Hajdú-Bihari Napló, 1989. augusztus (46. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-18 / 194. szám

MINDENNAPI MEGÚJULÁS Vita a szervezeti szabályzat tervezetéről Általános bírálatok, kevés új javaslat Évtizedeken át a hatalom szilárdságát, a „minden jó úton halad" illúzióját erősí­tette a párttaggyűlések Unalma. Az utóbbi egy-két év viharosabb, szenvedélye­sebb taggyűlései megmoz­gatták az állóvizet. Mostan­ra odáig jutottunk, hogy az MSZMP valódi vitát kezde­ményez, például a szerve­zeti szabályzat tervezetének közreadásával. Mert elég volt a vége nincs bírálatok­ból, a hibák halomra gyűj­téséből, ideje lépni. Az MSZMP mozgósítani szeret­né tagságát. Az ok nyilván­való, a tett sürgető. Vala­hogy mégsem indul az ala­pos, építő vita. A Hungária Biztosító deb­receni pártalapszervezetének taggyűlésén az idő java része még mindig azzal telt, hogy indulatosan sorolták a min­dennapi élet visszatetsző je­lenségeit, kritizálják, meg­kérdőjelezték az MSZMP szándékát, erejét, megúju­lási képességét. A tárgysze­rűség — amit az új szerve­zeti szabályzat tervezetének megvitatása igényelt volna — egyre távolabbinak tűnt. Czinege Ferenc, a párt­­alapszervezet titkára hiába próbálta vissza-visszatéríte­­ni kollégáit a szigorúan vett napirendhez, a párttagok mondandója nem tűrte a korlátozást. Mester Ferenc mindannyiszor indulatosan ragadta magához a szót, s először a kongresszusi kül­döttválasztás eddigi ered­ménye miatt dühöngött. Vé­leményét többen is osztot­ták. Kollár János a kong­resszussal szembeni bizal­matlanságra. Faragóné Tóth Judit a visszarendeződés ve­szélyére utalt annak kap­csán, hogy az eddig megvá­lasztott küldöttek kéthar­mada a pártapparátus tagja. Valamennyiük határozott követelése volt az apparátu­sok létszámának nagyará­nyú — 70 százalékos — csökkentése, illetve a me­gyei pártbizottságok felszá­molása. A párt elnevezéséről gon­dolkodva megoszlottak a vé­lemények. A párttitkár sze­rint indokolt új névválasz­tás, ez is jelezné a múlttól való elhatárolódást. Mester Ferenc elutasította az egyik lehetséges változatként meg­jelölt névben a nép szó sze­repeltetését. Szerinte ez a párt az elmúlt negyven év­ben nem képviselte a népet. A vitából kiderült, hogy a pártalapszervezet tagjai alig-alig ismerik a szerve­zeti szabályzat tervezetét, ezért a részletekhez nem is tudtak érdemleges megjegy­zéseket, más javaslatokat fűzni. Egyikük mégis megje­gyezte: „Ezt a tervezetet még a Grósz-féle pártveze­tés dolgozta ki, ám azóta négytagú pártelnökség van. Célszerű lenne az egészet visszavonni, és az új vezetés szelleméhez igazodó másik változatot készíteni." Czíne­­ge Ferenc álláspontja sze­rint ez nem indokolt, mert a párttagság körében folyta­tott vitával még minden vál­toztatásra mód van. Vertikálisan vagy horizon­tálisan építkezzen-e az MSZMP? — merült fel ké­sőbb a kérdés. Ha horizon­tálisan, akkor semmi szük­ség a városi, még inkább a megyei pártbizottságra, leg­feljebb egyeztető fórumot, például titkárok tanácsát érdemes létrehozni — java­solta Kovács Imre. Megkér­dőjelezte a választmány sze­repét is, különösen azt a jogkörét, hogy a terv szerint jóvá kellene hagynia a kom­munista képviselőjelöltek listáját. A párt gazdálkodá­sára térve pedig azt java­solta, hogy csökkentsék a tagdíjakat, építsenek jobban a pártvállalatok bevételére. „Ne adják bérbe a javaikat, mint például a debreceni pártgarázst!” — mondta. Péter János munkája so­rán naponta sok emberrel találkozik. Keserű tapaszta­latait foglalta