Hajdú-Bihari Napló, 1989. december (46. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-01 / 285. szám

Gorbacsov csütörtöki programja Mihail Gorbacsov csütört Mihail Gorbacsov csütör­tökön a római szovjet nagy­követi rezidencián találko­zott és hosszabb négyszem­közti megbeszélést folytatott Achille Occhettóval, az OKP főtitkárával. Ezt követően megbeszélés következett az SZKP és az OKP küldöttsé­gei között. Occhetto a találkozó után kijelentette: európai és nem­zetközi kérdések széles kö­rét tekintették át, teljes össz­hangban, s elsősorban a ke­let-európai demokratizálás és átalakulás távlatait. tökön délelőtt az olasz kor­mány vendégházában, a Villa Madamában másod­szor is találkozott Giulio Andreotti olasz miniszterel­nökkel. Az újabb megbeszé­lésen a két kormányküldött­ség is részt vett teljes lét­számban. A tárgyalás után fontos kormányközi megál­lapodásokat írtak alá. Ezután Mihail Gorbacsov a római városiháza tanácster­mében mondott beszédet. Napirenden a debreceni Ki fizesse meg Némi késéssel, s nem ke­vés bizonytalansággal indult csütörtök délelőtt Debre­cenben, a városi tanácsházán az a megbeszélés, amelyen a debreceni szovjet repülőtér volt a főszereplő. Igaz, az előzetes tervek szerint első­sorban a repülések által okozott károkról lett volna szó, ám felvetődött a létesít­mény további sorsa is. A magyar—szovjet vegyes bizottság tagjai itt találkoz­hattak a kerekestelepiek „küldöttcsoportjával”, a ta­nács vezetőivel, az MDF képviselőjével és a Hungá­ria Biztosító kárfelmérési szakemberével. — Csak iratokból ismer­jük a gondokat — fogalma­zott bevezetőjében Szlovák László alezredes, a bizottság magyar tagozata titkárságá­nak helyettes vezetője. — Azért jöttünk, hogy a károkat személyesen is meg­nézzük, műszeres vizsgálato­kat készítsünk. Károk pedig vannak. A biztosító szívességi felmérése szerint mintegy 600 épület, szenvedett összesen 22 mil­lió forintnyi kárt. Persze az ma még vitatott kérdés — legalábbis a szovjet fél szá­mára —, hogy a mennye­zet- és falrepedések, rongá­lódások valóban összefüggés­be hozhatók a repülőtér működésével. Éppen ezért az ülésen javasolták, hogy a hangerősségi méréseken ők is szeretnének részt venni. A lakók viszont már nem bíznak a mérési eredmé­nyekben. Tűrőképességük határán vannak — ahogy megfogalmazták —, s itt nem csupán anyagi, hanem repülőtér ügye a károkat? egészségkárosodásról is be­szélhetnek. Megemlítették azt is, hogy a magyar par­lament döntése értelmében (egy ellenszavazattal és egy tartózkodással) a repülőteret 1990. december 31-ig be kell zárni. A szovjet résztvevő­ket látszólag meglepte e ki­jelentés, mert visszakérdez­tek: — Ez most úgy értendő, hogy bizonyos gépeket el kell majd szállítaniuk? Felvetődtek persze egyéb kérdések is. Például az, ho­gyan­ épülhettek a reptér közelébe lakóépületek. Hi­szen a Honvédelmi Minisz­térium az elmúlt tizenöt év­ben nem adott ki egyetlen engedélyt sem. A tanács építési és közlekedési osz­tályának vezetője visszakér­dezett: — Hogyan épülhetett meg a repülőtér 1938-ban, ami­kor a Kerekestelep már jó­részt beépített terület volt? Tény, hogy a több mint háromórás eszmecserét a vi­ták sodrában Körtvélyesi Gyula tanácselnök-helyettes tartotta egyenesben, így hosszas tárgyalás után a je­lenlevők abban állapodtak meg, hogy pénteken húsz­egynéhány károsodott épüle­tet megtekintenek, mérése­ket végeznek, majd a ta­pasztalatokat összegezve egy jelentést készítenek a de­cember 21-i, soron követke­ző bizottsági ülésre. Ott dön­tenek­­majd arról, hogy vé­gül is hogyan és kik kárta­lanítsák a debreceni repülő­tér közelében élő embereket. — gábriel — Tüntettek az egészségügyi