Hajdú-Bihari Napló, 1989. augusztus (46. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-18 / 194. szám
MINDENNAPI MEGÚJULÁS Vita a szervezeti szabályzat tervezetéről Általános bírálatok, kevés új javaslat Évtizedeken át a hatalom szilárdságát, a „minden jó úton halad" illúzióját erősítette a párttaggyűlések Unalma. Az utóbbi egy-két év viharosabb, szenvedélyesebb taggyűlései megmozgatták az állóvizet. Mostanra odáig jutottunk, hogy az MSZMP valódi vitát kezdeményez, például a szervezeti szabályzat tervezetének közreadásával. Mert elég volt a vége nincs bírálatokból, a hibák halomra gyűjtéséből, ideje lépni. Az MSZMP mozgósítani szeretné tagságát. Az ok nyilvánvaló, a tett sürgető. Valahogy mégsem indul az alapos, építő vita. A Hungária Biztosító debreceni pártalapszervezetének taggyűlésén az idő java része még mindig azzal telt, hogy indulatosan sorolták a mindennapi élet visszatetsző jelenségeit, kritizálják, megkérdőjelezték az MSZMP szándékát, erejét, megújulási képességét. A tárgyszerűség — amit az új szervezeti szabályzat tervezetének megvitatása igényelt volna — egyre távolabbinak tűnt. Czinege Ferenc, a pártalapszervezet titkára hiába próbálta vissza-visszatéríteni kollégáit a szigorúan vett napirendhez, a párttagok mondandója nem tűrte a korlátozást. Mester Ferenc mindannyiszor indulatosan ragadta magához a szót, s először a kongresszusi küldöttválasztás eddigi eredménye miatt dühöngött. Véleményét többen is osztották. Kollár János a kongresszussal szembeni bizalmatlanságra. Faragóné Tóth Judit a visszarendeződés veszélyére utalt annak kapcsán, hogy az eddig megválasztott küldöttek kétharmada a pártapparátus tagja. Valamennyiük határozott követelése volt az apparátusok létszámának nagyarányú — 70 százalékos — csökkentése, illetve a megyei pártbizottságok felszámolása. A párt elnevezéséről gondolkodva megoszlottak a vélemények. A párttitkár szerint indokolt új névválasztás, ez is jelezné a múlttól való elhatárolódást. Mester Ferenc elutasította az egyik lehetséges változatként megjelölt névben a nép szó szerepeltetését. Szerinte ez a párt az elmúlt negyven évben nem képviselte a népet. A vitából kiderült, hogy a pártalapszervezet tagjai alig-alig ismerik a szervezeti szabályzat tervezetét, ezért a részletekhez nem is tudtak érdemleges megjegyzéseket, más javaslatokat fűzni. Egyikük mégis megjegyezte: „Ezt a tervezetet még a Grósz-féle pártvezetés dolgozta ki, ám azóta négytagú pártelnökség van. Célszerű lenne az egészet visszavonni, és az új vezetés szelleméhez igazodó másik változatot készíteni." Czínege Ferenc álláspontja szerint ez nem indokolt, mert a párttagság körében folytatott vitával még minden változtatásra mód van. Vertikálisan vagy horizontálisan építkezzen-e az MSZMP? — merült fel később a kérdés. Ha horizontálisan, akkor semmi szükség a városi, még inkább a megyei pártbizottságra, legfeljebb egyeztető fórumot, például titkárok tanácsát érdemes létrehozni — javasolta Kovács Imre. Megkérdőjelezte a választmány szerepét is, különösen azt a jogkörét, hogy a terv szerint jóvá kellene hagynia a kommunista képviselőjelöltek listáját. A párt gazdálkodására térve pedig azt javasolta, hogy csökkentsék a tagdíjakat, építsenek jobban a pártvállalatok bevételére. „Ne adják bérbe a javaikat, mint például a debreceni pártgarázst!” — mondta. Péter János munkája során naponta sok emberrel találkozik. Keserű tapasztalatait foglalta össze