Hajdú-Bihari Napló, 1983. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-08 / 6. szám
Feloszlatták a nyugatnémet parlamentet Bonn (DPA). Karl Carstens nyugatnémet államfő pénteken feloszlatta a Bundestagot, és március 6-ra írta ki a választásokat. Az elnöki rendeletet a reggeli hivatalos közlöny tartalmazza; a rendelet ezzel érvénybe lépett. Karl Carstens pénteken este televíziós és rádióbeszédben indokolta meg azt a döntését, hogy miért oszlatta fel az ország parlamentjét, és írta ki 1983. március 6-ra az idő előtti országos választást. A kereszténydemokrata Carstens okfejtésében lényegében elfogadta és átvette a keresztény-liberális kormány pártjainak érveit. Eszerint, a CDU—CSU és az FDP tavaly októberben mind időben, mind tartalmában, korlátozott feladatra, nevezetesen az 1983-as költségvetés kidolgozására és elfogadtatására vállalkozott. Ennek teljesítése után a kormánypártok vezetői közölték Carstensszel, hogy új választás nélkül semmilyen kormányt sem hajlandók támogatni a Bundestagban. Carstens így bizonyítottnak látta, hogy a keresztény-liberális koalíció számszerű többsége ellenére sincs cselekvőképes parlamenti többség a Bundestagban. Carstens szerint a választás megtartását indokolja az is, hogy a parlament minden pártja, tehát az ellenzéki Német Szociáldemokrata Párt is, az idő előtti választás megtartásáért szállt síkra. Carstens szerint a mostani döntés egyik pártnak sem nyújt jogtalan előnyt, s az sem volt előre látható, hogy a keresztény-liberális koalíció pártjai számára kedvező volt vagy sem az a tavalyi döntésük, hogy idén márciusban kell választást tartani. Bonni megfigyelők, rámutatnak: tavaly ősszel a CDU és az FDP azért utasította el az SPD-nek az azonnali választásra vonatkozó javaslatát, mert attól tartott, hogy az 1980-as választási ígéretet megszegő FDP kibukik a parlamentből. A kereszténydemokrata és szabaddemokrata vezetés abban bízott, hogy a választók hat hónap alatt elfelejtik, hogy az FDP egy törvényhozási időszak kellős közepén az SPD-től átállt a CDU—CSU-hoz. Karl Carstens nyugatnémet államfő A sorozatos merényletek után nagyszabású ellenőrző akciót kezdtek a megszálló izraeli hatóságok a libanoni Szidon környékén. Képünkön: fegyveres izraeli járőr a libanoni kikötőváros utcáján (Telefotó: AP — MTI — RS) Újabb harcok Tripoliban Bejrút (MTI) Az ismételt tűzszüneti felhívások ellenére pénteken is folytatódtak a tüzérségi és kézifegyverekkel vívott harcok az észak-libanoni Tripoliban, ahol a nap folyamán 16 emberi életet követelt a város ellenőrzésére törő fegyveres csoportok konfliktusa. Az utóbbi egy hét alatt több mint 180 volt a halálos áldozatok száma. Libanon második legnagyobb városában szünetel az áramszolgáltatás és a vízellátás. A kórházak képtelenek a sok sebesült ellátására. Rasid Karami volt miniszterelnök, a szemben álló vallási-politikai csoportok vezetőiből alakult koordinációs bizottság elnöke egy magas szintű szíriai katonai küldöttség segítségével próbálja helyreállítani a nyugalmat. Puskaporos légkör Alig egy évvel ezelőtt, amikor Zimbabwe délnyugati részén fellángoltak a harcok a hadsereg egységei és a kormányellenes fegyveres csoportok között, a tekintélyes londoni lap, a The Times a következőket írta: ezt a viszályt a szomszédos Dél-afrikai Köztársaság fehér lakossága köreiben kárörvendően figyelik. Igazoltnak látják az általuk sokat emlegetett tételt: egy fekete kormány mindig csak zűrzavart