Hajdú-Bihari Napló, 1988. május (45. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-02 / 103. szám

Május elsejei ünnepségek országszerte (Folytatás az 1. oldalról) Szövetség tagjai következ­tek. Az MHSZ szakágainak sportolói élőképekben je­lenítették meg a sportot és a hazafias nevelést egység­be ötvöző tevékenységüket. Soraikban vonultak a ször­fösök, a vitorlázó repülők, a sikló- és motoros sár­kányrepülők, majd az ej­tőernyősök következtek. A májusünnep a fiatalok sportbemutatójával folyta­tódott. Csaknem ezer, kék tréningruhás középiskolás leány mutatott be Csaj­kovszkij zenéjére koreog­­rafált szabadgyakorlatot, majd a kezükben lévő — fehér, piros, sárga, zöld és fekete — papírvirágok se­gítségével a sportolók nemzetközi seregszemléjé­nek évére utalva, az olim­piai öt karikát alakították ki. Ezt követően középis­kolás fiúk százai formálták meg a záróképet: „élő” vö­rös csillagot, amely mö­gött az „Éljen május else­je!” felirat rajzolódott ki. Végül felhangzott az In­­ternacionálé. Központi Bizottságának titkára mondott beszédet, s felavatta a kunok letele­pedésének emlékművét. Mint bevezetőben hang­súlyozta : a hétszáz eszten­dős Kunhegyes és az egész környék lakóinak többszö­rösen is jeles ünnepe az idei május elseje. Először azért, mert évről évre má­jus elsején ünnepeljük a természet örökös újjászüle­tését, ugyanakkor ez­ a te­­remtő emberi munka ün-­­nepe, s az idén éppen ezen, az erre talán legméltóbb napon avatjuk fel azt az emlékművet, amellyel a falu közössége, s egyben a nagyobb tájegység — a Nagykunság — lakossága tiszteli meg munkáselődei­nek az emlékét. A kun emlékmű, mon­dotta, önmagáért beszél, egyedülálló a maga nemé­ben: egy jellegzetes törté­nelmi magyar tájegység egykoron volt, s bennünk tovább élő népességének állít maradandó emléket. Fő alakja — a lován hát­rafelé íjazó vitéz — azok­nak a kun harcosoknak emlékét örökíti meg, akik mindig készek voltak vé­rüket és életüket áldozni, ha választott hazájuk ér­deke úgy kívánta, s ugyan­akkor emlékezetünkbe idé­zi a végtelen időt, a kö­zösen megtett és a még ránk váró évszázadokat. Annak idején — mint Szűrös Mátyás a továb­biakban hangsúlyozta — önkéntes beolvadás és nem durva, kikényszerített beolvasztás történt. Ilyes­fajta törekvés gyanújának árnyéka sem vetődhet elő­deinkre, hiszen a szó mai értelmében vett nemzetfel­fogás abban a korban nem is létezett — hangsúlyozta Szűrös Mátyás. Vidéki események A két legnagyobb szabá­sú eseménynek a Békés megyei Szeghalom, illetve a Szolnok megyei Kunhe­gyes volt a színhelye. Szeghalmon, e tizenegy­­ezer lelkes, iparosodó sár­réti kisváros főterén Ma­­róthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter, a kerület , országgyűlési képviselője- köszöntötte az ünneplőket, s méltatta a nap jelentőségét. Bevezetőben, a város szülötteként, a régi szeg­halmi május elsejék han­gulatát idézte fel, e szép ünnep örök és változó vo­násait. Az örök vonása, mint mondotta, a megújulás amit a fölszalagozott má­jusfak hirdetnek ország­szerte, s ugyanígy a mun­ka, a teljesítmény iránt érzett kipusztíthatatlan em­beri megbecsülés. Minden május elsejének ugyanak­kor van egyszeri, a min­­dennapok feladataiból rá­vetülő sajátossága is. Így aztán egyik sem hasonlít a másikhoz, az idei sem a megelőzőekhez, s minden bizonnyal a jövő évihez sem. Ami az idei május else­jét minden többitől meg­különbözteti, az is­­ termé­szetesen napjainkból, nap­jaink gondjaiból,­­ az or­szág helyzetéből követke­zik. Nem felhőtlen ünnep az idei, de