Hajdú-Bihari Napló, 1983. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-08 / 6. szám

üvegkiállítás a Vigadó Galériában A MEGDERMEDT PILLANAT Új és régi üvegek sora­koznak a Vigadó Galéria ki­állításának termeiben, hogy megváltoztassák az üvegről alkotott képünket. Okosítá­­sul a földszinten állították ki az üvegkészítés hajdani szerszámait, amelyek azt az egyetlen — vagy néhány — pillanatot vannak hivatva megállítani, amikor éppen megszilárdul az üveg olvasz­tott állapotából. Két hatal­mas tárló egyetlen tablóvá fogja össze a magyar és a világ üvegművészetének leg­szebb darabjait, amelyek itthon találhatók. A kataló­gusban pontos és szakszerű leírást kapunk az üveg mi­benlétéről, a különböző technikákról, a vegyszerek­ről, amellyel a színek varázs­lata létrehozható. A kiállítás: varázslat Egy szakma lépett elénk, bemu­tatva művészi arculatát. Iparművészeti felvonulás ez a javából. Van itt üvegpohár és üvegékszer, amelyről azt hinné az ember, hogy kőből faragták; van üvegdoboz és üvegszobor is; háztartási eszközök éppúgy, mint kis­plasztikáik. De haladjunk sorjában. Pohárban igazán alig le­het újat hozni. Mégis figye­lemre méltóan szép darabo­kat talállunk Kiszely Katalin munkái között. Az asztali edényeinknél általában he­lyénvaló a „családtervezés", hiszen szép díszei az asztal­nak a méreteiben különböző, harmóniájában hasonló po­harak, tányérok, tálak. Ko­vács Júlia még ezeknél is hétköznapibb edénycsalád­dal jelentkezett: az úgyne­vezett jénai edényei, tartó­dobozkái mellett megjelent a citromfacsaró, az almaresze­lő is. És vajon születhet újítás táblaüveg-témában? Jege­­nyés János munkássága bi­zonyítja: igen! Az elterjedt és sablonos homályüveg, amelyet régen csak csillag­mintával, ma olykor hálós, máriaüveg-utánzatával talá­lunk az üzleti kínálatban, íme felcserélhető, szellemes, egyszerű, változatos, lépcső­zetes geometrikus motívu­mával. A lámpák között Hézi Ti­bor nemes formájú — a mé­cses fénykörét alapul vevő, villanykörtéhez hasonló — opálüveges, fémtalpazatú ál­lólámpái a legszebbek. Sig­­mond Géza nemcsak lámpa­családjával, hanem mobil kisplasztikáival is felhívja magára a figyelmet. Horváth Márton vázákat mutat be szivárványos csil­logással, festői színeit sem szó, sem fotó nem tudja visszaadni. Ékszerei, kék-fe­hér vagy fémes csillogású kalárisai igazi népi ízű, mo­dern öltözködési díszek. Ugyancsak ékszereket mutat be Gonzálesz Gábor: fémes, szürkés, feketés ál­kövek ezek, a tört grafithoz, a palá­hoz hasonlók. Nemes anyag­hoz méltó az elegáns forma. Rénes György a tiszta, át­tetsző üveg plasztikus meg­formálásában jeleskedik. Üvegtömbbe zárt cseppjei az üvegbe dermedt pillanat örökkévalóságát sugallják. Buczkó György az üveglapok vágásával, összeragasztásá­­val hoz létre zöldes-áttetsző üvegszobrot — ez már igazi kisplasztika —, de ad egy fricskát is a műtárgy-üveg­nek : barna üvegből fest­ményt formáz, s hogy a lát­vány teljessége ne szenved­jen csorbát, az ugyancsak üvegkeretet be is aranyoz­za. Bohus Zoltán ragasztott, csiszolt síküveg-plasztikája mélységes mély teret ábrá­zol 34X21 centiméteren. Van tehát említésre méltó, van ötlet rengeteg az üveg­tervezők munkáiban. Kér­dés, hogy mindezt hol kama­toztatják. Az alkotók egy része sza­badfoglalkozású. Terveznek szállóba üvegablakot, bejára­ti ajtót és üvegfalat, lám­pákat és asztali edényeket. Másik részük az iparban dolgozik, nagyipari tervező­ként, designerként, Parádon és Ajkán, Salgótarjánban és Miskolcon. Ám az üzletek­ben mégis az ormótlan po­hár a sláger, a virágdíszes, autómatricás. Ritka ese­mény, ha Németh Magda egy-egy sorozatban gyártott tányéregyüttese eljut a vá­sárlóhoz. A kiállításról hiányzik az üzletben túlsúlyban levő agyondíszített üvegholmi. Szerencsére. Ez a