Hajdú-Bihari Napló, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-06 / 54. szám

DEBRECENI ISKOLAI KÖRKÉP Már az új tanévre készülnek Csökkent a zsúfoltság az óvodákban Lassanként már közhelynek számít, mégis­ igaz, hogy a magyar közoktatási rendszer szá­mára rendkívüli gondot jelent a demográfiai mozgás. Egy évtizeddel ezelőtt a gyerekek óvo­dai elhelyezése ütközött nehézségekbe a megfe­lelő számú óvodai helyek hiánya miatt. Az utóbbi esztendőkben és jelenleg az általános is­kolákban nagyon magas a tanulói létszám, az el­következő időszakban pedig a középiskolai ka­pacitás les­z szűkös, így van ez országszerte, me­gyénkben is. A gondok, problémák hatványozot­tan jelentkeznek a nagyvárosokban és elsősor­ban a modern lakótelepeken. A demográfiai mozgást jól szemléltetik az alábbi Debrecenre vonatkozó ada­tok. Az 1982—83-as tanévben 10 535, 1983—84-ben 10 265, 1984—85-ben 10 199 volt, az 1985—86-os iskolai évben előreláthatólag 9474 lesz az óvodába járó gyer­mekek száma. A csökkenés tehát megkezdődött, az éven­kénti arány mínusz 270, mí­nusz 66, mínusz 725. Az általános iskolai lét­szám alakulása: 1981—82: 22 091, 1982—83: 23 913, 1983—84: 24 780, 1984—85: 25 631. 1985—86-ban pedig várhatóan 26 246-ra emelke­dik a tanulók száma. Az évenkénti növekedés tehát 1822, 867, 851, 615. Hogy a demográfiai hul­lám már javában elérte a középfokú oktatási intézmé­nyeket, azt az alábbi számok igazolják. Az 1982—83-as tanévben Debrecen középfo­kú oktatási intézményeibe beiratkozott tanulók száma 15 713 volt, 1983—84-ben 16 161 (plusz 448), 1984-85-ben 16 681 (plusz 520). Az új tanévben a várható létszám már meghaladja a 17 ezret (17 201), ami tehát további jelentős növekedést jelent. A fenti adatokból nyil­vánvaló, hogy az új tanév­ben az óvodákban csökken a gyereklétszám, az általá­nos iskolákban és a közép­iskolákban viszont tovább emelkedik, van, és 180 tanuló és 86 nap­közis csoportot kellene fog­lalkoztatni. A fentiekből nyilvánvaló, hogy még tel­jes váltással sem helyezhe­tők el az osztályok. A mű­velődési osztály ezért az el­múlt évhez hasonlóan mó­dosította a körzethatárokat. Az Általános Művelődési Központ területéről a Vén­kerti Általános Iskolához tartoznak az új tanévben a következők: Lehel út, Jerikó u. 2—8., Hámán Kató út pá­ratlan oldala (a Tanácsköz­társaság útjától a Böszörmé­nyi útig), Böszörményi út (a Hámán Kató úttól a öl­es számig bezárólag) és a Menyhárt József tér. Előre­láthatólag három új első osz­tályt tesznek ki a Vénkerti Általános Iskolába kerülő gyerekek. Hogy a szülők dolgát megkönnyítsék, mó­dot teremtettek arra is, hogy a kis elsősök nagyobb testvérét is átvegye az in­tézmény. A belváros irányá­ba útba eső iskolák a szü­lők kérésére — természete­sen egy adott létszámon be­lül — is felveszik az első­söket. Tehát az Új Élet par­ki, az Arany János és a Fü­­vészkerti Általános Iskolák­ba kérhetik gyermekük fel­vételét az érdekeltek. Fon­tos tudnivaló azonban, hogy most az összeírás periódusá­ban a körzetileg illetékes is­kolába kell bejelenteni az új elsősöket még akkor is, ha később más iskolába akarják vinni. A másik szükségmegoldás a gyere­kek utaztatása. Az Újkert két iskolájából — Kun Béla, Békessy Béla utcai — hat­hat tanulócsoportot visznek naponta autóbusszal reggel és délután nevelői kíséret mellett más általános isko­lákba .A harmadik osztá­lyosokat szállítják autóbusz­­szal. Azért őket, mert a ki­sebbeket kímélni akarják, a negyedikeseket pedig már a szakos tanítás magas ará­nya miatt nem lehet mozdí­tani. A gyerekeket a Nagy- Sándor-telepi és a Tócós­­kerti Általános Iskolákba vi­szik és ott tanulnak és kap­nak napközis ellátást.) \ Szükségszerű körzetmódosítások Mint azt