Hajdú-Bihari Napló, 1982. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-03 / 1. szám
II HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1982. JANUÁR 3. Egy hét a világpolitikában HÉTFŐ: A szíriai elnök Aden után Kuvaitban tárgyal az arab egység helyreállításának lehetőségeiről. — Dél-afrikai támadás Angola ellen. KEDD: Reagan amerikai elnök, ürügyként a lengyelországi fejleményekre hivatkozva, szovjetellenes intézkedéseket jelent be; határozott visszautasítás Moszkvából; fenntartások a nyugati szövetségesek körében. SZERDA: Damaszkuszban tanácskozik a PFSZ Központi Tanácsa. — A kubai parlament újjáválasztja Fidel Castrót az ország állam- és kormányfőjévé. — A Szocialista Internacionálé elnökségi ülése Párizsban. CSÜTÖRTÖK: Katonai hatalomátvétel Ghánában. — Gazdasági kérdések a lengyel minisztertanács előtt. Rakowski befejezi NSZK-beli látogatását; Lengyelországban szilveszter éjszakájára feloldják a kijárási tilalmat. PÉNTEK: Újévi köszöntők és nyilatkozatok a világ minden táján. — A vietnami nemzetgyűlés ülése. — Átveszi hivatalát az új ENSZ-főtitkár. SZOMBAT: Az iráni külügyminiszter damaszkuszi látogatása. — Washingtoni hírek Richard Allen levélváltásáról. Clark külügyminiszter-helyettes az esélyes a nemzetbiztonsági főtanácsadó posztjára. A HÉT 3 KÉRDÉSE Milyen megállapításokat tartalmaztak a vezető államférfiak újévi köszöntői? Az amerikai elnök hű maradt önmagához: újévi nyilatkozatában — amúgy mellesleg — hangsúlyozta, hogy az új esztendő köszöntése amerikai hagyomány, amihez immár másutt is csatlakoztak. Ha történelmi ismereteink nem csalnak, az új év ünneplése, a számvetés, mérlegkészítés, tervezgetés ősi emberi tulajdonság, és már az Egyesült Államok alig több mint két évszázados történelme előtt is szokásban volt. De hát nem ez az egyetlen és nem is a leginkább elgondolkodásra méltó terület, ahol Washington újabban egyoldalú értelmezéssel próbálkozik. Aggodalmak és remények — ezek voltak az újévi köszöntők kulcsszavai. 1981. nehéz esztendő volt, hideg szelek fújtak a nemzetközi életben és szaporodtak a gondok a világgazdaságban. A világ számos pontján alakultak ki súlyos válsággócok: elég utalni az öböl háborújára, a Karib-térségben és Közép- Amerikában elhangzó washingtoni fenyegetésekre, a Golan-fennsík bekebelezésére vagy a lengyelországi lejtőre, ahol a szükségállapot meghirdetésével valóban az utolsó órában sikerült megállítani az állam szétesését. Ami pedig az általánosabban vett nemzetközi helyzetet illeti, amerikai részről folytatták próbálkozásaikat az egyensúly megbontására, s ez együtt járt a fegyverkezési verseny fokozásával. Az ünnepi alkalomnak megfelelően, finomabban fogalmazva, de ezek a törekvések megtalálhatók az amerikai elnök és több nyugati vezető, például a brit miniszterelnök újévi nyilatkozataiban. A kép azonban nem egyoldalú: Bonntól Párizsig, Tokiótól Canberráig számos olyan vélemény hangzott el, amely mérsékletre intett. Mindebben nem csak ezeknek az országoknak politikai és gazdasági érdekei fejeződtek ki, de éreztették hatásukat a most záruló esztendő páratlan méretű tömegmozgalmai, béketüntetései. E józanabb hangok alapvetően belső fejleményként ítélik meg a lengyel eseményeket (ha több vonatkozásban bíráló megjegyzéseket is hangoztatnak), s féltik az újrakezdődött kelet-nyugati párbeszédet, amely nem kis viharok után az év utolsó heteiben kezdett helyreállni. A remény ezekre is alapozódik, s azzal kapcsolatos, hogy a genfi szovjet—amerikai párbeszéd bizonyos eredményekre vezethet s megalapozhat magasabb szintű tárgyalásokat