Hajdú-Bihari Napló, 1984. április (41. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-07 / 82. szám

TUDOMÁNY HELYTÖRTÉNET TUDOMÁNY TUDOMÁNY HELYTÖRTÉNET - TUDOMÁNY A Kis-Balaton ma és holnap Kerekaszta­l-beszélgetés A Balaton védelmével fog­lalkozó 2003/1983-as kor­mányhatározat több fontos kérdésben döntött, szabályo­zott. Az állattartástól az épí­tési tilalomig, a szennyvíz­­tisztítástól a meliorációig gyakorlati intézkedések születtek. A szemmel legjob­ban kísérhető változás azon­ban a Kis-Balaton környékén történik: helyreállítják a régi lápvilágot, amelynek víztisz­tító hatása sokat jelent majd. Erről beszélgettünk az MTA Talajtani és Agrokémiai Ku­tatóintézetében dr. Várallyay Györggyel, az intézet igaz­gatójával, dr. Zilahy Péter osztályvezető-helyettessel, dr. Molnár Endre tudományos munkatárssal, és a meghí­vott vendégekkel, dr. Máté Ferenccel, az Országos Kö­zéptávú Kutatási és Fejlesz­tési Terv Balaton-kutatási Programirodájának vezető­jével, valamint Szemes Im­rével, az Országos Környe­zet- és Természetvédelmi Hi­vatal természetvédelmi fő­osztályvezetőjével. — A múlt században „csa­polták meg” a Balatont a Festetichek és a környék más földbirtokosai, elvezetve a vízkészlet felét — mondja dr. Máté Ferenc —, az 1920- as években pedig a Zalát szorították a gátak közé, a Kis-Balaton lápvilágának ki­szárítása érdekében. . Az eredmény: a Zala közvetle­nül hozta minden hordalékát a Balatonba, és ma a Keszt­helyi-medence a tó legszeny­­nyezetteb vizű része lett. — A többé-kevésbé kiszá­radt lápvilág helyén viszont — teszik hozzá a talajtano­­sok —, valódi, jó termőtalaj nem alakult ki, a tőzegréte­get helyenként megpróbálták kitermelni, de azt sem túl sok sikerrel — tehát komo­lyabb, tartós gazdasági hasz­na nem volt a Zala szabá­lyozásának ... Dr. Máté Ferenc: — Ezért sem okoz különösebb gondot a Kis-Balaton helyreállítási programjának végrehajtása. Ez két ütemben történik. Az első ütemben mintegy 20 négyzetkilométeres tározót töltenek fel. Az építés 1982- ben kezdődött, a feltöltés még az idén megindul. A II. ütem 1987-re lesz készen. Ekkorra 70 négyzetkilométe­res lesz az újjászülető Kis- Balaton. Ez három és fél Ve­lencei-tónak megfelelő nagy­ságú terület. A két ütem munkálatainak összköltsége együtt meghaladja az egy­­milliárd forintot... — Három és fél Velencei­tó? Hiszen az hatalmas víz­felület ... — Nem vízfelület, leg­alábbis nem egybefüggő — igazítja ki dr. Zilahy Péter —, csak az első ütemben lesz helyenként egybefüggő a víz­tükör, de lassan ezt is be fogja nőni a nád és a többi vízinövény. Lápvilág lesz itt újra, helyenként vízfoltok­kal. A változások nyomon követésére lehetőség lesz. Megtörtént ugyanis a terület feltöltés előtti talajviszonyai­nak, természetes növényzeté­nek és állatvilágának részle­tes felmérése.­­ A tőzeges talaj és a ví­zinövények együtt segítenek a lebegő hordalékot megköt­ni, amely Keszthely mellett az iszapot képezi, és a kémiai szennyezéseket is abszorbeál­­ni — teszi hozzá dr. Molnár Endre. — Tehát a Zala befolyik majd egy lápos tározóba és onnan folyik a Balatonba? — Nem — magyarázza dr. Várallyay György. — A Zala a gátjai között marad, csak a felső szakaszán megnyitják a gátakat, kiengedik a víz jelentős részét a kazettáknak nevezett ülepítő-tisztító táro­zókba, és a lejtési viszonyok­nak megfelelően a víz saját áramlása révén a Balatontól nem messze egyesül újra a Zala medrében folyó többi