Hajdú-Bihari Napló, 1985. február (42. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-01 / 26. szám
ÁRAMKIMARADÁSOK EGÉSZ ÉVBEN El-elsötétülő falvak „Hajdúsámson lakosságának most már harmadik éve nevesebb ünnepeit áramszünetben, az áramszolgáltatás zavarai között kell eltöltenie.” (Részlet Kiss Géza hajdúsámsoni tanácselnöknek a TITÁSZ-hoz címzett leveléből) — Uram, karácsony előtt mi már nemcsak a fenyőfára veszünk gyertyákat! Készenlétben van mindig egy elemlámpa is, meg nem árt vizet tartalékolni a kádban! Tehetetlenség ? A sámsoni buszmegállóban tartott rögtönzött „közvélemény-kutatáson” a rendszeres áram- és vízszolgáltatási zavarok (hidroforos rendszerrel jön a víz) ezernyi kellemetlen következményét sorjázzák az emberek. Félbemaradt mosásokról, el nem készült házi feladatokról, a tévében nem látott westernfilmekről, elrontott családi ünnepségekről beszélnek. Kiss Géza tanácselnök irodájában a TITÁSZ-hoz küldött levél másolatát olvasom. Megértem összes indulatát, ő mégis magyarázkodni kezd: — Lehet, hogy túl erősen van megfogalmazva, de tudja, a falugyűléseken és minden lehetséges fórumon a lakosság ennél még élesebben veti fel a problémákat. Már szinte megkérdőjelezik, hogy alkalmasak vagyunk-e a község vezetésére, ha még ezt a „kis ügyet” sem tudjuk megoldani. December 26-án délután fél 4-től több mint öt órán át nem volt áram. El is szaladt a lakásomra egy férfi, és tőlem kérte számon, hogy miért nincs villany meg víz sem. Itt Sámsonban nincs TITÁSZ- ügyelet, így aztán a tanács a felelős ezért is. Természetesen azonnal telefonáltunk, de így is lépten-nyomon ezt hallhatom. ..Tehetetlenek”. Pedig két éve mindig panaszszal fordulunk a TITÁSZ- hoz. Vádaskodások A TITÁSZ-nál vizsgálatot rendeltek el, mely megállapította: üzemzavar miatt 1982- ben 13 alkalommal, összesen 49 óra 45 percig, 1983- ban 10 alkalommal, összesen 31 óra 06 percig, 1984- ben pedig 21 alkalommal, összesen 59 óra 37 percig nem volt áram ebben a térségben. Feltűnt a vizsgálat során, hogy az 1984-re jelzett ünnepnapokon (karácsony második napját kivéve) nem találtak üzemzavari eseményt, pedig az üzemzavarjegyzőkönyveken kívül a gépkocsi-menetleveleket is átvizsgálták. Mivel korábban volt arra már példa, hogy illetéktelen személy a kisfeszültségű hálózaton önkényes kikapcsolást végzett, a gyanú arra terelődött, hogy esetleg most is hasonló esettel állnak szemben. Ezt a kérdést egyébként tovább vizsgálják a TITÁSZ debreceni üzemigazgatóságának és a hajdúsámsoni tanácsnak a vezetői. A sok-sok gond következtében Hajdúsámsonban már olyan vádaskodás is elhangzott, hogy az ünnepek alkalmával szándékosan (!) vannak áramkimaradások. A TITÁSZ adatait átnézve kiderült azonban, hogy igen sokszor előfordultak áramszünetek egyszerű hétköznapokon is. A lakosság számára valószínűleg inkább azok az esetek emlékezetesek, amikor éppen egy ünnepi ebéd elkészítésében, egy vendég fogadása közben zavarták meg. Kevésbé felejtik el például, hogy 1981 szilveszterén áramszünet volt, és teljes sötétségben köszönthették az új esztendőt. Hogy 1982. november 7-én négy órán át, 1983. karácsonyán egymást követő három napon, összesen több mint tíz órán keresztül, 1984. karácsony második napján 5 óra 19 percen át nem volt villany és víz a kora esti órákban. — Lakosságunk jó része, körülbelül 2 ezren Debrecenbe járnak be dolgozni. Joggal merülhet fel ezekben az emberekben, hogy