Hajdú-Bihari Napló, 1984. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-01 / 205. szám

Egyeken joggal bizakodtak Amikor május 5-én az egyeki határban is megered­t az eső, pár nap múlva Tóth Máté tsz-elnök azt mondta: ez a csapadék talán visszaadta az optimizmusunkat. Azt az optimizmust, amely akkor már ugyancsak fogyatán volt Egyeken. Most, augusztus utolsó napjaiban hogy érzi az egyeki Tiszatáj Termelőszövetkezet elnöke: okkal tért vissza az optimizmu­suk? Tóth Máté megfontoltan válaszol. Na persze nem azért, mintha nem volna egy­értelmű a válasz e kérdésre. Pusztán azért, mert ő maga is ilyen: megfontolt. — Valóban neki voltunk búsulva tavasz­­szal. Nem volt elég, hogy a kalászosaink tulajdonképpen csak a tél végén, a tavasz elején keltek — a rossz ősz és tél miatt —, ráadásul jött az aszályos tavasz, s a mi térségünkben legalább 150 milliméter csa­padékhiány mutatkozott. Tudni kell, hogy szövetkezetünkben a kalászos meghatározó növény, a terület 60 százalékán termeljük. Nem mindegy tehát, hogyan. Ezek a növé­nyek viszonylag biztonságosan termelhe­­tők, persze csak akkor — teszi hozzá nyomban az elnök —, ha nem bántja őket a víz. A terv valóra vált ! Szóval ilyen előzmények után és ezt tud­va érthető, hogy Egyeken nyomott volt a légkör, ideges a hangulat. A szövetkezet egész helyzetét meghatározó kultúrára, a kalászosokra igen mostoha idők jártak, ők is felülvizsgálták a tábláikat, hogy vajon melyiket kell kiszántani inkább, mint­ pár mázsa termés reményében meghagyni. Az­tán végül is alig szántottak ki valamit, kü­lönböző meggondolások alapján szinte va­lamennyi táblájukat meghagyták. S nekik volt igazuk. — A természet végül is helyrehozta azt, amit elrontott. A mondás most százszoro­san igaz volt: a májusi eső aranyat ért! Az egyeki határban május 5-től június 10-ig 140 milliméter csapadék hullott. Még az is kedvezett a kalászosoknak, hogy nem jött hirtelen rekkenő hőség, tehát szépen kifejlődhettek a szemek. — Egyszóval jó termést takarítottunk be — summázza az elnök. — De hogy mit ide­geskedtünk mi addig! Volt is miért. Az idei kalászosgabona-tervünk 18 százalékkal volt nagyobb, mint a tavalyi tény. S tudni kell, hogy tavaly Egyeken minden idők legna­gyobb kalászosgabona-termését takarítottuk be. Volt tehát miért izgulnunk. S az eredmény? A tervünk valóra vált. Bejött, amit vár­tunk. Túlszárnyaltuk eddigi legnagyobb ter­mésünket, a tavalyit is. S ha ehhez hozzá­vesszük, hogy 2900 hektáron termelünk ka­lászost, akkor ez nem csekélység. Ennyire ellentmondásos volt tehát az év. De nem csupán a kalászosoknál, ahol végül is jóra fordult minden. Hanem egyéb növé­nyeink szempontjából is. Itt van például a sorrendben következő növényünk, a napra­forgó. 800 hektáron termeljük idén (volt en­nél több is). Tavaly jóval 20 mázsa feletti termést értünk el. Az idén 17 mázsát ter­veztünk, de az aszály miatt ez sem biztos, hogy meglesz. Ugyanis Egyeken ismét aszály van — teszi hozzá magyarázatkép­pen az elnök. Június 10-e óta itt csak vasárnap — augusztus 26 -án — volt jelentő­sebb csapadék. S ez igen rányomja bélye­gét a határra. — A betakarítást itt is megkezdtük már — mondja Tóth Máté. — Reméljük, a tervezettet még adják a tábláink. Fontos növény Egyeken a dohány. A megye egyik legnagyobb termelője a Ti­szatáj. Tavaly tizenegy szövetkezetben ter­meltek megyénkben dohányt, s egyedül csak itt volt egymillió jövedelem az ágaza­ton. A többi mind ráfizetéssel termelte. Nem is kevéssel. Ezt egyébként egy statisztikai kimutatás bizonyítja. S ezt pusz­tán azért érdemes szóvá tenni, mert ez