Hajdú-Bihari Napló, 1983. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-14 / 11. szám

I I hajdúM 1 I 1 | V I 1 ^^MIlGYÄ^ZOClÄllSTMlUHIIiSPiRniÄIDÜ-BIHBMIEGYE^IZOTTSiGiMDIHÄPI^J A nagy lehetőség Az emberiség nagy lehetősége a szocializmus — ez az Aczél György, által definiált gondolat mintegy jelszava, meghatározó tartalma lehetne annak az országos tanács­kozásnak, amely e napokban zajlott Budapesten, az MSZMP Központi Bizottsága rendezésében. Egy évtizede nem ült össze hasonló széles körű, és ilyen átfogóan gaz­dag tematikájú konferencia művelődéspolitikánk, ideoló­giai életünk időszerű teendőiről, s a hozzá kapcsolódó agitációs, propagandamunkáról. Különleges szerepe volt abban, hogy az ideológia, a politika, a gazdaság, a társa­dalom, a történelem legfontosabb mai kérdéseiről össze­tetten tárgyaltak tudósok és írók, újságírók, művészek, művelődési intézmények vezető munkatársai társadalmi­politikai életünk illetékes személyiségeivel, az­ ország va­lamennyi megyéje ideológiai életének vezető képviselői­vel. Végül is — már amennyire a két nap erre módot adott — az egész mai magyar valóság jelen volt a referá­tum után kialakult vitában. Kimondva, kimondatlanul minden fölszólalás, akárcsak a vitaindító, a szocializmus nagy lehetőségét elemezte, járta körül azt kutatva, hogy napjainkban, a jelenlegi helyzetben miként tudunk élni vele. Itt és most, a mai Magyarországon meg tudunk-e felelni történelmi utunk reális fölmérésével, a bennünket körülvevő világ tárgyilagos megítélésével, ideológiai­szellemi erőink kellő mozgósításával a megújulás elhárít­hatatlan követelményeinek. Ez a kulcsa, ez az egyik leg­főbb társadalmi feltétele ugyanis annak, hogy a szocia­lizmusban rejlő lehetőségeket megragadjuk. Megújulás és aktívabb cselekvőkészség! Előrehaladá­sunk két elválaszthatatlan alkotóeleme, melynek kibon­takoztatása nem megy, nem is mehet viták nélkül. Ezek azonban csak akkor termékenyek, ha különböző megkö­zelítési oldalakról is egy irányba hatnak, a magyar nép szocialista fejlődését kívánják elősegíteni. Ezen a tanács­kozáson is kommunisták és pártonkívüliek egyaránt részt vettek, és kifejtették véleményüket, sőt kétségeiket. Ese­tenként érződtek felfogásbeli különbségek, aminthogy a terem falain kívül is így van ez az országban. Ám anél­kül, hogy elhangzott volna a ma gyakorta használt köz­­megegyezés, mégis az eltérő nézeteknek és vélemények­nek ez adta meg a közös vonását. Azon az alapon, hogy megújulási igényünk és útkereséseink mellett is változat­lanul egy közös célunk van: a szocializmus építése. Hi­szen éppen ezt a célt szolgálja az igényesebb megújulás, amely abból indul ki, hogy soha nem, volt és a jövőben sem lehet perfekt, befejezett marxizmus. A társadalom előrehaladásával fejlődnie kell az ideológiának, sőt elöl kell járnia. A megújuló elmélet segítségéről — éppen a gyorsan vátozó világban — ezért nem mondhatunk le. Ezenközben folyamatos szellemi érintkezésben állunk mindazokkal, akik netán egész sor kérdésben nem értenek velünk egyet, de elismerik társadalmi rendünket, és haj­landók segíteni a szocializmus építését. Ez a szövetségi politika meghatározója, és ez hosszú távra szól. Sőt, nap­jainkban mindinkább meg kell újítani ezt a szövetséget a felnövekvő új generációra gondolva, amely — éppúgy, mint az egész társadalom — nincs elzárva a különféle, gyakran divatos szellemi áramlatoktól. Elvi, elméleti