Hajdú-Bihari Napló, 1988. szeptember (45. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-01 / 209. szám

Feltörik-e a tojáshéj? A városi KISZ nagygyűlésre hív Hangot adni a válság idején felnőtté váló nemzedék gondjainak! — röviden ez a célja a szeptember 5-re, Debrecenbe tervezett demonstrációnak. A jelmondat : Tovább ... tovább... tovább . .., a jelkép pedig a tojásból kibújni készülő főnix madár. Sokféle értelmezést tulajdoníthatunk a plakátokon is látható (bár grafikai megoldását tekintve nem túl szerencsés) jelképnek. Mindenekelőtt azt, hogy a repülni vágyó madár eddig be volt zárva a tojásba. Most a Debrecen városi KISZ és a Hazafias Népfront városi bizottsága úgy döntött, segít az újra életre kelni, repülni vágyó madárnak. Hétfőn este hat órára nagygyűlésre hívnak a Déri Múzeum előtti térre. A szórólapokon is olvasható tíz pontba foglalták a szerintük legfontosabb megvitatandó témákat, a városi és megyei pártértekezlet előtt. — Többek között azért van erre szükség — mondta Bényei Sándor, a KISZ városi bizottságának első titkára —, hogy a küldöttek megerősítést, biztatást kapjanak a fiatalok által legfontosabbnak vélt érdekek képviseletére. A városi pártbizottság egyetértett az elhatározásunkkal, a megyei politikai vezetés viszont fenntartásának adott hangot: eléri-e célját a tervezett rendezvény? Szokatlannak, meglepőnek minősítette az efféle megmozdulást. Mások azt gyanítják, hogy az ötlet felsőbb párt-, esetleg KISZ-fórumtól származik. Tévednek. A demonstráció megrendezése helyi ötlet. A fiatalok megnyilvánulásai adtak erre inspirációt, hogy szólni, kérdezni, üzenni lehessen a pártértekezlet résztvevőinek — mondta Bényei Sándor. _ Azt gondolom, üdvözölnünk kell ezt a fórumot. Bár a közzétett tíz pont túl sok általánosságot tartalmaz, s meglehetősen sokat ölel. Olyan ügyekért kíván szót emelni, amelyek nem tartoznak a pártértekezlet hatáskörébe. Ezért tartani lehet attól, hogy hétfőn este nem történik más, mint — ha összejön a várt ezer-ezerötszáz fiatal — demonstrálódik a változás óhaja. De aligha fogalmazódik meg valami egységes vélemény arról, mit tartanak ők a legsürgetőbbnek, mit vállalnak, s kire mit bíznak a tennivalókból. Bár az általam bírált előkészítés végül fordulhat jóra is. A népfronttal együtt szervezett rendezvény ugyanis esélyt ad arra, hogy ne csak KISZ-tagok vegyenek részt. Lehetővé teszi, hogy ne pusztán a pártértekezlet apropóján, hanem általában szóljunk a lakosságot foglalkoztató ügyekről. Ennek is ideje van ... A tervek szerint este hat órától szót kap öt-hat fiatal, s a tíz ponthoz kapcsolódva saját tapasztalataikat, véleményüket mondják el. Aztán Domokos László, a KISZ Központi Bizottságának titkára szólal fel. Utána jelenetet láthatunk Szatrov Tovább ... tovább ... tovább című dokumentumdrámájából, majd a nagygyűlés első része Bródy János fellépésével zárul. Akik továbbra is a szabad levegőt és a zenehallgatást választják, maradhatnak a téren, ahol ezután a Hangfogó együttes és helyi polbeat énekesek lépnek fel. Ezalatt benn a múzeumban fórumot rendeznek. Az asztal mögött, várhatóan ott ül m majd az MSZMP KB és a KISZ KB egy-egy képviselője, dr. Menyhárt Lajos, a városi pártbizottság első titkára és dr. Ács István, a városi tanács elnöke. Tőlük kérdezhetnek, illetve