Hajdú-Bihari Napló, 1982. május (39. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-20 / 116. szám

Közművelődés a lakótelepeken Debrecenben a népesség egynegyede él lakótelepeken. A Dobozi-lakótelepen hozzá­vetőlegesen ötezer, a Vén­kertben 15 ezer, az Újkert­­ben 22 ezer ember lakik. A gyors ütemű lakásépítés tör­vényszerűen hozta létre Magyarországon és így Deb­recenben is a lakótelepeket. Az új településeken azon­ban nem épülnek meg azok a kulturális közösségi intézmé­nyek, amelyek a hagyomá­­nyos városépítkezés velejá­rói voltak. Egy-egy nagyobb lakótelepen annyi ember él, mint egy kisvárosban, de ugyanakkor nincs kultúr­otthon, színházi előadásra alkalmas épület, mozi, klub stb. Felvetődik a kérdés, le­het-e sajátos arculatuk az új lakótelepeknek ezek hiá­nyában, vagy pedig még so­káig „alvó városrészek” maradnak? A Debrecen városi Tanács művelődésügyi osztálya 1980- ban széles körű felmérést végzett, vizsgálta a debreceni új lakótelepek életét. Mint Szoboszlai Katalin, a városi tanács népművelési cso­portvezetője elmondotta, az azóta végzett munka ered­ményei már lényegesen ked­vezőbb képet mutatnak, mint a korábbi. Kulturális bázisok Az első feladat az volt, hogy ki kellett alakítani, meg kellett találni azt a közmű­velődési bázist, amely cent­rumává válhat a lakótelep kulturális életének. A Dobo­zin ezt a feladatot a Petőfi Sándor Emlékkönyvtár látja el, a koordináló munkát pe­dig a Horváth Árpád Műve­lődési Ház népművelői vég­zik. Az elmúlt két év során tizenhárom helyen (iskolák­ban, kollégiumban, az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán stb.) kaptak helyet a kü­lönböző kulturális rendez­vények. A Vénkert közművelődési programját két tényező for­málja és határozza meg­: a Kölcsey Művelődési Központ közelsége és a Vénkerti Ál­talános Iskola közművelődé­si hagyományai. Az általános iskola képzőművészeti kiállí­tások, filharmóniai koncer­tek, hangversenyek egész sorát rendezte meg. A Keres­kedelmi és Vendéglátó-ipari Szakközépiskola pedig sajá­tos profilú képzőművészeti kiállítássorozat rendezésére vállalkozott. Meg kell emlí­tenünk még az Új Élet parki fiókkönyvtárt, valamint az Irodalmi Múzeum program­jait is. Az Újkertben alapvetően mások a feltételek. Ugyanis az általános művelődési köz­pont kettős feladatot lát el. A komplex művelődési intéz­mény az iskolában folyó oktató-nevelő munka mel­lett szervezi és otthont ad a lakótelep kulturális, ren­dezvényeinek. Meg kell je­gyeznünk, hogy az intézmény jelenleg még nem tudja be­tölteni maradéktalanul ket­tős funkcióját. Az iskolának a demográfiai csúcs miatt érthetően minden energiáját az oktató-nevelő munkára kell fordítani. Jelenleg két­szer annyi gyermek tanul például az intézményben, mint amennyire azt tervez­ték. Az Újkerttel kapcsolat­ban meg kell említenünk azt is, hogy ez az első olyan lakótelepe Debrecennek, amelynek mozija van! Lakótelepi kulturális programok Rövid képet adtunk a­ deb­receni lakótelepek kulturális életének kereteiről. Egyér­telmű, hogy az Újkert kivé­telével lényegében véve kulturális intézmények nél­kül kell a munkát végezni. Éppen ezért tartjuk nagyon jelentősnek, hogy a művelő­désügyi osztály elképzelései alapján megszülettek az el­múlt év elején az első lakó­telepi kulturális munkater­vek, valamennyi lakótele­pen sikerült a különböző társadalmi és tömegszerve­zetek közreműködésével lét­rehozni az úgynevezett la­kótelepi közművelődési bi­zottságot, amely aztán irá­nyítja a közművelődési mun­kát. Az elmúlt évben kedve­­zőbbekké­ váltak az anyagi és személyi feltételek is, így például a városi tanács 70 ezer forintot fordított arra, hogy a kereskedelmi szak­­középiskolában megfelelő feltételei legyenek a kiállítá­sok rendezésének. A Vén- Kerti Általános Iskolában függetlenített népművelő dolgozik. Feladata a lakóte­lep közművelődési program­jának operatív irányítása. Az