néhány mondatba, ilyen következtetésre jutva: „A mostanában alakuló szervezetek mind tenni akarnak a népjólétért. Programjaikban konkrét javaslatok kidolgozására törekszenek. Az MSZMP viszont — úgy tűnik — még mindig ideologizál, nincsenek ötletei a gazdasági és szociális helyzet javítására. Hiába beszélünk, ha hiányoznak a tettek. Ez a hozzáállás törvényszerű bukáshoz fog vezetni." Ugyanehhez a témához másként közelített Faragóné Tóth Judit. Úgy gondolja, a gazdasági előrelépést épp a politikai káosz akadályozza. Amíg a hazai és nemzetközi környezet előtt is bizonytalan a hatalom helyzete, addig nem számíthatunk fellendülésre. A megoldást Faragóné a választások előrehozásában látja. Rónyai Lajos sokáig türelmesen hallgatta munkatársait, ám a hozzászólásából kitűnt — véleményét mégsem befolyásolták a korábban elhangzottak, ő a változatlan név mellett voksolt. „Amiben hibáztunk, az ugyanennek a szervezetnek, ugyanezen a néven kell helyrehozni. Van már anynyi párt, annyi platform, hogy ha mi is nevet változtatunk, az emberek azt sem fogják tudni, mit akar tőlük a saját szervezetük. Ami pedig a területen való politizálást illeti: nekem a munkahely a második otthonom, nem megyek olyan emberek közé, akiket nem ismerek" — szögezte le. Aztán kifejtette, hogy a pártnak, mint politikai szervezetnek valóban túlzás volt beleszólni a gazdaság minden részletébe, az viszont, hogy most teljesen kivonul a gazdaságból, a másik véglet. Szerinte ezek a csapongások az MSZMP teljes szétzilálódásához vezetnek. A párttaggyűlés során még többször visszatértek a párt eddigi munkájának bírálatára, csak a szervezeti szabályzatról esett kevés szó. Mindez azt sejteti, hogy a kongresszuson részt vevő küldöttekre hárul a munka nagy része, anélkül, hogy a párttagok alaposan átgondolták volna, milyen álláspontot kívánnak képviseltetni. Szabó Katalin Átigazolt, mert hisz a marxizmusban A folyamat elkezdődött, a tapasztalat még kevés Hol politizáljunk, a munkahelyen vagy a lakóterületen? Ez a kérdés az elmúlt hónapokban megmozgatta párttagjainkat. Akadtak, akik a lakóterület mellett voksoltak, de szép számmal vannak olyanok, akik ma is a munkahelyen képzelik el Vékás Sándor, a MÁV Építési Főnökség leltározója — 1970 óta párttag — ez év januárjában átjelentkezett a Csapló utcai lakóterületi alapszervezetbe. — Miért döntött így? — Januárban a Naplóban olvastam egy cikket, amelyben megfogalmazták, hogy a lakóterületi pártalapszervezeteket kell erősíteni. Ez a gondolat nekem szimpatikus volt, találkozott az én elképzelésemmel. Munkaköri elfoglaltságom miatt sokszor nem tudtam aktívan részt venni a benti taggyűléseken. Záhonytól Maglódig szólít a leltározói munkám, sok esetben csak későn este, a taggyűlések végére értem haza. Ezért éltem szívesen a kínálkozó, új lehetőséggel. Bízom abban, hogy a lakóterületen — mivel esti órákban tartják összejöveteleiket — a korábbinál aktívabban tudok részt venni a pártmunkában. Nem kerültem ismeretlen emberek közé, édesapám is ennek az alapszervezetnek a tagja és sok ismerőssel, baráttal is találkoztam. — Nem gondolt arra, hogy átigazolását kérve elmarad a pártból? — Nem. Én hiszek a marxizmusban. Tudom, hogy valahol elrontották a dolgokat, bennem is van csalódás, de úgy érzem, az eszmével nincs baj. — Elhatározását hogy fogadták a munkahelyén? — Megértették. Távozásom nem jelenti számomra azt, hogy végleg elmaradok az ottani közös dolgoktól. — És