Hajdú-Bihari Napló, 1989. július (46. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-28 / 176. szám
NYILVÁNOSSÁG - REFORM - SZOCIALISTA ORSZÁGOK Nyilatkozik a volt KGB-főnök A tanúk még élnek Sokan és sokat hajtogatják manapság a Szovjetunióban, hogy a történelem fehér foltjainak besatírozását megnehezítik vagy egyenesen lehetetlenné teszik a szigorúan zárva tartott archívumok. Tény, hogy az irattárak jó részéről még nem vették le a lakatot, de arra sem árt emlékezni, hogy a múlt rengeteg tanúja él még. Inkább őket kellene faggatni, mondják el, hogy min mentek keresztül. Aki erre buzdít, az nem más, mint az Állambiztonsági Bizottság (KGB) egykori vezetője, Vlagyimir Szemicsasztnij. Jelenleg nyugdíjas hétköznapjait éli, ám az Ogonyokban közölt interjúban leszögezi: 65 éves kora nem jelenthet akadályt, bármilyen munkát szívesen elvállalja” a Politikai Bizottságot. Szemicsasztnij ekkor értesítette Brezsnyevet, hogy a helyzet a KB-tagok „betörésével” fenyeget, s ezután hamarosan be is fejezte torzsalkodását a PB. A KB-plénum döntése közismert, az már kevésbé, hogy Hruscsov azt kérte Brezsnyevtől, hogy ne kelljen felszólalnia, mert attól fél, hogy elsírja magát. Szemicsasztnij szerint Brezsnyevet azért választották meg, mert egyszerűen más nem jöhetett szóba! Pedig Brezsnyev hamarosan gyenge kezű, kitüntetésmániában szenvedő vezetőnek bizonyult. S ha annak idején Sztálin saját magát emelhette a magasba, Brezsnyevből a PB csinált nagy embert — ez pedig óriási hiba, sőt, bűn volt. Brezsnyev főtitkárságának elején csupán papíron születtek meg a reformok. Hruscsov legalább fellendítette a mezőgazdaságot, nagyarányú lakásépítkezésbe fogott, és tekintélyt teremtett a Szovjetuniónak a nemzetközi porondon. Brezsnyev mindezt felelte, a pangás a szakadék szélére taszította az országot. Beavatkozósdi Szemicsasztnij tapasztalatai sok mindenre elegendőek lehetnének, munkabírásával soha nem volt baj. Politikai pályafutását is tipikusnak mondhatjuk. 1944 óta az SZKP tagja, a sztálini időkben Ukrajnában Komszomol első titkár. Hruscsov alatt a KGB főnökének nevezik ki (1961 és 67 között a titokzatos apparátus munkáját irányítja), a brezsnyevi pangás időszakában visszaküldik Ukrajnába miniszterelnök-helyettesnek. A peresztrojka és a glasznoszty már nyugdíjasként köszönt rá. A több korszak tanulságaiból természetesen nehéz lenne történelmi végkövetkeztetést levonni, és Szemicsasztnij sem törekszik erre. Azt azonban világosan kimondja: a Szovjetunióban elsősorban azért nem mennek rendben a dolgok, mert mindenki a másik dolgába akar beleturkálni. Így volt ez a KGB-nél is, amikor olyan feladatokkal bízták meg ezt a különös CIA—FBI-keveréket, amelyekhez semmi köze nem volt. Ma már nevetségesnek tűnik, de megtörtént, hogy például Szolzsenyicin- és Grosszmann-regények elkobzásával is a KGB foglalkozott... Hruscsov leváltásáról A volt KGB-vezető érdekes új részletekkel szolgál a Hruscsov leváltásának körülményeiről. Hruscsov Pirundán nyaralt, amikor telefonon sürgősen Moszkvába kérették. Eddig azt tudtuk, hogy Szuszlov telefonált, és Hruscsov habozás nélkül az utazás mellett döntött. Szemicsasztnij azonban fültanúja volt, hogy Brezsnyev vette fel a kagylót, és Hruscsov csak több órás késéssel egyezett bele a repülőútba. Mindenki azt várta, hogy Hruscsov megerősített testőrséggel érkezik (legalább ötven emberrel), ám ő beérte a szokásos ötfős kísérettel. A leváltását végrehajtó KB-ülést megelőzően másfél napig a PB ülésezett zárt ajtók mögött. Szemicsasztnij meg félóránként kapta a hívásokat a KB-tagoktól. Volt, aki azt mondta neki: megbuktatták Hruscsovot, meg kell őt menteni! Mások tudni vélték, hogy Hruscsov diadalmaskodott és „felfal Napautó premierje A moszkvai népgazdasági kiállításon mutatták be a közönségnek a mindössze 250 kilogramm súlyú napautót, amelyet a