Hajdú-Bihari Napló, 1984. február (41. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-01 / 26. szám

Szovjet felszólalás Stockholmban Az amerikai rakéták nyu­gat-európai telepítésével be­következett növekvő atomfe­nyegetés láttán a Szovjet­unió és a Varsói Szerződés többi tagállama a fontos kez­deményezéseket állítja a konferencia figyelmének kö­zéppontjába; az értekezlet atomfegyverrel rendelkező minden részt vevő állama vállaljon kötelezettséget, hogy elsőnek nem vet be atomfegyvert, egyezményben rögzítse, hogy nem alkalmaz katonai erőt, s fenntartja a békés kapcsolatokat. E ja­vaslatok megvalósítása meg­határozó jelentőségű lenne a bizalom európai méretű meg­szilárdításában -­ hangoz­tatta­­ Oleg Grinyevszkij nagykövet, a szovjet delegá­ció vezetője a bizalom- és biztonságerősítő intézkedé­sekkel, valamint a leszere­léssel foglalkozó stockholmi értekezleten. Keddi felszólalásában rá­mutatott: A NATO-tagálla­­mok e fontos fórumot nem azoknak a sürgető problé­máknak a megoldására hasz­nálják fel, amelyeknek a rendezése hozzájárulna az európai bizalom és biztonság megszilárdításához, hanem végeláthatatlan vitákat eről­tetnek lényegtelen technikai kérdésekről. Ezek sorában is az első helyen áll az úgyne­vezett átlátszóság kérdése: az Egyesült Államok és né­hány NATO-szövetségese felderítési céllal bepillantást akar nyerni más európai or­szágok védelmi intézkedé­seibe. Ha a konferenciát ilyen útra terelik, akkor Európában nagyobb lesz a bizalmatlanság és a gyanak­vás — mondotta. Szovjet-román tárgyalások Bukarest, 1984. január 31. (MTI) — A bukaresti látoga­táson tartózkodó szovjet párt- és kormányküldöttség Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a szovjet mi­nisztertanács első elnökhe­lyettese, külügyminiszter ve­zetésével kedden folytatta tárgyalásait a Nicolae Ceau­­sescu, az RKP KB főtitkára, államfő vezette román dele­gációval. Mindkét fél hasznosnak nevezte a megbeszéléseket, amelyeken kifejezésre jutott a szovjet—román kapcsola­tok továbbfejlesztésére irá­nyuló kölcsönös törekvés. A szovjet delegáció kedd délelőtt látogatást tett a bukaresti Augusztus 23. gyárban. Az egyes üzemré­szek megtekintése után nagygyűlést tartottak, ame­lyen Andrej Gromiko, vala­mint Gheorghe Oprea, az RKP KB PVB tagja, első mi­niszterelnök-helyettes mon­dott beszédet. Honecker és Trudeau megbeszélései A nemzetközi feszültség csökkentése, a fegyverkezési hajsza megállítása, a nuk­leáris háború veszélyének elhárítása volt a központi témája Erich Honecker és Pierre Elliot Trudeau keddi hivatalos tárgyalásainak. A kanadai kormányfő hét­főn este érkezett háromna­pos hivatalos látogatásra Berlinbe Erich Honeckernek, az NSZEP KB főtitkárának, az NDK Államtanácsa elnö­kének a meghívására. Trudeau több gyakorlati kezdeményezést javasol a kelet-nyugati dialógus fel­újítására. Kedden délelőtt Honecker és Trudeau először négy­­szemközti megbeszélést tar­tott, majd megkezdődtek a hivatalos tárgyalások, ame­lyek a délutáni órákban fe­jeződtek be. az európai béke és biztonság kérdései Interjú Louis van Geyttel, a Belga Kommunista Párt elnökével Brüsszel, 1984. január 31. KÉRDÉS: Hogyan látja ön a NATO rakétatelepíté­sének megkezdése után ki­alakult új helyzetet? Mi­lyen tennivalót lát ebben az új helyzetben a belgiu­mi békemozgalom, azon belül a Belga Kommunista Párt számára? VAN GEYT: Kétségtele­nül új és veszélyes szakasz­ba jutottunk azzal, hogy Nyugat-Európában meg­kezdődött a rakéták had­rendbe állítása és a tárgya­lások megszakadtak. A