Hajdú-Bihari Napló, 1989. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-02 / 101. szám

Az MDF majálisa A Magyar Demokrata Fórum debreceni szervezete a víztorony környéki ligetes térségen ütötte fel százszemélyes sátrát, állította fel a műsorához szükséges dobogóját, s tíz órától zajlottak a különböző rendezvények. Az Alföldi ifjúsági színpad erdélyi költők, írók műveiből öszeállított hatásos műsort mutatott be Porcsin László szerkesztésében-rendezésében. A tervezett programban (melynek egészét nemigen sikerült „szervírozni” az alkalmatlan időjárás miatt) szerepelt a Kölcseyleánykar, a Csokonai Színház művészeinek fellépése is; verseket, dalokat adott elő Csuja Imre, Szentgyörgyi Rozi, N. Molnár Éva, Ecsedi Zsolt. Csakhamar megjelentek az MDF, valamint a Szabad Demokraták Szövetségének debreceni szervezete által kínált kiadványok, könyvek, újságok, a Beszélő című „földalatti folyóirat” számai, az Úten, az MDF-értesítő, az SZDSZ lapja, a Hiány című független politikai és kulturális lap egyes számai, s kapni lehetett többek között Ion Mihai Pacepa híres könyvét, a Vörös horizontok címűt, amely a Ceausescu házaspár uralkodásánakpolitizálásának eszközeiről nyújt kompromittáló képet Nagyerdei „vigasságok” „Jegenyefán fészket rak a csóka” — harsogja az autóakkumulátorról működő magnó az egyik sátorban. A másikból „Lajcsi” és bandája énekli a lakodalmas rock válogatott nótáit. Az asztalokon kazetták, lemezek tömkelege, a sátrak fölött pedig felfüggesztett farmerek, dzsekik, kabalababák, esőkabátok, műanyag gépfegyverek, léggömbök garmadája várja a vásárlókat ezen a május elsején. Az időjárás sajnos nem fogadta kegyeibe a nagyerdei majális látogatóit — lóg az eső lába, s délutánra meg is érkezik. A csónakázótavon a vízibiciklik és a csónakok kikötve pihennek, senkinek sincs kedve ilyen borús időben vízre szállni. A gyerekek kedve azonban töretlen. Az aszfaltrajzversenyre benevezett 30 óvodás és iskolás gyerek mind eljött: szorgalmasan készítik tiszavirág-életű „műveiket”. Szinte valamennyi festmény hatalmas sárga napot, virágokat, fákat ábrázol: képeiken a nyarat, a békét, a boldog jövőt álmodják meg a gyerekek, miközben sűrűn tekintgetnek az ég felé, vajon mikor érkezik az „áldás”, mely műveiket egycsapásra semmissé teszi. De szerencséjük van, a meteorológusok által beígért zápor még várat magára — a ruhagyár divatbemutatóját is „szárazon” úszták meg a résztvevők, és a nézelődők, a kötöttárugyár manökenjei viszont már csepergő esőben libbentek a kifutóra. A játékműhelyben papírsárkányok, kisebb-nagyobb ajándékok készülnek, s találnak gazdára. Kétséges azonban, hogy ugyanúgy vevőre lelnek-e azok a festmények, melyek a nagyerdei kultúrpark kerítésének támasztva kínálgatják magukat potom 10 000 és 20 000 forint közötti áron, igaz, „részletfizetésre is”. A tömeg hömpölyög az Ady Endre úton, kerülgeti az előző napi időjárás jóvoltából ittmaradt eső- és sártócsákat. A felnőttek meg-megállnak a sört, hamburgert, törökmézet és „egyéb keleti édességeket” kínáló büféknél, a gyerekek inkább a léggömbökért nyúzzák szüleiket, s a stadion kapujánál rögtönzött színpadon a Vojtina bábegyüttes által előadott Három kismalac kalandjait figyelik tágra nyílt szemmel. „Egy lövés 10 forint” — hirdeti a céllövöldés táblája, pár méterrel odább pedig egy lakókocsin a felirat arról értesíti a „tisztelt publikumot”, hogy itt „fájdalommentes fülcimpalyukasztás”-ban részesülhetnek azok, akik eddig elmulasztották volna e szolgáltatást igénybe venni. Forgalmuk egyelőre — finoman szólva — minimális, nem úgy ám a nagyerdei kultúrparké, ahol a harsogó diszkózene ezúttal nem az arrajárók becsábítására hivatott: anélkül is több ezren keresték fel ezen a hűvös, zord május elsején az elvarázsolt kastélyt, az úttörővasutat, valamint az újonnan beállított szórakoztató berendezéseket. A rögtönzött színpadon eközben már más műsor pereg: az Alföld színpad, a Forgórózsa táncegyüttes, s egyéb „látványosságok” szórakoztatják az arrajárókat, egészen addig, míg az eső el nem mossa az emberek jókedvét. k. i. Aszfaltra álmodott béke Ez a