Hajdú-Bihari Napló, 1982. május (39. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-20 / 116. szám
Közművelődés a lakótelepeken Debrecenben a népesség egynegyede él lakótelepeken. A Dobozi-lakótelepen hozzávetőlegesen ötezer, a Vénkertben 15 ezer, az Újkertben 22 ezer ember lakik. A gyors ütemű lakásépítés törvényszerűen hozta létre Magyarországon és így Debrecenben is a lakótelepeket. Az új településeken azonban nem épülnek meg azok a kulturális közösségi intézmények, amelyek a hagyományos városépítkezés velejárói voltak. Egy-egy nagyobb lakótelepen annyi ember él, mint egy kisvárosban, de ugyanakkor nincs kultúrotthon, színházi előadásra alkalmas épület, mozi, klub stb. Felvetődik a kérdés, lehet-e sajátos arculatuk az új lakótelepeknek ezek hiányában, vagy pedig még sokáig „alvó városrészek” maradnak? A Debrecen városi Tanács művelődésügyi osztálya 1980- ban széles körű felmérést végzett, vizsgálta a debreceni új lakótelepek életét. Mint Szoboszlai Katalin, a városi tanács népművelési csoportvezetője elmondotta, az azóta végzett munka eredményei már lényegesen kedvezőbb képet mutatnak, mint a korábbi. Kulturális bázisok Az első feladat az volt, hogy ki kellett alakítani, meg kellett találni azt a közművelődési bázist, amely centrumává válhat a lakótelep kulturális életének. A Dobozin ezt a feladatot a Petőfi Sándor Emlékkönyvtár látja el, a koordináló munkát pedig a Horváth Árpád Művelődési Ház népművelői végzik. Az elmúlt két év során tizenhárom helyen (iskolákban, kollégiumban, az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán stb.) kaptak helyet a különböző kulturális rendezvények. A Vénkert közművelődési programját két tényező formálja és határozza meg: a Kölcsey Művelődési Központ közelsége és a Vénkerti Általános Iskola közművelődési hagyományai. Az általános iskola képzőművészeti kiállítások, filharmóniai koncertek, hangversenyek egész sorát rendezte meg. A Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Szakközépiskola pedig sajátos profilú képzőművészeti kiállítássorozat rendezésére vállalkozott. Meg kell említenünk még az Új Élet parki fiókkönyvtárt, valamint az Irodalmi Múzeum programjait is. Az Újkertben alapvetően mások a feltételek. Ugyanis az általános művelődési központ kettős feladatot lát el. A komplex művelődési intézmény az iskolában folyó oktató-nevelő munka mellett szervezi és otthont ad a lakótelep kulturális, rendezvényeinek. Meg kell jegyeznünk, hogy az intézmény jelenleg még nem tudja betölteni maradéktalanul kettős funkcióját. Az iskolának a demográfiai csúcs miatt érthetően minden energiáját az oktató-nevelő munkára kell fordítani. Jelenleg kétszer annyi gyermek tanul például az intézményben, mint amennyire azt tervezték. Az Újkerttel kapcsolatban meg kell említenünk azt is, hogy ez az első olyan lakótelepe Debrecennek, amelynek mozija van! Lakótelepi kulturális programok Rövid képet adtunk a debreceni lakótelepek kulturális életének kereteiről. Egyértelmű, hogy az Újkert kivételével lényegében véve kulturális intézmények nélkül kell a munkát végezni. Éppen ezért tartjuk nagyon jelentősnek, hogy a művelődésügyi osztály elképzelései alapján megszülettek az elmúlt év elején az első lakótelepi kulturális munkatervek, valamennyi lakótelepen sikerült a különböző társadalmi és tömegszervezetek közreműködésével létrehozni az úgynevezett lakótelepi közművelődési bizottságot, amely aztán irányítja a közművelődési munkát. Az elmúlt évben kedvezőbbekké váltak az anyagi és személyi feltételek is, így például a városi tanács 70 ezer forintot fordított arra, hogy a kereskedelmi szakközépiskolában megfelelő feltételei legyenek a kiállítások rendezésének. A Vén- Kerti Általános Iskolában függetlenített népművelő dolgozik. Feladata a lakótelep közművelődési programjának operatív