velük folytathatnak párbeszédet a helyi és az országos politika iránt érdeklődők. A szervezők a városi pártértekezlet után — de még a megyei előtt — megjelentetnek egy alkalmi kiadványt, amelyben az e rendezvényen elhangzott hozzászólásokat, kérdéseket, válaszokat, valamint a városi pártértekezlet néhány felszólalását olvashatjuk. Ezt is — mint magát a demonstrációt — a megyei pártértekezlethez címzett üzenetnek szánják. S vajon mit üzen, miről tanúskodik majd a Déri tér, ha elvonulnak a gyűlésezők? Reméljük, arról, hogy a fiatalok a közélet és a környezet tisztaságát egyformán fontosnak tartják. S nem csak szóban. Sz. K. Debrecen város fiataljaihoz! A nyolcvanas évek közepére Magyarország a gazdasági-társadalmi és erkölcsi válság küszöbére ért. Különösen a fiatalok életesélyei ésfeltételei romlottak rohamosan. A felhalmozódott feszültségek kikényszerítik a radikális változtatásokat az élet minden területén. Az országos pártértekezlet állásfoglalása, az országgyűlés növekvő szerepe és a megpezsdült közélet biztató fordulatot ígérnek. Nem szabad, hogy ez megálljon a megye határain, Debrecen város falainál. Ennek érdekében ifjúsági, politikai demonstrációt rendezünk, amelyre hívunk, várunk: 1988. szeptember 5-én, hétfőn 18 órakor a Déri téren (rossz idő esetén is). Mi, debreceni fiatalok, a társadalmi megújulás feltételeként városunkban szükségesnek tartjuk: 1. A közélet tisztaságát , a nyilvánosság megteremtését! 2. A személyi felelősség érvényesítését a döntések meghozatalában és végrehajtásában! 3. Több fiatalt a vezetői posztokon és testületekben! 4. Városunk regionális szerepének és teljesítményének megfelelően részesedjen a nemzeti javakból! 5. Előrelátó szakmai képzés és tervezés, új, korszerű iparágak meghonosítása ellensúlyozza a várható foglalkoztatási gondokat! 6. Az oktatás feltételrendszere legyen méltó az iskolavároshoz! 7. Igazságosabb központi és helyi lakásgazdálkodás, reális központi támogatás és szociálpolitika segítse a fiatalok lakáshoz jutását! 8. Az országos átlagot elérő, teljesítmény szerinti bérezés kialakítását! 9. Lehetőséget a közéletiség tanulására és gyakorlására! 10. Az ország második legnagyobb városához méltó kulturális és szórakozási lehetőséget! E gondokat kívánjuk részletesen is megfogalmazni a nagygyűlésen, megvitatni az azt követő nyilvános fórumon, amelynek vendégei a város vezetői és a KISZ Központi Bizottságának képviselője. A vázolt célok elérése érdekében szövetségesül hívunk minden, a fiatalok és Debrecen jövőjéért felelősséget érző és cselekedni kész embert és társadalmi csoportot. Kommunista Ifjúsági Szövetség Debrecen Városi Bizottsága Hazafias Népfront Debrecen Városi Bizottsága Pártértekezlet előtt Levél egy olvasótól A megye és Debrecen párttagsága pártértekezletre készül. Ez a rendkívüli esemény számvetésre és gondolkodásra késztet bennünket. A számvetés csak akkor lehet igazán eredményes, ha a párttagság több tízezres létszáma külön-külön is zárszámadást készít, amelyben saját maga szerepét reálisan az elszámolási mérleg serpenyőjébe teszi. Nem cselekvést bénító önvizsgálatra, hanem a társadalom javát szolgáló cselekvőkészség fejlesztésére van szükség. Kellemesen csengő szóvirágok, hangzatos fogadalmak, bűnbánó nyilatkozatok a legkisebb tettet sem