Hajdú-Bihari Napló, 1989. július (46. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-28 / 176. szám

NYILVÁNOSSÁG - REFORM - SZOCIALISTA ORSZÁGOK Nyilatkozik a volt KGB-főnök A tanúk még élnek Sokan és sokat hajtogatják manapság a Szovjetunióban, hogy a történelem fehér foltjainak besatírozását megnehezítik vagy egyenesen lehetetlenné teszik a szigorúan zárva tartott archívumok. Tény, hogy az irattárak jó részéről még nem vették le a lakatot, de arra sem árt emlékezni, hogy a múlt rengeteg tanúja él még. Inkább őket kellene faggatni, mondják el, hogy min mentek keresztül. Aki erre buzdít, az nem más, mint az Állambiztonsági Bizottság (KGB) egykori vezetője, Vlagyimir Szemi­­csasztnij. Jelenleg nyugdíjas hétköznapjait éli, ám az Ogonyokban közölt interjúban leszögezi: 65 éves kora nem jelenthet aka­dályt, bármilyen munkát szívesen elvállal­­ja” a Politikai Bizottságot. Szemicsasztnij ekkor értesítette Brezsnyevet, hogy a hely­zet a KB-tagok „betörésével” fenyeget, s ezután hamarosan be is fejezte torzsalko­dását a PB. A KB-plénum döntése közis­mert, az már kevésbé, hogy Hruscsov azt kérte Brezsnyevtől, hogy ne kelljen felszó­lalnia, mert attól fél, hogy elsírja magát. Szemicsasztnij szerint Brezsnyevet azért választották meg, mert egyszerűen más nem jöhetett szóba! Pedig Brezsnyev hamarosan gyenge kezű, kitüntetésmániában szenvedő vezetőnek bizonyult. S ha annak idején Sztálin saját magát emelhette a magasba, Brezsnyevből a PB csinált nagy embert — ez pedig óriási hiba, sőt, bűn volt. Brezs­nyev főtitkárságának elején csupán papíron születtek meg a reformok. Hruscsov leg­alább fellendítette a mezőgazdaságot, nagy­arányú lakásépítkezésbe fogott, és tekin­télyt teremtett a Szovjetuniónak a nemzet­közi porondon. Brezsnyev mindezt felelte, a pangás a szakadék szélére taszította az országot. Beavatkozósdi Szemicsasztnij tapasztalatai sok minden­re elegendőek lehetnének, munkabírásával soha nem volt baj. Politikai pályafutását is tipikusnak mondhatjuk. 1944 óta az SZKP tagja, a sztálini időkben Ukrajnában Kom­­szomol első titkár. Hruscsov alatt a KGB fő­nökének nevezik ki (1961 és 67 között a ti­tokzatos apparátus munkáját irányítja), a brezsnyevi pangás időszakában visszaküldik Ukrajnába miniszterelnök-helyettesnek. A peresztrojka és a glasznoszty már nyugdí­jasként köszönt rá. A több korszak tanul­ságaiból természetesen nehéz lenne törté­nelmi végkövetkeztetést levonni, és Szemi­csasztnij sem törekszik erre. Azt azonban világosan kimondja: a Szovjetunióban első­sorban azért nem mennek rendben a dol­gok, mert mindenki a másik dolgába akar beleturkálni. Így volt ez a KGB-nél is, ami­kor olyan feladatokkal bízták meg ezt a különös CIA—FBI-keveréket, amelyekhez semmi köze nem volt. Ma már nevetséges­nek tűnik, de megtörtént, hogy például Szolzsenyicin- és Grosszmann-regények el­kobzásával is a KGB foglalkozott... Hruscsov leváltásáról A volt KGB-vezető érdekes új részletek­kel szolgál a Hruscsov leváltásának körül­ményeiről. Hruscsov Pirundán nyaralt, ami­kor telefonon sürgősen Moszkvába kérették. Eddig azt tudtuk, hogy Szuszlov telefonált, és