Hajdú-Bihari Napló, 1984. május (41. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-26 / 122. szám
TUDOMÁNY - HELYTÖRTÉNET - TUDOMÁNY - HELYTÖRTÉNET - TUDOMÁNY - HELYTÖRTÉNET Egy debreceni diákköltő a századfordulón: Kun Béla A politikus Kun Béláról van szó? Korántsem. Csupán nevük és nagyjából koruk egyezik. Az a Kun Béla, akiről itt szó lesz, 1878. november 3-án született Nagyváradon (apja vésztői ref. lelkész volt) és jogi tanulmányait Adyval egy időben kezdte és folytatta a debreceni Kollégium jogakadémiáján (1896). Tanulmányait befejezve a függetlenségi párti Kolozsvári Friss Ujság szerkesztője volt. (A lapnak 1905 tavaszán az akkor Kolozsváron jogászkodó Kun Béla is bátor hangú cikkírója lett.) 1903-tól Hódmezővásárhelyen tevékenykedett mint ügyvéd és politikus. A Függetlenségi Párt mellett tovább is kitartott 1916. január 10-től Károlyi-párti képviselő lett 1918-ig. A polgári forradalom idején Csongrád megye kormánybiztos főispánjaként működött. Mint a birtokos parasztság képviselője, szembe került a Szociáldemokratákkal, majd a Tanácsköztársasággal. Ezzel szemben Szegeden megalakult ellenforradalmi kormánynál keresett menedéket. 1954. május 12-én halt meg Hódmezővásárhelyen. Mint debreceni joghallgató, diákkora kezdetétől bekapcsolódott az ifjúság irodalmi, „politikai” tevékenységébe. A Debreceni Főiskolai Lapoknak (DFL) már 1896-tól, elsőéves korától „főmunkatársa” lett (két év múlva Ady is betölti ezt a szerepet), annak nyomtatott formában való megjelenésétől. 1897—98-ban pedig szerkesztője volt. Közben szavalatokkal, felolvasásokkal, versekkel szerepelt a Magyar Irodalmi Önképző Társaságban (MIÖT) is. Ekkor virágzott legjobban a hazafias ódák divatja, s Kun Béla a kollégium szinte minden ódapályázatán részt vett, azokat többnyire meg is nyerte, s versei megjelentek a DFL-ban, előadásra kerültek az ünnepélyeken. Már elsőévesként pályadíjat nyert Csokonai-ódájával, az ő ódáját szavalták 1896. október 6-án, 1897. március 15-én s az egy hét múlva tartott Kossuth-évfordulón. De ír még ugyanez évben Werbőczy-ódát és lendületes sorokban ünnepli a nagyváradi diákkongresszust (DFL. 39. évf.). íme, március 15-i ódájának egy versszaka (az utolsó): Oh, Nagy nap! Hősi tiszta győzedelmed Ezer tavasz múltán sem hamvad el! Idő árjában állsz, mint szírt, amelyet Háborgó tenger bősz tajtéka ver! Csatázzon ám földrengető morajjal A félvilág: ránk mosolyog a hajnal, Körültünk nem kísért az éjszaka: Van a magyarnak vezércsalaga! 1901-ben Vörösmarthy (!) ünneplésekor c. ódája jelent meg (DFL, 41. évf.). 1905-ben pedig, mikor a Kollégium ifjúsága új zászlót avatott a régi, elkobzott 48-as zászló helyett, s ez alkalomra a DFL is különszámot adott ki (45. évf., 16—17. sz.). Kun Béla ismét jelentkezett ünnepi ódájával. Tehát még mindig „nem tette le a lantot”. Kun Béla kollégiumi diákkorunkban messze megelőzte a tépelődő, tehetségével, körülményeivel vívódó Adyt. Ady egy önéletrajzírásában (Ujság, Kolozsvár, 1916. jan. 20.) maga is ezt írja róla: „Akkor a Kollégium hivatalos poétája Kun Béla volt, ma hódmezővásárhelyi függetlenségi képviselő s igen jó jambusai vannak”. De már debreceni újságíró korában egy tréfás írásában megemlékszik róla, imigyen: K(érdés) Ady Endre is poéta? F(elelet): Ő azt hiszi magáról s barátai meghagyják ebben a hitben. K.: Mi különbség van Ady Endre és Kun Béla között? F.: Ady Endre Kun Bélát, Kun Béla pedig Ady Endrét tartja rossz poétának. — Mindkettőnek igaza van. (összes prózai művek, I. 195.) Költői tevékenységét kolozsvári újságíró korában is folytatta. Az ő Rákóczi hamvai c. versét szavalták Kolozsvárt 1903. május 24-én, a város Rákóczi-ünnepén, s a költeményt röpirat formájában is terjesztették. Röviddel ezután pedig Deák-ódát írt és jelentet meg. (Az eszmei ellentét, ami a két vers között van, csak látszólagos. A kor cinizmusig menő liberalizmusa ennél élesebb ellentéteket is produkált.) De Kun Bélát nemcsak az ünnepi alkalmak, hazafias érzés indított versek írására, hanem — ami az ő korában természetes — a szerelem is. Ilyen pl. A gyászruhás kis szőke lány c. vers a DFL 40. évf.