Hajdú-Bihari Napló, 1988. március (45. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-01 / 51. szám

— Rossz helyzetből indul­tunk 1987 elején — mondja Vágó György, a Hortobágyi Állami Gazdaság igazgatója. S e megállapítását alá is támasztja: — Közismert, hogy a nyolcvanhatos évet az aszálykár és a leányvállalat veszteségeinek rendezése után „nulla eredménnyel” zártuk. Innen kellett tehát indulnunk. De további ne­hézségek is adódtak: a nyolcvanhat őszén elvetett búza nem kelt ki csapadék­­hiány miatt. Nyolcvanhét első két hónapjában az utóbbi tíz év hidegrekord­ját mértük a Hortobágyon, s a lehullott hó mennyisége is csak tovább növelte gondjainkat. Aztán meg el kezdett olvadni. A belvízkár szintén jelentős volt. A ké­sői kitavaszodás hátráltatta a tavaszi munkák végzését, s jelentős károkat — illetve további nagy károkat — okozott az állattenyésztés valamennyi ágában. Aztán változott a helyzet — de nem előnyünkre. Júniustól az időjárás aszályosra for­dult, amely a növényter­mesztés esélyeit még in­kább rontotta. — Még felsorolni is hosz­­szú — mondja Vágó György, s hozzáteszi: ezekhez még számoljuk hoz­zá az áremelkedéseket, ame­lyek a költségeinket növel­ték, de alaposan, a piaci problémákat, s nem utolsó­sorban a szabályzórendszer kedvezőtlen hatású, s több­szöri változásait. — Úgy tudom, a gazdaság vezető garnitúrájában is változás következett be. Hogy mást ne mondjak, Vágó György lett az igaz­gató. Mikortól is? — Én nyolcvanhat szep­tember 1-jétől vagyok igaz­gató. S való igaz, a vezető­ségben is alapvető változás történt. Szinte kicserélődött. Egy-két vezetőtársamat ki­véve csupa új ember. — Ez milyen értelemben volt jelentős a gazdaság életében, vagy mondjuk a nyereség elérésében? — Azt, hogy a gazdaság életében ez milyen jelentő­séggel bír, most ne taglal­juk. Nem is ez a lényeges. A lényeges az, hogy mi másfajta vezetési rendszert próbálunk megvalósítani. Ez — bár még messze nem az igazi — de máris körvona­lazódik. Úgy hívjuk, hogy kollektív vezetési módszer vagy rendszer. Ez egy kon­cepció, ha úgy tetszik, s én úgy vélem, hogy a vezetés, úgymond, csapatmunka kell legyen. Ezt a bizonyos csapat­munkát hirdettem meg, amikor az igazgatói posztra kerültem. Hogy ez miben áll? Mondom, még nincs ki­forrva teljesen, még hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy olyan legyen, ami­lyennek elképzeljük. De a lényege mégis megmondha­tó: a vezetőség maga között felosztotta a területet, s mindenki önállóan dolgozik — ez a lényeg. Az önálló­sággal persze egyszersmind együtt jár a felelősség is, il­letve annak megnövekedé­se. Természetes, hogy nem az igazgatónak kell minden­hez értenie, hanem minden­ki a maga területén legyen hozzáértő, mondom, a na­gyobb felelősség tudomásul­vétele mellett. Még az elején tartunk en­nek, de azért már jelent­keznek a jó hatásai. A csa­pat úgy tíz-tizenkét főből áll, amit mi, a gazdaság ve­zetőségébe számolunk. S még nem is állt össze vég­legesen. Azt hiszem, ma még a csapatkialakítás idő­szakában vagyunk. Néhány szakemberre még szüksé­günk van ebben a csapat­ban. Persze hadd tegyem hozzá: ezt a csapatmunkát, ezt az önállóságot szeretném tovább szélesíteni Az igazi az lenne, ha minden dolgom jó a maga területén a saját tevékenységében lenne ön­álló, persze a gazdaság össztevékenységének része­seként. Mik. Ők csak azt érzik, hogy ha eső van, azért, ha szá­razság van azért, ha hideg van, azért, s ha meleg van, azért nehezebb itt dolgozni. Még élni is. Mondom