ők is szeretnének hasonló körülmények között élni, mint ott a városon. Gazdasági kár A gond azonban — bár ez nyilván nem nyugtatja meg a sámsoniakat — más községekben is jelentkezik. Hasonló információkat hallottunk például Nyíracsádról, legutóbb Létavértesen jártunkkor pedig Szatmári Sándor tanácselnök is erről panaszkodott: — Létavértes minden árambetáplálásban a legvégén található. Ha bárhol üzemzavar van, az minket azonnal érint. Megnövekedtek az energiaigények, a hálózat pedig nagyon elavult már. Szinte naponta van nálunk legalább egykét perces áramszünet, de az is előfordul, hogy ötször is. Elsősorban a lakosságot zavarja ez, de lehetetlenné teszi például a ROBOTRON könyvelőgépekkel való dolgozást, hiszen ezek a gépek áram megszakadás esetén elfelejtik a beütött tételeket. Így nemegyszer előfordul, hogy egy egész délelőtt munkáját újra kell kezdeni. De zavarják ezek a kényszerű áramszünetek a gazdasági egységeink folyamatos munkáját is. Az ÉVISZ műanyagüzemében például ha leállnak a fröccsöntő gépek, megdermed a műanyag. Kezdhetik a munkát elölről, és ráadásul az anyagi kár sem csekély. Veszteséget jelent ez a termelőszövetkezet sertéstelepén és a terményszállító is elektromos üzemeltetésű. Károk jelentkeznek a sütőüzemben, a malomüzemben és még sorolhatnánk ... Varga Lajos, a TITÁSZ üzemviteli főosztályának vezetője ugyancsak ismerős e témakörben, hiszen a sámsoni tanácselnök levele nyomán elrendelt vizsgálatban ő is részt vett. Megállapítottuk, hogy a Hajdúsámson nagyközséget és a térséget ellátó 22 kilovoltos vezeték műszaki állapota megfelelő és nem rosszabb a többinél. A vezeték hossza azonban a leágazásokkal együtt 140 kilométer, ami rendkívül hosszú. Ebből természetesen következik, hogy a hibalehetőség így sokkal nagyobb, mint a rövidebb vezetékeknél. Bárhol is adódjon egy hiba a vezetéken, a nyulasi állomáson az automatikusan kikapcsolódik. Ekkor kezdődik a hibakeresés, és előfordulhat, hogy 40 kilométernyi vezetéket is gyalog kell bejárnunk e célból. — Tartalék vezeték nincs? — Az említett vezeték Hajdúsámson—Nyírmártonfalva—Nyíracsád—Fülöp— Nyírábrány—Vámospércs irányában halad. A tartalék vezeték a halápi és a létavértesi, de ezek is nagyon terheltek, így legfeljebb éjszaka szolgálhatnak igazi tartalékként. A másik probléma ezekkel, hogy ugyanabból a táppontból — Nyúlásról — indulnak. Beruházási visszafogások — Nem indulhatna-e célvezeték Hajdúsámson irányába? — Vállalatunk megvizsgálta ezt a lehetőséget. A 9— 10 kilométer hosszú vezeték költsége 4—4,5 millió forint volna. Ráadásul ez nem is oldaná meg a hajdúsámsoni gondokat, mivel ugyanabból a központból Hajdúhadház irányában haladó, már meglevő vezetékhez kellene leágaztatni. — Feltételezem: azért van megoldás. — Vállalatunk a folyamatos áramszolgáltatást mindig is alapvető céljának tekintette. Az áramszolgáltatás közvetlen tárgyi feltételeinek megteremtéséhez szükséges pénzeszközöket azonban a népgazdaság bocsátja rendelkezésünkre az országos mérlegelések alapján. A fenti gondok megoldását egy új, 120/20 kilovoltos transzformátorállomás megépítése jelentené. Ezt Létavértes térségében tervezzük A beruházás teljes értéke meghaladja a 100 millió forintot. — Mikorra várható ennek megépülése? — Az új táppont létesítése a jelenlegi ismert iparági beruházási program szerint 1987—88-ban várható. — Hát az elég soká lesz! — Valóban indokolt lenne, hogy