Hajdú-Bihari Napló, 1986. november (43. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-29 / 281. szám
A természettudományok Debrecenben Debrecent a magyar közvélemény iskolavárosként is számon tartja. Származik ez mindenekelőtt történetileg a Református Kollégium létéből, amely közel 450 éve működik városunkban. A ma Debrecenének iskolaváros jellegét természetesen ennél messze több tényező eredményezi. Egyrészt az a húsznál több középiskola — köztük országosan is jegyzett gimnáziumok, igen széles szakmai spektrumban működő szakközépiskolák (egykori és ma újraéledő technikumok — amelyek a város vonzás- és hatáskörzetét e téren jelentősen kitágítják, másrészt az a három egyetem és négy főiskola, melyek a felsőfokú ismeretek továbbadásának, az előbbiek gyarapításának is jelentős műhelyei. Ez az iskolaváros jelleg — ha gyakran kimondatlanul is — egyfajta humán tartalomhoz kapcsolódik. Fakad ez minden bizonnyal abból, hogy a Református Kollégium jelzője (nem felekezeti, hanem humán/reál viszonylatban) óhatatlanul az előbbire asszociál. Ez azonban — köszönhetően az egyház és a kollégium régi progresszív törekvéseinek — már korábban sem volt így, s a mai Debrecen iskolavárosra legkevésbé érvényes. Sőt! Kissé körültekintően végiggondolva a tényeket, kiderül, hogy a természettudományok mindig egyenrangú, olykor talán az erősebb oldalát jelentették és jelentik ma is a debreceni oktatáskultúrának. A három részre szakadt ország körülményei a XVI— XVII. században nem kedveztek a tudományok művelésének. Az addigi hagyományok egyébként is humán jellegűek voltak, akár az egyházi, akár a világi oldalt (pl. Mátyás reneszánsz udvarát) tekintjük. A természettudományos kultúra elsősorban az orvoslás igényében és akkori gyakorlatában jelenik meg, ami szükségessé tette a füvekfák és az emberi test bizonyos fokú ismeretét, a velük való bánásmódját. Az orvosok egyúttal teológusok, filozófusok voltak (és viszont), így a két kultúra elválása nem is volt indokolt, nem is jelentkezett. les spektrumban vannak jelen. Nehéz körülhatárolni e területet, de bizonyosan ide kell sorolni a KLTE TTK öt intézetének 22 tanszéke mellett az Orvostudományi és Agrártudományi Egyetem számos ilyen jellegű tanszékét, természetesen az Atommagkutató Intézetet, az Akadémia egyik legnagyobb intézetét, több más kutatóintézetet, és ide tartozik az egyre fejlődő és jelentős debreceni ipar több ilyen jellegű laboratóriuma is. S említsük meg legalább az egészségügyi, elektrotechnikai, élelmiszer-ipari, építőipari, gépipari, mezőgazdasági, vegyipari szakközépiskolákat. A fejlődés a korábbiakhoz képest nemcsak a megsokszorozódott méretekben van. Alapvető minőségi különbséget jelent, hogy a természettudományt nemcsak oktatják, hanem magas szinten kutatják is városunkban, mert az oktatás ma el sem képzelhető komoly kutatási háttér nélkül. „Legjelentősebb hazai műhely” Valósággal meglepőnek kell tartanunk, hogy ilyen társadalmi háttér mellett Méliusz Juhász Péter debreceni lelkész tollából 1558- ban Herbárium jelenik meg, és 1577-ből származik az első magyar nyelvű matematikai mű, a híres Debreceni arithmetika. Országosan egyedülállóan, 1561 óta megszakítás nélkül működik nyomda a városban. (Emlékeztetőül : Károlyi Gáspár bibliafordítását 1590-ben adja ki Vizsolyban.) A sokat ostorozott debreceni szellem mégsem lehetett olyan elmaradott! A Kollégium, amelyben 1538-ban már tanítanak, idővel a természettudományok oktatásának és egyfajta művelésének legjelentősebb műhelyévé válik. (Összehasonlításként említhetjük: Nagyszombaton 1635-ben alapítják az egyetemet, Selmecbányán 1735- ben a bányászati akadémiát. S míg a Pestre került egyetemen 1768-ban létesül