Hajdú-Bihari Napló, 1984. június (41. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-12 / 136. szám
Esztár csatlakozik Felszabadulásunk 40. évfordulójának megünneplésére szervezett akcióhoz Esztár 1944. október 18-án szabadult fel. Az évforduló méltó megünneplésére szeretnék meghívni a község lakóit és azokat is, akik innen származtak el. A településen már idáig is nagyon sok dolgot valósítottak meg társadalmi összefogással. Ezt a kipróbált utat kívánják folytatni a jövőben is, szoros együttműködésben a stabil gazdasági hátteret, biztos megélhetést nyújtó November 7. Termelőszövetkezettel, a Hazafias Népfront helyi szervezetével, a Pocsaj—Esztár nagyközségi közös Tanáccsal és Esztár tanácstagi csoportjával. A település arculata alaposan megváltozott az elmúlt 40 esztendő alatt. A nádtetős, vályogfalú lakások eltűntek, helyettük korszerű lakóházakból álló utcasorok alakultak ki. A község utcái szilárd burkolatot kaptak, van vezetékes ivóvíz, a közművelődést korszerű klubkönyvtár szolgálja, az oktatás — a régi iskolák felújítása után — korszerű körülmények között folyik. Nemrégiben orvosi rendelő épült, az alapellátást az elkészült korszerű ABC-áruház javította. A 40 éves évfordulón vehetik majd birtokba a község, idős lakói az öregek napközi otthonát, ugyanekkorra szeretné felújítani a nagyközségi közös tanács a November 7. Tsz segítségével az élelmiszerboltot. A felszabadulás 40. évfordulója alkalmából készülve az MSZMP XIII. kongresszusára is, dolgozzák ki a község távlati fejlesztési tervét, amelyben többek között szerepel a település szépítése, utcák, terek parkosítása, környezetszépítő akciók szervezése, táj- és természetvédelem. Megkülönböztetett helyet kap a közoktatás további korszerűsítése. Társadalmi öszszefogással központi fűtés és tornaterem létesítését tervezik az iskolában. A szabad idő kulturált, hasznos eltöltésére is nagy gondot szeretnének fordítani Esztáron. A község lakói sajátos helyzetükből adódóan elsősorban a szakmai ismeretek — kertészkedés, kisállattenyésztés — bővítésére kerül majd sor, agrárszakemberek bevonásával. A tervek között szerepel Esztár baráti körének megalakítása, szorosabb kapcsolatot kívánva létesíteni ezzel a községben élők és az innen elszármazottak között. Mindezzel a község gyarapítása, fejlesztése a cél. Széles körű megmozdulásokkal, különféle akciókkal a béke, a más népekkel való szolidaritás ügyét kívánják szolgálni Esztárban. Amint a Hazafias Népfront Országos Tanácsa felhívásához való csatlakozásukban írták: „Minden fórumon és közösségi alkalommal tudatosítjuk. Csak békében lehet élni és alkotni.” D. K. K. TÁROLNI VAGY VETNI? A BURGONYAHIÁNY OKAIRÓL A burgonyatermelés, -tárolás és -forgalmazás elmúlt évi és idei helyzetét már jó néhány állami, szövetkezeti szerv megtárgyalta. Amikor kiderült, hogy az országban kevés lesz a krumpli, még a tőkés import szűk csatornái is megnyíltak. A hiány miatt menet közben a kiskereskedők alaposan megemelték az árakat. A tárolást végző szövetkezeteknek, ÁFÉSZ-eknek pedig ugrásszerűen növekvő igényeket jeleztek a kereskedők. — Mi a helyzet Hajdú-Bihar megyében? — érdeklődtünk a megyei tanács kereskedelmi osztályán. Megtudtuk, hogy az elmúlt évi termésből az ÁFÉSZ-ek, a METEV, a nádudvari és a kábai termelőszövetkezetek tároltak télire. A múlt év végén 4900 tonna burgonya tárolását vállalta a tizenhét ÁFÉSZ, a két termelőszövetkezet, és ez a mennyiség elegendőnek mutatkozott. A lakosság részére történő értékesítést az állam pénzügyileg is támogatja. Kilogrammonként 75 fillér hozzájárulást kapnak a tárolást végző szervezetek, de csak az értékesítés után. A megyében az egyik legnagyobb tároló, forgalmazó szerv a Debrecen ellátásában is fontos szerepet játszó Derecskei ÁFÉSZ. Klement Lajos áruforgalmi főosztályvezetőtől a szövetkezet által tárolt burgonya