vízmennyiséggel. Azaz: a gá­tak közötti Zala két oldalán lesz majd a tulajdonképpeni Kis-Balaton. — És, ha hirtelen, véletle­nül nagyobb mennyiségű szennyezőanyag jutna a Za­lába? Szemes Imre: — Bár ez a vízügyisek témája, elmond­hatjuk: ilyen esetben zárózsi­­lippel az első ütemben kép­ződő kazetta 1—2 hétig, a második ütem után a Kis- Balaton 1—2 hónapig képes visszatartani a Zala vizét, amely közben megtisztul. Dr. Máté Ferenc: — De szerencsére ez nem gyakor­lati kérdés, mert a Zalára nem a hirtelen szennyezés­hullámok, hanem az állandó, egyenletes szennyezésterhe­lés a jellemző. — Segít mindez a Balaton eliszaposodásának meggáto­lásában is? — Természetesen — vála­szolja dr. Máté Ferenc —, hi­szen a 70 négyzetkilométer­nyi Kis-Balaton a Zala évi 15—20 ezer köbméternyi le­begő hordalékát is felfogja majd... — A mostani Kis-Balaton természetvédelmi terület. Ennek élővilágát nem ve­szélyezteti mindez? Szemes Imre: — Ez a szennyezés a növények és ál­latok számára táplálékjelle­­gű. A lápvilág területe is nő ezáltal, tehát csak nyernek vele. — Nem lenne érdemes a ritka lápi élővilágot mester­ségesen újratelepíteni? Szemes Imre: — Nem, mert elterjed az magától is, ha életkörülményei javul­nak, élettere nő. A lápi póc, a csík, a teknős most is él a kis védett területeken, innen szaporodik majd el. Termé­szetvédelmi szempontból kü­lönben is káros a mestersé­gesen nevelt és szaporított védett állomány. A termé­szetvédelmi terület egyébként növekszik, a mai 1400 hek­tárról 6—7000 hektárra. Itt üdülőövezet — egy kis parti sáv kivételével Balatonmo­­gyoród mellett — nem lesz, összefüggő víz nem lévén, vízisportokra sem lesz alkal­mas, horgászni, halászni is tilos lesz —, tehát egy hatal­mas, igazi rezervátum alakul majd ki. Ha túlszaporodik a hal, kétévenként egyszer a Balatoni Halgazdaság leha­lászhatja, de halat ide tele­píteni, azt etetni szintén ti­los lesz. — Sokan emlékeznek még a keszthelyi madárpusztulás­ra ... Dr. Máté Ferenc: — Ott egy félhektáros nyílt szenny­víztárolón, a városi tömény szennyvízen történt a baj. Itt 70 négyzetkilométerről, és az élővilágot nem károsító, in­kább tápláló „szennyezésről” van szó. — És a szúnyog? Nem lesz-e hatalmas szúnyogin­vázió bázisa az új Kis-Bala­ton? — A szúnyog élőhelye nö­vekszik ugyan, de nem olyan mértékben, hogy ez az üdü­lőövezetet veszélyeztesse. Az üdülőövezetben magában to­vábbra is lesz szúnyogirtás, a természetvédelmi területen viszont nem. Egyébként is az eddigi, lecsapolt, tőzeges te­rületen is megtermett annyi szúnyog, mint ezután, ebben sok változás nem lesz. — És a sokat emlegetett foszforszennyezés ? — Zömmel felveszi majd a Kis-Balaton. Ebben nagy szerepe lesz az ott kifejlődő nádasnak. Természetesen a nádat a Kis-Balatonon is le kell aratni, hogy a pusztuló növény ne termelje újra a foszforszennyezést — és az egészséges nádállomány fenntartásához ez is hozzá­tartozik. Az utolsó kérdés: és ha a Kis-Balaton is feltöltődik? Dr. Molnár Endre: — A kémiai szennyezés nem olyan összetételű és fokú, hogy a tőzeges talaj ne tud­ja évtizedeken át is megköt­ni. Dr. Máté Ferenc: — A le­begő hordalékot pedig kiszá­moltuk: 20 év alatt fél—egy centiméterrel tölti csak fel a felszínt akkora területen. Fél évszázadonként egy kotrás­sal ez is hosszú távra meg­oldható. Foglaljuk össze: A termé­szeti védettség miatt magát az új Kis-Balatont kevesek fogják csak látni. De ered­ményét, a Balaton