Hajdú-Bihari Napló, 1983. június (40. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-18 / 143. szám
A HETVENÉVES WEÖRES SÁNDOR KÖSZÖNTÉSE A hajdani csodagyerek, Szombathely szülöttje, akit a kis Vas megyei falu, Csönge dajkált, hetvenéves immár, s ma is csoda egy kissé, új meg új távlatot ad a magyar költészetnek. Nem egyszerűen hosszú életút áll mögötte, sokkal több annál; költői stíluskorszakok, izmusok sohasem ismert viharzása, kavargása, változása, amelyeket megért ugyan, de olyan módon, hogy csak megérintette, átalakítani azonban sohasem tudta; mindig saját magát építette konokul — egy szuverén költői világot. Első versei tizennégy éves korában jelentek meg 1932- től a Nyugat is rendszeresen közölte, úgy is tartja számon az irodalomtörténet, mint a Nyugat harmadik nemzedékének tagját. Nemzedéktársa, Sőtér István a következőképpen jellemezte a fiatal Weöres Sándor költészetét: „ ... a nagy rögtönzők, a játszva, bravúrosan nagyot teremtők fajtájából való, raffaellói, mozarti könnyedséggel versel, hogy mindaz a formai tv- Babits állítólag kijelentette, más és bravúr, amit kínok és harcok árán tett magáévá, Weöressel csaknem egy időben született... E rendkívüli formakészsége mellé fölényes képzelet és szenvedélyes gondolkodói hajlam járul”. Beleélő készsége, könnyed formateremtő képessége hajlamosította arra, hogy idegen költők verseit megszólaltassa magyarul; a ritka keleti ritmusokban írott szanszkrit költeményeket, Majakovszkijt, a cigány népdalokat egyforma bravúrral ültette át nyelvünkre. Az ötvenes években, amikor költőként nem lehetett jelen irodalmunkban, műfordítóként alkotott maradandót. Költészetét nem lehetett skatulyába szorítani: mindig más, és mindig azonos önmagával. Nevezték idealistának, irracionálisnak, öncélú formaművésznek — ő magát szociális indíttatású, közösségi költőnek tartja. Kétségtelen, hogy világképére hatottak a polgári filozófusok és a keleti kultúrák, a kínai, az indiai. A világmindenséget — benne az embert — teljes egységben látja, értelmét az érzékelhető valóság mögött kutatja. A létezés, az emberi élet magyarázatát ezért az ősi mítoszokban kereste, és saját művészi kísérleteiben is világmagyarázó igény működik — mindig humánus célok érdekében. „Átvilágítani és felrázni óhajtalak, hogy átrendezhesd magadat zárt, véges, egzisztenciális énedből nyitott, szociális, kozmikus, végtelen énné” —, írta 1964-ben, Tűzkút című kötetének előszavában. 1975-ben pedig, összegyűjtött munkáinak megjelenésekor, így fogalmazta meg költői célkitűzését: „Célom nem a gyönyörködtetés. Mást akarok: eleven áramot sugározni, melytől megrázkódik az ösztön, érzelem, ész, képzelet, szellem, az egész lény: ne csak az ember olvassa a verset, a vers is az embert”. A hetvenéves Weöres Sándor versei valóban olvassák az embert, azaz alakítják. Hetvenedik születésnapján mit kívánhatunk? Sugározza tovább eleven áramát! Gy. L. G. J. KOROTKEVICS: Amikor az egyik magyar barátom megállt a könyvszekrényem előtt, elcsodálkozott: — Mennyi értékes könyv! És mennyi ritkaság! E gyűjteményben bizonyára az egész élete benne van ... Igen. A könyvek nagy barátja vagyok. A magyar irodalom iránt még a harmincas években kezdtem érdeklődni. Fiatal szovjet államunkban sok külföldi szabadgondolkodó talált otthonra. Gyakran meséltek szülőföldjükről, az illegalitás nehéz éveiről, országuk munkásainak helyzetéről. Ebben a nemzetközi légkörben tanultam az egyik moszkvai technikumban. Képzésünk célja az volt, hogy az angol és a német nyelv elsajátítása után szakfordítóként elérhetővé tegyük szakembereink számára a nyugati műszaki és tudományos irodalmat. A két kötelező nyelv mellett fakultatív tárgyként eszperantót is tanultunk. Aztán egyszer magyar emigránsokkal hozott össze a sors. Ekkor