Hajdú-Bihari Napló, 1984. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-01 / 205. szám
Egyeken joggal bizakodtak Amikor május 5-én az egyeki határban is megeredt az eső, pár nap múlva Tóth Máté tsz-elnök azt mondta: ez a csapadék talán visszaadta az optimizmusunkat. Azt az optimizmust, amely akkor már ugyancsak fogyatán volt Egyeken. Most, augusztus utolsó napjaiban hogy érzi az egyeki Tiszatáj Termelőszövetkezet elnöke: okkal tért vissza az optimizmusuk? Tóth Máté megfontoltan válaszol. Na persze nem azért, mintha nem volna egyértelmű a válasz e kérdésre. Pusztán azért, mert ő maga is ilyen: megfontolt. — Valóban neki voltunk búsulva tavaszszal. Nem volt elég, hogy a kalászosaink tulajdonképpen csak a tél végén, a tavasz elején keltek — a rossz ősz és tél miatt —, ráadásul jött az aszályos tavasz, s a mi térségünkben legalább 150 milliméter csapadékhiány mutatkozott. Tudni kell, hogy szövetkezetünkben a kalászos meghatározó növény, a terület 60 százalékán termeljük. Nem mindegy tehát, hogyan. Ezek a növények viszonylag biztonságosan termelhetők, persze csak akkor — teszi hozzá nyomban az elnök —, ha nem bántja őket a víz. A terv valóra vált ! Szóval ilyen előzmények után és ezt tudva érthető, hogy Egyeken nyomott volt a légkör, ideges a hangulat. A szövetkezet egész helyzetét meghatározó kultúrára, a kalászosokra igen mostoha idők jártak, ők is felülvizsgálták a tábláikat, hogy vajon melyiket kell kiszántani inkább, mint pár mázsa termés reményében meghagyni. Aztán végül is alig szántottak ki valamit, különböző meggondolások alapján szinte valamennyi táblájukat meghagyták. S nekik volt igazuk. — A természet végül is helyrehozta azt, amit elrontott. A mondás most százszorosan igaz volt: a májusi eső aranyat ért! Az egyeki határban május 5-től június 10-ig 140 milliméter csapadék hullott. Még az is kedvezett a kalászosoknak, hogy nem jött hirtelen rekkenő hőség, tehát szépen kifejlődhettek a szemek. — Egyszóval jó termést takarítottunk be — summázza az elnök. — De hogy mit idegeskedtünk mi addig! Volt is miért. Az idei kalászosgabona-tervünk 18 százalékkal volt nagyobb, mint a tavalyi tény. S tudni kell, hogy tavaly Egyeken minden idők legnagyobb kalászosgabona-termését takarítottuk be. Volt tehát miért izgulnunk. S az eredmény? A tervünk valóra vált. Bejött, amit vártunk. Túlszárnyaltuk eddigi legnagyobb termésünket, a tavalyit is. S ha ehhez hozzávesszük, hogy 2900 hektáron termelünk kalászost, akkor ez nem csekélység. Ennyire ellentmondásos volt tehát az év. De nem csupán a kalászosoknál, ahol végül is jóra fordult minden. Hanem egyéb növényeink szempontjából is. Itt van például a sorrendben következő növényünk, a napraforgó. 800 hektáron termeljük idén (volt ennél több is). Tavaly jóval 20 mázsa feletti termést értünk el. Az idén 17 mázsát terveztünk, de az aszály miatt ez sem biztos, hogy meglesz. Ugyanis Egyeken ismét aszály van — teszi hozzá magyarázatképpen az elnök. Június 10-e óta itt csak vasárnap — augusztus 26 -án — volt jelentősebb csapadék. S ez igen rányomja bélyegét a határra. — A betakarítást itt is megkezdtük már — mondja Tóth Máté. — Reméljük, a tervezettet még adják a tábláink. Fontos növény Egyeken a dohány. A megye egyik legnagyobb termelője a Tiszatáj. Tavaly tizenegy szövetkezetben termeltek megyénkben dohányt, s egyedül csak itt volt egymillió jövedelem az ágazaton. A többi mind ráfizetéssel termelte. Nem is kevéssel. Ezt egyébként egy statisztikai kimutatás bizonyítja. S ezt pusztán azért érdemes szóvá