Hajdú-Bihari Napló, 1988. július (45. évfolyam, 156-180. szám)

1988-07-06 / 160. szám

EMLÉKEZÉS FÜST MILÁNRA m • i a A J| • ^ 1 • • r Kevés az olyan folyóirat hazánkban, mint az Alföld, amely hónapról hónapra már az első napokban kap­ható az újságárusoknál, más orgánumok később jut­nak el az irodalombarátok­hoz, a társadalomtudomá­nyok fejlődése iránt érdek­lődést mutató közönséghez Számos verset, dokumentu­mot és emlékező írást, va­lamint recenziót olvasha­tunk a júliusi Alföldben. A lapszám élén a jó ideje meglehetősen keveset írő Buda Ferenc költeményét találjuk, a szépirodalmi al­kotások blokkjában leljük meg Sziveri János, Oravecz Imre verseit, valamint Gé­­czi János, Marnó János és Babics Imre egy-egy költe­ményét. Megismerkedhe­tünk Gulyás Gyula—Gulyás János Törvénysértések nél­kül című filmszociográfiájá­nak második részével, tud­valévő, hogy a filmes test­vérek a hortobágyi munka­­táborokról készítettek or­szágos feltűnést keltő alko­tást. Szilágyi Domokos, a sajnálatosan hamar elment romániai magyar költő csak mostanában lenne ötven­­esztendős, Anyag és eszme közt a fél úton című tanul­mányában Cs. Gyimesi Éva mérlegeli az alkotó költői termését. Száz éve született Füst Milán, s erről a fontos filo­lógiai tényről megemlékezik a folyóirat is Tandori De­zső, Kun András és Nagy Sz. Péter írásának közlésé­vel. Tandori Füst Milán költészetéről írja le benyo­másait, Kun András a klasszicizálódott líra első nagy hullámát szemügyre véve a megszállott szkepti­kus költő különös lírai ta­núságtételéről gondolkodik, Nagy Sz. Péter a Nevetők és A feleségem története cí­mű művekről elmélkedik. Három írást találunk a do­kumentumok blokkjában, Petővári Ágnesének címe­­témája, Gulyás Pálné és Püski Sándor könyvesboltja, olvashatunk néhányat a Lente Gáborhoz írott leve­lekből. Veres Péter, Szabó Pál, Szabó Lőrinc levelei­hez Laczkó András fűz megjegyzéseket. Ötvös Lász­ló ad közre néhányat Veres Péter leveleiből, pontosab­ban hármat, amelyeket az író 1942-ben, 1948-ban és 1964-ben adott postára. Sok recenziót tesz közzé a Kritika rovat: Kondor Béla (Angyal a város fe­lett), Túz Tamás (Hét sóhaj a hegyen), Czigány György (Augusztus tárgyai), Vári Attila (Elsodort babaház), Rába György (A valóság vendége), Pálinkás György (Názáretben nincs hol lan­dolni), Petróczi Éva (Ez is történelem), Sütő András (Sikaszói fenyőforgácsok) művéről fejti ki vélemé­nyét Korsós Bálint, Szente­si Zsolt, D. Rácz István, ■Jánosi Zoltán, Bakonyi Ist­ván, Bagossy László, Szilas­­sy Zoltán, Görömbei And­rás, a Kormos redivivus cí­mű képeskönyvéről (amely Kormos István életét eleve­níti fel­­Keresztúry Tibor mond véleményt. A Figyelő rovatban Peso­­vár Ernő etnográfus a ma­gyar néptánckutatás törté­netéről közöl adalékokat. Kardos D. László ugyancsak a néptáncról fejti ki gondo­latait, Maácz László ugyan a hagyománykincsről szól A táncfolklorizmus változatai című dolgozatában. Juhász Béla a Csokonai Kiadó első könyvéről, a nagy sikert arató Tanulmányok Erdély történetéről című munkáról gondolkodik. A folyóiratszá­mot Benyó Ildikó rajzai il­lusztrálják. . Részlet a Törvénysértés nélkül című filmszociográfiából Sebő Andor: — Reggel olvasom az újságban, hogy Hruscsov elvtárs elment Belgrádba. Ez volt, kérem, em­lékezetem szerint 955, 55 nyarán, kora őszén, és ott ő ... beszédet mondott, és azt mondta, hogy mindaz csak hor­dalék volt, amit Abakuzov és nem tudom, kik kezdtek föl a jugoszlávokról, és ők ezt ki akarják söpörni, ezt a söpredéket. Mert hisz Tito elvtárs soha nem volt bűnös, nem volt igaz az, amit rá felkentek. Hát erre gondoltam egyet, hogyha végeredményben, ha Tito nem bűnös, ak­kor én hogyan lehetek bűnös, következő nap, kérem, ír­tam egy levelet a párt Központi Bizottságának, amelyben kértem a párttagságom felülvizsgálatát. S röviden leír­tam, hogy mi történt velem. Egy­ hónap múlva Zalaeger­szeg ismét kizárt a pártból. Erre, kérem, megfellebbeztem a párt Központi Ellenőrző Bizottságához, oda május 1­956. május 2-án felhívtak táviratilag, pár perces kikérdezés, tanácskozás után kihirdették, hogy