okoz, a törzsi megosztottság pedig kiirthatatlan, és mindig konfliktusokba torkollik. Az utóbbi napokban újra arról érkeztek hírek, hogy Zimbabwe délnyugati vidékén, a Matabeleföldön, a Robert Mugabe vezette fekete többségi kormány katonáinak és rendfenntartó erőinek hajszát kellett indítani ugyancsak fekete, banditákként élő lázadók ellen. Az üldözők a shona, a banditák a ndebele népből valók ugyan, csakhogy messze nem pusztán törzsi jellegű konfliktus az, ami ma Zimbabwében történik. Az 1980-ban függetlenné vált, az afrikai átlagnál jóval gazdagabb országban épp hogy megindult a nemzetté válás folyamata, s ez még külön megnehezíti a többségi kormányzat helyzetét, azt, hogy a hatalom stabilizálásának gondjaival megküzdhessen. Ismeretes, hogy 1980-ban az elsöprő választási győzelem emelte a kormányfői székbe Robert Mugabét, az egyik felszabadítási mozgalom, a ZANU vezetőjét. A másik felszabadítási szervezet, a Joshua Nkomo vezette ZAPU gyengébb választási eredményei alapján eleve háttérbe szorítottan vált Mugabéék koalíciós partnerévé. Nkomo pártja nem tudott megbékélni választási vereségével, s ez is egyik oka volt annak, hogy a kormánykoalíció a múlt év elején gyakorlatilag felbomlott. Mugabe kormányellenes összeesküvéssel is megvádolta Nkomót. A ZAPU korábbi gerillahadseregének fegyveresei nagyobbrészt bekerültek az új hadseregbe, de ahogy telt az idő, több százan közülük — revánsvágytól, csalódottságtól s egyéb indítékoktól vezérelve — dezertáltak, s banditákká züllöttek le csakúgy, mint azok a gerillatársaik, akik nem kerültek be a hadseregbe, és a polgári életben sem találták meg a helyüket. Embereket — köztük külföldi turistákat — raboltak el, gyilkoltak, és teljesen szétbomlasztották Matabeleföld biztonságát. Miközben az ország más vidékein viszonylag nyugalom van, Matabeleföldet a kormányzat valóságos katonai megszállás alá helyezte. A szigorú biztonsági intézkedések persze nem tetszenek a helyi lakosságnak, a ndebelék népéhez tartozó törzseknek, és ezért előfordul, hogy cinkosságot vállalnak a banditákkal A húsz-harminc fős csoportokban az erdők mélyén bujkáló banditák politikai jelleget próbálnak adni közönséges bűncselekményeiknek, s azt a látszatot kelteni, mintha Nkomo pártjának fegyvereseiként cselekednének. Nkomo azonban minden csalódottsága ellenére sem vállal közösséget velük. Mugabe kormányfőnek nehéz a helyzete. Meg kell találnia az együttműködés, az együttélés módját mind a gazdasági szempontból nélkülözhetetlen fehér kisebbséggel, mind Nkomo pártjával és a mögötte álló tömegekkel. Mugabe politikai rugalmasságán és Nkomo realitásérzékén is múlik, hogy a kormány mikor fordíthatja végre egész erejét Zimbabwe gazdasági fejlesztésére, a szegényparaszti tömegek és a munkanélküli városlakók helyzetének javítására. Kurucz János ."IN RAJDP-BIHARI WAPLO — HM. JANUAR 8. Befejezte működését a Kozmosz-1402 Moszkva (TASZSZ) —1982. augusztus 30-án a Szovjetunióban föld körüli pályára bocsátották a Kozmosz—1402 jelzésű mesterséges holdat, amelynek fedélzetén nukleáris energiaellátó berendezés biztosította a kozmikus térség tanulmányozásához szükséges energiát. A kérdésben illetékes szovjet szervezetek közlése szerint 1982. december 28-án az említett mesterséges hold befejezte tevékeny működését, és a repülési programnak megfelelően, földi utasításra, részegységeire vált szét. A művelet célja az volt, hogy különválasszák belőle a reaktor aktív részét, s