Hajdú-Bihari Napló, 1986. december (43. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-27 / 303. szám

a SZOCIALIZMUS MEGÜlüLnSflHflK ÚTI 11 15. A kölcsönös bizalom jegyében Már három évvel az el­lenforradalom leverése után, 1959 decemberében, az MSZMP VII. kongresz­­szusán a Központi Bizottság beszámolója kifejtette: „A párt, mint tudvalevő, biza­lommal és megbecsüléssel viseltetik a pártonkívüliek iránt, őszintén, közvetlenül és nyíltan szól a pártonkí­vüliek legszélesebb tömegei­hez az eredményekről és a nehézségekről is. Három év alatt a párt és a pártonkí­­vüli tömegek között éppen ez a nyíltság és őszinteség teremtette meg a kölcsönös bizalom nagy erkölcsi tőké­jét. A párt sikerei döntően attól függenek, hogy ezt a kölcsönös bizalmat a jövő­ben tovább erősítsük.” Hogy a kölcsönös bizalom milyen nagy erkölcsi tőke, azt a magyar kommunista mozgalom negatív és pozi­tív értelemben mér nagyon sokszor tapasztalta. És azt is, hogy milyen érzékenyen reagálnak a tömegek a bi­zalomra. Ha a vezetés ré­széről bizalmatlanságot ta­pasztalnak, bezárkóznak, ha bizalmat, feloldódnak, és bevonhatók a közös ügyek intézésébe. A bizalomteli légkörben a munka közben szinte elkerülhetetlen veze­tési hibákat is másképpen ítélik meg, kijavítására esélyt adnak. Amikor vi­szont úgy érzik, hogy a ve­zetés mindentudónak képze­li magát, és csak parancsol­gatásra, utasítgatásra képes, megvonják, elvesztik bizal­mukat. Ennek a parancsolgatást elvető kommunista munka­stílusnak kiformálásában, mint erről már szó volt az előzőekben, a kétfrontos harcnak volt meghatározó szerepe. A múlttal való le­számolásnak mintegy befe­jező aktusa volt az MSZMP Központi Bizottságának 1962. augusztus 14—16-i ha­tározata „A személyi kul­tusz éveiben a munkásmoz­galmi emberek ellen indí­tott törvénysértési perek le­zárásáról”. A koncepciós perek ügyében — állapítot­ta meg ez a határozat — 1953 óta volt több vizsgálat, azonban a teljes igazságot minden összefüggésében fel­táró eljárás nem volt lehet­séges, hiszen a rehabilitá­ciót 1953—56 között éppen a perekért felelős személyek, vezető posztjaikat felhasz­nálva, akadályozták. 1956 után pedig a munkáshata­lom újjászervezése kötötte le a Központi Bizottságot. Most azonban mindenre fény derült, a határozat mélyen elemezte a törvény­­sértések nemzetközi és ha­zai okait, összefüggéseit, és ezek alapján a leginkább felelősöket, Rákosi Mátyást és Gerő Ernőt 17 társával együtt kizárta a pártból. (Rákosi Mátyás, aki 1956 júliusában a Szovjetunióba távozott, már életében soha­sem tért haza Magyaror­szágra, és 1971. február 5-én hunyt el Gorkij váro­sában.) Az MSZMP tömegmunká­jának jellemzésére és a pártvezetés stílusára az évek során mindinkább el­fogadott lett az emberközeli jelző. Ez az emberközelség azonban nemcsak hangot, magatartási formát fejezett ki, hanem elvi megfontolá­sokat is. Mindenekelőtt azt jelentette, hogy a pártnak nem elég csak egyszer meg­nyerni a tömegeket, hanem napról napra meg kell küz­denie az emberek bizalmá­ért, a tömegbázisért. A bi­zalom, a támogatás meg­nyerése azonban semmikép­pen sem jelenthet elvtelen udvarlást, de azt sem, hogy a vitákat kerülik, az elfo­gadhatatlan nézeteket el­hallgatják, megcáfolatlanul hagyják. Viták, nézetkü­lönbségek kisebb-nagyobb kérdésekben az évek folya­mán mindig támadtak. Pél­dául a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődése és per­sze a háztáji gazdálkodás eredményessége nyomán a munkásosztály és általában a bérből és fizetésből élők körében újra és újra jelent­keztek