Általános Művelődési Központban több mint tíz népművelő tevékenykedik. A Dobozi-lakótelepen pedig jó kollektív munkára kell figyelnünk. Ebben az évben a városi tanács 80 ezer fo­rinttal támogatja a három terület közművelődési prog­ramjainak tervezését, meg­valósítását. Természetesen nincs arra mód és lehetőség, hogy az 1981. évi, illetve az idei lakótelepi közművelődési terveket ismertessük. Annyit azonban mindenképpen meg kell állapítanunk, hogy a tervezésben részt vettek a népművelőkön kívül a peda­gógusok, valamint a tömeg­szervezetek képviselői is. Úgy tűnik, ma már nem kell a lakótelepeken élőknek min­den esetben a városközpont­ba autóbuszozniuk, ha kiállí­tást akarnak nézni, koncertet akarnak hallgatni, vagy köny­vet szeretnének kölcsönözni. Egyre nagyobb gondot for­dítanak arra is, hogy az em­berek tudomást szerezzenek a programokról. Az iskolás gyerekek viszik haza a szó­rólapokat, de találkozunk azokkal a bérházak lépcső­házaiban is. Megnyílt az Expo Szálló Budapesten, a kőbányai vásárváros főbejáratának tő­­szomszédságában megnyílt a Hungarhotels által üzemeltetett Expo Szálló. A hotelben 160 kétágyas szoba áll a vendégek rendelkezésére, minibárral, rádióval és telefonnal. A BNV idejére már minden szobát lekötöttek. (MTI-fotó — Tóth Gyula felvétele — RS) Hogyan összegezhetjük a tapasztalatokat ? A debreceni lakótelepeken kétéves kísérleti jellegű munka eredményeképpen egységes szemlélet alapján, de alkalmazkodva a külön­böző körülményekhez, gaz­dag programot kínáló kul­turális élet van kialakuló­ban. Tegyük mindjárt hoz­zá, tulajdonképpen közmű­velődési infrastruktúra nél­kül. És azt hiszem, ez a leg­jelentősebb motívuma ennek a munkának. A közművelő­dési bizottságok a jövőben minden bizonnyal eredmé­nyesen irányítják majd az egymástól távol levő intéz­ményekben folyó munkát, és sikerül minimális anyagi tá­mogatással hasznos és von­­zó programot kialakítani. Megállapíthatjuk, hogy olyan törekvésekkel találkoz­hatunk, amelyek évek múltán i„az alvó városrészekből” sa­játos arculatú lakótelepeket formálhatnak. Végleges ér­tékelésre nem vállalkozha­tunk, egy dolog azonban biztató, széles társadalmi bázist sikerült találni, és egyre aktívabban kapcsolód­nak be a munkába a külön­böző társadalmi rétegek és intézmények. Filep Tibor KORUNK VALÓSÁGA Megújult mozgalom Tavaly első alkalommal megváltozott „szerkezetű” Ko­runk Valósága kulturális moz­galmat hirdettek. Az általános és az emelt szintű tagozaton kívül — az úgynevezett ön­művelődési formában — a vetélkedni nem akaró, de egy-egy témát önállóan fel­dolgozni kívánó kollektívák is lehetőséget kaptak. Mi­lyen eredménnyel zárult az elmúlt esztendő? — erről beszélgettünk Szabó Imrével, a Kölcsey Ferenc Művelő­dési Központ főelőadójával. — Az önművelődési tago­zat keretein belül az egye­temi, főiskolai végzettségű brigádtagok is részt vehet­nek egy-egy — szakmájukhoz nem kapcsolódó — feladat kidolgozásában. Ez egyrészt szélesítette a mozgalom bázi­sát, másrészt olyan pálya­munkák elkészítését tette le­hetővé, amelyek nemcsak művelődési szempontból je­lentősek. Idén például a Ti­szántúli Vízügyi Igazgatóság egy brigádja az igazgatóság területén található folyók hajózásának lehetőségeit elemzi. Két kollektíva ma­gát a Korunk Valóságát, tör­ténetét dolgozza fel, s minta forgatókönyvet szerkesztenek. Mások a természetes gyógy­szerek ipari hasznosításával foglalkoznak, régi orvosok elfeledett gyógyszerspecialitá­sait kutatják fel. Az idei nevezések ismere­tében már határozott ten­dencia, hogy a szociológia, a néprajz kerül előtérbe. — Hányan neveztek az idén? — 1675 brigád jelentkezési lapja érkezett be. A közel 17 ezres vetélkedősereg száma így tovább gyarapodott. Ki­sebb szerkezeti eltolódás van az önművelődési tagozat ja­vára. A tavalyi 83 helyett idén már 95 brigád közel 700 taggal választotta ezt a formát. Az emelt szintű ver­senyen 284 csapat kíván részt venni, ez valamivel keve­sebb a tavalyinál. Tovább növekedett viszont az alap szinten vetélkedő kollektívák száma. 