jel­zi leginkább az egyes­ dohányosok hozzá­értését. Tehát ha az idén nem döngetnek rekordot ebből a növényből sem, az nem rajtuk, hanem szintén a június 10-e óta tartó aszályon múlott. — Sajnos, nemhogy rekordunk nem lesz — mondja az elnök —, hanem még a ter­vezettet sem érjük el. Tizenhét mázsát ter­veztünk, de három-négy mázsával biztos kevesebb lesz. Tavaly huszonnégy mázsát termeltünk. Most a mi dohányunk is ráfizet­­éses lesz. Igaz, hogy a tavalyihoz képest lé­nyegesen gyengébb a talaj is, ahol most termeljük: mindössze 11-12 aranykorona értékű. De most így alakult a vetésfor­gónk. — Kell még tovább bizonyítani az év el­lentmondásosságát? — kérdezi Tóth Máté. — Ahol tavasszal a legkevésbé vártuk — a kalászosoknál — ott rekordok születtek, máshol meg az azóta dúló aszály miatt terv alatti hozamok vannak, s még akkor nem is szóltam egyik nagy gondunkról, a kuko­ricáról. Az 1000 hektárból — ennyi terüle­ten termesztjük — sajnos nagyon sok van, amit le kell silóznunk. Némely tábla egy­szerűen siralmas állapotban van. Nem volt megtermékenyülés, csőképződés, s az egész növény sárgul, hervad. Víz kellene neki. A Tisza melletti területeken most is szép ter­més ígérkezik (tavaly némely táblán 106 mázsás átlagtermést takarítottak be!), de ahogy távolodunk a folyótól, úgy romlik a kukorica állapota. Hatvanhat mázsát ter­veztünk az 1000 hektár átlagában. Hát ez nem lesz meg. Most folyik a felmérés, hogy mely területeket silózzuk be. Úgy tűnik máris, hogy 100—150 vagonnal kevesebb lesz a kukoricatermésünk, mint amennyit terveztünk. Mindezt figyelembe véve, tehát nem túl­zás azt a következtetést levonni, hogy vég­ső soron a kalászosok rekordtermése az, ami a szövetkezetet mégis egyensúlyban tartja. Nemhiába mondta Tóth Máté, hogy a ka­lászos gabona a szövetkezet meghatározó ágazata. Nélküle most igencsak nehéz hely­zetben volnának. Napraforgó, dohány Szóval a napraforgó idén biztos nem dönt rekordokat. Pedig fontos növény, régóta termelik a szövetkezetben, jól beillik a ve­tésforgóba, a tájba. Jól is termelik itt, ta­valy például a megye össz-napraforgó­­termésének közel 25 százalékát Egyeken termelték meg a 900 hektáron. Az ország­szerte ismert és már-már rettegett betegség nálunk csak elvétve fordul elő, ezért most is azt vallják: mindaddig termelik, amíg a betegség el nem hatalmasodik a növényen. Persze erre vigyáznak azért. Tóth Máté szerint a betegség elkerülése szempontjából a korai vetés, a korai regionozás (vegysze­rezés, ami a betakarítás előtt lombtalanítja a növényt, vagyis leállítja a vegetációt, gyorsítja az érést) döntő jelentőségű. Illet­ve még az is, hogy öt éven belül a napra­forgó ugyanarra a területre ne kerüljön. Mindezeket a szempontokat ők következe­tesen be is tartják. 30 millió meliorációra — Persze ne feledkezzünk meg a stabil állattenyésztésről sem — mondja az elnök, — mert a kalászosok jó termésével, az ál­lattenyésztés megbízható eredményeivel most is az mondom, hogy szövetkezetünk az éves pénzügyi és gazdasági tervét — a fel­sorolt nehézségek, negatívumok ellenére is — teljesíteni tudja. És ez nagyon fontos egy szövetkezet szempontjából. De fontos az is, hogy a szövetkezet veze­tősége hosszú távon is próbálja a termelést biztonságossá tenni, az idén tapasztalt el­lentmondásokat a lehető legkisebbre szorí­tani. Hogy ezt hogy teheti? Például úgy, hogy a térségben uralkodó egyéb és állandó ellentmondásokat csökkenti. Ellentmondá­sos e vidék valóban: ha csapadékos az idő­járás, akkor a belvíz nyomasztja őket, ha aszályos, akkor meg a szárazság. Mert a te­rületeik egyik része belvízérzékeny, a má­sik meg aszályérzékeny. Azt mondja az el­nök, hogy általában tíz évből négy-öt min­dig belvizes, s olyankor szinte a legjobb te­rületeik válnak használhatatlanná. Ilyen meggondolások alapján kezdtek hozzá 1983-b­an a meliorációs, vagy jobban mondva vízrendezéses munkáikhoz a szövet­kezetben. 