Hajdú-Bihari Napló, 1985. április (42. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-01 / 76. szám

420 ÁFÉSZ szocialista brigád tett felajánlást A megyében tevékenykedő fogyasztási, értékesítő szö­vetkezetek dolgozói az MSZMP Központi Bizottsá­gának és a SZOT Elnöksé­gének felhívására széles kö­rű munkaversenyt kezdemé­nyeztek az MSZMP XIII. kongresszusa és hazánk fel­­szabadulásának 40. évfordu­lója tiszteletére. A felhíváshoz az ÁFÉSZ- ek közül elsőnek a berettyó­­újfaluiak csatlakoztak. Az itt dolgozók — köztük 59 szocialista brigád tagjai — versenyre szólították a töb­bi ÁFÉSZ-eket is. A berettyóújfaluiak kez­deményezése mellett ver­­senyprogram-javaslatot bo­csátott a megyei szövetkeze­tek rendelkezésére a MÉ­SZÖV is. A kongresszusi és jubi­leumi munkaversenyben megyénk minden fogyasztá­si, értékesítő szövetkezete részt vesz. A takarékszövet­kezeti dolgozók többsége is tett vállalást. Felajánlást munkált ki 5 megyei lakás­­szövetkezet is. A szocialista brigádok közül 420-nak van önálló munkaprogramja. A vállalások alapvetően a lakossági ellátás színvonalá­nak emelésére, a hatékony­ság és minőség javítására, az ésszerű anyag- és ener­giatakarékosságra, az ex­portfeladatok jó teljesítésé­re, a települések fejlesztését szolgáló társadalmi munká­ra, a taglétszám növelésére stb. irányulnak. Valóra vál­tásukért komoly erőfeszíté­sek történnek. A felajánlást tevők sorá­ban a Berettyóújfalui ÁFÉSZ kollektívája többek között a kereskedelmi for­galom 40 százalékos növe­kedését, a felvásárlási tevé­kenység bővítését, az export­­árualapok szélesítését, az ipari üzemágak árbevételé­nek növelését tűzte ki cé­lul. 2000 társadalmi munka­óra teljesítését is vállalták a berettyóújfaluiak, a vá­ros, környezetük szépítésé­nek s az óvodák, iskolák patronálásának jegyében. A Hajdúszoboszlói ÁFÉSZ dolgozóinak vállalása az idegenforgalom színvonala­sabb kielégítését, a kistéte­lű zöldség- és gyümölcsfel­­vásárlás fokozását, a hiány­cikkek körének szűkítését tartalmazza többek között. A Derecskei ÁFÉSZ kol­lektívái — 34 brigád, 343 fő — az áruk forgási sebes­ségének csökkentéséért, a készletekkel való ésszerű ta­karékosság eléréséért, a cél­részjegy-állomány növelé­séért, a tagsági részjegyek kiegészítéséért stb. munkál­kodnak. A Polgári ÁFÉSZ-nél — a tett vállalásokhoz híven — máris meghatározó hang­súlyt kapott az újítómozga­lom szélesítése, a napi mun­kát serkentő ötletnapok rendezése. A hajdú-bihari takarék­­szövetkezeteknél most a kulturáltabb ügyintézés meg­valósításán, a takarékbetét­­állomány további növelésén, a környezet csinosításán, a közéleti rendezvényeken va­ló fokozottabb részvételen van a hangsúly. A lakásszövetkezetek kö­zül a debreceni Tavasz, Nyár, Tóth Árpád és a II. Rákóczi Ferenc tagsága a településpolitikai feladatok jó végzéséért versenyez. ­Akikkel találkoztunk A faluszépítő — Na, most igazán nehéz helyzetbe hozott — ültet le Barna Sándorné népfronttitkár —, mert nálunk, Kokadon szinte mindenki könnyen mozdítható embernek számít, ha a községért végzendő társadalmi munkáról van szó Töpreng, kit szemeljen ki (név szerint) írásom főszereplőjéül. Sorolja a neveket, végül úgy döntünk, hogy kimegyünk a he­lyi Lenin Termelőszövetkezet kertészetébe. Útközben rendezgetem magamban az elis­merésre méltó