dolgozók (Folytatás az 1. oldalról) vannak petíciójuk egy pél­dányát, majd a megyei ta­nács elé vonultak. Az épü­letben Szekeres Antal, a me­gyei tanács elnökhelyettese és Teslér Katalin, megyei főorvos vette át a debreceni városi rendelőintézet és a városi bölcsőde dolgozóina­k petícióját. A városi egészségügyi dol­gozók demokratikus szak­­szervezeti bizottsága nevé­ben aláírt dokumentum hét pontban foglalja össze a kö­veteléseket. Minderről Antal János, a­­bizottság titkára, a küldöttség vezetője szemé­lyesen is tájékoztatta Szeke­res Antalt. Elmondta, hogy a korábban benyújtott petí­ciójuk teljesítését a városi tanács nem tudta vállalni s ezért fordulnak most a me­gyei tanács elnökéhez. A ko­rában megfogalmazott száz­­százalékos béremelési köve­telésüket lebontva kérik. Ez azt jelenti, hogy 35 százalé­kot a városi tanácstól, 25 százalékot a megyei tanács­tól és 40 százalékot az egész­ségügyi kormányzattól köve­telnek, azonnali hatállyal. Ez a béremelés a más me­gyékhez viszonyított bérle­maradást kompenzálná. Kö­vetelik azt is, hogy az egész­ségügyi költségvetést nyilvá­nosan kezeljék, és abba bár­mikor betekintést lehessen nyerni. Szorgalmazzák to­vábbá, hogy a Gamesznál olyan gazdasági igazgatót nevezzenek ki, aki megfelelő szakértelemmel rendelkezik s akivel kapcsolatban fel sem merül a reá bízott anyagiak hűtlen vagy hanyag kezelése. Az ügyeleti és a túlmunkadíjak emelése mel­lett követelik továbbá a fu­­varátalánydíjak teljes körű kiterjesztését mindazok ré­szére, akiknél azt a minisz­teri rendelet biztosítja. Uzonyi Sándor, hajdúbö­szörményi körzeti orvos ki­egészítő petícióban kérte, hogy a már oly régóta ígért városi szakrendelő intézet végre felépüljön Hajdúbö­szörményben is. Szekeres Antal a két petíció átvétele után egyetértett az azokban foglaltak lényegével. Elis­merte, hogy az egészségügyi ágazatban dolgozók­­bére ala­csony, mint mondta, bérük alacsonyabb a termelésben foglalkoztatott értelmiségi dolgozókétól. Kérésüket jo­gosnak ítélte. A megoldást illetően már nem volt ilyen optimista, hiszen sem idő­pontot, sem a bérarányt il­letően nem tudta biztatni a tüntetők képviselőit. Arra ígéretet tett, hogy a megyei képviselőcsoport vezetőjéhez eljuttatja az egészségügyi dolgozók petícióját és támo­gatja azt a törekvésüket is, miszerint a decemberi parla­menti ülésen egy megyei képviselő interpelláljon e kérdésben. A tüntetés résztvevői a dokumentumok átadása után transzparenseikkel visszavo­nultak a Kossuth térre. (Fotó: F. Szilágyi Imre) Debrecenbe látogatott az amerikai követség tudományos attaséja Az elmúlt napokban a Debreceni Tudományos-Mű­szaki Park Társaság meghí­vására látogatást tett Deb­recenben Thomas A. Schlen­ker úr, az USA budapesti nagykövetségének tudomá­nyos attaséja. Szerdán fel­kereste az MTA Atommag­­kutató Intézetét, ahol Seré­nyi Dénes, az intézet igaz­gatója fogadta. A vendég el­sősorban az Atomkiban fo­lyó környezetvédelmi jelle­gű kutatásokkal ismerkedett, valamint a tudományos-mű­szaki park működéséről tá­jékozódott. Ezután a Kos­suth Lajos Tudományegye­tem ökológiai tanszékére lá­togatott, s megismerhette az egyetem fejlesztési elképze­léseit is. Este a Debreceni Akadémiai Bizottság szék­házában a debreceni felső­­oktatási intézmények, vala­mint az Atomki, a Dohány­­kutató Intézet, a Biogal és a Metesz képviselőivel foly­tatott kötetlen beszélgetést. Csütörtökön Schlenker úr az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola debreceni területi egységében folyó oktatási és kutatási munká­val ismerkedett, majd a délután folyamán Debrecze­­ni Ferencet, a városi tanács megbízott elnökét kereste fel. Tanácskozás az