hogy fogadták a lakóterületen? — Örömmel. Igaz, sokan azt hitték, hogy rokkant. " vl . az aktív politizálást. Az átjelentkezésekről hiteles mérleget vonni ma még nem lehet, hiszen a néhány hónapja elkezdődött folyamat még tart, sokan pedig még mindig nem döntöttek véglegesen. i.vugyijus vágjuk, azért igazoltam át, amely a részükről érthető, mivel a korábbi évek gyakorlata ez volt. — Az új alapszervezetében a piártmunkát illetően milyen elképzelései vannak? — Őszintén mondom, zavar van bennem. Olyan megnyilatkozások láttak napvilágot — gondolok itt a fehér terror elhangzására is —, amelyek megdöbbentettek. Véleményem szerint higgadtabban, jól átbeszélve a tennivalókat, léphet a párt előbbre és szerezheti visssza tekintélyét. Ehhez szeretnék itt hozzájárulni. Ezért tartom fontosnak, hogy — a passzív tömegekkel ellentétben —, aktívan részt vegyek a pártmunkáján, a jövő építésében. Mint azt a bevezetőben említettem, az átigazolások, átszerveződések folyamata még javában tart. Négy munkahely, a konzervgyár. — Igényelnek önöktől segítséget az átszerveződések során ? — Természetesen vannak, akik igen, vannak, akik nem. A Biogalban átgondoltan, színvonalasan szervezték meg az új struktúrára való áttérést. Mondhatnám azt is, veszteség nélküli a párttagok átjelentkezése. No, persze itt nem úgy kezdődött, mint a konzervgyárban, hogy kimondták a pártbizottság megszűnését, és mindenki arra ment, amerre látott. A Biogalban a mai napig funkcionál a pártbizottság azzal a fel- a DOTE, a KLTE és a Biogal az elsők között vállalkozott az új struktúrára való áttérésre. Az ezekről a helyekről származó információk alapján Sziklási Béla, a városi pártbizottság munkatársa tájékoztatott. " Az eddigi átigazolások alapján milyen mérvű lemorzsolódásról beszélhetünk? — A négy munkahelyen közel ezer párttagot érintett az újfajta szerveződés. Kérdésére nehéz válaszolni, legalábbis szűkszavúan, konkrét számadatot kimondva nem lehet. Tudniillik, amikor ez a folyamat megindult, mi nem azt szorgalmaztuk, hogy a lakóterületi pártszervezetekbe igazoljanak át a párttagok, hanem azt, hogy a párttagság lakóhely szerint szerveződjön az egyetemen, a klinikán vagy bármely vállalatnál, üzemnél. Tulajdonképpen ez történt meg. Vagyis, a szerveződés elve a lakóhelyi struktúra megteremtése volt a korábbi munkahelyi struktúrával szemben. Ez azt jelenti, hogy ezek az új alapszervezetek egyszerre lehetnek munkahelyi és lakóterületi pártszervezetek is. Az a tapasztalatunk, hogy az ilyen szerveződés ellen az emberek nem ágálnak, ezt a megoldást tudják elfogadni, ezzel tudnak azonosulni, adattal, hogy segítse az átjelentkezéseket. A két egyetemről nincsenek tartalmas információim, mivel ott a nyári szünidő kezdetével esett egybe az a döntés, hogy a párttagok a jövőben nem a munkahelyen belül politizálnak. Ismerve az egyetemek elgondolását, úgy vélem, itt sem lesz nagy a lemorzsolódás. De aztán van olyan tapasztalatunk is, hogy egy kisebb munkahelyen megszűnik az alapszervezet például azért, mert három-négy ember kilépett a pártból. Az egyébként is kis létszámú alapszervezet megmaradt tagjai nem tudnak magukkal mit kezdeni, és így bizony „elvesznek". A hagyományos lakóterületi alapszervezethez ugyanis nem akarnak átjelentkezni. Ezeket az embereket, párttagokat kívánjuk segíteni többek között oly módon is, hogy a hat országgyűlési választókörzet területén tevékenykedik egy-egy politikai munkatársunk. Magam