Hruscsov habozás nélkül az utazás mel­lett döntött. Szemicsasztnij azonban fülta­núja volt, hogy Brezsnyev vette fel a kagy­lót, és Hruscsov csak több órás késéssel egyezett bele a repülőútba. Mindenki azt várta, hogy Hruscsov megerősített testőrség­gel érkezik (legalább ötven emberrel), ám ő beérte a szokásos ötfős kísérettel. A le­váltását végrehajtó KB-ülést megelőzően másfél napig a PB ülésezett zárt ajtók mö­gött. Szemicsasztnij meg félóránként kap­ta a hívásokat a KB-tagoktól. Volt, aki azt mondta neki: megbuktatták Hruscsovot, meg kell őt menteni! Mások tudni vélték, hogy Hruscsov diadalmaskodott és „felfal­ Napautó premierje A moszkvai népgazdasági kiállításon mutatták be a kö­zönségnek a mindössze 250 kilogramm súlyú napautót, amelyet a szovjet „Kvantemp” konszern és a bolgár Bal­­­kancar vállalat szakemberei fejlesztettek ki. A gépkocsi energiaellátását a motorház felületén elhe­lyezett napelemek biztosítják. A napelemek tervezése és gyártása az autonóm energiaellátást biztosító rendszerek fejlesztésére szakosodott „Kvantemp” vállalatainál történt. Az új személygépkocsit elsősorban a napsütésben gaz­dag üdülőkörzetekben és turistaközpontokban tervezik alkalmazni, azokon a területeken, ahonnan a hagyomá­nyos belsőégésű motorokkal felszerelt gépkocsikat kitil­tották. A napautó gazdaságos, környezetkímélő, sebessége órán­ként 20—25 kilométer. Ködös időben vagy éjszaka a nap­pali állásidőben akkumulált energia felhasználásával üze­mel. (APN) HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ - 1989. JÚLIUS 28. Andropov bírálata Szemicsasztnij nem kíméli Andropovot sem; ő az első, aki nyíltan támadja és bí­rálja a korábban sérthetetlennek hitt KGB- elnököt, majd SZKP-főtitkárt. Szemicsaszt­nij elképzelhetetlennek tartja, hogy And­ropov nem tudott az üzbég maffia és a bel­ügyminisztérium üzelmeiről. Csakhogy azt is jól tudta, hogy a belügyminiszter (a ké­sőbb öngyilkosságot elkövető Scsolokov) Brezsnyev közeli bizalmasa, a belügymi­niszter-helyettes Csurbanov pedig a főtitkár veje volt. Mivel Andropov közel akart ma­radni a tűzhöz, hallgatott, és még csak tit­kos jelentéseket sem készített. Természete­sen az is alapvető tévedés volt, hogy And­ropov egy személyben volt a KGB vezetője és a Politikai Bizottság tagja — így eleve megkötötték a kezét. (Szemicsasztnij idejé­ben a két funkciót még különválasztották egymástól.) Az Andropovot követő Cser­­nyenko megválasztását pedig végképp nem értette senki, az új főtitkár annyira „vélet­lenszerű” figurája volt a szovjet politikai életnek. Mellesleg az is jellemző, hogy a Brezs­nyev alatt gyorsan kegyvesztetté vált Sze­­micsasztnijnak a legkülönfélébb alibiállá­sokat kínálták fel. Végül Ukrajnában kreál­tak neki miniszterelnök-helyettesi tisztet: ő lett a harmadik helyettes, pedig korábban a törvény csak két helyettesi posztot enge­délyezett. A kinevezéskor „tréfásan” meg­jegyezték: a cirkuszi elefánt is megtanul egy év alatt táncolni. Nos, Szemicsasztnij Ukrajnában 15 évig „táncolt” ... Ma pedig azt vallja, a még élő egykori PB-tagok nyugodtan elmondhatnák az