menynyiségéről, minőségéről, a forgalmazás helyzetéről kértünk tájékoztatást. — A Derecskei ÁFÉSZ jelenleg is szállít a debreceni piacra és saját üzleteibe csomagolt óburgonyát. A kapacitás függvényében tudjuk csak az átválogatott, kicsomagolt burgonyát forgalmazni, s természetes, hogy elsősorban a lakosság igényeit szeretnénk kielégíteni. Ahogy növekedett a burgonyahiány, úgy észleltük az igények növekedését. Szerződéses kapcsolatban nem levő partnerek jelentkeztek, s több mázsás rendelések is befutottak onnan, ahová korábban napi 20—30 kilót szállítottunk. Így érthető, hogy az ÁFÉSZ elsősorban saját partnereit igyekszik kiszolgálni, s először a régi vevőknek szállítunk. Igyekszünk a közintézmények igényeit kielégíteni, s minden nap viszünk a piacra csomagolt burgonyát. Lehetséges, hogy délre elfogy, de másnap újra szállítunk. «♦« Az idei burgonyahiány okairól már sokféle magyarázat napvilágot látott. Kétségtelen : a burgonya jövedelmezőségének romlása néhány helyen arra ösztönözte a gazdaságokat, hogy a korábbinál kisebb területen foglalkozzanak krumplitermesztéssel. Ehhez társult még egy nem különösebben jó termés, s az, hogy a piaci helyzet változására reagálva jó néhány magántermelő, kiskereskedő nagyobb készletet rakott el télire. (Ez most jelent meg a piacon magas áron.) Amikor híre ment a burgonyahiánynak, s némi zavar mutatkozott a vetőburgonyaellátásban, a gazdaságok, a kistermelők egy része elvetette a tárolt burgonya bizonyos hányadát. Ezáltal még nagyobb lett a hiány, ami a szabad forgalomban tovább emelte az óburgonya árát. Megoldás csupán néhány nap múlva várható, amikor igazolódik a korán elvetett, eredetileg étkezési célra tárolt óburgonya körüli manipuláció eredménye: egyszerre nagyobb tömegű újburgonya piaci megjelenése várható. Remélhetőleg ez letöri az idei krumpli árait, s az alacsonyabb ár lehetővé teszi, hogy a közintézmények konyhái, a vendéglátóhelyek az eddiginél nagyobb mértékben étrendjükbe iktassák a burgonyát. Mindazonáltal a történtek utólagos vizsgálata mégsem célszerűtlen, hiszen a jelenlegi termelési, tárolási, forgalmazási rendben ugyanez jövőre is megismétlődhet. Az, hogy a megyében idén nem volt különösebben nagy hiány burgonyából, csupán a jó készletezésnek, s a rendszeres — bár az igényeknél kisebb — értékesítésnek köszönhető. H. L. ÚJFAJTA ÉPÜLETSZERKEZETEK HÁZÉPÍTŐKNEK A Beton- és Vasbetonipari Művek szentendrei gyárában francia licenc alapján egy újfajta, úgynevezett PPB típusú feszített vasbetongerenda próbagyártását kezdték el. Az üzemszerű termelésre az első negyedévben kerül sor. Az új terméket főleg a családi- és sorházépítők, valamint lakásfelújítók alkalmazhatják. KRÓNIKA A pálya vonzásában? Szerencsések azok, akik életüket boldog házasságban élhetik le az általuk választott hivatással, foglalkozással. Számomra mindig irigylésre méltó lelkesedéssel, felelősséggel beszélnek munkájukról — legyenek orvosprofesszorok, esztergályosok vagy földművelők Néhány hivatást, foglalkozást csak azért említettem, mert nincs szakmához, bértáblázathoz, egyebekhez kötve az, ki miben leli meg — a szó igazi értelmében vett — boldogulását. Nincs másról szó, mint — s ezért lehet végtelen széles a kör —, hogy az emberben bujkáló titokzatos erők valahogyan jól áttekinthető, megfogalmazható elhivatottsággá rendeződnek, s ez találkozik a külső körülményekkel, lehetőségekkel, a társadalom elvárásaival. Kicsit irigykedem is rájuk, mert tapasztalataim szerint valóban ritkák az ilyen harmonikus egésszé „összeálló” pályák. S ami irigykedésre késztet: ezek a nem túlságosan gyakori „találkozások” szülik a nagy eredményeket. Az elhivatottság, az örömmel, teljes erőbedobással végzett munka csodákat képes művelni. Olyan teljesítményeket eredményez, melyeket az utókor is méltán tisztel, s olyan hétköznapi eseteket, amelyekről talán senki sem tud. Ám ez