Hajdú-Bihari Napló, 1982. június (39. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-01 / 126. szám

BERLINI BESZÉLGETÉSEK A hennigsdorfi gyáróriásban Az NDK iparának egyik üszkesége a mozdonyokat , elektrotechnikai berende­­zseket gyártó LEW kombi­n­át. Törzsüzeme a Berlintől 1 kilométerre fekvő Hen­­igsdorfban van. Itt, e gyár­tásban foglalkoztatják a­állalat 13 500 dolgozójának tbb mint hatvan százalékát. A hennigsdorfi üzemet 1909- en, alapították, s az AEG tonopoltőkés csoporthoz tar­­­tott. A háború alatt az­­em nyolcvan százaléka inkrement, s a dolgozók ante a semmiből építették jjá. Ma a népi tulajdonná ált gyáróriás termelési volu­mene a hatszorosa az 1939. éinek. Mindezt Werner Kurz, a ennigsdorfi üzem vezér­­gazgatóságának sajtórefe­­ense mondja el beszélgető­ink során. A hennigsdorfi vár 1951-ben a spanyol pol­­árháborúban hősi halált­alt német kommunista, Hans Beimler nevét vette el. A dolgozók kiváló mun­­kját dicséri, hogy 1974-ben 7 üzemet a Munka Zászló­­endjével tüntették ki, s az­­ta is minden évben elnyer-e az NSZEP, vagy a Minisz­­ertanács és a szakszerveze­­sk zászlaját. Az üzem leglátványosabb esze a hatalmas szerelő­­sarnok, ahol az elektromos ■mozdonyokon a végső mun­­a folyik. Mint elmondták, a lgutóbbi három évtizedben 0 ezer 500 különböző típusú ökomotív hagyta el a sze­­előcsarnokot; az itt gyártott mozdonyok a világ sok vas­­tvonalán közlekednek. A terelőcsarnokban látható az üzem új büszkesége, a BR 12-es villanymozdony, amely a legutóbbi lipcsei vásáron ranyérmet nyert A híres gyárra az elkövet­­kező években is rendkívüli eladatok várnak. Az NDK- ban nagy erővel folytatódik z olaj-energiatakarékossági program végrehajtása, és en­­nek keretében a vasútvona­­ak villamosítása. A Diesel­­mozdonyokat új elektromos ökomotívokkal váltják fel. Ezek közül sok készül majd a hennigsdorfi gyárban. Túl szén, növelik az exportot is. A gyár termékei — amelyek­­­mek csupán egy része a moz­­dony — a szocialista országo­kon kívül már eddig is 29 capitalista államba is elju­­­ttak. A gyárban 398 szakszerve­zeti bizalmi látja el a dolgo­zók érdekképviseletét. Ma­­gasfokú a szociális gondosko­­dás, túlterjed a gyárkapukon­­. Az üzemi konyhán főzött ebédekkel látják el a hen­­nigsdorfi iskolákat, és a nyugdí­jas dolgozóknak térí­­tés nélküli étkezést biztosí­tanak. Az üzemi poliklinikán 14 orvos és 4 fogorvos áll a dolgozók és családtagjaik rendelkezésére. Ezek az or­­vosok rendszeres „őrjárato­kat” tartanak az üzemrészek­ben és állandóan ellenőrzik az egészségügyi követelmé­nyek megtartását, így példá­ul azt is, hogy a megenge­dettnél nem magasabb-e a zajszint? A Hans Beimler gyárnak 1587 szolgálati bér­lakása van, ezen kívül jelen­tős összegekkel járult hozzá 1794 szövetkezeti lakás építé­séhez. Túl ezen, az üzem segítsé­get nyújt Hennigsdorf ta­nácsának is a lakásépítési program megvalósításához. A dolgozók kulturális ellá­tására évente 6,5 millió már­kát fordít a gyár. Ezt az ösz­­szeget a szakszervezeti bi­zottság kezeli. Ezer dolgozó vesz részt a különböző szak­körökben. 17 900 kötetből ál­ló üzemi könyvtáruknak 2330 állandó olvasója van. Élénk az üzem sportélete is. A Hans Beimler gyár ko­operációs és exporttevékeny­ségéről Hans-Jörg Schirr­meister, a külkereskedelmi osztály egyik vezetője tájé­koztat. A hét termékcsoport mintegy felét kivitelre ter­melik. A minielektronikus technika élvonalában halad­nak, a szocialista országokon kívül sok terméküket egye­bek közt az Egyesült Álla­mokba és Japánba is szállít­ják. Schirrmeister elmondta, hogy Magyarországra 1974 óta exportálnak elektromos gyártmányokat, s büszkén hi­vatkozik arra, hogy ő volt annak idején a magyar part­nerrel kötött első kooperációs szerződés egyik aláírója a Hans Beimler gyár részéről. Azóta ez az együttműködés a gyártásban széles körűvé bontakozott ki. Bizonyítják ezt a gyár végszereldéjéből kikerült HÉV-vonatok, ame­lyek közös munka eredmé­nyei. De működnek Csepe­len, Esztergomban, Romhá­­nyon és Székesfehérvárott szintén a Hans Beimler gyár­ban készült égető kemencék. Az üzemben a kormánykö­zi megállapodás alapján ma­gyarok is dolgoznak.