy apáca szerepében egész lánycsapatokat vett rá a kolostorba vonulásra, megcsalta őket egy olasz­­szal. Csak bolond lehet, csak kábítószer-élvező, meg kell menteni — mondották ekkor. A férje Rómába repült, a szállodában találkozott vele, mialatt Rossellini a ház körül éles kanyarokat írt le, és úgy dudált, mint egy őrült. Tudnia kell, hogy ő ott van, készen arra, hogy megmentse, elrabolja, megszabadítsa a hitvesi karmokból. Maradt. És utána jött a kritika okozta trauma, belekarmoltak áldozatukba, régi filmjeit szögre akasztották, később Rossellini filmjeiben játszott szerepeit ízekre szedték, ezeket az erőtlen, labilis, mélabúval átita­tott figurákat. Ez volt Ingrid Bergman számára a legnagyobb sokk. Pont ő, a természetes, az álmélkodó, a soha nem számító, aki jóhiszeműségével abszolúte alkalmatlan ilyen botrá­nyokra, ő került a vádak forgatagába, melyeknek a meg­filmesítése ártott volna neki. Rossellini úgy tört rá, mint Zeusz, aki Dante-t az aranymámorba vitte. Most vette csak észre, mennyire megfosztották saját természetétől, műtárgyat csináltak belőle, közvagyont. Rossellini, akihez 1950-ben ment feleségül, memoárjában drámai jelenetek közepette jelenik meg, mint egy ősállat, aki kicsapongó, kiszámíthatatlan, aki elméleteket zabál, és filmeket köp, aki a feleségét öngyilkossággal, féltékenység­gel és megjátszott szívrohamokkal kínozta. „Mindent, amit Rosselliniról írtam, elküldtem az olasz gyerekeimnek, Robertinának, az ikreknek, Ingridnek és Isabellának. Döntsék el ők, bekerüljön-e a könyvbe?” Fel­hívtak, és azt mondták: „Mama, ez olyan komikus, hogy bent kell maradnia. A papa egy lehetetlen ember volt, de éppen ez volt benne bolondos.” 3. A vizsga Ingrid Bergman ma Londonban él. Reggel 6 órakor kél, „tovább nem tudok aludni”, almalét és kávét készít magá­nak, újságot olvas, takarítja a lakást. Délutánonként leve­lekre válaszol, masszázsra, varrónőhöz, moziba, orvoshoz megy. Három rák miatti műtét van már mögötte. Esténként a televíziót nézi. Vasárnaponként Londonban kocsikázik. A kulisszák mögött állok, és a nevemet hallom. Futok, ugrom egyet, és már ott is vagyok, a színpad közepén, mint­ha halottakat akartam volna feléleszteni. Rövid szünetet tartok, majd elmondom az első mondatomat. Azután gyors pillantást vetek a sötét színpadtérben levő zsűrire , és nem merek hinni a szememnek. Rám se néznek. Igen, a vizsgáztatók közül néhány a sorban mögötte ülő kollé­gájával beszélget. Leírhatatlan rémület fogott el, az erős izgalomról egy szót sem tudtam kimondani, a következő mondatomat teljesen elfelejtettem. Az emberek rám néz­tek, és hangosan beszélgettek egymással. Egészen elsá­padtam a kétségbeeséstől. Nem tudtam tovább koncentrál­ni. Utána hallottam, hogy valaki azt mondja: „Elég, elég. Ennyi volt. Köszönjük, kisasszony... a következőt, ké­rem ...” Letántorogtam a színpadról. Nem láttam senkit, nem vettem észre semmit. Egész egyszerűen elhagytam a szín­házat. És arra gondoltam, hogy Otto bácsi elé kell állnom, és meg kell neki mondanom, hogy a stockholmi Királyi Színház felvételi vizsgáján 30 másodperc múlva leküldték a színpadról. „Meg sem hallgattak. Úgy találták, hogy any­­nyira sem vagyok érdemes, hogy meghallgassanak.” Ez az igazság. Az