helyzet jóval nyugtalaní­tóbb, mint korábban volt: új atomfegyverek jelentek meg Nyugaton a Varsói Szerződés katonai válasz­­intézkedéseket foganatosít, a tárgyalások megszakad­tak vagy szünetelnek. A helyzet rossz, de mi­­— pártunk, a haladó erők Bel­giumban, a békemozgalom általában — úgy látjuk, azért nem jóvátehetetlenül és visszafordíthatatlanul. Egyrészt változatlanul hat és cselekvésre kész az a ha­talmas tömegmozgalom, amely Nyugat-Európában ellenzi az atomfegyverke­zést, a rakéták értelmetlen halmozását, és igyekszik gátat vetni ennek a folya­matnak. Másrészt sok or­szág kormányköreiben — NATO-országok, semlege­sek, szocialista országok egyaránt — keresik a mó­dot a nemzetközi légkör enyhítésére, a fegyverkezé­si és hidegháborús irányzat megfordítására. Ez nem könnyű, hiszen a Reagan­­kormányzat és az őt támo­gató erők itt Európában jelenleg nem ezen az úton járnak. Hadd utaljak azért rá: több NATO-ország­ (Görög­ország, Dánia) elutasította a rakétatelepítést, mások (például Spanyolország) cseppet sem rokonszenvez­nek vele, ismét mások (Hollandia, Belgium) még mindig halogatják, az ese­mények kedvezőbb fordula­tában bízva, befogadó dön­tésüket. Nálunk Belgium­ban ez egyértelműen a bé­kemozgalom hatása és eredménye. Végül jelentős politikai erők, mint a nyu­gatnémet SPD egyértel­műen a rakéták ellen fog­lalnak ma állást, holott ko­rábban támogatták a NA­­TO-határozatot. A másik oldalon, a Var­sói Szerződés országai ré­széről egyértelmű és vilá­gos az állásfoglalás, hogy a telepítési folyamat megállí­tását és visszafordítását akarják, s keresik a diplo­máciai lépések lehetőségét ehhez. Gondolok itt az önök országára, Magyaror­szágra is, amely számos magas szintű megbeszélést folytat nyugat-európai ve­zetőkkel. Szerintünk jó alkalom lehet jelentős békekezde­ményezésekre a stockholmi értekezlet, amely jelenleg az egyetlen tárgyalási fó­rum Kelet és Nyugat kö­zött. Nem helyettesítheti persze, hivatalosan elfoga­dott napirendjénél fogva, a megszakadt egyéb tárgya­lásokat, de lehetővé teszi az érintkezést és a légkör ja­vítását, ami segíthet abban, hogy a szovjet—amerikai párbeszéd folytatódhasson. Végül is a kis országok és a semleges országok kezde­ményezése segített kimoz­dítani a holtpontról ugyan­csak nehéz helyzetben a madridi tanácskozást is. Ez a példa is azt szemlélteti, hogy a kis országok tehet­nek valamit a párbeszéd folytathatósága érdekében, a kölcsönös bizalom növe­lésére. A stockholmi tanácsko­zás napirendjén hivatalosan szereplő bizalomerősítő in­tézkedéseket lehet továbbá szélesen is értelmezni, és közéjük iktatni olyan kez­deményezéseket is, mint újabb kötelezettségvállalá­sok (a meglevők mellett) az erőszakról, vagy az atom­fegyverek elsőként haszná­latáról való lemondásra, vagy atomfegyvermentes övezetek létesítése. Ez mind hozzájárulhat ahhoz, hogy idővel leszerelési intézke­désekre is sor kerüljön. Összegezve: ki kell tör­nünk a jelenlegi zsákutcá­ból, el kell érnünk az atom­fegyverek szintjének csök­kentését mindkét oldalon. Mi — a BKP — más pár­tokkal és szervezetekkel, így például a flamand ka­tolikus munkásszervezettel karöltve azon igyekszünk, hogy kormányunk és más NATO-országok halasszák el a további telepítéseket. Tehát mintegy fagyasszuk be a jelenlegi helyzetet, a Varsói Szerződés válaszin­tézkedéseit is beleértve. Iktassunk be egyfajta „gon­dolkodási szünetet”, amely végén esetleg új alapokon — mondjuk a hadászati és eurohadászati tárgyalások összevonásával, netán Tru­deau javaslatának megfe­lelően