­­Ez idő szerint 45-en ismerkednek a gyárban alkalmazott tech­nológiával, amely, mint mondják, némileg eltérő a magyar üzemekétől. Persze a napi munka közepette a né­met nyelvet is elsajátítják. Kozma Sándor és felesége immár négy esztendeje dol­gozik a gyárban, Kádár Gyula és László József laka­tosok két esztendeje, s elis­meréssel beszélnek tapaszta­lataikról. Werner Kurz pedig az üzemvezetőség véleményét tolmácsolja, amikor kifejezi, hogy mennyire elégedettek a magyar dolgozók munkájá­val. Mint mondja: az orszá­gaink közötti együttműködés mindennapi gyakorlata a gyártmányok előállításában így válik élővé a helyszínen végzett közös munkában is. Árkus István (Következik: Az NDK— magyar kapcsolatok minden­napjai) Munka közben... A végszerelde 2. CSOKONAI LAKÁSSZÖVETKEZET Halmozott szabálytalanságok Súlyos szabálytalanságok tapasztalhatók a Csokonai Lakásszövetkezet gazdálko­dásában — hangzott el nem­régiben azon a küldöttérte­kezleten, ahol a fogyasztási szövetkezetek vezetői adtak számot az elmúlt évben vég­zett munkáról. Az akkori megbeszélésen Kovács Sán­dor, a MÉSZÖV Lakásszövet­kezet titkárságának vezetője még nem tudta értékelni, ho­gyan gazdálkodtak az elmúlt esztendőben a lakásszövetke­zetek. Most azonban a tava­lyi mérlegek ismeretében ke­restük fel a titkárság veze­tőjét . Hogy áll a Csokonai La­kásszövetkezet? — Elég bonyolult a hely­zet. Az már világos, hogy súlyos szabálytalanságokat követtek el a szövetkezet ve­zetői. Ez dióhéjban úgy fog­lalható össze, hogy a szövet­kezeti lakásépítés alapvető szabályát szegték meg; az egyik üzem tagjainak pénzét egy másik ütemben épülő la­kások költségeinek finanszí­rozására használták fel. Amikor ezt tapasztaltuk, felhívtuk rá az elnök figyel­mét. 1980 végéig folyamatos volt a kapcsolat a lakásszö­vetkezettel, azóta ritkábban találkozunk. A múlt év ele­jén folytatódott ez a dolog, ezért megkértük, hogy kérje fel a MESZÖV-öt: tegyük rendbe a lakásszövetkezet aktáit. Tavaly április 5 — szeptember 15. között két szakemberünk folyamatosan ott dolgozott. Munkájuk eredményéről egy beszámo­lót készítettek, szabályzatokban foglaltak végrehajtása nem következe­tes. Tagnyilvántartó lapot nem vezettek, így nem volt megállapítható, hogy adott időpontban mennyi a taglét­szám, nem tisztázott az egy­­egy építési ütemhez tartozó tagok névsora sem. A szövetkezet tagjainak tájékoztatása nem rendsze­res, elmaradt a tagokkal való elszámolás mind az építési, mind a fenntartási költsé­gekkel. A gazdálkodás terü­letén olyan alapvető hiá­nyosságok merültek fel, amelyek miatt érdembeli el­lenőrzést, pontos számszaki kimunkálást nem lehetett végezni. A számviteli munkát nem a számlakeret előírásainak megfelelően végezték, így az nyolc évre visszamenően rendezetlen volt. Nem vezet­tek nyilvántartást az építési ütemenkénti befizetésekről. Hiányosak az erőforrások személyenkénti és jogcímen­kénti felhasználásának elszá­molására szolgáló nyilván­tartások, így az ütemenkénti OTP-csekkszámlák nem a valóságos helyzetet tükröz­ték. Üzemelési költségként nem az előirányzott, hanem a tényleges befizetést számol­ták el. Nem mutatták ki az üzemelési hátralékot, annak betartásáról nem gondoskod­tak. Jelentős arányban fe­dezték az üzemelő üzemek költségeit az építő üzemek pénzéből, s az egyes építési ütemekben levők által befi­zetett összegeket más építési üzemeknél használták fel. Az ellenőrzés megállapítot­ta, hogy a kisiparosok foglal­koztatásával kapcsolatos rendeleteket sem