Hajdú-Bihari Napló, 1989. október (46. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-08 / 238. szám

■Z MSZMP-KONGRESSZUS MÁSODIK WITPIP Az MTI-Press megkérdezte: Milyen MSZMP-t akar a vidék-Magyarország? A kongresszus első nap­ján nagy tapsot kaptak azok a küldöttek, akik a vidék- Magyarország sokszorosan hátrányos helyzetéről szól­tak. Közülük ketten olyan megyéket képviseltek, ahol már túl vannak az első többpárti választáson, amely mint ismeretes, az MSZMP igen súlyos vereségét hozta. Árpási Zoltán Békés me­gyei, valamint dr. Körösfői László Pest megyei küldött arra a kérdésünkre vála­szolt, hogy a vidék­ Magyar­ország közvéleménye szerint milyen MSZMP lenne képes a lakosság elvesztett bizal­mának legalább egy részét visszaszerezni. — Fogy a türelem vidé­ken, erről van szó. A vidé­ket több dolog sújtja egy­szerre, és ebben különbözik a fővárostól. A mai politi­kai válság és az ezzel együtt jelentkező elszegényedés, valamint az a több évtize­des elmaradottság, ami ál­talában a vidéket, különö­sen a kistelepüléseket jel­lemzi, nyomasztja az embe­reket. Ebből a vidék ki akar törni, ezért ezt a politikát alapvetően meg akarja vál­toztatni, a maga képviselőit be akarja juttatni a párt vezetésébe, és egy sokkal kiegyensúlyozottabb regio­nális politikát akar kierősza­kolni. Félnek­ az emberek, jön a világkiállítás, és vilá­gosan látja mindenki, hogy ez, csakúgy, mint a beáram­ló nyugati tőke, hatását te­kintve, a Dunánál megáll. A vidék és a főváros fejlesz­tésének aránytalanságai közismertek, másrészt a nagyvárosok és a kistelepü­lések, valamint a Dunántúl és az Alföld között is mind nagyobb a fejlettségi rés. Én az Alföld legszélső szeg­letében, a román határ mel­lett élek, és ha eljövök a Dunántúlra, látom, mekko­rák, egyre nagyobbak a kü­lönbségek. Nagy a félelem az Alföldön amiatt, hogy ezek az új beruházások to­vábbi összegeket fognak be­lepumpálni az ország nyu­gati szegletébe. A vidék­ Magyarország garanciákat akar arra, hogy részesedik ezeknek a tervezett nagybe­ruházásoknak a hasznából. Ami ezzel összefüggésben a kongresszust illeti, mindeh­hez nincs más lehetőség, mint egy új párt megalakí­tása, mert egyébként az MSZMP katasztrofális vere­séget fog szenvedni a vá­lasztásokon. És ez a balol­dali gondolkodásnak akár évtizedes kudarcát jelenthe­ti ebben az országban. — Nálunk a gödöllői vá­lasztáson is egyértelműen az derült ki, hogy a társada­lom ma elutasítja az MSZMP-t, illetve minden bajért, egyértelműen azt te­szi felelőssé. Ez annyira egyértelmű helyzet volt, hogy bár a legkülönbözőbb embereket állították párba: újságírót, orvost, munkást, pedagógust, de egyik sem volt képes hitelessé válni. Az általános elkeseredésben a gazdasági bajok mellett az­ is szerepet játszott — legalábbis nálunk, Gödöl­lőn —, hogy a politikai ve­zetés és az állami vezetés évtizedeken át mindig fe­lülről, Budapestről jött hoz­zánk. Oda tettek valakit. A párt- és állami vezető, a par­lamenti képviselő mind­­mind budapesti volt. Ez az évtizedes tapasztalat elemi ellenszenvet ébresztett az MSZMP iránt a választáso­kon. Véleményem szerint ha ezt a mai, MSZMP-elle­­nes közvéleményt nem sike­rül jelentősen megváltoztat­ni, akkor az országos vá­lasztásokon akár egy 8—10 ezres ellenzéki párt is le­győzi az MSZMP-t. Ami a vidék helyzetét illeti, sze­rintem a legfontosabb alap még hiányzik az igazi ön­­kormányzat kialakulásához, működéséhez, ez pedig a pénz. Tehát elengedhetet­len, hogy az adók egy je­lentős része helyben marad­jon és szabadon dönthessen az ott élők közössége a fel­­használásáról. Ha ezt pél­dául a választásokig az MSZMP megfelelően kezeli, több millió , polgár jogos igényét felvállalja, ez sokat javíthat a pozícióján. Egyéb­ként én hiszem azt, hogy itt új pártot fogunk alakí­tani és annak az elnökségé­ben végre számottevően képviselve lesznek a vidé­kiek. (MTI-Press) A MÁSODIK NAP Új párt, új erő Az MSZMP története