szovjet „Kvantemp” konszern és a bolgár Balkancar vállalat szakemberei fejlesztettek ki. A gépkocsi energiaellátását a motorház felületén elhelyezett napelemek biztosítják. A napelemek tervezése és gyártása az autonóm energiaellátást biztosító rendszerek fejlesztésére szakosodott „Kvantemp” vállalatainál történt. Az új személygépkocsit elsősorban a napsütésben gazdag üdülőkörzetekben és turistaközpontokban tervezik alkalmazni, azokon a területeken, ahonnan a hagyományos belsőégésű motorokkal felszerelt gépkocsikat kitiltották. A napautó gazdaságos, környezetkímélő, sebessége óránként 20—25 kilométer. Ködös időben vagy éjszaka a nappali állásidőben akkumulált energia felhasználásával üzemel. (APN) HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ - 1989. JÚLIUS 28. Andropov bírálata Szemicsasztnij nem kíméli Andropovot sem; ő az első, aki nyíltan támadja és bírálja a korábban sérthetetlennek hitt KGB- elnököt, majd SZKP-főtitkárt. Szemicsasztnij elképzelhetetlennek tartja, hogy Andropov nem tudott az üzbég maffia és a belügyminisztérium üzelmeiről. Csakhogy azt is jól tudta, hogy a belügyminiszter (a később öngyilkosságot elkövető Scsolokov) Brezsnyev közeli bizalmasa, a belügyminiszter-helyettes Csurbanov pedig a főtitkár veje volt. Mivel Andropov közel akart maradni a tűzhöz, hallgatott, és még csak titkos jelentéseket sem készített. Természetesen az is alapvető tévedés volt, hogy Andropov egy személyben volt a KGB vezetője és a Politikai Bizottság tagja — így eleve megkötötték a kezét. (Szemicsasztnij idejében a két funkciót még különválasztották egymástól.) Az Andropovot követő Csernyenko megválasztását pedig végképp nem értette senki, az új főtitkár annyira „véletlenszerű” figurája volt a szovjet politikai életnek. Mellesleg az is jellemző, hogy a Brezsnyev alatt gyorsan kegyvesztetté vált Szemicsasztnijnak a legkülönfélébb alibiállásokat kínálták fel. Végül Ukrajnában kreáltak neki miniszterelnök-helyettesi tisztet: ő lett a harmadik helyettes, pedig korábban a törvény csak két helyettesi posztot engedélyezett. A kinevezéskor „tréfásan” megjegyezték: a cirkuszi elefánt is megtanul egy év alatt táncolni. Nos, Szemicsasztnij Ukrajnában 15 évig „táncolt” ... Ma pedig azt vallja, a még élő egykori PB-tagok nyugodtan elmondhatnák az igazságot. Seljepinen, Seleszten, Voronovon, Kirilenkón, Mazurovon a sor! Legalábbis a volt KGB- főnök szerint! Szerdahelyi Csaba Hitelek és infláció Gazdasági reformtörekvések Vietnamban A vietnami gazdasági vezetés a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szakértőivel közösen reformcsomagot dolgoz ki, s ettől azt remélik, hogy új hiteleket kaphatnak gazdaságuk korszerűsítésére — mondotta a napokban a vietnami állami bank külkereskedelmi ügyekkel foglalkozó osztályának helyettes vezetője. Az IMF és a vietnami kormány tervezett megállapodása rendezi majd az IMF-fel szemben fennálló 135 millió dolláros tartozás ügyét, s tartalmazni fogja az IMF javaslatait az infláció csökkentésére, az állami támogatás megszüntetésére, az export ösztönzésére. A vietnami bankvezető elmondta: „Ha sikerül megállapodni az IMF-fel, akkor tartozásaink kétharmadát az IMF segítségével, egyharmadát pedig a saját erőnkből vissza tudjuk fizetni, s így újabb hitelekhez juthatunk.” Ez egyszersmind megnyithatja az utat más nemzetközi pénzintézetek hitelei előtt is. Nguyen Cong Hai tájékoztatása szerint a vietnami gazdasági vezetés már eddig is sokat megvalósított a gazdasági reformokból, a fejlődés ütemét „lenyűgözőnek” minősítette egy magát megnevezni nem kívánó külföldi bankár. A vietnami nemzeti valuta, a dong hivatalos árfolyama — amely egy évvel ezelőtt a feketepiaci árfolyam nyolcadrésze volt — jelenleg annyi, mint az „utcai” árfolyam, azaz 1 dollár 4300 dongot ér. A vietnami bankvezető tájékoztatást adott arról is, hogy erőteljesen