Hajdú-Bihari Napló, 1982. február (39. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-01 / 27. szám
g^^ggppp,s*'''' ...... BEINDULT A kábai Vörös Csillag Termelőszövetkezet immár évtizedek óta példát mutat a melléküzemágak fejlesztésében. Olyannyira, hogy lassan már nem is illik a gazdaságban folyó ipari munkára az alárendeltséget éreztető „mellék” jelző. A legutóbbi években kétszer is országos figyelmet keltett a kábai szövetkezet. Egyszer a targoncák javítására, forgalmazására, szervizelésére alakított AGROSZOLG-társaság gesztoraként, egyszer pedig a gumifutózás egyik hazai meghonosítójaként. Tavaly nyáron kezdték a munkát az új csarnokba telepített, ugyancsak új olasz gumiprések, s augusztustól már a folyamatos termelés idejét számíthatjuk. Eltelt azóta egy fél esztendő, éppen elegendő ahhoz, hogy rövid számvetést készítsünk: hogyan áll a gumifutózás ügye? Illik. Az eredményes munkához három dologra van szükség. Mindenekelőtt pénzre — ezúttal 24 millióra —, amiből lehet műhelyt építeni, jó gépeket vásárolni. A megyei TSZKER, a kábai Vörös Csillag és a debreceni Hunyadi Tsz összeadott annyit — egy gazdasági társaság létrehozásával —, hogy azt már a bank szívesen kiegészítette, lehetőséget látva a jókora megtakarításra. A gépekre sem lehet panasz, a hat hónap megmutatta, jól választottak a beruházók, amikor megvették az olasz berendezéseket. A másik fontos kellék a jó alapanyag, amiből az új futófelületet készítik. A Dunaplaszt Ipari Szövetkezet magára vállalta az ország öt futazójának ellátását, azonban eleinte nem mindig tudott eleget tenni kötelezettségének. Ma már — az utóbbi hetekben, hónapokban legalábbis — folyamatos a szállítás, s amint Kábán Bukoveczky József elnökhelyettes és Sári Béla főágazat-vezető elmondta, a minőségre sincs panaszuk. Utoljára hagytuk — mert talán a legkritikusabb pontja a vállalkozásnak — a futózható gumik begyűjtésének kérdését. Hiszen hiába a jó gép, a kiképzett munkás, a felülethez szükséges gumi, ha nincs elegendő futózást kívánó abroncs. Mi tagadás, eleinte nem mindig volt. Az eredeti terven felül vásárolt két prés, amelyen a személygépkocsikhoz való abroncsokat futózták, soha nem maradt munka nélkül, de a többinek annál inkább volt alkalma pihenni az első hónapokban. Hiába, az autótulajdonos saját zsebén érzi, ha féláron megveheti a cseregumit — ami átlagosan a vadonatúj abroncsok élettartamának nyolcvan százalékát bírja ki —, míg a vállalatoknál a hatás sokkal közvetettebb, úgy látszik, nem kell annyira sietni a lehetőségek kihasználásával. Az igazsághoz tartozik az is, hogy sokan nem hittek a futózott gumi minőségében — ma már konkrét adatok igazolják a futózás híveit —, másoknak pedig engedélyük volt a futózás külföldi elvégeztetésére. (Ami érthető, ha meggondoljuk, hogy Magyarországon az öt tsz-üzem létrehozása előtt nem volt komoly hagyománya ennek az iparágnak.) Fokozatosan azért kialakult a biztonságos üzemelést garantáló vevőkör, ma már nincs különösebb gond az abroncsellátással. Olyanynyira, hogy régóta három műszakban működnek a gépek, gyakran szombaton, vasárnap sincs pihenő. Az előzetes megbeszélések alapján az idén már minden kapacitást lekötöttek, az üzem tervében a három műszak 92 százalékos kihasználása szerepel. Bíznak benne, hogy sikerül túlteljesíteniük. Ez az a pont, ahol szót kell ejteni a TSZKER szerepéről. Annál is inkább, mert a gumifutózás meghonosításának gondolata is a TSZKER-központból származik. A cél az volt: lehetőleg gazdaságosan oldják meg az ország termelőszövetkezeteiben üzemelő sok ezer tehergépkocsi abroncsainak felújítását. A tervekben az is szerepelt, hogy a megyei TSZKER-ek