a brit és francia atomerő bekapcsolásával is — folytathatók a tárgyalá­sok. Megnyerhetőnek tartom e gondolatnak a belga és hol­land kormányt, de több semleges és el nem kötele­zett ország kormányát, sőt a Varsói Szerződés egyes országai is szerepet játsz­hatnak ebben diplomáciai tapogatózásokkal és előké­szítő munkával. Az enyhü­lésben érdekelt országok­nak és politikai erőknek segíteniük kell tehát, és ilyen értelemben lépünk fel mi is, a magunk lehető­ségei, keretei között. Belgiumban azon kell igyekeznünk, hogy a kor­mány formailag ne dönt­sön ezután sem a rakéták befogadásáról, nemzetközi síkon pedig lépjen fel a fent említett javaslatok ér­telmében, próbáljon egyen­getni a párbeszédet. Azt hiszem, az előttünk álló fél év alatt kell eredményt el­érnünk összehangolt erőfe­szítésekkel, mert utána a telepítések már túlságosan előrehaladhatnak. Hozzátenném, hogy a kormányok kezdeményezé­sei mellett nagy szerepet játszhatnak véleményem szerint a parlamentek kö­zötti kapcsolatok, találko­zók is, hiszen a parlamen­tekben mindenütt jelen vannak jelentős fegyver­kezés-ellenes erők. Így akár a belga és magyar parla­ment közötti érintkezésre, kapcsolatokra is gondolok. Nemkülönben az egyes tár­sadalmi szervezetek, béke­mozgalmi szervezetek kö­zötti kapcsolatokra, érint­kezésekre. Magyar Péter NH UAJDÜ-BIHARI NAPLÓ - 19B4, FKUKUAK 1.________ -** _ . _________LL __________________________________ i Jelentős eredményeket ért el a népgazdaság A Magyar Nemzeti Bank elnökének sajtótájékoztatója Tímár Mátyás, a Magyar Nemzeti Bank elnöke ked­den sajtótájékoztatót­ tartott a bank múlt évi munkájáról és idei feladatairól. Elmondta, hogy a csere­arányok romlása és az aszálykár ellenére tavaly je­lentős eredményeket ért el a magyar népgazdaság, s en­nek köszönhető, hogy nem­zetközi fizetési pozícióink javultak. A konvertibilis el­számolású áruforgalomban az előző évinél lényegesen nagyobb kiviteli többletet sikerült elérni, s jóllehet ez az aktívum a tervezettet nem érte el, a nettó adós­ság mérséklődött. Az ország nemzetközi hitelkapcsolatait is a javulás jellemezte. Gazdaságpolitikai erőfeszí­téseink sikerei alapot te­remtettek arra, hogy az ENSZ két nemzetközi pénz­ügyi intézményétől, a Nem­zetközi Valutaalaptól (IMF- től) és a Nemzetközi Újjá­építési és Fejlesztési Bank­tól (Világbanktól) hiteleket kérjünk és kapjunk. Az 1982 decemberi hitelmegál­lapodás alapján 1983-ban a Nemzetközi Valutaalaptól le­hívtunk mintegy 360 millió dollárt. 1983 első felében 200 millió dollár középlejá­ratú hitelt vettünk fel egy bankkonzorciumtól. Világ­banki tagság­unk révén a második félévben úgyneve­zett társfinanszírozás for­májában­­ 270 millió dol­lár hosszú lejáratú hitelt tudtunk felvenni két nem­zetközi bankkonzorciumtól. Különös jelentősége van an­nak, hogy ebben az ügylet­ben — hitelnyújtóként — maga a Világbank is részt vett, így 1983-ban — fizeté­si kötelezettségeink teljesí­tése mellett — likviditási helyzetünket is javítani tud­tuk, hitelképességünk nem­zetközi megítélése javult. A népgazdasági terv fő célja az idén is a belső és a külső egyensúlyi helyzet javítása, nemzetközi fizető­képességünk további szilár­dítása érdekében csökkente­ni kívánjuk az adósságállo­mányt. Ez konvertibilis el­számolású viszonylatban 700—800 millió dollár áru­forgalmi aktívum elérését teszi szükségessé. Mégpedig olyan körülmények között, amikor a múlt évi aszály áthúzódó hatása még érezhe­tő, s értékesítési lehetősé­geink érdemleges javulására sem számíthatunk. Rubeles-­­számolású