irányítása. Az Általános Művelődési Központban több mint tíz népművelő tevékenykedik. A Dobozi-lakótelepen pedig jó kollektív munkára kell figyelnünk. Ebben az évben a városi tanács 80 ezer forinttal támogatja a három terület közművelődési programjainak tervezését, megvalósítását. Természetesen nincs arra mód és lehetőség, hogy az 1981. évi, illetve az idei lakótelepi közművelődési terveket ismertessük. Annyit azonban mindenképpen meg kell állapítanunk, hogy a tervezésben részt vettek a népművelőkön kívül a pedagógusok, valamint a tömegszervezetek képviselői is. Úgy tűnik, ma már nem kell a lakótelepeken élőknek minden esetben a városközpontba autóbuszozniuk, ha kiállítást akarnak nézni, koncertet akarnak hallgatni, vagy könyvet szeretnének kölcsönözni. Egyre nagyobb gondot fordítanak arra is, hogy az emberek tudomást szerezzenek a programokról. Az iskolás gyerekek viszik haza a szórólapokat, de találkozunk azokkal a bérházak lépcsőházaiban is. Megnyílt az Expo Szálló Budapesten, a kőbányai vásárváros főbejáratának tőszomszédságában megnyílt a Hungarhotels által üzemeltetett Expo Szálló. A hotelben 160 kétágyas szoba áll a vendégek rendelkezésére, minibárral, rádióval és telefonnal. A BNV idejére már minden szobát lekötöttek. (MTI-fotó — Tóth Gyula felvétele — RS) Hogyan összegezhetjük a tapasztalatokat ? A debreceni lakótelepeken kétéves kísérleti jellegű munka eredményeképpen egységes szemlélet alapján, de alkalmazkodva a különböző körülményekhez, gazdag programot kínáló kulturális élet van kialakulóban. Tegyük mindjárt hozzá, tulajdonképpen közművelődési infrastruktúra nélkül. És azt hiszem, ez a legjelentősebb motívuma ennek a munkának. A közművelődési bizottságok a jövőben minden bizonnyal eredményesen irányítják majd az egymástól távol levő intézményekben folyó munkát, és sikerül minimális anyagi támogatással hasznos és vonzó programot kialakítani. Megállapíthatjuk, hogy olyan törekvésekkel találkozhatunk, amelyek évek múltán i„az alvó városrészekből” sajátos arculatú lakótelepeket formálhatnak. Végleges értékelésre nem vállalkozhatunk, egy dolog azonban biztató, széles társadalmi bázist sikerült találni, és egyre aktívabban kapcsolódnak be a munkába a különböző társadalmi rétegek és intézmények. Filep Tibor KORUNK VALÓSÁGA Megújult mozgalom Tavaly első alkalommal megváltozott „szerkezetű” Korunk Valósága kulturális mozgalmat hirdettek. Az általános és az emelt szintű tagozaton kívül — az úgynevezett önművelődési formában — a vetélkedni nem akaró, de egy-egy témát önállóan feldolgozni kívánó kollektívák is lehetőséget kaptak. Milyen eredménnyel zárult az elmúlt esztendő? — erről beszélgettünk Szabó Imrével, a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ főelőadójával. — Az önművelődési tagozat keretein belül az egyetemi, főiskolai végzettségű brigádtagok is részt vehetnek egy-egy — szakmájukhoz nem kapcsolódó — feladat kidolgozásában. Ez egyrészt szélesítette a mozgalom bázisát, másrészt olyan pályamunkák elkészítését tette lehetővé, amelyek nemcsak művelődési szempontból jelentősek. Idén például a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság egy brigádja az igazgatóság területén található folyók hajózásának lehetőségeit elemzi. Két kollektíva magát a Korunk Valóságát, történetét dolgozza fel, s minta forgatókönyvet szerkesztenek. Mások a természetes gyógyszerek ipari hasznosításával foglalkoznak, régi orvosok elfeledett gyógyszerspecialitásait kutatják fel. Az idei nevezések ismeretében már határozott tendencia, hogy a szociológia, a néprajz kerül előtérbe. — Hányan neveztek az idén? — 1675 brigád jelentkezési lapja érkezett be. A közel 17 ezres vetélkedősereg száma így tovább gyarapodott. Kisebb szerkezeti eltolódás van az önművelődési tagozat javára. A tavalyi 83 helyett idén már 95 brigád közel 700 taggal választotta ezt a formát. Az emelt szintű versenyen 284 csapat kíván részt venni, ez valamivel kevesebb a tavalyinál. Tovább növekedett viszont az alap szinten vetélkedő kollektívák száma. 