én, bár erre az igazgató mégis azt feleli: — Aki a Horto­­bágyot megszereti, az vég­leg hozzákötődik. Fényes bi­zonyítéka ennek, hogy sok olyan nyugdíjba ment dol­gozót tudnék mondani, aki­nek összesen egy munkahe­­lye volt életében: a Horto­bágy. Kötődnek ide, s hogy miért? Magam is gondolkoz­tam már ezen, hiszen több mint két évtizede élek és dolgozom itt. S nem tudok okosabb magyarázatot adni magamnak sem, egyszerűen azért, mert ez a Hortobágy. Nyereség s ami mögötte van Gondok, eredmények a Hortobágyi Állami Gazdaságban „Sok mindent másként csináltunk” Miközben az igazgatót hallgatom, azon tűnődöm, hogy mindez összességében vajon hová vezethet? Ennyi negatív tényező egy év in­dulásakor! S tudjuk, hogy ez a térség — a Hortobágy — önmagában véve is ne­héz terület, a gazdálkodás rajta sokkal nehezebb, mint más térségekben. Sze­szélyes időjárása, kedvezőt­len talajadottságai követ­keztében. Tényleg — fordu­lok az "igazgatóhoz —, ennyi gond után mégis milyen lett az 1987-es esztendő? Vágó György elöljáróban arról tájékoztat, hogy 1987- re egymilliárd-kettőszázhu­­szonhárommillió forint üze­mi termelési értéket, egy­milliárd-kettőszázötven­­négymillió forint árbevételt és 36,5 millió forint válla­lati eredményt terveztek 96 millió bértömeg felhasználá­sával, közel 62 ezer forin­tos átlagbérszint mellett.­­ Célkitűzéseinket pedig a következők szerint valósí­tottuk meg: a termelési ér­tékünk 1,183 milliárd lett, vagyis közel 39 millióval kevesebb. Az árbevétel is közel 20 millióval lett keve­sebb, összesen 1,234 milliárd forint. Nőtt viszont a bér­tömeg-felhasználásunk a csökkenő átlagos állományi létszám mellett, tehát nőtt az egy főre eső bérszínvo­nal —, nőtt a bruttó álló­eszközérték és a készletér­ték. S ami a legfontosabb, nőtt a nyereségünk a terve­zetthez képest. — Mennyivel? — A tervezett 36,5-ről 63,2 millióra! Vagyis több mint 26 millióval! A számok első pillanatra meglepőek, sőt, imponálóak. S az embernek óhatatlanul eszébe villannak mindazok a nehézségek, negatívumok, amelyeket az igazgató em­lített. Az eredmény ezek is­meretében még inkább nagyszerű. Ám Vágó György meg­fontoltabb a jelzők haszná­latában : — Mondjuk, hogy ez jó eredmény. A tervhez viszo­nyítva is, meg úgy egyálta­lán, önmagában véve is. A kérdés — úgy érzem — akkor is jogos. Hogy tudni­illik minek köszönhető ez az eredmény, ilyen rossz előzmények után? — Sok mindent másképp csináltunk mi az elmúlt év­ben, mint korábban. Úgy vélem, sok belső tartalékot sikerült feltárnunk. Sok pél­dát mondhatnék természete­sen, de mindössze egyet, hogy érzékeltessem, milyen tartalékok vannak egy-egy gazdaságban, így nálunk is. Több mint 5 millió forintot takarítottunk meg csak a személygépkocsik és kiste­herautók kilométerfutásának ésszerű lecsökkentésével. De én belső tartaléknak számí­tom azt is, hogy például azt csináltuk, amihez értünk, amit jól lehet csinálni a mi viszonyaink között. Nem ta­láltunk ki újat, de ez mégis lényeges dolog. Sorozatunk első részében a lakásépítés és -felújítás során visszaigényelhető ál­talános forgalmi adó ismer­tetését kezdtük el. Megemlí­tettük: a visszaigénylés egyik lényeges feltétele, hogy az építkezésekhez fel­használt anyagokról és szol­gáltatásokról a számlák ren­delkezésünkre álljanak. Ez azért fontos, mert egyrészt csak meghatározott termé­kek vásárlása vagy szolgál­tatások igénybevétele után kerülhet sor az áfa vissza­igénylésére, másrészt csak a számlán feltüntetett általá­nos forgalmiadó-összeg