-ában (1898). De ez jóval ritkábban. Úgy látszik, ez nem „fizetett” olyan jól, mint az ódapályázatok. Szerelmes verseit — Dénes Sándor emlékezése szerint (közli Kovalovszki Miklós: Emlékezések Ady Endréről, I. 150. 1.) — egy Zádor Anna nevű előkelő debreceni lányhoz írta, akihez az emlékezés szerint egyszer Adyt is magával vitte. A verseken kívül, természetesen írt prózai cikkeket is a DFL-ban és később, íme: a „költő” képe, aki egy húron zenél, a kor közhelyeit mondogatja, annak szája, ízét elégíti ki, s mellette a lángelme Adyé, aki eleinte szinte félénk óvatossággal lép fel a géniusz „Illés szekerére”, melynek fényével aztán egész korát bevilágítja. Egyik főispán lett, a másik költő, Tóth Dénes Laktanya u. 42. Óriás hídrekorder Anglia keleti partja közelében, a Humber folyó torkolata fölött ível át a világ leghosszabb, 2220 méteres, 1410 méter középfesztávú függőhídja. Technikai csoda ez a javából, hirdetvén az embernek az anyagok feletti uralmát A hídóriás kéttagú főpillérei vasbeton szerkezetek. Az egyiket nyolc méter mélyre, szilárd krétarétegbe alapozták. A másik süllyesztett szekrényen nyugszik. Az előbbi pillértörzs 44 méter hosszú, 16 méter széles és 11,5 méter magas. Az utóbbi hossza 42 méter szélessége 11 méter, magassága 16 méter. A 28,5 méter széles hídpályát nagy szakítószilárdságú, különleges acélból készült függesztő huzalokkal rögzítették. A fő tartókábelek egyenként 15 ezer — 37 kábelszálban összefogott — huzalból állnak. (Külön e célra konstruált és legyártott célgéppel végezték az előállításukat.) E különleges kábeleknek kivételesen nagy súlyt kell tartaniuk, hiszen a hídpálya súlya 16 500 tonnát tesz ki! Képzeljük csak el, hogy ennek a szép ívű hídnak a tél fagyában és a nyár hőségében egyaránt szilárdan kell állnia, biztonsággal el kell látnia feladatát. A tervezőknek a tenger közelsége miatti erős szélre is gondolniuk kellett A szélsebességet a tengerszint felett öt méter magasságban másodpercenként 44 méter, pillérek csúcsán, 162 méter magasságban másodpercenként 66 méter értékkel vették figyelembe. (Ez utóbbi érték kb. óránkénti 240 kilométeres szélsebességnek felel meg, ami még orkán esetén is csak kivételesen fordulhat elő.) Képünkön: a gigantikushumberi hidat láthatjuk. (RS) Emlékezés a Veres utca 10. számú házra Amikor ez év május 4-én a Déri Múzeum előadótermében helyet foglaltam, hogy körülbelül 100 társammal együtt emlékezzem Györffy Istvánra és a debreceni Györffy István Kollégium megalakulására, nem gondoltam arra, hogy az ünnepség végén el fogjuk énekelni a „Fényes szelek” nemzedékének indulóját. De arra sem, hogy gondolatsort ébreszt bennem e találkozó és ünnepi ülés. Ezek a gondolatok visszarepültek az 1943-as évre és különösen emlékezetes helyre: a Veres utca 10. számú házra. Akkoriban fiatal tanárként a Református Gimnáziumban dolgoztam és mellékállásként a kollégium internátusának is felügyelő tanára voltam. Emlékezetem szerint már jól benne voltunk a tavaszban, amikor Balázs Béla barátom, akkor a Györffy Kollégium frissen megválasztott igazgatója, szót ejtett előttem is arról, hogy találkozó lesz a Veres utca 10. számú házban és azon a Györffy Kollégium ügyeiről esik szó. Hívott erre. Kissé haboztam, hiszen én a kollégium nevelője voltam, s mintha a találkozó célja és az én beosztásom nem fért volna össze. Mégis a részvétel mellett döntöttem, mert valami belső hang azt súgta: ott a helyed. Amikor odaértem, s megláttam a szerény, földszintes