még nagyon keveset tudtak oroszul, nehezen értettük meg egymást. Amikor az egyik moszkvai sétánkon kiderült, hogy ők is eszperantisták, egycsapásra minden megváltozott. Volt köztük egy kedves hölgy, akit mindenki Lizinek szólított. Egyszer megálltunk Puskin szobra előtt. Meséltem róla, aztán megkérdeztem, hogy, ismerik-e költészetét Magyarországon. — Hát persze — felelte Lázi, majd hozzátette: — A mi legnagyobb költőnk is Aleksandro volt, azaz Sándor — Petőfi Sándor. Szavalni kezdte az Egy gondolat bánt engemet c. versét, s olyan hévvel, átéléssel, hogy a nyelv ismerete nélkül is megsejtettem: csak a szabadságról szólhat. A vers zenéje és ritmusa is ezt sugallta. , *** Közel ötven évvel ezelőtt hallottam először Petőfiről. Élete és költészete annyira magával ragadott, hogy általa a magyar irodalom szerelmese lettem. Mihail Mihajlov kiváló forradalmár költőnk verseskötetében találtam egy Petőfi-fordítást, aztán Borisz Paszternák kötetében jelent meg három verse oroszul, végül Leonyid Pervomajszkij ukrán fordításaira is ráakadtam. Petőfi válogatott verseinek első kötete azonban csak 1946-ban jelent meg. A kötet húsz költeményét Nyikolaj Tyihinov, Dionyid Martinov és mások fordították. Kedvenc esti olvasmányomat a kislányom is megszerette, s a költő verseit az iskolában többször is szavalta. A Petőfi-válogatásról a Lityeraturnaja Gazetában megjelent recenziómat annak idején a Szabad Nép is közölte. Verseivel a 30-as években eszperantó fordításban is találkoztam. A Literatura Mondo (irodalmi világ) c. folyóiratban megjelent Kalocsay-fordítások növelték a magyar irodalom és az eszperantó iránti rokonszenvemet. Nehéz szavakkal kifejezni, milyen értéket jelent számomra a Libero kaj Amo (Szabadság és szerelem) c. kis eszperantó nyelvű kötet, amelyet 1970-ben kaptam a Magyar Eszperantó Szövetség akkori titkárától. Minden könyvemnek története van, kedves barátokat, ismerősöket idéznek. Hidas Antallal a Moszkvai Rádió magyar szerkesztőségében ismerkedtem meg, ahol együtt készítettük az irodalmi előadásokat. Itt mutatta be a még szerkesztés alatt levő antológiákat. Rajta keresztül ismerkedtem meg olyan szovjet költőkkel és műfordítókkal, mint Martinov, Csukovszkij, Jevik, Paszternák. A velük készített interjúim a magyar sajtóban is megjelentek. Nagyon érdekesnek tartom az Egri csillagok orosz fordítását, amely 1955-ben jelent meg. Hidas Antal felesége, Kun Ágnes nagy körültekintéssel ültette át az archaikus szavakat. Látogatta a múzeumokat, kikérte a szakemberek véleményét, így a törökök és a magyarok fegyverzetének leírása is tökéletesen sikerült. Úgy vélem, hogy Gárdonyinak ez a legjobb műve. Éveim és magyar könyveim ... Magyarország története három kötetben, Balassa József Magyar nyelve, Jókai A kőszívű ember fiai, A magyar költészet antológiája, Madách Az ember tragédiája oroszul és eszperantóul, Lebovics professzor könyve a Magyar Tanácsköztársaságról, Déry Tibor, Illyés Gyula, Ady Endre, József Attila, Radnóti Miklós, Darvas József műveinek válogatása ... Lesz, ami megszépíti nyugdíjaséveimet: könyveim barátokat, emlékeket, találkozásokat idéznek majd, s talán egy-két percre az idő évtizedeket őrlő fogaskerekeit is sikerül megállítanom. (Eszperantóból fordította: Salga Attila) ■f»* c_ MOHÉ MIHÁLY RAJZA 8 HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 19BS. JOHIUS 18. székelyhídi Ágoston : Nyilvánvalóan kegyesen leplező szándékú magyarázat, hogy az első emberpárt erőszakkal, nevezetesen éppen lángpallossal űzték volna ki a Paradicsomból. Bevallhatjuk végre, hogy Ádám és Éva saját vágyait követve hagyta el a boldog ártatlanság kertjét. Íme, a hiteles történet. Röviddel a világ teremtésének befejezése után, egyik fényessége a reggelen, az Úr trónjához