Hajdú-Bihari Napló, 1984. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-23 / 275. szám

Lengyelországi mozaik (3.) A demokrácia - alapkérdés Ma egy újságíró eltölthet néhány napot abban az országban, melynek népét évszázados barátság fűzi a sajátjáéhoz, igyekszik nyitott szemmel járni. Hazatérve pedig kötelességének érzi, hogy élményeit megossza honfitársaival. Különösen, ha ez az ország: Lengyelország. A lublini vajdaság ki­tá­rulkozó síkságain fut velünk az autó, hatalmas erdők kö­zött, majd apró parcellák mellett. A földeken szánta­nak, répát szednek, itt-ott trágyáznak is. Errefelé be­csülete van még a lónak: azt fogják a kocsi elé, az vontat­ja az ekét, a koronát. A fe­lületes szemlélő is látja: nem kifogástalan a lengyel mező­­gazdaság gépesítettsége. *** Az úticél Kock, a valamivel több, mint háromezer lelket számláló település, területi központ. Tizenegy falu, ösz­­szesen hét és fél ezer ember ügyeinek irányítása tartozik a szerény hajlékban meghú­zódó tanácsra. Ez a tanács azonban kü­lönbözik a mi fogalmainktól. A lengyel közigazgatás szer­vezete két különálló részre oszlik. Az egyik a kormány­zati hierarchia egyik lépcső­jét alkotó helyi igazgatási ap­parátus, élén a választott, de személyében a vajda által jóváhagyott vezetővel, elnök­kel. (Ha itthoni fogalmaink­kal keressük az analógiát, ta­lán azt mondhatjuk: nem más ez, mint nálunk a vég­rehajtó bizottság szakappa­rátusa, meg a vb-titkár.) A másik oldalon áll (már­mint formálisan) a területi önkormányzat, a lakosság képviseletének testülete, élén az elnökkel. Ez az elnök azonban csak az önkormány­zat bizottságainak munkáját szervezi, kapcsolatot tart a hivatali apparátussal, a mi szervezetünktől eltérően nem áll annak élén. Hogyan születnek a dönté­sek ? Az önkormányzat mondja ki a végső szót, s az apparátus annak szellemében cselekszik — ügyelve a tör­vényességre, szem előtt tart­va az állami érdekeket is. De az apparátus soha nem cse­lekedhet az önkormányzat jóváhagyása nélkül. A kocsi­sak állítják (s néhány pél­dával bizonyítják is), hogy ez a forma kitűnően megfelel a valódi demokrácia gyakorlá­sára. ««* A demokrácia egyébként alapkérdés a mai Lengyelor­szágban. A beszélgetésekben újra és újra visszatérő foga­lom az önkormányzat, s nyomban mögötte következik az önfinanszírozás fontossá­gának emlegetése. Érződött mindig: nem szólamokról, hanem a mindennapok gya­korlatáról van szó. Olyan gyakorlatról, amely ha botla­dozó is még, a ma szerzett ta­pasztalatok holnap, holnap­után az életképes szocializ­must erősíthetik. Mert alig hiszem, hogy ennek a társa­dalmi formációnak lenne fon­tosabb sajátossága e kettő­nél: a jövedelmezően műkö­dő, s ezzel a népnek növek­vő életszínvonalat biztosíta­ni tudó gazdaságnál; más­részt pedig a döntésekben való közvetlen részvétel jo­gánál. A jelek számomra azt mu­tatták: Lengyelországban végérvényesen felismerték ezeket a szükségszerűségeket. Kock mezőgazdasági vidék, a gazdálkodás tipikusnak mondható az ország szem­pontjából (de persze egyálta­lán nem tipikus a hazai szö­vetkezetekhez szokott látoga­tó számára). A tizennégy fa­lu határában 5500 hektár a szántó (valamivel több tehát, mint az átlagos magyar tsz területe), ezen osztozik 1459 egyéni gazda, az átlagos szántóterület tehát mindössze négy hektár. (Az átlagos bir­toknagyság ennél valamivel több, hiszen vannak itt er­dők, legelők is.) A legna­gyobb baj: kevés a gép, s alig van remény arra, hogy ha­marosan sokkal több lesz. Ki kaphat traktort? Az, aki a helyi elvek szerint meg­alkotott, sajátos pontrendszer alapján eléri a szükséges pontszámot, ráadásul meg­nyeri a gépeket osztó társa­dalmi bizottság jóindulatát is. A pontszerzésnek számos módja van, főként az állam érdekeivel összehangolt ter­melés. A több hektár több pontot ér („ösztönözzük a na­gyobb birtokok kialakítását, vannak nálunk húsz-, de még ötvenhektáros gazdaságok is”), s további „jó pontokat" lehet gyűjteni a szerződések kötésével, betartásával. A gazdálkodó kötött áron tesz ígéretet bizonyos mennyiségű jövő évi termés átadására, kockáztatva így az esetlege­sen emelkedő szabadpiaci ár hasznának elvesztését.­­Másrészt viszont megmene­kül a piaci ár esésének hát­rányos következményeitől. Az idén például sok volt a ga­bona, az járt jól, aki szer­ződésre termelt.) Akárhogy is, a géphiány nagy hátráltatója a mezőgaz­daságnak. Az elosztás mód­szerei nemcsak vitathatók, de ráadásul még a szubjektív elemektől sem mentesek. Nem új felfedezés: a hiány mindig feszültséget teremt a gazdaságban. *** Újra a Sztandar Luda szerkesztőségi Polonézében ülök, újra a lublini ország­úton robog az autó, csak az útirány változott az öt nap­pal ezelőttihez képest. Varsó­ba igyekszünk, a repülőtér­re. Délelőtt még marad né­hány óra az óvárosra, arra is jut idő, hogy megbizonyosod­jak róla: a főváros sem men­tes a sorbanállástól. (A kísé­rőm, Janusz jegyzi meg né­mi cinizmussal, amikor az egyik sor szerveződésének okáról kérdezem: „Talán azok se tudják, hogy miért állnak be, akik beállnak. Megszokták már, hogy ahol emberek sorakoznak, ott va­lamit kapni lehet.”) Az utcán a varsóiak dol­guk után sietnek, az idege­nek ráérőn nézelődnek, nin­csenek alkalmi csoportosulá­sok, transzparensek, nemkí­vánatos feliratok, nincsenek rendőrök. Nyugalom van. Pe­dig Popieluszko lelkészt ép­pen ezekben a napokban ra­bolták el, az imént mondta be a rádió, hogy egy autóban megtalálták a hajszálait... Már itthon hallom egy is­merőstől: másnap a Kultúra és Tudomány Palotája előtti hatalmas téren rendőrautók sorakoztak, vízágyú intette nyugalomra a pap sorsáért aggódókat. Figyelmeztető jel: váratlan események hatására még ke­letkezhet repedés Lengyelor­szág belső békéjének lassan szilárdulni látszó építményén. (Vége) Görömbölyi László Mindössze négy hektár szántó jut egy gazdálkodóra Város a tenger A dolog úgy kezdődött, mint a mesében: kisfiú sétált a tengerparton és talált egy szép fényes korongot. Meg­dörzsölte és kiderült róla, hogy értékes régi pénzérme. Az 1982-ben lejátszódott történet itt nem ért véget: szovjet tudósok azonnal ku­tatni kezdtek a Fekete-ten­­ger partvidékén Keres város közelében. alatt A búvárok tornyok és fa­lak maradványait, kutakat találtak a víz mélyén, és a Krím félsziget partjainál las­sanként kibontakoztak az ősi város, Akra körvonalai, mely valamikor a Boszporu­­szi királyság idején, i. e. 480-tól i. sz. 400-ig élhette virágkorát 01­­A KÖLCSEY FERENC KM MŰVELŐDÉSI KÖZPONT no­ksi? PROGRAMJÁBÓL MŰVElŐDÉSI KÖZPONT A Művelődési Központ nyitva: 10—22 óráig. Szerdán a nyilvá­nos programok szünetelnek! Közönségszolgálat és informá­ció: 27­ 390. Jegypénztár nyitva: hétköznap 13—19 óráig, szomba­ton és vasárnap 14.30—19 óráig. Kiállítások Kölcsey kisgaléria november 28-ig Jurcsák László grafikus kiállítása. Nyitva: naponta 14— 20 óráig szombat és vasárnap 10—19 óráig (szerda szünnap)­. Kiállítóterem (Kossuth u. 1.): Bodnár Eszter és Holb Margit iparművészek kiállítása. Nyitva: 10—18 óráig (kedd, szerda szün­nap). Előtér: Debreceni képek, fotó­­kiállítás. Nyitva: 10—22 óráig (szerda szünnap). Rendezvények November 23., péntek. 