igé­nyelhető vissza. A két feltétel meghatá­rozza, hogy mit kell tartal­maznia a számlának. Rajta kell lenni a sorszámnak; a vevő nevének és címének; az eladó nevének, címének és adóigazgatási azonosító számának; a számla kibo­csátási dátumának; az érté­kesítés napjának; a termék vagy szolgáltatás megneve­zésének és azonosítási szá­mának (ez különösen fontos, mert ez dönti el, hogy a jogszabály az adott esetben jogosít-e visszaigénylésre); a termék vagy szolgáltatás általános forgalmi adó nél­küli értékének; az áfa mér­tékének és összegének; va­lamint a termék vagy szol­gáltatás adóval együtt szá­mított árának. Gyakori, hogy készpénzes vásárlás esetén egyszerűsí­tett számlával találkozunk. Ez az előbb leírttól csak annyiban különbözik, hogy azon nem kell feltüntetni az értékesítés napját; a szám­lára csak az adót is magá­ban foglaló árat írják rá, s emellett feltüntetik, hogy az eladási árban milyen mér­tékű forgalmi adót érvénye­sítettek. Ebben az esetben az áfa összegét a vásárlónak kell kiszámítania. Ha például egy ilyen számlán 25 száza­lékos áfa van feltüntetve, akkor a számla végösszegé­nek 20 százaléka a forgalmi adó összege. (Gondoljuk csak meg, ha az áru értéke nyolcvan forint, a 25 száza­lékos forgalmi adó ebben az esetben 20 forint, akkor az összesen 100 forint. Vissza­számolva éppen a végösszeg 20 százalékaként kapjuk meg a forgalmi adó össze­gét.) Hasonlóan gondolkod­va, 15 százalékos forgalmi­­adó-kulcs esetében 13,04 százalékos visszaszámlálást kell elvégezni. A visszaigényléskor a nyomtatványellátó boltok­ban, illetve az adóhatósá­goknál beszerezhető 63-as számú, úgynevezett forgal­­miadó-visszaigénylési lapon kell felsorolni tételesen a lakásépítés, -bővítés, -kor­szerűsítés stb. során „bekö­vetkezett” anyagvásárláso­kat és szolgáltatásokat iga­zoló számlákat. Az adóha­tóság a nyomtatvány és a számlák ellenőrzése után (fi­gyelembe véve például la­kásépítés esetén az építési engedélyt, valamint az álta­lános forgalmi adóról szóló jogszabályi előírásokat) megvizsgálja a visszaigény­lés feltételeit, s annak jo­gossága esetén haladéktala­nul, illetve záros határidőn belül visszautalja az általá­nos forgalmi adó összegét. A múlt alkalommal már szó volt arról, hogy a jog­szabály lakásépítés vagy -bővítés esetén meghatároz­za a visszaigényelhető álta­lános forgalmi adó maximá­lis összegét, amely függ az alapterület nagyságától. Negyven négyzetméterig az összeg 96 ezer forint, 40 négyzetméter felett 96 ezer forint, valamint 40,01—59,99 négyzetméter között további 2300 forint/négyzetméter; 60,00—79,99 négyzetméter között további 2200 forint/ négyzetméter; 80,00—99,99 négyzetméter között további 2100 forint/négyzetméter; 100 négyzetméter felett pe­dig további 1900 forint/négy­zetméter. Lássunk egy példát. Egy 80 négyzetméteres lakás épí­tése során a maximálisan visszaigényelhető általános forgalmi adót a következő­képpen számítjuk ki. Negy­ven négyzetméterig 96 ezer forint, 40 és 60 négyzetmé­ter között 20-szor 2300 fo­rint, tehát 46 ezer forint, végül 60 és 80 négyzetméter között 20-szor 2200 forint, azaz 44 ezer forint. A vég­összeg 96 + 46 + 44 + 186 ezer forint. Kérem, figyeljenek az alábbiakra. Ha egy lakás­építés vagy -bővítés tényle­ges alapterülete a 40 négy­zetmétert nem haladja meg, a 96 ezer forintos visszatérí­tés akkor is jár. A lakásbő­vítésnél a régi épületrész átépítését nem lehet figye­lembe venni, a visszaigény­lésnél csak a bővítés tény­leges alapterületét szabad