vízminő­ségének javulása révén — már a következő évtizedben is — annál többen érzékel­hetjük majd. És ez a fő cél­ja a mostani munkáknak. Szatmári Jenő István Védekezés a zaj ellen A zaj okozta nagyothallás és süketség nagymérvű növekedése világszerte sok problémát jelent. Nagy zajjal járó munka­helyeken figyelembe kell venni az erre vo­natkozó védelmi rendelkezéseket, amelyek a zajforrás lehetséges szigetelésén kívül sze­mélyi védelmi eszközöket is előírnak. Ezek a következők: zajvédő dugók, kengyeles zajvédő fülkagylók, fej­védő sisakok és zaj­védő ruhák. A zajvédő dugók többnyire műanyagból vagy képlékeny masszából készülnek, ame­lyeket a hallójáratokba vagy a fülkagylóba helyeznek. Újabban formázott, kis furatok­kal ellátott füldugók is vannak, amelyek a zajban javítják a beszéd érthetőségét­.A for­mázott füldugóknál legalább három külön­böző nagyságra van szükség, hogy alkal­mazkodhassanak a különböző hallójáratok­hoz. Az alakítható füldugók közé tartoznak a zajvédő vatták (amelyek azonban csak ak­kor használhatók, ha gyúrható anyaggal vannak átitatva) és a képlékeny műanyag­masszák. A közönséges kötözővatta zajvé­delemre nem alkalmas. A kengyeles fülkagylókat többnyire a fej­re vagy nyakra erősítik. A kagyló biztos fel­­fekvésére tömítőgyűrű szolgál, amelynek alkalmazkodnia kell a fej alakjához, és ál­talában műanyaghabbal, folyadékkal vagy levegővel töltött műanyagburokból áll. Van­nak olyan zajvédő kagylók is, amelyek vé­dősisakon rögzíthetők. A védősisakok a fül­kagylókon kívül a fej jelentős részét fedik, és ezáltal csökkentik a csontvezetés útján történő hangátvitelt Minden munkahelyre és mindenki szé­piára egyaránt alkalmas zajvédő eszköz ma­­még nincs, ezért mindig több típus alkalma­zását kell mérlegelni. Lengyelországban — a képünkön látható módon — kísérleti méré­sekkel állapítják meg az egyes munkafolya­mok zajterhelését, és ezt követően jelölik ki a zajártalom elleni védekezés módját. (KS) Nemrég távozott az élők sorából Arany Sándor Kos­­suth-díjas egyetemi tanár, aki nemzetközileg is öregbí­tette a magyar tudomány hírnevét. Bár nem a város szülötte volt, életével, mun­kálkodásával Debrecenhez kötődött. 1899. március 4-én látta meg a napvilágot Mezőtúron, iparos család legidősebbje­ként. A család hamarosan Debrecenbe költözött. Az Eötvös utcai elemi iskola el­végzése után a főreálgimná­ziumban folytatta tanulmá­nyait. Tanárai között volt Kardos Albert és Oláh Gá­bor Az első világháború a frontra szólítja öccsével együtt, aki a harcokban nyomtalanul eltűnt, ő egy év katonáskodás után hazakerül. A József nádor Műegyetemre iratkozik be, ahol 1919— 1922 között végzi tanulmá­nyait és vegyészmérnöki ok­levelet szerez. Tanárai közül ki kell emelni Ilosvai Lajost, Zemplén Gézát. De legna­gyobb befolyást Sigmond Elek gyakorolja rá, aki ha­zánkban önálló tudományág­gá fejlesztette a mezőgazda­­sági talajtant. A fiatal, am­biciózus Arany Sándort már hallgatóként meghívja tan­székére, kisebb-nagyobb fel­adatokkal ellátva. Fantáziát látott benne .Sigmond Elek, atyai támogatása végigkí­sérte pályáján. Debrecenbe is az ő révén került, ajánlásá­val a Vegykísérleti Állomás­ra 1922-ben. A fővárosból el­kerülve sem szakadt meg kapcsolata egykori tanárával. 