vi­ták kellenek a meggyőződésükhöz, sok megértéssel, de nem mondva le egyetlen területen sem a marxizmus hege­móniájáról. Ez is olyan feltétel, amely egyértelmű meg­határozottsággal kapott hangot ezen a tanácskozáson is, érvényesítésének módja és gyakorlata körül természetesen még számos megoldandó problémával. Megújuló világ formálódik hazánkban, pontosabban vár megújulásra a mi cselekvő politikánk révén. Nem azért, mintha zsákutcában lennénk — amint ellenfeleink hangoztatják —, vagy rosszul csináltunk valamit, hanem elsősorban azért, mert a szocializmus sem lehet soha be­fejezett. Állandóan továbbfejlődő rendszer. Éppen annak érdekében, hogy a világban végbemenő folyamatokhoz, változásokhoz rugalmasan alkalmazkodva segíthesse elő az emberek anyagi boldogulásáért folytatott igyekezetét. Eközben érvényre kívánjuk juttatni nemes, igazi emberi értékeinket, erkölcsi elveinket. Erről van szó, amikor a szocialista társadalom reformján gondolkodunk. Nem je­lent tehát negatívumot, mivel ott vannak benne és mögöt­te a megteremtett értékeink, az eddig megtett út eredmé­nyei is. Ezeket védelmezzük! A sokat emlegetett gazda­sági reformunkat, az 1968-ban megkezdett úgynevezett új mechanizmust is ilyen értéknek tekintjük. Szó sincs róla, hogy elvessük, de továbbfejlesztését a körülmények teszik elodázhatatlanná. Ennek módozatai viszont bizonyára még sok vitát, töprengést fognak előidézni. Legfőbb nemzeti sorskérdésünk is éppen ezért a szocia­lizmus építésének korszerű továbbfolytatása. Ettől függ minden más egyéb, ezért kap napjainkban oly erőteljes hangsúlyt minden fórumon. Ezért állt e tanácskozás kö­zéppontjában is. A közvéleményt élénken foglalkoztató egyéb — jogosan nemzeti sorskérdésnek nevezett — gon­dok is ennek talaján számolhatók fel vagy csökkenthetők. Mert valóban aggasztó a tömegméretű alkoholizmus, az öngyilkosságok magas aránya, a népszaporulat kedvezőt­len alakulása a leggyakrabban emlegetett fájó jelenségek közül. Az előzmények, méghozzá a régi világba vissza­nyúló előzmények ismerete nélkül, s önmagukban külön­­külön kezelve aligha lehetséges a felszámolásuk. Számon kell tartani őket annak tudatával, hogy a nép, a nemzet jövőjét hosszú időre meghatározó korszakban élünk, amely megteremtheti a feltételeit, a marxista elemzés se­gíti a valóság pontos ismeretét, tettekre sarkalló erővel mindazért, ami közös érdek és közös érték ebben az or­szágban. Lőkös Zoltán I­­ I­I­I I­I­I MU SZAMUNK tartalmából: CSÁRDA A HORTOBÁGY KAPUJÁBAN LAKÁSLEXIKON (3. oldal) A BARÁTSÁG VONATÁN TERVEK A TERVEZÉSRŐL (4. oldal) JÖVŐ HETI RADIO- ÉS TÉVÉMŰSOR (5. oldal) Eredmények és tendenciák az áruforgalomban, a növénytermelésben és az állattenyésztésben TERMELŐSZÖVETKEZETI SZAKVEZETŐK TANÁCSKOZÁSA Termelőszövetkezeti vezető szakembereknek szervezett háromnapos tanácskozás­­sorozatot a Hajdú-Bihar megyei tsz-szövetség. Az év kezdetén immár hagyomá­nyosan megrendezésre kerü­lő konzultációkra ezúttal növénytermesztő, állatte­nyésztő és áruforgalommal foglalkozó szakvezetők vol­tak hivatalosak. Lehetőség nyílt a rendezvényeken a ta­valyi termelőmunka értékelé­sére, illetve arra is, hogy a résztvevők használható in­formációkat kapjanak az idei feladatok végrehajtásá­hoz. Az áruforgalommal foglal­kozó szakemberek tanács­kozására a többi közt az adott okot, hogy a megye termelőszövetkezetei több mint 9 milliárd forint értékű