1360 hektárra készült el a terv, s az úgynevezett térségen kívüli meliorációra 30 millió forintot ruháztak be, ebből 40 szá­zalékot a szövetkezetnek kell letennie, a többit a megyei tanács biztosítja. A gondunk az — mondja az elnök —, hogy kevés a pénzünk, tehát a 40 százalék saját forrás biztosítása is nehéz, így az üte­met nem tudjuk gyorsítani. Emiatt pedig a terv megvalósítása csak 1987-re várható. Természetesen az elkészült táblákat már tudjuk időközben is hasznosítani.­­ Mindenesetre nagy megnyugvást fog jelenteni, ha nem kell a belvíztől retteg­nünk — mondja összegzésként az elnök. — A legjobb területeinken jelent majd ez ter­melési biztonságot. Boda László A X. békekonferenciára készülünk Álmodozás vagy megvaló­sítható cél a világbéke meg­teremtése? Ez napjaink egyik leggyakrabban tár­gyalt, a világ valamennyi népét közvetlenül érintő kérdése, s ez a kérdés ma sokkal konkrétabb választ igényel, mint a történelem során bármikor. Ma úgy je­lenik meg a háború és a béke ügye, mint a legalap­vetőbb szabadságjog, az em­beriségnek az élethez való joga. Mit jelenthetett a hagyo­mányos háború a népek szá­mára? Könnyeket és szenve­dést, vért és megnyomorí­tott emberi testeket, özve­gyeket és árvákat, elpusz­tult ifjúságot és remény­­vesztett öregséget, több év­százados emberi kultúrák pusztulását. Ám e szörnyű­ségek ellenére még élt az újrakezdés reménysugara. Korunkban a tudományos­technikai forradalom a ter­monukleáris eszközök, vegyi és bakteriológiai fegyverek olyan arzenálját teremtette meg, mely elegendő a földi élet teljes megsemmisítésé­hez. Egy esetleges háború ezért az emberiség pusztu­lását jelentheti, a béke te­hát az egyetlen járható út a fennmaradáshoz.­sítette feladatát — elsősor­ban a Hazafias Népfront ke­retein belül —, és helytállt a békéért vívott küzdelem­ben. A II. magyar békekong­resszuson fogalmazták meg a mozgalom fő feladatát: „Népünk történetében nem volt még eszme, nem volt még mozgalom, amely olyan széles és olyan megbontha­tatlan egységben egyesítette volna az egész nemzetet, mint ma a békéért folyó harc nagy ügye. Pártkü­lönbség nélkül, világnézeti különbség nélkül részese en­nek a széles egységnek min­denki, minden becsületes magyar ember, aki meg akarja védeni a békét, aki szereti a hazáját". Harmincöt éves története során a magyar békemozga­lom ott volt a különböző békeakcióknál, szolidaritást vállalt az elnyomott népek felszabadító mozgalmaival. Politikai és anyagi eszkö­zökkel támogatta a szabad­ságukért küzdő népeket, s tett sok mindent, ami látvá­nyos, s még többet, ami be­lül hat az emberekben. Most a X. békekonferenciára ké­szülve megállapíthatjuk, hogy hasznos és eredményes munkával segítette elő a nagy közös célt, a béke biz­tosítását. Mindenkit cselekvésre késztetni Még ezer sebből vérzett a világ a második világháború után, amikor a hidegháború fegyvercsörtetői újra veszé­lyeztették a megszenvedett békét. Ekkor az egész haladó emberiség megmozdult, fel­emelte tiltakozó szavát. A kor legjobbjai hittek a békét akarók erejében és máig ha­tó tanulságként megfogal­mazták azt a következte­tést, hogy az emberiség ön­pusztításának elkerüléséhez a hidegháborút ki kell iktat­ni. így indult útjára 1949 áprilisában a párizsi béke­világkongresszuson