Hajdú-Bihari Napló, 1981. december (38. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-29 / 303. szám

10. Mindenki fél... Nem sokkal azután, hogy Berlinben 1938-ban megkezdő­dött a „Négy pajtás” forgatása, észrevettem, mi történik Németországban. A filmet Carl Froelich rendezte, egy fö­löttébb bátortalan ember. A stúdió atmoszféráját azonnal megérzi­ az ember. A berlini atmoszféra minden volt, csak nem jó — és nemcsak a stúdióban. Az ember mindenhol úgy érezte, hogy figyelik, kényelmetlenül, megrémítve. Carl Froelich egy napon elvitt magával egy sportrendez­vényre. Valószínűleg hatni akart rám. Óriási, fényárban úszó stadion volt, tele zászlókkal és sisakos rohamcsapa­­tokkal. És végül megjelent Hitler, kislányok vették körül, akik virágcsokrokat nyújtottak át neki. Hitler megsimo­gatta az arcukat és megcsókolta, őket. Ilyen jeleneteket még ma is lehet látni a régi filmhíradókban. Az emberek felemelték a karjukat Hitler üdvözlésére. Körülnéztem, és alig tudtam felfogni, mi történik. Froelich azt súgta nekem, hogy nekem is fel kell emelnem a karomat Hitler üdvöz­lésére, és én azt válaszoltam: „Miért? Nélkülem is egészen jól csinálják!’’ „Maga bolond! Ezt meg kell tennie! Figyel­nek minket!” — súgta, de most már nagyon izgatottan. „Ki figyel minket? Mindenki Hitlert nézi!” — véltem nyu­godtan. „Engem figyelnek. Mindenki ismer itt. Nehézsé­geim lehetnek maga miatt. Mindannyiunkat ellenőriznek. Nagyon óvatosnak kell lennie mindenben, bármit mond vagy csinál. Itt nem tréfálnak. Mindez keserűen ko­moly.” Éreztem, hogy Carl Froelichnek igaza van az in­telmeivel. Mindenhol kényszert alkalmaztak. Egyik nap partnerem, Hans Söhnker félrevont, és azt mondta: „Tudod, Ingrid, nem nagyon vagyunk boldogok azért, ami Németországban történik. De mit tehetünk? Hol kezdjük? Mindennap eltűnnek emberek. Aki tiltakozik, az nemcsak saját életét teszi kockára, hanem a családjáét és barátaiét is. Tudjuk, hogy a zsidók nagy veszélyben van­nak, de azokkal is így van, akik ellenszegülnek. Olyan hí­rek járják, hogy az embereket táborokba viszik. Milyen tá­borokba? — kérdezik, de nem kapnak választ. És az em­ber kérdezni is alig mer, mert fél a választól is. Egész Németország megbénult a félelemtől. Mindenki fél, és ha­lálosan meg van rettenve.” Mikor befejeződött a film, elhagytam Németországot. Könnyű szívvel tettem, mert tudtam, hogy állapotos va­gyok. Carl Froelich sietett befejezni a jeleneteket, mert a hasam egyre nagyobb lett, és mert félt, hogy Goebbels meghívhat teára, amit én elutasítanék. 11. Az Intermezzo után Amerika Amerikai filmajánlatra vártam. Néhányan már érdeklőd­tek Hollywoodból. De csak szerződési ajánlatokról volt szó, nem konkrét filmajánlatokról. Nem speciális szerepet javasoltak, hanem olyan szerződést, mellyel több évre egy stúdióhoz kötöttem volna magamat. Mindent el kellett vol­na játszanom, amit mondanak. Ezt nem akartam, és ezért minden eddigi szerződési ajánlatot elutasítottam. Ekkor készültem gyermekem születésére is. Soha nem jutott volna eszembe, hogy a nyilvánosság csodálkozik azon, ha egy fiatal színésznőnek, aki boldog házasságban él, gyermeke születik. Nem vártam azt sem, hogy akadnak olyan emberek, akik azon a véleményen vannak, hogy a gyermek árt a színésznő karrierjének. Később nagyon meg­lepődtem, amikor Amerikában mindenki megdöbbent azon, hogy nekem­ gyermekem van. „Úristen, gyereke van” — ki­áltották meglepetten a hollywoodi főnökök. „Nem szabad a gyerekkel