Universitas szellemében A Debreceni Városi Ta­nács csütörtökön 16 órakor nyilvános vitát rendezett a Városháza nagytanácstermé­ben A város és a felsőokta­tási intézmények kapcsola­ta, részvétele a város életé­ben címet viselő témában. A vitát vezető Debreczeni Ferenc, a városi tanács el­nökhelyettese­ vitaindítójá­ban elmondta, hogy e fó­rumra azért van szükség, mert Debrecen tanácsa visz­­szamenőleg belátható időn belül nem tárgyalta a té­mát. Az esemény szükséges­ségét azzal is indokolta, hogy napjainkban a városi önkormányzat és a felsőok­tatási intézmények autonó­miája egyaránt napirenden van. A nyilvános vitán zömé­ben az illetékes intézmé­nyek vezetői vettek részt. Közülük többen hangsúlyoz­ták az elmúlt időszak radi­kálisabb bírálatának fontos­ságát. A hozzászólások ki­emelten foglalkoztak az elő­terjesztett bizottsági jelen­tésnek azzal a részével, amely az Universitas esz­méjének és szervezeti kere­teinek ,,föltámasztását” ja­vasolja. Utoljára ült össze a megyei neb Amikor az Országgyűlés október 31-én törvényt fo­gadott el az Állami Szám­vevőszék felállításáról, in­tézkedett arról is, hogy a korábbi általános hatáskörű ellenőrző szerv — a népi ellenőrzési bizottság — meg­szűnjön. A kormány úgy határozott, hogy ennek de­­cem­ber 31-ével kell megtör­ténnie, mégpedig jogutód nélkül A felszámolás heteit éli a Hajdú-Bihar Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság is.. Év végéig le kell zárniuk a megkezdett vizsgálataikat, ügyeiket, az irataikat ren­dezve a levéltárba szállítani­uk, és gondoskodniuk a me­gyei apparátus 20 munka­társának elhelyezéséről. Szo­rít az idő, sietni kell. Ezért került a bizottság utolsó ülé­sének napirendjére három olyan kérdés, amelynek más körülmények között nagyobb figyelem jutott volna. Az APEH megyei szerve­zeteinek munkáját vizsgál­va a neb döntő megállapí­tása az volt, hogy bár az igazgatóság és a hivatal szervezése rohammunkában történt, megoldották mind a szervezési, mind az igazga­tási feladataikat. Az állami lakóházak fel­újítása — második napiren­di pontként szerepelt — kri­tikán alulinak minősült a neb-nél is. Végül a tanácsok és in­tézményeik vállalkozásairól készült összefoglalót és az elnöki beszámolót vitatták meg. Szavazólapokat hamisítottak Debrecenben Reggeltől késő estig csör­gött a hírszerkesztő telefon­ja tegnap. A felháborodott, szégyenkező debreceniek pa­naszolták, miszerint a no­vember 30-i Magyar Hírlap­­ban és a Magyar Nemzetben­­megjelent, hogy a 95-ös vá­lasztókerületben súlyos visz­­szaélés történt, s hogy mi­ért nem jelenik ez meg a Naplóban is. Hogy miért nem jelent meg a hír a Naplóiban? A területi választási bizottság ugyanis csak az Országos Választási Bizottságot infor­málta erről. A­­buda­pesti parlamenti sajtótájékoztatón­­pedig, amelyet az Országos Választási Bizottság szerdán este hat óraikor tartott, mi nem voltunk jelen. Györffi Attila, a területi választási bizottság titkára a következőét nyilatkozta az ügyről: " A Hajd­ú-Bi­har megyei területi választási bizott­sághoz bejelentés érkezett november 28-án, hogy Deb­recen egyik szavazókörzeté­­ben a népszavazással kap­csolatban bűncselekmény el­követésére utaló gyanú me­rült fel. Az öttagú választási bizottság még ugyanezen a napon összeült és tö­bb sze­mélyt meghallgatott. Jegyző­könyvbe foglalta a nyilatko­zatukat, valamint megtekin­tette a szavazókörzetre vo­natkozó okiratokat (jegyző­könyv, szavazólap stb.). De csak olyan mélységig vizs­gálta, hogy állást tudjon foglalni a körzetben leadott szavazatok érvényessége vagy érvénytelensége fölött. S a bizottság arra az állás­pontra jutott, hogy az adott szavazókörben minden sza­vazatot