16.30: Kisfilmkedvelők órája — Hatva­ni terem. November 24., szombat. 18 óra: Ünnepi hangverseny Bár­dos Lajos Kossuth-díjas zene­szerző, kiváló művész 85. szüle­tésnapja tiszteletére. Belépő­díj : 30 forint — Bartók tererre’ November 24., szom­bat és 25., vasárnap. 18—21.30: Ifjúsági disz­kó. Közreműködik: a TOP duó , (Kocsis Béla, Gombos Géza). Belépődíj: 30 forint — táncte­rem. Gyermekprogramok November 24., szombat. 10 óra: Játszóház — gyöngyfűzés — gyermekj­átszó. November 25., vasárnap. 10 óra: János vitéz a Vojtina báb­együttes műsora (4 éves kortól ajánlott). Belépődíj: 15 forint — bábszínház. November 26., hétfő. 15 óra: A tücsök és a hangyák. Gyermek­opera. Belépődíj: 15 forint — színházterem. Jegyelővétel. December 2., 17.30 és 20 óra: Táncfények — Gesler György műsora. Közreműködik: Gesler György, Ihász Gábor, Szánti Ju­­­dit, Eddy és Evelyn. Csak 16 éven felülieknek! Belépődíj: 80, 100, 120, 140 forint — színházte­rem. December 2– 19 óra: CROOKS jazz-folk együttes műsora (Hol­landia) . Belépődíj: 50 forint — Pódiumterem. December 3., 19.30: Közalkal­mazottak Szimfonikus Zeneka­rának hangversenye. Belépődíj: 30 forint — színházterem. December 9., 17.30 és 20 óra: Áldozat (Sodom­a), a Pécsi Ba­lett és az EAST együttes műso­ra. Belépődíj: 80, 100, 120 fo­rint — színházterem. HAZAFELÉ (Fotó: Berki István) HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ - 1984. NOVEMBER 23. H­orgászok---------------------------­Mire költi a tag a pénzét? Számláljuk meg darabra ősszel, amikor a folyók és tavak partján a horgász is ritkul, számadás készül, s nemcsak arról, hogy ki hány kiló halat fogott. A tagságot egy bizonyos létszám­utánpótlás érdekli. Joggal, hisz a területi jegyek kasz­­szájába befolyt összegek java része (kétharmada) a vi­zek halasítására fordítható. Íme a legfrissebb megyei statisztika: Az egyesületek tavaiba, csatornáiba 216 mázsa pon­tyot, amurt, keszeget, kárászt „helyeztek ki”, 990 ezer forint értékű halat. Ne szaladjunk el szó nélkül az ár mellett, ennél ugyanis jóval több lehetne, de a MOHOSZ és a HALÉRT között árengedményes megegyezés jött­ létre, így a horgászokat szeptemberi és októberi halasításkor 10 százalék kedvezmény illeti meg. S így történt ez most is! Az intéző bizottság, mint azt a neve jelzi, minden egyesületnek megrendeli a halat, csak menni kell ér­te. Átteleltetés után a fancsikai tavakba március 9-én 70 mázsa pontyot ereszthettek, s mikor e tavak l­­töl­tődtek, május első hetében, még 115 mázsa pontyot kaphattak, hozzátéve 40 ezer „kis előnevelt’’ csukaiva­dékot. A rablókat, tehát szám szerint 40 ezret, az inté­ző bizottság horgász-közmegelégedésre hozatta, nem is akárhonnan, Szászhalombattáról, a hőerőmű tavából, a TEHAG-tól. (Temperált vizű Halszaporító Gazdaság.) Erre a hatalmas számú mennyiségre csak hosszas kere­sés után találtak, mert Hortobágyon a halkeltető ég nem tudja kielégíteni ezt az igényt, legalábbis­ nem tudta. _ A kis csuka darabja 1 forint 90 fillér, összesen 827­­ ezer forint a fancsikai kiadás az 1984-es esztendő ha­­lasítási rovatában. Megjegyzendő, hogy 450 ezer forin­tot átutalt a Hajdú-Bihar megyei Intéző Bizottság a Hajdúszoboszlói Bocskai Halászati Termelőszövetkezet számlájára. Ez a nagy összeg 100 mázsa ponty ára. A pontytömeg akkor kerül a fancsikai mézeshegyi tavak­ba, ha jövő tavasszal emelkedik a vízszint. Ebben az évben, hiába voltak a bőséges őszi esők, írd és mondd (!) 