fizikai tanszék, addigra a Kollégium fizikai szertára és tanszéke már bő félévszázados múltra tekint vissza.) Gondoljuk meg: nem ritkán ezren felüli diákság kap itt olyan szellemi indítást, aminek része nemcsak a társadalom, hanem a természet, nemcsak a lélek, hanem a gondolkodás ismerete is. A XVII. század és méginkább a következő másfél évszázad a természettudományos oktatás fénykora Debrecenben. A megjelent könyvek, ha nem is abszolút fokmérői, de jó tükrei a helyzetnek. S ha ráadásként magyar nyelvűek, akkor jelentőségük korukban természetesen túlmutat a szakmán. Az orvostudományok területén Komáromi Csipkés György 1664-ben könyvet ír a pestisről. Csapó József, a város orvosa 1771-ben jelenteti meg az első magyar gyermekgyógyászati művet Kis gyermekek ispotálja címen. Weszprémi István: Bába-mesterségre tanító könyve 1760-ban jelenik meg, amiért Mária Terézia aranyéremmel tünteti ki. A világon elsőként ő ajánlja az oltást a himlő ellen Londonban kiadott könyvében. Meg kell említeni 4 kötetes művét a Magyar Orvosi Rend történetéről (latinul Bécsben, 1774-ben). A botanikában csak hoszszú szünet után, 1775-ben jelentkezik új mű: Csapó József Új füves és virágos magyar kertje, de folytatódik a sor Földi János könyvével (1793), majd Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály műveivel (Debreceni magyar füvészkönyv, 1807, és Orvosi füvészkönyv, 1813). Mindkettő Linné rendszertana alapján! Szorosan kapcsolódik ehhez Földi Állatok országa c. műve, s tartalmilag e sorba illik a füvészkert létrehozása. Ha azt mondjuk, hogy államunk ennek kiépítésére milliárdokat fordított az utóbbi évtizedekben, akkor csak egy fontos, de részleteket elfedő információt mondtunk. Címszerűen is érdemes megemlíteni a Kossuth-egyetem új (kémiai, matematikai, fizikai) épületeit, a DATE és az Atomki nagy telepét, a DOTE elméleti tömbjét és másokat. Ezen belül sorolni lehetne a nagy értékű műszereket (NMR, GC,MS, AA készülékek, elektronmikroszkópok, Van de Graaff-generátor, béta-spektrométer, radioaktív mérőhelyek, ultracentrifugák, vákuumberendezések, számítógépek stb.), és ide tartozik a ciklotron, a fagylabor, a szélcsatorna, a neutronbunker, amelyek egyediek az országban, és természetesen sok más, többé-kevésbé jól felszerelt munkahhely. S nem utolsósorban több nagy értékű, nélkülözhetetlen könyvtár. Ezzel együtt a valóság ma sajnos megköveteli annak megemlítését, hogy az utóbbi években aggodalmat kelt az anyagi támogatások nominális és abszolút értékének vészes csökkenése, jóllehet a természettudományok költségeik nem kis részét maguk termelik meg. A feltételek után illik szólni az eredményekről. Szerénytelenség nélkül állítható, összességében nem szégyenkezésre, sokkal inkább józan mértékben büszkeségre van okunk. A kutatás elsődleges terméke a tudományos közlemény. Rendre jelennek meg debreceni szerzők közleményei a legjobb nemzetközi lapokban is. Számosan írtak könyvet magyar vagy idegen nyelven. Van helyben szerkesztett nemzetközi rangú folyóiratunk. Rendszeresen szervezünk tudományos konferenciákat sok országból érkező résztvevőkkel. Szakmai kapcsolataink széleskörűek, nemzetközi kutatási programokban, KGST-témák művelésében veszünk részt. Bel- és külföldi konferenciákon részt vevő oktatóink-kutatóink száma évente százakban mérhető. Hosszabb tanulmányutakon, előadókörutakon is legalább félszázan vettek részt az utóbbi évtizedben (ha úgy tetszik, felújítva a korábbi hagyományokat). Számos külföldi akadémiai, társulati, szerkesztőbizottsági tag kerül ki városunkból. Szép számmal készülnek e kutatóhelyeken szabadalmak, eljárások, ennek nyomán műszerek, gyógyszerek, és más termékek. A tudományosan minősítettek