össze néhány mondatba, ilyen következte­tésre jutva: „A mostanában alakuló szervezetek mind tenni akarnak a népjólétért. Programjaikban konkrét javaslatok kidolgozására tö­rekszenek. Az MSZMP vi­szont — úgy tűnik — még mindig ideologizál, nincse­nek ötletei a gazdasági és szociális helyzet javítására. Hiába beszélünk, ha hiá­nyoznak a tettek. Ez a hoz­záállás törvényszerű bukás­hoz fog vezetni." Ugyaneh­hez a témához másként kö­zelített Faragóné Tóth Ju­dit. Úgy gondolja, a gazda­sági előrelépést épp a poli­tikai káosz akadályozza. Amíg a hazai és nemzetközi környezet előtt is bizony­ta­lan a hatalom helyzete, ad­dig nem számíthatunk fel­lendülésre. A megoldást Fa­ragóné a választások előre­hozásában látja. Rónyai Lajos sokáig tü­relmesen hallgatta munka­társait, ám a hozzászólásá­ból kitűnt — véleményét mégsem befolyásolták a ko­rábban elhangzottak, ő a változatlan név mellett vok­solt. „Amiben hibáztunk, az ugyanennek a szervezetnek, ugyanezen a néven kell helyrehozni. Van már any­­nyi párt, annyi platform, hogy ha mi is nevet változ­tatunk, az emberek azt sem fogják tudni, mit akar tő­lük a saját szervezetük. Ami pedig a területen való politizálást illeti: nekem a munkahely a második ott­honom, nem megyek olyan emberek közé, akiket nem ismerek" — szögezte le. Az­tán kifejtette, hogy a párt­nak, mint politikai szerve­zetnek valóban túlzás volt beleszólni a gazdaság min­den részletébe, az viszont, hogy most teljesen kivonul a gazdaságból, a másik vég­let. Szerinte ezek a csapon­­gások az MSZMP teljes szétzilálódásához vezetnek. A párttaggyűlés során még többször visszatértek a párt eddigi munkájának bí­rálatára, csak a szervezeti szabályzatról esett kevés szó. Mindez azt sejteti, hogy a kongresszuson részt vevő küldöttekre hárul a munka nagy része, anélkül, hogy a párttagok alaposan átgon­dolták volna, milyen állás­pontot kívánnak képviseltet­ni. Szabó Katalin Átigazolt, mert hisz a marxizmusban A folyamat elkezdődött, a tapasztalat még kevés Hol politizáljunk, a mun­kahelyen vagy a lakóterüle­ten? Ez a kérdés az elmúlt hónapokban megmozgatta párttagjainkat. Akadtak, akik a lakóterület mellett voksoltak, de szép számmal vannak olyanok, akik ma is a munkahelyen képzelik el Vékás Sándor, a MÁV Építési Főnökség leltározója — 1970 óta párttag — ez év januárjában átjelentkezett a Csapló utcai lakóterületi alapszervezetbe. — Miért döntött így? — Januárban a Naplóban olvastam egy cikket, amely­ben megfogalmazták, hogy a lakóterületi pártalapszer­­vezeteket kell erősíteni. Ez a gondolat nekem szimpati­kus volt, találkozott az én elképzelésemmel. Munkaköri elfoglaltságom miatt sokszor nem tudtam aktívan részt venni a benti taggyűléseken. Záhonytól Maglódig szólít a leltározói munkám, sok eset­ben csak későn este, a tag­gyűlések végére értem ha­za. Ezért éltem szívesen a kínálkozó, új lehetőséggel. Bízom abban, hogy a lakó­területen — mivel esti órák­ban tartják összejövetelei­ket — a korábbinál aktívab­ban tudok részt venni a pártmunkában. Nem kerül­tem ismeretlen emberek kö­zé, édesapám is ennek az alapszervezetnek a tagja és sok ismerőssel, baráttal is találkoztam. — Nem gondolt arra, hogy átigazolását kérve el­marad a pártból? — Nem. Én hiszek a marxizmusban. Tudom, hogy valahol elrontották a dolgo­kat, bennem is van csaló­dás, de úgy érzem, az esz­mével nincs baj. — Elhatározását hogy fo­gadták a munkahelyén? — Megértették. Távozá­som nem jelenti számomra azt, hogy végleg elmaradok az ottani közös dolgoktól. — És