helyettesítik. Én, aki évtizedeken át tudatosan vállaltam a lépcsőfok legalján a közszereplést, ezekre a tettekre várakozom. Várakozom arra, hogy alapvetően megvalósul a társadalmi igazságosság, amely meghatványozza az emberek nehézségeink iránti tűrőképességét. Várakozom arra, hogy a megye és a város közéleti hierarchiája csúcsáról az erkölcsi hitelét vesztett és összetartó erővel nem rendelkező vezetők elkerülnek. Várakozom arra, hogy nem a „kényes, büszke pávák” határozzák meg a társadalom és szűkebb hazánk erkölcsi értékrendjét. Várakozom arra, hogy a nyomasztóan tudatlanok és műveletlenek méltó helyre kerülnek, s megszűnik lehetőségük a közélet fertőzésére. Várakozom arra, hogy létrejön a munka és az élet tisztelete, az ősi emberi méltóság megbecsülése, az erkölcsi züllöttség megvetése, hogy létrejön a szavak és a tettek egysége, a hazugság megbélyegzése, a tisztességes munka tisztességes megfizetése, a harácsosok méltó megbüntetése, hogy jobban segítsük a támasz nélkülieket, az elesetteket, az időseket, árvákat, betegeket, a nélkülözőket. Várakozom és hiszek. Hiszek abban, hogy a mi népünk visszanyeri egészséges önbecsülését és önbizalmát, s ebben megerősödve alkotó munkájával szebbé és jobbá teszi saját életét. Hiszek abban is hogy a nagy tanulság nyomán a vezetés méltó kezekbe kerül, aki a felelősségtől áthatva tudja, hogy „holnap minden a miénk lesz, ha akarunk s ha merünk”. Dr. Bartus Gyula nyugdíjas jogtanácsos A demokratizálódási folyamat része Egyesülés, gyülekezés Nemrégiben elkészült az egyesülési és gyülekezési jog törvénytervezete. A hivatalos szervek, a közvélemény egyelőre még ízlelgeti a két törvénytervezet mondatait. Nem titok az sem: a szöveget megfogalmazók alaposan tanulmányozták a fejlett demokratikus országok idevágó paragrafusait. Dr. Szabó Péterrel, a megyei bíróság elnökével a két törvénytervezetről beszélgettem. — A két törvénytervezet megalkotása egy folyamat eredménye — mondja. Az alkotmány még 1949-ben rögzítette a 64., illetve 65. paragrafusában. Hogy a gyülekezési és egyesülési jogról törvényt kell kidolgozni. Ez eddig nem történt meg. 1966-ban az ENSZ elfogadja a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, mi tíz év múlva, 1976-ban hirdetjük ki törvényerejű rendelet formájában. Ekkor van szó először Magyarországon törvényesen a gyülekezési és egyesülési jogról. Aztán vártunk megint tizenkét évet, míg az idén májusban megtartott országos pártértekezlet kimondja: „Törvényben kell szabályozni az öntevékeny szerveződés, a gyülkezés, egyesülés jogát.” A július—augsztusi pártélet feladattervet ad a megvalósításhoz. — Ön, mint a megyei bíróság elnöke is megkapta a tervezeteket, véleményezésre. Tudom, a kollégákkal közösen nézték át, alkottak véleményt, melyet rögzítettek s elküldték a törvényelőkészítő főosztályra. A két tervezet bizonyos pontokban tartalmaz A, B, illetve C variációt. Beszéljen ezekről! — Először a gyülekezési jogról készült törvénytervezetről szólnék. A 6. paragrafus A változata szerint az illetékes rendőrkapitányságnak, a B szerint a tanácsnak kellene bejelenteni a rendezvény szervezését. Az álláspontunk az, hogy a rendőrkapitányságnak lenne célszerű bejelenteni, hiszen őket amúgy is értesíteni kellene a rendfenntartás érdekében. A gyülekezésijog törvénytervezetének 