Hajdú-Bihari Napló, 1984. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-01 / 179. szám
Szakmunkástanulók kedvezményes üdültetése Sokan nem tudják, hogy a szakmunkástanulók is részesülhetnek a SZOT-üdülés kedvezményéből. Tavaly már 182 ezer szakmunkástanuló szakszervezeti tagot tartottak nyilván az alapszervezetek. Közülük idén 15 ezren pihenhetnek a SZOT-üdülőkben. Ebben az esztendőben a beutalás szervezésében annyi változás történt, hogy a korábbi két balatoni szakmunkástanuló-üdülő, Bogláron és Lellén gyermekeket fogad, a sátoraljaújhelyi volt gyermeküdülő pedig a szakmunkástanulókat várja. A profilváltozást az indokolja, hogy így a gyerekek vízparti és a szakmunkástanulók hegyvidéki beutalását egyaránt bővíteni lehetett. A szakmunkástanuló-jegyek több mint fele a velencei és a balatonszemesi Eszpressz-táborokba, valamint a siófoki SZOT-üdülőbe érvényesek. A sátoraljaújhelyi üdülőben július 1. és augusztus 17. között négy csoportban, turnusonként 250 fiút és 200 leányt fogadnak. Az üdülő a város felett, zöldövezetben, festői környezetben, a Sátorhegyen létesült hétholdnyi területen. A táborban az orvosi ellátás állandó. Beton alapzatra épített nagyméretű faházakban, 16 ágyas szobákban helyezik el a fiatalokat A hálótermeket középen társalgó köti össze, ahol a hűvösebb időben a tanulók szórakozhatnak, esténként televíziót nézhetnek. Változatos a program, mindenki találhat kedvére valót A tanulók üdülésük alatt megismerhetik a város több mint 600 éves múltját, megtekintik a város legszebb műemlékét, a több mint 200 esztendeje épült egykori megyeháza barokk stílusú palotáját, amelynek erkélyéről Kossuth Lajos mondta első nyilvános beszédét. Emellett az itt üdülők ellátogatnak a híres botanikus kertbe, a Bodrog-parti ligetbe. A Magas-hegyen megépült kilátó toronyból tiszta időben a Tátrát is láthatják. A szakmunkástanulók a városi strandon fürödhetnek. Egész napos autóbuszkiránduláson részt vehetnek, felkereshetik a Rákócziak ősi városát, Sárospatakot. Széphalmon megnézhetik a Kazinczy Ferenc Múzeumot, majd a következő állomás a porcelángyáráról híres Hollódháza. Az üdülőben esténként diszkót, filmvetítést tartanak és minden csoportnak bemutatkozik a Miskolci táncegyüttes. Az egyik faházas pavilonban könyvtárat, sportszobát, valamint játéktermet rendeztek be, ahol pingpongozni, rexezni, sakkozni, asztalifocizni is lehet. Két szabadtéri sportpálya, több lengőteke és számos környékbeli gyalogtúra-lehetőség várja a tanulókat. A táborvezetőség a fiatalok programjavaslatait is figyelembe veszi. Mindezek mellett marad szabad idejük iS. A beutalójegy ára napi 32 forint. A beutalókat az ágazati szakszervezetek a tanulók létszáma arányában kapták meg Sátoraljaújhelyre. A legtöbb jegy a Vasashoz, Építőkhöz, KPVDSZ-hez, MEDOSZ-hoz tartozó alapszervezetekbe került. A többi szakmának kisebb mennyiség jutott. Minden alapszervezet turnusonként annyi jegyet kapott, hogy egy osztályból többen is üdülhessenek. Még lehet jelentkezni! Fontos, hogy a tanulásban, valamint a munkában legjobban kitűnt fiatalok kapják a beutalókat és azok, akik egészségileg leginkább rászorulnak a levegőváltozásra. Az orvosok szerint a hegyvidéki üdülés különösen fontos e korosztály számára. Végezetül azt is jó tudni, hogy az első osztályt a végzett tanulók beutalásához még nem szükséges az egyéves szakszervezeti tagság. (RS) Sok múlhat az első esztendőn Egymilliónyi nyereséggel számol a Hortobágyi Állami Gazdaság leányvállalata Január óta új gazdálkodó szervezete