is. Van remény — ez tűnt ki az újévi megnyilatkozásokból —, de óvatosan kell vele bánni. Hiszen december közepe táján még egy esetleges szovjet—amerikai csúcstalálkozót sem tartottak kizártnak Washingtonban, ma viszont még a január végén, Genfben tervezett külügyminiszteri találkozóval kapcsolatosan is „felülvizsgálatot” sürgetnek. A történelmi optimizmus sugárzik a szovjet párt- és állami vezető szervek újévi üdvözletéből, amely rámutat, hogy a nehezebb feltételek között is a Szovjetunió mint Erre a határozottságra különösképpen szükség van most, amikor az Egyesült Államok szovjetellenes intézkedéseket jelentett be, s ezzel élezte a nemzetközi feszültséget. A mondvacsinált ok, hogy a Szovjetunió „részes” a lengyelországi szükségállapot létrejöttében. Erre hivatkozva felfüggesztettek néhány folyamatban levő üzleti tárgyalást és cserekapcsolatot, az Aeroflot légijáratát, és hasonló lépésekre akarják bírni a nyugati szövetségeseket. Az amerikai szankciók ellenére az élet megy majd tovább, több nyugati lap is „tűszúrásként” jellemezte a hatást. Közismert tény, hogy a gazdasági kapcsolatok területén — sajnálatra méltó módon, az ígérkező kölcsönös előnyök ellenére — eddig sem Washington volt Moszkva legjelentősebb nyugati partnere. Moszkvában és Varsóban határozottan visszautasították az amerikai kihívást, de jelentős fenntartásokkal éltek Washington szövetségesei is. Természetesen nem bontanak nyíltan zászlót a NATO vezető hatalma ellen, de mindent elkövetnek, hogy ne kelljen követniök. Láthatólag kivárásra játszanak: miközben a ténylegesen folyó kapcsolatokat változatlanul folytatják, a szerződéseket teljesítik. A Golán-fennsík bekebelezése után Szíria jelentős diplomáciai ellenoffenzívába kezdett. Miután az izraeli annexió egyik okának az arab egység megbomlását mondják, Asszad elnök több arab országban tett körútján ennek az egységnek helyreállításán fáradozott. De a kuvaiti uralkodóval folytatott tárgyalásai után felhívást intéztek az öböl háborújának befejezésére is: az Irak és Irán közötti ellenségeskedés megszűnése kedvező hatást gyakorolna a Közel-Keletre. Nem kevés találgatás kezdődött, hogy Kuvait Bagdadnál próbálkozik, míg Damaszkusz Teheránnál (ez a kettősség is mutatja a frontok megoszlását). A híreszteléseknek tápot adhatott az új iráni külügyminiszter, Velajati szíriai útja is.dent megtesz a kommunizmus építésének, valamint a béke megőrzésének ügyéért. A következetes békepolitika inkább halvány, jövőbeni ígéreteket tesznek, még le nem tárgyalt megállapodási lehetőségekkel kapcsolatban. Vagyis: majd meglátjuk, de addig sok minden történhet ... A Reagan-beszéd hangvételének igazi oka, hogy a lengyelországi antiszocialista erők fellépése nem váltotta be a washingtoni várakozásokat, a héten a normalizálódás további hírei érkeztek Varsóból. A szükségállapot szükséges rossz, szerény karácsony után — ha kijárási tilalom nélkül is — de szerény új év köszöntött Lengyelországra, viszont mind több jele a konszolidációnak. Az amerikaiak, de mások is hónapokon át óvtak a „külső beavatkozás” veszélyétől Lengyelországban — most viszont, hogy a népi hatalom saját erejéből igyekszik rendet teremteni, először Varsóval, majd Moszkvával szemben alkalmazzák a nyomás, a beavatkozás eszközét. Lengyelországban a kibontakozás, különösen a gazdasági felemelkedés, aligha lesz gyors és egyszerű folyamat. Az első, meghatározó intézkedésekre azonban sor került: úgy látszik, a washingtoni dühkitörés egyik fő oka, hogy egy kritikus ponton már túlléptek, maguk a lengyelek. A közvetítést végül is cáfolták, sőt