élet értelmetlen. A partra mentem. Csak egy kiút maradt — a folyóba ugrani és meghalni. Ha élnének a szüleim, és segíthetnének... Szülei két, alapjában különböző világból származtak. Apja bohém volt, német édesanyja nagyon polgáriasan ne­velte. Mégis boldogok voltak egymással. Három gyerme­kük volt. Az első gyermek szülés közben halt meg, a má­sodik szülés után egy héttel. Én hét évvel később jöttem a világra, egyáltalán nem emlékszem az édesanyámra — mondja Bergman. Apa lefényképezett az ölében, mikor egyéves voltam, azután még egyszer a második születésna­pomon. A harmadik születésnapomon úgy fényképezett le, amint virágot teszek az édesanyám sírjára. Szerettem álruhába öltözni, és ez apának is örömet oko­zott. Bolondos kalapokat rakott rám, pipát dugott a számba, feltett nekem egy szemüveget, és lefényképezett. Vagy a nagy tükör előtt álltam, és különböző szerepeket játszottam — a nagy medvétől kezdve az idős hölgyig és a fiatal hercegig. (Folytatjuk) HÉT VÉGI SPORTMŰSOR Cselgáncs Újkerti Általános Művelődési Központ tornaterme, 14: Az úttörőolimpia országos döntője (35, 40, 44 , 48, 52 kg-os súlycso­portban). Folytatás hétfőn dél­előtt 8.30-tól. Kézilabda Városi sportcsarnok, 16: DMVSC—Bakony Vegyész. A Magyar Népköztársasági Kupa 12-es döntője, C-csoport.. Sakk Simonffy u. 1/C., 10. A Hajdú- Bihar megyei és a debreceni szakszövetség együttes beszá­molója. Labdarúgó NB I A Magyar Labdarúgók Szövetségének­­ már ismert döntése értelmében feb­ruárra halasztották a mai napra kiírt NB I-es forduló mérkőzéseit Az esztendő így a 20. játéknap összecsapásai­val szerdán zárult. Az egyet­­le elmaradt találkozót, a Va­sas—Volán párharcot ma, szombaton rendezik 15.30 órától (tévémérkőzés), játék­vezető: Palotai. I SPORT SPORT A NULLPONTRÓL AZ ORSZÁGOS NEGYEDIK HELYRE Sikersportág lett a cselgáncs Az úttörő­ olimpia országos döntője előtt A Debreceni Dózsa sport­csarnokában „nagyüzem” van. Délután öt óra, javá­ban tart a cselgáncsozók gyakorlása. Sápi Miklós edző irányítja­ a mindenféle kor­osztályból összetevődő fiata­lokat. Vannak itt egész csöppségek, de olyanok is, akik már középfokú tanin­tézmény I. osztályába jár­nak. — Tulajdonképpen a ser­dülőknek van most edzése — mondja Sápi Miklós —, de megmondtuk a kisdobo­soknak és az úttörőknek, hogy akár mindennap jöhet­nek. Sokan élnek a lehető­séggel, bőven vannak olya­nok, akiket nagyon sűrűn itt látok. A sportiskolában ezzel a három korosztállyal foglal­koznak. Itt 1975-ben kezdték a munkát. Ma már hat edző dolgozik a szakosztályban. Tudatos kiválasztó módsze­rekkel keresik a tehetsége­ket . A nevelési központban három előkészítő csoportban is folyik a munka. Szeptem­bertől járnak oda 8—12 éves gyerekek, most lesz egy „öv­vizsgájuk”. Velük is és min­den sportolónkkal rendszere­sen csináljuk a felméréseket, melyekből szakmai következ­tetéseket tudunk levonni. Mérjük például a helyből tá­volugrást, súlypontemelke­dést, húzódzkodást, kötél­mászást — időre, és további erő- és ügyességi gyakorla­tokat. „Randoli” következik, ami, mint Sápi Miklóstól megtu­dom, versenyszerű küzdelmet jelent A gyerekek nagy elánnal mennek egymásnak, folyik a harc, ki tudja a má­sikat a földre küldeni. Játé­kosan, jó kedvvel