azonnali hatállyal régi párttagságom elismerése mellett visszavettek a pártba. Úgyhogy a tagkönyvem úgy is van kiállítva, 1919-től ve­szek részt a munkásmozgalomban, párttagságom kelt 1915 de bele van írva, hogy a munkásmozgalomban való rész­vétel ideje 19-től kezdődik. Ezért meg is kaptam aztán a Tanácsköztársaság-emlékérem kormánykitüntetést. Még amellett még ötöt azóta vagy hatot. A turisták is megkeresnek bennünket Kulturális információk a debreceni Városi Könyvtártól A debreceni információs osztály 1983. január elsejétől működik a Batthyány utcai városi könyvtár központjá­ban. Feladata, hogy a város kulturális eseményeiről ad­jon különböző felvilágosítá­sokat a telefonon (12-227) érdeklődőknek vagy azok­nak, akik személyesen te­szik fel kérdéseiket. Dósa Lajostól érdeklődtem az in­formációs osztály szolgálta­tásairól, aki válaszát egy probléma ismertetésével kezdte. — Minden évben kiadunk egy nyári programfüzetet, ahol a város intézményei által szervezett rendezvé­nyeket, programokat gyűjt­jük össze. Ebben az évben anyagi okok miatt ez nem tudott megjelenni. Igaz, hogy a múlt havi Debrece­ni Műsorban adtunk egy elő­zetest, a nyári programok mégis nehezebben áttekint­hetőek. — A nyári időszakban be­érkező kérdések mennyiben másak, mint az év többi részében? — Nemcsak a debrece­niek, de a városba érkező turisták is megkeresnek ben­nünket, illetve azok az em­berek, akik vendégeket vár­nak. Sok kérdés vonatkozik még a budapesti, balatoni, szegedi és Békés megyei programokra. Kiadványcse­rével megszerezzük a leg­frissebb megyei és városi programfüzeteket. Jó infor­mációs bázisnak bizonyul a Magyar Ifjúság, a Pesti Mű­sor, ezenkívül figyeljük az országos lapokat, s a Debre­cenben közvetlenül publiká­lásra nem kerülő esemé­nyekről is tudomást szer­zünk. Az érdeklődők 20—25 százaléka fordul hozzánk általában programkérdések­kel, nyári időszakban azon­ban ez a szám meghaladja a 60 százalékot. — Az információs osztály maradéktalanul választ tud-e adni minden hozzá fordulónak? — Vannak olyan kérdé­sek, amelyek megválaszolá­sához néhány óra türelmet kérünk, de többnyire azon­nal tudunk kielégítő válasz­­szal szolgálni. Volt már olyan eset is, amikor nem segíthettünk. A Titászhoz irányítottuk további felvilá­gosításért azt az érdeklődőt, aki olyan térképet keresett, amely Észak-Magyarország távvezetékeit mutatja. Új­­donság az, hogy egyre több politikai jellegű kérdést kapunk, ezekkel eddig rit­kán találkoztunk. — Az információs osztály munkája, gondolom, nem merül ki a mindennapi tá­jékoztatásban. — Az információ csak egy része a munkánknak, foglalkozunk a kiadvány­­szerkesztéssel is. A műsor­füzeten kívül főleg könyv­tári ismertetőket, bibliográ­fiákat, plakátokat, meghívó­kat és egyéb nyomtatványo­kat adunk ki. Most már rendelkezünk saját fénymá­solóval, így még a plakáto­kat is el tudjuk önállóan készíteni. A könyvtár nyúj­totta lehetőségek kihasználá­sával vállalkozunk egyéb re­­ferensz kérdések megvála­szolására. Például: egy bi­zonyos könyvet melyik könyvtárban lehet megtalál­ni, lexikális, helytörténeti adatokkal tudunk szolgálni, közmondások eredetére, je­lentésére vonatkozó felvilá­gosításokat adunk — gye­rek és felnőtt egyaránt for­dulhat hozzánk. Újdonságként mondom el azt is, hogy az adatbázist már tudjuk gépesíteni, s a szövegszerkesztő rendszer segítségével január elsejétől átállunk a gépi nyilvántar­tásra és a gépi szövegszer­kesztésre. A Debreceni Mű­sor új rovattal bővül, a rendező szervtől függetlenül külön kiemeljük a kifejezet­ten kulturális értékekkel rendelkező vagy nagy kö­zönségre számot tartó ren­dezvényeket. — Mettől meddig keres­hetik naponta az informá­ciós osztályt kérdéseikkel a lakosok? — Nyári időszakban reg­gel nyolctól este hatig tar­tunk szolgálatot, őszintén remélem, nem történik olyan dolog, hogy a fél vá­ros tud róla már, csak én nem. Vitéz Ferenc Sikeres nyitókoncert a kórusversenyen Mint ismeretes, tegnapelőtt, július 4-én fél kilenckor rendezték meg a Bartók Bé­la XIII nemzetközi kórusverseny nyitó­koncertjét, a kórusok, a közreműködő mű­vészek Paul Claudel,Arthur Honegger oratóriumát, a Jeanne d’Arc a máglyán című zeneművét adták elő.