parasztellenes han­gulatok. Sőt még olyan han­gok is hallatszottak olykor, hogy az MSZMP „nem munkás-, hanem parasztpo­litikát” folytat. Máskor bi­zonyos puritánkodók — nem függetlenül maoista hatásoktól — a fogyasztás emelkedésétől, a „fridzsi­­derszocializmustól”, ponto­sabban ezen keresztül állí­tólagos kispolgári mentali­tás és hatások eluralkodásá­tól féltették a szocialista társadalmat. Elsősorban az értelmiség körében újra és újra feltörtek nacionalista jelenségek is. Régi elvtár­sak az ifjúságnak — több­nyire divatszokásokra visz­­szavezethető — viselkedési tünetei miatt nyugtalankod­tak. De nemegyszer az ideológiai frontra, még a kommunista értelmiség so­raiba is behatoltak revizio­nista, sőt burzsoá eszmék, illetve ultrabalos, anarchis­ta frázisokból táplálkozó nézetrendszerek. A pártvezetés — olykor időben ugyan kissé elma­radva a reagálással — soha­sem tért ki a viták elől. Vagyis nem akármilyen egységre törekedett a tö­megekkel, hanem olyanra, amelyben nem kellett elv­telen kompromisszumokat tennie. Mert persze komp­romisszumok nélkül a biza­lom megnyeréséért folyta­tott harcban sem lehetett előrelépni. A pártvezetés­nek nemcsak az „abszolút igazságot”, még nem is csu­pán az ország, a dolgozó tö­megek érdekeit kellett fi­gyelembe vennie álláspontja kialakításában és annak közlésekor, hanem számol­nia kellett a tömegek tuda­tosságának színvonalával, nézeteik, adott állapotával, és hagyományaikkal, szo­kásrendszerükkel is. Hogy mindez a birtokukban le­gyen, a párt- és kormány­vezetés tagjainak jó kap­csolatot kellett kiépíteniük a tömegekkel, vagyis a szó szoros értelmében ember­közelben kellett lenniük. Valóban ettől az időtől lett gyakorlat, hogy a párt ve­zetői gyakran járnak a tö­megek között, és ott „bir­kóznak” a problémákkal. E kapcsolatokban igyeke­zett a pártvezetés érvénye­síteni azt az 1956 őszén tett fogadalmát, hogy sza­bad, őszinte, szókimondó légkört alakít ki a pártélet­ben csakúgy, mint a széle­sebb közéletben is. Ha nincs szabad légkör, akkor nem lehet megismerni a tö­megek véleményét, és ez aláássa a bizalmat, akadá­lyozza a tájékoztató és fel­­világosító munkát, vagyis a megoldandó feladatokra való mozgósítást is. Viszont az is igaz, hogy a gyakor­latban a szabad vélemény­­nyilvánítás határai körül, különösen ha az a sajtó­ban, rádióban, televízióban történik, nézeteltérések is felmerülhetnek. Az világos, hogy a szocializmus ellen­ségeit nem illeti meg a szólásszabadság, uszításuk­nak vagy romboló szándékú törekvéseiknek nem adha­tunk fórumot. De az már megítélés kérdése lehet, hogy mi a véleménykülönb­ség, esetleg vitatható nézet, és mi a káros álláspont. Tudvalevő például: arra va­ló hivatkozással, hogy en­nek vagy annak a ténynek, jelenségnek szellőztetését az ellenfél kihasználhatja, az érintettek nemegyszer a jogos kritikát próbálják megakadályozni. Az elvek e kérdésben is világosak: a tömegeknek közük van, mindenről joguk van tudo­mást szerezni, ami ebben az országban történik, csak éppen a vezetés nem szer­zett mindig érvényt ennek a hitvallásának. E bizonytalanságok és hiányosságok ellenére a párt szava őszinte lett, hangja rokonszenves. Kevesebb lett a frázis, a „leg”-ek és ál­talában a felsőfokú jelzők használata. Szóban, írásban és megjelenési formákban a hivalkodás, az eredmé­nyek eltúlzása és a nehéz­ségek letagadása eltűnőben volt. És ezzel együtt a nyílt­ság, az önálló gondolkodás, a rátermettség és a gyakor­latiasság vált dicsért és ja­­vallt értékké. Kádár János 1960 máju­sában a Hazafias Népfront kongresszusán így