véget ért, s jogutódjaként megalakult a tőle gyö­keresen különböző Magyar Szocialista Párt. A reformerek eddigi legfontosabb célja teljesült ezzel. A kongresszus el­ső napjának hangulati fordulata szom­bat estére politikaivá érett: elveiben és alapjaiban új típusú baloldali párt kör­vonalazódott az új program és alapsza­bály kereteit elfogadó, akcióegységre kész platformok között. Az állampárti­­sággal, demokratikus centralizmussal és bármiféle diktatúrával felhagyó, új alapelvek egyfelől a demokratikus szo­cialista mozgalom régi hagyományaihoz nyúlnak vissza, másfelől pedig az eu­rópai baloldal legkorszerűbb elveit vál­lalják föl. A párt jellegéről folytatott másfél napos vita ilyenformán lezárta a kong­resszus előtti elvi, politikai és személyi csaták idejét is.­­ A sokat korholt vi­dék végre megmozdult — hangzott el pénteken késő éjjel a reformszövetség taktikai értekezletén. Szombaton már a kongresszusi teremben hangozhatott el, hogy ezzel a „vidék” el is döntötte az erőviszonyok kérdését, kikényszerí­tette a fordulatot. Apropó: taktika. E kongresszus ko­rántsem csak­­a tanácskozási teremben zajlik. A platformok szünetekben, ebéd­időben és kora hajnalig üléseznek, tisz­tázzák az álláspontokat, eldöntik a­­szereposztást , alkudoznak­­a másik platformmal. Vérbeli politizálás folyik tehát, s feltűnő: a kulisszák mögötti események sem igazán zártak. A plat­formok ritkán titkolóznak, ellenkezőleg: minél több küldöttet akarnak megnyer­ni soraiknak. A második nap fő vitája nem is az volt, hogy legyen-e új párt, vagy a régi újuljon meg. Ez már az első nap vé­gére eldőlt. Azonban még ennél is he­vesebb viták dúltak az új párt új tö­résvonalai mentén. Sokáig úgy tűnt, magát a pártalapí­­tást is megtorpedózhatja a „reform­­kommunist­a-kérdés”. A legradikálisabb reformerek (szószólójuk Keserű Imre volt) az új párt hitelessége érdekében ezek közül se mindenkit „engednének be" az új pártba. A többség, legalábbis úgy tűnik, ezzel nem ért egyet: a tézis­tervezet (nemzetközileg legalábbis) szo­ros kapcsolatokra törekszik a reform­kommunista pártokkal is. Nyers Rezső maga úgy vélekedett, hogy az álreformerek és a kompromit­­­tálódottak kivételével mindenkinek le­het helye, aki elfogadja az új progra­mot, az alapszabályt, a szocialista ér­tékeket és politikát. Ez a lényeg. A megújuló, jövőbe te­kintő szocialista mozgalom belső életé­ben is a demokráciát tartja az alapok alapjának. A végre önállóan politizáló párttag megszabadul az eddigi formá­­ns-bürokratikus kötöttségektől. Nem előírásokat, hanem értékeket vállal, humánus, közösségi, emberközpontú, emelkedetten eszmei és hétköznapian becsületes vonásokat egyaránt. A szocialistaság a kisember érdekei­ér­t szegődik, s nem valamely ember, csoport, vagy fetisizált eszme uralmá­nak eszköze. Szóba került a második napon az a bizonyos második „M” betű. Nos, a kongresszusi munkástagozat felszólaló­ja leszögezte: a munkásság nem a párt nevében, hanem programjában és poli­tikájában akar jelen lenni, ő is, — mi­ként a kongresszus folyamán győzelme érésével párhuzamosan mind kiegyen­súlyozottabb reformszárny — a szüksé­ges, egyértelmű­ elhatárolódás után fo­kozatosan a tagság és a választók meg­nyerésére helyezi a hangsúlyt. Ehhez hiteles vezetőkre, jó programokra van szükség — ennek kezdetét adhatja a pártkongresszus folytatása. Nyers Rezső szombat esti vitazárója határozott álláspontot foglalt el a de­mokratikus szocializmus értelmezésé­nek vitatott kérdéseiben. Leszögezte: az MSZP mindenképpen a tömegek pártja lesz, azok érdekében irányítja — kizá­rólag parlementi képviselői útján — a kormányt is. Reméli — fűzte hozzá —, hogy az új párt egyben jelentős új erőt ad a hazai szocialista mozgalomnak, ami nélkül elképzelhetetlen a szilárd magyar demokrácia. (MTI-Press) Füzes Oszkár Gorbacsov hazautazott Az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács elnöke szombaton este