fényképeztetned magad, és az újságíróknak se erősítsd soha, hogy anya vagy.” Még a házasságom előtt, 1936-ban forgattam Svédország­ban az Intermezzót. Egy háromszögtörténet volt, amely­ben egy zongoraművésznőt játszottam, akit szenvedélyes kapcsolat fűz egy női hegedűművészhez. Amikor a svéd változatot 1937-ben amerikai felirattal be­mutatták az Egyesült Államokban, ezt írta a Los Angeles-i „Daily News” a főszereplőnőről: „Nemcsak szép, ami Hollywoodban egyáltalán nem különlegesség, de megvan az a ritka képessége, hogy meggyőzzön egyszerűségével. Megvan hozzá az adottsága, hogy nemzetközi sztár legyen, a hollywoodi producernek meg kellene próbálni Ameri­kába hozni.” Nem tudom, hogy a későbbi producerem, David O. Selznik olvasta-e ezt a kritikát, de volt egy figyelmes mun­katársnője, Kay Brown, aki a New York-i irodáját vezette. Látta az Intermezzót, el volt ragadtatva, írt Selznik­­nek, és azt tanácsolta, készítse el az amerikai változatot. Selznik táviratozott neki, hogy kössön velem szerződést, és hozzon Amerikába. Borzalmas hóviharban repült Ray Brown egy ügyvéd kíséretében Stockholmba. Ami ezután történt, azt jobb ha őtőle olvassuk: „Ingriddel és a férjével, Petterrel a lakásukon találkoz­tunk, és elkészítettük a szerződést. Ingrid egy szót sem szólt. Egy fotelben ült, és ruhát horgolt a gyermekének. Ránéztem Ingridre, aki egyáltalán nem törődött a szerző­déssel, hanem a horgolással volt elfoglalva, és azt gondol­tam, ki tudja, jó-e neki, ha kiemelem a környezetéből. Olyan nagyon otthon volt ott, hogy egyszerre lelkiismeret­­furdalásom támadt, amiért Amerikába akarom tele­píteni ...” (Folytatjuk) SPORT S­PORT MAGYAR SPORT ’81 Harmincnyolc arany a világversenyekről A magyar sport legjobbjai a most záruló esztendőben is sikeresen szerepeltek a világ- és Európa-bajnokságokon. Az olimpiát követő esztendőben versenyzőink 134 érmet (köz­te 38 aranyat) érdemeltek ki a sportvilág legnagyobb ese­ményein. Nyolc-nyolc felnőtt világ- és Európa-bajnoki cím mellett hét elsőséget szereztek a junior korosztályban ver­senyzők, tizenkettőt az if­júságiak, hármat a serdülők. A 38 elsőség társaságában dicséretes a 33 ezüstérem és a 63 bronzérem is. Külön ki­emelést érdemel a magyar fiatalok teljesítménye az Ifjúsági Barátság Versenye­ken, ahol a húsz olimpiai sportágban tizenöt első he­lyet szereztek, s ezzel a Szov­jetunió, az NDK és Bulgária mögött a negyedikek lettek a jövő reménységeinek világ­­bajnoki szintű versengésé­ben. Az esztendő világ- és Európa-bajnoki helyezései. A felnőtt világbajnokságok 71 pontot érő helyezését ti­zenegy sportág képviselői érdemelték ki. A súlyemelők 18, a kajak-kenusok 16, a birkózók 11 érmet szállítot­tak a magyar sport „kony­hájára”. Hét sportágban (íjá­szat, kerékpár, motorcsónak, műkorcsolyázás, síelés, tájé­kozódási futás és vitorlázás) nem sikerül 1—6. helyezéshez jutni. A magyar sport 1981. évi felnőtt világbajnokai: Tóth István birkózó, Wich­­mann Tamás kenus, a Bu­dai—Vaskúti kenu kettes, a Vaskúti—Zoltán kenu kettes, Ábrahám Gábor modellező, Meczner András modellező, Székely Zoltán párbajtőrví­­vó, a kardválogatott (Gedő­­vári, Nagyházi, Gerevich, Né­­bald Gy. és Nébald R.). Ezüstérmesek: asztalite­nisz-válogatott (Gergely, Jó­nyer, Klampár, Kreisz, Kris­­ton), Gáspár Tamás birkó­zó, Budai Tamás kenus, Ra­­kusz Éva kajakozó, a Szabó— Joós kajak kettes, Ábrahám Gábor modellező, az öttusa válogatott (Dobi, Császári, Szombathelyi), a futóvadlövő válogatott (Bodnár, Dole­schall, Kovács, Keczeli — két számban is), Hlavati András súlyemelő és Gedővári Imre kardvívó. Bronzérmesek: Rácz Lajos birkózó, Ozsvár András csel­­gáncsozó, Sarusi-Kiss János kenus, Fábián István kajako­zó, Szombathelyi Tamás öt­tusázó, Bodnár Tibor futó­vadlövő (két számban), Gy­­creghy György tornász, a női tőrvívó-válogatott (Ko­vács, Szőcs, Tordasi, Maros, Stefanek) és a párbaj tőrvívó­válogatott (Dénes, Kolczonay, Szijj, Pethő, Székely).