harcolnak a fiúk. Kicsit az is érződik, hogy már vége a versenysze­zonnak. Kicsit lazítanak . Pedig nem volt ez mindig így. Mint Sápi Miklóstól megtudom, a hatvanas évek elején a sportvezetők hallani sem akartak e sportágról, hi­szen — mint mondták — ez nagy anyagi befektetéssel jár. Mégis: 1961-ben kiala­kult Debrecenben egy néhány főből álló csoport, akik ked­velték az önvédelmet, és szakkönyvek alapján egyik társuk lakásán gyakorolni kezdték a sportágat. E lel­kes kis csoport irányítói kö­zött volt Deák András ké­sőbbi birkózó országos baj­nok, Cserhalmi György, aki ma színművész, Nováki Bar­na, aki jelenleg ökölvívó ed­ző és maga Sápi Miklós. Sok utánjárás után a DVSC bir­kózótermében kaptak edzés­­lehetőséget. Majd problémák merültek fel , és a követ­kező állomás a MüM 109. sz. Ipari Szakmunkásképző Inté­zet tornaterme lett Hamaro­san sikerült hivatalosan is elismertetni a sportágat, de az igazi fordulat 1965-ben következett be. Ekkor ala­kult meg a Debreceni Dózsa cselgáncsszakosztálya. Az alakuló ülésen 250-en voltak. Szakképzett edzői voltak a csapatnak: Fekete Zsolt ak­kor végzett cselgáncs szakon a Testnevelési Főiskolán, Il­lés Mihály pedig Tatabányá­ról került Debrecenbe. Meg­felelő felszerelést vásárol­tak, és a szakmai munka is elérte a kívánt szintet. De az igazi változások 1975 után következtek be, amikor új edzőtermet épített a Dózsa vezetősége. Ez évben kezdte meg munkáját a D. Sportis­kola. Három edző több száz fiatalt ismertetett meg a ju­­dóval, fiúk, inkább a játszadozá­son van a fő hangsúly. — Persze, még hátra van az úttörő­ olimpia országos döntője, melyen az úttörő korosztály legidősebbjei és a serdülők legfiatalabbjai in­dulhatnak. Hét versenyzőnk lesz ott holnap és hétfőn Debrecenben, az Újkerti Mű­velődési Központban meg­rendezendő fináléban. A terem hosszúságában vé­gig tatamival van kirakva. Folyik az edzés, néha egy­­egy gyerek nagyot puffan a tatamin, de aztán felpattan, és kezdődik minden elölről. És ez így megy szinte egész nap. Délelőtt is van edzés, aztán fél 4 körül jönnek a sportiskolás korosztályok, majd este a Dózsa ifjúsági és felnőtt tudósai töltik meg a csarnokot. Kicsit hűvös van ugyan itt, de egyébként szinte ideális körülmények között készülhetnek a csel­gáncsozók nagy feladataikra, a serdülők között pedig Lo­vas István ezüstérmet nyert. Egy évre rá az úttörők kö­zött Szűcs ismét aranyat, Nyilas pedig bronzérmet szerzett 1979 nyarán a tatai országos felmérő táborban a Debreceni Sportiskola maga­san az első helyen végzett 79-ben a kisdobosok közül Németi Zoltán, a serdülők­nél pedig Oláh Csaba, Oláh István és Nyilas lett első az országos bajnokságon. A ser­dülőknél Szűcs ezüst-, Ba­logh Zoltán és Kovács Attila bronzérmet nyert, és a kis­dobosoknál Sipos Zoltán lett ugyancsak bronzérmes. Az 1980-as évben Oláh I. és Nyilas serdülő magyar baj­nok lett, Tar Mihály pedig az úttörőknél diadalmasko­dott Összesen 67 olimpiai pontot szereztek ekkor a versenyzők! És még az úttö­rő-olimpia sikereiről nem is beszéltünk! És a jelen? A sportiskolás fiatalok tö­retlen fejlődése az idén sem állt meg. Sápi Miklós sorol­ja az idei eredményeket: — Bán András a kisdobo­soknál, Tar az úttörőknél lett magyar bajnok. Van