köre igen jelentős és folyamatosan növekszik. Budapest után Debrecenben dolgozik a legtöbb akadémikus, s az itteniek több mint fele a természettudományok művelője. S csak a kiemelés szándékával említve utoljára: évente átlagban kétszáz, sőt legújabban a számítástechnika-tanárok képzése, eredményeként több mint háromszáz diplomát adunk ki karunkon, s a fiatal szakemberek tanítják és művelik tovább a természettudományokat — messze túl a város határain is. A bevezetőben említett két kultúrát sohasem akartuk és akarjuk szembe állítani. Tudjuk, milyen gond, ha valahol félkarúvá válik az oktatás. A jó színház, a színvonalas Alföld, az igényes helytörténet, a modern pszichológia és pedagógia, a nélkülözhetetlen idegen nyelv, a napjainkhoz szóló marxista ideológia, a pontosan tájékoztató sajtó , a természettudományok közvetlen vagy közvetett segítői, s hisszük, hogy ez kölcsönös. Ezért is dolgozunk sok fórumon együtt. Nyugodt lélekkel leírhatjuk: Debrecen neve ismét jól és ismerősen cseng a természettudomány hazai és nemzetközi fórumain. Dr. Bazsa György, a KLTE TTK dékánja Tudományos közlemények Diákok külföldön Lisznyai Kovács Pál a földrajz és a történelem oktatásához térképet használ. Komáromi Csipkés György könyve 1665-ből már a csillagászat oktatását tanúsítja. Hatvani István már 1750- ben tanít kémiát, elsőként Magyarországon, de a kémia csak a XIX században önállósul Debrecenben tanszék formájában. Erre Kerekes Ferenc Németországban élő és publikáló kiváló kémikust hívják meg, aki 1823- ban foglalja el a tanszéket. Nagy érdeme, hogy ő kezdi meg a kémia hazai oktatását magyar nyelven. A matematikai könyvek további sorából kiemelkedik Maróthi György 400 oldalas, három kiadást megért Arithmetika vagy a számvetésnek mestersége (1743) c. könyve, s Hatvani műve a matematikai valószínűségről 1757- ből. E válogatott példákkal illusztrált hosszan virágzó korszak egyik meghatározó eleme, hogy a Kollégium egymás után küldi külföldre legjobb diákjait, biztosítva ehhez a várossal együtt az anyagi fedezetet is. Göttingen, Wittenberg, Berlin, Utrecht, Leyden, Bázel, Bern, Zürich, Genf, Párizs, Bécs, Krakkó, Prága és más városok egyetemei jelentik a sok száz tanulmányút célját. De a XIX. század második felére „elhalványulnak” a természettudományok Debrecenben. Nyilván szerepe van ebben a szabadságharc leverése utáni állapotoknak, de az országra máig rátelepedő fővároscentrikusságnak is: a pesti egyetem elszívja az anyagi és szellemi erőket. A fordulat lassú és vontatott. A lehetőséget az állami egyetem alapítása teremti meg 1912-ben. De a tervezett öt karból éppen a természettudományi nem jön létre. A húszas-harmincas években fizikai, kémiai, földrajzi, ásványtani, botanikai, zoológiai tanszék, matematikai szeminárium működik a Bölcsészettudományi Kar kebelében. A gyökeres változást 1949-ben a Természettudományi Kar megalakulása jelenti. A természettudományok ma Debrecenben a korábbiakhoz nem hasonlítható szé. Tengeri erőművek Annak ellenére, hogy a kőolaj világpiaci ára jelentősen mérséklődött, nem került le a napirendről a természeti energiák kiaknázásának kérdése. Továbbra is nagy fantáziát látnak a kutatók a jövőben megvalósuló tengeri erőművekben. Mai ismereteink szerint a tenger öt tulajdonsága kínálkozik energiaforrásul: a hullámzás, az árapály, az áramlatok, a felső és alsó vízrétegek közötti hőmérséklet-különbség és a sókoncentráció. A tenger hullámzásának hasznosításában azok az országok érdekeltek, amelyeknek partjai közelében olyan nagyobb tengerrészek vannak, ahol erős és állandó irányú hullámzás tapasztalható. Ilyen például Nagy-Britannia, amelynek egyes nyugati partszakaszain az Atlanti-óceán