Hajdú-Bihari Napló, 1981. december (38. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-29 / 303. szám
10. Mindenki fél... Nem sokkal azután, hogy Berlinben 1938-ban megkezdődött a „Négy pajtás” forgatása, észrevettem, mi történik Németországban. A filmet Carl Froelich rendezte, egy fölöttébb bátortalan ember. A stúdió atmoszféráját azonnal megérzi az ember. A berlini atmoszféra minden volt, csak nem jó — és nemcsak a stúdióban. Az ember mindenhol úgy érezte, hogy figyelik, kényelmetlenül, megrémítve. Carl Froelich egy napon elvitt magával egy sportrendezvényre. Valószínűleg hatni akart rám. Óriási, fényárban úszó stadion volt, tele zászlókkal és sisakos rohamcsapatokkal. És végül megjelent Hitler, kislányok vették körül, akik virágcsokrokat nyújtottak át neki. Hitler megsimogatta az arcukat és megcsókolta, őket. Ilyen jeleneteket még ma is lehet látni a régi filmhíradókban. Az emberek felemelték a karjukat Hitler üdvözlésére. Körülnéztem, és alig tudtam felfogni, mi történik. Froelich azt súgta nekem, hogy nekem is fel kell emelnem a karomat Hitler üdvözlésére, és én azt válaszoltam: „Miért? Nélkülem is egészen jól csinálják!’’ „Maga bolond! Ezt meg kell tennie! Figyelnek minket!” — súgta, de most már nagyon izgatottan. „Ki figyel minket? Mindenki Hitlert nézi!” — véltem nyugodtan. „Engem figyelnek. Mindenki ismer itt. Nehézségeim lehetnek maga miatt. Mindannyiunkat ellenőriznek. Nagyon óvatosnak kell lennie mindenben, bármit mond vagy csinál. Itt nem tréfálnak. Mindez keserűen komoly.” Éreztem, hogy Carl Froelichnek igaza van az intelmeivel. Mindenhol kényszert alkalmaztak. Egyik nap partnerem, Hans Söhnker félrevont, és azt mondta: „Tudod, Ingrid, nem nagyon vagyunk boldogok azért, ami Németországban történik. De mit tehetünk? Hol kezdjük? Mindennap eltűnnek emberek. Aki tiltakozik, az nemcsak saját életét teszi kockára, hanem a családjáét és barátaiét is. Tudjuk, hogy a zsidók nagy veszélyben vannak, de azokkal is így van, akik ellenszegülnek. Olyan hírek járják, hogy az embereket táborokba viszik. Milyen táborokba? — kérdezik, de nem kapnak választ. És az ember kérdezni is alig mer, mert fél a választól is. Egész Németország megbénult a félelemtől. Mindenki fél, és halálosan meg van rettenve.” Mikor befejeződött a film, elhagytam Németországot. Könnyű szívvel tettem, mert tudtam, hogy állapotos vagyok. Carl Froelich sietett befejezni a jeleneteket, mert a hasam egyre nagyobb lett, és mert félt, hogy Goebbels meghívhat teára, amit én elutasítanék. 11. Az Intermezzo után Amerika Amerikai filmajánlatra vártam. Néhányan már érdeklődtek Hollywoodból. De csak szerződési ajánlatokról volt szó, nem konkrét filmajánlatokról. Nem speciális szerepet javasoltak, hanem olyan szerződést, mellyel több évre egy stúdióhoz kötöttem volna magamat. Mindent el kellett volna játszanom, amit mondanak. Ezt nem akartam, és ezért minden eddigi szerződési ajánlatot elutasítottam. Ekkor készültem gyermekem születésére is. Soha nem jutott volna eszembe, hogy a nyilvánosság csodálkozik azon, ha egy fiatal színésznőnek, aki boldog házasságban él, gyermeke születik. Nem vártam azt sem, hogy akadnak olyan emberek, akik azon a véleményen vannak, hogy a gyermek árt a színésznő karrierjének. Később nagyon meglepődtem, amikor Amerikában mindenki megdöbbent azon, hogy nekem gyermekem van. „Úristen, gyereke van” — kiáltották meglepetten a hollywoodi főnökök. „Nem szabad