a szerve­zett békemozgalom. A mozgalom célját így fo­galmazta meg Frédéric Joliot-Curie: „Egyetlen nép, egyetlen személy sem képes egyedül megakadályozni a háborút, csak valamennyi nemzet minden népének kö­zös akciója tudja megvalósí­tani ezt a célkitűzést.” Szavai termékeny talajra ta­láltak: a világot átfogó bé­kemozgalom a harmincöt év során óriási befolyásoló és irányító erővé fejlődött, melynek tiltakozó megmoz­dulásait nem lehetett figye­lem nélkül hagyni. A béke megőrzése, a háború hívei­nek elszigetelése egyesítette a különböző társadalmi rendszerben élő, eltérő gon­dolkodású embereket, s álta­lában minden haladó erőt. A világot ma is mélyre­ható politikai, gazdasági, tár­sadalmi és katonai ellenté­tek osztják meg. Nem csök­ken, hanem fokozódik és egyre magasabb színvonalon valósul meg a fegyverkezési verseny, hatalmas mennyi­ségű termonukleáris eszkö­zök halmozódnak fel. Az imperialista hatalmak, min­denekelőtt az Egyesült Álla­mok agresszív körei a le­szerelési tárgyalások folyta­tása, a megyegyezés helyett, világszerte újabb és újabb feszültséggócokat teremte­nek, fokozzák expanziós po­litikájukat. Nyugtalan, bo­nyolult, ellentmondásokkal terhes, beláthatatlan pers­pektívákkal rendelkező vi­lágban élünk, és csak úgy tudjuk betölteni történelmi hivatásunkat, ha elhárít­juk egy termonukleáris ka­tasztrófa lehetőségét. Éppen ezért fokozni kell a béke­mozgalom agitációs tevé­kenységét, új cselekvési for­mákat kell keresni, töreked­ni kell a békéért harcolók együttműködésének kiszéle­sítésére, közös akciók szer­vezésére. A magyar békemozgalom mindenkor becsülettel telje­ Megyénk békemunkája A munkából megyénk bé­keszerető lakossága is kivet­te részét. Az Egyesült Ál­lamoknak és NATO-szövet­­ségeseinek hidegháborús tö­rekvései, az általuk kezde­ményezett fegyverkezési haj­sza mozgósította megyénk lakosságát is. Felemelték til­takozó szavukat a háborús veszély ellen, hangot adtak békevágyuknak, és egysége­sen sorakoztak fel pártunk és kormányunk békepoliti­kája mellett. A szolidaritási megmoz­dulásokból, a különböző tö­megakciókból lakosaink ak­tívan kivették részüket. 1983 első hónapjaiban például több olyan nagy sikerű ak­ció volt, mint a kambodzsai lapok árusítása, amelynek eredményeként 300 ezer fo­rint gyűlt össze egy gyer­mekváros felépítésének tá­mogatására. A májusi békehónap nagy sikerű rendezvénye volt a Hazafias Népfront és a KISZ megyei bizottságai ál­tal szervezett fáklyás felvo­nulás és békenagygyűlés. Mozgósította a lakosság szé­les rétegeit, a falvak és vá­rosok képviselői nagy szám­ban vettek részt a színes, látványos, érzelmekre és gondolatokra egyaránt ható, forró hangulatú békede­­monstráción. Más alkalommal a felső­­oktatási intézményeink hall­gatói a Kossuth Lajos Tudo­mányegyetem díszudvarán gyűltek össze, hogy tiltakoz­zanak az amerikai eurora­­kéták telepítése ellen és fel­emeljék szavukat a békés, alkotómunka mellett. A ka­rácsonyi békemegmozdulások sorában nagy jelentőségű volt a Debreceni sportolók a békéért akció. A városi sportcsarnokban több ezer fiatal és sportoló fejezte ki békevágyát. Nagy tömeget mozgósított a Kölcsey Fe­renc Művelődési Központ előtti téren szervezett kará­csonyi békedemonstráció. A nagygyűlés szónokai kifej­tették, hogy nincs szentebb, mint az embernek az élet­hez és békéhez való joga. A megye küldöttei több száz­ezer aláírással hitelesített Békét akarunk! feliratú la­pot helyeztek el a béke ka­rácsonyfája alá. A szocialista országok kul­turális központjaival béke­heteket és békefórumot szerveztünk. A nagy érdek­lődéssel