utóbbiak is teljes emberré teszik művelőiket, még ha konkrétan nem is tudunk a szó köznapi értelmében vett nagy teljesítményeket a nevük mellé jegyezni. De kell-e annál nagyobb érték, mint ha valaki élethossziglan azt végezheti, amit valóban szeret, s a társadalom — amelybe beleértendő a legkisebb közösség, a család is — jó szívvel honorálja ezt-A „honorárium” is lehet persze sokféle. A hittel dolgozó tanárt őrzi tanítványa jó emlékezete, meglehet a pedagógus soha nem kapott semmiféle elismerést ezért. A munkást dicsérik el nem romló alkotásai, mégha talán csak egyedül ő tudja, ki készítette az alkatrészt. A példákat sorolhatnánk. Az ilyen embereket elsősorban saját maguk lelkiismerete „véleményezi", függetlenül mindenféle külső elismeréstől (amit általában szintén megkapnak). Ez a mérce, mert ők tudják a legjobban, hogy munkájukkal életük értelmét is minősítik. Ám sajnos meglehetősen ritkák az ilyen találkozások- S azt is megkockáztathatjuk, hogy korunk mindennapjai nemigen kedveznek a munkájával békés harmóniában élő emberek „kialakulásának”. Nem mintha társadalmunk általában nem valami ilyesmire törekedne. Csak hát a hétköznapi szorítások, a pillanatnyi érdekek — amelytől kevesen tudnak eltekinteni —, a munkamegosztás egyelőre átléphetetlen formái mind ellene szólnak. Az viszont talán mégsem tagadható, hogy a munkával, a választott vagy ránk akaszkodó pályával valamiféle minimális azonosulást, békés egymás mellett élést mindenkinek vállalni kellene. A kényszerből, unalommal, hidegen végzett munka éppoly kárt okoz művelőjének, mint a környezetnek. Lerombolja az egyént, kiégetté, fásulttá teszi, s előbb-utóbb hitelét veszti környezetében is. Dolgozni azonban mindenkinek kell, s az ideális megoldás megtalálása keveseknek adatik meg boldog osztályrészül. Hogy nagyobb legyen a körük, ahhoz, nagyobb összefüggésekben nézve a dolgot, olyan mértékű társadalmi fejlettségi szintre lenne szükségünk, amelyről ma még csak álmodozunk. Igaz, ezek a ma még álomnak bizonyuló elképzelések végül is egybeesnek társadalmi utunk irányával, még ha számos konkrét példa ellentmondani látszik. Kérdés azonban, hogy a választás előtt álló egyén tehet-e valamit? Egyáltalán léteznek-e a mai pályakezdők között „álmodozók”? Olyanok, akik hosszabb távú érvényesülésüket, lelki békéjüket csak azon a pályán tudják elképzelni, amelyet egyszer s mindenkorra megálmodtak maguknak. Mondom, nem hiszek abban, hogy az olykor „heroikusnak” tűnő vállalkozásoknak ebben a pillanatban tág terük lenne. Nagyon is meghatározott még az életutunk öröklött körülményeinknél fogva, s a „kitörés” korlátai meglehetősen erősek. Hogy kiből mi lesz, hogy a pálya megválasztásával a jó szívvel elvégzett munka örömét is meg tudja-e szerezni magának az egyén, nagyon is kínzó kérdés. Nagy terhet ró a pályakezdőre, s a társadalom felelős irányítóira is. A legtöbbünk, azt hiszem, alkalmazkodik a helyzethez. Érzi, nem egészen ezt szeretné csinálni — talán nem is tudja pontosan, hogy mit —, de végzi becsülettel, mert rábízták, s próbálja benne megkeresni a szépségeket, mert egyéni érdeke is ezt diktálja. Nem hiszem, hogy az ilyesmi megalkuvás lenne, inkább reális számvetés. S ha valaki tisztességgel végzi a nem túlságosan „szeretem” munkát, s közben álmai megvalósulásáról sem mondott le, az minden bizonnyal eléri a számára boldogabb végkifejletet. A kapuk — nagyon hiszem — nincsenek bezárva az egyéni érvényesülés előtt. Persze ez sokak szemében gyenge vigasz lehet. Mi tagadás, legtöbben azt szeretnénk, ha olyan könnyedén találnának egymásra egyéni vágyak és társadalmi szükségletek, mint ahogyan nem teszik. De lehet-e ez mentsvára a cinizmusnak, annak, hogy sok fiatal már a pályakezdés percében leszámol mindennel, mielőtt még igazán kipróbálta volna a lehetőségeket. Nem kellene-e azoknak, akik ezekben a napokban döntenek