hazautazott Berlinből. A negyvenéves NDK évfordulós ünnepsége­in részt vett Mihail Gorba­­csovot és kíséretét a schöne­­feldi repülőtéren Günter Mittag és Hermann Axen, az NSZKP KB Politikai Bi­zottságának tagjai búcsúz­tatták. Hazaérkezett Berlinből Straub F. Brúnó Straub F. Brúnó, az Elnö­ki Tanács elnöke , aki Erich Honeckernek, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsa elnökének meghívására állami és MSZMP-s küldöttség élén részt vett az NDK megala­kulásának 40. évfordulója alkalmából rendezett jubi­leumi ünnepségeken­­, szom­baton, a késő esti órákban hazaérkezett Berlinből. (MTI) Gyászjelentés A Magyar Szocialista Párt kongresszusának elnöksége szombaton este gyászjelen­tést adott ki Karakas László haláláról: „Mély fájdalommal tu­datjuk, hogy Karakas Lász­ló elvtárs, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottságának volt tagja, az MSZMP KB pártgazdasági és ügykezelési osztályának nyugalmazott osztályvezetője 1989. október 6-án hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt temetéséről később intéz­kedünk.” A gyászjelentést a Magyar Szocialista Párt kongresszu­sa elnökségének nevében Nyers Rezső írta alá. Karakas László 1923. jú­nius 21-én született Debre­cenben. 1949-ig sütőipari munkás volt, majd tizen­négy éven át az Élelmezés­ipari Dolgozók Szakszerve­zetében dolgozott, különböző beosztásokban. Egy évtize­den keresztül az Édosz fő­titkári tisztét töltötte be. 1963 és 1966 között a SZOT titkáraként tevékenykedett. A következő években pártfunkcióval bízták meg . 1973-ig az MSZMP Haj­­dú-Bihar Megyei Bizottsá­gának első titkári teendőit látta el, majd munkaügyi miniszter volt. 1977-ben is­mét visszatért a pártappa­rátusba. 1988-ig, nyugállo­mányba vonulásáig a Köz­ponti Bizottság osztályveze­tőjeként dolgozott. Karakas László 1966-tól 1988-ig az MSZMP Központi Bizottságának tagja. 1971-től országgyűlési képviselő volt. (MTI) Jelentések NDK-beli tüntetésekről Drezdában péntek éjjel is­mét heves összecsapás rob­­bant ki főként fiatalok cso­portjaiból álló tüntetők és az NDK biztonsági alakula­tai között. Szemtanúk közlé­se szerint rendőrök és ka­­tonák botokkal léptek fel mintegy 2000 tüntetővel szemben a város főpálya­­udvarának közelében, az utóbbi napok sorozatos za­vargásainak színterén — je­lentette szombat este érke­zett értesülésekre hivatkoz­va a Deutschlandfunk rá­dióállomás. A szemtanúk tudni vél­ték, hogy többen megsebe­sültek. A rádió hasonlókép­pen beszámolt lipcsei tünte­tésről is, amelynek több tu­cat résztvevőjét állítólag ideiglenesen őrizetbe vették. Egyházi körök tudomása sze­rint Magdeburgban is voltak őrizetbevételek. GRÓF BATTHYÁNY LAJOS lape - AZ I978-as FÜGGETLEN FELELŐS MAGYAR KORMÁNY MINISZTERELNÖKE, AKIT A FORRADALOM ÉS SZABADSÁG­­­HARC LEVERÉSE UTÁN AZ ÖNKÉNYURALOM IDEJÉN S SZÜLETÉSÉNEK 175. § MEGJELÖLTE: DEBRECEN VÁROS Megemlékezés Október 6-án koszorúval, virágokkal tisztelegtek gróf Batthyány Lajos, az aradi 13 vértanú és az 1848—49-es szabadságharc több mártírja emléke előtt Debrecenben is. „Aki tudna jót cselekedni, s nem teszi azt, bűne az annak!” Aláírásgyűjtés Tőkés Lászlóért Október 6-án jelent meg lapunkban az a felhívás, amely minden jóérzésű ál­lampolgár aláírását kéri és Tőkés László temesvári re­formátus lelkipásztor igaz­ságtalan meghurcolása, a vele, családjával barátaival és gyülekezetével kapcsola­tos embertelen és méltatlan bánásmód ellen tiltakozik. Tegnap reggel 9 órától Deb­recenben a MÁV-állomás, a Centrum, az Unió és a Deb­recen Áruház előtt felállí­tott aláíróhelyeken egymás kezéből adták át a tollat a járókelők, köztük fiatalok és idősek, magyarok és me­nekültek, hogy ekképp jut­tassák kifejezésre tiltakozá­sukat az erdélyi magyarság és Tőkés László üldözése miatt. Sokan csak egy pil­lanatra álltak meg, hogy nevüket felírva fejezzék ki együttérzésüket az alapvető emberi jogokért, az igazsá­gért. De sokan voltak olya­nok is, akik