a gyerekkel fényképeztetned magad, és az újságíróknak se erősítsd soha, hogy anya vagy.” Még a házasságom előtt, 1936-ban forgattam Svédországban az Intermezzót. Egy háromszögtörténet volt, amelyben egy zongoraművésznőt játszottam, akit szenvedélyes kapcsolat fűz egy női hegedűművészhez. Amikor a svéd változatot 1937-ben amerikai felirattal bemutatták az Egyesült Államokban, ezt írta a Los Angeles-i „Daily News” a főszereplőnőről: „Nemcsak szép, ami Hollywoodban egyáltalán nem különlegesség, de megvan az a ritka képessége, hogy meggyőzzön egyszerűségével. Megvan hozzá az adottsága, hogy nemzetközi sztár legyen, a hollywoodi producernek meg kellene próbálni Amerikába hozni.” Nem tudom, hogy a későbbi producerem, David O. Selznik olvasta-e ezt a kritikát, de volt egy figyelmes munkatársnője, Kay Brown, aki a New York-i irodáját vezette. Látta az Intermezzót, el volt ragadtatva, írt Selzniknek, és azt tanácsolta, készítse el az amerikai változatot. Selznik táviratozott neki, hogy kössön velem szerződést, és hozzon Amerikába. Borzalmas hóviharban repült Ray Brown egy ügyvéd kíséretében Stockholmba. Ami ezután történt, azt jobb ha őtőle olvassuk: „Ingriddel és a férjével, Petterrel a lakásukon találkoztunk, és elkészítettük a szerződést. Ingrid egy szót sem szólt. Egy fotelben ült, és ruhát horgolt a gyermekének. Ránéztem Ingridre, aki egyáltalán nem törődött a szerződéssel, hanem a horgolással volt elfoglalva, és azt gondoltam, ki tudja, jó-e neki, ha kiemelem a környezetéből. Olyan nagyon otthon volt ott, hogy egyszerre lelkiismeretfurdalásom támadt, amiért Amerikába akarom telepíteni ...” (Folytatjuk) SPORT SPORT MAGYAR SPORT ’81 Harmincnyolc arany a világversenyekről A magyar sport legjobbjai a most záruló esztendőben is sikeresen szerepeltek a világ- és Európa-bajnokságokon. Az olimpiát követő esztendőben versenyzőink 134 érmet (közte 38 aranyat) érdemeltek ki a sportvilág legnagyobb eseményein. Nyolc-nyolc felnőtt világ- és Európa-bajnoki cím mellett hét elsőséget szereztek a junior korosztályban versenyzők, tizenkettőt az ifjúságiak, hármat a serdülők. A 38 elsőség társaságában dicséretes a 33 ezüstérem és a 63 bronzérem is. Külön kiemelést érdemel a magyar fiatalok teljesítménye az Ifjúsági Barátság Versenyeken, ahol a húsz olimpiai sportágban tizenöt első helyet szereztek, s ezzel a Szovjetunió, az NDK és Bulgária mögött a negyedikek lettek a jövő reménységeinek világbajnoki szintű versengésében. Az esztendő világ- és Európa-bajnoki helyezései. A felnőtt világbajnokságok 71 pontot érő helyezését tizenegy sportág képviselői érdemelték ki. A súlyemelők 18, a kajak-kenusok 16, a birkózók 11 érmet szállítottak a magyar sport „konyhájára”. Hét sportágban (íjászat, kerékpár, motorcsónak, műkorcsolyázás, síelés, tájékozódási futás és vitorlázás) nem sikerül 1—6. helyezéshez jutni. A magyar sport 1981. évi felnőtt világbajnokai: Tóth István birkózó, Wichmann Tamás kenus, a Budai—Vaskúti kenu kettes, a Vaskúti—Zoltán kenu kettes, Ábrahám Gábor modellező, Meczner András modellező, Székely Zoltán párbajtőrvívó, a kardválogatott (Gedővári, Nagyházi, Gerevich, Nébald Gy. és Nébald R.). Ezüstérmesek: asztalitenisz-válogatott (Gergely, Jónyer, Klampár, Kreisz, Kriston), Gáspár Tamás birkózó, Budai Tamás kenus, Rakusz Éva kajakozó, a Szabó— Joós kajak kettes, Ábrahám Gábor modellező, az öttusa válogatott (Dobi, Császári, Szombathelyi), a futóvadlövő