1296 nevezés érke­zett ebbe a csoportba, s olyan nagy üzemek kapcso­lódtak be újból a játékba, mint a Debreceni Ruhagyár, a Vízmű és Gyógyfürdő Vállalat és az AGROKER.­­ A vetélkedő témakörei mennyiben változtak, s ho­gyan fogadták a brigádok az új lehetőségeket? — Az egyik újdonság, hogy a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa javaslatára a gazdaságpolitikai kérdések megvitatását önálló téma­körként meghirdettük. A té­ma fontossága, úgy vélem, indokolja, hogy valamennyi vetélkedő brigád számára kötelezővé tettük a témakör feldolgozását. A szabadon választott té­máknál a tavaly három év­re meghatározott program második része alapján tűz­tük ki a témaköröket. Sok olyan kollektíva van, akik folytatják a tavaly megkez­dett munkát, s pályáznak a háromévi tevékenységért ad­ható különdíjakra. — Mivel foglalkoznak szí­vesen a brigádok? — Az első tagozatban 831 brigád választotta az irodal­mat. Ezen belül is Szabó Magda, Galgóczi Erzsébet, Jókai Anna és Gál István ve­­zetik­ a listát. 300 csoport földrajzra specializálódott. Ennél kevesebben neveztek társadalompolitikai, zenei kérdések megválaszolására. Az emelt szintű tagozat 251 brigádja választotta a törté­nelmet, 177 irodalmi, 145 földrajzi nevezés érkezett. Hogyan segíti a műve­lődési központ a felkészü­lést? — Már a tájékoztatóknál utaltunk arra, hogy a politi­kai kérdések elemzésénél el­sősorban a gon­dol­kod­tatásra szeretnénk törekedni, s nem adatok betanulására. Az a jó, ha helyzetelemzésre, a kül­politikai események, belpoli­tikai döntések okainak fel­tárására, következményeinek mérlegelésére vállalkoznak a brigádok. .Tavaly nagy sikere volt a központi felkészítőknek, ezért ezeket idén is megtartjuk. Néhány témakörben újság­cikkek, könyvek ajánlójegy­zékének kiadásával segítjük a felkészülést. H. I. Citera Vera és társai Biharban SZAKMAI BEMUTATKOZÁS Hatott a gyermekdal el­­éneklése — Süss fel nap! — és kellemesen, jó hangulat­ban léphettek a közönség elé a gyerekek a művelődési központ frissen felújított nagytermében Berettyóújfa­luban az országos úttörő és népzenei találkozón. Mun­kájukat az érdeklődőkön kí­vül rangos szakmai bizottság figyelte: Bencze Lászlóné, a bihari népdalok szakértő gyűjtője, Faragó Laura nép­dalénekes, Joób Árpád,­ a másik ismert zenei szakem­ber, a debreceni Délibáb együttes vezetője és a zsűri elnökeként Alföldy Boros István, a Magyar Rádió ze­nei osztályának munkatársa. Az országos úttörőelnökséget F. Tóth Mária képviselte. A fellépők többnyire tuda­tosan szerkesztett blokkokat mutattak be. Érződött, hogy Kodály-év van, de időnként nem kimondottan citerára „termett” dalokat is játszot­tak, itt-ott nem „tiszta for­rásból” vett dalokkal ve­gyítve. A gyakori hiba — a hosszúra nyújtott műsor — itt is előfordult. Néha a hangszerek hangja erős volt a gyermekekéhez képest. Többnyire citeraegyüttesek szerepeltek, kevesen vegyí­tettek más népi hangszere­ket, pedig ők arattak igazi sikert a közönség körében. Találkozhattunk szinte már profi szinten játszókkal, olyan népi zenekarokkal, akik felvehetnék a versenyt neves felnőtt együttesekkel. Időnként az érzelgősség, túl­zott visszafogottság ener­­válttá tett egy-két produk­ciót." A zsűri felhívta a fi­gyelmet arra, hogy a népze­nében is kell ismerni a ze­neelméletet. Az örök téma — a parlando dallamok fel­gyorsított játszása — itt is sok vitára adott okot a szak­mai értékelésben. Népdal­szöveget mondatni versként csak ismeretterjesztő fokon helyes. Vigyázni kell a jö­vőben a hangszerek hango­lására, mert ha ez jó, akkor „mosolygnak” a zeneszerszá­mok. A műzenei hatások idegenek a népdaltól. „A magyar parasztzenében nem mindig tortát ettek, hanem kenyeret szalonnával és