a bagdadi és teheráni nyilatkozatok Irak, illetve Irán eredeti állásfoglalását ismételték, ami elfogadhatatlan a másik fél számára. Ugyanakkor a csaknem másfél éve tartó háborúskodás mindkét fél számára súlyos áldozatokkal és veszteségekkel járt, s egyik sem került közelebb a döntő áttöréshez. Ezért nem tartják kizártnak, hogy ha nem is formális közvetítés, de a lehetőség iránti puhatolózás folyik, miként lehetne a presztízssérelmek nélkül, egyaránt elfogadható megoldást találni. Ami persze még messzinek tűnik s legfeljebb az újévi remények közé sorolható. Annyi reális maggal, hogy a öbölháború folytatása, különösképpen fokozása aligha állna bármelyik résztvevő valódi érdekében. Réti Ervin egyidejűleg jelenti a megegyezés érdekében tett kezdeményezéseket és a provokációk határozott elutasítását. Milyen visszhangja van Reagan szovjetellenes bejelentéseinek? Történik-e közvetítés az öböl háborújában? A kőolaj kétségkívül még mindig a legfontosabb energiahordozó, bár az 1973—74-es és az 1979-80- as árrobbanások alaposan megtépázták tekintélyét. Az elszenvedett megrázkódtatások következtében az ember ma már a világ minden részén óvatosan közelít a fekete aranyhoz. Ez abban nyilvánul meg, hogy egyrészt nem épít rá szinte kizárólagosan, másrészt több-kevesebb következetességgel takarékoskodik vele, harmadrészt az egyéb forrásokat kutatja és mind szélesebb körben hasznosítja azokat. Gazdasági visszaesés - keresletcsökkenés A nemzetközi olajpiac hagyományos tényezői közül elsőként a kereslet alakulásáról szólunk. A világ olajtermelése 1981 első félévében 6,4 százalékkal, az esztendő végére pedig — a tekintélyes londoni szakfolyóirat, a Petroleum Economist előzetes becslése szerint — legalább 7-8 százalékkal esett vissza. A magyarázat: immár két éve komoly nehézségekkel birkózik a világgazdaság, egyes országokban csökken vagy egyáltalán nincs gazdasági növekedés. Optimista közgazdászok leghamarabb 1982 második negyedévének kezdetére jósolnak fellendülést, ami a fekete arany keresletét legfeljebb az év végén fogja megélénkíteni. A nemzetközi olajpiaci tendenciák másik jellemzője, hogy a nagy termelők a gazdasági visszaesés, a kereslet hiánya miatt kénytelenek visszafogni termelésüket. A legnagyobb termeléscsökkenés az OPEC-tagállamokban mutatkozik: a Kőolajexportáló Országok Szervezetének tagjai együttesen napi 20 millió hordóra, 1973 óta a legalacsonyabb szintre mérsékelték produktumukat Csökkent az OPEC részesedése a világtermelésből: az 1973-as 53,3 százalékról 1981 nyarára 40,7 százalékra esett vissza. Ezek a tények arra szorították a tagállamokat, hogy tegyék félre ellentéteiket és rendezzék soraikat. ban tartott OPEC-tanácskozást is áthatotta. Itt a kartell tagjai úgy döntöttek, b°gy 20—70 centtel mérsékelik a különböző felárakat. Hozzáfogtak a hosszútávú ár- és termelésstratégia kidolgozásához is. Venezuela olajügyi minisztere nemrég így nyilatkozott : előre kalkulálható, tervezhető áremelésekre van szükség ahhoz, hogy a világ tudatos energiagazdálkodást folytasson. Ez a legnagyobb OPEC-termelő, a világranglistán második helyen álló Szaúd-Arábia fő törekvése már évek óta. Az Amerika-barát Rijad saját termelése növelésével első lépésként ki is kényszerítette az OPEC-ár egységesítését. Viszonylag új jelenség a nemzetközi olajpiacon Anglia, Norvégia és Mexikó növekvő részesedése a termelésből. Mexikó ma már valóságos olajnagyhatalom: egy esztendő alatt csaknem 30 százalékkal növelte termelését, a negyedik helyet szerezte meg a világranglistán. Anglia tízszázalékos növekedést ért