tenni, mert ez jelzi leginkább az egyes dohányosok hozzáértését. Tehát ha az idén nem döngetnek rekordot ebből a növényből sem, az nem rajtuk, hanem szintén a június 10-e óta tartó aszályon múlott. — Sajnos, nemhogy rekordunk nem lesz — mondja az elnök —, hanem még a tervezettet sem érjük el. Tizenhét mázsát terveztünk, de három-négy mázsával biztos kevesebb lesz. Tavaly huszonnégy mázsát termeltünk. Most a mi dohányunk is ráfizetéses lesz. Igaz, hogy a tavalyihoz képest lényegesen gyengébb a talaj is, ahol most termeljük: mindössze 11-12 aranykorona értékű. De most így alakult a vetésforgónk. — Kell még tovább bizonyítani az év ellentmondásosságát? — kérdezi Tóth Máté. — Ahol tavasszal a legkevésbé vártuk — a kalászosoknál — ott rekordok születtek, máshol meg az azóta dúló aszály miatt terv alatti hozamok vannak, s még akkor nem is szóltam egyik nagy gondunkról, a kukoricáról. Az 1000 hektárból — ennyi területen termesztjük — sajnos nagyon sok van, amit le kell silóznunk. Némely tábla egyszerűen siralmas állapotban van. Nem volt megtermékenyülés, csőképződés, s az egész növény sárgul, hervad. Víz kellene neki. A Tisza melletti területeken most is szép termés ígérkezik (tavaly némely táblán 106 mázsás átlagtermést takarítottak be!), de ahogy távolodunk a folyótól, úgy romlik a kukorica állapota. Hatvanhat mázsát terveztünk az 1000 hektár átlagában. Hát ez nem lesz meg. Most folyik a felmérés, hogy mely területeket silózzuk be. Úgy tűnik máris, hogy 100—150 vagonnal kevesebb lesz a kukoricatermésünk, mint amennyit terveztünk. Mindezt figyelembe véve, tehát nem túlzás azt a következtetést levonni, hogy végső soron a kalászosok rekordtermése az, ami a szövetkezetet mégis egyensúlyban tartja. Nemhiába mondta Tóth Máté, hogy a kalászos gabona a szövetkezet meghatározó ágazata. Nélküle most igencsak nehéz helyzetben volnának. Napraforgó, dohány Szóval a napraforgó idén biztos nem dönt rekordokat. Pedig fontos növény, régóta termelik a szövetkezetben, jól beillik a vetésforgóba, a tájba. Jól is termelik itt, tavaly például a megye össz-napraforgótermésének közel 25 százalékát Egyeken termelték meg a 900 hektáron. Az országszerte ismert és már-már rettegett betegség nálunk csak elvétve fordul elő, ezért most is azt vallják: mindaddig termelik, amíg a betegség el nem hatalmasodik a növényen. Persze erre vigyáznak azért. Tóth Máté szerint a betegség elkerülése szempontjából a korai vetés, a korai regionozás (vegyszerezés, ami a betakarítás előtt lombtalanítja a növényt, vagyis leállítja a vegetációt, gyorsítja az érést) döntő jelentőségű. Illetve még az is, hogy öt éven belül a napraforgó ugyanarra a területre ne kerüljön. Mindezeket a szempontokat ők következetesen be is tartják. 30 millió meliorációra — Persze ne feledkezzünk meg a stabil állattenyésztésről sem — mondja az elnök, — mert a kalászosok jó termésével, az állattenyésztés megbízható eredményeivel most is az mondom, hogy szövetkezetünk az éves pénzügyi és gazdasági tervét — a felsorolt nehézségek, negatívumok ellenére is — teljesíteni tudja. És ez nagyon fontos egy szövetkezet szempontjából. De fontos az is, hogy a szövetkezet vezetősége hosszú távon is próbálja a termelést biztonságossá tenni, az idén tapasztalt ellentmondásokat a lehető legkisebbre szorítani. Hogy ezt hogy teheti? Például úgy, hogy a térségben uralkodó egyéb és állandó ellentmondásokat csökkenti. Ellentmondásos e vidék valóban: ha csapadékos az időjárás, akkor a belvíz nyomasztja őket, ha aszályos, akkor meg a szárazság. Mert a területeik egyik része belvízérzékeny, a másik meg aszályérzékeny. Azt mondja az elnök, hogy általában tíz évből négy-öt mindig belvizes, s olyankor szinte a legjobb területeik válnak használhatatlanná. Ilyen meggondolások alapján kezdtek hozzá 1983-ban a meliorációs, vagy jobban mondva vízrendezéses munkáikhoz a szövetkezetben. 