hívatta, legkedvesebbik angyalát. — Elrendeljük, hogy ereszkedjél alá a Földre — jobbját parancsolóan előrenyújtotta. — Keresd meg és vedd szemügyre emberi teremtményeinket. • Tudni akarjuk, elégedettek-e magukkal és egymással. Légy okos és tapintatos, fürge és leleményes. Indulj hát, kedveltünk, és áldás kísérjen utadon! Az angyal némán fejet hajtott, széles és mégis kecses szárnyára kapva fölemelkedett a trón lépcsőjéről, a magasban hódoló kört tett, és kisuhant a mennyek palotájából. Örömmel vállalkozott bármilyen hosszú útra. Mindenben tökéletes és örökké fiatal lévén, jólesett próbára tennie szárnyának lankadatlan erejét, szemének átható élességét, szívének csorbíthatatlan bátorságát Gyorsan és könnyedén repült el most is a Nap mellett, az Uránusz alatt, a Vénusz fölött, és hamarosan a Szíriusz közelébe ért Megkerülve a mozdulatlan csillagot, mámoros kéjjel érintkezett a makulátlan világossággal és tisztasággal. Nyílegyenesen siklott aztán arra, ahol a pályáján keringő Föld kékes fénye játszott. Nemsokára megpillantotta a két emberi teremtményt a számukra kijelölt oázis közepén egy terebélyes eukaliptusz alatt — Ülnek az alsó felükön és mozgatják a végtagjaikat — állapította meg az angyal. Az izmosabbik és vaskosabbik teli szájjal eszik, a gyöngébbik és alacsonyabbik valami gyümölcsöt héjaz. Ezt és így csinálják, amióta ismerem őket. Sekélyes gondolataik a gyomor szükségletei körül forognak, cselekedeteik is ezeket a szükségleteket szolgálják. Testük durva szemük homályosan lát, fülük csak a dallamtalan és zajos beszédet fogja föl, szívükben szegényes és tompa érzelmek fészkelnek. Hogy nyomorúságukat észrevegyék, ahhoz pedig ostobák és tudatlanok. Panaszra tehát nincs okuk. Következésképpen elégedettek magukkal is, egymással is. És csúnyák, nagyon csúnyák! Lejjebb ereszkedett. — Kibírhatatlan szaguk van. A faggyú, a verejték, az elhasznált levegő, és, és ó, iszonyat, az ürülék és a vizelet bűze ez! Túlságosan közel jöttem hozzájuk. Meghallván a szárnycsapásokat, előbb Éva kapta föl a fejét. — Jaj! — síkői évre megrettenve és elkápráztatva az angyal szépségétől. — Milyen csodálatos férfi! Hatalmas és erős, mégis finom és arányos. Nyugodt és fenséges, de bizonyára szenvedélyes és kedves is. Isten ő és ember ő, a legkülönb és legvarázslatosabb — suttogta révülten. — Hátha leszáll. De jó lenne, ha miattam és hozzám, értem leereszkedne! Nézd, Fenségesem, kitárom a karomat, hívlak és várlak, nézd, eltölt egészen a csodálat és a vágy! Szolgálód leszek, ha akarod. Igen, parancsolj és akarj bármit, én alázatosan és boldogan engedelmeskedem. A légáramlás, amit a szárnycsapások keltettek, letört néhány száraz levelet és gallyat. Ádám bosszúsan nézett a feje fölé az eukaliptuszra. Úgy vette észre az angyalt. — Mi az? Ki vagy? Ki vagy? — kérdezte ismét megkövülten és elragadtatva. — Lehetséges, van, és ilyen tökéletes nő? Szólj. Szépséges, honnan érkeztél és mi végre — lassan föltápászkodott és távolabb lépdelt a fától, hogy jobban láthassa az angyalt. — De mit számít, hogy honnan és mi végre jöttél. Egyedül az fontos, hogy látlak, hogy mindjárt elérhetlek. Szépségesem, Mert az vagy! Hajad fényesebb a Napnál, szemed rejtelmesebb az éjszakánál, ajkad forróbb lehet a tűznél, tested illatosabb lehet a liliomnál. Kívánlak! Ádám és Éva egyszerre beszélt, olyan rajongó, esdeklő, emelkedett hangon, amilyen addig sosem fakadt a torkukból. Az angyal sem a szavak értelmét, sem a két emberi teremtmény futkosásának, hadonászásának, különös arcjátékának okát nem értette. — Ti, szegények, szerencsétlenek és gyámoltalanok — gondolta fennsőbbséggel és szánalommal —, féltek tőlem. De mintha szikrányit csodálni is tudnátok. Megérdemlitek ezért, hogy rátok mosolyogjak és búcsúzásul jobbommal fölmutassam