Hajdú-Bihari Napló, 1984. április (41. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-07 / 82. szám

Magazin - Magazin - Magazin - Magazin - Magazin Hallottuk valahol — Harrym, szerintem nevetséges, hogy állandóan hor­dod az életmentő emlékérmedet csak azért, mert éle­tedben egyszer bátor voltál! — Furcsa, hogy éppen ez zavar, Rosi! A jegygyűrű­met is állandóan hordom!*** — Miért hoz mindig annyi prospektust az utazási irodából, Müller úr? Hiszen soha nem utazik sehova! — Szeretek azzal szórakozni, hogy kiszámítom, mennyi pénzt takarítok meg! *** Brunner úr egy alpesi túrán lezuhan a szikláról, de még jókor meg tud kapaszkodni egy kiszögellésben. Két óra múlva megmentik, és megkérdezik: — Hogyan tudott ilyen sokáig kitartani? — Nem probléma! Végül is mindennap villamoson járok a munkahelyemre! *«» — Drágám, ha feleségül jössz hozzám, a tenyeremen hordozlak! — Ez azt jelenti, hogy nincs autód? *»* — De Egon, az orvos megtiltotta, hogy étkezés köz­ben bort igyál! — Jó — akkor vidd el az ételt! **♦ Egy jótanács: aki az ördögöt a falra festi, annak nincs szüksége tapétára. Klimkóéknál éjszaka cseng a telefon. — Ki volt az? — kérdi az asszony, amikor férje le­teszi a kagylót — Valami környezetvédő! Azt akarta tudni, tiszta-e a levegő! • ** Péter felfújható csónakot visz a folyóhoz. Pál fi­gyelmezteti : — Péter, ezzel a csónakkal nem mehetsz a vízre, hiszen tele van lyukkal! — Na és? Ki nézi azt a víz alatt? »»■» A tanú méltóságteljesen lép a bíró elé és ünnepé­lyesen esküt tesz: — Esküszöm, hogy az igazat mondom, semmi mást, csak az igazat. — Akkor most mondja el nekünk amit tud! — Semmit — válaszolta becsületesen a tanú. *** — Mennyire lefogyott a felesége, szomszéd! — Igen, egy régi kínai diétának köszönheti. Már három hete nem eszik mást, csak tyúklevest. — Metélttel? — Nem, pálcikával. KAPOSI LEVENTE: összehúzza magán az agyonfakult kabátot, egyik kezét a szája elé teszi, s úgy suttogja a fülembe: — Nocsak, nocsak, hát maga is beállt a szerencse­­vadászok tömegébe? Zavartan hebegek. — Én, uram, már letet­tem róla — mondja. — Higgye el, hogy hülyeség az egész. Lehet, hogy nem is nyer soha senki, csak bele­teszik az újságba a népbo­­londítás miatt Pedig kár, mert úgyis bolondul a nép magától is. Szúrósan rám néz. — Tudja, hallottam olyanról, hogy az egész hó­napi fizetésén szelvényeket vásárolt, kitöltötte, s izga­tottan várta a pénzeket. S mindössze egy szerencsétlen kettes, ennyi lett az egész. De hát van, aki nem tud magán uralkodni. Mint a bolond, állandóan csak a számokon jár az esze, variál, okoskodik, és semmi. Soha semmi. Hallott a hajdúsági ügyvédről, uram? Hatalmas pénzeket vett fel, lehet hogy Megszokás... milliókat, és eljátszotta. Fantasztikus, uram, hogy egyesek mire képesek. Sem­mi önfegyelem, semmi önér­zet, csak a játék. Nem nézik magukat, a családot, borul­hat fel minden a világon, nekik csak a szelvény, a szám, a húzás a fontos. Újra közelhajol. — De én nem. Nem, uram. Annyira becsülöm a lottót, mint a fekete macskát, vagy a tarkalovat. Babonának tartom. Higgye el, nem is más, mint szemfényvesztés az egész. És