Hajdú-Bihari Napló, 1982. január (39. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-03 / 1. szám

II HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1982. JANUÁR 3. Egy hét a világpolitikában HÉTFŐ: A szíriai elnök Aden után Kuvaitban tárgyal az arab egység helyreállításának lehetőségeiről. — Dél-afrikai támadás Angola ellen. KEDD: Reagan amerikai elnök, ürügyként a lengyelor­szági fejleményekre hivatkozva, szovjetellenes intézkedése­ket jelent be; határozott visszautasítás Moszkvából; fenn­tartások a nyugati szövetségesek körében. SZERDA: Damaszkuszban tanácskozik a PFSZ Központi Tanácsa. — A kubai parlament újjáválasztja Fidel Castrót az ország állam- és kormányfőjévé. — A Szocialista Inter­­nacionálé elnökségi ülése Párizsban. CSÜTÖRTÖK: Katonai hatalomátvétel Ghánában. — Gaz­dasági kérdések a lengyel minisztertanács előtt. Rakowski befejezi NSZK-beli látogatását; Lengyelországban szilvesz­ter éjszakájára feloldják a kijárási tilalmat. PÉNTEK: Újévi köszöntők és nyilatkozatok a világ min­den táján. — A vietnami nemzetgyűlés ülése. — Átveszi hivatalát az új ENSZ-főtitkár. SZOMBAT: Az iráni külügyminiszter damaszkuszi láto­gatása. — Washingtoni hírek Richard Allen levélváltásáról. Clark külügyminiszter-helyettes az esélyes a nemzetbizton­sági főtanácsadó posztjára. A HÉT 3 KÉRDÉSE Milyen megállapításokat tartalmaztak a vezető államférfiak újévi köszöntői? Az amerikai elnök hű ma­radt önmagához: újévi nyi­latkozatában — amúgy mel­lesleg — hangsúlyozta, hogy az új esztendő köszöntése amerikai hagyomány, amihez immár másutt is csatlakoz­tak. Ha történelmi ismere­teink nem csalnak, az új év ünneplése, a számvetés, mér­legkészítés, tervezgetés ősi emberi tulajdonság, és már az Egyesült Államok alig több mint két évszázados történel­me előtt is szokásban volt. De hát nem ez az egyetlen és nem is a leginkább elgondol­kodásra méltó terület, ahol Washington újabban egyolda­lú értelmezéssel próbálkozik. Aggodalmak és remények — ezek voltak az újévi kö­szöntők kulcs­szavai. 1981. nehéz esztendő volt, hideg szelek fújtak a nemzetközi életben és szaporodtak a gon­dok a világgazdaságban. A vi­lág számos pontján alakultak ki súlyos válsággócok: elég utalni az öböl háborújára, a Karib-térségben és Közép- Amerikában elhangzó wa­shingtoni fenyegetésekre, a Golan-fennsík bekebelezésére vagy a lengyelországi lejtőre, ahol a szükségállapot meg­hirdetésével valóban az utol­só órában sikerült megállíta­ni az állam szétesését. Ami pedig az általánosabban vett nemzetközi helyzetet illeti, amerikai részről folytatták próbálkozásaikat az egyen­súly megbontására, s ez együtt járt a fegyverkezési verseny fokozásával. Az ünnepi alkalomnak megfelelően, finomabban fo­galmazva, de ezek a törekvé­sek megtalálhatók az ameri­kai elnök és több nyugati ve­zető, például a brit minisz­terelnök újévi nyilatkozatai­ban. A kép azonban nem egyoldalú: Bonntól Párizsig, Tokiótól Canberráig számos olyan vélemény hangzott el, amely mérsékletre intett. Mindebben nem csak ezeknek az országoknak politikai és gazdasági érdekei fejeződtek ki, de éreztették hatásukat a most záruló esztendő páratlan méretű tömegmozgalmai, bé­ketüntetései. E józanabb han­gok alapvetően belső fejle­ményként ítélik meg a len­gyel eseményeket (ha több vonatkozásban bíráló meg­jegyzéseket is hangoztatnak), s féltik az újrakezdődött ke­let-nyugati párbeszédet, amely nem kis viharok után az év utolsó heteiben kez­dett helyreállni. A remény ezekre is alapozódik, s azzal kapcsolatos, hogy a genfi szovjet—amerikai párbeszéd bizonyos eredményekre ve­zethet s megalapozhat maga­sabb szintű tárgyalásokat