adatokat: megyénkben ta­valy több mint félmilliárd forint értékű ön­kéntes társadalmi munkát teljesítettek a városok és falvak lakói. Ennek nyomán megannyi új létesítmény (bölcsőde, óvoda, szociális otthon, sportpálya, park, csatorna, pihenőhely, út) készült el, született újjá. Építettek, szereltek, takarítottak, festettek az emberek, összefogván a helyi párt-, ál­lami és társadalmi szervekkel, hogy szebbé, otthonosabbá tegyék lakóhelyüket. Így volt ez Létavértes társközségében, Kokadon is, ahol a 865 lelket számláló közösség akkora lendülettel vette kezébe a társadalmi mun­ka ügyét, hogy az 1984-es (a felszabadulá­sunk 40. évfordulójához, s a XIII. pártkong­resszushoz is kapcsolódó­ versenyben a megye élvonalába, pontosabban a második helyre rukkolt. — 4300 vagy 4400 forint jutott egy em­berre, vagyis majd kétszer annyi, mint ta­valyelőtt — szedegetik össze az adatmorzsá­kat a kertészetben dolgozók, amikor beszél­getni kezdünk jövetelünk céljáról. Bi­zony, ilyen szép teljesítménnyel kevés tele­pülés dicsekedhet, mi több, a versengésben híresebb, rangosabb városok, falvak ma­radtak Kokad mögött. — Ezek szerint itt nem közhely az „együtt egymásért­’ jelszó — fordulok Juhász Gyu­lához, a Lenin Tsz dolgozójához. Barnára cserzett, csontos arcán megrándulnak az iz­mok. — Nézze, jelszavakra szükség van, azok jelzik a célt, szabják meg a teendőket, ám a cselekvés a lényeg. Amikor vezetőink szól­tak, hogy menni kellene, nemigen húzódo­zott senki. Jószerint az egész falu ott volt az ABC-áruház vagy az étterem alapozásá­nál. Én akkor épp az építőkkel, vagyis az ácsokkal dolgoztam együtt, vittük magunk­kal a szerszámokat, míg mások otthonról hozták az ásót, a lapátot... Jött velem az ipari tanuló fiam is. Tél volt, mikor elkezd­tük, de nem számított, hogy hideg van. S amit elvégeztünk, rögtön be is takargattuk fóliával, nehogy kifagyjon. — Sokan úgy tartják, valamit valamiért, azaz pénzért veszik kezükbe a szerszámot, szánják rá idejüket a munkára. — Ezért valóban nem kaptunk pénzt, de hát itt élünk, s a miénk lesz a bolt és az ét­terem, mi fogunk ott vásárolni, ebédelni, szórakozni, nem? A mi ellátásunk javul ily módon. Ezért ástuk az alapot, betonoztunk, húztuk a falakat... — De nem csupán az ABC-áruház, az ét­terem építésében vett részt. — Vettünk részt — igazít ki Juhász Gyu­la, megnyomva a hangsúlyt. — Egyébként tényleg sok más akciót szerveztünk: tata­roztuk az iskolánkat, rózsatöveket ültettünk el Kokad főutcájának két oldalán. Tudja, milyen szép lesz, amikor virágozni fognak? Az éttermet ebben az esztendőben át sze­retnénk adni. Terveink? Építünk egy sza­badidő-központot is, már elrendeztük a te­repet. A téesz mögött pihenőparkot és ha­lastavat tervezünk. Készül egy szánkódomb. Tehát a kitüntetéseken kívül azt a pénzt (90 ezer forintot) is okosan akarják föl­használni, amit a megyei tanácstól kaptak kiváló társadalmi munkájukért. A „gyara­podni, szépülni akarunk" és a „szeretjük ezt a falut” mondatok nem fellengzősek, ko­rántsem nagy szavak. Erről győznek meg a tiszta porták, utcák, amerre csak járunk — sehol egy hanyagul eldobott papírdarab, te­jeszacskó, hanem frissen söprött, gereblyé­zett udvarok, előterek. Sz. T. T. ELTELT EGY HÉT Hama-bihariak a kongresszuson HAJDÚ-BIHARI NAPfcó — 1981. APRI folo !.

Next