nem is a kilá­­tástalanság jellemzi: a jö­vőnkért vállalt felelősség, a tenni akarás elszántsága, a sikerbe vetett bizalom az alapvonása. Számunkra mindezek mellett elengedhetetlenül hozzátartozik a munkához és ezzel együtt a május elsejékhez egy másik örök érték, a béke gondolata, akarása is. A világban mind általánosabb a felis­merés, hogy egymásra va­gyunk utalva, s ez az egy­másrautaltság-érzés újab­ban a természet megóvá­sára is kiterjed. Az embe­riség számára ugyanis ma már egyre nyilvánvalóbb, hogy háború nélkül is el­pusztíthatjuk azt a kör­nyezetet, amely nélkül nincs emberi élet — mon­dotta többek között Ma­­róthy László. Kunhegyesen a nagy­község zászló- és virág­díszbe öltözött főterén Szűrös Mátyás, az MSZMP Majális Debrecenben Zenés ébresztő, léggömb, vattacukor, sült kolbász, sör. Mint minden május elsején, most is ezek voltak a leg­fontosabb kellékei a majá­lisnak. Na és természetesen a napsütés, a verőfény, mely kicsalta az embereket, gye­rekeket a szabadba. A zenés ébresztőt reggel 7 órakor a Debreceni úttörő­­zenekar, a Debreceni ifjúsá­gi fúvószenekar és a Debre­ceni helyőrségi zenekar szolgáltatta. Délelőtt 10 órá­ra benépesült a Nagyerdei körút, a Vidámpark és az Állatkert környéke. A Nagyerdei stadion déli kapujánál pontosan 10 óra­kor elkezdődött több mint száz versengő kisdiák rész­vételével a Békében élünk címmel meghirdetett aszfalt­­rajzverseny. A Kölcsey Mű­velődési Központ jóvoltá­ból ugyancsak a déli kapu környékén játékműhelyek sorakoztak, ahol sárkány-, ajándék- és bábkészítést próbálhattak, gyakorolhat­tak a gyerekek. A kapu előtt felállított utcaszínpa­don pedig egymást követték a vidám műsorszámok. A legkisebbeknek a Vojtina bábegyüttes francia vásári komédiát adott elő, majd fellépett a Hangfogó, Resó, a Szeredás együttes. Őket úttörő- és néptánccsoportok követték. Volt divatbemuta­tó, és felléptek a Ki mit tud?-on feltűnt előadók is. A nagyerdei szabadtéri színpadon délután három órától a Debreceni népi együttes és az Építők Hajdú táncegyüttesének gálamű­sorát láthatták az érdeklő­dők. Sok üzem, munkahely dolgozói közös majálist tar­tottak. Az MGM dolgozói a Nagyerdei körúton, a nyári napközis táborban ünnepel­tek. A konyhafőnök 3500 ember részére háromféle menüt — töltött káposztát, birkapörköltet és sült kol­bászt — készített. S a csa­ládostul érkező gyáriak szomjukat 6 ezer üveg sör­rel és 7 ezer üveg kólával enyhítették. A napközis táborban fel­állított színpadon pedig a Simonffy Emil Zeneiskola adott térzenét, majd báb­­műsor volt a gyerekeknek. Fellépett a Debreceni népi együttes. A szomszédban, a sport-kombinát területén a Ti­­tász dolgozói majálisoztak. A lányok-asszonyok közül a „kiválasztottak” a délután 2 órakor kezdődő női futball­mérkőzésre készültek ott­­járttm­kor, Széles Lajos újí­tási és iparjogvédelmi veze­tő kalauzolt bennünket a szabadba telepített asztalok között, ahol családok, bará­tok, brigádok ültek együtt az elmaradhatatlan pörkölt, sör és kóla mellett. .— Azért hiányzott a fel­vonulás — mondta Széles Lajos —, hiszen már a ké­szülődés és az egész felvo­nulás egyféle ünnepi han­gulatot teremt, ami most elmaradt. A nap folyamán elnépte­lenedett Debrecen belváro­sa, a jó idő mindenkit von­zott a szabadba. Volt, aki kirándult, mások a debre­ceni, vagy a hajdúszobosz­­lói strandokon kerestek pihenést, szórakozást. A Kölcsey Művelődési Központ előtti téren este hat órától utcabál volt, de ide már többnyire csak a fiatalok jöttek el. A hangu­latról a Karikás, a Debre­ceni Dixieland