is. Van remény — ez tűnt ki az újévi megnyilatkozásokból —, de óvatosan kell vele bán­ni. Hiszen december közepe táján még egy esetleges szov­jet—amerikai csúcstalálkozót sem tartottak kizártnak Wa­shingtonban, ma viszont még a január végén, Genfben ter­vezett külügyminiszteri talál­kozóval kapcsolatosan is „fe­lülvizsgálatot” sürgetnek. A történelmi optimizmus sugárzik a szovjet párt- és állami vezető szervek újévi üdvözletéből, amely rámutat, hogy a nehezebb feltételek között is a Szovjetunió mint Erre a határozottságra kü­lönösképpen szükség van most, amikor az Egyesült Ál­lamok szovjetellenes intézke­déseket jelentett be, s ezzel élezte a nemzetközi feszültsé­get. A mondvacsinált ok, hogy a Szovjetunió „részes” a len­gyelországi szükségállapot létrejöttében. Erre hivatkozva felfüggesztettek néhány fo­lyamatban levő üzleti tárgya­lást és cserekapcsolatot, az Aeroflot légijáratát, és hason­ló lépésekre akarják bírni a nyugati szövetségeseket. Az amerikai szankciók el­lenére az élet megy majd to­vább, több nyugati lap is „tű­szúrásként” jellemezte a ha­tást. Közismert tény, hogy a gazdasági kapcsolatok terüle­tén — sajnálatra méltó módon, az ígérkező kölcsönös előnyök ellenére — eddig sem Wa­shington volt Moszkva legje­lentősebb nyugati partnere. Moszkvában és Varsóban határozottan visszautasítot­ták az amerikai kihívást, de jelentős fenntartásokkal él­tek Washington szövetségesei is. Természetesen nem bonta­nak nyíltan zászlót a NATO vezető hatalma ellen, de min­dent elkövetnek, hogy ne kell­jen követniök. Láthatólag ki­várásra játszanak: miközben a ténylegesen folyó kapcso­latokat változatlanul folytat­ják, a szerződéseket teljesítik. A Golán-fennsík bekebele­zése után Szíria jelentős dip­lomáciai ellenoffenzívába kezdett. Miután az izraeli annexió egyik okának az arab egység megbomlását mondják, Asszad elnök több arab országban tett körútján ennek az egységnek helyreál­lításán fáradozott. De a ku­vaiti uralkodóval folytatott tárgyalásai után felhívást in­téztek az öböl háborújának befejezésére is: az Irak és Irán közötti ellenségeskedés megszűnése kedvező hatást gyakorolna a Közel-Keletre. Nem kevés találgatás kez­dődött, hogy Kuvait Bagdad­nál próbálkozik, míg Da­maszkusz Teheránnál (ez a kettősség is mutatja a frontok megoszlását). A híresztelé­seknek tápot adhatott az új iráni külügyminiszter, Vela­­jati szíriai útja is.­dent megtesz a kommuniz­mus építésének, valamint a béke megőrzésének ügyéért. A következetes békepolitika inkább halvány, jövőbeni ígé­reteket tesznek, még le nem tárgyalt megállapodási lehe­tőségekkel kapcsolatban. Vagyis: majd meglátjuk, de addig sok minden történ­het ... A Reagan-beszéd hangvéte­lének igazi oka, hogy a len­gyelországi antiszocialista erők fellépése nem váltotta be a washingtoni várakozá­sokat, a héten a normalizáló­dás további hírei érkeztek Varsóból. A szükségállapot szükséges rossz, szerény kará­csony után — ha kijárási ti­lalom nélkül is — de szerény új év köszöntött Lengyelor­szágra, viszont mind több je­le a konszolidációnak. Az amerikaiak, de mások is hó­napokon át óvtak a „külső beavatkozás” veszélyétől Lengyelországban — most viszont, hogy a népi hatalom saját erejéből igyekszik ren­det teremteni, először Varsó­val, majd Moszkvával szem­ben alkalmazzák a nyomás, a beavatkozás eszközét. Len­gyelországban a kibontako­zás, különösen a gazdasági felemelkedés, aligha lesz gyors és egyszerű folyamat. Az első, meghatározó intézke­désekre azonban sor került: úgy látszik, a washingtoni dühkitörés egyik fő oka, hogy egy kritikus ponton már túl­léptek, maguk a lengyelek. A közvetítést végül