közvetítő-bonyolító szerepet is vállalnak a futózóüzem és a termelőszövetkezetek között. Azonban a kívülálló számára furcsa módon, éppen az anyagilag is érdekelt Hajdú- Bihar megyei TSZKER nem vállalkozott erre a feladatra. Orosz János igazgató logikus magyarázatát adta ennek. Az első szempont az volt: a használt gumik futózásra való alkalmasságát legjobb a helyszínen megvizsgálni, erre pedig nem a TSZKER-nek, hanem az üzemnek kell hozzáértő embert adnia. A TSZKER természetesen segít a létszámbővítés terheinek viselésében. A második szempont: a TSZKER-t azért hozták létre a termelőszövetkezetek, hogy a gazdaságok égető gondjait enyhítse sajátos eszközeivel. Ebből azután következik, hogy az nem hivatott az ipari, kereskedelmi, vagy éppen szállítási vállalatok futózásra váró gumijainak felkutatására, az üzlet közvetítésére, bonyolítására, esetleg magánosok igényeinek kielégítésére. Még akkor sem, ha ebből nem kevés anyagi haszna is származna. Más megyékben másként gondolják ezt, így azután Békésből, Szolnokból annyi gumit szállít — termelőszövetkezetből, magánembertől, vállalattól — az ottani TSZKER Rábára, hogy futózhatnak éjjel-nappal. Az már persze más kérdés, hogy megyehatárokhoz szokott agyunknak nehéz megértenie, hogy hajdú-bihari futózott gumit (a személygépkocsira valót) a megyeszékhelyen nem lehet kapni. Lehet viszont vásárolni a Szabolcs-Szatmár megyei Kótaj futózójában felújított abroncsokból. Ami persze a vásárló számára nem jelent különbséget, hiszen Kótajban és Kábán egyforma gépeken, azonos technológiával dolgoznak. Görömbölyi László Az önállóság útján a Sír-nevet alapon Az önállóság adta új lehetőségek és jogok megváltoztatták a különböző szervezeteknél a bel- és külkereskedelmi partnerekhez fűződő kapcsolatokat is. Hiszen most már nem kellett tekintettel lenni a korábbi nagyvállalat érdekeire, stratégiai, taktikai meggondolásaira. Téved persze, aki mindebből arra következtet, hogy megromlott volna a kapcsolat az önállóvá vált gyárak és a korábbi még megmaradt nagyvállalatok között. Erről szó sincs. Valamennyien továbbra is szorosan együttműködtek volna „anyavállalataikkal” az információcserék, a műszaki, technikai tudás, a jól kialakult kereskedelmi kapcsolatok hasznosításában. Csak más alapokon, egymás érdekeinek következetes szem előtt tartásával. Ez utóbbi került előtérbe a külkereskedelmi vállalatokhoz fűződő kapcsolatokban is, ahol talán a leggyökeresebb változások következtek be. Sok helyütt a vállalatok termékeit korábban úgynevezett bizományosi formában értékesítették a külkereskedők. Ez nem sok lehetőséget biztosított a vállalatok részére, hogy beleszóljanak az exporttevékenység részleteibe, hogy kiálljanak érdekeik mellett, netán megfelelőbb árak elérésére ösztönözzék a külkereskedőket. A helyzet ellentmondásosságát csak erősítette hogy a konkrét piaci tárgyalásokat, a vevők igényeinek egyeztetését rendszerint maguk a gyáriak végezték, de a döntésekbe nem szólhattak bele, a kedvezőbb árakból adódó nyereségek csakis a külkereskedelmi vállalatokat illették. Még rosszabb volt a helyzet, ahol a nagyvállalatok nem biztosították egységeik részére az előbb említett önállóságot sem, közbeékelődve, az ipart és a külkereskedelmet egymástól elválasztva maguk próbálkoztak az exporttevékenység kétségtelenül sokirányú, nagy apparátust igénylő feladataival megbirkózni. A függetlenné válással szinte valamennyi exportáló vállalat felmondta a külkereskedelmi cégekkel kötött korábbi szerződéseket. A bizományosi forma helyébe egy fejlettebb, társasági vagy társulási szerződéssel körülhatárolt együttműködés lépett. Ez jobban biztosítja a közvetlen beleszólás, az