az év legnagyobb részében rendkívül viharos, kivált télen, amikor a legnagyobb az energiaigény. Angol szakemberek kiszámították, hogy mintegy tucatnyi úszó erőműben az ország mai áramszükségletének akár a felét is előállíthatnák! A hullámokban rejlő óriási energiatartalék érzékeltetésére azt a példát szokták felhozni, hogy egy atomhajtású hajó a hullámok gerincvonalával párhuzamosan halad, az őt emelő minden egyes hullám ötször annyi (!) munkát végez, mint a hajó reaktorai. Jelenleg négyfajta hullámenergia-hasznosító berendezésen dolgoznak angolszász és amerikai kutatók. Ezek egyikét „Saller kacsái”-nak nevezték el. A skóciai S. H. Salter fejlesztette ki ezt az elvet: a hullámok billegtette „láncszemek” egy tengelynek mintegy a bütykei, amelyet forgó mozgásba hoznak. Egyelőre 1:100 kicsinyítésű modellekkel folynak a kísérletek. A következő lépés nagyobb modellek kipróbálása lesz nyílt tengerrészen, illetve folyamtorkolatokban. (RS) KISGYERMEKEK ISPOTÁLYA Az első magyar gyermekgyógyászati könyv Csapó József orvosdoktor, Debrecen szabad királyi város főorvosának „közhaszonra írott magyar munkácskáját” Nagykárolyban nyomtatta ki 1771-ben Szatmári Nagy Pap István typography. Ezen 215 éves orvoskönyv a mai ember és a mai orvos számára is használható megállapításokat is tartalmaz. A könyv címében szereplő „isputál” szó tulajdonképpen lehetne a disputa (vita) kifejezés torzított alakja is, azonban a 16. oldal szövegéből — ahol Csapó doktor a franciaországi „ispotályokban” szerzett tapasztalatairól szól — nyilvánvaló, hogy ispotályról, kórházról (debreceni, tájszólással) azaz tágabb értelemben : gyógyításról van szó. A 11X17,8 cm méretű könyv a 119. számozott és ezen felül még elöl nyolc (Ajánlás, Az Olvasó üdvözlése, Marikowszki Márton Szatmár megyei főorvos és Zanáthi József vármegyei jegyző, könyv-cenzor engedélye), valamint a végén három számozatlan oldalát (Mutató tábla) is figyelembe véve összesen 130 oldal terjedelmű. Tekintsük át röviden e mű fontosabb részeit. Az első fürdetéskor meg kell figyelni, hogy az újszülött ép-e, azonban „az első hétben a szülő anyáknak gyermeke hibáját meg ne mondják, mert ha megtudná, az úgy is beteg asszony betegebb lenne...” Az anyatejes táplálást tartja a legmegfelelőbbnek: „Jobb a kis gyermekeknek édesanyjuk tejét szopni, mint másét, mert a tejjel együtt a gyermek az ő édesanyjának szeretetét és természetét mintegy magában beveszi; sőt a természettel is jobban megegyez, hogy mely vér által a méhben a kisded neveltetett, azon vérből készült fejér nedvesség által születése után tápláltasséki’ Haladó gondolkodást tükröz, amikor tiltja a pólya szoros megkötését, bor és pálinka valamint „álom hozó” (mákfőzet) alkalmazását. Hangsúlyozza, hogy „meg nem kell engedni a dajkáknak, kivált kik öregebb, hogy a gyermeknek szájokban megrágott eledelt adgyanak enni... az ilyen etetés miatt a kisded gyermekek sokszor elfogynak!” összesen 91 betegséget ismertet, amelyek 3 éves korig gyakrabban szoktak előfordulni, hogy „kivált falvakban és pusztákon a szegény emberek az ő nyomorgó kis gyermekeiknek könnyen feltalálható és elkészíthető hasznos házi orvosságokkal is segítségül lehessenek.” Az újszülöttek fejdaganatát (ami csonthártya alatti vérömleny) „lúdtojás nagyságú dagadás”-nak mondja, s a vízfejűségtől való elkülönítésére gyertyával történő átvilágítási próbát ajánl: vízfejűség esetén áttűnik a fény. Ezt az eljárást ma elektromos fényforrással alkalmazzuk, s transzluminációs próbának hívjuk. „Elbágyadt vagy félholt forma” gyermek megjelölés alatt álhalálban (asphyxia) világra jött újszülöttet ért, s szájból szájba történő lélegeztetést ajánl, ekként: „befogván orra lyukait a