hogy fogadták a la­kóterületen? — Örömmel. Igaz, sokan azt hitték, hogy rokkant­. " vl . az aktív politizálást. Az át­jelentkezésekről hiteles mér­leget vonni ma még nem le­het, hiszen a néhány hónap­ja elkezdődött folyamat még tart, sokan pedig még min­dig nem döntöttek véglege­sen. i­.v­ugyijus vágjuk, azért iga­zoltam át, amely a részük­ről érthető, mivel a korábbi évek gyakorlata ez volt. — Az új alapszervezeté­ben a piártmunkát illetően milyen elképzelései vannak? — Őszintén mondom, za­var van­­ bennem. Olyan megnyilatkozások láttak napvilágot — gondolok itt a fehér terror elhangzására is —, amelyek megdöbben­tettek. Véleményem szerint higgadtabban, jól átbeszélve a tennivalókat, léphet a párt előbbre és szerezheti vis­s­sza tekintélyét. Ehhez sze­retnék itt hozzájárulni. Ezért tartom fontosnak, hogy — a passzív tömegek­­­kel ellentétben —, aktívan részt vegyek a pártmunká­ján, a jövő építésében. Mint azt a bevezetőben említettem, az átigazolások, átszerveződések folyamata még javában tart. Négy munkahely, a konzervgyár. — Igényelnek önöktől se­gítséget az átszerveződések során ? — Természetesen vannak, akik igen, vannak, akik nem. A Biogalban átgondol­tan, színvonalasan szervez­ték meg az új struktúrára való áttérést. Mondhatnám azt is, veszteség nélküli a párttagok átjelentkezése. No, p­ersze itt nem úgy kezdő­dött, mint a konzervgyár­ban, hogy kimondták a pártbizottság megszűnését, és mindenki arra ment, amerre látott. A Biogalban a mai napig funkcionál a pártbizottság azzal a fel- a DOTE, a KLTE és a Bio­­gal az elsők között vállalko­zott az új struktúrára való áttérésre. Az ezekről a he­lyekről származó informá­ciók alapján Sziklási Béla, a városi pártbizottság mun­katársa tájékoztatott. " Az eddigi átigazolások alapján milyen mérvű le­morzsolódásról beszélhe­tünk? — A négy munkahelyen közel ezer párttagot érintett az újfajta szerveződés. Kér­désére nehéz válaszolni, leg­alábbis szűkszavúan, konkrét számadatot kimondva nem lehet. Tudniillik, amikor ez a folyamat megindult, mi nem azt szorgalmaztuk, hogy a lakóterületi pártszerveze­tekbe igazoljanak át a párt­tagok, hanem azt, hogy a párttagság lakóhely szerint szerveződjön az egyetemen, a klinikán vagy bármely vállalatnál, üzemnél. Tulaj­donképpen ez történt meg. Vagyis, a szerveződés elve a lakóhelyi struktúra meg­teremtése volt a korábbi munkahelyi struktúrával szemben. Ez azt jelenti, hogy ezek az új alapszervezetek egyszerre lehetnek munka­helyi és lakóterületi párt­­szervezetek is. Az a tapasz­talatunk, hogy az ilyen szer­veződés ellen az emberek nem ágálnak, ezt a megol­dást tudják elfogadni, ezzel tudnak azonosulni, adattal, hogy segítse az át­jelentkezéseket. A két egye­temről nincsenek tartalmas információim, mivel ott a nyári szünidő kezdetével esett egybe az a döntés, hogy a párttagok a jövőben nem a munkahelyen belül politizálnak. Ismerve az egyetemek elgondolását, úgy vélem, itt sem lesz nagy a lemorzsolódás. De aztán van olyan tapasztalatunk is, hogy egy kisebb munkahe­lyen megszűnik az alapszer­vezet például azért, mert három-négy ember kilépett a pártból. Az egyébként is kis létszámú alapszervezet megmaradt tagjai nem tud­nak magukkal mit kezdeni, és így bizony „elvesznek". A hagyományos lakóterületi alapszervezethez ugyanis nem akarnak átjelentkezni. Ezeket az embereket, párt­tagokat kívánjuk segíteni többek között oly módon is, hogy a hat országgyűlési választókörzet területén te­vékenykedik egy-egy politi­kai munkatársunk. Magam