1296 nevezés érkezett ebbe a csoportba, s olyan nagy üzemek kapcsolódtak be újból a játékba, mint a Debreceni Ruhagyár, a Vízmű és Gyógyfürdő Vállalat és az AGROKER. A vetélkedő témakörei mennyiben változtak, s hogyan fogadták a brigádok az új lehetőségeket? — Az egyik újdonság, hogy a Szakszervezetek Megyei Tanácsa javaslatára a gazdaságpolitikai kérdések megvitatását önálló témakörként meghirdettük. A téma fontossága, úgy vélem, indokolja, hogy valamennyi vetélkedő brigád számára kötelezővé tettük a témakör feldolgozását. A szabadon választott témáknál a tavaly három évre meghatározott program második része alapján tűztük ki a témaköröket. Sok olyan kollektíva van, akik folytatják a tavaly megkezdett munkát, s pályáznak a háromévi tevékenységért adható különdíjakra. — Mivel foglalkoznak szívesen a brigádok? — Az első tagozatban 831 brigád választotta az irodalmat. Ezen belül is Szabó Magda, Galgóczi Erzsébet, Jókai Anna és Gál István vezetik a listát. 300 csoport földrajzra specializálódott. Ennél kevesebben neveztek társadalompolitikai, zenei kérdések megválaszolására. Az emelt szintű tagozat 251 brigádja választotta a történelmet, 177 irodalmi, 145 földrajzi nevezés érkezett. Hogyan segíti a művelődési központ a felkészülést? — Már a tájékoztatóknál utaltunk arra, hogy a politikai kérdések elemzésénél elsősorban a gondolkodtatásra szeretnénk törekedni, s nem adatok betanulására. Az a jó, ha helyzetelemzésre, a külpolitikai események, belpolitikai döntések okainak feltárására, következményeinek mérlegelésére vállalkoznak a brigádok. .Tavaly nagy sikere volt a központi felkészítőknek, ezért ezeket idén is megtartjuk. Néhány témakörben újságcikkek, könyvek ajánlójegyzékének kiadásával segítjük a felkészülést. H. I. Citera Vera és társai Biharban SZAKMAI BEMUTATKOZÁS Hatott a gyermekdal eléneklése — Süss fel nap! — és kellemesen, jó hangulatban léphettek a közönség elé a gyerekek a művelődési központ frissen felújított nagytermében Berettyóújfaluban az országos úttörő és népzenei találkozón. Munkájukat az érdeklődőkön kívül rangos szakmai bizottság figyelte: Bencze Lászlóné, a bihari népdalok szakértő gyűjtője, Faragó Laura népdalénekes, Joób Árpád, a másik ismert zenei szakember, a debreceni Délibáb együttes vezetője és a zsűri elnökeként Alföldy Boros István, a Magyar Rádió zenei osztályának munkatársa. Az országos úttörőelnökséget F. Tóth Mária képviselte. A fellépők többnyire tudatosan szerkesztett blokkokat mutattak be. Érződött, hogy Kodály-év van, de időnként nem kimondottan citerára „termett” dalokat is játszottak, itt-ott nem „tiszta forrásból” vett dalokkal vegyítve. A gyakori hiba — a hosszúra nyújtott műsor — itt is előfordult. Néha a hangszerek hangja erős volt a gyermekekéhez képest. Többnyire citeraegyüttesek szerepeltek, kevesen vegyítettek más népi hangszereket, pedig ők arattak igazi sikert a közönség körében. Találkozhattunk szinte már profi szinten játszókkal, olyan népi zenekarokkal, akik felvehetnék a versenyt neves felnőtt együttesekkel. Időnként az érzelgősség, túlzott visszafogottság enerválttá tett egy-két produkciót." A zsűri felhívta a figyelmet arra, hogy a népzenében is kell ismerni a zeneelméletet. Az örök téma — a parlando dallamok felgyorsított játszása — itt is sok vitára adott okot a szakmai értékelésben. Népdalszöveget mondatni versként csak ismeretterjesztő fokon helyes. Vigyázni kell a jövőben a hangszerek hangolására, mert ha ez jó, akkor „mosolygnak” a zeneszerszámok. A műzenei hatások idegenek a népdaltól. „A magyar parasztzenében nem mindig tortát ettek, hanem kenyeret