érvénytelenít. Az esetet és a döntéseinket min­den irattal együtt telefaxon jelentettük az Országos Vá­lasztási Bizottságnak. A ren­delkezésünkre álló adatokból felmerült a­­választás rendje elleni bűncselekmény elkö­vetésének gyanúja is, ezért a Hajdú-Bihar Megyei Fő­ügyészség nyomozócsoport­jához a büntető feljelentést megtettük. A területi vá­lasztási­­bizottság tagjai pe­dig megállapodtak abban, hogy ennél több információt nem adnak ki, mert a­­továb­bi vizsgálat a nyomozóható­ság feladata, ennél több in­formáció közreadása több ember személyiségjogát is sérheti és a nyomozás sike­rét is veszélyeztetheti. Györffi Attila elmondta még azt is, hogy a Magyar­ Nemzet és Magyar Hírlap november 30-ai számából megdöbbenve értesültek ar­ról, hogy a kérdéses debre­ceni­ eseményeket már előze­tesen jogilag minősítették a sajtótájékoztatón. A Hajdú- Bihar Megyei Területi Vá­lasztási Bizottság helytelení­ti a pontatlan információt, melyért a felelősséget azon­ban a nyilatkozónak kell vállalnia. A megyei főügyészség il­letékesétől megtudtuk, hogy az ügyben a vizsgálat elkez­dődött, érdemi tájékoztatást péntekre ígértek.­ ­ T. É. HETI KOMMENTÁTORUNK 5 ARANY LAJOS Álerkölcs és szabadosság A körzeti tévéstúdiók műsorában legutóbb a sex­ről, illetve a nemi felvilágosításról esett szó. A sze­gedi kollégák Szilágyi Vilmos szexológust faggatták, mikrofonvégre kapták az Erato című lap főszerkesz­tőjét, helyet adtak az adásban néhány tinédzser vé­leményének, valamint az első magyar szexfilm ren­dezője és két főszereplője nyilatkozatainak. A ripor­terek kezdéskor óvatosan megjegyezték: elképzelhe­­tő, hogy lesz néző, a­ki kikapcsolja majd a készülékét a „felháborító” téma okán. Bizonyára valóban akadt, aki legalábbis imás csatornára váltott. Mert tombol nálunk a prüdéria, az álerkölcsösség. Legalább annyira, mint amilyen mértékben dívik a szabadosság, az exhibicionizmus vagy amennyire dü­höng is szex. Mint sok minden egyébben, a nemiség­ben is az örök kettősségek, illetve az alig feloldható ellentmondások zavarják az összképet. Megnyílt ho­nunkban a szexbolt,­­ugyanakkor szégyellünk nemi­ségről beszélni otthon a­­kamaszodó leányzó vagy fiú előtt vagy érdekében. Hozzuk a pornókazettát Bécs­­ből (vagy­­kölcsönözzük immáron itthon), de még mindig tabu Magyarországon a szexualitás egyes (nem is kis hatósugarú) körökben. Ontják a kioszkok, újságosstandok az erotikus lapokat, de az iskola nem tudja (csak részben és szőrmentiben) vállalni ennek az életfontosságú témának az ismeretterjesztését. Ak­tív nemi életet él a tinédzserek egy része, de egyes nőgyógyászati rendelőkben — finoman fogalmazva — nem mindig kezelik a tizenéveseket partnerként. Az antagonisztikus ellentétek termik a tévutakat, „pótkávék” élvezetére siklatják a fogódzókat nem le,­lőket. Az­­alacsony szintű szexuális kulturáltság — mert természetes módon nem­­mindig tud — álutakon vergődik (vélt) emelkedőkre. Az említett műsorban is elhangzott: a pornófilmekből egyfelől ismereteket sze­rezni vágyik az azon csámcsogó, másfelől a kellő ki­tárulkozáshoz gátlást vetkőzni vagy kedvet, igényt ébreszteni valami újra a partnerben. A Hajdúfilm illetékese érdeklődésemre közölte: nem egészen há­rom hét alatt Debrecenben tizenötezren tekintették meg az Emmanuelle-t. Nagy szám ez a sikerfilmek átlagos debreceni nézőszámához képest is. Hát még a művészfilmek látogatottságához viszonyítva! Ez­zel az elhatárolással nem ezt az erotikus alkotást kí­vánom­­bántani, hiszen nem is láttam. (A regényt forgattam, nem igazán nagy kedvvel — művészietlen, mesterséges ágyékbizsergetősdinek tartom. Búvárlása helyett egészséges, kiegyensúlyozott szexuális életet kívánok minden polgártársamnak.