1926-ban megvédte egyetemi doktorátusát a műegyetemen. Még ezen esztendőben Rockefeller-ösztöndíjat nyert és egyidejűleg beválasztot­ták a Nemzetközi Talajtani Társaság tagjai közé. Sőt a szikes talajokkal foglalkozó albizottság titkára lett. Az Egyesült Államokban több mint egy évet töltött. Kali­forniában és Arizonában ta­nulmányozza a szikes talajo­kat. Tanulmányútjának bázi­sa a berkeley-i egyetem ri­­verside-i kísérleti telepe. Hazatérve, rövidesen újból útra kelt, 1928-ban Németor­szágba kerül, Bonnba. Ahol szintén egy évet tölt el, ta­nulmányozva a szikesedés folyamatát, összekapcsolva más egyéb talaj kémiai kérdés vizsgálatával, gazdasági főiskolai rendkívü­li, majd agrártudományi nyilvános rendes tanár kine­vezést nyert el. 1947-ben a Talajjavítások Miniszteri Bi­zottsága megbízta a Debre­ceni Mezőgazdasági Vegykí­sérleti Állomás talajtani osztályának a megszervezé­sével. Innen ment nyugdíjba 1962-ben, mint az OMMI Debrecen­ Talaj osztályának vezetője. Egyetemi státusából még 1949-ben nyugdíjazták. 1953-ban elnyeri a mező­­gazdasági tudományok kan­didátusa címet, majd a kö­vetkező évben akadémiai doktor lesz. Értekezésének témája: A szikes talaj és a víz mint a rizstermesztés té­nyezői. Tevékenyen kiveszi részét a tiszalöki vízlépcső előkészítő talajtani munká­lataiból. 1956 nyarán a Nem­zetközi Talajtani Társaság párizsi ülésén az MTA-t kép­viselte. 1957-ben miniszteri dicséret a része, majd a kö­vetkező évben megkapja a Kossuth-díjat. Egyúttal a Földművelésügyi Minisztéri­um Mezőgazdasági Tudo­mányos Tanácsának is tagja lett. 1968-ban a Munka Ér­demrend arany fokozatának tulajdonosa. Majd 1981-ben a Debreceni Agrártudományi Egyetem díszdoktori címmel ruházza föl. Magas kora le­­­hetővé teszi számára, hogy olyan ritka jubileumok ré­szese legyen, mint az arany­­diploma, vagy az arany dokto­ri fokozat. Élete utolsó elis­merését kapja, amikor 1983- ban Treitz Péter-emlékérem birtokosa lesz. Tudományos tevékenysé­gének zavartalanságát bizto­sítja a családi otthon. Herke Sándor leányát vette felesé­gül 1938-ban, amely házas­ságból három gyermek szü­letett. Herke Sándort is a magyar tudomány nagyjai közt tartjuk számon. Kutatásainak központja a Hortobágy Mint nyugdíjas, hosszú évekig tevékenyen dolgozik az OMMI szaktanácsadója­ként. Jóllehet az aktív mun­kától visszavonul, de szak­májától nem szakadt el. A komoly szakmai kérdések vizsgálatával eltöltött évek után érdeklődése áttevődik az emberi megismerés azon területeire, amelyre élete ko­rábbi szakaszában nem volt lehetőség. Irodalmi kalando­zásaiban sorra veszi a szép­­irodalom örökbecsű alkotá­sait, sőt mindazt, amit úgy érzett, hogy addig hiányzott életéből. Régi tanítványaival, munkatársaival szinte az utolsó pillanatig tartotta a kapcsolatot. Bár betegsége otthonához kötötte, szellemi frissesége töretlen maradt, a világra való nyitottsága nem halványult el. Mivel életének jó részét Debrecenben töltötte, szem­mel kísérte fejlődését, csino­­sodását. Szeme láttára vált Debrecen igazi nagyvárossá. A Hortobágy és vidéke is szí­véhez nőtt. Bejárta annak minden zegét-zugát, ismerte történetét. Személyes élmény fűzte a nagy pusztához, ahol sok napot, hetet töltött el tu­dományos terepvizsgálatai során. De ugyanez mondha­tó el a Tiszántúl ama részei­ről is, amely talajtani kuta­tásainak területét jelentette. Tudományos tevékenysége szervesen beilleszkedik abba az összképbe, amely oly sok nagynevű tudóst adott mind a hazai, mind a nemzetközi talajtani tudománynak. Arany Sándor talajtani ku­tatásainak középpontjában a Hortobágy állott, illetve a Tiszántúl északi része. Feke­te