hamarabb üzembe helyezzük. Hangsúlyozom: ez a TITÁSZ-nak is érdeke volna. Sajnos, az ország teljesítőképessége véges. Amit mi tehetünk, addig is megpróbáljuk még gyorsabbá tenni az üzemzavarok elhárítását úgynevezett szakaszbontó oszlopkapcsolók építésével. Kiemelt figyelmet fordítunk a térség beruházási, karbantartási, üzemviteli terveire. A TITÁSZ jóindulatát nincs okunk megkérdőjelezni. A debreceni üzemigazgatóság dolgozói igen nagy erőfeszítéseket tesznek a zavartalanabb energiaszolgáltatásért. A sámsoni vezetékrendszeren például egy órával csökkentették az egy üzemzavarra számított elhárítási időt. Ebben az egy órában ki is fejezhető az a helytállás, amit a TITÁSZ dolgozói minden időjárási körülmények között, éjjel-nappali rendelkezésre állással megtesznek. A magunk részéről éppen ezért csak azt tudjuk ismételten megfogalmazni: a létavértesi transzformátorállomás évek óta esedékes megépítésére mielőbb égetően szükség van. Dombrovszky Adám Gombvarró gépek exportra Csepelen, a Konfekcióipari Gépgyárban nagy mennyiségben gyártanak gombvarró gépeket Legújabb típusú gyártmányuk pneumetika segítségével adagolja a gombot és egyaránt alkalmas kettő és négylyukú gombok felvarrására. gyártmányok kilencvenöt százaléka exportra kerül, a gépek legnagyobb vevője a Szovjetunió és az NDK. A gép végső szerelése. VERSENYBEN VÁLTOZATOS FORMÁK Harmincöt és fél millió csapágy — ez a Magyar Görlőcsapágy Művek idei terve. A mennyiség mellett persze fontos a minőség, s nem utolsósorban a gazdaságosság. A munkaversenyt eszköznek tekintik a vállalat vezetői, olyan sajátos ösztönzési rendszernek, amely mind az egyének, mind a kisebb-nagyobb kollektívák kezdeményezőkészségét, tenni akarását a fő célkitűzések megvalósításának szolgálatába állítják. Ennek jegyében fogalmazódott meg az 1985-re szóló versenyfelhívás. Részletesen megjelölték azokat a fontosabb területeket, amelyekhez kapcsolódhatnak a brigádvállalások. Néhányat érdemes kiemelni ezek közül. Az ütemes értékesítés feltétele a termelés legalább 97 százalékos tervszerűsége. Ehhez viszont elengedhetetlen a termelésirányító szervek, valamint az anyaggazdálkodással, a gyártóeszközök beszerzésével foglalkozó részlegek hatékony együttműködése. A szállítási fegyelem egyre inkább alapvető kérdéssé válik a vállalatközi kapcsolatokban. Hiába azonban a szándék, ha olykor hiányoznak a belső feltételek. A brigádok, az illetékes osztályok kollektívái komplex együttműködéssel sokat tehetnek a határidők pontos betartásáért. Az idén a tervek szerint tizenegy és fél millió dollár értékű csapágyat kell eladni a tőkés piacon, s további tíz és fél millió dollár értékűt (az import elkerülése érdekében) a szocialista országokban. Ez is olyan feladat, amely bőségesen ad alkalmat a brigádok vállalkozó kedvének bizonyítására. Már ma gondolni kell a jövőre — ezt szolgálja a folyamatos gyártmányfejlesztés: az idén húsz új típus termelésbe állítását tervezik Nem mindegy azonban, hogy mikorra készülnek el egy-egy új csapágyfajta gyártási technológiájának kidolgozásával. Csak címszavakban említjük a többi feladatcsoportot: a gépek és a szellemi kapacitások jobb kihasználása; a felületi megmunkálás minőségének javítása; a csapágyak zajszintjének csökkentése; a selejtarány minimális értéken tartása; az anyag- és energiatakarékosság; a munkavédelem. Aki részt kíván venni a munkaversenyben, aligha panaszkodhat a