van a Hortobágynak. Azok, akik Halastóra, a gazdaságszékhellyé avanzsált kis településre betérnek, bizonyára felfigyelnek a külsőségekben is testet öltő változásra. A korábban nádüzemi központként szolgáló épületet tatarozzák — ez lett a megye gazdasági életében mindmáig szokatlan nevű cég irodaháza. Hortobágyi Halgazdaság, a Hortobágyi Állami Gazdaság leányvállalata, olvasom a széles fejlécű levélpapíron a vállalat pontos nevét, amit természetesen rövidítve is használhatunk, akár úgy is, hogy egyszerűen halgazdaságot mondunk. Hiszen a leányvállalat ugyanazokon a termelőalapokon nyugszik, amelyeken elődje, a halászati ágazat nyugodott, s ugyanazokkal az emberekkel kezd új életet, akikkel eddig haladt. Cser Géza igazgató és Szabó Péter termelési igazgatóhelyettes is idegyökerezett halasokként köszöntenek ránk, sőt hadd tegyem hozzá, a szakma soha nem nyugvó elhivatottjaiként, akik után talán jöhetnek jobbak, de akik nélkül a hortobágyi halászat minden bizonnyal szegényebb lenne egy kicsit. A leányvállalat ötlete ugyan nem az ő agyukból pattant ki, de az, hogy a kivitelezés az ő leleményükkel és alkotókedvükkel teljes, magától értetődő. Talán ezért is tűnik az indulás oly simának — ha egyáltalán szabad ilyet mondanunk a mai közgazdasági viszonyok ismeretében. Egy biztos: mai belátás szerint okos lépés volt a halászatot a jobb termőerejű elemi földekkel összekötni, s az állami gazdaságot jogosulttá tenni a kedvezőtlen termőhelyi adottságú üzemeket megillető támogatásra. Nem mindegy ugyanis, hogy egy gazdálkodó szervezethez szanálási hitelként vagy árkiegészítésként jutnak-e el a nélkülözhetetlen pénzösszegek. A tét ebben rejlik, s részben ez ad magyarázatot a leányvállalat tevékenységével kapcsolatos nagy várakozásra. *** Az eredményes gazdálkodás egyik buktatója Hortobágyon az üzemek szétszórtsága. — Vajon hozott ebben változást a leányvállalat?— kérdezem az újdonsült szervezet vezetőitől, mire Szabó Péter lakonikusan azt mondja, hogy „igen, most már mi vagyunk a legdekoncentráltabbak”. És ezen nem a dolgozó személyek figyelmének dekoncentráltságát érti, hanem azt, hogy a halastavak (avagy tóegységek) igen nagy területen (valóban szétszórtan) helyezkednek el, némelyikük kívül van az állami gazdaság birtokhatárán. S hogy a képzelet bejárhassa a széles Hortobágyot, az igazgatóhelyettes szerbe-számba veszi a tóegységeket: a balmazújváros-nagylaposit, a konyáit, az elepit, a borsósit, a halastóit, a kungyörgyit, a tangazdaságit, a fényesit, a gyökérkútit, a folyás-bivalyhalmit, az árkusit, avagy Csécs-mocsárit, végül a tukai angolnatelepet. Nyolc és fél ezer hektár mezőgazdaságilag művelt területe van a leányvállalatnak, s ebből közel öt és fél ezer hektáron folyik halászat, azaz tekintélyes szántóföldi háttér biztosítja a takarmánytermesztést. Az egyik legfontosabb feladat ugyanis — Cser Géza is ezt említi első helyen, amikor a célokról faggatom — a jó termőhelyi adottságú Elepen termelni meg a halászat takarmányszükségletének minél nagyobb százalékát. Mert az összest Elep sem képes megtermelni. Idén több mint 9000 tonna takarmányra van szükség, s maga a leányvállalat 4000 tonnányit tud előállítani. A gazdaságos takarmánytermeléstől szinte elválaszthatatlan a másik fő cél, a hatékonyság növelése, amelynek érdekében kialakulóban van az eddiginél közvetlenebb anyagi érdekeltségi rendszer, az önállóbb vezetés, a korszerű üzemszervezés. Cseh Géza és Szabó Péter úgy élnek ezekben a napokban, mint a törvényhozók. Tizenötféle szabályzatot