Hajdú-Bihari Napló, 1985. január (42. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-03 / 1. szám
Losonczi Pál újévi köszöntője Tisztelt Honfitársaim! Kedves Elvtársak! Hagyományaink szerint búcsúztunk az óesztendőtől és köszöntjük az újat. Szilveszterkor, ha egy éjszakára is, nem az elmúlt hónapok gondjai foglalkoztattak bennünket, ma pedig előretekintve azt kívánjuk egymásnak, hogy az új esztendő szebb és boldogabb legyen, mint a mögöttünk hagyott év. 1984 alighanem úgy vonul be történelmünkbe, mint egy, könnyűnek egyáltalán nem mondható esztendő a sok közül. A két világrendszer közötti feszültség a párbeszéd élénkülése ellenére sem csökkent, a gazdasági építőmunka külső feltételei számunkra tovább romlottak. A vártnál nehezebb körülmények mellett elért eredményeink nem lebecsülendők. Dolgozó népünk szorgalmas munkája révén a magyar népgazdaság a fő gazdaságpolitikai céloknak megfelelően fejlődött Nemzeti jövedelmünk magasabb lett a tervezettnél, nőtt az ipari és a mezőgazdasági termelés, a kedvezőtlen időjárás ellenére is. Olyan jelentős beruházások fejeződtek be, mint a Paksi Atomerőmű második egysége, a Dunai Kőolajipari Vállalat krakküzeme és a budapesti metró új szakasza. Felújítottuk a Szolnoki Papírgyárat, az Állami Operaházat, az Árpádhidat és a Baleseti Kórházat. Az elmúlt esztendő eredményei között tartjuk számon, hogy tovább javult a külgazdasági egyensúly, megőriztük a teljes foglalkoztatottságot és — ha nem is mindenki számára érezhetően — az életszínvonal elért szintjét. Új lakások, bölcsődék, óvodák, iskolák épültek, növekedett a kórházi ágyak száma, széles körben megtörtént a 40 órás munkahét bevezetése. Hazánk nemzetközi elismerése tovább szélesedett új társadalmunk építésében elért eredményeivel Ennek a megbecsülésnek legfőbb tényezője az a szocialista nemzeti egység, amellyel népünk felsorakozik politikánk mögé, egyre felelősségteljesebben élve demokratikus jogaival és kötelességeivel A másik az, hogy népgazdaságunk a nehezebb feltételek közepette is teherbírónak, működőképesnek bizonyult. A harmadik tényező: külpolitikánk. A Magyar Népköztársaság aktív külpolitikájának legfőbb célja: belső építőmunkánk külső feltételeinek javítása, s — a többi szocialista országgal együtt — a béke és a társadalmi haladás ügyének következetes szolgálata. Őszintén reméljük, hogy 1985 — a helsinki értekezlet 10. évfordulója — Helsinki szellemének, az enyhülés viszszatérésének az éve lesz. Azért, hogy ez bekövetkezzék, a jövőben is mindent megteszünk. Politikánk elismerését tapasztalhattuk, amikor az állam, és kormányfők egész sora látogatott el hozzánk 1984-ben, és akkor is, amikor mi voltunk küldetést teljesítő vendégségben a velünk azonos vagy a mienktől eltérő társadalmi rendszerű országokban. Ezek a látogatások nemcsak egymás jobb megismeréséhez járultak hozzá, nemcsak a kölcsönösen előnyös együttműködés újabb lehetőségeit tárták fel, hanem a barátság szálait is erősítették és a béke egyetemes ügyét szolgálták. Arról is meggyőződhettünk, hogy hazánk nemzetközi tekintélye elsősorban belső helyzetünk szilárdságától, politikánk következetességétől, az erősödő népi-nemzeti egységtől, építőmunkánk eredményeitől függ. Az új esztendőben, amelyet most köszöntünk, ünnepeljük hazánk felszabadulásának 40. évfordulóját, sor kerül pártunk XIII. kongresszusára, tanács- és országgyűlési választásokat tartunk, befejezzük a VI. ötéves népgazdasági tervet, és hozzákezdünk a gazdaságirányítás korszerűsítéséről hozott döntéseink gyakorlati