nyolc bronzérmesünk: Vasók Imre, Szabó Ferenc, Papp Zoltán, Szabó Tamás (kisdo­bosok), Szilágyi János és Csősz Imre (úttörők), vala­mint Haja János és Balogh Miklós (serdülők). — Biztosítva van a sport­iskolából kinőtt fiatalok fej­lődése? — A Debreceni Dózsánál a kitűnő edző, Fekete Zsolt ke­zei alá kerülnek. Már most is vannak nagyon jó képes­ségű felnőtt versenyzőink. Pedig mi a sportiskolában a 8—10 éves gyerekekkel az igazán tudatos munkát csak két-három éve kezdtük meg. A Debreceni Dózsa csel­­gáncsozói — a sportiskolás pontokat is figyelembe véve — az országos ranglistán a negyedik helyen állnak. Előt­tük van a Bp. Spartacus, a Bp. Honvéd fa a Kecskeméti SC. De a debreceni utánpót­lás talán még a jelenleginél is szebb reményekre jogosít. Ha valaki meg is akar erről győződni, vasárnap délután­ra hétfőn délelőtt nézze meg a cselgáncs úttörő-olimpiát az Újkerti Nevelési Központ­ban! D. A. A hatvanas évekban kezdődött Csöppségek és nagydiákok a tatamin. A sportiskola tudó­­edzése a Dózsa-csarnokban. Jobbra: Sápi Miklós vezető edző Debreceni sikerek 1977-ben már nagy fegy­vertényt hajtottak végre a sportiskolások az országos bajnokságokon. A kisdobosok mezőnyében Szűcs­ János many-, Nyilas Tibor bronz-. Portisch tizenhatodszor! Az év sportolói Az MTI kérésére tizen­nyolc esztendeje rangsorol­ják az országos szövetségek sportolóikat, választják meg az év legjobbjait. Az idén 47 klub 84 sportolójára esett a választás a különböző sport­ágakban: hajdú-bihari ver­senyző nincs a legjobbak kö­zött Labdarúgásban tavaly a szövetség nem talált méltó játékost e címre, az idén pe­dig még nem hirdetett ered­ményt az MLSZ. Az esztendő legjobbjai a hajdú-bihariakat érintő sportágakban: Asztalitenisz: Oláh Zsuzsa és Klampár Tibor. — Atléti­ka: Orosz Irén és Bakosi Bé­la. — Autó: Ferjáncz Attila —dr. Tandari János, Kiss De­zső, Darázs Antal, Kesjár Csaba, Birkner Gábor és Fü­­löp Károly. — Birkózás: Tóth István. — Cselgáncs: Ozsvár András. — Jégsport: Kovács Csaba korongozó, Péterfy Judit, Bálint Attila jégtánc és Hunyady Emese gyorskor­csolya. — Kajak-kenu: Fol­tin László és Rakusz Éva. — Kerékpár: Halász László. — Kézilabda: Gódorné Nagy Mariann és Kovács Péter. — Kosárlabda: Boksay Zsuzsa Lovassport: Bárdos György. — Modellezés: Ábrahám Gá­bor, Meczner András fa Szűts László. — Motor: Szi­­ráczki István, Németh Kor­nél és Drapál János. — Ökölvívás: Botos Tibor. — Öttusa: Szombathelyi Tamás. — Röplabda: Gerevichné Bárdi Györgyi, Buzek Lász­ló. — Sakk: Verőczi Zsuzsa és Portisch Lajos. — Sportlö­vészet: Fórián Éva­­fa Bodnár Tibor. — Súlyemelés: Hlavati András. — Tájfutás: Kovács Magda és Kelemen János. — Teke: Kristyán Zsuzsa és Csányi Béla. — Tenisz: Te­mesvári Andrea és Taróczy Balázs. — Tollaslabda: Vígh Ildikó és Engler István. — Torna: Flander Erika és Gu­­creghy György. — Úszás: Gulyás Klára és Wladár Sán­dor. — Műugrás: Kelemen Ildikó és Némedi Károly. — Vízilabda: Gerendás György. — Vívás: Kovács Ed­i és Szé­kely Zoltán. Kádár János a szovjet sakkszövetségben Kádár János, az MSZMP KB első titkára pénteken es­te Moszkvában látogatást tett a szovjet sakkszövetség központjában. Megtekintet­te a szövetség újonnan léte­sített múzeumát és találko­zott a szovjet sakkozás kivá­ló képviselőivel. Kádár Já­nos szeretettel köszöntötte a sakksport két világbajno­kát, Anatolij Karpovot és Maja Csiburdanidzét abból az alkalomból, hogy mind­ketten megvédték világbaj­nokságukat. Sok sikert kí­vánt további szereplésük­höz. Labdarúgó táblázatok TERÜLETI IFJÚSÁGI 1. H. Vasas 15 11 3 1 80— 23 35 2. Törökszentmiklós 15 11 1 3 70— 23 33 3. Kisvárda 15 11 3 2 57— 22 23 4. D. Volán 15 11 0 4 40— 24 22 5. Újváros 15 9 2 4 55— 31 20 6. II.