szalonnával és hagymával.” (Faragó Laura megjegyzése.) Hasznos, ha a citera pengető lúdtoll, bár — mint Joób Árpád mondta — ehhez még a csirkefogóknak is nehéz hozzájutni! Sokszor a nehezen eljátszható szinkópa ritmusokat túlzottan hangsúlyozzák a gyerekek. A technikai kivitelezésük, hangzásuk időnként zörgő volt a hangszereknek, pedig nagyon díszesen mutattak. Törekedni kell a szikárabb, keményebb előadásra. Voltak kislétszámú együttesek, akik nem alkottak szép ruhában nagy tablót, de kedvesen és jól muzsikáltak. Volt olyan össze-tételű zenekar is, amely nemzetiségi dalkincsből merített (német, horvát). Az a helyes, ha jó képességű együttesek tagjai élik is a zenét, mernek kedvesek, felszabadultak lenni. A csoportok vezetői alapos értékelést kaphattak a zsűri tagjaitól. A találkozó műsorvezetői igyekeztek oldottá tenni a fellépések közötti kis szünetekben a hangulatot MIHÁLY ANDRÁS SZERZŐI ESTJE Május 24-én este fél 8-kor kerül sor a Zeneművészeti Főiskola nagytermében Mihály András szerzői estjére. Mihály Andrást, a zeneszerzőt, a karmestert, a zenei tudóst, az Operaház igazgatóját jól ismerik a zenebarátok. A nagyközönség előtt tévéelőadásai révén vált ismertté. Kivételes, nagy kultúrájú, európai látókörű muzsikus, a Kodály utáni komponista nemzedék egyik kiválósága. Alapítója és karnagya a Budapesti Kamara Együttesnek, amely elsősorban a kortárs zeneszerzők műveinek interpretálásával vált Európa-hírűvé. Gyakran vezényel Mihály András az Állami Operaházban is. 8 ’ ' Debrecenben többször vendégszerepelt, és játszották műveit. Az 1955-ben komponált gordonkaversenye 1970- ben hangzott el Debrecenben Perényi Miklós szólista közreműködésével. Fúvósötösre és zenekarra írt fantáziáját 1976-ban játszotta a MÁV Filharmonikusok Zenekara és a Debreceni Fúvósötös Szabó László vezényletével. Két évvel később a MÁV Filharmonikusok Zenekara és a Kodály Kórus élén mint karmestert is láthattuk. Hétfői szerzői estjén hegedűversenyét, gordonkaversenyét, a fúvósötösre és zenekarra írt fantáziáját hallhatjuk Perényi Eszter, Perényi Miklós, Szelecsényi Norbert és a Debreceni Fúvósötös, valamint a MÁV Filharmonikusok közreműködésével. 1 KIEGÉSZÍTŐ PROGRAMOK Amíg a teremben zajlott a verseny, a csoportok szórakoztatták a város lakóit több helyszínen. Biharkeresztes és Derecske is fogadta a vendégeket. Nagyszerű hangulat volt a vásáron, még akkor is, ha az árusok nem a gyermekek pénztárcájához igazították az áraikat ,például: rovart evő úszószéka 75 forintért!). Tanácskoztak a környék zenei szakemberei a népzenéről, a hangszerkészítésről. A zárás fénypontja a gálaest volt, ait éjszakai szerenád követett a városban. HOGY ÉREZTÉK MAGUKAT? Ezt a derekasan dolgozó zsűritől érdeklődtem meg egy szusszanásnyi szünetben. Joób Árpád: A korábbiakhoz viszonyítva valóban országos volt a fesztivál, népszerűsége nőtt, látszott, hogy igénnyé vált. Alföldy Borús István: Nagyban hozzájárult a találkozó az utánpótlás megismeréséhez. Már nemcsak felnőtt pávakörök működnek. Nagyon fegyelmezetten muzsikáltak. Kívánatos lenne, ha a rádióban is több műsorperc esne a gyerekek népzene tudásának bemutatására. Faragó Laura: A hangszeres tudás volt erősebb. Néha az ének kísérte a citerát! Pedig • szebb az élményadás, na fordítva van, lelet ad, mint egy közös népdaléneklés. F. Tóth Mária: A legnagyobb elismerés jár mindenkinek, a rendezőknek és a résztvevőknek. Méltán volt ez a fesztivál országos rendezvény. Az országos úttörő elnökség mindig szívesen biztosítja a rendezés jogát Berettyóújfalunak. Erre egyébként három év múlva kerülhet sor! Aki pedig nem tudott itt lenni, figyelje a rádióműsort, mert bizonyos idő elteltével hangképekben számol be a III. országos úttörő népzenei találkozó legszebb pillanatairól. Harasztosi Csaba HAJPÚ-BITJABI NAPI.0 - 1962. MÁJUS 10. E-~1