dr. Tar Károly­­tól, a városi tanács művelő­dési osztályának vezetőjétől megtudtuk, az elmúlt évhez hasonlóan megfelelő időben készült el a koncepció, amelynek az az eredménye, hogy minden iskolás korú gyermek megfelelő körülmé­nyek között tanulhat. Ez na­gyon lényeges, hiszen az óvodákban március 11. és 15. között, az általános iskolák­ban pedig március 11-én és 12 én írják össze az új első­söket, illetve óvodás korúa­­kat. Ugyancsak márciusban kell jelentkezniök az érdek­lődőknek a tagozatos általá­nos iskolákba. (Ének-zene: Bányai Júlia, Tanítóképző Gyakorló, a Vénkúti, a Mar­git téri 2. számú és az Álta­lános Művelődési Központ.) Az utóbbi három intézmény­be csak a körzetből jelent­kezhetnek a gyerekek. Ha­sonlóan csak a körzetből vesznek fel gyerekeket a testnevelés tagozatos osztá­lyokba a Margit téri 1-es számú, az Általános Műve­lődési Központ és a Vénker­ti Általános Iskola osztá­lyaiba. A Bocskai István Ál­talános Iskolába viszont bár­honnan jelentkezhetnek test­nevelés tagozatra a tanulók. Debrecenben minden óvo­dás korú gyermeket fel tud­nak venni. Kétségtelen, az intézmények még zsúfoltak, de már korántsem olyan mértékben, mint korábban. Gondot az jelent, hogy a la­kótelepeken még mindig több a gyermek, mint az óvodai hely, és ezért nem minden esetben a lakáshoz legközelebb levő gyermekin­tézménybe tudják elhelyezni a jelentkezőket. A debreceni általános is­kolai oktatás változatlanul objektív nehézségekkel néz szembe. Az újkerti lakóte­lep három általános iskolá­jában összesen 129 tanterem Omega, Omega! Március 8-án, pénteken 19 órától a debreceni sportcsarnokban ad hangver­senyt a népszerű Omega rockegyüttes. A koncert előtt telefonon érdeklődtünk Benkő László együttesvezetőnél arról, hogy milyen műsorral jelentkezik az Omega. — A televízió tavaly karácsonykor közvetítette szeptemberi városligeti koncertünk felvételét. Ez adta az ötle­tet, hogy mielőtt teljesen új koncert­programmal jelentkeznénk, régi nagy sikereinket készülő nagylemezünk anya­gából válogatott új számainkkal kiegé­szítve néhány nagyobb vidéki városban is előadjuk. A hangsúly természetesen az új szerzeményeken lesz, de úgy gon­doljuk, a fiatalabb nemzedékek öröm­mel fogadják, ha a régebbi dalainkat is felelevenítjük. — Tehát ismét lemezt állít össze az Omega. Változik-e valamit az együttes stílusa ? — Nekünk mindig alapelvünk volt az, hogy elébe menjünk a technikai újítá­soknak. Egy olyan zenekar, amelyik külföldön és idehaza egyaránt sűrűn szerepel, köteles is lépést tartani a fej­lődéssel. Új lemezünkön — szinkronban a nemzetközi rockzenei törekvésekkel — az elektronika lesz a meghatározó. — Az Omega koncertjei mindig szol­gálnak valami különleges látványos­sággal. Mit terveznek a debreceni hangversenyen ? — Egy show-zenekar nem engedheti meg magának, hogy csak eljátssza a zenét. Mi következetesen valljuk a lát­vány és a mozgás szerepének fontossá­gát. Nem akarom azonban lelőni a po­ént, ezért nem árulom el, hogy milyen meglepetést tartogatunk erre a koncert­re. Csak annyit mondhatok, hogy né­hány ötletet felhasználunk majd a te­levíziós műsorból időhiány miatt kima­radt technikai trükkök közül. (T. G.) Újabb gimnázium, kezdődik a technikusképzés Az 1984—85-ös tanév kez­detén nyitotta meg kapuit Debrecenben a Liszt Ferenc téri Gimnázium, amelynek jelenleg négy első és négy második osztálya van. Az új tanévben öt első osztály in­dítását tervezik. Második idegennyelvként tanítják az angolt, a németet, a franciát és a spanyolt. (Így most már van Debrecenben olyan középiskola, ahol spanyol nyelvet is lehet­­tanulni!) Ének és zenei osztály mel­lett felvételi alapján drama­turgiai fakultatív foglalko­zásokon is részesülhetnek