érdekazonosság megteremtésének lehetőségét. „Együtt sírni, együtt nevetni” alapon, a maximális eredmény elérésében egyaránt érdekeltté teszi a termelőt, a külkereskedőt. A megnövekedett jogkörök és lehetőségek persze önmagukban még nem garantálják a sikereket, az eredményeket. Úgy tartják, a puding próbája, ha megeszik, azaz az önállóság létjogosultságát is annak gyakorlása igazolja. Nos, a saját lábukra állt vállalatok cselekvési készségét illetően nincs okunk aggodalomra. Valamennyinél az eltelt egy évben meggyorsult a gyártmányszerkezet korszerűsítése, megélénkült a műszaki fejlesztés, a piackutatás, többen felülvizsgálták a korábbi szervezeti keretben kialakított és jóváhagyott beruházási koncepciókat és az előzőnél takarékosabb megoldásokat kerestek. Volt, ahol egyenként is felülvizsgálták a termékek gazdaságosságát és „száműzték” még a vállalaton belüli kiegyenlítési módszereket is. Ennek alapján pontos képet kaptak arról, hogy hol kell a jövedelmezőséget javítani, hol érdemes fejleszteni, vagy a munka- és üzemszervezéssel feltárni, hasznosítani a tartalékokat. Másutt — a piac megfelelő ismeretének birtokában — azonnal hozzáláttak az olyan termékek gyártásához, amelyekkel kapcsolatban a beruházási döntések korábban éveken át várattak magukra a nagyvállalatoknál. A saját lábukra állt vállalatok a külkereskedelmi partnerekkel összefogva a korábbinál erőteljesebben kutatták fel az új piacokat, miközben mindenütt megkezdték a nem gazdaságos belföldi és exporttermékek fokozatos felszámolását, megszüntetését. Egy év nem nagy idő. S bár sokrétűen gyarapodtak az önállósult vállalatok lehetőségei, eszközei, amelyekkel jelek szerint éltek is — annak ellenére, hogy összességében kedvezőek a tapasztalatok, a messzemenő következtetésektől tartózkodni (Vége) Andrássy Antal A módosított szabadságrendszerről A Magyar Közlöny 84. számában megjelent minisztertanácsi rendelet alapján — sokak kérésére — ismertetjük a módosított szabadságrendszerrel kapcsolatos főbb tudnivalókat. 1982. január 1-től az alapszabadság 15 munkanap. A dolgozónak minden munkaviszonyban töltött három év után egy, de évenként legfeljebb kilenc munkanap pótszabadság jár. A pótszabadság mértékét a munkaviszonyban töltött idő számítására vonatkozó rendelkezések alapján kell megállapítani. Ha az összeállításnál töredékév keletkezik és az legalább fél évet tesz ki, azt egész évként kell alapul venni. A fiatalkorú dolgozónak 16 éves koráig évi tíz, azon túl évi öt munkanap pótszabadság jár. A pótszabadság utoljára abban az évben illeti meg a dolgozót, amelyikben a 16., illetve a 18. évét betölti. A dolgozó nőt és a gyermekét egyedül nevelő apát évenként a 14 évesnél fiatalabb egy gyermeke után 2, két gyermeke után 5, legalább három gyermeke után 9 munkanap pótszabadság illeti meg. A dolgozó nőnek az általa gondozott 18 éven aluli és munkaviszonyban nem álló három gyermeke után — a munkaviszonyban eltöltött idő után járó pótszabadságon felül — évi 2, minden további ilyen gyermeke után ugyancsak 2—2, de évenként legfeljebb 12 munkanap pótszabadság jár. A gyermeket először születésének évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amikor a 14., illetve a 18. évét betöltötte. A bányászatban az állandóan föld alatt dolgozó vájárokat, segédvájárokat, csapatcsilléseket, gépészeti és villamos szakmunkásokat, továbbá a föld alatti termelést közvetlenül irányító bányamestereket, főaknászokat aknászokat, segédaknászokat, robbantómestereket, felvigyázókat, valamint gépészeti és villamos felügyeleti személyeket öt munkanap, az egyéb föld alatt dolgozókat kell. A termelési tervek teljesítésében például