hagymával.” (Faragó Laura megjegyzése.) Hasznos, ha a citera pengető lúdtoll, bár — mint Joób Árpád mond­ta — ehhez még a csirkefo­góknak is nehéz hozzájutni! Sokszor a nehezen eljátszha­tó szinkópa ritmusokat túl­zottan hangsúlyozzák a gye­rekek. A technikai kivitele­zésük, hangzásuk időnként zörgő volt a hangszereknek, pedig nagyon díszesen mu­tattak. Törekedni kell a szi­kárabb, keményebb előadás­ra. Voltak kislétszámú együttesek, akik nem alkot­tak szép ruhában nagy tab­lót, de kedvesen és jól mu­zsikáltak. Volt olyan össze-­­­tételű zenekar is, amely nemzetiségi dalkincsből me­rített (német, horvát). Az a helyes, ha jó képességű együttesek tagjai élik is a zenét, mernek kedvesek, fel­szabadultak lenni. A csoportok vezetői alapos értékelést kaphattak a zsűri tagjaitól. A találkozó műsorvezetői igyekeztek oldottá tenni a fellépések közötti kis szüne­tekben a hangulatot MIHÁLY ANDRÁS SZERZŐI ESTJE Május 24-én este fél 8-kor kerül sor a Zeneművészeti Főiskola nagytermében Mihály András szerzői estjére. Mihály Andrást, a zeneszerzőt, a karmestert, a zene­i tudóst, az Operaház igazgatóját jól ismerik a zenebará­tok. A nagyközönség előtt tévéelőadásai révén vált is­mertté. Kivételes, nagy kultúrájú, európai látókörű mu­zsikus, a Kodály utáni komponista nemzedék egyik ki­válósága. Alapítója és karnagya a Budapesti Kamara Együttesnek, amely elsősorban a kortárs zeneszerzők műveinek interpretálásával vált Európa-hírűvé. Gyak­ran vezényel Mihály András az Állami Operaházban is. 8 ’ '­­ Debrecenben többször vendégszerepelt, és játszották műveit. Az 1955-ben komponált gordonkaversenye 1970- ben hangzott el Debrecenben Perényi Miklós szólista közreműködésével. Fúvósötösre és zenekarra írt fantá­ziáját 1976-ban játszotta a MÁV Filharmonikusok Zene­kara és a Debreceni Fúvósötös Szabó László vezényleté­vel. Két évvel később a MÁV Filharmonikusok Zeneka­­­­­ra és a Kodály Kórus élén mint karmestert is láthattuk. Hétfői szerzői estjén hegedűversenyét, gordonkaver­­­­senyét, a fúvósötösre és zenekarra írt fantáziáját hall­hatjuk Perényi Eszter, Perényi Miklós, Szelecsényi Nor­bert és a Debreceni Fúvósötös, valamint a MÁV Fil­harmonikusok közreműködésével.­­ 1 KIEGÉSZÍTŐ PROGRAMOK Amíg a teremben zajlott a­­ verseny, a csoportok szóra­koztatták a város lakóit több helyszínen. Biharkeresztes és Derecske is fogadta a vendégeket. Nagyszerű han­gulat volt a vásáron, még akkor is, ha az árusok nem a gyermekek pénztárcájá­hoz igazították az áraikat ,például: rovart evő úszós­zéka 75 forintért!). Tanács­­koztak a környék zenei szak­­emberei a népzenéről, a hangszerkészítésről. A zárás fénypontja a gálaest volt, a­it éjszakai szerenád kö­vetett a városban. HOGY ÉREZTÉK MAGUKAT? Ezt a derekasan dolgozó zsűritől érdeklődtem meg egy szusszanásnyi szünetben. Joób Árpád: A korábbiak­hoz viszonyítva valóban or­szágos volt a fesztivál, nép­szerűsége nőtt, látszott, hogy igénnyé vált. Alföldy Borús István: Nagyban hozzájárult a talál­kozó az utánpótlás megis­meréséhez. Már nemcsak felnőtt pávakörök működ­nek. Nagyon fegyelmezetten muzsikáltak. Kívánatos len­ne, ha a rádióban is több műsorperc esne a gyerekek népzene tudásának bemuta­tására. Faragó Laura: A hangsze­res tudás volt erősebb. Néha az ének kísérte a citerát! Pedig • szebb az élményadás, na fordítva van, lel­et ad, mint egy közös népdalének­lés. F. Tóth Mária: A legna­gyobb elismerés jár min­denkinek, a rendezőknek és a résztvevőknek. Méltán volt ez a fesztivál országos ren­dezvény. Az országos úttörő elnökség mindig szívesen biztosítja a rendezés jogát Berettyóújfalunak. Erre egyébként három év múlva kerülhet sor! Aki pedig nem tudott itt lenni, figyelje a rádióműsort, mert bizonyos idő elteltével hangképekben számol be a III. országos úttörő népzenei találkozó legszebb pillana­tairól. Harasztosi Csaba HAJPÚ-BITJABI NAPI.0 - 1962. MÁJUS 10. E-~1

Next