megvalósításához. A 40. évfordulón ismét felmérhetjük, hogy országunk 1100 éves történelmében, népünk életében milyen óriási fordulatot jelentett a felszabadulás. Az eltelt négy évtizedben kiépítettük, megvédtük és megszilárdítottuk a népi hatalmat. A gyors gazdasági fejlődés következtében hazánk elmaradott országból közepesen fejlett ipari-agrár országgá vált. Alapvetően változott társadalmunk egésze, népünk műveltsége és életének minősége. A szocialista társadalom építésében elért eredmények alapján országunknak neve és becsülete van Földünk minden kontinensén. Széles körű kapcsolataink kiterjednek csaknem valamennyi országra, függetlenül társadalmi rendszerétől. S e kapcsolatok annak ismeretében fejlődnek, hogy szocialista ország, a szocialista közösség hű tagja vagyunk, elkötelezve az emberiség haladása, a béke egyetemes ügye mellett. A Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusán nem kisebb feladat hárul ránk, mint társadalomépítésünk további programjának kidolgozása. Az élet minden területén következetes munkával fel kell tárnunk és hasznosítanunk kell a szocialista rendszerben levő hatalmas erőforrásokat. Népgazdaságunk teljesítőképességének növelésével, a gazdasági fejlődés fokozatos élénkítésével meg kell teremtenünk az életszínvonal emelésének, az életkörülmények javításának, a társadalmi igazságosság jobb érvényesítésének anyagi feltételeit Demokratikus intézményeink fejlesztésével a szocialista célok jegyében tovább kell erősítenünk a nemzeti egységet. A szocialista demokrácia kiteljesedését szolgáló, módosított választási rendszer is az idén vizsgázik először a gyakorlatban, de a tanács- és országgyűlési választásokon vele vizsgázunk mi is valamennyien. Olyan emberekre kell bíznunk ügyeink képviseletét, akik már eddig is bebizonyították rátermettségüket, akik az országgyűlés törvényalkotó munkájában, alkotmányos funkcióinak gyakorlásában felelősségteljes részvételre képesek, akik élni tudnak a tanácsok megnövekedett önállóságának lehetőségeivel. Az igazi vizsga azonban: helytállni a dolgos hétköznapokon. Az idei esztendő gazdasági előirányzata a realitásokkal számolva szerény növekedést irányoz elő. Gazdaságirányításunk továbbfejlesztésétől a munka hatékonyságát, eredményességének a javulását várjuk. Nem lesz könnyű a mind jobban élesedő nemzetközi versenyben helytállni, s egyidejűleg a hazai fogyasztók növekvő igényeit is kielégíteni. De a magyar nép a mainál sokkal nehezebb helyzetekben bizonyította rátermettségét, szorgalmát és szívósságát. Ezek a tulajdonságok segítették át a viharos évszázadokon, ezekkel tudott úrrá lenni a bajokon, a romokon új országot építeni, és vállalni a szocializmus megvalósításának nagy feladatát. Ezeknek a tulajdonságoknak a továbbélése biztosítja, hogy a magyar nép egy újabb felfelé ívelő szakasz alapjait rakja le. Biztosíték az is, hogy hazánk a társadalmi fejlődés leghaladóbb áramlatához kapcsolódik. Szövetségünk, sokoldalú együttműködésünk a Szovjetunióval, a többi szocialista országgal békénk, biztonságunk, szocialista építőmunkánk felbecsülhetetlen értékű nemzetközi támasza. E gondolatok jegyében — 1985 első napján, pártunk Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács, a kormány és a magam nevében is — kívánok országunk minden állampolgárának, egész magyar népünknek, a világ békeszerető embereinek belkés, eredményes, boldog új esztendőt. (MTI) KONGRESSZUSRA KÉSZÜLÜNK A kommunisták eddig is tapasztalt őszinteségét és példamutatását kérjük írta: Magyar József, az MSZMP