válogatott (Bodnár, Doleschall, Kovács, Keczeli — két számban is), Hlavati András súlyemelő és Gedővári Imre kardvívó. Bronzérmesek: Rácz Lajos birkózó, Ozsvár András cselgáncsozó, Sarusi-Kiss János kenus, Fábián István kajakozó, Szombathelyi Tamás öttusázó, Bodnár Tibor futóvadlövő (két számban), Gycreghy György tornász, a női tőrvívó-válogatott (Kovács, Szőcs, Tordasi, Maros, Stefanek) és a párbaj tőrvívóválogatott (Dénes, Kolczonay, Szijj, Pethő, Székely).Az utánpótlás korosztályban három birkózó, Sipos Árpád, Dudás Tibor és Herczeg Lajos nyert junior világbajnoki címet. Az ifjúságiaknál a birkózó Bódi Jenő, Kecskés Tibor, Slezák András, Tekes Tibor és Tóth Gábor, valamint a súlyemelő Hlavati András és Baranyai János büszkélkedhet világbajnoki aranyéremmel. A serdülőknél a sakkozó Polgár Zsuzsa lett világbajnok. Gazdag névsort ölel fel az Európa-bajnokságokon érmet nyert magyar sportolók tábora is. A debreceniek leginkább az ifjúsági korosztály aranyérmeseinek örülnek, hiszen K. Szabó Gábor, a DMVSC 19 esztendős középtávfutója a hollandiai Utrechtben rendezett kontinensversenyen elsőként ért célba az 5000 m síkfutásban. Az IBV-nyertesek listáját böngészve két úszó érdemel említést: Darnyi Tamás és Orosz Andrea egyaránt négynégy egyéni elsőséget szerzett, s a Spartacus úszónője tagja volt a 4X100 m-es győztes vegyesváltónak is. Cs c w c aj 'öJ a> n -D o jz s: -C «a *- N U < W CQ rji tr> cd O Felnőtt VB 8 11 10 10 11 21 71 Felnőtt EB 8 12 17 20 17 20 94 Junior VB 3 1 1 3 3 3 14 Junior EB 4 3 6 3 3 — 19 Ifjúsági VB 7 2 10 6 1 1 27 Ifjúsági EB 5 4 15 13 7 2 46 Serdülő VB 1 — — — — — 1 Serdülő EB 2 — 4, 1 1 — 8 összesen 38 33 63 56 43 47 280 SOHA ROSSZABB ÉVET! A fenti kijelentéssel értékelte az 1981-es esztendőt Berczik Zoltán, aki tizenkettedik éve a magyar asztalitenisz-válogatott szövetségi kapitánya. Elmondotta: , „A világbajnokságon ezüstérmet nyert a férfi válogatottunk, Magyarország ötödször győzött a Szuper Ligában (húsz mérkőzés óta veretlen), EK- győztes lett a Bp. Spartacus férfi és a Statisztika női csapata, Klampár nyerte az Európai 12 versenyt, az NSZK nagydíjat és a Világ Kupát, Jónyer második lett a mesterek tornáján, a serdülő lánycsapat pedig Európa-bajnoki címet szerzett. Az eredmények jók, de nem vagyok teljesen elégedett. A férfi élvonaltól még többet vártam, a közvetlen utánpótlás legjobbjai, Kriston és Molnár nem tudtak betörni az európai élmezőnybe. A női csapat bravúrja Dél-Korea legyőzése, örömteli, hogy Magos és Szabó is kezdi visszanyerni régi formáját.” A karácsonyi szünet után folytatódik a közös felkészülés. Januárban a fővárosban lesz a Magyarország—Svédország Szuper Liga mérkőzés, majd a Budapest-bajnokság és az NSZK nemzetközi viadal következik, a csúcsformát pedig az áprilisi budapesti Európa-bajnokságra kell elérniük a legjobb magyar asztaliteniszezőknek. SOROKBAN Nincs érvényes totószelvény. A totó 52. fogadási hetének műsorán angol első és másodosztályú mérkőzések szerepeltek. A rossz időjárási viszonyok miatt kilenc mérkőzést törölni kellett a totó 52. heti szelvényén. A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság a váratlan eseményről értesülve a következő közleményt adta az MTI- nek: A kilenc mérkőzés törlése miatt a totó részvételi szabályzata értelmében nyereménykifizetésre az 32. héten nem kerül sor. Az 52. heti teljes nyereményalap az 1982. évi 1. heti nyereményalappal összevontan kerül