is cáfol­ták, sőt a bagdadi és teheráni nyilatkozatok Irak, illetve Irán eredeti állásfoglalását is­mételték, ami elfogadhatatlan a másik fél számára. Ugyan­akkor a csaknem másfél éve tartó háborúskodás mindkét fél számára súlyos áldozatok­kal és veszteségekkel járt, s egyik sem került közelebb a döntő áttöréshez. Ezért nem tartják kizártnak, hogy ha nem is formális közvetítés, de a lehetőség iránti puhatoló­zás folyik, miként lehetne a presztízssérelmek nélkül, egyaránt elfogadható megol­dást találni. Ami persze még messzinek tűnik s legfeljebb az újévi remények közé so­rolható. Annyi reális maggal, hogy a öbölháború folyta­tása, különösképpen fokozása aligha állna bármelyik részt­vevő valódi érdekében. Réti Ervin egyidejűleg jelenti a meg­egyezés érdekében tett kezde­ményezéseket és a provoká­ciók határozott elutasítását. Milyen visszhangja van Reagan szovjetellenes bejelentéseinek? Történik-e közvetítés az öböl háborújában? A kőolaj kétségkívül még mindig a legfontosabb energiahordozó, bár az 1973—74-es és az 1979-80- as árrobbanások alaposan megtépázták tekintélyét. Az elszenvedett megráz­kódtatások következtében az ember ma már a világ minden részén óvatosan közelít a fekete aranyhoz. Ez abban nyilvánul meg, hogy egyrészt nem épít rá szinte kizárólagosan, más­részt több-kevesebb követ­kezetességgel takarékosko­dik vele, harmadrészt az egyéb forrásokat kutatja és mind szélesebb körben hasznosítja azokat. Gazdasági visszaesés - keresletcsökkenés A nemzetközi olajpiac hagyományos tényezői kö­zül elsőként a kereslet ala­kulásáról szólunk. A világ olajtermelése 1981 első fél­évében 6,4 százalékkal, az esztendő végére pedig — a tekintélyes londoni szakfo­lyóirat, a Petroleum Econo­mist előzetes becslése sze­rint — legalább 7-8 szá­zalékkal esett vissza. A ma­gyarázat: immár két éve komoly nehézségekkel bir­kózik a világgazdaság, egyes országokban csökken vagy egyáltalán nincs gaz­dasági növekedés. Optimis­ta közgazdászok leghama­rabb 1982 második negyed­évének kezdetére jósolnak fellendülést, ami a fekete arany keresletét legfeljebb az év végén fogja meg­élénkíteni. A nemzetközi olajpiaci tendenciák másik jellem­zője, hogy a nagy terme­lők a gazdasági visszaesés, a kereslet hiánya miatt kénytelenek visszafogni termelésüket. A legna­gyobb termeléscsökkenés az OPEC-tagállamokban mu­tatkozik: a Kőolajexportáló Országok Szervezetének tagjai együttesen napi 20 millió hordóra, 1973 óta a legalacsonyabb szintre mér­sékelték produktumukat Csökkent az OPEC része­sedése a világtermelésből: az 1973-as 53,3 százalékról 1981 nyarára 40,7 százalék­ra esett vissza. Ezek a té­nyek arra szorították a tagállamokat, hogy tegyék félre ellentéteiket és ren­dezzék soraikat. ban tartott OPEC-tanács­­kozást is áthatotta. Itt a kartell tagjai úgy döntöt­tek, b°gy 20—70 centtel mérsékelik a különböző felárakat. Hozzáfogtak a hosszútávú ár- és terme­lésstratégia kidolgozásához is. Venezuela olajügyi mi­nisztere nemrég így nyilat­kozott : előre kalkulálható, tervezhető áremelésekre van szükség ahhoz, hogy a világ tudatos energiagaz­dálkodást folytasson. Ez a legnagyobb OPEC-termelő, a világranglistán második helyen álló Szaúd-Arábia fő törekvése már évek óta. Az Amerika-barát Rijad saját termelése növelésével első lépésként ki is kény­szerítette az OPEC-ár egy­ségesítését. Viszonylag új jelenség a nemzetközi olajpiacon Anglia, Norvégia és Mexi­kó növekvő részesedése a termelésből. Mexikó ma már valóságos olajnagyha­talom: egy esztendő alatt csaknem 30 százalékkal nö­velte termelését, a negye­dik helyet szerezte meg a világranglistán. Anglia tíz­­százalékos