divat... HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ - 1S8S. MÁJUS 6. Nagygyűlés, kulturális és sportprogramok a munka ünnepén Debrecenben (Folytatás az 1. oldalról) mindazokkal a politikai pártokkal, amelyek támogatják vagy felvállalják a szakszervezetek által képviselt programokat. Határozottan igényeljük, hogy aktív foglalkoztatáspolitikával a kormány mindenki számára biztosítsa az emberhez méltó munkát és munkakörülményeket. Dolgozzon ki és hajtson végre olyan bérreformot, amely biztosítja, hogy a törvényes munkaidőben végzett munka bére tisztességes megélhetést nyújt a dolgozóknak és családjuknak. Követeljük, hogy alakítson ki egy tudatos és következetes antiinflációs politikát, mert enélkül nem befolyásolhatók a jövedelmi viszonyok, és megállíthatatlan a tömeges elszegényedés. A kormány hajtson végre olyan szociális reformot, amely minden ember számára garantálja a létbiztonságot. A bér- és szociálpolitikai reformmal összehangoltan határozza meg az állami feladatvállalás körét, valósítson meg költségvetési és adóreformot. Igényeljük, hogy biztosítsa az emberek természeti környezetével való felelős gazdálkodás politikai, gazdasági eszközeit. Törekedjen a kulturális esélyegyenlőtlenségek csökkentésére, mindenkinek biztosítsa egészségmegőrzésének lehetőségét. Mindaddig, amíg ezek megoldására irányuló kormányzati szándékok bizonytalanok, a szakszervezeteknek többet kell magukra vállalniuk, mint a követelmények megfogalmazását. Sajnos, azt tapasztaltuk, hogy a kormány nem mérlegelte megfelelő módon a szakszervezetek kezdeményezéseit, sőt az utóbbi időben többször figyelmen kívül hagyta azokat, úgy hozott döntéseket. A létrejött megállapodások nehezen realizálódnak, sok idő telik el annak végrehajtásáig, néha pedig el is marad a végrehajtás. A magyar társadalom úgy éli meg a kormányzati intézkedéseket, hogy közben a helyzet semmit sem javul, sőt romlik. Így értelmetlen minden áldozat, amit a dolgozóktól kérnek. Az utóbbi hónapokban rendkívül sok ellentmondó, kellően át nem gondolt döntést tapasztalt a magyar társadalom. A szakszervezetek nem a reform ellen akarnak fellépni, de ezek az intézkedések megrendítették a tagság bizalmát a kormányban, ellenérzést váltottak ki. A fogyasztói árak növekedése, a reálbér csökkenése miatt egyre nagyobb tömegek válnak kifejezetten szegényekké. Napjainkra nemcsak a fiatalok, a nagycsaládosok, a nyugdíjasok életkörülményei váltak kritikussá, hanem a munkavállalók nagy részének is ezzel kell szembenéznie. Megítélésünk szerint ennek a helyzetnek a kialakulása nem volt szükségszerű, és nem is indokolható kizárólag az ország gazdasági gondjaival. A helyzet hajdú-bihari sajátosságairól, a szakszervezeti munka jövőjéről a következőket mondta: — Megyénk dolgozóit az előbb vázolt problémák fokozottabb mértékben érintik. Az átlagkeresetben az országos sorrendben méltánytalanul hátul elfoglalt helyünk, a megye dolgozóit hátrányosan érintő és ma már indokolatlan szociális megkülönböztetés hangsúlyozottan szükségessé teszi, hogy egy alapjaiban megújuló, tevékenységének középpontjába kizárólag az érdekképviseletet állító szakszervezetté alakuljunk át. Napjainkban nem kisebb dologról kell dönteni, mint arról, hogy megyénkben is elinduljunk-e a szövetséggé alakulás útján és ha igen, hogyan tegyük ezt meg. A tagsági viták, a szervezett dolgozók eddigi véleményei és állásfoglalásai megerősítettek bennünket abban, hogy a szövetséggé alakulás a jövő szakszervezeti mozgalmának útja. Elemi érdekünk, hogy világnézeti, politikai meggyőződésre, fajra, nemre tekintet nélkül tömörítsük mindazon munkavállalókat, akik közös érdekeik érvényesítését igénylik. Ezért a dolgozói véleményekkel azonosulva, a nemrég alakult megyei ideiglenes intézőbizottság kezdeményezte, hogy Hajdú-Bihar megye szakszervezeti tagsága anyagi, szociális, szellemi, kulturális területi érdekeinek védelmére és képviseletére megyei szövetség jöjjön létre. Különösen fontosnak tartjuk, hogy a fejlesztések során a térségi, területi ellátás egyre inkább szolgálja a megye gazdasági felzárkózását az iparilag és