csodálkozom, hogy sok értelmes ember még bedől ennek a hűhó­nak. Zsebéből előkaparja a go­lyóstollat, a szelvényeket, enerváltan húzgálja át a számokat. Aztán arcán vala­mi kimondhatatlan undorral odamegy a zöld ládikóhoz, és beejti a szelvényt. — De hát... — próbálok szóhoz jutni. Szigorúan néz nám. — Nehogy azt higgye, hogy egy pillanatig is hiszek benne. Csak hát a megszo­kás, a megszokás, uram ... AFORIZMÁK Nagy-Britanniában már alkalmasnak találják egy gép­kocsikonszern vezetésére azt, aki mint oxfordi vagy hambridge-i diák tagja volt az egyetem evezőscsapatának és idézni tudja Shakespeare-t. Vezetése ennek megfelelő. (George Hunter) *** Ha ki akarunk kerülni egy zsákutcából, elég bátraknak kell lennünk ahhoz, hogy végigjárjuk. (Jean-Paul Sartre) *** Nincs kifinomultabb bosszú, mint ha egy ellenszenves kortársunknak olyan sikeres könyvet ajándékozunk, ame­lyet utálunk. (Otto Preminger) *** Hawaiiban a tengerparton a hullámok egyharmad rész­ben vízből és kétharmad­­részben emberekből állnak. (Bob Hope) *** Egy állhatatlan nő sohasem egészen boldog, de sohasem lehet nagyon boldogtalan. (John Gay) *** A szakadatlan szabad idő jó fedőnév a­ pokol számára. (G. B. Shaw) *** Sohasem tér az ember saját esze alapján észre. (Montesquieu) WOLFGANG EBERT: Sorsa jó kezekben van — Kapcsolják, kérem, a szövetségi sajtó­és információs hivatal „megnyugtatási osz­tályát”. — Itt az osztály tanácsadója beszél. Ah, ismét ön az? Talán a legutóbbi gyógyszer nem segített? — Sajnos, nem. Meglehet, az ön számára érthetetlennek tűnik, de az első Pershing— 2­ k országunkba érkezéséig sokkal jobban éreztem magam. Most pedig doktor Dregger (A CDU—CSU-frakció elnöke a Bundestag­ban. — A ford.) nyugtatói, amelyek a „Moszkva csak az erőpolitikát ismeri el” re­cept alapján készültek, pont az ellenkező hatást teszik rám, egyáltalán nem tudok elaludni. — Azt a szert, amiről ön beszél, mint ár­talmasat már az összes patikából kivon­tuk ... Tehát önnek új gyógyszerre van szüksége. Várjon csak, rögtön megnézem a katalógust. Nem lennének megfelelők a Wömner-féle tabletták (Wömner, az NSZK hadügyminisztere. — A ford.), amelyek „Az oroszok gazdasága nem húzza sokáig” re­cept alapján készültek? Mindenesetre ez erős szer, és tartós hatást fejt ki. — Hogyan kell szedni? — A Wörner-tablettákat egyszerűen le kell nyelni. Van még egy preparátum, amit a mi főnökünk állított össze: a Bönisch-vak­­cina, amely „Az oroszok fenyegetéseit nem kell komolyan venni” recept alapján ké­szült — Nem lesz jó. Az intravénás gyógysze­rekre allergiás vagyok. Van esetleg valami hatékonyabb szere? — A Kohl-preparátumra gondol? Ez a „Moszkvának szüksége van a feszültség csökkentésére, és ezért visszatér a tárgyaló­­asztalhoz” recept alapján készült Pirulák formájában állítják elő, amelyeket reggel éhgyomorra kell bevenni. A pirulák édes­kések, és elolvadnak az ember szájában. — Na és ha ez sem használ? — Akkor nem marad más hátra, mint a bajor homeopatikus szer — a Strauss-tink­­túra, ami az „Aki nem fogadja el a rakétá­kat az Moszkva ügynöke” recept alapján készült. — Nekem a tinktúra túl