10. paragrafusából idéznék: „A rendezvény megtartását megtiltó határozat ellen fellebbezésnek helye nincs; a határozat a közlésétől számított három napon belül bíróság előtt megtámadható.” Hogyan értelmezzük ezt? — Ez azt jelenti, ha a rendőrség vagy tanács a rendezvény megtartását nem engedélyezi, ez ellen államigazgatási úton nincs helye fellebbezésnek, nyomban a bírósághoz lehet fordulni. Ez a paragrafus megakadályozza az időhúzást. Egyébként eddig is ismert volt a bírói gyakorlatban a közigazgatási határozatok felülvizsgálatának lehetősége, bár elég szűk körre korlátozva. Volt-e erre konkrét esetük? — Nem. Mert a jogszabály az ilyen jellegű államigazgatási határozat felülvizsgálatára nem is adott lehetőséget (Ha ilyen fel is merült, azt közigazgatási hatáskörben intézték.) — Az egyesülési jog törvénytervezete is tartalmaz választási lehetőségeket. Önök hogy választottak? — A 3. paragrafus C változata tűnik számunkra a leghelyesebbnek. Azért, mert később sor kerül az alkotmány felülvizsgálatára, módosítására, vagy új alkotmány létrehozására. A C változat választása esetén a szabályozás rugalmassága miatt az alkotmány későbbi módosulása nem tenné szükségessé az egyesülési jogról szóló majdani törvény módosítását. Ugyanakkor a B változatnak — „Az MSZMP-re a Magyar Népköztársaság alkotmányának rendelkezései az irányadók” — az alkotmányban való elhelyezése látszik szükségesnek. — A 6. paragrafus is kínál választási lehetőséget. — Igen. Az A variáció szerint a megalakulás feltétele, hogy a társadalmi szervezetet a bíróság vegye nyilvántartásba. Ezt nem tartjuk szükségesnek. Véleményünk, a nyilvántartásba vétel, engedélyezés maradjon államigazgatási hatáskörben, akkor kerüljön bíróság elé, ha valaki e szervek döntését sérelmesnek tartja. — Mi az álláspontja a két törvénytervezetről, azoknak megjelenési időpontjáról? — Összességében jónak tartom, a fentebb említett kiegészítésekkel. Az időpont nem véletlen. A demokratizálódási folyamat kiszélesítésének igénye, a politikai intézményrendszer reformja e két törvénytervezetet automatikusan magával hozta. — Köszönöm a beszélgetést. Tóth Gábriel A háztáji reformja A mezőgazdasági szövetkezetek gazdálkodásának egyik sajátos vonása a háztáji, mely a szövetkezeti mozgalom története során jelentős változáson ment keresztül. A gazdaságpolitikai koncepció és ennek megfelelően a szabályozás korábban a nagyüzemi munkaszervezetben végzett közös munkát részesítette előnyben, a háztáji tevékenység fontos, de csak kiegészítő szerepet kaphatott. Volt olyan felfogás is, amely a háztájit átmeneti gazdálkodási formának tekintette és a kisárutermelést hosszabb távon nem tartotta a szocializmusba illeszthetőnek. A tevékenység korlátozása, a kistermelés megítélésében jelentkező bizonytalanság a hatvanas évek elején nem kevés gondot okozott. Az 1967. évi szövetkezeti törvény a háztájit szilárd alapokra helyezte, és a benne lévő lehetőségek kibontakoztatására ösztönzött. Ezt követően, az elmúlt húsz év folyamán a háztáji sikeresen töltötte be szerepét. Költségtakarékos módon, mennyiségben és választékban egyaránt növelte a mezőgazdasági árualapokat, pótolta a közösből származó jövedelmet és a szövetkezeti tagság egzisztenciális biztonságának egyik fő tényezőjévé lépett elő. Mindez