tartották be. Szabálytalan előleg­folyósítások történtek, elma­radt a szükséges adóigazolá­sok bekérése, az elvégzett munka műszaki ellenőrzése felületes volt. A szövetkezet tevékenysé­ge 1980. december végéig hu­szonöt építési ütemre ter­jedt ki. Ebből öt ütemben 164 lakás építése befejező­dött. Hét ütemben 144 épí­tésére az OTP-vel kölcsön­szerződést kötöttek, míg ti­zenegy ütemben az épülő 367 lakás­­tető alá hozásához az OTP-kölcsönszerződések megkötése folyamatban volt, illetve megkezdték az előké­szítést Sok a befejezetlen építkezés „A vizsgálat során ellen­őrizték az alapszabály sze­rinti működést, a gazdálko­dással összefüggő kérdéseket, a pénzforgalommal és a számvitellel kapcsolatos hely­zetet, valamint a társadalmi tulajdon és a szövetkezeti tagok érdekeinek védelmét. A szövetkezet jóváhagyott alapszabállyal rendelkezik, azonban az abban foglaltak betartásáról az esetek több­ségében nem gondoskodtak. A rendelkezésre álló belső Elszámolás júliusig — A MÉSZÖV lakásszö­vetkezeti titkársága szerint hogyan szüntethetők meg a vizsgálat által feltárt sza­bálytalanságok? — Néhány befejezett ütem­nél utólag el kell számolni a tagokkal. Az építés a­latt álló házaknál, például a Be­­sze János utcán épülő tizen­két lakásos háznál a tagok kétmillió forintot fizettek be, ugyanakkor a szövetkezet­nek 2,5 millió forintjába ke­rült eddig az épület. Ráadá­sul még 112 ezer forint van a számlán. A Poroszlay úti lakásoknál 4,9 millió a befi­zetés, 6,2 a számla. A Péchy Mihály utcán 2,1 milliónyi a hiány. Ezekre — OTP-hitel­­nyitáson keresztül — fedeze­tet kell teremteni, önálló téma a Simonyi úti telek ügye. Itt a tanács nem adott építési engedélyt, és a szövetkezet 1978 óta húzza az időt, abban bízva, hogy ki­harcolják az építési lehető­séget. Az ide tervezett tár­sasház tagjait régen más üzemekbe szervezték be, de a telekben „fekszik” több mint 2 millió forint. Ez a Sziglige­ti utcai építkezésnél csapódik le. A Debreceni Postaigazga­tóság, a Kelet-magyarországi Tervező Vállalat és a Hajdú- Bihar megyei Tanácsi Építő­ipari Vállalat fiataljai lakná­nak a Szigligeti utcai ház­ban, de az általuk összeadott 10 millió forintból, ami a szanálás megindításához kel­lene, csak hét van letétbe helyezve a tanácsnál. Öt építési ütemnél az OTP-hitel nincs benyújtva, a tagok pénzét pedig forgatja a szövetkezet. Tavaly no­vemberben az igazgatóság el­nöke lemondott. A választá­sok, a részközgyűlések most zárultak, de a lemondásnak feltétele, hogy a régi elnök számoljon el az eddig vég­zett munkáról. Egyébként a járási-városi népi ellenőrzési bizottság is nemrégiben foly­tatott vizsgálatot a szövetke­zetnél. Hajdú István (Folytatjuk) Időjós-e a fátyolfelhő? Egy ironikus megjegyzés szerint a mezőgazdaság igé­nyeinek csak a fitotron­­kamrákban szabályozott idő­járással lehetne eleget ten­ni. A növénytermesztési „üzem teteje” azonban to­vábbra is az égbolt, tehát az időjárási tényezők, ha nem is végzetszerűen, de megha­tározzák az évi termést. Az emberi beavatkozás le­hetőségei ugyancsak korlá­tozottak: a világ legbékésebb rakétaütegeivel részben el­háríthatók a jégesők, kisebb esőzések előidézhetők per­metezéssel és szélmotorok­kal kivédhetők a fagyok. A technikai korlátok azonban nem jelentenek tehetetlen­séget; az agrometeorológiá­val az időjárás és a mezőgaz­dasági termelés közötti bio­lógiai és fizikai jelenségek összefüggései meghatározha­tók. Az íg­y nyert informá­ciók alapjául szolgálnak a mezőgazdasági terveknek, az a mögött rejlő gazdasági szá­mításoknak. Félreértések elkerülése végett: az agrometeorológia „föltalálása” előtt a felhal­mozódott tapasztalatok alap­ján is tudták a parasztok, hogy a különböző természe­ti jelenségek, az időjárás­változások hatnak a mező­­gazdaságra. Például, ha enyhe a január vége, bő szőlőtermésre