Hajdú-Bihari Napló, 1989. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-07 / 6. szám
„Kicsike vigyázzon, egyszer nagymama lesz...“ Éppenséggel nagy- és dédmamáink idejében keletkezett, s vált azóta örökzölddé ez a sláger: „Kicsike vigyázzon, egyszer nagymama lesz ... ”. Csűrös Karolát, aki „civilben" a Madách Színház hűséges tagja (hűséges, mert néhány kezdeti vidéki év után ide szerződött, és évtizedek óta itt dolgozik), jóllehet a polgári életben nincs is gyermeke, tehát unokája sem. a Szomszédok című televíziós sorozatban immár másodszor érték nagymamái örömök. — A nézők egy része — kiváltképp ha kéthetenkétt képernyőre kerülő sorozatról van szó, amely immár 1987. májusa óta egyfolytában megy — azonosítja színésznőt a szerepével. Szomszédokban én vagyok Etus, akit lánya, veje, s éppen nagylányosodó, 13—14 éves Julcsi unokája egyarán így, a keresztnevén neve... S akinek most, másfél évvel a sorozat indulása után.. megszületett a második unokája is: Flora — mondja az újságírónak Csűrös Karok. — De hát nemcsak a sorozatban. — Persze hogy nem: az életben is. A sorozat írói mentek az élet után. Vagyis amint sorozatbeli lányom, azaz Frajt Edit színésznőkollégám bejelentette, hogy áldott állapotban van magánemberként, a Szomszédok szerzői Edit filmbeli figuráját, Julit is terhesre írták. Amikor a sorozatban ott tartottunk, hogy Julinak már nagy fájdalmai vannak, mindenórás, akkor, a forgatás befejezése után. Frajt Edit hazament, összecsomagolta a holmiját, bement a kórházba, és néhány órán belül világra hozta Franciskáját. (A filmben: Flórát). — Most térek rá arra, hogy a nézők szinte azonosítják a színésznőt a figurájával — folytatja Csűrös Karola —, amikor bementem meglátogatni a „lányomat", vagyis Frajt Edit kolléganőmet, mind a nővérek, mind társai a kórteremben nagy gaudiummal fogadtak: „Már vártuk a nagymamát, lássa végre az új unokáját!”, mondták félig nevetve, félig komolyan. — Az új unoka, a Mágenheim család új tagja tehát Flóra, míg az életben a Franciska névre fog hallgatni, ha kezd majd odafigyelni a szavakra, ugye? — így van. Egyébként rendezőnk, Horváth Ádám csak ennyit mondott róla „Ez az első csecsemő a világtörténelemben, akinek már születése előtt megvolt a televíziós szerződése!" — Mitől szereti ennyire a közönség a Szomszédokat ? Illetve kerüljünk közelebb Csűrös Karolához, mitől olyan népszerű ez az Etus? — Álszerénység lenne tagadnom, hogy Etus csakugyan népszerű lett. Mindenütt megismernek, üdvözölnek, barátságos szavakat mondanak, még az autóból is kihajolnak sokszor, lelassítva a járművet, hogy köszöntsenek. A Rádió ifjúsági osztálya nemrég végzett egy felmérést a fiatalok körében, és arra a megállapításra jutott, hogy az ifjúságnak hiányzik az „ezusság". Mármint az, hogy legyen egy olyan tapasztalt, hozzájuk közel álló felnőtt személy, akinek nyíltan és részletesen elmondhatják örömeiket és bánataikat ugyanúgy, ahogy unokám. Julcsi, meg a lányom s a vejem teszi a Szomszédokban, amikor velem beszélgetnek. — Eddig legalább négy-öt szerző írta a Szomszédok epizódjait. Közülük ki találta ki Etust? — Egyik sem. Leginkább a rendező találta ki, Horváth Ádám, emléket állítva szeretett édesanyjának, Horváth Zoltán, majd Sárközi György feleségének, akinek lánykori neve Molnár Márta, minthogy Molnár Ferenc leánya. Ismertem őt jól magam is, csakugyan ilyen Etus-szerű teremtés volt: intelligens és művelt, nyitott, és