foglalta össze, mit kell azon érteni, hogy a párt nem „uralko­dik”, hanem hűen szolgálja a népet. „Pártunk minden­kori feladatának tekinti, hogy a kommunizmus esz­méihez hűen, elvi enged­mények nélkül, jól szolgálja a dolgozó nép érdekeit, és megvédje osztályellensé­geink és a nemzetközi im­perializmus mindenféle tá­madásával szemben. Az utóbbi években alapjában sikerült kialakítani a párt­nak azt a helyes munkastí­lusát, amely egyedül alkal­mas eszméink megvalósítá­sához, amelynek lényegét tegnap is helyesen fejezték k­i itt ebben a néhány szó­ban, mindig együtt a töme­gekkel. Ez azt jelenti, hogy minden jelentősebb felada­tot előbb meg kell tanács­kozni a tömegekkel, a tö­megeknek tudniuk kell, hogy mit, miért és hogyan kell megvalósítani, és az­után cselekedjenek egy aka­rattal, így igyekezett dol­gozni a párt a Hazafias Népfront-mozgalom kereté­ben is, erre törekszik a jö­vőben is.” (Következik: Leraktuk a szocializmus alapjait) I*­í­j A KÖLCSEY FERENC NH MŰVELŐDÉSI KÖZPONT Solcsi? PROGRAMJÁBÓL MUVftlOESi KQZFBNT Kiállítások December 31-ig: Otthonunk a város. Debrecen-történeti és­­építészeti kiállítás. Rendezvények December 27., 19—24 óráig: Élő diszkó a Szezon együttes­sel. Belépődíj: 40 és 56 forint — táncterem. Gyermekprogramok December 27., 11 óra: Játszó­­ház. ..Az aranyszőrű bárány.” Mesedélelőtt 4—10 éveseknek — gyermekjátszó. December 28., 16 óra: „Mese­erdő.” Kőszáli Ibolya és Ko­csis Béla zenés gyermekműso­ra. Belépődíj: 15 forint — báb­színház. December 29., 14.30 óra: For­mázás, agyagozás (8—12 éve­seknek) — gyermekjátszó. December 30., 14.30 óra: Já­tékkuckó. Mondd gyorsan! Nyelvi játékok (7—13 évesek­nek) — gyermekjátszó. Az ifjúságpolitikai klub programja December 28-án 17—22 óráig: Video — film — diszkó. Dr.: Koroknál Béla. Belépődíj: 30 forint. A diszkó programjában az István, a király című film kerül bemutatásra. December 27., 29., 30-án 11.30 órától: stanciskola. December 29­—30-án 18—22 óráig: Szünidei diákcentrum. Diákfilmnapok (nonstop film­vetítés). Belépődíj: 20 forint. Popnyelvklub indul! Alapfo­kú angol nyelvtudással rendel­kező fiatalok részére heti két alkalommal. Beiratkozás: ja­nuár 12-én 17 órától az IPK- ban. Tagdíj: 100 forint­ hó. I HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1986. DECEMBER 8. Mit csinálsz a szünidőben? Egy-két nappal a vakáció kezdete előtt a címben meg­fogalmazott kérdést négy debreceni iskolában tettem fel. A gyerekek legszíveseb­ben a karácsonyi készülődés­ről beszéltek, ami azt bizo­nyítja, hogy már nagyon várták az ünnepet. Elmond­ták, mivel szeretnék meg­ajándékozni szüleiket, test­véreiket, s ők minek örülné­nek a legjobban. Néhány esetben felfedtem titkaikat, de bízom benne, nem harag­szanak meg érte. A harmadikos Nagy Zsó­fia és a negyedikes Tamás István, a Tanítóképző Főis­kola Gyakorló Általános Is­kolájának tanulói. N. Zs.: — Nekem nem volt különleges kívánságom. Nem tudom, mit kapok. Édesanyámnak kötöttem egy sálat, Sári testvérem babá­jának pedig egy cipőt. Sá­rinak ezenkívül egy pénztár­cát is vettem. Az öcsémnek meg apunak ... még ezután fogom kitalálni. Az egyik osztálytársam meghívott a névnapjára. Többen is me­gyünk. Később nálunk is lesz egy összejövetel. A barát­nőimmel járok majd a mű­jégpályára és készülök a ja­nuári iskolai szavalóverseny­re. T. I.: — A Lehet egy kér­déssel több? társasjátékot és egy vadászélményekről szóló könyvet kértem apuéktől. Anyukám gyakran köt, ezért az Aranykéz sorozatból vá­lasztottam neki ajándékot. Édesapámat egy nem túl drága képzőművészeti