1360 hektárra készült el a terv, s az úgynevezett térségen kívüli meliorációra 30 millió forintot ruháztak be, ebből 40 százalékot a szövetkezetnek kell letennie, a többit a megyei tanács biztosítja. A gondunk az — mondja az elnök —, hogy kevés a pénzünk, tehát a 40 százalék saját forrás biztosítása is nehéz, így az ütemet nem tudjuk gyorsítani. Emiatt pedig a terv megvalósítása csak 1987-re várható. Természetesen az elkészült táblákat már tudjuk időközben is hasznosítani. Mindenesetre nagy megnyugvást fog jelenteni, ha nem kell a belvíztől rettegnünk — mondja összegzésként az elnök. — A legjobb területeinken jelent majd ez termelési biztonságot. Boda László A X. békekonferenciára készülünk Álmodozás vagy megvalósítható cél a világbéke megteremtése? Ez napjaink egyik leggyakrabban tárgyalt, a világ valamennyi népét közvetlenül érintő kérdése, s ez a kérdés ma sokkal konkrétabb választ igényel, mint a történelem során bármikor. Ma úgy jelenik meg a háború és a béke ügye, mint a legalapvetőbb szabadságjog, az emberiségnek az élethez való joga. Mit jelenthetett a hagyományos háború a népek számára? Könnyeket és szenvedést, vért és megnyomorított emberi testeket, özvegyeket és árvákat, elpusztult ifjúságot és reményvesztett öregséget, több évszázados emberi kultúrák pusztulását. Ám e szörnyűségek ellenére még élt az újrakezdés reménysugara. Korunkban a tudományostechnikai forradalom a termonukleáris eszközök, vegyi és bakteriológiai fegyverek olyan arzenálját teremtette meg, mely elegendő a földi élet teljes megsemmisítéséhez. Egy esetleges háború ezért az emberiség pusztulását jelentheti, a béke tehát az egyetlen járható út a fennmaradáshoz.sítette feladatát — elsősorban a Hazafias Népfront keretein belül —, és helytállt a békéért vívott küzdelemben. A II. magyar békekongresszuson fogalmazták meg a mozgalom fő feladatát: „Népünk történetében nem volt még eszme, nem volt még mozgalom, amely olyan széles és olyan megbonthatatlan egységben egyesítette volna az egész nemzetet, mint ma a békéért folyó harc nagy ügye. Pártkülönbség nélkül, világnézeti különbség nélkül részese ennek a széles egységnek mindenki, minden becsületes magyar ember, aki meg akarja védeni a békét, aki szereti a hazáját". Harmincöt éves története során a magyar békemozgalom ott volt a különböző békeakcióknál, szolidaritást vállalt az elnyomott népek felszabadító mozgalmaival. Politikai és anyagi eszközökkel támogatta a szabadságukért küzdő népeket, s tett sok mindent, ami látványos, s még többet, ami belül hat az emberekben. Most a X. békekonferenciára készülve megállapíthatjuk, hogy hasznos és eredményes munkával segítette elő a nagy közös célt, a béke biztosítását. Mindenkit cselekvésre késztetni Még ezer sebből vérzett a világ a második világháború után, amikor a hidegháború fegyvercsörtetői újra veszélyeztették a megszenvedett békét. Ekkor az egész haladó emberiség megmozdult, felemelte tiltakozó szavát. A kor legjobbjai hittek a békét akarók erejében és máig ható tanulságként megfogalmazták azt a következtetést, hogy az emberiség önpusztításának elkerüléséhez a hidegháborút ki kell iktatni. így indult útjára 1949 áprilisában