Band és a Szezon együttes gondosko­dott. Nagy­­ forgatag a Nagyerdei stadion déli kapujánál A Debreceni népi együttes bemutatója HA.fp.TI-BIHARI NAPJaO - 1­8. MÁJUS 1. Kádár János találkozása külföldi szakszervezeti vezetőkkel Kádár János, az MSZMP főtitkára a Felvonulási téren találkozott azokkal a külföldi szakszervezeti vezetőkkel, akik május elseje alkalmából a magyar szakszervezetek meghívására tartózkodtak hazánkban, s részt vettek a bu­dapesti dolgozók ünnepi seregszemléjén. A találkozón je­len volt Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a SZOT elnöke és Baranyai Tibor, a SZOT fő­titkára. Kádár János az MSZMP Központi Bizottsága nevében köszöntötte a vendégeket.­­ A budapesti ünnepség egyszersmind üzenet a világ többi népének, mindazoknak, akik a társadalmi haladásért küzdenek — mondotta egyebek között. — Kifejezi szilárd szolidaritásunkat a szocializmust építő népekkel, s azok­kal a nemzetekkel, amelyek még a szabadságukért küz­denek, azért a jogukért harcolnak, hogy szabadon dönt­hessenek fejlődésük útjáról, maguk alakíthassák sorsukat. — Ezen a napon az a mondanivalónk a világ minden országának, hogy éljünk kiegyensúlyozott, konstruktív vi­szonyban egymással, hiszen — a társadalmi rendszerek különbözőségétől függetlenül — minden nép közös érdeke hogy béke legyen. E cél érdekében mindannyiunknak ösz­­sze kell fogni. Mi minden békét óhajtó, tisztességes em­berrel együtt akarunk élni, egy nyugodtabb világban. Május 1. Moszkvában Moszkva, 1988. május 1., vasárnap (MTI) — Napos, tavaszias időben tartották meg vasárnap Moszkvában a szovjet főváros dolgozói­nak hagyományos május 1- jei felvonulását. Mihail Gorbacsovval, az SZKP KB főtitkárával az élen tíz óra előtt néhány perccel léptek fel a Lenin­­mauzóleum mellvédjére a szovjet párt és állam veze­tői. Ezt követően a Szovjetunió állami jelképeivel, valamint szövetséges köztársaságainak zászlaival, címereivel, május 1-jét éltető plakátokkal, Marx, Engels és Lenin port­réját ábrázoló képekkel fel­díszített Vörös téren meg­kezdődött a moszkvaiak színpompás felvonulása. A szovjet főváros kerületeinek, gyárainak, üzemeinek, hiva­talainak és iskoláinak képvi­seletében több százezren vo­nultak végig a Vörös téren. A felvonuláson hangoztatott jelszavak üdvözölték az SZKP XXVII. kongresszusá­nak határozatait, az átalakí­tásra, a nyilvánosságra, a demokratizálásra és a gyö­keres gazdasági reform vég­rehajtására meghirdetett irányvonalat. A több mint kétórás seregszemle a moszk­vai sportolók látványos be­mutatójával ért véget. Vasárnap a Szovjetunió minden köztársaságában, vá­rosában ünnepi felvonulást rendeztek­ május­ 1-je tiszte­letére. Anyák napi ünnepség a Parlamentben Az édesanyákat köszön­tötték szombaton a Parla­ment konresszusi termében. A Magyar Vöröskereszt or­szágos vezetősége és a Ma­gyar Nők Országos Tanácsa közös, az anyaság társadal­mi megbecsülését jelképező rendezvényére 600 vendéget hívtak meg, többgyermekes anyákat, a mások gyerme­keit nevelő nevelőanyákat és sok nehézséget vállaló nagymamákat. A központi ünnepséget megnyitó beszédében Hantos János, a Vöröskereszt főtit­kára emlékeztetett arra, hogy 1925-ben a Magyar If­júsági Vöröskereszt kezde­ményezte az anyák napjának megünneplését Magyaror­szágon. Azóta hagyomány, hogy május első vasárnap­ján országszerte megemlé­keznek az édesanyákról. A szervezet legutóbbi kong­­reszusa arra szólította fel tagszervezeteit, hogy meg­őrizve az anyák napja ben­sőséges, családi ünnep jelle­gét, bővítsék a megemléke­zések