a 4-es számú országgyűlési választókörzetben. — Milyen feladatot ró ez önre? — Akik ebben a körzet­ben laknak és olyan hely­zetbe jutottak, hogy a párt­­szervezetük megszűnt, de párttagok akarnak maradni, és a nyugdíjas vagy más la­kóterületi alapszervezetbe nem akarnak átjelentkezni, választhatják azt a megol­dást, hogy maguk szervez­nek alapszervezetetet, amelynek létrehozásához köztudottan csak öt ember kell. Ezt bejelentik nálunk, mi segítjük az elindulásban őket, és a továbbiakban ön­állóan működik és él az alap­szervezet. Egy ilyen alapszervezet nyilván nem a munkahelyhez kötődik, de nem is integrálódik a lakó­­területi alapszervezethez. A patronálásukat mi végezzük. Ha pedig már a párt egé­szében megtörtént ez az át­rendeződés, a munkahelyeken úgy, ahogy említettem, az egyéb helyeken p­edig az imént említett módon, akkor az ott tevékenykedő pártta­goknak majd fel lehet tenni azt a kérdést: „Akartok-e p­éldául a 4-es számú ország­­gyűlési választókörzetben — ez 30—40 vagy esetleg 50 alapszervezet — valamilyen irányító szervet létrehozni, figyelembe véve, hogy az új szervezeti szabályzat erre lehetőséget ad?” Természe­tesen ebben is majd a párt­tagok, a pártalapszervezetek fognak dönteni, mint ahogy abban is ki-ki maga dönt, hogy melyik új struktúra szerint kíván a jövőben po­litikai munkát végezni. Rákos Ildikó „Az eszmével nincs baj " A párttagok döntsenek Hajdúböszörményben győzött a reformszárny Az alapszervezeti titkárok körében még nincs őrségváltás Nap mint nap olvasni re­formkorok állásfoglalásait, ám a hajdúböszörményiek már nem csupán nyilatko­zataikkal, hanem első sike­reikkel is a helyi politikai élet markáns képviselőivé váltak. Májusban alakultak, s a július elsejei városi pártértekezleten megválasz­tott pártbizottság huszonöt tagja közül tizennyolc a re­­formszárnyból került ki. A pártbizottság társadalmi el­nöki tisztjére — Bánk Richárd személyében — ugyancsak reformszárnyi párttag került. Győztek te­hát. A siker természetesen nem váratlan ajándékként hullott eléjük. A reform­szárny helyi alapító tagjai addig színre sem léptek, míg meg nem fogalmazták, platformtéziseiket. Ebben többek között a következő áll: „... a reformereknek fel kell mutatniuk egy új politikai gondolkodásmódot, módszert, melyben a szem­benállók görcsei oldódnak, és a változásoktól való fé­lelem végre nem válik ha­talmi agresszióvá. A re­formszárny közvetlen és elsődleges feladatának tart­ja az MSZMP hajdúböször­ményi pártértekezletének ilyen szellemű előkészítését és megrendezését.” A re­formszárny három képvise­lője — Gorzsás Attila, Sörös Gábor és Töviskes Péter — a kérdésekre adott vála­szokkal nemcsak rövid múltjukba, hanem napi ten­nivalójukba, terveikbe is betekintést kínáltak. Az áttörést a tagság érte el — Maradjunk az idézett reformtéziseknél. Hogyan léptek ezzel a nyilvánosság elé, s miként fogadta a párttagság a jelentkezésü­ket? — Plakátokon, szóróla­pokon, hoztuk nyilvánosság­ra a megalakulási szándé­kunkat. Körülbelül 60-an jöttünk össze, 38-an már ott aláírták a csatlakozásu­kat rögzítő lapot. Később újabb párttagok jelentkez­tek, most 50-en vagyunk.