ezáltal biztosítsák, hogy a szétválást követően az egyes részek teljes mértékben elégjenek, megsemmisüljenek a földi légkör sűrűbb rétegeibe jutva. E folyamat lejátszódásakor a radioaktivitás mértéke a normális szint határain belül marad. Gustav Husák 70 éves Prága (MTI) — Gustáv Husáknak, a CSKP KB főtitkárának, Csehszlovákia köztársasági elnökének 70. születésnapja alkalmából a csehszlovák szövetségi gyűlés (parlament) Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának javaslatára a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Hőse címet, ennek aranyjelvényét, valamint a Klement Gottwald Érdemrend a Szocialista Haza Építéséért elnevezésű kitüntetést adományozta. E legmagasabb csehszlovák állami kitüntetéseket pénteken a prágai várban Alois Indra, a CSKP KB elnökségének tagja, a szövetségi gyűlés elnöke adta át Gustáv Husáknak. Kambodzsa nemzeti ünnepe PHNOM PENH (LPK). A kambodzsai haza védelmére és építésére alakult egységfront országos tanácsa pénteken ünnepi ülésen emlékezett meg Phnom Penhben arról, hogy négy évvel ezelőtt, 1979. január 7-én kiáltották ki a Kambodzsai Népköztársaságot. Az ünnepi ülésen Heng Samrin, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának főtitkára, az államtanács elnöke mondott beszédet. A kambodzsai vezetők pénteken megkoszorúzták a Pnom Penh-i Győzelem emlékművet. Olaszország: Sztrájk, tüntetés, rendőri beavatkozás ROMA (MTI): Rómában a rendőrség szétverte a fémmunkások tüntetését. Pénteken délelőtt több száz fémmunkás vonult a miniszterelnöki palota előtti térre, azzal a szándékkal, hogy a kormány gazdaságpolitikája ellen tiltakozzon. A rendőrök közbeléptek. Három munkás megsebesült. Olaszország több városából is felvonulásokról és különböző munkásmegmozdulásokról érkeztek jelentések. Nápolyban például mintegy háromezer munkás elfoglalta a vasútállomást, s ez fennakadást okozott a vonatközlekedésben. Pomigliano d’Arco körzetében a munkások egy időre megszállták a Nápolyt Barival összekötő autóutat. Firenzében és Leccében ugyancsak a vasútállomást foglalták el a kormány ellen tiltakozó munkások. Milánóban általános sztrájkot hirdetett az egységes szakszervezeti szövetség. Az olaszországi tüntetések és tiltakozások a hét közepe óta erősödtek fel. nem végzik ki Mao özvegyét PEKING (MTI). A kínai igazságügy-minisztérium illetékesei külföldi látogatók előtt megerősítették, hogy nem végzik ki Mao Ce-tung özvegyét, Csiang Csinget, valamint legközelebbi munkatársát, Csang Csun-csiaót, akiket 1981. január 23-án ítéltek halálra Pekingben. Az 1979-es kínai büntetőtörvénykönyv értelmében a halálbüntetés végrehajtását két évre felfüggeszthetik, s amenyiben az elítélt magatartása lehetővé teszi — azaz megbánást tanúsít —, a büntetést megmásíthatják. Az igazságügy-minisztérium szakértői véleményüket kínai párt- és kormányvezetők kijelentéseire alapozták. Managua vendégei Szinte nem múlik el nap, hogy Nicaraguából ne érkezne hír arról, hogy a Hondurasszal határos térségben újabb incidens volt. Megbízható források több ezer nicaraguai ellenforradalmárról tudnak, akiket Hondurasban — amerikai tisztek irányításával — kiképzőtáborokban készítenek fel a Nicaragua elleni agresszióra. Managua az elmúlt napokban élesen tiltakozott az amerikai külügyminiszternél, arra hivatkozva, hogy a haladó nicaraguai rendszer elleni akciókat Washington sugalmazza. Két évvel ezelőtt az USA felfüggesztette a Nicaraguába irányuló katonai