Hajdú-Bihari Napló, 1989. december (46. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-23 / 304. szám

HAJDÚ­BIHARI XLVI. ÉVF. 304. SZÁM ÁRA: 5,30 Ft 1989. XII. 23. SZOMBAT POLITIKAI NAPILAP Március 25-én választás... MEGBUKOTT CEAtUSESCU!­­ A Napló mtrthm olvasójának békés, borlong Karácsonyi ünnepeket kívánunk! „Megdőlt a véres kezű diktátor és bűnbandájának hatalma” Németh Miklós televíziós nyilatkozata Németh Miklós, a Minisz­tertanács elnöke pénteken a televízió híradójában nyi­latkozott a romániai ese­ményekkel kapcsolatban. „Honfitársaim! Sorsdöntő órákat élünk át. Napok óta visszafojtott lélegzettel és csodálattal fi­gyelünk Románia népeire, egyben siratjuk is a zsar­nokság ártatlan áldozatait. Ma a véres kezű diktátor és bűnbandájának hatalma megdőlt. Ledőlt az utolsó bálvány. Ledöntötték! Még nem tudni pontosan, mi következik. De remény­re ad okot, hogy Románia népei bátor fellépésükkel kivívták a kiáltás, az önálló útválasztás jogát. Romániában most felcsil­lant a szabadság, a demok­rácia, a béke reménye. An­nak reménye, hogy Romá­nia népei ismét visszatér­nek az európai népek kö­zösségébe. Nyomaszt meg azonban bennünket a pol­gárháborús pusztítás, a nép­irtás látomása is. Félünk attól, hogy a tra­gédia folytatódik, ugyanak­kor reménykedünk abban, hogy Románia népeinek a béke, a szabadság és a de­mokrácia jut osztályrészéül. Saját tapasztalatainkból is tudjuk: a demokratikus átmenetet csak józan meg­fontoltsággal, higgadtan, bé­kés úton lehet és szabad megvalósítani. Több évtize­des nemzeti méretű meg­­nyomoríttatás, a közelmúlt napjainak kegyetlen meg­torlásai miatt természetes, hogy most Romániában so­kan úgy érzik: indulataik jogosak. Pedig ez a bosz­­szúállás végeláthatatlan lán­colatát is elindíthatja, meg­újulást sohasem eredmé­nyezhet. A magyar nép és kormá­nya nevében ünnepélyesen kijelentem: készen állunk a magyar—román kapcsola­tok rendezésére, a béke, a megértés, és együttműködés alapján. A tisztelet és a megbe­csülés viszonyait akarjuk kialakítani szabad népeink között. Olyan hagyományok és előzmények alapján, amelyet román oldalról Pet­­­ru Groza emberi tisztessé­ge, európaisága, humaniz­musa jelent minden magyar ember számára. A történelem sötét olda­lán álló erők nemegyszer sikeresen állították szembe egymással a magyart és a románt. A temetetlen áldo­zatok tanúsítják, hogy a terror válogatás nélkül pusztította el a fejét fel­emelő románt, magyart, németet vagy bármilyen más nemzetiségűt. Kívánjuk Románia né­peinek — köztük magyar testvéreinknek —, hogy le­gyen vége a vérontásnak Teremtődjenek meg a bé­kés feltételek az önkény­­uralom megdöntéséhez, a demokratikus fejlődés meg­indításához. Ezekben a pil­lanatokban a magyar nép és kormánya nem pusztán szolidaritását fejezi ki, ha­nem segítő kezet is nyújt. Kormányom nevében kije­lentem: minden rendelke­zésünkre álló segítséget megadunk a szenvedések enyhítéséhez, a sebesültek mielőbbi orvosi ellátásához. Ebben a történelmi órá­ban a szomszédos magyar nép nevében köszöntöm a szabadságszerető román né­pet, Románia magyar, né­met, szerb­horvát és más nemzetiségű állampolgárait. Annyi félreértés és félre­­ve­zetés után végre szót kell értenünk egymással. Jus­sunk túl kapcsolataink leg­tragikusabb elemein, jus­sunk túl a népeinket egy­formán sújtó régi közös át­kon. Európának ezen