beszámítani. A számításnál kizárólag a lakás céljára szolgáló helyiségek alapte­rületét vehetjük figyelembe. Előfordulhat, hogy a la­kásépítésre úgynevezett fél­­készlakás-építési akció kere­tében "kerül sor. Ekkor csak a befejező munkálatok ké­szülnek házilagos kivitele­zésben, ilyenkor az imént levezetett számítási mód nem alkalmazható az áfa­visszaigénylés mértékének megállapítására. Ilyenkor a félkész lakás vételárában foglalt, leszámlázott áfa visszaigényelhető az ismer­tetett módon, míg a befeje­ző munkákat terhelő forgal­mi adót az alábbiak szerint kell visszaigényelni. Költ­ségvetést kell benyújtani az adóhatósághoz a befejező munkálatok várható értéké­ről, majd az így benyújtott költségvetés függvényében, a lakás várható teljes érté­kének arányában vehető fi­gyelembe az adó-visszatérí­tés. Az iménti példát folytat­va, nézz­ük, mit jelent ez a gyakorlatban. A lakás tehát 80 négyzetméteres lesz, fél­kész állapotában a leszám­lázott, adó nélküli ellenér­téke egymillió forint. (Felté­telezzük, hogy a forgalmi adó visszaigénylése már megtörtént.) A befejező munkálatok várható ellenér­téke a költségvetés szerint forgalmi adó nélkül 500 ezer forint. Az előző példa sze­rint a 80 négyzetméteres la­kás esetében a maximálisan visszaigényelhető általános forgalmi adó összege 186 ezer forint. Meg kell nézni, hogy a befejező munkálatok ellenértéke hogyan aránylik a lakás teljes értékéhez, esetünkben tehát a félmillió forint a másfél millióhoz. Ennek arányában igényel­hetjük vissza a befejező munkálatokra jutó forgalmi adót, a példa szerint tehát a 186 ezer forint egyharma­­dát, 62 000 forintot. Mit kell tenniük azoknak, akik lakásuk építését vagy bővítését 1988. január 1-je előtt kezdték el? Az ő ese­tükben csak az 1988. január elseje után beszerzett anya­gok, illetve szolgáltatások forgalmi adója igényelhető vissza. Meg kell nézni, hogy a teljes költségvetésnek mekkora hányadát teszi fel a január elseje után beszer­zett anyag, illetve kifizetett szolgáltatás értéke, s az így kapott arányszám segítségé­vel — a korábban bemuta­tott számítás szerint — kal­kulálható a visszaigényelhe­tő áfa. Ismét nézzük a példát. A 80 négyzetméteres lakás költségvetés szerinti anyag­értéke egymillió forint, amiből tavaly már megvá­sároltunk 500 ezer forint ér­tékűt. Akkor a maximálisan visszaigényelhető 186 ezer forint forgalmi adóból csak annak a felét, tehát 93 ezer forintot igényelhetünk visz­­sza, az idei vásárlásokról szóló számlák alapján. Az arányszámról minden eset­ben nyilatkozni kell a 63-as számú visszaigénylési lapon, amelyen természetesen azt is fel kell tüntetni, hogy­ az építkezés 1988. január 1-je előtt kezdődött. Ménes István, a megyei adófelügyelőség vezetője ADÓZÁS A GYAKORLATBAN Is magánépítkezők forgalmiadó-visszaigénylése „A sikerre nagyon úgy érzem, megért erre már az idő. Az tény, hogy mind a vezető fontosabbnak érzi magát, s ez sikerél­ményhez vezet, javítja a munkakedvet, a vállalkozó­kedvet. S tudjuk, e nélkül nem megy. A sikerre na­gyon áhítozunk valameny­­nyien. Ezek mindenképpen előnyöknek számítanak eb­ben a bizonyos kollektív vezetési rendszerben. Idén ez még inkább kiteljesedik, úgy gondolom. Méghozzá azáltal, hogy lehetőség van arra, hogy a saját munkate­rületén mindenki jobban el­mélyüljön, s a sikerélmény így még személyesebbé vál­jon. Tehát ne csak a gaz­daság összeredménye nyújtson sikerélményt, ha­nem a saját, személyes áhítoznak” munka öröme, eredménye is. Vágó György ezt a