viszonylatban az alapvető cél a kiegyenlített fizetési mérleg létrehozása. Tervezzük, hogy az idén is felveszünk kölcsönt a Világ­banktól, ezúttal ez a kölcsön a konvertibilis ,exportáru­­alapokat bővítő célokhoz és a szénhidrogén-programhoz kapcsolódna. Szintén a Vi­lágbankban való részvéte­lünkhöz kapcsolódik, hogy Bankinform néven a Magyar Nemzeti Bank új számítógé­pes szolgáltatást vezet be, amelynek keretében a vál­lalatok — szerény térítés mellett — megkapják a Vi­lágbank által finanszírozott létesítményekről beérkező mindazokat az információ­kat, amelyek a kölcsönnyúj­tás egyes fázisaihoz kapcso­lódnak, és hasznosak lehet­nek a rendszerben részt vevő magyar vállalatok számára a versenytárgyalásokra való sikeres felkészüléshez. Ezután arról szólt, hogy a kormány hitelpolitikájában az idén lényeges változások nem lesznek, a hitelszerzést változatlanul szigorú feltéte­lekhez kell kötni. A vállalati beruházások céljára rendelkezésre álló hitelkeret a múlt évihez ha­sonlóan —­22 milliárd forint A forgóeszköz-hitelezések elvei sem módosulnak 1984- ben. A készletgazdálkodás javításának fokozott ösztön­zésére azonban azok a ter­melőeszköz-, illetve külke­reskedelmi vállalatok, ame­lyek felesleges készleteket hasznosítás, értékesítés cél­jára más vállalatoktól­­át­vesznek, középlejáratú, a fejlesztési alap felhasználá­sa nélkül (vagyis az árbevé­telből) törleszthető hitelt kaphatnak. A hitel szabályozó szere­pének növelése érdekében a bank az év folyamán kidol­gozza a kereskedelmi hitel­nyújtás rendszerét, és javas­latot tesz annak bevezetésé­re. Ezután arról szólt, hogy a gazdaságirányítás intéz­ményrendszerének átalakítá­sával összefüggésben felve­tődött a pénzügyi intéz­ményrendszer továbbfejlesz­tése is. Az elgondolások a központi beavatkozás csök­kentését, a vállalati önálló­ságot, a piac, illetve a ver­seny szerepének növelését célozzák. Ehhez az szüksé­ges, hogy erősödjék a jegy­banki funkció és javuljon az üzleti banki tevékenység. Az utóbbi években létrejöttek pénzintézeti tevékenységet végző különféle kisebb szer­vezetek. Ezeket az MNB támogatja. Szükséges ugyan­akkor, hogy a jegybanki irá­nyítás és ellenőrzés az új intézményekre is kiterjed­jen. (MTI) Újabb hat sérültet hazaengedtek A Debrecen és Vá­­mospércs közötti úton történt autóbusz-sze­rencsétlenség sérültjei gondos orvosi ellátásban részesülnek a debreceni klinikákon. A hétfő dél­után még bent maradt huszonkét beteg közül január 31-én, kedden is­mét haza tudtak enged­ni hat beteget. Dr. Ba­lázs György, az I. számú Sebészeti Klinika igaz­gató professzora kedden arról tájékoztathatta la­punkat, hogy a négy életveszélyes sérült ál­lapota javult, bár a tel­jes életveszély nem múlt még el. KITÜNTETÉS: A polgári védelemben végzett tízéves munkájáért Honvédelmi Ér­demérem kitüntetésben ré­szesült Bényei Béla, az MSZMP Hajdú-Bihar me­gyei Bizottságának osztály­­vezetője. A kitüntetést ked­den délelőtt adták át. ÜDVÖZLŐ TÁVIRAT. Lázár György, a Miniszter­­tanács elnöke táviratban üd­vözölte Kang Szong Szant a Koreai Nép, Demokratikus Köztársaság­ Közigazgatási Tanácsának elnökévé történt kinevezése alkalmából. (MTI) Halálbüntetés helyett életfogytig tartó szabadságvesztés Jogerős ítélet Gombos Tibor ügyében 1984. január 31. — Kedden hirdetett jogerős ítéletet a Legfelsőbb Bíróság Gombos Tibor, debreceni lakos ügyé­ben: életfogytig tartó, fegy­­házban végrehajtandó sza­badságvesztésre változtatta azt a halálbüntetést, amelyet az első fokon eljárt Debre­ceni Megyei