kell — illetve kellett — kialakítani, hiszen e szabályzatok a kollektív szerződéstől a szervezeti és működési szabályzaton, valamint a bérszabályzaton át az információs rendszer szabályozásáig jórészt már készen vannak. Kivétel nélkül fontos mindegyik, habár a bérszabályzatról sokkal több szó esik, mint a többiről. Ennek sem új a rendező elve, amely szerint az alapfizetéshez egy sor — eredményes és jó munkára ösztönző — prémium társul, ám ez az elv rendkívül direkt módon érvényesül. Cser Géza olyan meggyőzően magyarázza a részleteket, hogy hallgatójában fel sem merül a kétely a választott anyagi ösztönzés helyességével kapcsolatban. Megértem, hogyan tehet szert egy-egy tóegység 10—15 főnyi fizikai munkája a terv túlteljesítésével 60, esetleg 90 ezer forint prémium több mint felére. S ez is csupán egy lehetőség a többi között. Létezik például a nevében is extrém ragadozóprémium, az egyik legösztönzőbb ösztönző, amelynek hatására a Hortobágyi Állami Gazdaság tavaly rekordmennyiségű (300 mázsa) ragadozó halat (harcsát, csukát és süllőt) exportált. Mindemellett a leányvállalat egyik idei alapvető feladata, 110 vagon növényevő hal értékesítése, súlyos gondként nehezedik Halastóra. A helyzeten, ami e téren kialakult, a leányvállalat nem segít, sőt ennyi eladatlan halba bele is lehet bukni — szembesít az igazgató a komor valósággal. — Nem hiszemazonban, hogy megoldás ne szülessen — mondja —, bár ezt csak központi intézkedés nyomán remélhetjük. Bukásról azonban ne beszéljünk. Szurkoljunk inkább jó szívvel, hogy a leányvállalatnak legyen meg ebben az évben a tervezett egymillió forint nyeresége, amely ugyan kicsinek tűnhet, de be kell kalkulálnunk, hogy a mai értékesítési lehetőségek közepette a halászat még jó haltermés esetén is lehet veszteséges. Ám ha nem romlik a piac, akár forintmilliókat is remélhet nyereségként a Hortobágyi Halgazdaság. G. I. JEGYZET A közös érdekeltségről Ha a számos bajjal küszködő magyar gazdaság legsúlyosabb betegségeit kellene felsorolnunk, előbb-utóbb meg kell állapítanunk: a gyengélkedés egyik fő okozója a kelleténél (mind mennyiségében, mind minőségében) jóval szerényebb exportteljesítmény. A tünetek régen — talán nem túlzás azt mondani: évtizedekkel ezelőtt — jelentkeztek, csak éppen nem figyeltünk rájuk. Részben azért, mert a gazdaság korábbi fejlődési szakaszában a jóval kisebb import ellenértékét különösebb erőfeszítés nélkül képes volt megtermelni a magyar ipar és mezőgazdaság, részben meg azért, mert a hetvenes évek első feléig a konkurrencia sem volt olyan erős a nemzetközi piacokon, mint manapság. Az ország szerencsétlensége, hogy a hetvenes évek második felében alaposan elrontott külkereskedelmi mérlegünk „feljavítása” éppen akkor vált halaszthatatlanná, amikor elfogadható áron már csak kiváló termékeket lehet eladni. S ez immár nemcsak a tőkés, de a szocialista piacon is érvényes. A régi mondás persze ezúttal is igaz: minden rosszban van valami jó. A tekintélyes tartozások visszafizetésének kötelezettsége lassan kényszerré vált: nemcsak az esedékes részlet „leszámolásának” kényszerévé, de a gazdasági teljesítmény növelésének kényszerévé is. Amikor naponta kell súlyos kérdésekben dönteni, nem mindig várható optimális megoldás, sőt előfordulhat az is, hogy az időhiány miatt kell tudatosan vállalni a hátrányos következményeket. Nem olyan régen, néhány héttel ezelőtt a közgazdászok idei vándorgyűlésén mondta Pulai Miklós, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese: ő természetesen egyetért