­Az utánpótlás korosztály­ban három birkózó, Sipos Árpád, Dudás Tibor és Her­­czeg Lajos nyert junior vi­lágbajnoki címet. Az ifjú­ságiaknál a birkózó Bódi Je­nő, Kecskés Tibor, Slezák András, Tekes Tibor és Tóth Gábor, valamint a súlyeme­lő Hlavati András és Bara­nyai János büszkélkedhet világbajnoki aranyéremmel. A serdülőknél a sakkozó Pol­gár Zsuzsa lett világbajnok. Gazdag névsort ölel fel az Európa-bajnokságokon ér­met nyert magyar sportolók tábora is. A debreceniek leg­inkább az ifjúsági korosztály aranyérmeseinek örülnek, hiszen K. Szabó Gábor, a DMVSC 19 esztendős közép­távfutója a hollandiai Ut­­rechtben rendezett kontinens­versenyen elsőként ért célba az 5000 m síkfutásban. Az IBV-nyertesek listáját bön­gészve két úszó érdemel em­lítést: Darnyi Tamás és Orosz Andrea egyaránt négy­négy egyéni elsőséget szerzett, s a Spartacus úszónője tagja volt a 4X100 m-es győztes vegyesváltónak is. Cs c w c aj 'öJ a> n -D o jz s: -C «a *- N U < W CQ rji tr> cd O Felnőtt VB 8 11 10 10 11 21 71 Felnőtt EB 8 12 17 20 17 20 94 Junior VB 3 1 1 3 3 3 14 Junior EB 4 3 6 3 3 — 19 Ifjúsági VB 7 2 10 6 1 1 27 Ifjúsági EB 5 4 15 13 7 2 46 Serdülő VB 1 — — — — — 1 Serdülő EB 2 — 4, 1 1 — 8 összesen 38 33 63 56 43 47 280 SOHA ROSSZABB ÉVET! A fenti kijelentéssel érté­kelte az 1981-es esztendőt Berczik Zoltán, aki tizenket­tedik éve a magyar asztalite­nisz-válogatott szövetségi kapitánya. Elmondotta: , „A világbajnokságon ezüstérmet nyert a férfi válogatottunk, Magyarország ötödször győ­zött a Szuper Ligában (húsz mérkőzés óta veretlen), EK- győztes lett a Bp. Spartacus férfi és a Statisztika női csapata, Klam­pár nyerte az Európai 12 versenyt, az NSZK nagydíjat és a Világ Kupát, Jónyer második lett a mesterek tornáján, a ser­­dülő lánycsapat pedig Euró­pa-bajnoki címet szerzett. Az eredmények jók, de nem vagyok teljesen elégedett. A férfi élvonaltól még többet vártam, a közvetlen után­pótlás legjobbjai, Kriston és Molnár nem tudtak betörni az európai élmezőnybe. A női csapat bravúrja Dél-Ko­rea legyőzése, örömteli, hogy Magos és Szabó is kezdi visszanyerni régi formáját.” A karácsonyi szünet után folytatódik a közös felkészü­lés. Januárban a fővárosban lesz a Magyarország—Svéd­ország Szuper Liga mérkő­zés, majd a Budapest-baj­­nokság és az NSZK nemzet­közi viadal következik, a csúcsformát pedig az áprilisi budapesti Európa-bajnok­­ságra kell elérniük a legjobb magyar asztaliteniszezőknek. SOROKBAN Nincs érvényes totószelvény. A totó 52. fogadási hetének műso­rán angol első és másodosztályú mérkőzések szerepeltek. A rossz időjárási viszonyok miatt kilenc mérkőzést törölni kellett a totó 52. heti szelvényén. A Sportfoga­dási és Lottó Igazgatóság a várat­lan eseményről értesülve a követ­kező közleményt adta az MTI- nek: A kilenc mérkőzés törlése miatt a totó részvételi szabályzata értelmében nyereménykifizetésre az 32. héten nem kerül sor. Az 52. heti teljes nyereményalap az 1982. évi 1. heti nyereményalappal összevontan kerül felosztásra a jövő héten, tehát