a párizsi békevilágkongresszuson a szervezett békemozgalom. A mozgalom célját így fogalmazta meg Frédéric Joliot-Curie: „Egyetlen nép, egyetlen személy sem képes egyedül megakadályozni a háborút, csak valamennyi nemzet minden népének közös akciója tudja megvalósítani ezt a célkitűzést.” Szavai termékeny talajra találtak: a világot átfogó békemozgalom a harmincöt év során óriási befolyásoló és irányító erővé fejlődött, melynek tiltakozó megmozdulásait nem lehetett figyelem nélkül hagyni. A béke megőrzése, a háború híveinek elszigetelése egyesítette a különböző társadalmi rendszerben élő, eltérő gondolkodású embereket, s általában minden haladó erőt. A világot ma is mélyreható politikai, gazdasági, társadalmi és katonai ellentétek osztják meg. Nem csökken, hanem fokozódik és egyre magasabb színvonalon valósul meg a fegyverkezési verseny, hatalmas mennyiségű termonukleáris eszközök halmozódnak fel. Az imperialista hatalmak, mindenekelőtt az Egyesült Államok agresszív körei a leszerelési tárgyalások folytatása, a megyegyezés helyett, világszerte újabb és újabb feszültséggócokat teremtenek, fokozzák expanziós politikájukat. Nyugtalan, bonyolult, ellentmondásokkal terhes, beláthatatlan perspektívákkal rendelkező világban élünk, és csak úgy tudjuk betölteni történelmi hivatásunkat, ha elhárítjuk egy termonukleáris katasztrófa lehetőségét. Éppen ezért fokozni kell a békemozgalom agitációs tevékenységét, új cselekvési formákat kell keresni, törekedni kell a békéért harcolók együttműködésének kiszélesítésére, közös akciók szervezésére. A magyar békemozgalom mindenkor becsülettel telje Megyénk békemunkája A munkából megyénk békeszerető lakossága is kivette részét. Az Egyesült Államoknak és NATO-szövetségeseinek hidegháborús törekvései, az általuk kezdeményezett fegyverkezési hajsza mozgósította megyénk lakosságát is. Felemelték tiltakozó szavukat a háborús veszély ellen, hangot adtak békevágyuknak, és egységesen sorakoztak fel pártunk és kormányunk békepolitikája mellett. A szolidaritási megmozdulásokból, a különböző tömegakciókból lakosaink aktívan kivették részüket. 1983 első hónapjaiban például több olyan nagy sikerű akció volt, mint a kambodzsai lapok árusítása, amelynek eredményeként 300 ezer forint gyűlt össze egy gyermekváros felépítésének támogatására. A májusi békehónap nagy sikerű rendezvénye volt a Hazafias Népfront és a KISZ megyei bizottságai által szervezett fáklyás felvonulás és békenagygyűlés. Mozgósította a lakosság széles rétegeit, a falvak és városok képviselői nagy számban vettek részt a színes, látványos, érzelmekre és gondolatokra egyaránt ható, forró hangulatú békedemonstráción. Más alkalommal a felsőoktatási intézményeink hallgatói a Kossuth Lajos Tudományegyetem díszudvarán gyűltek össze, hogy tiltakozzanak az amerikai eurorakéták telepítése ellen és felemeljék szavukat a békés, alkotómunka mellett. A karácsonyi békemegmozdulások sorában nagy jelentőségű volt a Debreceni sportolók a békéért akció. A városi sportcsarnokban több ezer fiatal és sportoló fejezte ki békevágyát. Nagy tömeget mozgósított a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ előtti téren szervezett karácsonyi békedemonstráció. A nagygyűlés szónokai kifejtették, hogy nincs szentebb, mint az embernek az élethez és békéhez való joga. A megye küldöttei több százezer aláírással hitelesített Békét akarunk! feliratú lapot helyeztek el a béke karácsonyfája alá. A szocialista országok kulturális központjaival békeheteket és békefórumot szerveztünk. A