a 4-es számú országgyűlési választókörzetben. — Milyen feladatot ró ez önre? — Akik ebben a körzetben laknak és olyan helyzetbe jutottak, hogy a pártszervezetük megszűnt, de párttagok akarnak maradni, és a nyugdíjas vagy más lakóterületi alapszervezetbe nem akarnak átjelentkezni, választhatják azt a megoldást, hogy maguk szerveznek alapszervezetetet, amelynek létrehozásához köztudottan csak öt ember kell. Ezt bejelentik nálunk, mi segítjük az elindulásban őket, és a továbbiakban önállóan működik és él az alapszervezet. Egy ilyen alapszervezet nyilván nem a munkahelyhez kötődik, de nem is integrálódik a lakóterületi alapszervezethez. A patronálásukat mi végezzük. Ha pedig már a párt egészében megtörtént ez az átrendeződés, a munkahelyeken úgy, ahogy említettem, az egyéb helyeken pedig az imént említett módon, akkor az ott tevékenykedő párttagoknak majd fel lehet tenni azt a kérdést: „Akartok-e például a 4-es számú országgyűlési választókörzetben — ez 30—40 vagy esetleg 50 alapszervezet — valamilyen irányító szervet létrehozni, figyelembe véve, hogy az új szervezeti szabályzat erre lehetőséget ad?” Természetesen ebben is majd a párttagok, a pártalapszervezetek fognak dönteni, mint ahogy abban is ki-ki maga dönt, hogy melyik új struktúra szerint kíván a jövőben politikai munkát végezni. Rákos Ildikó „Az eszmével nincs baj " A párttagok döntsenek Hajdúböszörményben győzött a reformszárny Az alapszervezeti titkárok körében még nincs őrségváltás Nap mint nap olvasni reformkorok állásfoglalásait, ám a hajdúböszörményiek már nem csupán nyilatkozataikkal, hanem első sikereikkel is a helyi politikai élet markáns képviselőivé váltak. Májusban alakultak, s a július elsejei városi pártértekezleten megválasztott pártbizottság huszonöt tagja közül tizennyolc a reformszárnyból került ki. A pártbizottság társadalmi elnöki tisztjére — Bánk Richárd személyében — ugyancsak reformszárnyi párttag került. Győztek tehát. A siker természetesen nem váratlan ajándékként hullott eléjük. A reformszárny helyi alapító tagjai addig színre sem léptek, míg meg nem fogalmazták, platformtéziseiket. Ebben többek között a következő áll: „... a reformereknek fel kell mutatniuk egy új politikai gondolkodásmódot, módszert, melyben a szembenállók görcsei oldódnak, és a változásoktól való félelem végre nem válik hatalmi agresszióvá. A reformszárny közvetlen és elsődleges feladatának tartja az MSZMP hajdúböszörményi pártértekezletének ilyen szellemű előkészítését és megrendezését.” A reformszárny három képviselője — Gorzsás Attila, Sörös Gábor és Töviskes Péter — a kérdésekre adott válaszokkal nemcsak rövid múltjukba, hanem napi tennivalójukba, terveikbe is betekintést kínáltak. Az áttörést a tagság érte el — Maradjunk az idézett reformtéziseknél. Hogyan léptek ezzel a nyilvánosság elé, s miként fogadta a párttagság a jelentkezésüket? — Plakátokon, szórólapokon, hoztuk nyilvánosságra a megalakulási szándékunkat. Körülbelül 60-an jöttünk össze, 38-an már ott aláírták a csatlakozásukat rögzítő lapot. Később újabb párttagok jelentkeztek, most 50-en vagyunk. Téziseikben olvasom, hogy támogatják az akkor még megyei reformszárny néven működő platformot, ám a továbbiakból kiderül, hogy közvetlen feladatuknak a pártértekezletre való készülést tekintik. Az események igazolták igyekezetüket. Hogyan alapozták meg a sikert? — Elkészítettük állásfoglalásunkat a pártértekezlet munkáját illető