mindenkin segítő, a saját családjával szemben sem tolakodó, minden berozsdásodott konvenciót sutba vető, semmibe bele nem szóló, s ha kérték a véleményét, akkor is alaposan, megfontoltan, s a legnagyobb toleranciával mondta el. Egyébként Horváth Ádám Mártának szólította édesanyját csakúgy, ahogy Juli lányom is Etusnak szólít engem a filmben. — S hogy érzi magát a Szomszédok néhány főszereplője visszatérő szerepkörében? Nem unják meg? — Egyáltalán nem unjuk. Miközben természetesen megírt szerepet játszunk, azért nagyon sok mindent adunk bele a magunk egyéniségéből és életéből. Amellett a kitalált cselekmény minden alkalommal az akkor éppen aktuális valóságos magyar eseményekbe olvad bele, mindig napirenden tartjuk mindennapos gondjainkat, bajainkat, örömeinket is. Ettől nem lehet megunni a dolgot — még jó ideig. Az őrmezei lakótelep egyik házában egyébként kezdettől fogva bérel néhány lakást a Magyar Televízió, ez így olcsóbb, mintha stúdióban kellene mindig díszleteket építenünk. És a ház igazi lakóival már egészen jól összebarátkoztunk. A környék lakói olykor statisztálnak is egy-egy epizódban. Ami engem, az az Etust illeti: az én otthonom is egy valódi keramikusnő lakása és műhelye volt egykor, a hölgy meghalt, férje úgy ápolja emlékét, hogy semmit el nem mozdított, és örömmel bocsát mindent forgatócsoportunk rendelkezésére — mondja befejezésül Etus, azaz Csűrös Karola. Barabás Tamás Jelenet a Szomszédok forgácsán; a képen Kulka János, Csűrös Karola és a rendező. Horváth Ádám (Fotó: MTI — Press) ték”, asszonyok, leányok, mind erősen testes fajta, náluk jóval kisebb „súlycsoportban” Mihálynál fiatalabb férfiak is voltak a társaságban, e nők férjei vagy éppen Mihály vejei lehettek, a fiatalasszonyok pedig Mihály menyei. A kamaszfiú hozta a vadászfegyvert. Kissé közelebb léptem, hogy megnézzem a hangszer szépségű fegyvert, nem volt nehéz felismerni: gyönyörű, halhasú tusa, krómvanádium acélcsövek, inercia típusú, szelektív egybillentyűs elsütő szerkezet, boxlakatos zavar, egy FNBrowning, „Grand Luxe" belga gyártmányú, billenő kétcsövű, duplagolyós vadászfegyver volt, tökéletesen karbantartva. Mihály bizonyára egy belga vadászvendégétől kapta ajándékba, a bőven lőtávolon belül a belga vadász elébe felhajtott és kilövetett szarvasbikákért, őzbakokért, vaddisznókért... Ez az FN-Browning már egymagában is jelezte: Mihály nem akárki ezen a szépséges Tisza-tájon... A 7 X 85 R. 9,3 X. 74 R kaliber már magáért beszél, nem is szólva az amerikai gyártmányú Swift céltávcsőről, mely feketén csillogott a fegyveren. 6 X 40. látómező: 100 méter; széles látszószög; a Swift céltávcsöveket nitrogénnel töltik, s magnéziumfluorid lencsebevonattal látják el: a hajszálkereszt állandóan központi helyzetű, nehéz célt téveszteni ezzel a halálos célkeresővel ... Egy ideig megfeledkeztem Mihályról és társaságáról, a magyar Nagyalföld Rubens Nereidáira és Sellőire emlékeztető testű asszonyokról, leányzókról. Lehevertem a fűbe, és a Tisza ártéri tölgy terebélyének árnyékában tovább olvastam Hankiss Ágnes könyvét. Érzékeny búcsú a fejedelemtől, ezt az érzéki, a mai élet szabadságával megírt, ám a nagy múltakat híven megidéző regényt Egyetlenegy dolog, egy „apró részlet” hiányzott a hölgyíró amúgy masszív művéből, bár meg kell jegyeznem, hogy maga a nagy Móricz Zsigmond sem szentelt figyelmet e jelentéktelennek is minősíthető, ám számomra mégis emlékezetes „epizódusra”, mely históriai factum. Móricz hatalmas regény-dómjában, az ERDÉLY — Tündérkert — A nagy fejedelem — A nap árnyéka című súlyos regény-boltívsor egyetlen, akárcsak díszítő, oszlopfő-faragványában sem jelenik meg, még csak jelzésképpen sem. A Nagy Fejedelem, iktari Bethlen Gábor második hitveséről van szó ugyanis. A szépséges Brandenburgi Katalinról Bethlen — sajnos — magtalanul, fiú- vagy leányutód nélkül halt meg 49 éves korában. Még halála évében is hatalmas tervei voltak: ajánlatot tett Ferdinánd német—római császárnak és magyar királynak, hogy Európát le a Boszporuszig megszabadítja a török hadseregektől, ha cserében általános vallásszabadság engedtetik, tehát többé nem üldözik a protestánsokat. Ferdinánd maradt volna a Dunától nyugatra eső Magyarország királya, maga Bethlen — a török kiűzése után — Erdélyt, a Felvidéket, a Bányavárosokat megtartva, mint Dácia királya, egészen a Dnyeszteng és a Fekete-tengerig, a Duna-deltáig terjedő térségek imperátora lett volna. „Együgyű” Ferdinánd a nagypolitikai koncepció merész ívét föl nem ismerte, tudniillik azt, hogy Bethlen nem kis dolgot vállalt: az összes török kézen lévő várak, végvárak, városok, Dura-révek visszavívását, Bizáncig szorítván vissza a Próféta zöld lobogója alatt harcoló iszlám hitű hadseregeket. Bethlen nagybeteg lett, és ekkor hitvese, Brandenburgi Katalin „egyenesen” Bécsből parancsolt orvosokat a Nagy Fejedelem betegágyához. A nagy államférfiú, mielőtt meghalt volna — akár valóságos betegségben, akár éppen orvosi segédlettel, akár direkt velencei méregtől —, szépséges hitvesét, Brandenburgi Katalint az összes erdélyi rendekkel fejedelemnővé választatta! Ám a kolozsvári országgyűlés még a megválasztás évében megfosztotta a szép fejedelemnőt — Ducessa, Princessa, Serenissima, Transylvaniae — rangjától, éspedig azért, mert Erdély fejedelemnője még jóval a gyászév letelte előtt férjhez ment gróf Csáky Istvánhoz, akitől még eme gyalázatos házasságkötésük előtt gyermeket szült, minek alapján az erdélyi főrendek és közrendek joggal feltételezték, hogy Katherina von und zu Brandenburg már másállapotos volt, Csáky még Bethlen Gábor, a Nagy Fejedelem életében ejtette teherbe! Miközben e régi események immáron aligha is életre tisztázható szövevényén tűnődtek a Tisza-parti tölgy terebélye alatt, fölnéztem, hogy gyönyörködjek a déli verőfényben zöldellő folyóban, az erdős partokban, a túlsó part szegeden, emberektől nem háborgatott, nyugodt lombvonalában. A túlsó parton még nem volt strand, nem létesült kemping, nem sorakoztak lángos- és kolbászsütő bódék, se kabinok, se napernyők. — Hogy törik ez a gyékény alattam ... — mondta Zsuzsánna. Hátáról a hasára fordult. Mihály, kezében az FN-Browning krómvanádium acélcsöves, boxlakatos závárzatú, kétcsövű, duplagolyós vadászfegyverrel melynek halhasú tusáján a cremonai hegedűk melegbarnája játszott, enyhítvén a céltávcsővel felszerelt vadászfegyver csöveinek acélszikrázását, lustán Zsuzsánna felé fordult. — Törik a gyékény? — a nagydarab férfi nevetett, s egy korty pálinkát ivott. — No igen, hát annak mindjárt két oka is van, Zsuzsánna ... egyik a magad mázsája, merr, mondom, hogy nem szép mázsa, de mégis csak mázsa, Zsuzsánna lelkem! A másik meg az, hogy ez a gyékény vietnami gyékény... mire a hajók idehozzák, a hajófenéken összetörik, megrohad . .. Na ja. Mi kész kórházakat viszünk ki Vietnamba, mikor Magyarországon nem is