seholsem volt tapasztalható fennakadás. Az exportra is dolgozó önállósult vállalatok jelentősen fokozták kivitelüket. A több termelés, a termelékenység javítása, a takarékosabb gazdálkodás eredményeként pedig szembetűnően nőtt a vállalati nyereség. A dolgozókat „zsebbe vágó” érvekkel lehet tehát meggyőzni az önállóság értelméről, eredményéről. A korábbi mérsékelt, s joggal kifogásolt nagyvállalati nivellált bérfejlesztés helyett önállóvá vált vállalatok nagy többsége 6,7 százalékkal növelte a béreket. S bár a fizetési borítékokat közvetlenül nem érinti, de nem kevésbé jelentős, hogy az eredményes munka nyereségéből képződő fejlesztési alapok több helyütt lehetőséget biztosítanak a szociális feszültségek megszüntetéséhez is. A lakásépítéshez, illetve az óvodák, bölcsődék bővítéséhez. Persze a fejlesztési alapok elsősorban a jövőt, a továbblépést hivatottak szolgálni. Ezért a termékszerkezet korszerűsítését, a gyártmányfejlesztést lehetővé tevő beruházásokra — a most már önálló, jó gazda módjára — rendkívül nagy figyelmet szentelnek az „elvált” vállalatok. Vagy úgy, hogy azonnal hozzáláttak ezek megvalósításához, vagy úgy, hogy jól kigondolt célokra tartalékolják pénzeszközeiket. Mert „válás” ide, „válás” oda, nagy közösségben vagy egyedül, csak az boldogul, aki hatékonyan, gyorsan s gazdaságosan oldja meg feladatait, két munkanap pótszabadság illeti meg. Tíz évet meghaladó föld alatti munka esetén az előbbiekben meghatározott pótszabadság mértéke a termelőknél évi 10, a kiszolgálóknál évi 4 munkanap. A vak dolgozónak évi öt munkanap pótszabadság jár. Évenként öt munkanap pótszabadság jár a magasabb vezető állású dolgozónak, a bírónak — ide értve az Igazságügyi Minisztériumba beosztott bírót is —, az ügyésznek és a közjegyzőnek, a külön jogszabályban meghatározott művészeti dolgozónak, a tudományos munkatársnak — ide értve a közkönyvtárak, a levéltárak és a múzeumok tudományos munkakört betöltő dolgozóit — és az ennél magasabb munkakörű tudományos dolgozónak és az újságírónak. Évenként három munkanap pótszabadság illeti meg a vezető állású dolgozót. A bölcsődékben, a csecsemőotthonokban, az óvodákban, továbbá az alsó-, közép- és felsőfokú oktatás keretében, valamint az egészségügyi ágazatban az oktató-nevelő munkát végző dolgozókat évenként 25 munkanap pótszabadság illeti meg. E dolgozókat azonban szabadságidejükből legfeljebb 15 munkanapra oktató, nevelő, illetőleg az oktatással, neveléssel összefüggő egyéb munkára igénybe lehet venni. Ennek kötelező eseteit az illetékes miniszter az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökével egyetértésben állapítja meg. A tartós külföldi szolgálatot teljesítő dolgozót évi öt munkanap pótszabadság illeti meg, amelybe a hazautazás és az állomáshelyre történő visszautazás nem számít be. Annak a dolgozónak, aki öregségi nyugdíjra jogosultságának megszerzése után fizikai munkával teljes munkaidőben tovább dolgozik, az első naptári évben 3, a második és minden további naptári évben 5 munkanap pótszabadság jár. A pótszabadság az alapszabadságon felül és többféle pótszabadság egymás mellett is megilleti a dolgozót, kivéve a munkaköri és a külföldi szolgálaton levők pótszabadságát. Ha az 1982. január 1. előtt érvényes szabályok szerint a dolgozó alapszabadságának és a munkakör alapján járó pótszabadságának együttes mértéke — a szabadnapok beszámításával — nagyobb, mint az e rendelet szerint őt megillető szabadság, munkakörének változatlansága esetén a kedvezőbb mértékű, legfeljebb 24 munkanap szabadságra való jogosultságát megtartja. o iliiii liiii Mlili HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1982. FEBRUÁR 2.