Hajdú-Bihar megyei Bizottságának titkára Megyénkben eredményesen folynak a kongresszusi előkészületek. Novemberben és decemberben az üzemekben, termelőszövetkezetekben és intézményekben lezajlottak a pártalapszervezeti beszámoló taggyűlések, amelyeken az alapszervezeti vezetőségek számot adtak az elmúlt öt év munkájáról és megjelölték a soron következő feladatokat. Hozzákezdtünk a beszámoló taggyűlések tapasztalatainak összegzéséhez, elemzéséhez és arra törekszünk, hogy egyetlen felvetett kérdés se maradjon válasz nélkül, az elhangzott javaslatok hasznosuljanak pártunk és egész népünk közös ügyének, a fejlett szocializmus építésének érdekében. A kongresszusi előkészületek következő szakaszaként a napokban a pártalapszervezetekben ismét taggyűléseken találkoznak a kommunisták, hogy megvitassák a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusára kiadott irányelveket, és megválasszák saját alapszervezeti vezetőségeiket az elkövetkezendő öt évre. Mind a vezetőségválasztás, mind az irányelvek vitája nagy jelentőségű politikai feladat. Ez alkalommal én most a kongresszusi irányelvek vitájához szeretnék néhány gondolattal hozzájárulni, segítséget nyújtani. A párt Központi Bizottsága a kongresszusi irányelveket már korábban az ország nyilvánossága elé bocsátotta, így az abban foglaltakat mindenkinek lehetősége volt megismerni. A párttagság tanulmányozhatta az irányelvekben vázolt politikai-gazdasági és ideológiai helyzetet, a legfontosabb teendőket. A kongresszusi irányelvek soron következő kongresszusunk alapdokumentuma, amely a társadalmi élet egészét átfogja. Nyilvánvaló, hogy minden párttag nem adhat átfogó elemzést ezen alapdokumentum egészéről. De szeretnénk, hogy minél többen mondják el véleményüket, észrevételeiket, javaslataikat fejezzék ki egyetértésüket a Magyar Szocialista Munkáspárt ezen dokumentumban is megfogalmazott politikájával. A kommunisták nagy családjához tartozók egyénileg az élet különféle területein dolgoznak és végeznek politikai munkát. Természetes, hogy az eltérő foglalkozású, érdeklődési körű, életkorú párttagok az irányelvek más és más részével kapcsolatban mondhatnak értékes véleményt, hasznos javaslatot. Ugyanakkor úgy gondolom, hiba lenne, ha a januári taggyűléseken a kommunisták mindig csak a dokumentum valamely részkérdésével foglalkoznának. Az irányelvek még nem egy lezárt dokumentum. A Központi Bizottság az alkotó eszmecsere érdekében bocsátotta a párttagság és a pártonkívüliek, az egész magyar nép elé. Alakítására, még teljesebbé tételére a kongresszusig még sok lehetőség van. Pártunknak az irányelvek vitára bocsátásával az volt a szándéka, hogy tájékoztassuk a kommunistákat az MSZMP elképzeléseiről, a szocialista társadalom építésének elkövetkező öt évben megvalósítandó feladatairól. A Központi Bizottság igényli, hogy a kongresszusi irányelveket e taggyűlési eszmecserével tovább gazdagítsuk, finomítsuk. Véleményünket, javaslatainkat várja tehát a párt, s azt, hogy valamennyien cselekvően vegyünk részt a kongreszszus által majdan határozati rangra emelt feladatok megvalósításában. Ehhez kell keresnünk a felkészülés időszakában az új utakat, módszereket, fel kell tárnunk a jobb, eredményesebb munka lehetőségeit, emberi és anyagi tartalékait. Hiszen a jövőben is igaz lesz, hogy anyaggal, energiával és idővel takarékoskodva kell céljainkat megvalósítanunk, fegyelmezettebben kell dolgozni, nagyobb igényt kell támasztani magunkkal és környezetünkkel szemben. Várható ugyanis, hogy a vitában a legtöbb hangot ezúttal