a ré­szén a latin, a germán, a szláv kultúra metszéspont­ján nem lehet, hogy ne ért­sen szót egymással, hogy ne találja meg a közös nyelvet két olyan nép, mint a ro­mán és a magyar, melyek­nek nyelvük, kultúrájuk ugyan sokban különbözik egymástól, sorsuk azonban egy. Nem szalaszthatjuk el a történelmi lehetőséget!” (MTI) Románia, Románia, Románia Információ a Debreceni Rádió tudósítójától Egy romániai ellenzéki szervezet megbízottat kül­dött Magyarországra, azzal a céllal, hogy a szervezet lé­téről, tevékenységéről infor­mációkat adjon közre. Ezek szerint: a Romániai Orszá­gos Fórum magyar és román értelmiségieket tömörít, a demokratikus, nemzeti egyenjogúságon alapuló bé­kés rendszerváltozás érde­kében. Hasonló céllal mű­ködik már másik két ellen­zéki szervezet is. A Romá­niai Országos Fórum érte­sülése szerint a román had­sereg vezérkarában 1984 óta fokozódik a nézetkülönbség. A főtisztek fiatalabb, az európaisághoz erősen kötődő csoportja a Ceausescu-dikta­­túra elleni fellépés lehető­ségét is keresi. Amikor er­re fény derült, Ceausescu szűkebb környezete szinte a teljes főtiszti gárdát közvet­len ellenőrzése alá helyezte. A főtisztek jó részét a párt­kongresszus idején például házi őrizetbe vették. A Romániai Országos Fó­rum kapcsolatban áll olyan főtisztekkel, akik osztják az ellenzékiek nézeteit, s akik a temesvári tüntetés más­napján megalakították saját ellenzéki szervezetüket. A Romániai Országos Fó­rum temesvári, aradi, nagy­váradi, bukaresti szervezete 20-án hajnalban szórólap sokszorosítását és terjeszté­sét határozta el. A szórólap arra szólít föl, hogy minél több településen alakítsák meg a fórum helyi sejtjeit, biztonságos akciókat kezde­ményezzenek és olyan sze­mélyekkel társuljanak, akik később is hitelesítik egy­mást, s majdan a rendszer­­változás után képesek lesz­nek a helyi közélet irányí­tására. Ez a megbízott hivatalos közlésének lényege, a te­mesvári tüntetésekkel kap­csolatban pedig a következő információt adta: a tömeg nem zsákmányolta a fegy­vereket, hanem kapta a rendőröktől és katonáktól; egyértelműen munkáshatal­mat követeltek, továbbá a hadseregnek a speciálisan kiképzett alakulatait vetet­ték be a tüntetők ellen, a nem különleges alakulatok valóban a laktanyában ma­radtak. Az egészségügyi el­látással kapcsolatban: nem­csak Temesvárról szállítot­ták el a vérkészítményeket, hanem más városokból is zárolták, a sürgősségi ellá­táshoz szükséges gyógysze­rekkel együtt. Hírek Nagyváradról Hegedűs Tibor, a Debre­ceni Postaigazgatóság veze­tője keresett meg bennün­ket, híreket kapott Nagyvá­radról. Az ottani postáról kollégája hívta, s bár — ért­hető okokból — nem mutat­kozott be, azonosítani tudta, hogy ki lehetett. A részletes információból nem volt ne­héz megítélni, hogy Romá­niában a helyzet nagyon sú­lyos. Nagyváradon eddig csend volt, ám csütörtökön az üzemek dolgozóival — köztük a postásokkal is — alá akartak íratni egy olyan nyilatkozatot, hogy elítélik a temesvári megmozduláso­kat. Nagyon sokan megta­gadták ezt, s egyúttal tilta­kozásukat is ki akarják fe­jezni az effajta „buzdítás” ellen. Ezért Nagyváradon pénteken és szombaton tün­tetéseket szerveztek. Erdélyi kollégája arra kérte a deb­receni postaigazgatót: továb­bítsák ezt a hírt a Debrecen rádión keresztül. Nagyvára­don ugyanis sokan fogni tudják, hallgatják az