speciális képzésben a diá­kok. Az 1985—86-os tanév­ben még egy új gimnázium nyílik Debrecenben, mégpe­dig a Tócóskertben. Három első osztályt indítanak, ame­lyeket átmenetileg a Liszt Ferenc téri Gimnáziumban helyeznek el. A jelentkezési lapokat is oda kell tehát küldeniük az általános isko­lai tanulmányaikat ebben az évben befejező diákoknak. (Így volt korábban két év­vel ezelőtt a Liszt Ferenc téri Gimnázium indulásánál is, akkor a belvárosi gimná­ziumok adtak átmenetileg otthont az elsősöknek.) A tó­­cóskerti gimnáziumnak egyébként lesz egy rendkí­vül érdekes vonása: az in­tézmény egy épületben mű­ködik majd egy általános is­kolával. A tervek szerint ennek az iskolának a felső tagozatos osztályait egyete­mi diplomával rendelkező pedagógusok tanítják majd. Tehát előfordulhat, hogy egy-egy tanár nyolc éven keresztül végigviszi tantár­gyát. Érdekes, figyelemre méltó kísérletről van szó. Emlékeztet bizonyos vonat­kozásban az egykori gimná­ziumi oktatásra... A szakközépiskolákban az új tanévben a nappali tago­zaton is megkezdődik az öt­éves technikusképzés. Négy iskolában — Landler, Mech­­wart, Erdei-Grúz, Péchy Mi­hály Szakközépiskolákban­­ működik majd az új modell. A vegyipari szakközépisko­lákban a korábbi évek gya­korlatának megfelelően vál­tozatlanul lesz nyomdaipari osztály. Filep Tibor „Feleseltél a másvilággal” Sziki Károly József Attila-estjéről József Attila egyik legnépszerűbb „kortárs költőnk”. Azon túl, hogy költészete a magyar líra csúcstelje­sítményei közé tartozik, oka e nép­szerűségnek a rég lezárult életút és életmű mind teljesebb, aprólékosabb ismerete, az irodalomtudomány ered­ményeinek rendszeres publikálása. Indokolja e rendkívüli népszerűséget az is, hogy József Attila — miköz­ben ő maga elkötelezett marxista gondolkodásmód, s a nagy művelt­séggel rendelkező értelmiségi ma is érvényes és időszerű modelljét al­kotta meg —, verseiben olyan lé­­lekhelyzetek ábrázolására vállalko­zott, amelyek a ma emberét is erő­teljesen foglalkoztatják. A foly­tonosan változó, módosuló műbefo­gadó viszony miatt nem beszélhe­tünk egyedül üdvözítő előadásmód­ról. A közönség minden megoldást elfogad, amit az előadó személyisé­ge, szándéka hitelesíteni képes. Az Árkádia Kör újabb bemutató­ján ismét Sziki Károly lépett közön­ség elé, ezúttal Önvallomás című, in­tim hangvételű műsorával. Szer­kesztése sikerrel kerülte el a bukta­tókat. Biztos dramaturgiai rostálás­sal fűzött közös szálra lazán kapcso­lódó verscsokrokat. Tehette, hiszen estje a lélek valamennyi feltárható területét bejárni igyekvő ember ke­resés közben tett felismeréseit kí­vánta bemutatni. Ennek jegyében esett szó az előadóest összefüggésé­ben a maradék emberi méltóság az alapvető emberi jogok védelméről (Levegőt!, Számvetés); a törekvés­ről, melynek segítségével az egyén reális helyzetfelmérést végezhet a világban (A Dunánál, Fagy, Le va­gyok győzve). Lehetőséget teremtett az előadóest azon naivitásban ol­dott, elvetélt kapcsolódási törekvé­sek érzékeltetésére, amelyeket a végképp „kiszorult” emberek kísé­relnek meg (Kopogtatás nélkül, Tűz van), s természetesen helyet kaptak többek között a szerelmi érzés ter­mészetét reprezentáló darabok is (Flórának, Óda, Nagyon fáj). Sziki Károlyt a költői szándék hű, mégis egyénített tolmácsolása jel­lemzi. Az előadói fegyvertár gazdag­ságából viszonylag szerény mérték­ben merít. A visszafogottság tuda­tos: kerüli, hogy a költő mondani­valója elé tolakodjék, de a vers gondolatait olyan intenzitással szűri át saját egyéniségén, amellyel to­vább gazdagítja a költemény értel­mezési lehetőségeit. Sodró tempójú versmondása számos költemény egy­szerű, csak az értelmi vázra kon­centráló, szokatlan hangvételű