is a gazdasági élet problémái kapják. Ez természetes. Nem közömbös senkinek sem, hogy hogyan, milyen életkörülmények között, milyen életszínvonalon él. Bizonyára szó esik majd a bérekről, az árakról, a jövedelmekről, a szociális gondoskodásról, a fiatalok helyzetéről éppúgy, mint népünk és az emberiség nagy kérdéseiről, mint például a békéről. Úgy gondolom, hogy ezekre is higgadt, felelősségteljes választ kell adnunk, mint ahogyan az irányelvek ide vonatkozó részei is teszik. A Központi Bizottság a jelenlegi bonyolult kül- és belpolitikai helyzetben is köztudottan minden telhetőt megtesz azért, hogy társa-' dalmunk minél előbb úrrá legyen a jelenlegi gondokon. Ugyanakkor tudjuk, hogy egész népünk együttes erőfeszítéseire, a kollektíva akaratára van szükség ehhez. A kommunistákkal az élen, de az egész magyar dolgozó nép áldozatos munkája hozhatja meg a kívánt eredményt: egy szebb és gazdagabb szocialista Magyarországot. Ezért dolgozni pedig hazafias kötelessége mindenkinek a hazában. A kongresszusi irányelvek vitáiban minden bizonynyal megfelelő helyet kap majd ideológiai életünk egyik-másik jelensége, mint például a marxizmustól idegen nézetek jelentkezése és az ellenük folytatandó harc tennivalói, a szocialista demokrácia fejlesztése stb. Bizonyára sokan fognak foglalkozni a párt belső életével, az eszmei, politikai és cselekvési egység erősítésének tennivalóival vagy a párt eszmei, politikai befolyásának feladataival. Ezek mind olyan kérdések, amelyeket nem lehet és nem is kell a taggyűlési eszmecserék során megkerülni. Azt szeretnénk, hogy a kongresszusi irányelvek megvitatása, feldolgozása minél szélesebb körű legyen, sokoldalúan és elvi alapokból közelítsen életünkhöz, a magyar társadalomhoz, melynek közegében a Magyar Szocialista Munkáspárt alkotóan tevékenykedik. Szeretnénk, ha minden kommunista az eddig is tapasztalt őszinteséget és példamutatást tanúsítaná e taggyűlési viták során, s őszintén, nyíltan, kritikusan és önkritikusan mondaná el véleményét, megjegyzéseit, javaslatait, fejezné ki egyetértését. A kongresszusra készülés egybeesik a hazánk felszabadulásának negyvenedik évfordulója megünneplésével. A negyven év alatt elért eredmények bizonyítják a szocializmus építésében a párt mindig alkotó módon irányított. Megyénk kommunistáinak is ezzel a felelősséggel kell szólnia népünk jövőjéről, a szocializmus építésének hazai gyakorlatáról. Mennyit ér egy képviselő ? HÚSZÉVES EMLÉKEK „Hófúvásban elakadtunk. Mentőkocsi vitt be a községbe. Azt gondolták, a hóakadályok miatt nem megyünk, csak tíz-tizenöt ember volt a kultúrházban. Megérkezésünk után húsz perccel viszont megtelt a terem.” Ezek a mondatok Bolodár Alajosné naplójából származnak, s azokról az időkről beszélnek, amikor a pedagógusnő mint országgyűlési képviselő járt a bihari „csücsökbe”: Furtára, Zsákára, Vekerdre, Csökmőre és Újhrázra. — Húsz évvel ezelőtt történteket idéz ez a napló, akkor voltam képviselő egy négyéves ciklusban. A jelölés váratlan, ugyanakkor nagyon megtisztelő volt a számomra. A családunkban s az ismeretségi körünkben nem tarthattunk számon képviselőt, távoli, misztikus dolognak tűnt föl nekem az új feladatkör. Féltem tőle, de aztán viszonylag hamar jártassá tettem magam az ügyek képviseletében. Nagy örömet jelentett, hogy mind több emberi sorsot ismertem meg, egyre jobban eligazodtam az országos eseményekben, a társadalmi jelenségekben, folyamatokban. Sokat tanultam a négy év alatt, akkor szerzett tapasztalataimat hasznosíthattam tanári és igazgatói