erős. Már most kiütések lettek a testemen. — Úgy látszik, az ön természete rendkí­vül érzékeny módon reagál a félelemre — jegyezte meg együttérző hangon a tanács­adó. — De lehet, hogy elmúlik ez az állapot, ha mind a 108 Pershing—2-t betelepítik. Ta­lán közel lakik Mutlangenhez? (Amerikai katonai bázis, ahol már harckészültségbe helyezték az első Pershing—2 rakétákat. — A ford.) — Kétszázötven kilométerre. — Akkor egyszerűen nem értem, mi a baja. — Egyébként mit ajánlanak Mutlangen és környéke lakóinak? — Egyetlen tanácsunk: haladéktalanul adják el házaikat és telkeiket, amíg az áruk még normális szinten mozog. — Talán nekem is tudna adni valami jó tanácsot ? — Természetes. Próbálja meg bebeszélni­ magának, hogy sorsa Ronald Reagan erős, tapasztalt, nyugodt kezében van. (Die Zeit — Hamburg) (Zadomszky László fordítása) HENRI POURRAT: Egyszer egy szénégető el­indult Spanyolországba. Ta­lálkozott az úton két molnár­ral. Hárman mentek tovább. Egy kenyéren éltek. És mint­hogy a szénégetőnek volt a legtöbb elemózsiája, legin­kább ő cipelte az iszákot. De hosszas ám az út Spa­nyolországig! Még oda sem értek, már alig akadt egy kis elemózsia az iszák fenekén: csak egy kis liszt meg egy darabka túró. A két molnár, a két min­den hájjal megkent gazfic­kó, látta, hogy útitársuk együgyű ember, akit igen könnyen rá lehetne szedni. — Lepényt kéne sütni! — mondta az egyik molnár. — Csakhogy — tette hozzá a másik: — nagyon kicsiny­ke lesz az! — Ha háromfelé osztjuk, fűzte a komája —, alig jut belőle hármunknak vala­micske. Arra gondoltam, azé legyen a lepény, aki ma éj­szaka a legszebbet álmod­ja. A szénégető nem szólt rá semmit. Beesteledett. Egy tölgyfa alá telepedtek. A szénégető tüzet rakott, az egyik mol­nár vizet hozott a patakról, a másik megsütötte a le­pényt Amikor mindennel meg­voltak, lefeküdtek a fa alá aludni. A két molnár húzta a ló­bőrt, a szénégető hallgatta, hogyan horkolnak. A meleg lepény illata az orrába szállt. Fölkelt és mind meg­ette. Aztán újra lefeküdt és ő is elaludt. Reggel a két molnár fel­nyitotta a szemét. — Hallga csak, barátaim — mondta az egyik molnár —, elmesélem, hogy én mit álmodtam. Fölkapott két an­gyal, fölvitt az égbe, s lát­tam a poklot a magasból. A másik molnár is elme­sél­te az álmát: — Hohó, engem is fölka­pott ám két angyal! Csak­hogy engem a mennyország­ba vittek! Micsoda kerteket, micsoda virágokat láttam! Ekkor azonban észrevet­ték, hogy a szénégető még édesdeden alszik. Megráz­ták. — Hé — kiáltotta —, mi­nek vertetek föl? Éppen most álmodtam a legszeb­bet! — Pajtás — ébresztgették a molnárok —, azé a lepény, aki a legszebbet álmodta az éjjel. — Én nem tudom, hogy álmodtam-e — mondta a szénégető —, de ti elmente­tek poklot meg mennyor­szágot nézni, én meg ittma­radtam. Gondoltam, úgyse jöttök vissza, hát fölkeltem és megettem a lepényt. Győri László fordítása A két molnár meg a szénégető (FRANCIA MESE) VNT SPANIEL:A lakáscsere Maria Stepanova kinyitotta lakása ajtaját és kővé dermedt: az előszoba padlója felsú­rolva, az ajtókilincsek ragyogó tiszták, a tü­kör csillog, a hálószobából porszívó zúgása