igazságot. Sel­­jepinen, Seleszten, Voronovon, Kirilenkón, Mazurovon a sor! Legalábbis a volt KGB- főnök szerint! Szerdahelyi Csaba Hitelek és infláció Gazdasági reformtörekvések Vietnamban A vietnami gazdasági ve­zetés a Nemzetközi Valuta­alap (IMF) szakértőivel kö­zösen reformcsomagot dol­goz ki, s ettől azt remélik, hogy új hiteleket kaphat­nak gazdaságuk korszerűsí­tésére — mondotta a na­pokban a vietnami állami bank külkereskedelmi ügyekkel foglalkozó osztá­lyának helyettes vezetője. Az IMF és a vietnami kormány tervezett megál­lapodása rendezi majd az IMF-fel szemben fennálló 135 millió dolláros tartozás ügyét, s tartalmazni fogja az IMF javaslatait az inf­láció csökkentésére, az ál­lami támogatás megszünte­tésére, az export ösztönzé­sére. A vietnami bankve­zető elmondta: „Ha sikerül megállapodni az IMF-fel, akkor tartozásaink kéthar­madát az IMF segítségével, egyharmadát pedig a saját erőnkből vissza tudjuk fi­zetni, s így újabb hitelek­hez juthatunk.” Ez egy­szersmind megnyithatja az utat más nemzetközi pénz­intézetek hitelei előtt is. Nguyen Cong Hai tájé­koztatása szerint a vietnami gazdasági vezetés már eddig is sokat megvalósított a gazdasági reformokból, a fejlődés ütemét „lenyűgö­zőnek” minősítette egy ma­gát megnevezni nem kívánó külföldi bankár. A vietna­mi nemzeti valuta, a dong hivatalos árfolyama — amely egy évvel ezelőtt a feketepiaci árfolyam nyol­­cadrésze volt — jelenleg annyi, mint az „utcai” ár­folyam, azaz 1 dollár 4300 dongot ér. A vietnami bankvezető tájékoztatást adott arról is, hogy erőteljesen csökken­tették a nem hatékonyan működő vállalatoknak nyúj­tott állami támogatást, és szigorúan korlátozták a pénzkibocsátás ütemét. Je­lentősen emelték a betéti kamatokat: az idén április­ban a három hónapra lekö­tött betétek kamatait 12 százalékra, amit azonban június 1-jén 9 százalékra mérsékeltek, az infláció csökkenését követően. Ennek ellenére az inflá­ció az egyik legnagyobb probléma. A hivatalos véle­mények szerint sikerült ugyan a havi drágulást 10 százalék alá mérsékelni az utóbbi hónapokban a ko­rábbi két számjegyű ütem­ről, az adatok pontosítása végett azonban meg kell re­formálni a statisztikai adat­szolgáltatási rendszert is. Az IMF azt szeretné, ha 1990 júniusára mindössze havi 1 százalékos lenne a fogyasztói árszínvonal nö­vekedési üteme, a vietnami illetékesek szerint azonban nemigen sikerülhet 2—1 százalék alá szorítani a mu­tatót. Az IMF-fel folytatandó megbeszéléseken szó lesz majd a kereskedelmi mér­leg hiányáról és a valuta­­tartalékokról is. Vietnami hivatalos adatok szerint a kemény valutában lebonyo­lított export 15—20 száza­lékkal elmarad az import­tól, a valutatartalékok pe­dig körülbelül egyheti imm­­­port fedezésére elegendőek Az IMF-fel közösen kidol­gozott elképzelés egyik ele­me az, hogy a valutatarta­lékok ötheti importot tud­janak fedezni — mondta Hai. Az eddig megvalósított reformintézkedések tovább szaporították a munkanél­küliek számát, ami már egyébként is magas a had­seregben végrehajtott lét­számcsökkentés miatt, vala­mint azért, mert évente 1 millióan kerülnek ki az is­kolákból. Ezért a kormány elsősorban a munkaigényes