el­mondását eredményezte. Különösen a Fagy, a Karóval jöttél, a Kopog­tatás nélkül, a Tűz van, a Tudod, hogy nincs bocsánat, az Elégia és az Eszmélet elmondása volt emlékeze­tes. Két muzsikus segítette Sziki Ká­rolyt, nem annyira közreműködő­ként, sokkal inkább partnerként. Szabó Viola régóta ismert, kiváló énekes és hangszeres. Tudásából ezúttal is a tőle megszokott színvo­nalon adott ízelítőt. Megzenésített József Attila-versei nemegyszer dra­maturgiai funkciót kaptak. Az ütő­­hangszeres Tóth Benedek teljesítmé­nye az est egyik meglepetésének bi­zonyult. Kiss Péter KÉPERNYŐ 1. ANNA Két remek színész még a közhelyek kockáiból is épkézláb várat tud építeni. Mert az Anna és Anton tulajdonképpen csupa közhely. Sokszor megírt és sokszor megélt igazság, s ebben a változatban sincs se több, se kevesebb, mint az előzőekben. Vagyis hogy tárgyszerű legyek, s a történel­met idézzem, miért kilátástalan két idősödő ember szerel­me, az idillt miért vérzi ki a valóság érdes felülete? Ilyen az élet , mondhatnánk a legkézenfekvőbb közhelyet, s eb­ben az a drámai, hogy valóban ilyen. Nem tűri a kivételt, nem ad semmi esélyt a szabálytalan érzelmi forradalom­nak. Általános érvényű igazság ez, legfeljebb az benne a váratlan, hogy még az új társadalmi viszonyok közepette is milyen makacsul beásta magát a gondolkodás rekeszeibe. De hát azért hiteles, s így lesz mentes a sablon érvényétől. Nem véletlenül, hiszen a tévéfilm erősen magán viseli az irodalmi inspirációt. Van valami belső ragyogása, ami azon­nal mutatja a mű nőneműségét, szelíd fénnyel vonva be még az egyébként érdes és repeszdarabokkal átütött felüle­teket is. A filmnek valójában a hangulati háttere az érdekes. A konfliktus ott van elrejtve. Abban a láthatatlan veszélyzó­nában, amely a nemzedékek között húzódik. S itt nem előny vagy érdem a családi kötelék. Sőt. Az indulatot az élesíti leginkább. Ott azonnal robban, pedig hát az ember úgy hinné, hogy szülő és gyermek között a gyöngédség mégiscsak felfog valamit a düh hangrobbanásából. Nem. Kegyetlenek vagyunk. Erkölcsi előítéleteink az önzés táplá­lékán híznak. S jó kövérre, hogy ne adjunk esélyt az előt­tünk járó nemzedéknek. Anna és Anton végül is lehetnének boldogok, ha egy ki­csit a talpukra állnak. De meddig és milyen áron? Ha meg­tennék, illúziójuk felett mindig a kétség árnyéka lebegne. Az ii., hogy jogos-e a naplemente öröme, nem raboltuk-e meg gyermekeink érzékenységét saját örömünk kiteljesíté­sével. Pedig hát mindannyian tudjuk: az embernek csak egy élete van, s nincs abban semmi rossz, ha függetlenül az életkortól, vállaljuk érzelmeinket. Igen, de az előítélet. S a másik korosztályé. És itt a nagy ellentmondás: mert az mi­közben minden szabadságot — érzelmi értelemben — ki akar harcolni magának, abban a pillanatban vétót kiált, ha netán apja-anyja próbálja megőrizni a bágyadt napsu­garat. Az ütközet legnagyobb vesztese Anna. ő marad egyedül, őt várja a magány társbérlete. Anton előbb-utóbb csak ki­lábadozik a váratlan szívzavarból — s megint egy közhely —, hisz az élet olyan, hogy hozzádarálja fájdalmunkat az adott valóság feltételeihez. Egy darabig még fáj majd Anna hiánya, de aztán lassan eltömődnek a hiány rései. S minden megy tovább, mintha mi sem történt volna. Valerija Pernanszkaja otthonosan mozog a problémakör­ben. Nemcsak finom megérzéssel szövi a mese fonalát, írói látással is árnyalja, ellentételezi a gond sokszori kanyar­ját. Pontos, bár lírai a környezetrajz, de ezáltal erősödnek fel az emberi, a jellembeli diszharmóniák. Mindezt megren­­dítően tolmácsolja Törőcsik Mari. Érdekes és furcsa karak­ter ő. Nincs rajta semmi szabályos, de épp ezek összefüggé­sében él az egyéniség harmóniája. Mosolya fanyar és tün­­déri, alkati szikárságát belengi valami angyali is. Méltó partnere Jevgenyij Matvejev, akinek Avar István kölcsö­nözte a hangját, a szövegfordulatokba is beledolgozva az egyéniséget. 