munkámban a debreceni Bányai Júlia Általános Iskolában. Hatalmasnak tudtam a felelősségemet, hisz gyakran kellett megnyilatkoznom fontos kérdésekről, s állást foglalnom nehéz helyzetekben. — „A képviselő annyit fog érni, amennyit tesz értünk” — olvasok egy „parancsolatot”. — Igyekeztem ennek az elvárásnak megfelelni, s úgy érzem, nem követtem el nagy hibát Tiszta a lelkiismeretem, ennek köszönhetem a bennem levő harmóniát. Mint minden ember, akinek hasonló élet jutott osztályrészül, én is sok sértést, lelket fájdító megjegyzést nyeltem le. Az ember nem mindig a napos oldalon jár, különösen vonatkozik ez a képviselőkre, akik temérdek panaszt kötelesek meghallgatni. A kellemetlenkedésekre az a siker bizonyult a legalkalmasabb gyógyírnak,, amit az ügyek elintézése után éreztem. Nem voltak ezek nagy fegyvertények, olyasfélék csak, amilyeneket ma is követel a falu népe gyűléskor. Nyugdíjasok panaszát kellett orvosolnom, szorgalmazni az utcák világítását, a buszjáratok sűrítését, a boltok nyitva tartásának hosszabbítását Ezektől azonban komfortosabb lett az élet a községekben. — „Sűrűbben meglátogatni őket, gyakoribb találkozást kérnek” — rögzítette az ukázt a maga számára Bolodárné a naplójába 1964-ben. Újságkivágás kerül a kezembe, a Napló egyik korabeli parlamenti tudósítása. — „Az oktatási és népművelési munkával kapcsolatban rendkívül bölcsen nyilatkozott” — dicséri meg a képviselőnőt Váci Mihály, az akkor már országosan ismert költő. — Nagyon sok híres emberrel ismerkedtem meg, munkásságuk, egyéniségük varázsa lenyűgözött. Az Országházban találkoztam velük, ahol — a nagy dolgokat látott falak között — még a levegőt is másképpen kell venni. Soha nem felejtem el a Veres Péterrel, Szabó Pállal, Kállai Gyulával folytatott beszélgetéseket Mindig megilletődötten emlékszem vissza Váci Mihályra, akinek a költészetét nagyon szeretem. S nemcsak rájuk, a nagyokra gondolok mindig szeretettel, a választóimra is. Akiktől sok levelet kaptam, akik gyakran felkerestek problémáikkal, kéréseikkel. — 1967 után bizonyára hiányzott a közéleti munka. — A mandátum lejárta után is kivettem a részem a közéleti tevékenységből. Húsz évig voltam tagja a városi pártbizottságnak, s tizenegy éven át a végrehajtó bizottságnak is. S elég lett volna már az iskolai munka, egy igazgatónak akkor is sok gondja-baja volt. — Hogyan sikerült eleget tennie a sokféle követelménynek? Egy nőnek bizonyára nehezebb összebékíteni azokat a kihívásokat, tennivalókat, amiket a közéleti szereplés, a napi munka és a családi élet egyszerre diktál. — A családom nagy segítségemre volt ebben. Édesanyám, akkori nélkülözhetetlen támaszom, joggal emlegette, hogy „ketten vagyunk képviselők”. Biztos, nyugalmat adó háttérnek tudhattam az otthonomat, ahova mindig öröm volt megtérni. Vigasztalást, bátorítást, megértést kaptam a férjemtől és a fiamtól. Ha az embert meleg légkör várja haza, könnyen megfeledkezik a sikertelenségről, bántásokról. — Második éve nyugdíjas. Hogyan telnek a napjai? — Nincs „nyugdíjas betegségem”. Tudatosan készültem ezekre az időkre. Minden kornak megvan a maga szépsége, nem érdemes az évek múlásán bánkódni. Többet lehetek a családommal, az unokáimmal, ellátom a háziasszonyi teendőket. Nem tartozom azok közé, akik — sajnálatosan sokan vannak — békétlenkedve fagyják ott a munkahelyüket, tüskével a szívükben mennek nyugdíjba. Nagyon jól érzem magam. Egy mozgalmas, sikerektől és méltó feladatoktól boldog élet szép őszének kezdetét élem. E. S. HAJDÜ-BIHARI NAPLÓ — 1985. JANUAR S.