kiállítás legnagyobb erénye. T. A. Vida Zsuzsa üvegvázái Részlet a kiállításról Mi kell a játékhoz? Egy biztos: nem mindig a pénz, a drága felszerelés, a nagy felhajtás a fontos. Többnyire elég egy kis hely, pár egyszerű eszköz és né­hány jókedvű játszópajtás A többi már magától megy, különösen télen, amikor amúgy is beszűkül a moz­gástér, jobban egymásra va­gyunk utalva a lakásban. Hogy valóban szórakoztató pihenéssel, vidám játékkal teljenek a napok, hogy elűz­zük minden elkótyavetyélt szabad­idő rémét, a kedv­rontó unalmat, különösen fontos az, hogy szeressünk és tudjunk játszani. Mi is kell a játékhoz? Például egy asztalterítő. Ha elakad a beszélgetés, meg­unjátok a magnó örökös nyaggatását, fogjatok egy térítőt, és ragadjátok meg a szélein. A feladat egyszerű, mindig az ellenkezőjét kell csinálni, annak, amit a já­tékvezető. Például, ha ő fel-, emeli a térítőt, akkor a töb­biek lejjebb engedik. Aki nem tudja követni a játék­vezetőt, az kiesik. A következő játékhoz csu­pán a jó megfigyelőkészség szükséges. Egyikőtök kimegy, a többi pedig kijelöli a tit­kos játékvezetőt. Ő az előb­bihez hasonlóan — különbö­ző mozdulatokat végez, ame­lyet a többiek természetesen utánoznak. A kintlevőnek, behívása után, azt kell majd kitalálni, hogy ki a mozgá­sok, tehát a játék titkos irá­nyítója. Ha jó szeme van, ju­talmat kap. Miután ismét ki­­küldtetek valakit, megegyez­tek abban, hogy kérdéseire valamilyen szisztéma szerint fogtok válaszolni. (Például mindenki az eggyel korábbi kérdésre.) Ez a játék logikai, kombinációs készséget felté­telez, különösen a kérdezőt illetően, de egyébként is könnyed, érdekes, kacagtató játéknak tűnik. A negyedik játékhoz csak önuralom kell. A társaság kettéválik, és az egyik cso­port tréfás megjegyzésekkel, mozdulatokkal, arcjátékkal stb. megpróbálja nevetésre bírni a másik csoportot. Az a nyertes, aki a legtovább meg tudja őrizni a komoly­ságát. Váltás után termé­szetesen fordul a sorrend. Végül a két győztes egymás között dönti el, ki érdeme­sült a „legkomolyabb” cím viselésére. Egy újabb játékhoz csupán néhány szék szükséges. Vá­lasszatok egy játékvezetőt, a székeket pedig rakjátok körbe úgy, hogy támlájuk befelé nézzen. Eggyel keve­sebb szék kell, mint ahá­­nyan vagytok. A játékvezető feladására kezdjetek körbe­járni a székek mentén. Adott jelre, aki tud, leül. Akinek nem jut szék, az természete­sen kiesik, és magával visz egy széket is. A játék addig tart, amíg az összes szék el nem fogy. Az utolsó székfog­laló jutalmat kap. Mivel úgysem árt időkö­zönként kimenni kicsit a szabadba, a következő játé­kot az udvaron vagy a kö­zeli parkban bonyolítsátok le. A fogó, a „sánta kacsa”, fél lábon ugrálva igyekszik megfogni valakit. Akit meg­fog, az a továbbiakban szin­tén „sánta kacsaként” tehát fél lábon kergeti a többit, így a „sánta kacsák”, azaz a fo­gók száma egyre nő. A moz­gásteret persze pontosan meg kell jelölni, nehogy túl­ságosan erőltető legyen a fél lábon való ugrálás. Utolsó játékjavaslatunk: egyikőtök fordítson hátat a társaságnak, a többiek adott jelre egy bizonyos távolság­ból futni kezdenek feléje. Amikor a hunyó visszafor­dul, mindenkinek nyomban mozdulatlanná kell válnia. Aki nem tud megállni, an­nak vissza kell menni a ki­induló vonalra. A játékot az nyeri, aki legelsőnek éri el a hunyót — vagyis, aki mindig időben meg tud állni, mert jók a reflexei. Lám csak­­ milyen köny­­nyen el lehet tölteni egy dél­utánt anélkül, hogy bármi­féle játékszert felhasználta­tok volna. Pedig a szobai játékok mellett a szabadban még több „alkalmi” játékot lehet rögtönözni minden kü­lönösebb játszóalkalmatosság nélkül. Amikor esik a hó, befagynak a vizek, a „játék­szer” valójában a földön he­ver, csak le kell hajolnod a földre hullott hóért, hogy