siker­élményt rendkívül fontos­nak tartja. S igaza van: mi­nél mostohábbak a körül­mények, minél nehezebb eredményt produkálni, an­nál fontosabb ez. S ki ta­gadná, hogy a Hortobágy mint gazdasági egység vagy mint tájegység nem a mos­toha körülményekkel bíró térségek közé tartozik? Itt — mint mondja az igazgató — tényleg jobban meg kell dolgozni ugyanazért az eredményét. S ezt végső soron nem honorálja senki. Ez a tény. Legfeljebb össz­­gazdasági szinten, a kedve­zőtlen adottság címén kap­ható támogatásban. De ezt az egyes dolgozók nem ér­ „Az elért eredmény kötelez” Van kivel tehát elvégez­ni a feladatokat. Feladatok pedig vannak, természete­sen erre az évre is. — Azt hiszem, két oknál fogva is nehéz lesz ez az év. Az egyik: az elért eredmény kötelez, s ez az eredmény nem kicsi. A másik meg az ország helyzetéből adódik, az ország gondjai pedig be­folyásolnak minket, úgy ér­zem, termelőüzemeket. S én azt mondom, a bizonytalan­ság a legrosszabb. Márpe­dig sok a bizonytalansági tényező. Elképzeléseink van­nak természetesen. Többféle és reményekre jogosító. Azt szeretnénk, ha az itt élő, itt dolgozó embereknek tisz­tességes és biztos megélhe­tést biztosíthatnánk. Jó úton vagyunk, hiszen az egy fő­re jutó átlagbér kb. tízezer forinttal nőtt. Persze csök­kenő létszám mellett. Ez a csökkenés százötven fő egy év alatt. Tudatos munkaerő­gazdálkodás következtében tudtunk ennyivel csökkente­ni. Persze nem elbocsátások révén elsősorban, hanem például úgy, hogy nyugdíjba vonulás után nem vettünk fel új embert, s ez a ten­dencia ezután is érvényesül. Az elvünk az, hogy a ha­gyományos munkát kisebb létszámmal végezzük el, de nem akarunk elküldeni egyetlen becsületesen dolgo­zó embert sem. Hanem új tevékenységre irányítjuk át azt, akit lehet. ’88-ban új tevékenység lesz például a konténerrés­zegység-gyár­­tás. Vagy az olajosbusa­­gyártás­h ez füstölt, pácolt olajos hal, vagyis feldolgo­zott állapotban kívánjuk ér­tékesíteni, remélhetőleg jobb áron. Egyébként olyan új te­vékenységeket keresünk, amelyekhez nem szükséges sok millió forintos beruhá­zás, vagy nem szükséges át­képzés. Ez megkönnyíti a helyzetünket, de a dolgozók helyzetét is. Vagy itt van például az úgynevezett biotermékek kérdése. Tudjuk, hogy a nyugati piacon egyre kere­settebbek ezek a biotermé­kek, ami egyszerűen vegy­szermentes terméket jelent. Mi is keressük a nyugati piacot — remélhetőleg meg is találjuk — a biohúsra. Vagyis a hereford és a ma­gyar szürke borjakat nem értékesítjük azonnal, hanem meghizlaljuk, a biotermékek követelményeit betartva, s úgy értékesítjük. — Hiszem, hogy van lét­jogosultsága a Hortobágyi Állami Gazdaságnak — szö­gezi le az igazgató. — Én a békés egymás mellett élés híve vagyok a Hortobágyi Nemzeti Parkkal. Tudjuk, hogy vannak súrlódások, netán érdekellentétek is, de ezeket békésen meg lehet, meg kell oldani. S azt is hi­szem, hogy az a kósza hír vagy álhír, amely egyéb­ként sok gondot okozott ne­künk, miszerint szétosztják a gazdaságot, ma már sen­kit nem nyugtalanít. Hiszen a munkánk, s az elért ered­mény egyértelműen bizo­nyítják: hatvanhárommillió nyereség azért jelentős ösz­­szeg! Ez a kérdés tehát vég­leg lekerült a napirendről, s remélhetőleg nem fog egyet­len szakembert sem elriasz­tani a Hortobágytól. S Vágó György még hoz­záteszi: " Azt is hiszem, hogy be tudjuk bizonyítani: a tava­lyi nyereségünk nem egy­szeri eredmény volt. Boda László HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 18­. MÁRCIUS 1. 3

Next