házikót, amely otthont adott több fiatal parasztszármazású egyetemi hallgatónak, önként ébredt fel bennem az összehasonlítás: a kollégium csodálatos épülete, ahol én dolgozom és ez a kis „viskó” mintha mégis azonos célt szolgálna: egy új értelmiség nevelését. Akkoriban új szelek lengedeztek a kollégium számomra sohasem komor, hanem mindig áhítattal nézett termeiben, folyosóin, duplum könyvtárában és az én szerény kis szobácskámban is, ahol egykor Arany János is dolgozgatott. Nem kevésbé a coetusokban, ahol felügyelni naponta bejártam diákjaim közé. Nem nagy társaság várt a Veres utca 10. szám alatt. Emlékszem Karácsony Sándor testes termetére, az elnöki tisztben és székben, Komlóssy Sándorra (ma pécsi egyetemi tanár), Kovács Ferencre, Forgách Józsefre, Marjai Mártonra s néhány fiatal kollégára, akiket nem ismertem, vagy ma már a nevük nem ötlik fel bennem. De szinte mindőjüknek volt valami kapcsolata azzal a kollégiummal, ahonnan én is jöttem. Karácsony professzorral akkor találkoztam először. Nem is gondolhattam arra, hogy majd öt év múlva, érettségi elnöke lesz annak az osztálynak, amelynek vezetését a gimnázium általam nagyra becsült igazgatója — dr. Kun Sándor — 1941-ben rám bízta. A szót Karácsony professzor vitte. Arról beszélt, hogy a Györffy Kollégium nehéz anyagi helyzetben van. Szükség lenne külső támogatókra. Arra kérte a jelenlevőket, hogy minden eszközzel próbálják az anyagi hátteret biztosítani. Az erről folyó beszélgetés kapcsán szólaltam meg én is és tettem ajánlatot arra, hogy szülővárosomban — Hajdúnánáson — próbálok a Györffy Kollégium és fiatal diákjai számára valamit összehozni. Mások hasonló értelemben vállaltak káplálási munkát. Így, ilyen előzmények után került sor arra, hogy én — a kollégium felügyelő tanára — egy másik kollégium, a györffystáb részére útra keltem, hogy beszéljek erről a kollégiumról, céljáról, helyzetéről és anyagi támogatást kérjek. A Hajdúnánáson akkoriban erőteljesen működő 48-as Függetlenségi Körben tartottam előadást, előkészítő megbeszélések után. Ma is élénken bennem van, hogy a kör egyik érdemes tagja, az igazi hajdú külsőt hordozó Kovács nevű parasztember annyit mondott: értettük a szót, s ami tőlünk telik, meg is tesszük. Az idők, a körülmények úgy alakultak, hogy ezt követően engem is behívtak katonának, s Szolnokon találtam magam dr. Pősze Lajos és Szűcs Lajos barátaimmal, akik mindketten a kollégium tanárai voltak. Hogy milyen lett a támogatás mértéke, lett-e egyáltalán, nem tudom. Én többet erről a kérdésről senkivel nem tudtam beszélni, közbeszólt a háború. De most emlékszem, s nyomatékosan mondom: a Györffy Kollégium diákjainak ügye, támogatása, nem maradt csupán Debrecen ügye, de kiterjedt — bármily csekély hatásfokkal — a megyére is, s így Hajdúnánásra is. S hogy ez így történhetett, én a Református Kollégiumban akkor uralkodó szellemre vezetem vissza, amelyben mélyen gyökerezett a népi értelmiség támogatásának nagy ügye. Nem véletlen, hogy amikor mi bekerültünk a Kollégium Tanárképző Intézetébe, dr. Péter Zoltán keze alá, akkor ott olyan, ma már elismert nevek voltak diákként találhatók, mint Balogh Elemér, akiről már utcát neveztek el Debrecenben, Fehér Lajos, a későbbi, a felszabadulás után, különösen 1956 októbere után magas párt- és állami tisztségeket betöltő kommunista forradalmár, s hadd említsek olyan kiváló tudóst is, mint Imre Samu, Balassa Iván, s sokan mások. Minket Péter Zoltán református világnézetre nevelt S ez a nevelés úgy hatott, hogy többen közülünk hamar megértettük, s magunkévá tettük a felszabadulás után a marxista világnézetet. Hát ilyen gondolatok örvény lettek, bennem azon a bizonyos emlékező ünnepi ülés alatt. Dr. Nábrádi Mihály Az intelligens robotok A számítástechnikának, korunk nagy tudományának napjainkban