növényi és állati eredetű árut adnak át az élelmiszer­felvásárló és -feldolgozó vál­lalatoknak. A megyei felvá­sárló vállalatok igényeit, kö­vetelményeit, valamint az áruértékesítés zavartalansá­gát biztosító termelői igé­nyeket Tóth Zoltán, a szö­vetség osztályvezetője is­mertette. A külföldön elhelyezhető áruk piaci pozíciójáról Dull Ferenc, a Külkereske­delmi Minisztérium főosz­tályvezetője tartott előadást. A szakemberek bizonyos megnyugvással hallgatták, hogy a külkereskedelem biz­tosítottnak látja a mező­­gazdasági termékek piacát. A jelenlegi megítélés szerint igény van a gabonafélékre, a hízott sertésre és marhára, meghatározott mennyiségben a baromfihúsra. Várhatóan nem ismétlődik meg a gond a hízott bárány értékesítésé­ben, míg az almát ezután sem lesz könnyű eladni. A növénytermesztő szak­emberek tanácskozásán Fi­lep József, a tsz-szövetség főmunkatársa értékelte a termelőszövetkezetek 1982. évi növénytermesztési ered­ményeit. Megállapította, hogy a tsz-ek összességében tel­jesítették a tervet. Kiemel­kedő a búza és a kukorica rekordtermése, ami bizto­sította a gabonaprogram időarányos teljesítését. Nőtt a cukorrépa termésátlaga, a répa cukortartalma azon­ban csökkent, így az egy hektárra jutó cukorhozam (71 mázsa) nem változott. A napraforgó-termesztésben számottevő terméskiesést okozott egy új betegség.­­ A tsz-ek 1983. évi tervei sze­rint nő a gabonafélék vetés­­területe, amely lehetővé te­szi a termésmennyiség to­vábbi 8 százalékos növelé­sét. A cukorrépát az üzemek prémiummegvonása ellené­re is közel az előző évi szin­ten tervezik termeszteni, míg a napraforgó-termesztés jelentősen csökken. A szakemberek érdeklő­déssel hallgatták Keszthelyi Istvánnak, a HAGE osztály­­vezetőjének előadását a ki­alakítás alatt álló folyé­­kony­ műtrágyázási techno­lógiáról, amely a HAGE- gazdaságokon kívül további 50 000 hektáron teszi lehe­tővé a növények korszerű tápanyagellátását. Nagy Károly, a kokadi Lenin Termelőszövetkezet elnöke a hektáronként 11 tonnát adó kukoricatermesz­tés, míg Lövei Sándor, a nádudvari Vörös Csillag Tsz üzemegység-vezetője a hektáronként 90 mázsa cukrot adó cukorrépa-ter­mesztés tapasztalatait is­mertette. A termelőszövetkezetek főállattenyésztőinek tanács­kozásán a megye húsprog­ramjának időarányos teljesí­téséről, a tervidőszak to­vábbi feladatairól Barti Je­nő, a szövetség főállatte­nyésztője tájékoztatta a résztvevőket. A megyei vá­góállat-termelés növekedése évek óta meghaladja a tervezettet és az országos ütemet. A 100 hektár termő­­területre jutó vágóállat-ter­melésben a megyék közül második helyre kerültek szö­vetkezeteink. További előre­lépés érhető el a tenyésztői munka­­javításával, a gazda­ságosság tartalékainak fel­tárásával, a szaporulat nö­velésével. Molnár Ferenc, a hajdúböszörményi Zola Tsz szarvasmarha-ágazatának ve­zetője erre adott hasznos gyakorlati tanácsokat, ismer­tetvén a borjúnevelés és a marhahizlalás üzemükben bevezetett eredményes mód­szereit, amelyekkel a borjú­elhullást jelentősen csök­kenteni, a hizlalás eredmé­nyességét növelni lehet. Martos Géza, a nádudvari Vörös Csillag Tsz sertésága­zatának vezetője a szárítás nélküli kukoricával való ta­karmányozás módszerét, a melléktermékként jelentkező húspép felhasználásának le­­hetőségét, gazdaságosságá­nak eredményeit ismertette a résztvevőkkel. A három tanácskozáson a megye 240 szakembere cse­rélt véleményt