nagy érdeklődéssel várt rendezvényeken az érintett országok képviselői tájékoztatták a résztvevőket országuk gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális életének legfontosabb eredményeiről. A találkozó elősegítette egymás jobb megismerését, tovább erősítette a népeink közötti bizalmat. Szerves része e tevékenységnek a magyarszovjet barátsági munka is. A feszült és egyre bonyolultabbá váló nemzetközi helyzet szükségessé teszi, hogy a szocialista országok még szorosabban működjenek együtt a béke fennmaradásáért. Éppen ezért a különböző békeakciók és rendezvények alkalmával fokoznunk kell a politikai tájékoztató munkát, hogy a béke ügyéért felelős, cselekvő nemzeti egységre neveljünk. Szolgálat és felelősség Továbbra is fontos békepolitikai feladat a bizalomerősítés a szocialista országok, az eltérő társadalmi berendezkedésű országok népei között, valamint a magyar társadalmon belül az osztályok és rétegek, hívők, idősek és fiatalok között. A népek közötti hídteremtésnek fontos területe a kulturális kapcsolatok fejlesztése. Szeretnénk a társszervekkel útjára indítani Hajdú-Bihar megyében az európai kultúrákat bemutató sorozatot. A bizalomerősítésnek fontos láncszeme a személyes élményszerzés is, ezért kiemelt fontosságot tulajdonítunk az utazási irodák tevékenységének. Kiemelt rétegpolitikai feladat az ifjúság körében végzett béketevékenység erősítése. E célból fórumokat, találkozókat szervezünk, és kiállításokat rendezünk. A megyei békenapok keretében a társszervekkel közösen autóbuszokat indítunk a háborús emlékhelyekre (a költségeket, is közösen vállaljuk). Megyénk felszabadulásának évfordulójához kapcsolódva versenyeket, vetélkedőket szervezünk. A tervezett programok keretében lehetőség nyílik a nemzeti önvizsgálatra, a felszabadulás óta eltelt időszak, a szocialista hazafiság és internacionalizmus gondolatának elmélyítésére minden ember tudatában, s lehetőség nyílik a nemzedékek közötti párbeszédre is. Az értelmiség szélesebb rétegeire számítunk békemunkánkban. Szeretnénk, ha a békekutató munkacsoport eredményesebbé tenné munkáját, tudatosítaná a béke értékét a közösség és különösen az egyén számára. A béke értékének a társadalmi tudatba való intenzívebb beépítése sürgős hiánypótlást jelent (felméréseink is ezt bizonyítják). A békekutatásnak a szocialista országok egy részében már több éves múltja van, s eredményeiket fel lehetne használni saját munkánkban is. A Felszabadítá kat°na nyomában Battonyától Nemesmedvesig országos akció méltó keretet biztosít hazánk felszabadulása 40. évfordulója megünnepléséhez, mozgósítja megyénk lakosságát is, lehetővé teszi, hogy minden település társadalmi munkával, lakóhelye szépítésével, felajánlásokkal és ünnepségekkel tegye emlékezetessé e jeles évfordulót. Az ünnepségsorozat egy jelentős állomása lesz Debrecen, ahol az Ideiglenes Nemzetgyűlés és Kormány megalakulására emlékezünk. Megyénk lakossága nyugodt lelkiismerettel, a jól végzett munka örömével készül a X. békekonferenciára. Béketevékenységünk előmozdította a szocialista cselekvő nemzeti egység kibontakozását, mozgósított és tájékoztatott, segített eligazodni bonyolult, ellentmondásos korunk problémáiban, megmutatta cselekvésünk helyes irányát, hozzájárult közvéleményünk politikai tudatformálásához. A béke szolgálatát minden állampolgárunk kötelességének tartja. Dr. Oláh Lajos a Hazafias Népfront Debrecen városi titkára HAJSÖ-BÍHAÍU NAPáO —IW 4.~eaSEPTEMBEH l. U -------. aaani.'iai------------------------rí ,y, ... , h.iMi