növekedést ért el, Norvégia termelése 1981 első félévében ugyan csök­kent, de még így sem hagy­ható figyelmen kívül. E három ország előretörése módosította az erőviszo­nyokat a nemzetközi olaj­piacon. Olajkörkép ’81 „A béke és a megértés szigete” Némi túlzással azt lehet­ne mondani, hogy mostan­ság már „a béke és a meg­értés szigete” az OPEC. Az olajügyi miniszterek Genf­ben október végén abba­hagyták a marakodást: megegyeztek az alapárban és hordónkénti 34 dolláros szinten 1982 végéig befa­gyasztották. A megegyezési szellem a december máso­dik felében Abu Dhabid­A kelet-európai szocialis­ta országokban az olajter­melés szerény növekedést mutat. A térség s egyben a világ első termelője vál­tozatlanul a Szovjetunió, amely az esztendő első fe­lében 1,3 százalékkal nö­velte produktumát, ezzel máris rácáfolva az ameri­kai CIA 1977-es és 1979-es vészjósló prognózisára, hogy a Szovjetunió a 80-as években olajexportáló ál­lamból importőrré válik. Mértéktartó előrejelzések szerint a szovjet termelés az évtized közepéig nő, majd egy darabig szinten marad, s új lelőhelyek ki­aknázásának megkezdésé­vel a következő évtizedben ismét fellendül. A Szovjet­unió továbbra is meghatá­rozó szerepet játszik e tér­ség ellátásában. Az olaj világméretekben tehát 1981-ben sem vesztett jelentőségéből. Még akkor sem, ha tavaly is fokozód­tak az erőfeszítések a feke­te arany helyettesítésére. Ésszerű hasznosítása, a ve­le való takarékoskodás Ke­leten és Nyugaton egyaránt változatlanul fontos fel­adat, az olajjal egyenérté­kű energiahordozót ugyan­is még nem lelte meg az emberiség. Kocsi Margit Ésszerű hasznosítás, takarékoskodás Magyar vezetők üdvözlő távirata a Kubai Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Dr. Fidel Castro Ruz elvtársnak, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Kubai Köztársaság Államtanácsa elnökének, a Minisztertanács elnökének, Havanna. A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepe, a felszabadulás napja alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa,. Minisztertanácsa és egész dolgozó népünk nevében elvtársi üdvözletünket, és szívből jövő jókívánságainkat küldjük ön­nek, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Kubai Köztársaság Államtanácsának és Minisztertanácsá­nak, a testvéri kubai népnek. A forradalmi Kuba létrejöttét, szocialista fejlődését kéz­, d ettől fogva a nemzeti függetlenség és társadalmi haladás híveinek őszinte érdeklődése és mély rokonszenve övezte. A magyar nép is elismeréssel tekint a kubai nép forra­dalmi vívmányaira, a szocialista társadalom építésében el­ért eredményeire, amelyek elválaszthatatlanul összeforrtak a Kubai Kommunista Párttal, annak következetes marxista­­leninista irányvonalával. Kuba ma megbecsült tagja a szocialista országok közös­ségének, amelynek erősítésén odaadóan munkálkodik. Kö­vetkezetes békepolitikája, internacionalista magatartása megérdemelt tekintélyt biztosít számára az el nem kötelezett országok mozgalmában, a béke, a függetlenség, és társa­dalmi haladás hívei közt világszerte. Élvezi ezen erők széles nemzetközi szolidaritását nemzeti függetlensége és forradal­mi vívmányai megvédéséért folytatott harcában is. A ma­gyar kommunisták, a szocializmust építő magyar nép teljes mértékben szolidáris, és támogatja azt a küzdelmet, ame­lyet az imperialista beavatkozási kísérletekkel és fenyegeté­sekkel szemben kommunista pártja vezetésével a kubai nép vív a békéért, a biztonságért, a függetlenségért és a szo­cializmusért. Nemzeti ünnepük alkalmából jóleső érzéssel gondolunk országaink sokoldalú és gyümölcsöző együttműködésére, amely a marxizmus-leninizmus és a proletár internaciona­lizmus alapján ígéretesen fejlődik. Pártjaink és népeink ba­rátságának további erősítése találkozik országaink érdekei­vel, jól szolgálja közös céljaink elérését. Kívánjuk önöknek, a kubai kommunistáknak és a test­véri kubai népnek, hogy sikerrel valósítsák meg a Kubai Kommunista Párt II. kongresszusának határozatait hazájuk védelme, felvirágoztatása, a szocializmus és a béke javára. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságá­nak első titkára; Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. * * • Az évforduló alkalmából Apró Antal, az országgyűlés el­nöke táviratban fejezte ki jókívánságait Flavio Bravónak, a Kubai Köztársaság népi hatalmi nemzetgyűlése elnökének. Táviratban köszöntötte a kubai partnerszervezetet a Haza­fias Népfront Országos Tanácsa, a SZOT, a KISZ, az Orszá­gos Béketanács és a Magyar Nők Országos Tanácsa. (MTI) Reagan szankciói és a Közös Piac mondom pommai irorok szerint az Európai Gazdasági Közösségben „teljes a zűrza­var” a külügyminiszterek hétfőre, Brüsszelbe tervezett Lengyelországgal foglalkozó értekezlete előtt. A zűrzavar kiváltó oka is­mét az Egyesült Államok po­litikája, nevezetesen az a ten­gerentúli óhaj, hogy a nyu­gat-európai szövetségesek „tartsanak lépést” a Wa­shingtonban elhatározott len­­gyel- és szovjetellenes­ szank­ciókkal. A vezető nyugat-európai hatalmak közül az NSZK ha­tározott „nem”-et mondott erre a kívánságra, és ha fenntartásokkal is, de efelé hajlik Párizs és Róma. A ki­sebb EGK-országok, mint például Belgium és Hollan­dia, az NSZK-val tartanak. A politikai színskála teljes jobboldalát a jelek szerint Nagy-Britannia tölti be, amely két hét leforgása alatt a lengyel szükségintézkedé­sek iránti majdnem megértő álláspontról eljutott az ame­rikai vonal előtti, látszólag maradéktalan behódolásig. Mindebből az látszik, hogy brit részről Amerika iránt fo­kozott mértékben lojális „egységpolitikát” fognak szorgalmazni a brüsszeli kül­ügyminiszteri találkozón, de londoni vélemények szerint „az első számú amerikai szö­vetséges” hűvös fogadtatásra számíthat. Egyetértés a pia­con belül legfeljebb abban lesz, hogy papíron tompítani kell a nézeteltérések élét. (MTI) Puccs Ghánában Jerry Rawlings repülőszá­zados vezetésével a ghánai hadsereg egységei csütörtö­kön megdöntötték Hilla Li­­mani elnök kormányát, s Rawlings három éven belül másodszor is hatalomra ke­rült — jelentették a hírügy­nökségek, az accrai rádióra hivatkozva. Előzőleg arról tá­jékoztattak, hogy lövöldözés robbant ki az accrai repülő­téren, a rádió épületében, és a helyőrség-parancsnokság környékén. Jerry Rawlings 1979 jú­niusában szervezte első kato­nai államcsínyét, katonai kor­mányzata azonban még ugyanazon év októberében polgári kormányzatnak adta át helyét. Rawlings csütörtö­kön az accrai rádióban „egy­ségre” szólította fel Ghana lakosságát. Elnyomónak ne­vezte a polgári kormányza­tot, megbélyegezte a közálla­potokat, a korrupciót, s fel­szólította a külföldi országo­kat, hogy ne avatkozzanak bele a helyzet javítására, a „valódi demokrácia megte­remtésére” tett kísérletébe, amelynek sikeréért — mint mondotta — „életével felel”. Egyben azonban kíméletre szólított fel a megdöntött el­nök iránt, s azt tanácsolta a parlamenti képviselőknek, hogy forduljanak szükség esetén védelemért a fegyve­res erőkhöz. Rawlings utasított bizonyos kormánytisztviselőket arra, hogy jelentkezzenek az acc­rai hadügyminisztériumban, s parancsban szólította fel az 1979 szeptembere óta lesze­relt tiszteket, katonákat és rendőröket, hogy szolgálatté­telre jelentkezzenek a lakta­nyákban. (MTI)

Next