adást. Mindehhez aligha kell ma­gyarázat: immár országossá vált a lázadás az önkény, a diktatúra ellen. Egész nap hasztalanul tár­csáztuk a nagyváradi Fáklya szerkesztőségét, hogy telefo­non újabb információkat szerezzünk. Kitűzték az országgyűlési választások időpontját Szűrös Mátyás, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke az Országgyűlés határozatára figyelemmel — amellyel 1990. március 16-i hatállyal kimondta feloszlatását — az alkotmány 30 . paragrafusa (1) bekezdés B pontja alap­ján az országgyűlési választásokat 1990. március 25. nap­jára, vasárnapra tűzte ki. (MTI) Mire gondol az idei karácsonyon? Válaszol: Szűrös Mátyás, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke — Azt tartom a legfonto­sabbnak, hogy Magyarorszá­gon a létbiztonság változat­lanul fennmaradjon és nyu­galom legyen. Hallva, látva az eseményeket, azt hiszem, honfitársaim egyre inkább érzékelni fogják, hogy ná­lunk az átmenetet a parla­menti demokráciára, a re­formpolitika folyamatát a békés átmenet jellemzi. Mindenféleképpen arra kell törekednünk a jövőben is, hogy megőrizzük az or­szág politikai és gazdasági stabilitását. Az­­a legfonto­sabb, hogy létbiztonság le­gyen, nyugalom, békesség, megértés és türelem egymás iránt; így érhetünk el ered­ményeket,­­így segíthetünk másokon is. Karácsony előtt én elsősorban erre gondolok, valamint arra, hogy nekünk van egy programunk; ma déli 12 órakor bejelentettem, hogy az országgyűlési kép­viselőválasztásokat­­ 1990. március 25-re tűzzük ki, amely vasárnapi napra esik. Ezen kívül van az ország­nak a jövő évre vonatkozóan költségvetése, gazdasági programja, s úgy gondolom, hogy ehhez meg fogjuk sze­rezni a nemzetközi támoga­tást is. Ami a Romániában végbe­menő eseményeket illeti, most arra gondolok, hogy a küzdelem nem volt hiába­való. Végtelenül sajnálom, hogy súlyos véráldozatokkal zajlik le ez a fordulat, s mennek végbe a változások Romániában. Ez a tragédia, azonban úgy érzem, nem volt hiábavaló, amit mi is képviseltünk. Az, hogy az úgynevezett létező szocializ­mus eddigi modellje már ki­merítette összes tartalékát, sőt csődbe jutott, gyökeres változásra van szükség. Ob­jektív folyamat, amely most végbemegy és nem kerülheti el­­Romániát sem. Ott per­sze románnak­­sem könnyű lenni, de az erdélyi magyar­ság, a Romániában élő ma­gyarok duplán szenvednek. Szenvednek a diktatúra, az anyagi-szociális lét alacsony színvonala miatt, s azért, mert vállalják magyarságu­kat. Azért küzdöttünk mi is a magunk módján, hogy Európában ne legyenek dik­tatúrák és tiszteletben tart­sák az emberi és nemzetközi jogokat. Romániában most romá­nok, magyarok, szászok és más nemzetiségiek igyekez­nek a kezükbe venni sorsuk irányítását. Tőlünk mindig távol állt, hogy beavatkoz­zunk Románia belügyeibe, de vannak olyan általános törekvések és szempontok, nemzetközi normák, ame­lyek feljogosítanak minket arra, hogy segítsünk azokon, akik most változást akar­nak. Támogassuk őket a sa­ját érdekükben, de Európa, s az emberiség érdekében is. Kétségtelen,­­hogy nagy események tanúi vagyunk. Azt szeretném, hogy a magyaroknak, az ország la­kosságának és a világon élő magyarságnak, de más né­peknek ugyanígy, nyugodt, békés karácsonya legyen — amennyire csak lehet —, s eredményes évet nyithas­sunk január 1-jén. Ezek az én karácsonyi gondolataim. D. K. K.

Next