­halász 15 9 2 4 52— 28 20 7. Jászkisér 15 7 5 3 53— 29 10 8. Rákóczi u. 15 8 2 5 43— 34 10 9. Böszörm. 15 6 3 8 30— 23 15 10. Szoboszló 15 5 3 7 38— 25 11 11. T.­vasvári 15 4 4 7 30— 34 12 12. Kunszentmiklós 15 3 4 8 21— 48 10 13. Rakamaz 15 2 2 11 32— 59 6 14. Karcag 15 2 2 11 21— 67 6 15. Csenger 15 2 1 12 15— 97 5 16. Mándok 15 1 1 13 22—106 3 MEGYEI IFJÚSÁGI 1. PMÁV 15 12 1 2 57—13 15 2. BÚSE 15 11 2 2 47—17 24 3. Derecske 15 10 3 2 46— 9 21 4. Nánás 15 8 2 5 43—18 18 5. Nádudvar 15 8 2 5 24—20 18 6. Létavértes 15 6 5 4 32—24 17 7. Nyíradony 15 7 3 5 27—22 17 8. S.-udvari 15 7 2 6 41—28 18 9. Báránd 15 7 2 8 27—25 16 10. Polgár 15 6 2 7 23—48 14 11. V.­margita 15 5 2 8 28—29 12 12. K.­apáti 15 4 4 7 22—36 12 13. Nagyrábé 15 4 2 9 16—36 18 14. Csökmő 15 4 1 10 10­ 44 9 15. Komád­ 15 3 0 12 23—71 6 16. Hajdúdorog 15 1 1 13 24—59 2 MEGYEI SERDÜLŐ­K 1. D. Volán 11 9 1 1 47—14 10 2. Böszörmény 11 8 3 0 39— 7 10 3. Hajdú V. 11 3 0 3 34—14 10 4. újváros 11 6 1 4 28—16 12 5. Polgár 11 6 1 4 26—18 13 6. DMVSC u. 11 5 2 4 40—21 12 7. Nyíradony 11 4 2 5 29—24 10 8. Nánás 11 3 3 5 22—28 0 9. Hajdúdorog 11 3 3 5 25—3­­0 10. Szoboszló 11 3 2 6 32—24 8 11. Derecske 11 1 2 3 11—40 4 12. O.­margita 11 0 0 11 1—92 0 MEGYEI SERDÜLŐ A/2 1. Létavértes 11 10 0 1 91—12 20 2. BVSE 11 9 0 2 43—10 18 3. Kaba 11 8 1 2 61—11 17 4. Nádudvar 11 8 1 2 44—21 17 5. PMÁV 11 8 0 3 61—11 16 6. Nagyrábé 11 4 1 6 22—­5 7 7. S.-udvari 11 4 0 7 18—40 8 8. K.­apáti 11 3 17 16—73 7 9. Báránd 11 2 2 7 24—38 6 10. Komádi 11 2 2 7 13—52 6 11. Csökmő 11 2 0 9 16—45 4 12. Hadház Ilit 1­8—59 4 MEGYEI SERDÜLŐ B­L­DMVSC H 8 6 0 2 44—12 17 2. DVSE H 8 6 0 2 35—14 12 3. Újváros H 8 4 13 12—14 6 4. D. Volán H 8 3 1 4 20—25 7 5. Böszörmény H 8 3 0 5 17—31 6 6. Szoboszló H. 8 2­1 5 14—39 5 7. H. Vasas H 8 116 15—57 3 8. DMVSC IV 8 1­0 7 7—29 2­0. D. Kinizsi H 8 8­0­0 62— 3­16 KÉZILABDA MNK A női kézilabda Magyar Nép­köztársasági Kupa országos ti­zenkettes döntőjének negyedik fordulójában a DMVSC idegen­ben is legyőzte a Dunaújvárost, így megnőttek az esélyei arra, hogy kiharcolja a hatos döntő­be jutást. Hiszen­ vasárnap az FTC, kedden pedig a Bakony Vegyész látogat Debrecenbe. DMVSC—Dunaújvárosi Ko­hász 25—24 (14—11). A debrece­niek jó játékkal nagy előnyre tettek szert, szünet után azonban ii házasók nem csupán egyenlí­tettek, de a vezetést is megsze­rezték. A hajrában fordítani tu­dott a DMVSC. A debreceniek közül Nagy Zs. 10, Szilágyi pe­dig 8 gólal járult hozzá az érté­kes győzelemhez. Bakony Ve­gyész—FTC 18—15 (8—8). A C csoport állása: 1. Bakony V. 2. DMVSC 3. F TC 4. D. Kohász 4 3 0 1 83—7? 6 4 2 0 2 92—90 4 4 2 0 2 73—71 4 4 1 0 3 81—91 2 HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1981. DECEMBER 10.

Next