Bíróság szabott ki főbüntetésként azért, mert megölte a feleségét, hogy az Állami Biztosítótól fölve­gyen több mint 2 millió fo­rint életbiztosítási összeget. A Legfelsőbb Bíróság büntető tanácsa bűnösnek mondta ki Gombost, előre ki­­tervelten és nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntet­tében, valamint — e cselek­ményhez kapcsolódóan — az Állami Biztosító sérelmére folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett, különösen nagy kárt okozó csalás bűntetté­nek kísérletében. A főbünte­tés mellett a bíróság Gom­bost 10 évre eltiltotta a köz­ügyektől és részleges vagyon­elkobzást rendelt el. 1981 júliusában történt a bűncselekmény Lengyelor­szágban, ahová a Gombos házaspár két gyermekével utazott turistaútra. Kis erdei faluban sátoroztak egy pa­tak közelében, amelynek mintegy 2 méter széles med­rében 10—15 centiméteres volt a víz. Éjfél volt, ami­kor Gombos egy jókora ter­méskővel két alkalommal fejbe sújtotta a neki háttal álló feleségét úgy, hogy az megszédült, és arccal a patak­ba merült. Ekkor a víz alá nyomta az­ asszony arcát, hogy megfulladjon. A gyilkosságot követően azt a látszatot igye­kezett kelteni, hogy a nő is­meretlen okból elhagyta a sátrat, és ő már csak holtan találta meg a patakban. Ma­gyarországra hazaérkezése után mindenről hallgatott, életközösségre lépett egy fiatal nővel, a biztosítótól pedig — a feleségével közösen kötött életbiztosítási köt­vény alapján — kérte a több mint 2 millió forint kifize­tését. A Legfelsőbb Bíróság büntető tanácsa szakértői vé­lemények alapján és egyéb adatokat is figyelembe véve, tényként állapította meg: Gombosné halálát vízbeful­ladás okozta, s egyértelműen kizárt, hogy baleset történt volna, amint azt többféle­képpen előadott vallomásá­ban Gombos állítani igye­kezett. Ugyancsak beigazo­lódott, hogy öngyilkosságról vagy­­ esetleg szexuális motívumú bűncselekményről sem lehetett szó. A bíróság előtt Gombos többször változtatta meg vallomását, részben tagadott, de 8 alkalommal — igaz, az indokolását tekintve nyolc­féleképpen — beismerte, hogy ő ölte meg a feleségét. A különféle adatok — a bíró­sági értékelés szerint — az előre kiterveltséget bizonyí­tották, a biztosítótól köve­telt pénz pedig egyértelmű­en utal a nyereségvágyra. (MTI) Totóper a Legfelsőbb Bíróságon Kedden a Legfelsőbb Bí­róságon megkezdődött a má­sodfokú — tehát már jog­erős ítélettel záruló — tár­gyalás abban a fővárosi bűn­ügyben, amelyet (a Szekszár­­don elbírált, ugyanilyen ügy­höz hasonlóan) totóperként ismer a közvélemény. Mint ismeretes, az eset lé­nyege az volt, hogy a népes bűnszövetség tagjai különö­sen nagy kárt okozó csalás bűntettét követték el, sok vádlott folytatólagosan, rész­ben társtettesként, részben bűnsegédként. A totózó tár­saság tagjai játékosokat, ed­zőket, játékvezetőket bírtak rá kisebb-nagyobb összegek­kel, hogy az előre megbeszélt tippeknek megfelelően ala­kítsák egy-egy mérkőzés eredményét. Saját szerencsé­jük „irányításával” ilyenfor­mán több mint 26 millió fo­rint nyereményt vettek fel. A vádlottak padján most harmincan ülnek. A Főváro­si Bíróságon rájuk kiszabott ítéletek ellen — hat évig ter­jedő szabadságvesztés, va­gyonelkobzás, összesen 26 millió forint kártérítés és más kapcsolódó büntetések miatt — az ügyész vala­mennyi vádlott esetében sú­lyosbításért, a vádlottak és védőik mindegyike pedig enyhítésért fellebbezett. A Legfelsőbb Bíróság büntető tanácsa, várhatóan február közepéig tárgyalja az ügyet, s utána hirdeti ki a jogerős ítéletet. (MTI)

Next