iparágakat akarja fejleszte­ni, és egyben lehetőséget kíván teremteni a vietna­miaknak külföldi munka­végzésre. (Reuter­s MTI­­Press) Tiranai tárgyalások albán-keletnémet közeledés Tirana és Moszkva 1961- es szakítása óta Oskar Fi­scher, az NDK külügymi­nisztere személyében elő­ször járt ilyen magas ran­gú kelet-európai diplomata Albániában. A két ország közeledésének hátterében megfigyelők szerint a két kormánynak a gazdasági és társadalmi reformokkal szembeni elutasító merev­sége áll. Olyan vélemények is elhangzanak, hogy Berlin — látva a külkereskedelmi monopólium felszámolását több kelet-európai ország­ban — igyekszik új nyers­anyagforrásokat találni, és mielőbb biztos piacot sze­rezni termékeinek. Mérföldkőnek számított Oskar Fischer keletnémet külügyminiszter háromna­pos albániai hivatalos láto­gatása Albánia és a kelet­európai szocialista országot kapcsolatában. Albániánál a Szovjetunióval történt 1961-es szakítása óta most jár ugyanis először ilyen magas rangú keleti diplo­mata Tiranában. A látoga­tás egyik előzménye, hogy Berlin már 18 hónappal ez­előtt helyreállította a nagy­követi kapcsolatot Tiraná­val, éppen akkor, amikor Albánia és az NSZK felvet­te egymással a diplomáciai kapcsolatot. A megfigyelők fontosnak tartják kiemelni, hogy — a diplomáciai kapcsolat léte­sítését követően — Hans- Dietrich Genscher nyugat­német külügyminiszter már járt Albániában, és hogy a Berlin—Tirana viszony fel­­melegedésében az NSZK ak­tív külpolitikája is közre­játszott. Az utazással kapcsolatban megjelent más kommentá­rok azt emelik ki, hogy az NDK , mely üdvözölte a kínai tüntetések vérbe foj­tását, szovjetellenes tünte­tésként számolt be Nagy Imre budapesti újratemeté­séről, anélkül, hogy meg­említette volna rehabilitálá­sát, támogatta Bulgáriának a török kisebbséggel szem­beni fellépését, Gorbacsov NSZK-beli látogatásával kapcsolatban pedig élesen támadta Bonnt a német új­raegyesítésre vonatkozó ter­vek miatt, és nem számolt be a lengyelországi válasz­tásokról — az erősödő ke­let-európai reformfolyamat­ra válaszul próbálja meg­szilárdítani egyes régi kap­csolatait, illetve kiépíteni újakat, például a gazdasági és társadalmi reformok el­lenzőivel, a keményvonalas albán kommunista vezetők­kel. Tiranai tárgyalásain a berlini külügyek irányítója elismeréssel szólt a balkáni béke megszilárdítása érde­kében kifejtett albán erőfe­szítésekről. Az albán fél vi­szont az NDK-t dicsérte mint mindig is megbízható kereskedelmi partnert. Fi­scher a tárgyalások során igyekezett tovább bővíteni a gazdasági kapcsolatokat is. A kelet-európai országok­ban tapasztalható gazdasági irányváltás, az állam kül­kereskedelmi monopóliu­mának megszűnése arra készteti Berlint, hogy ne csak új szövetségeseket, ha­nem új piacokat, árui szá­mára elhelyezési teret és nyersanyagforrást keressen. Az NDK azt is szeretné, ha állampogárai turista­ként ellátogathatnának Al­bániába. A keletnémet ál­lampolgárok üdülése azért is vonzó az NDK kormánya számára, mert az albán ve­zetők — diplomáciai forrá­sok szerint — ígéretet tet­tek arra, hogy határaik megbízhatóan zártak. (Reu­ter / MTI­ Press) Cukorjegy Cukorországban A Kubába látogató turista — az üzletek megtekintése során — bizony „kaotikus” állapotokkal találkozik. Nem tudja mire vélni, hogy az általánosan bevezetett jegyrendszer mellett kész­pénzért árusító boltok tö­megét is láthatja, közben a feketepiac szintén éli a ma­ga világát. S a turista azon töprenghet, vajon a jegy­rendszer valóban a szocia­lizmus vívmánya-e, és med­dig lesz még rá szükség? Igaz, csak az gondolkodik így, aki felületesen ismeri a kubaiakat, akiket a jegy­rendszer látszólag egyálta­lán nem zavar. Sőt a kubaiak a jegy­rendszert a maguk módján természetes jelenségnek ve­szik, amellyel az ésszerű fogyasztásra igyekeznek buzdítani, tanítani a lakos­ságot. Bár elsőre furcsának tűnhet, hogy Cukorország­ban a cukrot is jegyre ad­ják, de az illetékesek azt mondják: honfitársaik en­nek ellenére betegesen sok édességet fogyasztanak. (Évente fejenként 52 kiló cukrot!) Meg azt is meg­jegyzik, hogy Európa szá­mára a világháborúk pok­lában megismert jegyrend­szer eleve elrémisztő hatá­sú, a szigetországban más­képp gondolkodnak róla. Itt tökéletesen megszokott, hogy a forradalom győzel­me óta, immár három évti­zede, a háziasszonyok ko­sarában ott lapul a notesz méretű jegy­tömb, amibe naponta, hetente, havonta újabb bejegyzések kerül­nek. Lássunk néhány példát arra, hogy a kubai vezetés milyen táplálkozásra ösz­tönzi állampolgárait! Egy hónapra 4 font cukor jár mindenkinek, ez 24 cen­­tavóba kerül. (Egy font kb. 37 dekagramm, míg egy uncia kb. 31 gramm.) Ki­­lencnaponta vásárolható há­romnegyed font marhahús, 2,07 pesóért, míg havonta összesen 13,77 pesót lehet húsárura költeni. Havonta 5 font rizs jár egy-két pe­sóért, a másfél font olaj vagy zsír 53 centavóba ke­rül, míg egy font kukorica­­liszt 20 centavóba. A fel­nőttek havonta három do­boz sűrített tejet vehetnek 90 centavóért, a gyerekek­nek hétéves korig és az öregeknek naponta egy li­ter tej jár 25 centavóért. A kubaiak átlagosan napi 2950 kalória értékű élelmet fo­gyasztanak, s a jegyrend­szer kedvezményes, már­­már szimbolikus árai mel­lett havonta 30—35 pesót költenek hasuk megtöltésé­re. A jegyrendszeres boltok mellett ma már mintegy ezer készpénzes boltban is vásárolhatnak élelmiszere­ket, de jóval drágábban. Itt például egy kiló rizs 3,26 pesót, egy kiló sertéshús 9,35 pesót, míg egy kiló csirkehús 8,80 pesót kóstál. Ezt a fajta bolthálózatot 1972 óta építik ki folyama­tosan, statisztikai kimutatá­sok szerint a kubaiak fize­tésük egyhetedét ezekben az üzletekben költik el. A jegyrendszer egyébként vo­natkozik bizonyos műszaki cikkek vásárlására, ponto­sabban beszerzésére is. Ám akadnak olyan hiánycikkek, amelyeket a termelő kol­lektívák gyűlésein „oszta­nak” szét az arra érdeme­sültek között Mondjuk egy szovjet gyártmányú 180 li­teres hűtőgéphez így 900 pesóért hozzá lehet jutni, míg a készpénzes üzletben 1700 pesót kell a masináért leszurkolni. A jegyrendszer hasznosságáról és főleg szükségességéről persze fe­lesleges Európában vitat­kozni, elsősorban azért, mert Kubában egyelőre nem kívánják zúzdába küldeni a libretát. szerdahelyi

Next