segélyt, azzal vádolva a sandinista vezetést, hogy a térségben a forradalmi mozgalmakat segíti. Meglehet, Washingtonban most józanabbul ítélik meg a közép-amerikai térséget, mint korábban. Reagan elnök nemrégiben Latin-Amerika néhány országában járt, s tárgyalópartnerei szinte kivétel nélkül rosszallották közép-amerikai politikáját. E megjegyzések valószínűleg közrejátszottak abban, hogy most magas rangú katonai küldöttség érkezett Managuába, William Odom tábornok, vezérkari főnökhelyettes vezetésével. A delegáció fontos politikai jelentőségű tanácskozás küszöbén érkezett a nicaraguai fővárosba. Az el nem kötelezett országok koordinációs irodája ugyanis ott tartja rendkívüli ülését, ezzel is kifejezésre juttatva mély aggodalmát a Közép-Amerikában kialakult feszültség miatt. Ha az USA csakugyan nem törekszik a robbanásig feszült helyzet további élezésére, most jó alkalma kínálkozik a félreértések eloszlatására. A Pentagon küldöttsége meggyőződhet róla: Nicaragua senkit sem fenyeget, viszont joga és állampolgárai iránti kötelessége, hogy határait megvédje. Managuában érthető bizalmatlansággal viseltetnek a Reagan-kormány iránt. Ha viszont Washington felhagyna a Nicaragua elleni agresszív tervekkel, és jó szándékát tettekkel bizonyítaná, ennek a közép-amerikai térség békéjére és biztonságára rendkívül kedvező hatása lenne. Gyapay Dénes A Békevilágtanács a prágai felhívás mellett HELSINKI (TASZSZ). A meg, amelyben konkrét lépé- Békevilágtanács felhívásba seket lehetne tenni a leszerefoglalt állásfoglalása szerint léshez. A BVT felhívása — a szocialista országok azon amelyet Romes Csandra, a javaslata, hogy a Varsói a BVT főtitkára ismertetett Szerződés és a NATO tagál- Helsinkiben tartott sajtóállamai kössenek szerződést atekezletén — felszólítja az katonai erő alkalmazásáról Egyesült Államok és a NATO való kölcsönös lemondásról más tagállamainak kormá- és a békés kapcsolatok fennnyait, hogy pozitívan válatartásáról, olyan nemzetközi szóljanak a szocialista orszálégkör lehetőségét teremti gok prágai javaslataira. Lassú kibontakozás Lengyelországban VARSÓ (MTI). Nem lehet állítani, hogy Lengyelország felett 1983-ban teljesen derült lesz az ég, de bizonyára nem lesz olyan sötét, mint a múlt év első hónapjaiban, s a felhők lassan eloszlanak. Így fogalmazta meg az idei kilátásokat Mieczyslaw Rakowski miniszterelnökhelyettes egy lódzi lapnak adott nyilatkozatában. Kifejtette, hogy sikerült földre szorítani azokat a szélsőséges erőket, amelyek korábban konfliktusokat provokáltak, módszeresen szították a nyugtalanságot, a társadalom megosztására törekedtek, s minden eszközzel nehezítették Lengyelországnak a válságból való kijutását. Ugyanakkor — mondotta Rakowski — azok az erők, amelyeket politikai ellenzéknek is lehet nevezni, nem tették le a fegyvert. Sokan közülük, így a volt Szolidaritás egyes szélsőségesei, folytatni kívánják a harcot. A szélsőséges erők egyre kevesebb támogatásra találnak a társadalom részéről, ami azonban nem jelenti azt, hogy a társadalom teljesen elfogadná a vezetés, a kormány lépéseit. Ugyanakkor az sem mellőzendő szempont, hogy az emberek ma már egyre világosabban látják, mit is akarnak tulajdonképpen a szélsőségesek — jelentette ki a lódzi lapnak adott nyilatkozatában Mieczyslaw Rakowski. Éleződik a brit-dán halászati vita Egy dán halászhajó és egy angol őrnaszád a brit területi vizek tizenkét mérföldes határa közelében (Telefotó: AP — MTI — RS)