csökkentették a nem hatékonyan működő vállalatoknak nyújtott állami támogatást, és szigorúan korlátozták a pénzkibocsátás ütemét. Jelentősen emelték a betéti kamatokat: az idén áprilisban a három hónapra lekötött betétek kamatait 12 százalékra, amit azonban június 1-jén 9 százalékra mérsékeltek, az infláció csökkenését követően. Ennek ellenére az infláció az egyik legnagyobb probléma. A hivatalos vélemények szerint sikerült ugyan a havi drágulást 10 százalék alá mérsékelni az utóbbi hónapokban a korábbi két számjegyű ütemről, az adatok pontosítása végett azonban meg kell reformálni a statisztikai adatszolgáltatási rendszert is. Az IMF azt szeretné, ha 1990 júniusára mindössze havi 1 százalékos lenne a fogyasztói árszínvonal növekedési üteme, a vietnami illetékesek szerint azonban nemigen sikerülhet 2—1 százalék alá szorítani a mutatót. Az IMF-fel folytatandó megbeszéléseken szó lesz majd a kereskedelmi mérleg hiányáról és a valutatartalékokról is. Vietnami hivatalos adatok szerint a kemény valutában lebonyolított export 15—20 százalékkal elmarad az importtól, a valutatartalékok pedig körülbelül egyheti immport fedezésére elegendőek Az IMF-fel közösen kidolgozott elképzelés egyik eleme az, hogy a valutatartalékok ötheti importot tudjanak fedezni — mondta Hai. Az eddig megvalósított reformintézkedések tovább szaporították a munkanélküliek számát, ami már egyébként is magas a hadseregben végrehajtott létszámcsökkentés miatt, valamint azért, mert évente 1 millióan kerülnek ki az iskolákból. Ezért a kormány elsősorban a munkaigényes iparágakat akarja fejleszteni, és egyben lehetőséget kíván teremteni a vietnamiaknak külföldi munkavégzésre. (Reuters MTIPress) Tiranai tárgyalások albán-keletnémet közeledés Tirana és Moszkva 1961- es szakítása óta Oskar Fischer, az NDK külügyminisztere személyében először járt ilyen magas rangú kelet-európai diplomata Albániában. A két ország közeledésének hátterében megfigyelők szerint a két kormánynak a gazdasági és társadalmi reformokkal szembeni elutasító merevsége áll. Olyan vélemények is elhangzanak, hogy Berlin — látva a külkereskedelmi monopólium felszámolását több kelet-európai országban — igyekszik új nyersanyagforrásokat találni, és mielőbb biztos piacot szerezni termékeinek. Mérföldkőnek számított Oskar Fischer keletnémet külügyminiszter háromnapos albániai hivatalos látogatása Albánia és a keleteurópai szocialista országot kapcsolatában. Albániánál a Szovjetunióval történt 1961-es szakítása óta most jár ugyanis először ilyen magas rangú keleti diplomata Tiranában. A látogatás egyik előzménye, hogy Berlin már 18 hónappal ezelőtt helyreállította a nagyköveti kapcsolatot Tiranával, éppen akkor, amikor Albánia és az NSZK felvette egymással a diplomáciai kapcsolatot. A megfigyelők fontosnak tartják kiemelni, hogy — a diplomáciai kapcsolat létesítését követően — Hans- Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter már járt Albániában, és hogy a Berlin—Tirana viszony felmelegedésében az NSZK aktív külpolitikája is közrejátszott. Az utazással kapcsolatban megjelent más kommentárok azt emelik ki, hogy az NDK , mely üdvözölte a kínai tüntetések vérbe fojtását, szovjetellenes tüntetésként számolt be Nagy Imre budapesti újratemetéséről, anélkül, hogy megemlítette volna rehabilitálását, támogatta Bulgáriának a török kisebbséggel szembeni fellépését, Gorbacsov NSZK-beli látogatásával kapcsolatban pedig élesen támadta Bonnt a német újraegyesítésre vonatkozó tervek miatt, és nem számolt be a lengyelországi választásokról — az erősödő kelet-európai reformfolyamatra válaszul próbálja megszilárdítani egyes régi kapcsolatait, illetve kiépíteni újakat, például a gazdasági és társadalmi reformok ellenzőivel, a keményvonalas albán kommunista vezetőkkel. Tiranai tárgyalásain a berlini külügyek irányítója elismeréssel