elvekről, a módszerbeli részletekről. Kezdetben alapos ellenállásba ütköztünk a helyi MSZMP hivatalos köreinél, éles vita alakult ki például a pártbizottság zárt ülése után. Végül elértük, hogy a pártértekezletet előkészítő taggyűléseken a reformszárny elképzeléseit is megvitatták. Indítványunkra a pártbizottság tagjai nem kaptak szavazati jogot a pártértekezleten, kivéve azokat, akiket küldöttnek választottak. Ragaszkodtunk ahhoz is, hogy a jelölőbizottság csak a javaslatokat regisztrálja, és ne alakítson ki végleges jelölőlistát. A felkészülés részeként a jelölteket bemutató gyűléseket is szerveztünk. — Előttem van a felhívásuk, amelyet a pártértekezlet előtt a város párttagjaihoz intéztek. Ebben kíméletlenül ostorozzák a korábbi „felsőbbséget”, és konkrét cselekedetekreszólítják fel a párttagokat. — Itt azért részben kudarcot vallottunk. Azt akartuk elérni, hogy a pártértekezleten minden párttag részt vehessen szavazati joggal, de legalább öt tag után delegáljanak egy küldöttet. A végső döntés szerint tíz tag választott egy küldöttet. — Mégsem maradt eredménytelen a felhívásuk. — Igen, a küldöttek 70 százalékát a reformszárny képviselői alkották. Kulturált hozzászólásokkal, konfliktusok nélkül zajlott az esemény. Úgy tűnt, hogy a reformerek élvezik a legnagyobb szimpátiát, hiszen, az egyetlen — minket támadó hozzászólást — letapsolták. Mindez megerősítette bennünk, hogy az erkölcsi igazság a mi oldalunkoniSBízni kell a tagságiján, mert — mint a példa bizonyítja — elkötelezett a reform iránt. Tehát az áttörést nem is mi, a reformszárny, hanem maga a tagság érte el. A platformszabadság jogát fenntartva — Hogyan tovább? Képviselőik döntő többségben vannak az új pártbizottságban. Van-e még tennivalója, létjogosultsága a reformszárnynak? — Eddig könnyű volt. A rossz tagadására épülő platformmal nem nehéz szimpatizánsokat nyerni. Most viszont el kell dönteni, milyen viszonyt alakítunk ki az új pártbizottsággal. Kérdés, mekkora legyen a lojalitásunk, fenntartsuk-e kritikai szerepünket. Elképzelésünk szerint ezentúl jobban kell azonosulni a — mai állapot szerint bizalomra érdemes — pártbizottsággal, hogy a tagság felsorakozhasson az egységes álláspont mellett. A legutóbbi gyűlésünkön úgy döntöttünk, hogy — a platformszabadság jogát fenntartva — átalakulunk reformműhellyé. A reformerek együtt-tartását az is indokolja, hogy megmaradjon a város párttagjainak horizontális kapcsolódási pontja. — Nem fenyeget az a veszély, hogy — „ellenfél” hiányában — kiürül a műhely „lelke”? — A konkrét feladatokra való összpontosítás mindig is eltérő álláspontokat fog felszínre hozni. És figyelemmel fogjuk kísérni, hogyan végzi a pártbizottság azt a munkát, amellyel a pártértekezlet megbízta. Nem egyszerű például a munkahelyekről a területre való átszerveződés. És választások előtt állunk. Ebben is nagy szerepe lehet a reformműhelynek. Nem mondunk le az ellenzékkel kialakítandó kapcsolattartásról sem. Egyébként is: a pártbizottságról a tettei fogják eldönteni, hogy valóban reformer testület-e. Be kell vallanunk, hoszszabb, keményebb küzdelemre készültünk, s már a pártértekezleten elsöprő támogatásra találtunk. De jól tudjuk, hogy az alapszervezeti párttitkárok körében még mindig túlsúlyban vannak a régi gyakorlathoz kötődő párttagok. A reformszárny jó néhány szerveződése eddig is náluk akadt el, írásaink papírkosárba kerültek, mielőtt a tagság megismerhette volna őket. Sz. K.