hallatszik. Nem tévesztette el véletlenül az emeletet, nem került egy idegen lakásba? Maria mindenesetre lassan résre nyitotta a szalon ajtaját — és észrevette, hogy a férje — éppen az ő élete párja, nem valaki másé — gondosan tisztogatja a szőnyeget! — Jarous! — kiáltotta álmélkodva. A férfi megfordult. Maria legszívesebben odafutott volna hozzá, hogy a nyakába borul­jon és összevissza csókolja. Nem tréfadolog: húszévi házaséletük alatt Jarous most elő­ször takarított. — Végre-valahára hazatipegtél! — rivallt rá Jarous, és nem engedte, hogy a felesége szóban is kifejezze elragadtatását. — Nosza, mosd el a reggeliről maradt edényt, de sza­porán, fényesítsd ki a csempét a fürdőszo­bában, és tisztítsd ki a kádat, én meg addig végzek a szőnyeggel, és megigazítom az ágyat a hálóban. De csipkedd magad — ke­vés az időnk. Fél hatkor itt lesznek. — De kicsodák? — kérdezte ijedten Maria. — Hát azok, akik válaszoltak a lakáscse­re-hirdetésemre. Hát már elfelejtetted? Jarous és Maria tizenöt év óta laktak itt, de most elhatározták, hogy közelebb költöz­nek a gyerekeikhez, meg a kedvenc unoká­ikhoz. Maria azonnal munkához látott. Villám­gyorsan teljesítette férje valamennyi utasí­tását. Öt óra huszonöt percet mutatott az óra, amikor leültek a konyhaasztalhoz. — Mit gondolsz, tetszeni fog nekik? — tu­dakolta félénken az asszony. Jarous még ki sem tudta nyitni a száját, amikor az előszo­bában megszólalt a csengő. — Milyen pontosak! — Jarous felkelt a székről, bátorítóan vállon veregette a felesé­gét, és kiment, hogy ajtót nyisson. — Igen — fuvolázta udvariasan az előszo­bában. — Mi hirdettünk az újságban. Fárad­janak beljebb, kérem. Mint látják, kétszoba­­konyhás a lakásunk, a ház kitűnő építésű, a beosztás nagyszerű, de mit is magyarázok — nézzék meg a saját szemükkel... Hol is kezdjem? Talán a fürdőszobában. Mint lát­hatják, a falakat világoskék csempe borítja, a padlót kellemes színárnyalatú linóleum ta­karja, meleg víz van mindennap. Ugyan, vízhiány nálunk sosincs! Maria, mondj már te is néhány szót! A W. C. mellette van. Nézzenek be: a kagyló rózsaszínű, ugyan­olyan árnyalatú, mint a fal, a tartály kifo­gástalanul működik. Az előszobát a minap tapétáztattuk ki... A tapéta mosható, német gyártmány. Itt faliszekrény is van, nagyon tágas. Erre szíveskedjenek! Ez itt a szalon, az ablakai nyugatra néznek, a nap délután süt ide, este pedig a loggiáról a csillagokban lehet gyönyörködni... A szobákat egy hó­napja festettük ki. Ez az ajtó a hálóba nyí­lik. Tessék! Ugye, gyönyörű! Erkély, csendes zajtalan mellékutca ... Itt olyan édesen lehet aludni, akár a mesében... Most erre tessék, a konyhába. A sarokban zománcozott moso­gató, itt a melegvízcsap. Kombinált tűzhely, edényszekrény. A falat itt is, mint látják, csempével burkoltuk be, bordószínű szegé­lye van... Ez itt meg az előszoba. Tudom, itt már voltak. Ez a bejárati ajtó. A lépcső­házban ott a liftajtó. Nyomják meg szépen a földszinti gombot. Nagyon örültünk a lá­togatásnak. Volt szerencsém .. . A külső ajtó nagy zajjal becsapódott, Ja­­rous pedig kimerülten a fogasnak támasz­kodott. Maria zavartan