1 millió köbméternyi hiányzik — igen az esőből, a hóból, egyszóval: a csapadékból. Sajnos. Már­pedig ennyi halat (a jelenlegi üzemi vízszint is így diktálja) nem kockáztathat senki.­­ A Bocskai Halászati Termelőszövetkezet a Keleti-fő­csatornán ismét megbízhatóan halasított. A balmaz­újvárosi hídfőtől Bakonszegig 80 mázsa pontyot és 20 mázsa amurt, s terven felül öt-tíz mázsa keszeget, ká­rászt, s mi több, törpeharcsát „adott át” a Keletinek.­­ Érték: 450 ezer forint. A böszörményi hídtól fölfelé a Keletin a Nyíregyházi HTSZ is iparkodott. Jobb a hajdú-bihariak kapcsolata az újonnan megválasztott horgászvezetőkkel. A régi vita, hogy ki halasítson a KFCS vizének ezen a sza­kaszán, a múlté. Ha darabra számláljuk meg a halmazsákat, csak a Keleti-főcsatorna 110 ezer (!) pontyot, amurt stb. „ka­pott” a HTSZ-től. 1 kilométer folyószakaszra 300 után­pótláshal „esik”, s ez ha nem is sok, de nem is kevés, mert a Keleti még élő víz, ahol az ívás még természeti fogalom. Említsük meg a Hortobágy folyót is. Október elején megkapta a maga 20 mázsa pontját. Ás­ványgyűj­tők országos találkozója Debrecenben Több országos és megyei intézmény, szervezet novem­ber 24-én és 25-én, szomba­ton és vasárnap rendez Deb­recenben országos ásvány­­gyűjtő-találkozót, börzét, an­kétet és kiállításokat. A nagy érdeklődésre számot tartó eseménynek a Kossuth Lajos Tudományegyetem ad he­lyet. A program szerint a ren­dezvénysorozat november 24-én, szombaton 1X órakor ankéttal kezdődik, ahol a megnyitón kívül előadások és korreferátumok hangzanak el. A kiállításokat délután nyitják meg a főépületben. A közönség láthat kvarc- és opálváltozatokat, védetté nyilvánított gyűjteményeket, őskövületeket, ásvány-, kő­zet- és őslénytani bemutató­kat, a Tokaji-hegység ásvá­nyait, s bemutatóanyagot a középiskolások földtani isme­reteihez. Ugyancsak szomba­ton délután kerül sor a ma­gyarországi ásványgyűjtők tanácskozására, amelyen megbeszélik a Magyar Ás­­ványgyűjtők Országos Egye­sületének megalakulásával kapcsolatos kérdéseket. Este a Sport étteremben baráti találkozó következik. Másnap, november 25-én reggel kezdődik az ásványok, őslények, drágakövek, ékkö­vek, díszítő kövek, szak- és ismeretterjesztő kiadványok, gyűjtő szerszámok, gyűjtési és gyűjteményi segédeszkö­zök cseréje, bemutatása, vagyis az ásványbörze meg­nyitása. Délben adják át a legszebb ásványok kiállításán részt vevő darabok díjait. Az országos ásványgyűjtő­­találkozó mindkét napján reggel hét órától délután négy óráig információs iroda működik, kilenctől négy órá­ig ásvány-, drágakő- és ős­lényhatározást tartanak, könyveket, jegyzeteket, tér­képeket árusítanak, múzeu­mi kiadványokat kínálnak. Mindkét napon 10 órától há­rom óráig alkalmi postahiva­tal működik, amely nyilván érdekli a bélyeggyűjtőket. A két nap során megtekinthető a Déri Múzeumban rendezett ékkövek és díszítőkövek ki­állítása, illetve a Reformá­tus Kollégiumban a Szőnyi­­féle gyűjtemény, továbbá Uj István magángyűjteménye a Gábor Áron utca 58. szám alatt. Sz. Cs.­ ­ újtól,,­i­rvai DEBRECEN 1984. nov. 24-25.

Next