a mezőgazda­­sági termelés aktuális kér­déseiről. Gazdagodott a műkőgyártó részleg Már dolgoznak az új üzemcsarnokban A Debreceni Üvegipari Szövetkezet műkőgyártó részlegében tavaly kezdtek el építeni egy gyártócsarnokot. Az új üzem a szakmai mun­kák kivételével jórészt saját kivitelezésben épült. A szö­vetkezet tervei szerint a be­fejező (szakipari) munkák még az idén elkészülnek, s az új üzem elnyeri végleges formáját. A frissen épült műkőgyártó csarnokban a korábbinál jobb munkakörülmények kö­zött dolgozhatnak a szakem­berek, és a technológiai sor is áttekinthetőbbé, egyszerűbbé vált. Ma már nem lapáttal kell a műkő­anyag­ előkészítésének keverését végezni. A betonkeverő a sorozatgyártáshoz szükséges alapanyag összekeverésénél tesz jó szolgálatot (Fotó: Nagy Gábor) A Debreceni Akadémiai Bizottság 1982. évi díjazott pályamunkái A megyékben folyó tudo­mányos tevékenység hatéko­nyabbá tételére, a tudomány és gyakorlat kapcsolatának erősítésére részben saját anyagi erőkből, részben a ré­gió megyéiben levő tanácsok, intézmények és termelőüze­mek által rendelkezésre bo­csátott anyagi támogatások révén a DAB évenként meg­hirdeti a régióhoz tartozó há­rom megyében (Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár, Szolnok) a tudományos pályázatot. A DAB pályázati munkája öt­éves múltra tekint vissza. Ez alatt közel ötven dolgozat ér­kezett be, melyek között több jelentős, hasznosítható dol­gozat is van. Néhány kiad­vány formájában is megje­lent már. 1982-ben tizennégy dolgozatot bíráltak az illeté­kesek : öt orvostudományi, hat társadalomtudományi, két mezőgazdasági, egy dol­gozat pedig a fizikai tudomá­nyok területéről érkezett. A díjazottak: dr. Hernádi Zoltán—dr. Juhász Béla—dr. Lampé László (Debrecen, DOTE, Női Klinika). Retros­pektív tanulmány a DOTE Női Klinikáján 1962—1978. között gyógyított I. stádiumú ovariumcarcinomás betegek­ről; dr. Kolozsvári Mária (Debrecen, KLTE szocioló­giai csoport): A Kossuth La­jos Tudományegyetemen dol­gozó fiatal diplomások hely­zete, munkája és közéleti­ te­vékenysége; Németh Gyula (Tiszaföldvár, Gimnázium, középiskolai tanár): Környe­zeti alfa-radioaktivitás-vizs­gálatok; Orsi Julianna (Kar­cag, Győrffy István Mú­zeum): Egy nagykun város társadalomszervezete a XVIII—XX. században; dr. Szenszky Valéria—dr. Kozma László—dr. Balázs Csaba (Debrecen, Megyei Kórház): Matematikai módszerek al­kalmazása a HLA antigének és betegségek kapcsolatának kutatásában, modellként vá­lasztva a Basedow-kórt; dr. Szabó Judit—dr. Nosztray Klára (Debrecen, DOTE Gyógyszertani Intézet): A szívmiozin ATP-áz aktivitá­sának tanulmányozása izo­­protenol kezeléssel és tiroxin kezeléssel létrehozott szívhi­­pertróf­iákban; dr. Székely Pálma (Debrecen, Ladler Je­nő Szakközépiskola); Az is­kolai könyvtár hatásrendsze­re a nevelői munkára; dr. Szilágyi Ferenc (Debrecen, KLTE magyar irodalomtör­téneti tanszék); Debrecen szellemi erőtere — Bevezetés Csokonai költői pályájához; dr. Tanyi János—dr. Czirják László—dr. Hortobágyi Eleo­nóra (Debrecen, Állategész­ségügyi Intézet — Nádudvar, Vörös Csillag Tsz): A puly­kák szalmonellózisairól; dr. Tóth Tibor (Szolnok, Me­gyei Kórház): Vírus-naphro­­pathiak; Varga Júlia (Deb­recen, nyugdíjas főkönyvtá­ros) : Magyarország erdőgaz­dasága az 1873. évi bécsi vi­lágkiállításon. dr. Balajthy Béla (Berettyóújfalu, Városi Kórház): A parasuicidiumok problematikája.

Next