azokkal, akik a dinamikusabb gazdaságfejlesztés hosszú távú áldásait hangoztatják, miközben a stagnáló gazdaság holnapi, holnaputáni veszélyeire figyelmeztetnek. De akkor is tudomásul kell vennünk, hogy viszonylagos egyensúly nélkül szóba sem kerülhet a dinamika. Ha az utóbbi egy-két évben az esedékes kötelezettségeink minden áron való teljesítése helyett a dinamizmust erőltettük volna, ma minden bizonnyal a jelenleginél jóval nehezebb körülmények között vitatkozhatnánk arról, hogyan lehet belátható időn belül rendbe tenni a gazdaságot. Szerencsére a jelek azt mutatják, hogy túljutottunk a mélyponton, a következő években némi fellendülésre számíthatunk. Szó sincs arról, hogy viharos ütemben növekszik majd a vállalatok teljesítménye, ezzel a nemzeti jövedelem, végső soron pedig az életszínvonalunk. Végleg hozzá kell szoknunk a kis lépések tiszteletéhez, meg kell becsülnünk a szerény eredményeket is. Az mindenesetre biztató, hogy számos új jelenség mutatja: élénkülés tapasztalható a magyar gazdaságban. S ezúttal nem elsősorban a vállalatok, szövetkezetek minél nagyobb nyereség megszerzését célzó törekvéseire gondolok, sokkal inkább a szellemi pezsgésre. A vállalatirányítás új formáinak viszonylag közeli bevezetéséről szóló állásfoglalásokra, vagy éppen a teljesítményen alapuló ösztönzés fokozatos térhódítására — végre nemcsak az elvekben, de a gyakorlatban is. Egyáltalában, annak a szemléletnek a terjedésére, amely a „jobbat, korszerűbbet” követelményét nemcsak szűken, egy-egy termékre képes értelmezni, hanem a módszerekre, szervezeti formákra, emberi teljesítményekre is. Álljon itt példaként éppen a külkereskedelem, amely (amint a bevezetőben megállapítottuk) egyik kritikus pontja a gazdaságnak. A kérdés hosszú éveken át csupán az volt: ha ennyit importáltunk, akkor tudunk-e ennyit és ennyit exportálni? Ma már jól látható, hogy a nemzetközi munkamegosztásban való részvételnek számos egyéb, gyakran a hagyományosnál előnyösebb mód dVja is létezik. A napokban írták alá a megállapodást egy magyar—japán vegyes vállalat alapításáról, miközben Fa ,luvégi Lajos miniszterelnök-helyettes a távol-keleti szigetországban tárgyalva számos újabb együttműködés körvonalait rögzítette partnereivel. A Hét műsora a minap számolt be a hazai tetőcserép-ellátás régi gondját enyhíteni hivatott osztrák—magyar közös vállalat létesítéséről. S Hajdú-Biharban el ne feledkezzünk a BIOGAL és a svájci Zyma cég együttműködésében immár több mint egy éve működő B+Z néven ismertté vált üzemről. Miért előnyös számunkra a közös vállalatok alapítása? Nem mond ez ellent esetleg korábbi elveinknek? Az biztos, hogy a szocialista gazdaság működését túlzottan egyszerűsítő elképzelésekbe nehezen illeszthető bele a felsorolt példák bármelyike is. A kérdés azonban eldőlt: a hamis elvekről, s nem a vegyes vállalatokról kell lemondanunk. Csak néhány előny a sok közül: korszerű termék, korszerű technológia kerül az országba, amelynek hatása az egész ipari kultúrát érinti. A külföldi tőke jelenléte egyrészt biztosítja, hogy a partner is érdekelt legyen a termelésben, az értékesítésben (hozzájárulva ezzel a magyar export növekedéséhez), másrészt a pénzügyi részvétel növeli az egyébként igen szűkös beruházási forrásokat is. A közös érdekeltség ezekben az esetekben nemcsak az együttműködő vállalatokra, de az egész magyar gazdaságra vonatkozik. G. L. Népek barátsága nyári egyetem 1984. július 30. — Hétfőn Pécsett megnyílt a népek barátsága nyári egyetem, amelyet immár huszonhatodik