várt rendezvénye­ken az érintett országok képviselői tájékoztatták a résztvevőket országuk gazda­sági, társadalmi, politikai és kulturális életének legfon­tosabb eredményeiről. A ta­lálkozó elősegítette egymás jobb megismerését, tovább erősítette a népeink közötti bizalmat. Szerves része e tevékenységnek a magyar­­szovjet barátsági munka is. A feszült és egyre bonyo­lultabbá váló nemzetközi helyzet szükségessé teszi, hogy a szocialista országok még szorosabban működje­nek együtt a béke fennma­radásáért. Éppen ezért a kü­lönböző békeakciók és ren­dezvények alkalmával fokoz­nunk kell a politikai tájé­koztató munkát, hogy a bé­ke ügyéért felelős, cselekvő nemzeti egységre neveljünk. Szolgálat és felelősség Továbbra is fontos béke­­politikai feladat a bizalom­erősítés a szocialista orszá­gok, az eltérő társadalmi be­rendezkedésű országok népei között, valamint a magyar társadalmon belül az osztá­lyok és rétegek, hívők, idősek és fiatalok között. A népek közötti hídterem­­tésnek fontos területe a kul­turális kapcsolatok fejlesz­tése. Szeretnénk a társszer­vekkel útjára indítani Ha­j­­dú-Bihar megyében az euró­pai kultúrákat bemutató so­rozatot. A bizalomerősítés­nek fontos láncszeme a sze­mélyes élményszerzés is, ezért kiemelt fontosságot tu­lajdonítunk az utazási iro­dák tevékenységének. Kiemelt rétegpolitikai fel­adat az ifjúság körében vég­zett béketevékenység erősí­tése. E célból fórumokat, ta­lálkozókat szervezünk, és kiállításokat rendezünk. A megyei békenapok keretében a társszervekkel közösen autóbuszokat indítunk a há­borús emlékhelyekre (a költségeket, is közösen vál­laljuk). Megyénk felszaba­dulásának évfordulójához kapcsolódva versenyeket, vetélkedőket szervezünk. A tervezett programok kereté­ben lehetőség nyílik a nem­zeti önvizsgálatra, a felsza­badulás óta eltelt időszak, a szocialista hazafiság és in­ternacionalizmus gondola­tának elmélyítésére min­den ember tudatában, s le­hetőség nyílik a nemzedé­kek közötti párbeszédre is. Az értelmiség szélesebb rétegeire számítunk béke­­munkánkban. Szeretnénk, ha a békekutató munkacsoport eredményesebbé tenné mun­káját, tudatosítaná a béke értékét a közösség és külö­nösen az egyén számára. A béke értékének a társadalmi tudatba való intenzívebb beépítése sürgős hiánypót­lást jelent (felméréseink is ezt bizonyítják). A békeku­tatásnak a szocialista orszá­gok egy részében már több éves múltja van, s eredmé­nyeiket fel lehetne használ­ni saját munkánkban is. A Felszabadítá kat°na nyomában Battonyától Ne­­mesmedvesig országos akció méltó keretet biztosít ha­zánk felszabadulása 40. év­fordulója megünnepléséhez, mozgósítja megyénk lakos­ságát is, lehetővé teszi, hogy minden település társadalmi munkával, lakóhelye szépí­tésével, felajánlásokkal és ünnepségekkel tegye emlé­kezetessé e jeles évfordulót. Az ünnepségsorozat egy je­lentős állomása lesz Debre­cen, ahol az Ideiglenes Nem­zetgyűlés és Kormány meg­alakulására emlékezünk. Megyénk lakossága nyu­godt lelkiismerettel, a jól végzett munka örömével ké­szül a X. békekonferenciára. Béketevékenységünk előmoz­dította a szocialista cselek­vő nemzeti egység kibonta­kozását, mozgósított és tá­jékoztatott, segített eliga­zodni bonyolult, ellentmon­dásos korunk problémáiban, megmutatta cselekvésünk helyes irányát, hozzájárult közvéleményünk politikai tudatformálásához. A béke szolgálatát minden állam­polgárunk kötelességének tartja. Dr. Oláh Lajos a Hazafias Népfront Debrecen városi titkára HAJSÖ-BÍHAÍU NAPáO —IW 4.~eaSEPTEMBEH l. U -------. aaani.'iai------------------------rí ,y, ... , h.iMi

Next