nézett a férjére. — Istenem, Jarous! Kidobtad őket?! — Ki én — erősítette meg Jarous. — Most jöttem rá, Maria, hogy csak egy hatókör ké­pes elcserélni egy ilyen pompás lakást! (Fordította: Gellért György) Bélyeg­gyűjtőknek Az ENSZ a jövő esztendőt hírközlési világévnek nyilvání­totta. Életünket alakítja a min­den oldalról érkező, sokszor el­lentétes információözön. Az Egyesült Nemzetek Szervezete már az emberi jogokról szóló ha­tározatában biztosította a táv­közlés szabadságát. A technikai eszközök hatóereje növekedése közepette a világév során szeret­nének rendet teremteni az infor­mációs rendszerek között. A kér­dés a posta hatáskörébe tartozik, ezért a világét gondolata majd­nem mindenütt bélyegen is sze­repelni fog. Az ENSZ postája már januárban négy címletből álló (2 dollár, 1—1 svájci frank, illetve osztrák schilling névérté­kű bélyeg) sorozaton jelképes ábrával azt a harmóniát fejezi ki, amelyet az információk ter­jesztésében el kellene érni. A Magyar Pesta erről a témáról blokkot és hétértékes sorozatot ad ki. TARKABARKA Anglia postája kedvezményt adott a levélíróknak. A postahi­vatalok most első ízben árusítot­tak bélyegeket a reájuk nyomta­tott névértéknél olcsóbban. E célra díszes kivitelű füzeteket készítettek, amelyekben 10—10 darab bélyeget helyeztek el a leggyakrabban használt címletek­ből. A 2,80 font névértékű cím­letet 2,50 fontért adták el. A bé­lyegek hátára kék karácsonyi csillagot nyomtattak, így a fila­­telisták új változathoz jutnak, il­letve úgy is mondhatjuk, hogy a gyűjtemény teljessége érdekében ezeket a címleteket meg kell vá­sárolni. Minden eddigit felülmúló kez­deményezés népszerűsíti a gyűj­tést az Egyesült Államokban. A posta olyan klubhálózatot szer­vezett, amely 1 millió diák föld­rajz és történelem tanítását bé­lyegek segítségével oldja meg. Az idő pénzt hoz. Százeszten­dős újság ad hírt arról, hogy New Yorkban egy tisztviselő ak­kor 25 évvel korábbi használat­lan bélyegekre lelt iratai között. Minden úgy zajlott le, mintha ma történt volna. A főposta visz­­szautasította a bélyegek kicseré­lését, de ajánlotta, hogy fordul­jon bélyegkereskedőhöz. A tiszt­viselő — az egykori Metropolitan Philatelist szerint — megfogadta tanácsát és 300 dollár nyere­ségre tett szert, ugyanis a régi bélyegek értéke időközben jóval meghaladta a névértéket. ÚJDONSÁGOK Angliában négyértékű sorozat hazai folyókban élő halakat mutatja be. Ezzel folytatják a korábbi állatkiadásokat és egy­ben megemlékeznek arról, hogy a horgászok első szakkönyve ép­pen 300 esztendeje látott napvi­lágot. Az új sorozaton lazac, csuka, pisztráng, sügér hasítja a vizet. Változik a díjszabás, új­­ már­ka névértékű bélyeggel egészül ki a finn forgalmi sorozat. Ezt a Címletet szélmalom képe díszíti. A múlt században fából épült malmok északi rokonunknál is csak ipari emlékek, utoljára 30 éve őröltet­ lisztet bennük. A téli olimpiát Szarajevóban rendezték. Népszerűsítésére a jugoszláv posta négyértékű soro­zatot adott ki, amelyet a rendező város jellegzetes épületeinek ké­pe díszít. HÍRKÖZLÉSI VILÁGÉV HAJPO-BIHARI NAPLÓ - 1­4. APRHI8 7. DÍJ

Next