felosztásra a jövő héten, tehát az 1. heti nyertesek között. Január elsején ismét megrendezik a debreceni sakkozók hagyományos újévi villámversenyét. Jelentkezés 8.45 órakor a Kossuth Egyetem kémiai épületében. A résztvevők sakkórát vigyenek magukkal. Hat együttes részvételével Karácsony Kupa néven teremlabdarúgó tornát rendezett a Hazafias Népfront megyei bizottsága a debreceni sportcsarnokban. A végeredmény: 1. Balmazújvárosi Lenin Tsz, 2. Népfront, 3. Püspökladány. Az argentin lapok jelentése szerint benzincsalás miatt letartóztatták Jose Omar Pastorizát, a volt válogatott labdarúgót. Az egykori játékos több társával különböző eljárásokkal megváltoztatta a benzin oktánszámát és a nagy mennyiségű üzemanyagot magasabb áron adta el. Szerdán délelőtt 11 órakor a Hajdú-bihari Napló Tóthfalusi téri székházának klubtermében adják át a legjobb hajdú-bihari versenyzők számára az év sportolója díjakat. A szavazás végeredményéről december 31-én megjelenő ünnepi számunkban tájékoztatjuk olvasóinkat. Kijelölték a birkózó junior válogatott kereteket. Január 5- én a kötöttfogásúak Varga János, a szabadfogásúak Búzás Károly edző irányításával kezdik a felkészülést. A DMVSC-ből Szarvas Ferenc, Tóth Ferenc és Tóth János kapott helyet a keretben. Négy hete- mátraházi edzőtáborozáson vesz részt az újászervezett súlyemelő válogatott keret Orvos András vezető edző mre hívta a felkészülésre Lamos Lajost, a DMVSC sportolóját Vendégként ott lesz az augusztusi riói ifjúsági világbajnokságra való utazásra pályázó öt fiatal is, köztük a 17 esztendős Kerek István (D. Sportiskola). Kézilabda OIB Már az első nap tavaszailtak a D. Sportiskola reményei, most már csak a tisztes helytállásban bíznál az Országos Ifjúsági Bajnokság hatos döntőjében szereplő debreceni fiúegyüttes. Tegnap, a nyitómérkőzésen ugyanis a házigazda DSI háromgólos vereséget szenvedett a Nagykanizsától, majd a délutáni programban „lekopírozta” a reggeli teljesítményt: ismét 18—21 volt az eredmény, ezúttal a Bp. Honvéd ellenében. Gyámoltalannak tűnt a hazaiak játéka, az átlövők keveset vállalkoztak lövésre (s akkor is rossz helyen, az ellenfél kétméteres játékosai felett próbálkoztak bevenni a kaput), a szélsők nem voltak elég energikusak. Csupán a kitűnő labdaérzékkel megáldott, apró termetű Bodó Elemér játéka jelentett szint, aki az óriások között is villogott s csapata első napi 36 góljából huszonötöt dobott! Eredmények. Lányok: Borsodi Bányász—FTC 17—17, Dunaújváros —Pécs 14—11, Bp. Spartacus— Csepel 20—12, Dunaújváros—Csepel 15—13. — Fiúk: Nagykanizsa —DSI 21—18 (12—8). Gólok: Bodó 14, Radácsi, Kiss, Szima és Nagy. Dunaújváros—Pécs 23—13, Szeged —Bp. Honvéd 23—20 Szeged—Dunaújváros 21—20, Bp. Honvéd— DSI 21—18 (10—12). Gólok: Bodó J, Tóbiás 3, Szima 2, Radácsi és Baranyai. A debreceniek ma 8 órától a Dunaújváros, 17.40 órától a Szeged ellen mérkőznek. Az újkerti nevelési központban hat korcsoportban összesen hetvenkét fiatal részvételével megkezdődött az országos gyermek sakkbajnokság január 3-ig tartó küzdelemsorozata. A mezőnyből már csak a tapolcai Mádl Ildikó, a szegedi Dobos Andrea és Bezdán Tibor, a kecskeméti T. Nagy Beáta, a tatabányai Kerekes Pál, a szentesi Barta Edit és a dunafalvi Palmer Szilárd százszázalékos a harmadik forduló után. A debreceniek közül Fodor Péter 2, Barkó József 13 pontot gyűjtött az eddigiek során, Dani Péter még nem szerzett pontot. Felvételünk a 11 esztendős leányok