lehet számíta­ni. Az idevágó népi szólás: ha csöpög a Vince (január 22.), teli a pince. Ami a köz­vetlen jövőre vonatkozó né­pi előrejelzéseket illeti, az alacsonyan repülő fecskék­ből, és a naplemente utáni piros égboltból még a város­lakók is következtethetnek a másnapi időjárásra. De azt már csak a mezőn dolgozó emberek tudják (tudták), hogy például a reggeli, dél­előtti szivárvány rossz, a délutáni jó időt jelez, a fá­tyolfelhő a meleg előhírnöke és így tovább. A döntést megalapozó me­teorológiai információknak nem az időjárási és éghajlati viszonyok általános alakulá­sát kell jellemezniük, ha­nem konkrét meteorológiai problémákra kell választ adniuk. Az agrometeoroló­giai szolgálat csak akkor tud megfelelni feladatának, ha tevékenységét a kutatástól az információszolgáltatásig a meteorológiai és a mezőgaz­dasági termelésre vonatkozó párhuzamos megfigyelésekre építi, és azt egységes tájé­koztató rendszerbe foglalja. Az agrometeorológia, mint alkalmazott tudomány, bevo­nult a termelési rendszerek­be is. Magyarországon a konzervipari növények ter­melési és feldolgozási prog­ramozásába. Ha például a legérzékenyebb konzervipari alapanyagot, a zöldborsót a csépléstől számított 4-5 órán belül nem teszik üvegbe, a termés erjedésnek indul. Fontos tehát a termesztés, a betakarítás és a feldolgozás szinte percre pontos szerve­zése. A Nyíregyházi Konzerv­gyárban például a borsó­feldolgozó kapacitása napi 26 vagon. A termelés prog­ramozása előtt viszont napi 30—35 vagon­­zöldborsó „zúdult” a gyárra. A gyár, az OMFB és a MÉM anya­gi támogatásával, több me­zőgazdasági kutatóintézet és az Országos Meteorológiai Szolgálat bevonásával kidol­gozott egy zöldborsó-ter­meltetési modellt. Ennek lényege, hogy a tényleges talajtani, me­teorológiai agrometeoroló­giai adatok és a különböző korlátozó tényezők (példá­ul cséplőkapacitás, fogadó­­készség), valamint az adott tájkörzet 25 éves klimato­lógiai átlagai alapján elké­szítik a gazdaságok borsó­vetési tervét. Ez nem egy­szerű dolog, hiszen azt kell meghatározni, hogy 4-5 ég­hajlati körzetben, 6—8 talaj­típuson gazdálkodó 30 ter­melő mikor és hová vesse a 8—10 fajta zöldborsót. A vetési forgatókönyveket szá­mítógépes adatfeldolgozás segítségével a vetés előtt 48 órával bocsátják a gazda­ságok rendelkezésére. Az ökológiai, agrometeoro­lógiai függvények segítségé­vel úgy szervezik a ve­tést, hogy a feldolgozókapa­­citással összehangolt be­takarol­ás időszakában a gazdaságok a legjobb mi­nőségű zöldborsót, vagyis a legmagasabb átvételi­­ árat kapják. Mindezek eredmé­nyeként a termelési rendszer előtti (1972—1976) és a rend­szert alkalmazó (1977—80- as) évek átlaga alapján — miközben a termelési kör­zetben 800 hektárral csök­kent a vetésterület —, a hektáronkénti hozam egy tonnával, az árbevétel pedig 11 millió forinttal nőtt. Ezt a programot a zöldborsón kí­vül kidolgozzák a zöldbabra, a paradicsomra, a szamócá­ra, az uborkára és a fűszer­­paprikára is. A népgazdaságban a ter­mésbecslésnek, a termés-elő­rejelzésnek van nagy szere­pe. Ezek a meglehetősen pontos előrejelzések — ta­valy például csaknem ki­­logrammnyi pontossággal határozták meg az őszi búza várható hozamát — a meg­határozó meteorológiai té­nyezők ismeretén alapul­nak. A reális termésbecslések­ csak a tényleges érés előtt kb. egy hónappal lehet elvégezni, de ha bizonyta­lan az időjárás, akkor ez az idő 1-2 hét. A termés­­becslés — legalábbis elvi­leg —, arra szolgál, hogy a betakarításra, a tárolásra megtegyék a szükséges elő­készületeket. Mivel az előre­jelzések tulajdonképpen nincs információk is, az ex­portra, az előnyös üzletköté­sekre időben fel lehet ké­szülni. Magyarán: a termés várható mennyiségének pon­­tos ismeretében kedvezőbb az eladó pozíciója. Bonyhádi Péter HAJDÚ-BIHARI NAPfcO - nat. jOtflUB .■ BjtJ .

Next