szólt a balkáni béke megszilárdítása érdekében kifejtett albán erőfeszítésekről. Az albán fél viszont az NDK-t dicsérte mint mindig is megbízható kereskedelmi partnert. Fischer a tárgyalások során igyekezett tovább bővíteni a gazdasági kapcsolatokat is. A kelet-európai országokban tapasztalható gazdasági irányváltás, az állam külkereskedelmi monopóliumának megszűnése arra készteti Berlint, hogy ne csak új szövetségeseket, hanem új piacokat, árui számára elhelyezési teret és nyersanyagforrást keressen. Az NDK azt is szeretné, ha állampogárai turistaként ellátogathatnának Albániába. A keletnémet állampolgárok üdülése azért is vonzó az NDK kormánya számára, mert az albán vezetők — diplomáciai források szerint — ígéretet tettek arra, hogy határaik megbízhatóan zártak. (Reuter / MTI Press) Cukorjegy Cukorországban A Kubába látogató turista — az üzletek megtekintése során — bizony „kaotikus” állapotokkal találkozik. Nem tudja mire vélni, hogy az általánosan bevezetett jegyrendszer mellett készpénzért árusító boltok tömegét is láthatja, közben a feketepiac szintén éli a maga világát. S a turista azon töprenghet, vajon a jegyrendszer valóban a szocializmus vívmánya-e, és meddig lesz még rá szükség? Igaz, csak az gondolkodik így, aki felületesen ismeri a kubaiakat, akiket a jegyrendszer látszólag egyáltalán nem zavar. Sőt a kubaiak a jegyrendszert a maguk módján természetes jelenségnek veszik, amellyel az ésszerű fogyasztásra igyekeznek buzdítani, tanítani a lakosságot. Bár elsőre furcsának tűnhet, hogy Cukorországban a cukrot is jegyre adják, de az illetékesek azt mondják: honfitársaik ennek ellenére betegesen sok édességet fogyasztanak. (Évente fejenként 52 kiló cukrot!) Meg azt is megjegyzik, hogy Európa számára a világháborúk poklában megismert jegyrendszer eleve elrémisztő hatású, a szigetországban másképp gondolkodnak róla. Itt tökéletesen megszokott, hogy a forradalom győzelme óta, immár három évtizede, a háziasszonyok kosarában ott lapul a notesz méretű jegytömb, amibe naponta, hetente, havonta újabb bejegyzések kerülnek. Lássunk néhány példát arra, hogy a kubai vezetés milyen táplálkozásra ösztönzi állampolgárait! Egy hónapra 4 font cukor jár mindenkinek, ez 24 centavóba kerül. (Egy font kb. 37 dekagramm, míg egy uncia kb. 31 gramm.) Kilencnaponta vásárolható háromnegyed font marhahús, 2,07 pesóért, míg havonta összesen 13,77 pesót lehet húsárura költeni. Havonta 5 font rizs jár egy-két pesóért, a másfél font olaj vagy zsír 53 centavóba kerül, míg egy font kukoricaliszt 20 centavóba. A felnőttek havonta három doboz sűrített tejet vehetnek 90 centavóért, a gyerekeknek hétéves korig és az öregeknek naponta egy liter tej jár 25 centavóért. A kubaiak átlagosan napi 2950 kalória értékű élelmet fogyasztanak, s a jegyrendszer kedvezményes, mármár szimbolikus árai mellett havonta 30—35 pesót költenek hasuk megtöltésére. A jegyrendszeres boltok mellett ma már mintegy ezer készpénzes boltban is vásárolhatnak élelmiszereket, de jóval drágábban. Itt például egy kiló rizs 3,26 pesót, egy kiló sertéshús 9,35 pesót, míg egy kiló csirkehús 8,80 pesót kóstál. Ezt a fajta bolthálózatot 1972 óta építik ki folyamatosan, statisztikai kimutatások szerint a kubaiak fizetésük egyhetedét ezekben az üzletekben költik el. A jegyrendszer egyébként vonatkozik bizonyos műszaki cikkek vásárlására, pontosabban beszerzésére is. Ám akadnak olyan hiánycikkek, amelyeket a termelő kollektívák gyűlésein „osztanak” szét az arra érdemesültek között Mondjuk egy szovjet gyártmányú 180 literes hűtőgéphez így 900 pesóért hozzá lehet jutni, míg a készpénzes üzletben 1700 pesót kell a masináért leszurkolni. A jegyrendszer hasznosságáról és főleg szükségességéről persze felesleges Európában vitatkozni, elsősorban azért, mert Kubában egyelőre nem kívánják zúzdába küldeni a libretát. szerdahelyi