lehetőségek hiányára. A Magyar Gördülőcsapágy Művek munkaverseny-szabályzatának kidolgozói arra törekednek, hogy minél színesebb formák között választhassanak a versenyezni akarók- Ma már beváltmódszernek tekinthető például a pályázati rendszer: tavaly nyolcvanegy munka érkezett a bíráló bizottsághoz, főként a technológiai fejlesztés, a minőségjavítás, az anyagtakarékosság, az importmegtakarítás, a tőkés export és a számítástechnika alkalmazása témaköréből. A pályázatok többsége komplex brigádmunka, amely összekapcsolta az elméleti kidolgozást a gyakorlati megvalósítással. A különféle formák említésekor szólni kell az ifjúsági versenymozgalomról (amelynek szervezésében a KISZ-szervezet is részt vállal) és az Alkotó Ifjúság pályázatról, amelyen a fiatal mérnökök bizonyíthatják képességeiket. A Magyar Gördülőcsapágy Művek és a moszkvai 1. számú csapágygyár között kialakult évtizedes jó kapcsolatnak szinte természetes következménye volt, hogy nemzetközi méretűvé szélesedjék a felszabadulási és kongresszusi munkaverseny. A két vállalat kollektívái egyebek között az exportszállítás pontosságában, a termékek minőségének javításában, az új gépek és eszközök fejlesztésében; a csapágyak alapvető minőségi jellemzőinek javításában; az anyag- és energiatakarékosságban; a munkaszervezésben mérik össze erejüket. A verseny 1984 augusztusában kezdődött, s négy szakaszban zajlik. Az egyes „futamok” értékelési időpontja a történelmi események időpontjához kapcsolódik — a végső rangsorolásra 1985. május 9., a Németország feletti győzelem 40. évfordulója után kerül sor. A versenyben legjobban szereplők a szokásos anyagi és erkölcsi elismerés mellett lehetőséget kapnak a testvérvállalat meglátogatására is. Az idei tervekben szereplő célok megvalósítása próbára teszi az MGM valamennyi dolgozójának teljesítőképességét. Remélhető azonban: a munkaverseny megannyi formája is segít abban, hogy a vállalat végül eredményesen zárja az 1985-ös esztendőt. II. I. Változatok Volán-témára ■ Február elsején felszáll a magyar városlakó a helyi buszra és kettőt fizet, egyet kap. Két eddigi jegy árát, ami most egyet ér. Ez a gazdaság törvényszerűsége, másképp nem kifizetődő a helyi autóbusz, különben gyalogolhatnánk. Városlakó tudomásul vette és fizeti. Ámde! Ha már megfizeti, akkor legyen vége némely városok helyi autóbuszjáratain a parlagi állapotnak. Ha az utas most megfizeti az árát... akkor — valamit valamiért, ezt már a római jog is leírta! — tisztes ellenszolgáltatást vár. A sejtelmes közlekedési információk helyett például korrekt tájékoztatást. Az afféle „Járat közlekedik tízpercenként!” szövegek eltüntetését. Mert ugyebár azt az utas sosem tudhatta, hogy mikor van a tízperc. Ha az ő karórájára nézett, már tizenöt is elmúlt, de mit szólhatott?Jó sietett, a forgalmista messze volt, vagy másképp járt az órája. Mellébeszélésre az alkalom ezernyi. Például az, hogy a várakozás a forgalmi lámpáknál „elveri” az időt, mert a lámpákat nem lehet kiszámítani. Csakhogy az indítóállomáson nincs forgalmi lámpa, mégsem tízpercenként indulnak a járatok, mint a cseles kis táblácskák hidegvérrel hirdetik. Más változatok a városi közlekedésszervezet gyönyörűségéről: Beülsz az ülésre és a lábad szépen a nyakadba veszed. A fakírmód utazás oka Magyarhonban egy vödör meg egy cirokseprű, ami ugye kényelmetlen a vezetőfülkében, ezért a Volán-pilóta hátrateszi emigyen: „Na, húzza