hólabdát csinálj belőle, vagy hóembert építs. Csúszkálva jégkorongozni szinte min­denütt lehet, és csak egy­­egy bot, üres cipőpasztás do­boz kell hozzá. Mi kell tehát a játékhoz? Tulajdonképpen csak kedv, találékonyság és idő. A téli vakáció idején ezekben se­hol sem lehet hiány. — if — Szótöredék Egy kis számtan Az ábra négybetűs szótöredékeiből rakja­tok össze egy hatszor hat kockából álló négyzetet úgy, hogy a betűk összeolvasva Petőfi Sándor A magyar nemes című versé­nek két sorát adják. Hogy szól ez az idézet? Megfejtés: Nem írok, nem olvasok. / Én magyar ne­mes vagyok! írjátok be az ábra üres mezőibe a hiány­zó számokat úgy, hogy vízszintesen és füg­gőlegesen is a beírt eredményeket kapjátok. Megfejtés: * \ \ \=z—eXz + + : t = e: i + S : — + t = 9 : 8 X £ Szépségesen A téli hónapokban a szo­kásosnál több a szórakozási lehetőség (ünnepek, farsangi bálok, ünnepi rendezvények, színház, társas összejövete­lek), s ezeken a nők szépen szeretnének megjelenni. Az arcbőrt ajánlatos elő­készíteni az ünnepi alkalom­ra, mert szép bőrön jobban mutatnak a díszítő kozmeti­ka színei. Az egyik hatásos módszer a pakolás. Közis­mert a tejszínes banánpako­lás szépítő hatása, de kever­hetünk a tejszínhez tojássár­gáját, narancsot, almapépet, mirelit eper- vagy ősziba­rackpépet. A pakolást min­dig letisztított bőrre vigyük fel. Növelhetjük szépítő ha­tását, ha lepihenünk, amíg a pakolóanyag arcunkon van. Általános szabály: csak egészséges bőrt szabad fes­teni. A pattanásos, pörsené­­ses, sérült bőrt nem szabad kikészíteni, mert elfertőződ­het, s azért sem, mert fel­hívja a figyelmet azokra a bőrhibákra, amelyeket in­kább el kellene palástolni. Ezért a pattanásos bőr ke­zelését, a mitesszerek ki­nyomkodását legalább egy héttel előbb el kell végezni. Gyorsítja a gyógyulási fo­lyamatot, ha kamillateával borogatjuk az arcot, és kife­jezetten jó hatású a B-vita­­minokban gazdag élesztőpa­kolás, amelyet joghurttal keverjünk kenhető péppé. Segít a kvarcfénykezelés is. Az esti program előtt időt kell szakítanunk a készülő­désre. Fürdés után rövid időre pihenjünk le, tegyünk a szemre langyos kamilla­teás borogatást, az arcra nyugtató pakolást (tojásfe­hérje habjába keverjünk né­hány csepp citromot, és ken­jük fel). A lábakat felfris­síti a sósborszeszes bedör­­zsölés vagy a vizes kefe­masszázs. (Visszeres láb ese­tében nem szabad kefemasz­­százst végezni!) Az esti programhoz a sminkelést ülve végezzük, így nem fáradunk el, és nem leszünk türelmetlenek. Ügyeljünk arra, hogy elég fény legyen, mert csak meg­felelően világított tükör előtt láthatjuk az arcbőr szí­nezésének összhatását A sminkelésnél tartsuk be a következő sorrendet: ala­pozás, arcfestés, púderezés, a szemöldökív kihúzása, szemhéjak színezése, szem­pillák festése és a rúzsozás. Alapozáshoz a világos bő­rűek rózsaszín alapozót használjanak, amely optiku­san „megvilágítja” az arcot. Az alapozót vékony rétegben alkalmazzuk, mert ha vasta­gon kenjük fel, összegyűlik a ráncokban. Ha az arc ala­ki hibáját akarjuk korrigál­ni, egy sötétebb és egy vilá­gosabb árnyalatú alapozóra van szükség. A világos szín kiemeli, a sötétebb szín tompítja az arcrészeket Az arc színezése kor, egyéniség, öltözék, ízlés és alkalom szerint másképpen történik, de vannak általá­nos érvényű szabályok. Ilyen például a ruha színének és az arc dekorálásához hasz­nált színeknek az összhang­ja. Nem szabad például pi­ros ruhához zöld színű szem­héjfestékkel dekorálni a szem környékét. A fehér ru­hához minden szín illik, ilyenkor a sminkelés színei­nek összeválogatásánál a szem színéhez kell igazod­nunk. Általános szabály az is, hogy az ajakrúzs színének összhangban kell lenni a kö­römlakk színével. A kikészítésnél arra is ügyeljünk, hogy ne váljon az arcunk „kozmetikai ál­arc” jellegűvé, hanem tartsa meg egyéniségét amely min­denkinek legnagyobb szemé­lyi értéke. Idősebbek részére különösen ajánljuk a mér­téktartást. Bizonyos kor után nem előnyös a vörösre fes­tett köröm és a vérvörösre dekorált száj. A legújabb kikészítési di­vatot szemléletesen láthat­juk a tévében a bemondónő­kön, a színésznőkön, vagy moziban a színes filmeken. A kikészítés művészetét meg lehet tanulni, el lehet lesni. Csak nyitott szemmel kell járni. Arra azonban ügyel­jünk, hogy nem minden áll jól nekünk, ami egy másik nőn jól mutat. Nézzünk a tükörbe, és legyünk kritiku­sak önmagunkkal szemben. F. K. Élettársak Sokan vannak, akik az együttélés „lazább” formá­ját választják, élettársi kap­csolatot létesítenek. Az el­vált nőket a korábbi házas­ság érzelmi tapasztalatai késztethetik óvatosságra; vi­szonylag magas azoknak a száma, akiknek házassági köteléke még fennáll. Sokan vagyonnal rendelkeznek, nem kívánják gyermekeik örökségét egy újabb házas­társ özvegyi jogával terhel­ni. Az élettársi közösséggel kapcsolatban több jogi kér­dés felmerülhet. Nézzük, mi a helyzet a lakással, amely minden együttélés alapvető feltétele. Éppen ez az a terület, ame­lyen a legkevesebb segítséget kapják a felek az államtól. A házasság védelme éppen abban a jogpolitikában feje­ződik ki, hogy a lakáskiuta­lásban­­házasok részesülnek, élettársak nem. (Ezzel is há­zasságkötésre kíván serken­teni a jogalkotó.) A közös gyermeket nevelő élettárs a kapcsolat megszű­nése után sem kap olyan jogvédelmet, mint a volt há­zastárs. A közös gyermeket nevelő élettársat, mint kö­zeli hozzátartozót, a volt élettárs lakásában (tulajdo­nában vagy bérleményében) csak olyan védelem illeti meg, mint azt a volt házas­társat, aki a házastárs szü­leinek lakásában élt. A bér­lő vagy tulajdonos köteles számára külön bejáratú al­bérleti szobát vagy bérle­ményt biztosítani, arra azon­ban nincs lehetősége, hogy bent maradjon a volt közös lakásban. Az, hogy a lakás­jogi szabályok közeli hozzá­tartozónak minősítik az élet­társakat, egyben azt is je­lenti, hogy tagadják család­tagi minőségüket. Jár-e nőtartás a volt élet­társnak? A felelet egyértel­műen: nem. Ugyanis család­jogi törvényünk nem ismer sem nő-, sem férfitartást. Csak a házastársi tartás in­tézményét ismeri. Mi a helyzet az öröklés­sel? Az élettársak csak vég­rendelet alapján örökölnek egymás hagyatékából. Tehát ha nincs végrendelet, törvé­nyes örökösként nem jöhet­nek számításba. Viszont igazságtalan lenne kirekesz­­teni teljesen a vagyoni ja­vakból, hagyatéki hitelező­ként kell tehát kielégíteni az elhunyt után maradt va­gyonból. Az idős élettársakat — kü­lönösen a nőket — a korábbi joggyakorlat tartotta vissza sok esetben a házasságkötés­től. Az özvegyi nyugdíjat élvező nő ugyanis újabb há­zasságkötésével elveszítette özvegyi nyugdíját. Újabb szabályozás szerint a nyug­díjkorhatárt (55 évet) betöl­tött nők megtarthatják ko­rábban megszerzett özvegyi nyugdíjukat házasságkötés esetén is. Mi a helyzet a csak élet­társi viszonyban élő nőkkel? Tízévi együttélés után az­ élettárs is jogosult özvegyi nyugdíjra elhunyt élettársa után. Ha az együttélésükből gyermek is származott, már egyévi együttélés után is jogosultságot szereznek. A szociális kedvezmények és juttatások szempontjából nem tekinthetők egyedülál­lóknak az anyák, akiknek élet­társuk van. Ezért például nem kap családi pótlékot az egygyermekes házasságon kívül élő nő. A szülői felügyeleti jog tekintetében nem tesz kü­lönbséget a jog élettársak és házastársak között. Az élet­társak kapcsolata tele van bizonytalansági elemekkel. A gyengébb ezek között a keretek között alig kap vé­delmet. Dr. Kertész Éva HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1985. JANUÁR 9.13

Next