körét, s tegyék társa­dalmi ünneppé a kezdemé­nyezést. Kifejtette: a társa­dalom és vezető testületei ezen az ünnepségen is az édesanyák iránti tiszteletü­ket, megbecsülésüket és sze­­retetüket kívánják kifejezni, elismerve, hangsúlyozva az anyai hivatás rendkívül je­lentős szerepét a család és a társadalom egészének életé­ben. Ezt követően Berecz Já­nos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB tikára a Központi Bizottság nevében köszöntötte az anyákat, a nagymamákat. Ünnepi beszédében utalt ar­ra, hogy az utóbbi időben sokat beszélünk a nehézsé­gekről, válságról, problé­mákról, ám belső indíttatás­ból is kötelességünk, hogy a nehéz és súlyos szavak mel­lett a tiszteletet és a szere­­tetet kifejező szavakat is használjunk, amikor a ter­heket is viselő, s ugyanakkor a család legfőbb bázisát je­lentő édesanyákról szólunk. Az édesanya szerepéről szólva kifejtette: súlyos ter­heket hordozva előzi meg gyermekei „fejfájását”, hi­szen — mint mondta — fej­fájás közben nem lehet gondolkodni, nem lehet fe­lelősséget viselni, fejfájás közben nehéz az élet. Egykor kultikus erőt tu­lajdonítottak a teremtésnek, a szülésnek, a szülési fájda­lomnak. Ma régészeti lele­tekből lehet következtetni arra, hogy milyen volt a mindenkori gyermek viszo­nya az anyához. Istenként tisztelték kezdettől fogva az emberiségnek azt a felét, amely életet adott, amely ki­­hordta áldott állapotban és aztán megszülte azért, hogy meg ne szakadjon az a lánc, amely a múltból mindig a jövőbe vezet, hogy az em­beriség történelme folyama­tos legyen. Berecz János felidézte a salamoni bölcsességet, amely szerint a gyermek az anya­­szívűeké, hiszen az édesanya nem tud kárt okozni a gyer­mekben, bizonyítva, hogy az övé. Mert igazi édesanya az, aki védi, táplálja, óvja, fel­neveli gyermekét, azzal a re­ménnyel, hogy mindig csak örömben, boldogságban lesz része, s kétszeresen fáj neki, ha gyermekét sérülés éri, hogyha bánata van, ha nem sikerül valami az életben. Márpedig ez elég sűrűn elő­fordul a mi életünkben is. Ezért az édesanya küldetése ma különösen nagyszerű és helytállást követelő. Az MSZMP vállalja a fe­lelősséget nemcsak a múl­tért, nemcsak a jelenért, ha­nem a jövőért is. Arra ké­rem a magyar édesanyákat, hogy támogassák ezt a fele­lősségvállalást, a párt törek­véseit, döntéseit, mert nem önmagáért, hanem a magyar népért teszi. A magyar nép nagy erejét pedig elsősorban a magyar édesanyák, törek­véseik, az általuk szült és nevelt gyermekek jelentik — mondotta végezetül a Köz­ponti Bizottság titkára. Az anyák napi rendezvény az ünnephez­­méltó kulturá­lis programmal ért véget. (MTI) ÜGYELET Nyugodt, csendes hét végéről számoltak be a Hőszolgáltató Vállalat, a DKV, a Volán, a Postaigazgatóság, a Titász, a Víz- és Csatornamű Vállalat, a Vízügyi Igazgatóság és a rend­őr-főkapitányság ügyeletesei. A MÁV diszpécserszolgálatánál el­mondták, hogy vasárnap né­hány perccel egy óra előtt, né­mi riadalmat okozott a Vámos­­peres és Nyírábrány között. Szén­tannap­usztán keletkezett avart­űz. Szerencsére a MÁV tűzoltóvonatának a városi tűz­oltókkal együtt sikerült rövid idő alatt megfékeznie a lángo­kat. Szintén avartüzekről számolt be a debreceni tűzoltóság ügye­letese is. Vasárnap a délutáni órákban a Nagyerdőn, a Kar­tács utca mögött keletkezett avartűz, szombaton pedig a pa­norámákhoz riasztották a tűz­oltókat. A mentők ügyeletese elmond­ta, no** a hét végén, de főleg vasárnap, több esetben kellett olyan balesethez kivonulniuk, amelynek sérültje ittas volt.

Next