versenyének egyik pillanatát örökítette meg. Fotó: Nagy Gábor LAPOZGATÓ Sportkönyvajánlat DÁVID SÁNDOR: SZALTÓSZABADSÁG. E mű is a Sportzsebkönyvek népszerű Sün sorozatában jelent meg, s Rózsa András (már ismertetett) Fociológiája mellett szintén hiánycikk lett. Bátran állíthatjuk tehát, hogy sikerre tett szert. Megérdemelten. Dávid Sándor újságíró — aki egykor maga is sportoló volt, később a népszerű tévétorna szerkesztője lett — helyesen fogalmaz művében a szaknyelv helyett a laikusok számára is közérthetően. Bár vitathatatlan, hogy a tornáról beszélve nem mellőzhetőek a zsugor, rundel, bőrvarázs stb. kifejezések, de a szerző bátran folyamodik néhány gyakorlat szemléletes leírásához is. Talán egyetlen sportággal sem foglalkozunk annyit életünk során, mint éppen a tornával. A tornáztatás már az óvodákban elkezdődik, iskolákban, majd a katonaságnál folytatódik. Mégsem szeretünk tornázni, e sportággal szemben hazánkban nagyfokú ellenszenv alakult ki, sajnos, még a fiatalok körében is. A tévétorna is többnyire érdektelenségbe fullad. A szerző azon is sajnálkozik, hogy a mindenkori bajnokok oly hamar feledésbe merülnek. Dávid Sándor könyvével egészséges életmódra mozgósít, egyben egykori és jelenlegi jeles tornászainkkal is megismertet. Közben a torna eredetét kutatja, de sok — eddig ismeretlen — érdekességről is beszámol. Megtudjuk, hogy századunk elejéig a tornaegyletek szervezték az atlétikai versenyeket is. Meglepődünk, hogy Coubertin báró idegenkedett a torna olimpiai programba való felvételétől. Azt is megtudhatjuk, hogy Engelsnek is köze volt a tornához, s hogy 1954-ig még szabadtéren rendezték a bajnokságokat. A lólengést szolgáló sportszerzsét már a római légionáriusok kiképzésénél is használták. Csodálkozhatunk, hogy Magyar Zoltánt már olimpiai bajnok korában buktatták meg tornából a TF szakedzői szakán. De sorolhatnánk azok nevét is — az olasz Braglia, a magyar Pelle István és Pataki Ferenc olimpiai bajnokokéval együtt —, akik neves tornászból artisták, a cirkusz porondjának csillagai, lettek. A szerző szerint minden mozgásforma így vagy úgy egy családba tartozik. A gyógytorna, balett, torna, akrobatika, ritmikus sportgimnasztika rokonai egymásnak. S ez utóbbinál még álljunk meg egy szóra! Dávid Sándor könyvének egyetlen hibája, hogy a női tornával mindössze huszonöt oldalon foglalkozik. S talán túlságosan „leveszi a kezét” róla azért, mert ma már válogatottaktól valóban életveszélyes mutatványokat láthatunk az egyes szereken. Bár kétségtelen, hogy a női torna sok elemet kényszerült átvenni a férfiakétól, de a sajátos női tornaszerek és gyakorlatok történetéről többet is megtudhatnánk. A művészi tornára kétségkívül igaz, hogy szép hölgyek „nőies” sportja, a szertornára viszont már valóban érvényes neves edzőnk, Békési Sándor kijelentése, hogy „a nőktől ellopták e sportágat”. S igaza van akkor is, amikor ezt mondja: „ Ha női tornaversenyt nézek, akkor én nőket akarok látni, méghozzá szép nőket, és nem derék nélküli, szegény kis gnómokat, akikről biztos lehetek, hogy a legközelebbi olimpián jön helyettük, egy még kisebb, még derék nélkülibb és még gnómabb, de még életveszélyesebb gyakorlatokat bemutató másik.” Reménykedjünk, hogy a női torna immáron egy évtizede tartó „elfajulása” idővel megáll, s e sportág újra visszanyeri egykori jellegzetes szépségét. — Csubák — HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1981. DECEMBER 29.