végbemenő erőteljes térhódításáról egyre gyakrabba hallhatunk és olvashatunk. Ezt a közérdekű témakört manapság sok szempontból vizsgálják. Ezúttal az intelligens robotok kerülnek reflektorfénybe. Az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézetének (SZTAKI) Robot- és Alakfelismerési Osztályán dr. Báthor Miklós osztályvezető és dr Siegler András tudományos munkatárs tájékoztatott az intelligens robotok fejlesztésével kapcsolatos feladatokról és lehetőségekről, valamint alkalmazási területeikről. A középtávú KGST robotprogramban Magyarország is részt vállal. Az OMFB, az Ipari Minisztérium és az Fejlesztés, alkalmazás A fejlesztéseket a mikroprocesszorok elterjedése tette lehetővé, s gyakorlatilag ezek alkalmazásáról van szó. A mai fejlett, intelligens robotok tehát számítógépet tartalmaznak. A számítógépes robotvezérlés pedig a számítógép robotba való integrálását jelenti. A fentebb említett szerződés keretében egyrészt dolgoztak a Mikroelektronikai Vállalat robotvezérlőinek és a SZTAKI alakfelismerő moduljának összekapcsolásával. Ez az alkfelismerő modul rövid időn belül ipari gyártásra alkalmassá válik. Másrészt a Bakony Művek és a SZTAKI közötti fejlesztési program során a szerelősorg-MTA közösen finanszírozza az intelligens robotok kutatását. Az e tárgyban kötött szerződés lényege az, hogy a SZTAKI a fejlesztést az iparral közösen végzi, és az eredményeket átveszi az ipar. Konkrétan ez azt jelenti, hogy a SZTAKI szakemberei nem robotokat konstruálnak, hanem meglevő robotokat látnak el intelligenciával. Emellett természetesen foglalkoznak robotvezérlési problémákkal is. Felvetődhet az olvasó részéről a jogos kérdés, tulajdonképpen mit értünk intelligens roboton? A robot környezetéhez való alkalmazkodó képességét jelenti az intelligencia, amely lehet vizuális alkalmazkodás, s lehet egyéb érzékelés, mechanikus, erőérzékelés vagy távolságérzékelés. Kát intelligenciával egészítik ki vizuális felismerés formájában. Intelligens segédberendezéseket — például adagoló, rendező, válogató, osztályozó berendezéseket — fejlesztenek ki, ugyanis a műveletek eddig mechanikus szétválasztással történtek. Tekintettel arra, hogy az alakfelismerés, a robotvezérlések a SZTAKI-ban már megbízhatóan működnek, várják az ipar jelentkezését. Milyen területen alkalmazhatók az intelligens robotok? Olyan munkahelyeken elsősorban, ahol a környezet ártalmas az emberre, így például az üzemekben, ahol szalagszerű festés történik vagy a textiliparban, a faiparban, az élelmiszeriparban, ahol alakfelismerő berendezésekre van szükség. A fogadókészség... Az intelligens robotok alkalmazásával kapcsolatban önkéntelenül felvetődik két igen fontos kérdés: az ipar részéről milyen érdeklődés mutatkozik a robotok iránt, továbbá mennyire biztosítja a munkafolyamatok robotosításához szükséges feltételeket az ipar? Az első kérdésre a válasz egyértelmű: az ipar részéről erőteljes az érdeklődés. Ismerik az eddig elért kutatási eredményeket, s így feltehetően az áttörés — új technikának és technológiának az alkalmazásával — rövid időn belül be fog következni. A második kérdésre a válasz már sokkal összetettebb. Ugyanis az iparnak mindehhez meg kell teremtenie a feltételeket. Biztosítania kell a rendet a tisztaságot, a technológiai fegyelmet S mindez nehéz feladat. Továbbá arról sem feledkezhetünk meg, hogy sok esetben az újtól való félelem, valamint a fejlesztési alap területén jelentkező problémák is meglehetősen akadályozhatják a munkafolyamatok robotosításával kapcsolatos törekvéseket. A fentiek ellenére bízhatunk abban, hogy a napjainkban lejátszódó robotosítási folyamatnak —, amely egyébként világjelenség — az ipar részéről egyre több követője lesz. Dr. Mérő Éva HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ - 1984. MAJUS 98.11