szájába kelletik erősen belehelleni.” A betegségek közül, részletesebb ismertetésre kerül: „a nyavalyatörés” (epilepsia), a köldökbetegségek a végbél kitövése, fülfolyás, „frantzos kelevények” (vérbaj), a vizeletnek „megrekedése”. Utóbbi esetben azt ajánlja, hogy „a borbély catheter által bocsássa ki azokat.” A betegségek okainak bemutatásánál a könyv Hippocrates (i. e. 460—370?) humorális elméletét használja, amely szerint az emberi test 4 fő testnedvének (fekete, epe, sárga epe, vér, nyak) egyenlőtlen keveredésén alapszik bármely betegség. Sok fejlődési rendellenességet is ismertet: „elvált derekú gyermek” vagyis gerinchasadék, „hasatt alakú gyermek” vagyis nyúlajkúság, „a nyelv zabolácska hibája,” azaz a nyelvfék lenövése, a húgycsőnyílás és végbélnyílás hártyás elzáródása (születés után nyomban meg kell nyitni), kéz- és lábujjak összenövése, „jegyzett vagy bélyegzett gyermekek” vagyis jelentősebb anyajeggyel bíró újszülöttek és „kettős gyermekek”, azaz ikrek. A 28. oldalon saját rajza alapján készült kezdetleges kis ábrán (2,7X2,7 cm) bemutatja a szőnyi ikreket, akiket Csúzi Cseh János győri orvosdoktor és prédikátor (oklevél: 1702, Franeker) az anyától pénzen megvett s a sziámi ikrekhez hasonló leánypárral (pygopagus) európai mutatványos körutat téve meggazdagodott. Képüket is latin verses felirattal több ízben kiadta Csapó doktor és a kor szelleme szerint is: „Egy szóval egész, csuda, és mulatság volt látni őket.” A szerzőnek még egy rajza szerepel a 100. oldalon: egy „gesztenye nagyságú” 2,5 cm hosszú és 2,1 cm széles hólyagkő. A 6. oldalról kiderül, hogy a nyelvfék kíméletes felvágására alkalmas francia műszert is „könyvetskémben örömest lerajzoltattam volna, ha olyan festő vagy metzó embert találhattam volna, de valahogy csak lefestetem és kinek-kinek véle szívesen szolgálok, hogy ez könyvetskéhez ragaszhassa.” Persze a régi felfogásnak megfelelően és minden alap nélkül sok-sok bajért a bábát okolja, pl.: vízfejűség keletkezésekor„ kemény hozzá nyúlás” miatt vagy kancsal újszülött esetében azért, mert „szemeit ujjával megnyomja.” Csapó József a könyvét a lakosság és nem az orvosok részére írta. Művelt, tájékozott és több országot bejárt orvos volt, a szövegben öszszesen 25 orvosszerzőre hivatkozik. Így a nyulajak kezelése kapcsán a következő megjegyzést teszi: „Bőven megírhattam volna ugyanezen operationok módgyát, mivel a Frantziaországi Ispotályokban a több operatiok közt, ezt sok ízben láttam, de mivel nem a legnehezebbek közül való, Chirurgus Uraimékra bízom, úgymint kik tudgyák, hogy rézbül való tűk ártalmasak, hanem aranyból s ezüstből készítettek legjobbak.” A babortaságot mind a „vesztés” (elveszejtés), mind pedig a „váltott gyermek” (azaz vízfejűség) esetében elítéli, s bölcsen megjegyzi: inkább a rossz gondviselés elég nagy vesztes”! Csapó József tisztában volt azzal, hogy úttörő munkát végez, hiszen a Kedves Olvasó köszöntésében szerepel. .. ... a kis gyermekek nyavalyáiról magyar nyelven írott könyvet soha sem láttam, sőt más nyelveken is ily formán írottat se olvastam ...” A mai ember számára pedig élvezet olvasni ezen orvosi könyvben a szép régi magyar kifejezéseket, p .: étlenség (étvágytalanság), természet ellen való fekvés (a magzat kóros helyzete), idő előtt lett születés (koraszülés),dísztelen beszéd (beszédhiba), romlott fül (beteg fül, fülbetegség), a szemérem kis táskája (herezacskó), kézi munka (kézzel való gyógyítás, külső ténykedés, azaz sebészet, szemben a belgyógyászattal) stb. Csapó felfogásának és könyvének a lényege ma is megszívlelhető: „Amint a gyermek neveltetik, olyan természetű lészek emberkorában: Dr. Fazekas Árpád HAJDÚ-BXHA2U NAPLÓ - VII. NOVEMBER 1.