2. CIMBORÁIM Minek tagadjam: kedvenc műsorom a Cimbora. Holott ez „Művészeti magazin gyerekeknek”. Ezért tetszik osztatla­nul. Valami olyasmit tud, vállal fel, amit csak nagyon ér­zékeny hozzáértéssel lehet. Irodalmat, művészi értéket ad a tizenéveseknek. Igaz, É. Szabó Márta figyelmes szerkesztő. Tartalmilag is válogat, és esztétikailag is megtervezi a hangsúlyokat. A korosztály igényének, ízlésének megfele­lően. S ez sohase lefokozást, visszalépést jelent. Ellenkező­leg. Ez az a tündéri kor, amikor szív és fül legnyitottabb a jelenségekre. Persze most ne úgy gondoljuk el, hogy ez a műsor pedán­san pedagógiai. Sokkal oldottabb. Finoman adagolja a vál­tozatokat: komolyt a vidámmal, a verset a prózával. S ami legfontosabb: nem zárkózik el a humortól. Ha csak lehet, él vele. Mint legutóbb is — február 27. —, amikor egy tipi­kus író-olvasó találkozóra kalauzolta el a nézőit. Remek volt, tökéletes volt a paródia. S nemcsak formai modorá­ban karikírozta a jelenséget. Tartalmilag is tudta, feltárta a legfontosabbat. Az üres szövegjáratot, a gügyögő szócsép­­lést. S amiben legpompásabbul szolgált, közvetítette a vi­szony — író-olvasó — már-már röhejes koreográfiáját. Ugyanakkor a műsorban megtörtént a másik is: a fikció ellentételezése. Szécsi Margit találkozott a cimborákkal. A képernyőn. Sebő Ferencék társaságában. Szelíden­ szépen beszélt arról, hogy miért szereti ő a megzenésített verseket, s a szó és a zene milyen érzéseket vált ki belőle. A műsornak külön élménye a műsorvezetés. Káldi Nóra és Juhász Jácint hallatlan könnyedséggel-közvetlenséggel te­remtenek kapcsolatot a nézőkkel, s miközben játszanak és mesélnek, tudják, hogy itt kell a legteljesebb művészi esz­közöket érvényre juttatni. A gyerek ugyanis csak az őszin­teségnek ad hitelt. És ez már több, mint egyszerű ismeret­­terjesztés. Felelősség. S ezt csak így szabad és így kell csi­nálni. 3. ÉLŐBEN A televíziónak kínos perceket is át kell élnie egy-egy élő adás esetén. A „sajnos” úgy látszik már hozzászegődött az ilyenféle közvetítésekhez, s a nagy nyilvánosság előtt okoz kínos pillanatokat. A játékvezetőnek főleg, aki ha résen van, oldhat valamit a szituáció kínosságán. . A keresztkérdés pénteki előjátékában ismét beütött a mennykő. Mint tudjuk, ebben a játékban ketten mérkőz­nek. Előtte Egri János bemutatja a versenyzőket, s megkér­dezi azt is, hogy mit csinálnak, mi a foglalkozásuk. „Gépko­csijavító vagyok — így az egyik —, a karambolos részlegen dolgozom.” „Akkor — szól közbe a műsorvezető — az el­múlt hetekben igencsak sok munkájuk lehetett.” „Sajnos — megint a versenyző — korántsem annyi, mint amennyire számítottunk.” „He-he” — kapkod levegő után a játékmes­ter, s olyan az arca, mintha vadalmába harapott volna. Mit tehetünk: ilyen az élet, hogy visszautaljak kedvenc közhelyemre. A karambolos gépkocsikat javítók abból él­nek, hogy a járművek egymásba rohannak, balesetet szen­­vednek-okoznak. A „gyászhuszár” a sírnál végzi a maga tennivalóit, a gyepmester pedig a kóbor kutyák után sza­ladgál a hurokkal. Persze azért sohase árt az óvatosság. Például a Kereszt­kérdés versenyzőinél talán érdemes némi foglalkozási kuta­tást is végezni. Előre. Mert mondjuk milyen kicsire zsugo­rodunk — a képernyő előtt —, ha az egyik mérkőző netán­­ foglalkozásra nézve hóhér, és azt mondja a tervteljesítésre vonatkozóan: „Ebben a negyedévben még nagy a lemaradás. Sajnos ...” Boda István HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ­­ 1883. MÁRCIUS L.

Next