Hajdú-Bihari Napló, 1985. április (42. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-01 / 76. szám

420 ÁFÉSZ szocialista brigád tett felajánlást A megyében tevékenykedő fogyasztási, értékesítő szövetkezetek dolgozói az MSZMP Központi Bizottságának és a SZOT Elnökségének felhívására széles körű munkaversenyt kezdeményeztek az MSZMP XIII. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére. A felhíváshoz az ÁFÉSZ- ek közül elsőnek a berettyóújfaluiak csatlakoztak. Az itt dolgozók — köztük 59 szocialista brigád tagjai — versenyre szólították a többi ÁFÉSZ-eket is. A berettyóújfaluiak kezdeményezése mellett versenyprogram-javaslatot bocsátott a megyei szövetkezetek rendelkezésére a MÉSZÖV is. A kongresszusi és jubileumi munkaversenyben megyénk minden fogyasztási, értékesítő szövetkezete részt vesz. A takarékszövetkezeti dolgozók többsége is tett vállalást. Felajánlást munkált ki 5 megyei lakásszövetkezet is. A szocialista brigádok közül 420-nak van önálló munkaprogramja. A vállalások alapvetően a lakossági ellátás színvonalának emelésére, a hatékonyság és minőség javítására, az ésszerű anyag- és energiatakarékosságra, az exportfeladatok jó teljesítésére, a települések fejlesztését szolgáló társadalmi munkára, a taglétszám növelésére stb. irányulnak. Valóra váltásukért komoly erőfeszítések történnek. A felajánlást tevők sorában a Berettyóújfalui ÁFÉSZ kollektívája többek között a kereskedelmi forgalom 40 százalékos növekedését, a felvásárlási tevékenység bővítését, az exportárualapok szélesítését, az ipari üzemágak árbevételének növelését tűzte ki célul. 2000 társadalmi munkaóra teljesítését is vállalták a berettyóújfaluiak, a város, környezetük szépítésének s az óvodák, iskolák patronálásának jegyében. A Hajdúszoboszlói ÁFÉSZ dolgozóinak vállalása az idegenforgalom színvonalasabb kielégítését, a kistételű zöldség- és gyümölcsfelvásárlás fokozását, a hiánycikkek körének szűkítését tartalmazza többek között. A Derecskei ÁFÉSZ kollektívái — 34 brigád, 343 fő — az áruk forgási sebességének csökkentéséért, a készletekkel való ésszerű takarékosság eléréséért, a célrészjegy-állomány növeléséért, a tagsági részjegyek kiegészítéséért stb. munkálkodnak. A Polgári ÁFÉSZ-nél — a tett vállalásokhoz híven — máris meghatározó hangsúlyt kapott az újítómozgalom szélesítése, a napi munkát serkentő ötletnapok rendezése. A hajdú-bihari takarékszövetkezeteknél most a kulturáltabb ügyintézés megvalósításán, a takarékbetétállomány további növelésén, a környezet csinosításán, a közéleti rendezvényeken való fokozottabb részvételen van a hangsúly. A lakásszövetkezetek közül a debreceni Tavasz, Nyár, Tóth Árpád és a II. Rákóczi Ferenc tagsága a településpolitikai feladatok jó végzéséért versenyez. Akikkel találkoztunk A faluszépítő — Na, most igazán nehéz helyzetbe hozott — ültet le Barna Sándorné népfronttitkár —, mert nálunk, Kokadon szinte mindenki könnyen mozdítható embernek számít, ha a községért végzendő társadalmi munkáról van szó Töpreng, kit szemeljen ki (név szerint) írásom főszereplőjéül. Sorolja a neveket, végül úgy döntünk, hogy kimegyünk a helyi Lenin Termelőszövetkezet kertészetébe. Útközben rendezgetem magamban az elismerésre méltó adatokat: megyénkben