aláírás közben szavakkal is kifejezték til­takozásukat a Romániában uralkodó embertelen állapo­tok miatt. A Hazafias Nép­front városi bizottsága és a református gyülekezetek közös felhívásához az elkö­vetkező napokban is lehet csatlakozni a református egyház istentiszteletei al­kalmával. A népfront Deb­recen városi és körzeti bi­zottságainál az elkövetkező hét során is várják a Tőkés László szellemével azono­sulni tudó aláírókat. Öt debrecenit előállított a román rendőrség A koszorúzás elmaradt A Kossuth Lajos Tudo­mányegyetem Tóthfalusi Kollégiumának évtizedes ha­gyományai közé tartozik az október 6-i buszkirándulás Aradra, az emlékmű meg­koszorúzása. Ezzel a szán­dékkal indult pénteken haj­nalban két busznyi diák a biharkeresztesi határ felé, de céljukat nem érték el. A határállomáson a ro­mán határőrök közel négy és fél óra hosszat várakoz­tatták őket, miközben tüze­tesen átvizsgálták a jármű­veket és a személyi poggyá­szokat. Az egyik buszban megtalálták a Romániában vásárlandó koszorúra szánt nemzetiszínű, feliratos sza­lagot („Kegyelettel a Kos­­suth-egyetem kollégistái”), ami alapján a csoportot hi­vatalos delegációnak tekin­tették. Miután annyi ideig várakoztatták a diákokat hogy azok már nem érhet­ték el az aradi ünnepséget, az egyik buszt elengedték, a másikat pedig — amelyben a szalagot találták — visz­­szatartották a bukaresti en­gedélyező telefon beérkezté­ig, pontosabban erre hivat­kozva. * A csoport abban állapo­dott meg, hogy Nagyszalon­tán bevárja a másik buszt, amire azonban nem került sor, mert a visszatartottakat — annak ellenére, hogy a határon már beléptették őket a román hatóságok — további két és fél órai vára­kozás után hazafordították. A Nagyszalontán várakozó diákok buszvezetője, hallva a rádió déli híradását, nem vállalta a további utat és visszaindult Nagyváradra. A diákok úgy döntöttek­­hogy az időközben megvásá­rolt és a vizsgálat során fel nem fedezett másik nemze­tiszínű szalaggal átkötött ró­zsacsokrot a nagyváradi Ady-szobor talapzatára he­lyezik el. Az Ady-szobornál minden gond nélkül letették a virágot, majd a csoport tagjai szétoszolva városné­zésre indultak. A szoborhoz késve érkező egyik egyete­mista, a kollégiumigazgató és a csoporttal együtt utazó újságíró fényképfelvételeket készített a talapzaton elhe­lyezett virágcsokorról, ami­kor egy rendőr felszólította őket útlevelük átadására. A csokrot felszedette egy ci­vil ruhás fiatalemberrel, majd az útleveleket átadva ugyanennek a civilnek, be­kísértette őket a rendőrség­re. Fél óra elteltével újabb két egyetemista lányt kísér­tek be a csoportból, akiknek útlevelét szintén a szobor mellett vették el. A rend­őrségen két óra hosszat vá­rakoztatták a debrecenieket, miközben nem voltak haj­landók felvilágosítást adni előállításuk okáról. A két­órányi bizonytalanság után a történteket tisztázandó, két nyomozó kérdéseket tett fel az egyik egyetemistának, majd az újságírónak, és szintén indoklás, illetve ma­gyarázat nélkül az útlevelü­ket visszaadva, elengedték mind az ütőjüket. Mint ké­sőbb kiderült, a szobor mel­lett másik négy egyetemis­tától is elvették az útlevelet, de mivel ők a felszólítás el­lenére nem voltak hajlan­dók sem az ott parkoló sze­mélygépkocsiba beszállni, sem a rendőrségre menni, negyedóra múltán vissza­kapták papírjaikat. A busz az incidens után azonnal a határ felé vette az útját, ahol újabb tüzetes vizsgálat, a csomagok mód­szeres ellenőrzése, néhány diáknál pedig motozás kö­vetkezett. Mivel a határál­lomásról a csoport tagjainak nem állt módjában tájékoz­tatni a hírközlő szerveket, a magyar határőrség ügyele­tes tiszthelyettesének mond­ták el a történteket, aki azonnal értesítette budapes­ti elöljáróit. A debreceni diákokat újabb hatórás vá­rakozás után, éjfél előtt né­hány perccel engedték el a román határőrök. Porcsin­­Zsolt HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ - 1989. OKTÓBER 8.

Next