pályájukról, egy résnyi kiskaput is engedni jövőbeli vágyaiknak? Feltétlenül szükséges-e a realitást és az egyéni elképzeléseket olyan mereven szembeállítani egymással, hogy abból az egész életet megkeserítő kívül-, sőt szembenállás szülessék. Végül is azt hiszem, hogy a társadalom egyébként nem, túlságosan bő lehetőségeit az egyéni erőfeszítések is erősíthetik. Ezekben a hónapokban sokak állnak pályakezdés vagy éppen még pályaválasztás előtt. Társadal-mi boldogulásunk nem kis hányada múlik azon, milyen lehetőségeket tudunk számukra biztosítani. Ezek a keretek jobbára — sajnos — adottak, de jövőnk nem kis része függ attól is, maguk mennyire hajlandók a jobbára elkerülhetetlen kompromisszumokon keresztül törekedni arra a harmonikus találkozásra, amelyet néhány sorral fentebb próbáltam kifejteni. Megtalálni azt az embert és környezetet egyaránt gazdagító elhivatottságot, amelyet meglelni még jóval nehezebb időkben is volt némi mód. T. Szűcs József A feszített terv is teljesíthető ÚJRA BIZAKODNAK A TISZA MENTÉN A szokványos — mi újság van Egyeken? — kérdésre Tóth Máté, a Tiszatáj elnöke válaszolt. — Az eső visszaadta az optimizmusunkat, amely mármár nagyon is elveszőfélben volt. Az aranyat érő esőkből május hónapban 120 milliméter jutott a mi határunknak is. Az esős időszak előtt mi mindent elvetettünk: 1000 hektár kukoricát,800 hektár napraforgót. A 65 hektár dohánnyal is végeztünk május 31-re, így azután az eső minden növény fejlődését segítette. Az esők előtt aggasztó helyzetben volt a szövetkezet. A 3000 hektár kalászosból sajnos sok kipusztult télen, 300 hektáron újra kellett vetni a tavasz folyamán. A kalászos nemcsak területileg foglal el előkelő helyet, meghatározó szerepet játszik a szövetkezet életében az árbevétel, a nyereség szempontjából is. Ráadásul — ahogy Tóth Máté elmondta —, idén igen feszített tervet készítettek a kalászosokra, 18 százalékkal emelték a tervszámokat a tavalyihoz viszonyítva. Ez nem kis terhet jelent a szövetkezetnek. — Ehhez a tervhez valóban kellett a májusi eső — mondta az elnök —, de hozzátette: most viszont egyelőre elég is lenne... A lefolyástalan területeken itt-ott már vízfoltok láthatók. A szikes, erősen kötött talajok sajátja ez, nehezen eresztik át a vizet. E vízfoltok kárt még nem jelentenek. Jelenleg a tavasziak vegyszeres kezelése, sorművelése folyik a szövetkezetben, jó ütemben. Persze, ahogy a záporok, zivatarok ezt most lehetővé teszik. A kalászosokban a növényvédelmet is sikerült időben elvégezniük, úgy hogy jelenleg ott semmi gyomosodás, semmi fertőzöttség nem tapasztalható. A dohány gépi húzatása, kapálása az esők miatt viszont már megkésett Mindamellett hogy a májusi esőkre roppant nagy szükség volt, a szövetkezetben igyekeztek a sok csapadék káros következményeit kiküszöbölni. Nevezetesen a lucernabetakarítás hátrányt szenvedett, a lekaszált szálas takarmány egy része két-három hétig is renden feküdt a földeken. Többször kellett forgatni, s bizony e munkában a szövetkezeti gépeken kívül a hagyományos vasvillát is igénybe kellett venni. — Szerencsére most a lucernabetakarítás utolsó mozzanatait végezzük már — mondta az elnök — Igaz, hogy erre a munkára mozgósítottuk szinte az egész szövetkezeti tagságot, ennek rendeltünk alá minden gépet; a szállítók, a műhelyesek, a gépszerelők mind ezt a munkát végezték, így aztán legalább százan dolgoztak, napokig a lucernaföldeken. Nem kis tétel a szálas sem: 350 hektár az új vetésű lucernával együtt. Egyébként a határunk most már újra biztató. Ismét merjük remélni, hogy terveinket a téli, tavaszi aszály ellenére el tudjuk érni. Addig persze még sok minden történhet, de sok mindent lehet nekünk is tenni. Fontos feladat az üzemekben a takarmánybetakarítás. Képünkön zöldliicerna-vágás folyik HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ - 1984. JÚNIUS 11. m