el, Norvégia termelése 1981 első félévében ugyan csökkent, de még így sem hagyható figyelmen kívül. E három ország előretörése módosította az erőviszonyokat a nemzetközi olajpiacon. Olajkörkép ’81 „A béke és a megértés szigete” Némi túlzással azt lehetne mondani, hogy mostanság már „a béke és a megértés szigete” az OPEC. Az olajügyi miniszterek Genfben október végén abbahagyták a marakodást: megegyeztek az alapárban és hordónkénti 34 dolláros szinten 1982 végéig befagyasztották. A megegyezési szellem a december második felében Abu DhabidA kelet-európai szocialista országokban az olajtermelés szerény növekedést mutat. A térség s egyben a világ első termelője változatlanul a Szovjetunió, amely az esztendő első felében 1,3 százalékkal növelte produktumát, ezzel máris rácáfolva az amerikai CIA 1977-es és 1979-es vészjósló prognózisára, hogy a Szovjetunió a 80-as években olajexportáló államból importőrré válik. Mértéktartó előrejelzések szerint a szovjet termelés az évtized közepéig nő, majd egy darabig szinten marad, s új lelőhelyek kiaknázásának megkezdésével a következő évtizedben ismét fellendül. A Szovjetunió továbbra is meghatározó szerepet játszik e térség ellátásában. Az olaj világméretekben tehát 1981-ben sem vesztett jelentőségéből. Még akkor sem, ha tavaly is fokozódtak az erőfeszítések a fekete arany helyettesítésére. Ésszerű hasznosítása, a vele való takarékoskodás Keleten és Nyugaton egyaránt változatlanul fontos feladat, az olajjal egyenértékű energiahordozót ugyanis még nem lelte meg az emberiség. Kocsi Margit Ésszerű hasznosítás, takarékoskodás Magyar vezetők üdvözlő távirata a Kubai Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Dr. Fidel Castro Ruz elvtársnak, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Kubai Köztársaság Államtanácsa elnökének, a Minisztertanács elnökének, Havanna. A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepe, a felszabadulás napja alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa,. Minisztertanácsa és egész dolgozó népünk nevében elvtársi üdvözletünket, és szívből jövő jókívánságainkat küldjük önnek, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Kubai Köztársaság Államtanácsának és Minisztertanácsának, a testvéri kubai népnek. A forradalmi Kuba létrejöttét, szocialista fejlődését kéz, d ettől fogva a nemzeti függetlenség és társadalmi haladás híveinek őszinte érdeklődése és mély rokonszenve övezte. A magyar nép is elismeréssel tekint a kubai nép forradalmi vívmányaira, a szocialista társadalom építésében elért eredményeire, amelyek elválaszthatatlanul összeforrtak a Kubai Kommunista Párttal, annak következetes marxistaleninista irányvonalával. Kuba ma megbecsült tagja a szocialista országok közösségének, amelynek erősítésén odaadóan munkálkodik. Következetes békepolitikája, internacionalista magatartása megérdemelt tekintélyt biztosít számára az el nem kötelezett országok mozgalmában, a béke, a függetlenség, és társadalmi haladás hívei közt világszerte. Élvezi ezen erők széles nemzetközi szolidaritását nemzeti függetlensége és forradalmi vívmányai megvédéséért folytatott harcában is. A magyar kommunisták, a szocializmust építő magyar nép teljes mértékben szolidáris, és támogatja azt a küzdelmet, amelyet az imperialista beavatkozási kísérletekkel és fenyegetésekkel szemben kommunista pártja vezetésével a kubai nép vív a békéért, a biztonságért, a függetlenségért és a szocializmusért. Nemzeti ünnepük alkalmából jóleső érzéssel gondolunk országaink sokoldalú és gyümölcsöző együttműködésére, amely a marxizmus-leninizmus és a proletár internacionalizmus alapján ígéretesen fejlődik. Pártjaink és népeink barátságának további erősítése találkozik országaink érdekeivel, jól szolgálja közös céljaink elérését. Kívánjuk önöknek, a kubai kommunistáknak és a testvéri kubai népnek, hogy sikerrel valósítsák meg a Kubai Kommunista Párt II. kongresszusának határozatait hazájuk védelme, felvirágoztatása, a szocializmus és a béke javára. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára; Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. * * • Az évforduló alkalmából Apró Antal, az országgyűlés elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Flavio Bravónak, a Kubai Köztársaság népi hatalmi nemzetgyűlése elnökének. Táviratban köszöntötte a kubai partnerszervezetet a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a SZOT, a KISZ, az Országos Béketanács és a Magyar Nők Országos Tanácsa. (MTI) Reagan szankciói és a Közös Piac mondom pommai irorok szerint az Európai Gazdasági Közösségben „teljes a zűrzavar” a külügyminiszterek hétfőre, Brüsszelbe tervezett Lengyelországgal foglalkozó értekezlete előtt. A zűrzavar kiváltó oka ismét az Egyesült Államok politikája, nevezetesen az a tengerentúli óhaj, hogy a nyugat-európai szövetségesek „tartsanak lépést” a Washingtonban elhatározott lengyel- és szovjetellenes szankciókkal. A vezető nyugat-európai hatalmak közül az NSZK határozott „nem”-et mondott erre a kívánságra, és ha fenntartásokkal is, de efelé hajlik Párizs és Róma. A kisebb EGK-országok, mint például Belgium és Hollandia, az NSZK-val tartanak. A politikai színskála teljes jobboldalát a jelek szerint Nagy-Britannia tölti be, amely két hét leforgása alatt a lengyel szükségintézkedések iránti majdnem megértő álláspontról eljutott az amerikai vonal előtti, látszólag maradéktalan behódolásig. Mindebből az látszik, hogy brit részről Amerika iránt fokozott mértékben lojális „egységpolitikát” fognak szorgalmazni a brüsszeli külügyminiszteri találkozón, de londoni vélemények szerint „az első számú amerikai szövetséges” hűvös fogadtatásra számíthat. Egyetértés a piacon belül legfeljebb abban lesz, hogy papíron tompítani kell a nézeteltérések élét. (MTI) Puccs Ghánában Jerry Rawlings repülőszázados vezetésével a ghánai hadsereg egységei csütörtökön megdöntötték Hilla Limani elnök kormányát, s Rawlings három éven belül másodszor is hatalomra került — jelentették a hírügynökségek, az accrai rádióra hivatkozva. Előzőleg arról tájékoztattak, hogy lövöldözés robbant ki az accrai repülőtéren, a rádió épületében, és a helyőrség-parancsnokság környékén. Jerry Rawlings 1979 júniusában szervezte első katonai államcsínyét, katonai kormányzata azonban még ugyanazon év októberében polgári kormányzatnak adta át helyét. Rawlings csütörtökön az accrai rádióban „egységre” szólította fel Ghana lakosságát. Elnyomónak nevezte a polgári kormányzatot, megbélyegezte a közállapotokat, a korrupciót, s felszólította a külföldi országokat, hogy ne avatkozzanak bele a helyzet javítására, a „valódi demokrácia megteremtésére” tett kísérletébe, amelynek sikeréért — mint mondotta — „életével felel”. Egyben azonban kíméletre szólított fel a megdöntött elnök iránt, s azt tanácsolta a parlamenti képviselőknek, hogy forduljanak szükség esetén védelemért a fegyveres erőkhöz. Rawlings utasított bizonyos kormánytisztviselőket arra, hogy jelentkezzenek az accrai hadügyminisztériumban, s parancsban szólította fel az 1979 szeptembere óta leszerelt tiszteket, katonákat és rendőröket, hogy szolgálattételre jelentkezzenek a laktanyákban. (MTI)