az 1. heti nyer­tesek között. Január elsején ismét megren­dezik a debreceni sakkozók hagyományos újévi villámverse­nyét. Jelentkezés 8.45 órakor a Kossuth Egyetem kémiai épüle­tében. A résztvevők sakkórát vigyenek magukkal. Hat együttes részvételével Karácsony Kupa néven terem­labdarúgó tornát rendezett a Hazafias Népfront megyei bi­zottsága a debreceni sport­csarnokban. A végeredmény: 1. Balmazújvárosi Lenin Tsz, 2. Népfront, 3. Püspökladány. Az argentin lapok jelentése szerint benzincsalás miatt letar­tóztatták Jose Omar Pastorizát, a volt válogatott labdarúgót. Az egykori játékos több társával különböző eljárásokkal meg­változtatta a benzin oktánszámát és a nagy mennyiségű üzem­anyagot magasabb áron adta el. Szerdán délelőtt 11 órakor a Hajdú-bihari Napló Tóthfalusi téri székházának klubtermében adják át a legjobb hajdú-bihari versenyzők számára az év spor­tolója díjakat. A szavazás vég­eredményéről december 31-én megjelenő ünnepi számunkban tájékoztatjuk olvasóinkat. Kijelölték a birkózó junior válogatott kereteket. Január 5- én a kötöttfogásúak Varga Já­nos, a szabadfogásúak Búzás Károly edző irányításával kezdik a felkészülést. A DMVSC-ből Szarvas Ferenc, Tóth Ferenc és Tóth János kapott helyet a ke­retben. Négy hete­- mátraházi edzőtábo­rozáson vesz részt az újászer­­vezett súlyemelő válogatott ke­­ret Orvos András vezető edző mre hívta a felkészülésre Lamos Lajost, a DMVSC sportolóját Vendégként ott lesz az augusz­tusi riói ifjúsági világbajnok­ságra való utazásra pályázó öt fiatal is, köztük a 17 esztendős Kerek István (D. Sportiskola). Kézilabda OIB Már az első nap tavaszail­­tak a D. Sportiskola remé­nyei, most már csak a tisz­tes helytállásban bíznál az Országos Ifjúsági Bajnokság hatos döntőjében szereplő debreceni fiúegyüttes. Teg­nap, a nyitómérkőzésen ugyanis a házigazda DSI háromgólos vereséget szenve­dett a Nagykanizsától, majd a délutáni programban „le­­kopírozta” a reggeli teljesít­ményt: ismét 18—21 volt az eredmény, ezúttal a Bp. Honvéd ellenében. Gyámoltalannak tűnt a ha­zaiak játéka, az átlövők ke­veset vállalkoztak lövésre (s akkor is rossz helyen­, az ellenfél kétméteres játékosai felett próbálkoztak bevenni a kaput), a szélsők nem vol­tak elég energikusak. Csupán a kitűnő labdaérzékkel meg­­ál­dott, apró termetű Bodó Elemér játéka jelentett szint, aki az óriások között is vil­logott s csapata első napi 36 góljából huszonötöt­­ do­bott! Eredmények. Lányok: Borsodi Bányász—FTC 17—17, Dunaújváros —Pécs 14—11, Bp. Spartacus— Csepel 20—12, Dunaújváros—Cse­pel 15—13. — Fiúk: Nagykanizsa —DSI 21—18 (12—8). Gólok: Bodó 14, Radácsi, Kiss, Szima és Nagy. Dunaújváros—Pécs 23—13, Szeged —Bp. Honvéd 23—20 Szeged—Du­naújváros 21—20, Bp. Honvéd— DSI 21—18 (10—12). Gólok: Bodó J­­,­­ Tóbiás 3, Szima 2, Radácsi és Baranyai. A debreceniek ma 8 órától a Dunaújváros, 17.40 órától a Szeged ellen mérkőznek. Az újkerti nevelési központban hat korcsoportban össze­sen hetvenkét fiatal részvételével megkezdődött az országos gyermek sakkbajnokság január 3-ig tartó küzdelemsoroza­ta. A mezőnyből már csak a tapolcai Mádl Ildikó, a szegedi Dobos Andrea és Bezdán Tibor, a kecskeméti T. Nagy Beá­ta, a tatabányai Kerekes Pál, a szentesi Barta Edit és a dunafalvi Palmer Szilárd százszázalékos a harmadik for­duló után. A debreceniek közül Fodor Péter 2, Barkó Jó­zsef 13 pontot gyűjtött az eddigiek során, Dani Péter még nem szerzett pontot. Felvételünk a 11 esztendős leányok versenyének egyik