infrastrukturálisan indokolatlan különbséggel előttünk levő többi megyéhez. Ehhez önálló megyei szakszervezeti koncepcióra is szükség lesz. Megkülönböztetett módon kell foglalkoznunk a munkaerő-gazdálkodási, foglalkoztatáspolitikai kérdésekkel, részt kell vennünk a lakásgazdálkodás korszerűsítésében, tanácsi feltételeinek szabályozásában, a megyei lakáspolitikai koncepció korszerűsítésében ,az oktatásügy, az egészségügyi ellátás színvonalának emelésében — hogy csak a leglényegesebbeket említsem, korántsem a teljesség igényével. Az Alföld ifjúsági színpad műsora a romániai helyzet ellen tiltakozott (Fotók: Nagy Gábor) HETI KOMMENTÁTORUNK : NAGY ZOLTÁN Ünnep után Régi május elsejék után kutatok emlékezetemben. Talán egy negyedszázaddal ezelőtti az, amire — koromnál fogva — már pontosan visszagondolhatok. Olyan öt-hatéves forma, „hátulgombolós” nadrágú fiúcska voltam. A Dibakertben — ma Új Élet park — laktunk, s a szomszédos házakban kamaszlányok udvaroltatták maguknak. A munka ünnepe előtti napon itt is, ott is csodálatos szerenádok törték meg a kis utca éjszakai csöndjét. Másnap reggel — elsején — lázas izgalom kerített hatalmába, hiszen életemben először mehettem szüleimmel a felvonulásra. Boldogan sodródtam a több tízezres tömeggel, s megilletődötten néztem a felnőtteket. Fegyelmezett alakzatban, hatalmas zászlóitat, transzparenseket emeltek a magasba miközben hangos zeneszó áradt az egész városban Utána estébe nyúlóan fogócskáztam pajtásaimmal a nagyerdei majálison. Minderről ma már csak nosztalgiázhatok, hiszen nagyot változott azóta a világ körülöttem. Rá kellett döbbennem: múlékony a gyermeki ámulat és amiben akkor hittem — miért ne tettem volna — annak mostanra csupán tört része a valóság. Ennek ellenére jólesik visszagondolni: mi volt egy vagy két évtizeddel ezelőtt? Tizen-huszonéves voltam akkor, s lehet, hogy ifjúságtudatom láttatta velem szebbnek mindazt, amiről ma már tudom, hamis illúziók vegyültek vágyaimba. Ám hogyan ünnepeltük az idén május első napját? Véleményem szerint a kérdésre meglehetősen árnyalt válasz kívánkozik. Számomra már az előkészületek is azt sugallták, mintha ezúttal lényeges egyszerűsítésekre törekednének a szervezők. Kisebb számban ugyan, mint a korábbi években, ám még az idén is — az eredményekhez mérten — nagyon sok egyénnek és kollektívának jutott ki az elismerésekből. Sőt egyikmásik kitüntetési ünnepségen egészen meglepő eseményeknek lehettem tanúja. Volt, ahol a kiváló brigád tagjai fejenként kemény ötszáz forintos javadalmazásban részesültek, ugyanott a minisztérium képviselője — miután magas kitüntetéssel ismerte el az első számú vezető munkáját — burkolt formában ugyan, ám mégis arra szólította fel a szövetkezeti tagságot, hogy még jobban tiszteljék kiváló elnöküket. Ki tudja az igazi okát, tény, ez évben sem volt felvonulás, viszont volt ünnepi nagygyűlés Debrecenben is. Ennek színhelye — a nagyerdei stadion állatkert felőli kapuja — szerény meglátásom szerint meglehetősen méltatlan körülmények közé kényszerítette az ünnepelni vágyókat. Utóbbiak nem is voltak sokan, egy megyei bajnokságban játszó focicsapat küzdelmére többen kíváncsiak, mint ahányan a szónokot hallgatták. Az előadó beszédét a manapság oly divatos lakodalmas rock festett alá, melynek monotonitását a szotyolaárusok kurjongatása törte meg. Nincs mit szépíteni a dolgon, ilyenformán — tisztesség ne essék — nincs értelme az ünneplésnek. E viszonylag szűk körű összejövetelnek egyetlen előnye volt: az ott levő, hivatalból megjelenőknek nem kellett szembenézniük az egyébként nagyon frappáns idei jelszavakkal, pedig volt köztük néhány egészen újszerű és megszívlelendő: „Ne jobbra, ne balra, előre!” vagy „3X8!"... Lehet, hogy ezek után különös, nekem változatlanul a május a legkedvesebb hónapom. Lenyűgöz a tavasz illata és ámulattal tölt el a természet ilyenkor semmi máshoz nem hasonlítható bélcegsége. Ha más nem, ez mindenképpen bizakodással tölt el, hitet és erőt ad, s kedvemet a szokatlanul hűvös időjárás sem szegi. Szeretném azonban, ha most rövidnadrágos gyermekem nemcsak ennek tudna örülni...