csak úgy valósulhatott meg, hogy a téeszek — a helyes gazdaságpolitikai felismerésnek megfelelően — sokoldalúan támogatták, szervezték tagságuk háztáji tevékenységét. A megújuló szövetkezetpolitika — mely a szövetkezet és a tag kapcsolatában a tulajdonosi, vállalkozói elemek fejlesztését szorgalmazza — tovább bővíti a háztáji gazdálkodás feladatkörét. A szövetkezeti jogszabályok újabban lehetővé teszik, hogy a taggal kötött megállapodás alapján a háztájiban végzett bármely tevékenységet a téesz közös munkának ismerje el. Ebben a megközelítésben a háztáji és a tagi vállalkozás — lényegét tekintve — igen közel kerül egymáshoz. Ez a tevékenység az egyéni érdekeltségen alapul, nem igazodik a háztáji földhöz, a ház körüli férőhelyekhez stb. (Ma a szövetkezeti terminológiával foglalkozó szakemberek azt is vitatják, hogy a háztáji elnevezés a gazdálkodás újszerű szervezeti, érdekeltségi viszonyai között egyáltalán helyes-e. Sokkal inkább a szövetkezeti tag egyéni gazdaságáról van szó, ahol a tagé a kockázat és közvetlen az érdekeltség.) A tagi vállalkozásként kezelt háztáji számottevő gazdasági előnnyel rendelkezik, melynek — a fejlődés adott szakaszában — sajátos értékei vannak. A közös és a tagi (családi) munkaszervezet együttműködése elősegítheti a munkamegosztás tudatosabb, hatékonyabb kialakítását, azaz a termelőszövetkezetben minden tevékenység az ökonómiailag legkedvezőbb szervezeti keretbe illeszkedhet be. A mezőgazdasági sajátosságokat tekintve a tagi vállalkozások jelentős szerephez juthatnak a munkaigényes ágazatokban, mindenekelőtt az állattenyésztésben, a zöldségtermesztésben és a szántóföldi növénykultúrák olyan területén, ahol egyegy művelet még mindig kézi munkaerőt, különös gondosságot igényel. A szövetkezeti tagság racionális foglalkoztatásában is új és jelentős szerepet kaphat a tagi vállalkozások elterjesztése. Közgazdasági szemlélettel a téesz szelektív módon fejlesztheti tevékenységi körét, szervezeti, érdekeltségi viszonyait. A zártan gépesíthető, illetve veszteséges ágazatokból felszabaduló munkaerő számára a foglalkoztatás, a kötődés új lehetőségét ajánlhatja fel. A szabályozás új lehetőségei között az sem kizárt, hogy a szövetkezeti tag a különböző jogosultságok eléréséhez szükséges munkanapokat kizárólagosan csak a tagi gazdaságban szerezze meg, és a közös munkaszervezetben ne végezzen munkát. A belső vállalkozások elterjedése termékenyítően hathat a vagyoni kapcsolatok bővítésére. A közvetlen érdekeltség alapján joggal feltételezhető, hogy a tag saját pénzeszközeivel is részt vesz a termelésben, mérlegel, kockáztat, a szó igazi értelmében gazdálkodik. A téesz dolga a tagi vállalkozások feltételeinek megteremtése, ezek integrálása , annak érdekében, hogy az egyéni törekvések a szövetkezeti kollektíva, a társadalom számára is hasznosuljanak. A háztáji „reformja”, a tagi vállalkozások elterjedése minden bizonnyal a szövetkezeti gazdálkodás megújulásában jelentős szerepet fog játszani. A szövetkezetpolitikában egyre jobban érlelődik a felismerés, hogy a szövetkezeti tulajdonhoz sajátos érdekeltségi viszonyok társulnak, és a fejlődés tartalékai ezekben a sajátosságokban, a tagság tulajdonosi, vállalkozói magatartásának kibontakoztatásában rejlenek. K. Zs. HAJDÚ-BIHARI NAPÚ) — 1986 SZEPTEMBER 1.