fel a lábát, papa, nem született maga grófnak!” De hogy a közjátékot meg ne unjuk, vödör helyett néha hat darab járatjelző tábla miatt ülsz félülepen. További variációk Volán-témára: 1. Táblák porosak, utazás ruhakefével; 2. Táblák fémből vannak, sarkuk mint a disznóölőkés; 3. Kocsipadló olajos, ittas balett-táncos. Jó betétszám, a részegember. Beesik melléd, cuppanós, rumízű puszitád, mert: „Szeressük egymást gyerekek!” és aranyosan feleséged nagysasszony tomporára csap, hogy: „Neked van jó csajod, haver, nem annak a morcos kalaposnak, nézzed csak, ott ülnek a busz farában!” És még boldog is vagy, mert nem rókázott le. Pedig Kosztolányi Dezső már 1932-ben megírta az „Alakok”-ban — az egyik legremekebb magyar portrékötetben —, hogy a helyi kalauz szerint: „Ittas egyének nem szállhatnak föl. Ez tilos és le kell őket szállítani!” Végül is: szervezni tudni kell! Főképpen olyasmit megszervezni, amihez nem kell státus meg béralap, csak kész! Mivelhogy egy megyei Volán-igazgató fizetése azért több, mint a buszsofőröké, hogy több legyen a fejében is: ötlet, rugalmasság, lényeglátás. Meg politikai érzék is, hogy tunya szervezés miatt ne rontsa a közhangulatot. Kemény gazdasági helyzetünkben kemény a követelmény is: csak rátermett közlekedési vezető maradhat a helyén. Ez ma az egyik legfontosabb változat Volán-témára! Földessy Dénes ! Pillantás a világra A NAPLÓ FOTÓPÁLYÁZATA Hazánk felszabadulásának, valamint a Hajdú-bihari Napló (Néplap) megjelenésének 40. évfordulója tiszteletére a szerkesztőség és a Hajdú megyei Lapkiadó Vállalat fotópályázatot hirdet. A pályázatra beküldhetők egyrészt dokumentumfotók, olyanok is, amelyeket nem a beküldő készített, de 1944. márciusa és 1968. január 1. között készültek, s témájuk valamilyen formában kifejezésre juttatja a megye életének változását. Beküldhető például a jelzett időszakban egy-egy községről, utcáról, házakról, közösségi létesítményekről készült felvétel, dolgozó vagy ünneplő embereket, brigádokat, különböző csoportokat bemutató politikai, társadalmi rendezvényeket megörökítő kép. A dokumentumfotó-pályázatra bárki küldhet be képeket. Ezekről a fotókról negatívokat készítünk és azok közlési jogát fenntartjuk. A pályázat lezárása után az eredeti fotókat visszaküldjük. A pályázatra beküldhetők továbbá olyan saját riportfotók, amelyek a mai magyar életet, valóságot ábrázolják igényes, napilapban közölhető formában. Riportfotóval hivatásos fotósok nem pályázhatnak (pl. fotóművészek, fotóriporterek.) A dokumentumfotókat eredeti méretben, a riportfotókat lehetőleg szabvány levelezőlap méretben kérjük beküldeni, teljes névvel és pontos címmel ellátva, a közlésre alkalmas fotókat a Naplóban folyamatosan közöljük, s értük a szokásos honoráriumot fizetjük. A bíráló bizottság a legérdekesebb dokumentumfotókat és a legkifejezőbb, legjobb riportfotókat pénz- és tárgyjutalomban részesíti. A beküldési határidő a pályázat meghirdetésétől kezdődően folyamatos. Eredményhirdetés 1985. április 4-én, hazánk felszabadulásának 40. évfordulóján lesz A dokumentumfotók esetében örülnénk annak, ha olvasóink meg tudnák határozni a kép készítésének helyét, idejét, valamint azt is, hogy mit, milyen eseményt, illetve kiket ábrázol a fotó. A dokumentum- és riportfotókat a Hajdú-bihari Napló szerkesztőségébe kell beküldeni, vagy behozni (Debrecen, Tóthfalusi tér 10.). HAJDC-BIHAHI NAPLÓ — 1983. FEBBUAH 1.