­­ Téziseikben olvasom, hogy támogatják az akkor még megyei reformszárny néven működő platformot, ám a továbbiakból kiderül, hogy közvetlen feladatuk­nak a pártértekezletre való készülést tekintik. Az ese­mények igazolták igyekeze­tüket. Hogyan alapozták meg a sikert? — Elkészítettük állásfog­lalásunkat a pártértekezlet munkáját illető elvekről, a módszerbeli részletekről. Kezdetben alapos ellenállás­ba ütköztünk a helyi MSZMP hivatalos köreinél, éles vita alakult ki például a pártbizottság zárt ülése után. Végül elértük, hogy a pártértekezletet előkészítő taggyűléseken a reform­szárny elképzeléseit is meg­vitatták. Indítványunkra a pártbizottság tagjai nem kaptak szavazati jogot a pártértekezleten, kivéve azo­kat, akiket küldöttnek vá­lasztottak. Ragaszkodtunk ahhoz is, hogy a jelölőbi­zottság csak a javaslatokat regisztrálja, és ne alakítson ki végleges jelölőlistát. A felkészülés részeként a je­lölteket bemutató gyűlése­ket is szerveztünk. — Előttem van a felhívá­suk, amelyet a pártértekezlet előtt a város párttagjaihoz intéztek. Ebben kíméletlenül ostorozzák a korábbi „fel­­sőbbséget”, és konkrét cse­lekedetekre­­­szólítják fel a párttagokat. — Itt azért részben ku­darcot vallottunk. Azt akar­tuk elérni, hogy a pártérte­kezleten minden párttag részt vehessen szavazati joggal, de legalább öt tag után delegáljanak egy kül­döttet. A végső döntés sze­rint tíz tag választott egy küldöttet. — Mégsem maradt ered­ménytelen a felhívásuk. — Igen, a küldöttek 70 százalékát a reformszárny képviselői alkották. Kultu­rált hozzászólásokkal, konf­liktusok nélkül zajlott az esemény. Úgy tűnt, hogy a reformerek élvezik a legna­gyobb szimpátiát, hiszen, az egyetlen — minket támadó hozzászólást — letapsolták. Mindez megerősítette ben­nünk, hogy az erkölcsi igaz­ság a mi oldalunkon­­iS­­Bízni kell a tagságiján, mert — mint a példa bizo­nyítja — elkötelezett a re­form iránt. Tehát az áttö­rést nem is mi, a reform­szárny, hanem maga a tag­ság érte el. A platformszabadság jogát fenntartva — Hogyan tovább? Kép­viselőik döntő többségben vannak az új pártbizottság­ban. Van-e még tennivalója, létjogosultsága a reform­szárnynak? — Eddig könnyű volt. A rossz tagadására épülő plat­formmal nem nehéz szimpa­tizánsokat nyerni. Most vi­szont el kell dönteni, milyen viszonyt alakítunk ki az új pártbizottsággal. Kérdés, mekkora legyen a lojalitá­sunk, fenntartsuk-e kritikai szerepünket. Elképzelésünk szerint ezentúl jobban kell azonosulni a — mai állapot szerint bizalomra érdemes — pártbizottsággal, hogy a tagság felsorakozhasson az egységes álláspont mellett. A legutóbbi gyűlésünkön úgy döntöttünk, hogy — a platformszabadság jogát fenntartva — átalakulunk reformműhellyé. A reforme­rek együtt-tartását az is in­dokolja, hogy megmaradjon a város párttagjainak hori­zontális kapcsolódási pont­ja. — Nem fenyeget az a ve­szély, hogy — „ellenfél” hiányában — kiürül a mű­hely „lelke”? — A konkrét feladatokra való összpontosítás mindig is eltérő álláspontokat fog felszínre hozni. És figye­lemmel fogjuk kísérni, ho­gyan végzi a pártbizottság azt a munkát, amellyel a pártértekezlet megbízta. Nem egyszerű például a munkahelyekről a területre való átszerveződés. És vá­lasztások előtt állunk. Eb­ben is nagy szerepe lehet a reformműhelynek. Nem mondunk le az ellenzékkel kialakítandó kapcsolattar­tásról sem. Egyébként is: a pártbizottságról a tettei fog­ják eldönteni, hogy valóban reformer testület-e. Be kell vallanunk, hosz­­szabb, keményebb küzde­lemre készültünk, s már a pártértekezleten elsöprő tá­mogatásra találtunk. De jól tudjuk, hogy az alapszerve­zeti párttitkárok körében még mindig túlsúlyban van­nak a régi gyakorlathoz kö­tődő párttagok. A reform­szárny jó néhány szervező­dése eddig is náluk akadt el, írásaink papírkosárba kerültek, mielőtt a tagság megismerhette volna őket. Sz. K.

Next