alkalommal szervezett meg a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat. A tizenkét napos programnak a Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Kara ad otthont Hatvan hallgatója tíz országból — köztük Pécs külföldi testvérvárosaiból — érkezett. A többségük értelmiségi és a Magyarország iránti őszinte érdeklődés vonzotta őket Pécsre. E TIT-universitasnak nincs szűken vett szakmai profitja, a nevéhez híven a népek közötti megértést és közeledést szolgálja a tudományos ismeretterjesztés eszközeivel. Hallgatói sokoldalú, tárgyilagos képet kapnak a mai magyar valóságról, hazánk gazdasági, társadalmi, művelődési és politikai helyzetéről, valamint nemzetközi kapcsolatairól. A közvetlen ismereteket a több nemzetiségű Baranya nyújtja a vendégeknek: az előadások mellett kiállítások, filmvetítések, üzemlátogatások révén tájékozódhatnak a megye és annak tükrében az ország életéről. Az érdeklődők számára rövidített magyar nyelvtanfolyamot is szerveznek, amelyen megismerhetik nyelvünk jellegzetességeit, elsajátíthatják a minimális nyelvi érintkezéshez szükséges szavakat és nyelvtani szabályokat. (MTI) H. A. JÚLIUS-AUGUSZTUS FORDULÓJÁN Uborkaszezon-uborkanapok Téli vitaminszükségletünket nagyrészt a különféle konzervált zöldségekből és gyümölcsökből fedezzük. Amikor az ételhez savanyúság kerül az asztalra, árgus szemekkel vizsgálgatjuk: vajon elég apró és gusztusos-e az uborka. Amíg ugyanis jó néhány fajta zöldség, gyümölcs annál jobb és szebb, minél nagyobb termésű, addig az uborkából a kicsi, egyenletes nagyságút szeretjük. Ezt a minőséget azonban egyáltalán nem könnyű elérniük a termelőknek. Az úgynevezett méretes uborka természetesen sok vesződséggel jár, s a jó eredményhez nemcsak kiváló fajták kellenek, hanem a termesztési technológia precíz betartása is. Az ócsai Vörös Október Mezőgazdasági Termelőszövetke- zet évek óta partnere a világhírű holland Lluisen Groot vetőmagtermelő cégnek a különféle zöldségek termesztésében, hazai elterjesztésében és új, a magyarországi éghajlati és talajviszonyokhoz jól alkalmazkodó kikísérletezésében. Időről időre országos bemutatókat, nyitott szakmai napokat rendeznek, amelyek során a termelők a gyakorlatban ismerkedhetnek meg a holland vetőmagokból nevelt zöldségek termesztési eljárásaival és a gazdag terméssel. A közeljövőben három napon át három megyében találkozhatnak a konzervuborkát termelők a Sluisen Groot céggel. Július 31-én a Győr-Sopron megyei Kónyban Perlaki József termelőrél, augusztus 1-én Orosházán az Esze Tamás utcában, Gajdács Györgynél, 2-án pedig a berettyóújfalui ÁFÉSZ-központban tekinthetik meg a hollandok kínálta méretesuborka-fajtaválasztékot. A szakmai napok 10 és 16 óra között folyamatosan látogathatók. Ezeknek a szakmai bemutatóknak az az előnyük, hogy a termelők, vagy a termelni szándékozók első kézből szerezhetnek információkat és a gyakorlatból meríthetnek tapasztalatokat, hogy ne kelljen a saját kárukon tanulniuk. A helyszínen — a termelőn kívül — holland és magyar szakemberek adnak tanácsokat és válaszolnak a látogatók minden kérdésére. Emellett írásos anyagot is tudnak az érdeklődők rendelkezésére bocsátani. A részletes leírásokból a termelők megismerhetik az egyes fajták előnyeit, a termesztés teljes technológiáját, az uborkát fenyegető veszélyeket és a védekezés módszereit. Ha pedig valakiben már megérlelődött a szándék, annak az induláshoz mintavetőmaggal is szolgálnak. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ , 1981. AUGUSZTUS 1. |