tavaly több mint félmilliárd forint értékű önkéntes társadalmi munkát teljesítettek a városok és falvak lakói. Ennek nyomán megannyi új létesítmény (bölcsőde, óvoda, szociális otthon, sportpálya, park, csatorna, pihenőhely, út) készült el, született újjá. Építettek, szereltek, takarítottak, festettek az emberek, összefogván a helyi párt-, állami és társadalmi szervekkel, hogy szebbé, otthonosabbá tegyék lakóhelyüket. Így volt ez Létavértes társközségében, Kokadon is, ahol a 865 lelket számláló közösség akkora lendülettel vette kezébe a társadalmi munka ügyét, hogy az 1984-es (a felszabadulásunk 40. évfordulójához, s a XIII. pártkongresszushoz is kapcsolódó versenyben a megye élvonalába, pontosabban a második helyre rukkolt. — 4300 vagy 4400 forint jutott egy emberre, vagyis majd kétszer annyi, mint tavalyelőtt — szedegetik össze az adatmorzsákat a kertészetben dolgozók, amikor beszélgetni kezdünk jövetelünk céljáról. Bizony, ilyen szép teljesítménnyel kevés település dicsekedhet, mi több, a versengésben híresebb, rangosabb városok, falvak maradtak Kokad mögött. — Ezek szerint itt nem közhely az „együtt egymásért’ jelszó — fordulok Juhász Gyulához, a Lenin Tsz dolgozójához. Barnára cserzett, csontos arcán megrándulnak az izmok. — Nézze, jelszavakra szükség van, azok jelzik a célt, szabják meg a teendőket, ám a cselekvés a lényeg. Amikor vezetőink szóltak, hogy menni kellene, nemigen húzódozott senki. Jószerint az egész falu ott volt az ABC-áruház vagy az étterem alapozásánál. Én akkor épp az építőkkel, vagyis az ácsokkal dolgoztam együtt, vittük magunkkal a szerszámokat, míg mások otthonról hozták az ásót, a lapátot... Jött velem az ipari tanuló fiam is. Tél volt, mikor elkezdtük, de nem számított, hogy hideg van. S amit elvégeztünk, rögtön be is takargattuk fóliával, nehogy kifagyjon. — Sokan úgy tartják, valamit valamiért, azaz pénzért veszik kezükbe a szerszámot, szánják rá idejüket a munkára. — Ezért valóban nem kaptunk pénzt, de hát itt élünk, s a miénk lesz a bolt és az étterem, mi fogunk ott vásárolni, ebédelni, szórakozni, nem? A mi ellátásunk javul ily módon. Ezért ástuk az alapot, betonoztunk, húztuk a falakat... — De nem csupán az ABC-áruház, az étterem építésében vett részt. — Vettünk részt — igazít ki Juhász Gyula, megnyomva a hangsúlyt. — Egyébként tényleg sok más akciót szerveztünk: tataroztuk az iskolánkat, rózsatöveket ültettünk el Kokad főutcájának két oldalán. Tudja, milyen szép lesz, amikor virágozni fognak? Az éttermet ebben az esztendőben át szeretnénk adni. Terveink? Építünk egy szabadidő-központot is, már elrendeztük a terepet. A téesz mögött pihenőparkot és halastavat tervezünk. Készül egy szánkódomb. Tehát a kitüntetéseken kívül azt a pénzt (90 ezer forintot) is okosan akarják fölhasználni, amit a megyei tanácstól kaptak kiváló társadalmi munkájukért. A „gyarapodni, szépülni akarunk" és a „szeretjük ezt a falut” mondatok nem fellengzősek, korántsem nagy szavak. Erről győznek meg a tiszta porták, utcák, amerre csak járunk — sehol egy hanyagul eldobott papírdarab, tejeszacskó, hanem frissen söprött, gereblyézett udvarok, előterek. Sz. T. T. ELTELT EGY HÉT Hama-bihariak a kongresszuson HAJDÚ-BIHARI NAPfcó — 1981. APRI folo !.