tudom, mióta nem épült új kórház ... Meg kész gyárakat, üzemeket, gépsorokat, szerszámgépeket szállítunk, na és helyébe a „viet-kongok” ... ugye, gyékényt meg fogpiszkálót szállítanak nekünk... Príma bolt... Mihály megint meghúzta a szatmári szilvapálinkás üveget. A folyót figyelte, és ekkor újra megjelent az amazoni leányzó, aki nem viselt „mellyrevalót”, a Tisza Vénusza, az alföldi Aphrodite, s közeledett a strand fövenypartjához. Mögötte, messze kint a folyóközépen vízisíelők siklottak, gyönyörű ívben követve a Yamaha-, Forelle-, Mercury-, Johnson-motorok röpítette, áramvonalas csónakokat. A leányzó közelített, mintha maga lett volna az Angyali Üdvözlet. Mihály fölállt, hogy díszlövéssel köszöntse a Tisza Vénuszát. Hirtelen kék gumilabda pattant a hinták felől a fegyvercsőnek, lenyom- tva azt. A két golyó a leány szívébe fúródott, a két szabad, meztelen mellek közé. Visszazuhant a folyóba. •Az MTI—Press pályázatának I. díjas alkotása tárca kategóriában. _____________■ ____| Erdei Sándor versei : Feltartott kézzel Elhaltak évszázados vigaszaink, a mennyben vándoroltató balladák, s azt sem tudja senki, hány falutorony magasodik a mezők alatt lefelé? Mennyi kielégítetlen életet látott sértődötten elvonulni fél szemével is a küklopszhomlok ég? A városok ma is egymás ellen terjeszkednek a síkon, s a feltartott karú fák a hegyek tetejére hátrálnak; az undorodottak vonatkerekek alatt utaznak, hogy másvilágra vigye őket a vicinális halál, békegalambos elmúlásba menekítik magukat: mindegy nekik, hogy mihamar ránkeszeledhet a háború, s még bogáncs se nő majd utána a földderesen. Én is álmodtam már magam nélküli álmot, ebben a világ egy reggel nélkülem keletkezett, s nagybeteg volt a Föld; nem vigasztalta se Hold, se csillag, amikor rájött az éjszaka-roham. A tél mélyen elültetve a földben. Már azt se tudom, szeretsz-e, nem szeretsz-e. Talán nem is akarom, — a bizonytalanság kedvéért. Zsoltár Miután feje égboltjában csillagtalan sötéttel bandukolt az ember tájról-tájra s agyában nem gyulladó még tűz a dolgok állásáról, mellesleg a tüzet sem ismeré még — ama első napon megalkotó Manitut — a másodikon elülteté az égbenyúló fát — majd égbe képzelné az angyalokat a harmadik — a negyediken világra képzelés Krisztust és a Szentlelket — az ötödiken égi parkot ültetett s középre helyhezé istent — a hatodikon templomokat emele a földön majd a hetediken elmene a templomba s a teremtményekben bönösen imádá magát a hűvös falak között. Vers A bagószerződéses fiatalok nomád törzsei legelik a parkok virágait és hasbarúgják a bántelen bokoranyókákat s csak nevetnek ádázul, ha mosolyaitokból kiperegnek titkaitok: a könnyek. • • » A nők szépségapályos arcán zátonyra fut a nevetés és az útmenti fák mankóin nagy bajjal botorkálnak öregeink is a mai napon túlra. • • • A parányok kiszúrják fároszok után vágyó szemeinket s mi, mint a szökevények bújunk a tekintetek jégverésében és nem is nyüszítünk már a szavak vesszőfutása alatt. keresek valakit valaki szemének a kékje hiányzik az azonos azúrból valaki szíve nem lehet hívó otthonom menedékem valakinek zuhatag hajában még nem fürdettem az arcom tisztító tekintetében nem égtem nem lobogtam valaki nem ül szorongva egy elárvult indóhelyen valakinek a kedve hiányzik a boldogságomból űzötten keresek valakit aki hálából szívemen támad s aki helyett ismét és örökké űzötten keresek valakit HAJDÚ-BiHARi NAPLÓ isflíf JANUÁR ? K|