könyvvel szeretném meglep­ni. A technikaórán gyön­gyökből állítottunk össze ej­tőernyőst. Ezt szánom a testvéremnek. Ha a bará­taim közül valakinek jó öt­lete támad a szórakozásra, akkor szokás szerint telefo­non „riasztja” a többieket. Hasonlóképpen lesz a szün­időben is, ígérem, az aján­lott olvasmányokat is fogom forgatni. Hodászi Ferenc, a Siketek Általános Iskolájának hato­dikos tanulója. Beszélgeté­sünkkor nevelőtanára segí­tett a tolmácsolásban. H. F.: — Tízéves húgom­nak, Renátának vettem egy mesenaptárt. A szüleimnek is bevásároltam. Karácsony után pár napra Romániába utazunk ismerősökhöz. Szil­veszterkor ők látogatnak el hozzánk Nyírlugosra. Szere­tek sakkozni. Édesapámmal biztosan játszunk jó néhány partit, Renátával pedig tár­­sasjátékozunk. Sokat fogok ülni a tévé előtt. Remélem, jó műsorokat láthatok. Ku­tyám, Fütyi is boldog lesz, hogy két hétig mindennap találkozhat velem. Tar Szilvia és Puskás Ka­ta, az Újkerti Nevelési Köz­pont hetedikes diákjai. T. Sz.: — Az első napok­ban készülök a karácsonyra. Nagyjából már megvannak az ajándékok, de azért szét­nézek a boltokban. Gimna­zista nővéremmel úgy ter­vezzük, hogy közös barát­nőnknél szilveszterezünk. Ha jó társaság jön össze, kiug­rálom magam, ugyanis imá­dok táncolni. Fuvolázni ta­nulok, s naponta gyakorol­nom kell­ a hangszeren. Kor­csolyázásra és mozira is sza­kítok időt. Szerencsére vi­szonylag kevés feladatot kaptunk a szünidőre, így azt hiszem, elég, ha csak az új évben veszem kezembe a tankönyveket. P. K.: — A karácsonyt és a szilvesztert — hagyomá­nyosan — nagyobb családi körben ünnepeljük és a név­napokra is összesereglenek a rokonok. Ilyenkor segítek édesanyámnak a sütés-főzés­ben. Szüleimmel és testvé­reimmel minden év végén a bükkszentkereszti üdülőnk­ben töltünk egy-két napot. Ott lehetőségem nyílik síel­ni, pontosabban bukdácsolni a lécekkel. Itthon teniszez­hetek a Kardos Utcai Álta­lános Iskolában, meg moziz­hatok is. A Queen filmet feltétlenül meg akarom néz­ni. Bartha Péter és Epres Ti­bor, a Fazekas Mihály Gim­názium harmadikos tanulói. B. P. — A szünidőben Debrecenben maradok, s végre kialszom, kipihenem magam. Nyugodtan hallgat­hatok zenét, nézhetem a te­levíziót, s a számítógépes já­tékprogramokat is végigpró­bálhatom. Egyébként én is szoktam programot írni, de ezt most hanyagolom. Kará­csonykor otthon leszek, szil­veszterre viszont az egyik osztálytársam szervez bulit, melyre a fél osztály hivata­los. Ha az időjárás engedi, az öcsémmel és az unoka­­testvéremmel kiugrunk a Fancsikára horgászni. E. T.: — A hajdúszoboszlói ejtőernyős és repülőklub tagja vagyok, vitorlázógépen tanulok. Hetente egyszer­­kétszer belekóstolok a piló­taéletbe és társadalmi mun­kát is végzünk a klubtár­saimmal. A repülés után második szerelmem a kor­csolya, a harmadik a számí­tógép. Nekem is van egy Spektrumom, amit gyakran használok. A Peti által em­lített óév­búcsúztató bulin én is ott leszek. Biztos vagyok abban, hogy sokaknak eseménytelenebbül telik el a szünidejük, azon­ban ez a két hét elegendő ahhoz, hogy minden gyer­mek a lehetőségei szerint erőt gyűjtsön a második fél­évre. Kiripolszky Tamás A HÉT FILMJEI Színes, feliratos török film Erden Kiral Egy tanév Hak­­kariban című alkotása. Hak­­kari megye még nyáron sem könnyen járható útjain ritka az idegen. Legfeljebb csempészek járnak erre. Az ismeretlen férfi tehát való­ságos szenzációszámba megy a nyomorúságos hegyi falu lakói közt. Az elöljáró, vala­mint feleségének, Zazinak bátyja, nyomban a fogadá­sára sietnek, s forró teával kínálják. Tudják: nem lehet­­más, mint az új tanító, akit tartalékos tisztként a város­ból vezényeltek ide, hogy legalább az elemi alapisme­retekre megtanítsa a gyere­keket ... A budapesti világpremier után a debreceni filmszín­házakban is látható már a Zsombolyai János rendező és számos operatőr együttes munkájának eredményekép­pen megszületett Magic cí­mű alkotás. A Queen-kon­­cert budapesti fellépését megörökítő film a Queen Films, a Multimedia Europe Film és a Mafilm-Dialóg Stúdió—Mokép produkciója. 