pillanatát örökítette meg. Fotó: Nagy Gábor LAPOZGATÓ Sportkönyvajánlat DÁVID SÁNDOR: SZAL­­TÓSZABADSÁG. E mű is a Sportzsebkönyvek népszerű Sün sorozatában jelent meg, s Rózsa András (már ismer­tetett) Fociológiája mellett szintén hiánycikk lett. Bát­ran állíthatjuk tehát, hogy sikerre tett szert. Megérde­melten. Dávid Sándor újságíró — aki egykor maga is sportoló volt, később a népszerű té­vétorna szerkesztője lett — helyesen fogalmaz művében a szaknyelv helyett a laiku­sok számára is közérthetően. Bár vitathatatlan, hogy a tornáról beszélve nem mel­­lőzhetőek a zsugor, rundel, bőrvarázs stb. kifejezések, de a szerző bátran folyamodik néhány gyakorlat szemléletes leírásához is. Talán egyetlen sportággal sem foglalkozunk annyit életünk során, mint éppen a tornával. A tornáztatás már az óvodákban elkezdő­dik, iskolákban, majd a kato­naságnál folytatódik. Még­sem szeretünk tornázni, e sportággal szemben hazánk­ban nagyfokú ellenszenv ala­kult ki, sajnos, még a fiata­lok körében is. A tévétorna is többnyire érdektelenségbe fullad. A szerző azon is saj­nálkozik, hogy a mindenkori bajnokok oly hamar fele­désbe merülnek. Dávid Sán­dor könyvével egészséges életmódra mozgósít, egyben egykori és jelenlegi jeles tornászainkkal is megismer­tet. Közben a torna eredetét kutatja, de sok — eddig is­meretlen — érdekességről is beszámol. Megtudjuk, hogy száza­dunk elejéig a tornaegyle­tek szervezték az atlétikai versenyeket is. Meglepődünk, hogy Coubertin báró ide­genkedett a torna olimpiai programba való felvételétől. Azt is megtudhatjuk, hogy Engelsnek is köze volt a tor­nához, s hogy 1954-ig még szabadtéren rendezték a baj­nokságokat. A lólengést szolgáló sportszer­zsét már a római légionáriusok kikép­zésénél is használták. Cso­dálkozhatunk, hogy Magyar Zoltánt már olimpiai bajnok korában buktatták meg tor­nából a TF szakedzői szakán. De sorolhatnánk azok nevét is — az olasz Braglia, a ma­gyar Pelle István és Pataki Ferenc olimpiai bajnokoké­val együtt —, akik neves tornászból artisták, a cir­kusz porondjának csillagai, lettek. A szerző szerint minden mozgásforma így vagy úgy egy családba tartozik. A gyógytorna, balett, torna, ak­robatika, ritmikus sport­gimnasztika rokonai egy­másnak. S ez utóbbinál még álljunk meg egy szóra! Dá­vid Sándor könyvének egyet­len hibája, hogy a női tor­nával mindössze huszonöt ol­dalon foglalkozik. S talán túlságosan „leveszi a kezét” róla azért, mert ma már vá­logatottaktól valóban élet­­veszélyes mutatványokat láthatunk az egyes szereken. Bár kétségtelen, hogy a női torna sok elemet kénysze­rült átvenni a férfiakétól, de a sajátos női tornaszerek és gyakorlatok történetéről többet is megtudhatnánk. A művészi tornára kétségkí­vül igaz, hogy szép hölgyek „nőies” sportja, a szertorná­ra viszont már valóban ér­vényes neves edzőnk, Békési Sándor kijelentése, hogy „a nőktől ellopták e sportágat”. S igaza van akkor is, amikor ezt mondja: „­ Ha női tor­naversenyt nézek, akkor én nőket akarok látni, méghozzá szép nőket, és nem derék nél­küli, szegény kis gnómokat, akikről biztos lehetek, hogy a legközelebbi olimpián jön helyettük, egy még kisebb, még derék nélkülibb és még gnómabb, de még életveszé­­lyesebb gyakorlatokat bemu­tató másik.” Reményked­jünk, hogy a női torna im­máron egy évtizede tartó „el­fajulása” idővel megáll, s e sportág újra visszanyeri egy­kori jellegzetes szépségét. — Csubák — HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1981. DECEMBER 29.

Next