­­Az opuszt közvetítette a televízió is, s július 2-án Nyíregyházán az evangélikus temlomban is megismerhette a közönség. Az esten Er­délyi Miklós vezényelt, szerepeket kapott Hámori Ildikó, Bács Ferenc, Csavlek Etel­ka, Petle Erzsébet, Mészöly Katalin, Fü­­löp Attila, Tóth János, közreműködtek a Csokonai Színház művészei (Sárközy Zol­tán, Kiss Péter Ernő), Bander Hajnalka és Kun János előadóművészek, a nyíregyházi Cantemus gyermekkar (karigazgató Szabó Dénes), a debreceni Kodály Kórus (Strausz Kálmán), Honegger zenéjét a Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar szólaltatta meg. A produkció rendezője Pinczés Ist­ván volt. Fodor Sándor: A MERÉNYLŐ Fodor Sándor a gazdag erdélyi magyar prózairodalom jeles képviselője. Munkás­ságát az 50-es évek közepén kezdte, s azóta regényeik, elbeszélések hosszú sora született a tolla alatt. Ezekben főleg az erdélyi magyar élet, gondolkodás háború utáni jelenségeit, alakulását rajzolja meg az újjáalakuló élet körülményei között, képet adva közben saját szemléletének alakulásáról is, amely egyre inkább a szatíra, irónia felé vonzotta (Nehéz szatí­rát nem írni). Történeteiben, eszközeiben, szemléletében a magyar elbeszélés korábbi sajátságait folytatja: a társadalmi jelensé­gek élesszemű, életszerű ábrázolását, a mozzanatok lélektani elmélyítését, a csípős humorba hajló, közvetlen hangú, az élő beszéd sajátságait követő előadását. Ezeket a tulajdonságait képviseli ke­zünkben levő kötete is, mely elbeszélései sorából válogat ki tizenkettőt a talán leg­első Fehérfenyőtől az 1976-os A merény­lőig, nem szólva az évszám nélkül közöl­­tekről, melyek közt több témájánál fogva is újnak látszik (Nehézvíz). A Fehérfenyő még a háborús szegény­ség éveit idézi, a Rácz Fü­löp már az új viszonyok közt gátlástalanul helyezkedő karrierista alakját állítja elénk. A címadó A merénylő a jóakaratot félreértő, félre­magyarázó tragédiákhoz vezető butaság keserű szatírája, de a legnagyobb szabású szatírát a Nehézvíz képviseli, mely az os­toba, kicsinyes kisvárosi szereplők, esemé­nyek sorát fokozza világméretű anekdo­tává. Igen, az anekdota, amely Fodor Sán­dornak talán legjellegzetesebb műfaja amely elbeszéléseinek alapvető formáját is adja ! Ebből van talán legtöbb a­lkötet tör­ténetei közt is, ha nem is végződik min­­ténetei közt is, ha nem is végződik mind­egyik humoros csattanóval (Aprókt szíves­ség, A hűtlen, Éjszakai utazás), amely utóbbi tulajdonképpen A merénylő folyta­tása, más oldalról). De tud Fodor a komolyság hangján­­ szólni, mint azt a kötet záró elbeszélésé­ben, A feltámadás elmarad is mutatja. It félig-meddig történeti keretbe ágyazva (­ csíksomlyói passiójátékok) az egyház me­rev dogmáival szembeszegülő ferences pap tragédiáját beszéli el, a papét, aki a sz helyett az igét akarja megszólaltatni a já­tékokon, s ezt a törekvését életével, sajá kereszthalálával pecsételi meg, ezzel mint­egy az író egész mondanivalóját is kiemel­ve. Fodor Sándor történetei az erdélyi élő beszéd elevenségével áradnak, za­natossá­gát idézik. Mondanivalóját érzéklete szemléletességgel adja elő, alakjait tömö­ren, találóan, életszerű elevenséggel je­lemzi, a magyar elbeszélő művészet (Jó­kai, Mikszáth, Móricz) legjobb hagyomá­nyait folytatva. (Magvető, 1988) Tóth Béla A házasság hum­ora A tervek szerint augusz­tusban lát napvilágot — könnyed, nyári olvasmányul — a Csokonai Kiadó új könyve, A házasság humora című, 500 viccet tartalmazó zsebkönyv. A kötetet Bé­­nyei József szerkesztette, a szecessziósan könnyed gra­fikákat Szilágyi Imre készí­tette. A kötet 11 fejezetbe tömörítve térképezi fel a vicc műfaji lehetőségeivel a házasélet ügyes-bajos dol­gait. Kimondottan és leple­zetlenül az embernek arra a képességére apellál a szerkesztő, amelynek birto­kában iróniával, öniróniá­val tudja szemlélni a maga és mások társas életét. Má­sokon, s egyúttal önmagun­kon derülünk tehát, ha a házasélet eme groteszk tük­rébe nézünk. HAJDÚ-BIHARI NAplegt - 1998 JUbIL'6 !

Next