1973-ban francia „színek­ben” készült Marco Ferreri olasz rendező A nagy zabá­­lás című világhírű filmalko­tása. Féktelen evés-ivás, szex és sok-sok halál. Akik mindezt elkövetik, világhírű sztárok: Marcello Mastroian­­ni, Ugo Tognazzi, Michel Pirolli, Philippe Noiret, akik a nagyobb­­ hatás kedvéért még keresztnevüket is köl­csönadták a filmhez, ők né­gyen azok, akik elhatároz­zák, hogy összeköltöznek és és a végsőkig elmennek az evésben. „Remélem, hogy senkit nem hagy közömbö­sen a film, mert akkor ez nem lenne más, mint egy bár rajtam kívül álló , botrányos ügy. A hogy za­­bálás senkit sem hagyhat közömbösen, mert ha csak nézőként tekintem, nagyon kemény, elkeseredett film­nek látom.” (Részlet a ren­dező nyilatkozatából.) A filmek vetítési idejét naponta közöljük. Kertészkedők figyelmébe! Városunk több ezer házi- és hétvégi kerttel rendelke­zőinek figyelmét szeretnénk felhívni a kertbarát körök szakmai közösségi lehetősé­geire, az újabb érdeklődők bekapcsolódásának módjára. A téli, viszonylag több szabad idő lehetőséget bizto­sít ahhoz, hogy a hetenként, vagy kéthetenként este tar­tandó kertbarátköri foglal­kozásokon a jövő évi terme­lőmunkában hasznosítható szakmai ismereteket szerez­zenek az érdeklődők. Debrecenben a Kölcsey Művelődési Központ kereté­ben öt szakmai baráti kör is működik. Közülük a leg­régebbi és a legtöbbet nyúj­tó közösség a Mathiász J. Kertbarát klub, mely min­den hétfőn 17 órától tartja foglalkozását az intézmény Hatvani szaktermében. Az évek során létrejöttek a vá­ros kertségi övezetében la­kók szakmai közösségei is. Köztük a csapókerti kertba­rátkor, mely a Horváth Ár­pád Művelődési Házban a hónap második és utolsó péntekén 17 órakor tart foglalkozást. A kerekestele­pi kertbarátok kéthetenként kedden ugyancsak 17 órától a Lomnic utcai pártházban találkoznak. A Homokkert­ben lakók kertbarátköre a Szabó K. utcai pártházban tevékenykedik, ahol a hó el­ső és harmadik csütörtökén 17.30-kor találkoznak. Az ötödik s egyben legfiatalabb kertbarátkor a boldogkerti pártházban Szerda estéken tartja foglalkozásait. Valamennyi kertbarátkor a tagok igénye alapján­ ösz­­szeállított és sokszorosítva kézbe kapott program sze­rint munkálkodik. Mind­egyik közösséget választott vezetőség irányítja élén ker­tészmérnök szakemberrel. Az egyes speciális témák is­mertetésére rendszeresen hívnak meg szakértő előadó­kat. A kertbarát körök életé­ben a tavasztól őszig tartó időszak még a télinél is vál­tozatosabb és tartalmasabb. Ekkor rendezik a termék­­kiállításokat, tapasztalat­szerző szakmai látogatáso­kat, gyakorlati bemutatókat is stb. A kertbarát körök tagjai az évek során egymást megismerve és tisztelve igazi közösséget alkotnak. Szívesen vesznek részt a kollektíva rendezvényein, ahol jól érezve magukat so­kat tanulnak a szakembe­rektől és egymás tapaszta­lataiból. Mindegyik kertbarátkor „ajtaja” nyitva áll az érdek­lődők előtt. Jelentkezni a közösség foglalkozásán le­het, ahol szívesen adnak to­vábbi felvilágosítást az ér­deklődőknek. Uj Imre

Next