Zoltán majdnem három évtizeddel ezelőtt megjelent munkájában a következőket írja róla: „Ő készítette el a Hortobágy első, tudományos alapokon nyugvó talajtérké­pét és szikeseinek alapos tu­dományos feldolgozását. Fel­fedezte a feltalaj alatt húzó­dó tömött, meszes-gipszes agyagréteget, melyben a sók is elhelyezkednek, s mely a növénytermelést nagymérték­ben akadályozza. Kimutatta, hogy az összes só alapján egyedül nem lehet osztályoz­ni a szikeseket. Felhívta a figyelmet a szikesek altalaj­­viszonyainak fontosságára. Az elsők között mutatta ki a meszezéses szikjavítás ered­ményességét, felállítja a szi­kes állapotra számszerűen jellemző szikesedési hánya­dost. Kipróbálja hazai vi­szonylatban a ritkábban használt szik javító anyagok hatását. Megállapítja a talaj­javító szerek adagolási nor­máit. Foglalkozik a szikesek feltalajainak aciditási viszo­nyaival, ... a magnézium szerepével, ... szikeseink kétirányú fejlődésével, a sós altalaj vizekkel és a szikes­ségnek a búza minőségére való hatásával... Tőle szár­mazik az Arany-féle kötött­ségi szám . .. Megállapítja az üzemi talaj térképezés új rendszerét.” Tudományos vizsgálódásai­nak eredményeit mintegy száz dolgozatban, közlemény­ben és alapvetőnek tekintett könyvében, a szikes talaj és javítása című munkájában adta közre, amely utóbbi 1956-ban jelent meg. A Kísér­letügyi Közlemények, Mező­­gazdasági Kutatások, a Deb­receni Gazdasági Akadémia Évkönyvek, Tiszántúli Gaz­dák, az Agrártudományi Szemle, Agrokémia és Talaj­tan évfolyamaiban lelhetők fel tudományos tevékenysé­gének nyomai. A Sajó— Trümmer szerzőpáros által szerkesztett, A magyar szi­kesek című, 1934-ben megje­lent monográfiában ő írja meg a hortobágyi szikes ta­lajokról és a szikes talajok meszezése és digózása című fejezetet. A szikesekről szóló mo­nografikus összegzésében a következőket írja: „Ezt a könyvet több mint harminc esztendő kutató és nagy ré­szében oktató múltra vissza­tekintő munkásságom, az ezen idő alatt szerzett szak­mabeli ismereteim és gya­korlati tapasztalataim alap­ján a hazai és külföldi... el­méleti és gyakorlati ered­mények figyelembevételével és részbeni felhasználásával írtam. Azok részére írtam, akik a magyar földet szere­tik és a benne rejlő őserőt tanulás, továbbképzés, kuta­tás vagy a könyv által nyúj­tott útmutatás révén a gya­korlati termelésben értéke­síteni akarják.... Ha csak tört hányadát is sikerült e könyvvel a kitűzött célnak elérnem, meg leszek eléged­­ve ...” Surányi Béla A mezőgazdaság szolgálatában Arany Sándor élete és munkássága (1899-1984) 1968-ban a Munka Érdemrend arany rokosz­­ának átvételekor Oktatói és kutatói tevékenység 1929-ben került vissza Deb­recenbe, eredeti munkahe­lyére. 1931-ben a Tisza Ist­ván Tudományegyetem ma­gántanárrá nevezi­ ki, egyút­tal a Pallagi Gazdasági Aka­démia kémiai tanszékének is a vezetője, amely akkoriban főállása volt. Munkásságára felfigyelve több miniszteri dicséretet kap a Földműve­lésügyi Minisztérium részé­ről, elismerve ezzel is okta­tói és kutatói tevékenységét. 1941-ben a tudományegyetem nyilvános rendkívüli tanárrá nevezi ki, és két évvel később beválasztják az Országos Fel­sőoktatási Tanács tagjai kö­zé. A második világháború idején a szegedi egyetemen is oktat, mint meghívott elő­adó. A felszabadulás után a gazdasági akadémiák átszer­vezése kapcsán először mező­ HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ - 1864. APRILS 7. | '

Next