­ Szóval pótszerekkel, pótcselekvéseket él gyakorta a magyar. Pedig „a szerelemben a pótkávé méreg. Azt kell követelnünk maguknak, aki a létével szinte két­ségbe ejt” — fogalmaztatta meg a megszívlelendő, aforisztikus tömörségű intést­­Németh László a Vil­lámfénynél című drámájának egyik hősével. Sajnos, a pótszerekkel élők más, inkább fiziológiai termé­szetű, prózaibb kétségbeesésekkel bajlódnak, a prüdé­­ria pedig — mint D. Szabó Ede, az Erato főszerkesz­tője nyilatkozta — az ő újságuk — és hasonlók — lé­tétől esik kétségbe... Mint mondta, efféle mondato­kat tartalmazó leveleket is kézhez vett már: „Egyál­talán mit képzelnek maguk? Ez szörnyű! Ha ezt Rá­kosi tudta volna...” Mindez anno 1989-ben! Egyre többet, egyre őszintébben kellene beszélnünk a szexről, életünk egyik alapvetéséről. Mert az! An­nak dacára is az, hogy Mariska néni megbotránko­­zik egy szexuális felvilágosító tévéműsoron vagy egy unokánál megpillantott „didaktikán” (A nemi öröm és más művek). Megértem abár a nénit, de itt még­sem az ő jókedve, úgynevezett „erkölcse” a tért, ha­nem maga az élet. Sokkal több szexológussal, orvos­sal, pszichológussal kellene sokkal többször találkoz­niuk a fiataloknak (s a magukat éretteknek mondók­nak!). Mert az e téma körüli mai zavarok nem arra utalnak, hogy nálunk minden rendben lenne a ne­miség körül. Elbúcsúzott a „hadkieg” parancsnoka November 30-án, csütörtö­kön nyugdíjba vonult Mi­­hálka János ezredes, a Haj­­dú-Bihar Megyei Hadkiegé­szítési és Területvédelmi Parancsnokság parancsnoka, a­ki tíz évig töltötte be ezt a posztot. A szolgálattól ün­nepi állománygyűlésen bú­csúzott, ahol a Köztársaság csillagrendje kitüntetést ve­hette át. Az ün­nepi állo­­mánygyűlésen jelen voltak a megye polgári és katonai vezetői. A Hajdú-Bihar Megyei Hadkiegészítési és Területvé­delmi Parancsnokság pa­rancsnoki beosztásába Rákó­­czi István alezredes került, aki az eddigi parancsnokhe­lyettes volt. Súlyos közlekedési baleset November 29-én reggel 6.30 órakor, a 47-es számú főúton súlyos, tömeges közlekedési baleset történt. Szabó Gábor, a Hajdú Volán Vállalat autóbusz­­vezetője Mikepércsről Debrecen felé közlekedve a BV 79-52-es forgalmi rendszámú helyközi autóbusszal az út 8-as kilomé­terszelvényének közelében — az eddigi adatok szerint — nem tartotta be a kellő követési tá­volságot az előtte haladó­­­BV 48-98-as forgalmi rendszámú, ugyancsak Hajdú Volán-autó­busszal szemben. Amikor az előtte haladó autóbusz­­forgalmi akadály miatt lassított, Szabó Gábor az ütközés elkerülése ér­dekében balra kormányozott, és a bal oldalra áttérve összeütkö­zött a vele szemben közlekedő, Antal Dániel, nyírmártonfalvi lakos által vezetett pótkocsis tehergépkocsival. Ekkor jobbra váltott irányt, s az előtte hala­dó autóbusszal is összeütkö­zött. A baleset során Szabó Gá­bor autóbuszvezető könnyű sé­rülést, az autóbusz utasai közül Lovász Éva sárándi lakos sú­lyos, életveszélyes. Veress Béla szintén sárándi lakos súlyos, Kondor Józsefné hosszúpályi la­kos súlyos. Nagy Zsigmondné szintén hosszúpályi lakos sú­lyos, Török Áron sárándi lakos könnyű. Nagy István hajdúba­­gosi lakos könnyű sérülést szen­vedett. Tehát a balesetnek egy életveszélyes, három súlyos és három könnyű sérültje van. őket­ a Kenézy-kórház baleseti sebészeti osztályára szállították a mentők. A helyszíni mentés­ben és kárelhárítási munkában a tűzoltók is segítettek. A jár­művekben összesen 180 ezer Ft kár keletkezett. A rendőrség a helyszínen Sza­bó Gábor vezetői engedélyét be­vonta, a baleset körülményei­nek vizsgálatát igazságügyi köz­lekedési szakértők bevonásával megkezdte.

Next