az Úr jelét. — Rám mosolyogtál, nekem intettél, engem hívsz. Fenségesem? — Éva ámult gyönyörrel suttogott, és kezét a mellére szorította. — Kövesselek? Követlek, Szépségesem, és nem lesz előttem akadály! — Ádám ujjongva kiáltozott. Mindketten elindultak az angyal után, 13 pedig följebb emelkedett és irányt változtatott észak felé. Eddig még nem járt az óriási sivatag és a tengerig nyúló sziklás, bozótos földnyelv táján, ezért ÉRTSÜNK SZÓT! VAN-E FŰKASZÁLÁS? Kálmán Béla „Van-e szénakaszálás?” (Napló, 1983. VI. 4). cikkének megírására az adott okot, hogy Rózsa György, a Kapcsoltam tévéműsor játékmestere nem fogadta el helyesnek a szénakaszálást, mert nem a szénát, hanem a füvet kaszálják. Joggal rója meg Kálmán Béla az olyan okoskodókat, akik a nyelvben mindenképpen valamiféle közvetlen logikát keresnek. Megmagyarázza, a szénakaszálás kifejezésben a széna ún. eredménytárgy, mert a széna a fű kaszálásának, szárításának és gyűjtésének az eredménye. Példaként említi még a kapanyelet farag, ruhát szab szószerkezeteket. Elmondja azt is, hogy a Magyar Nyelvjárások Atlaszának anyaggyűjtésében részt vevén 120 faluban töltött 35 napot, míg a kérdőívek anyagát begyűjtötte. Egyetlen faluban sem hallotta,hogy bárki is „füvet kaszálni” ment volna, csak szénát kaszáltak. A füvet (nyúlnak, malacnak) sarlóval vágják, nem kaszálják. Elég lett volna a kérdés feladójának A Magyar Nyelv Értelmező Szótárának széna címszavát megnézte. Az 1. jelentés: Lekaszált, és szárítással tartósított fű .. . 1. a) Lekaszálatlan réti fű. Szénát kaszál ... Megvan a szénakaszálás címszó is .. . Jelentése: Fű lekaszálása szénának« ... Jómagam csak két helységre: Hajdúhadházra és Hajdúböszörményre hivatkozhatom, sok-sok év tapasztalata alapján. Ott nemcsak szénát, füvet is kaszálnak. Ehhez is elég megnézni az Értelmező szótár fű címszavát. Ott olvasható a Füvet kaszál példamondat, s ezt a példát említi a Kéziszótár is. Balassa: A magyar nyelv szótárában szintén ott a Füvet kaszál példa, és az Ormánság népe is kaszálja a füvet. Ekkora fijet se kaszáltam még életembe (Ormánsági szótár). A hajdúsági szántó-vető ember számára a fűnek van egy sajátos értelme: a rét, a kaszáló évenkénti első termése, első hozama. Kaszálják a füvet — annyit jelent, vágják a rét első gyapját, az anyát. Ebből az anyaszéna. A fű kaszálása a takarást (aratást) megelőző időszak egyik szorgos, nagy gonddal járó munkája: „Odakünn már, ugye, megért a kalász? Rét gyapja lenyírve, folyt a takarás. Boglyák tetejéről egy-egy suta gém Néz szét aratóknak vidám seregén.” (Arany János: Vásárban) A rét, a kaszáló második, esetleg harmadik termését, a sarját, amelyből a sarjúszéna lesz, jóval takarás után kaszálják. Szénakaszálás ez is, az is. A bükköny (bökönyös zab), a lucerna, a here kaszálása is belefér a szénakaszálás fogalmába. Logikai terminussal szólván a szénakaszálás nemi fogalom a fű, a sarjú, a bükköny, a lucerna, a lóhere kaszálásához, mint faji fogalmakhoz képest. Tehát van szénakaszálás és van fűkaszálás is. A fentebb már idézett mondathoz „A füvet (nyúlnak, malacnak) sarlóval vágják, nem kaszálják” még egy megjegyzés : a sarlóval (sarlóval) az én szűkebb hazámban aratnak, illetve arattak. Aratni annyi, mint sarlóval vágni. Az aratás ősi, a kaszát megelőző eszköze a sarló. Az arat igének ezt az ősi jelentését őrizte meg több vidék népnyelve. Még századunk elején is voltak olyan helyek hazánkban, ahol „arattak”, azaz sarlóval vágták a lányok és asszonyok az érett gabonát. A férfiak pedig kötözték és keresztbe rakták. Ennek az aratásnak nem volt hullája. Ilyen értelemben aratják az idősebbek ma is a hasznos veteményből: tengeriből, répából, káposztából a muhart, labodát, orsósarkot és más takarmányozásra alkalmas gizgazt. .. Kiss Sándor