Hajdú-Bihari Napló, 1990. április (47. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-02 / 77. szám

1990. ÁPRILIS 2. HÉTFŐ Az egyesület megfeszülhet, akkor sem... Huzavona a Határ úti sporttelep ügyében Tavaly októberben meg­kérdeztem a Debreceni Vá­rosi Tanács illetékeseit, mi­­kor terveznek választ adni ■rra a bizonyos kérelemre, melyet egy évvel korábban­újtottak be hozzájuk. A tanácselnök azt felelte, a ké­relemben foglaltakat „már novemberben" a végrehajtó bizottság elé terjesztik. Az ügy közvetlen felelőse sze­­int a megoldásra így is csak 1990. január elsejével lehetett volna számítani. Nos, immár áprilist mutat a naptár. Tavaly október 27-én, Gazdát cserél-e a Határ úti sporttelep? címmel megje­lent cikkünkben elmondtuk, hogy a debreceni Pódium Műhely Egyesület szeretné megkapni az említett sport­telep egy részének kezelői jogát. Vállalja, hogy az eddig kihasználatlan területet a város fiataljai érdekében hatékonyan működteti. Mindehhez nem kér többet, mint amennyit a tanács költ­ségvetéséből a jelenlegi ke­zelő — a Debreceni Városi — A sportcsarnok — mint kezelő — a vb-hivatal mű­szaki osztályától megkérte a telekmegosztásra vonatkozó elvi engedélyt. Elutasították. Az indoklás a következő: egy ilyen engedély kiadásához szükség van a városi tanács építési és közlekedési osztá­lya mellett működő szakértői koordinációs bizottság elvi állásfoglalására. Ekkor az if­júsági és sportosztály meg­kérte ezt az állásfoglalást. De a bizottság elutasította. Arra hivatkozott, hogy a sport­osztály nem magyarázta meg elég részletesen, miért van erre szükség. ( Előtte min­dent megbeszéltünk telefo­non!) Ezután leírtuk az egé­szet még egyszer részlete­sebben, és kértük, tárgyalják újra. Végül egyetértettek a többirányú hasznosítás ter­vével. Közben mi elkészítet­tük a vb-előterjesztést és el­küldtük a szervezési és jogi osztályra törvényességi fe­lülvizsgálatra. Azzal a véle­ménnyel kaptuk vissza, hogy ez nem tartozik vb-hatáskör­­be, mert ... ... És Lehóczky Zsuzsa elmagyarázza a földhivatali tulajdonlap miatti fennaka­dás okát. Ezután már csak azt kellett bizonyítaniuk, hogy a kezelői jogra igényt tartó Sportcsarnok — éveken át vita nélkül megkapott. A tanács egy évig nem is reagált erre a beadványra. Tiltakozott viszont a sport­­csarnok igazgatója. Simon Mihály szerint a területet igenis megfelelően haszno­sítják, sőt, terveznek idetele­píteni egy sárkányrepülő és hőlégballon szakosztályt. Nem igaz tehát, amit az egyesület állít, hogy itt a város pénze haszontalanul folyik el — vélekedett Simon Mihály. Az ügy gazdája végül mégsem tehetett mást, elha­tározta, hogy a kérelmet a végrehajtó bizottság elé ter­jeszti. Mint megírtuk, a no­vemberi vb-re gondoltak. A terv azonban terv maradt. A vb azóta sem értesült a té­máról. Pedig mennyi minden történt közben! Az ügy gaz­dájaként említett Lehóczky Zsuzsa, a városi tanács ifjú­sági és sportosztályának he­lyettes vezetője erről így szá­mol be: szervezetek az egyesülési törvény alapján társadalmi szervezeteknek tekinthetők. A hibát kijavították, a kér­désre választ adtak, s az át­dolgozott előterjesztést ismét eljuttatták a tanács szervezé­si és jogi osztályára. Itt tartottunk március utolsó napjaiban. Megkér­dezhetné valaki, miért nem kezdték el a házon belüli levelezést 1988-ban, amikor a kérelmet benyújtották. Ma­gyarázat bőven van. Higy­­gyük el ezek felsorolása nél­kül is, hogy a hivatal „jól" tudja, mit miért tesz, illetve nem tesz. A „mi” tanácsunk Vegyük úgy, hogy most végre sínen van a dolog. Tegyük fel, hogy az előter­jesztés a legközelebbi vb­­ülésre bejut, megvitatják, jóváhagyják. Ebben az eset­ben elkezdődhet az újabb menet. És itt célszerű idézni a címben írottakat: „Az egyesület megfeszülhet, ak­kor sem ..." akkor sem jut dűlőre a hivatallal. Mert igaz ugyan, hogy a döntés joga a vb-é, a kezelői jog átadásá­nak bürokratikus része már a Városi Sportcsarnokra tar­tozik. Vagyis a Pódium Műhely Egyesületnek — és a terület más részeire kezelői jogot kérő szerveknek — Simon Mihállyal kellene megegyezni a részletekről. Azzal a Simon Mihállyal, aki szerint a tanács az egyesü­letnek egy fillért sem fog adni a működtetéshez, ugyanis nincs miből. Sőt, az igazgató meggyőződése, hogy a vb a kezelői jogot is pénzért fogja átadni. És változatlanul fenntartja, hogy az egyesület terve életképtelen. Nos, a részletekről többek között ennek a két félnek kellene megegyezni. Mert amíg a részletes átadási jegyző­könyv el nem készül, s a vb erre áment nem mond, ad­dig, mintha semmi nem tör­tént volna. Az egyesület egyetlen lépést sem tehet. Szándékosan nem terhel­tem az olvasót e téma szám­talan folyományával. Nem szóltam arról, hogy vannak szervek, amelyek nem létező megállapodások értelmében eddig is használták a sport­telep bizonyos részeit. Nem említettem, a kezelő a parko­lót tíz évre bérbe adta egy termelőszövetkezetnek, bemutató kert létesítésére. (Ebből is látszik, mennyire kihasználták a sporttelepet! A parkolóra nem volt szük­ség.) Kérdés az is, miért nem történt fél éve semmi a sár­kányrepülő és hőlégballon szakosztály betelepítése ér­dekében? Hagyjuk! És most azt se firtassuk, mennyit fordított húsz év alatt erre a területre a tanács, s mi haszna volt belőle a városnak. Ám ezek után talán nem kell bizony­gatni, hogy a hivatal sok-sok keze még mindig nem tud összehangoltan dolgozni. És gondolkodni sem tud jó gaz­da módjára. Vagy csak ké­nyelmes? Vagy a szabályok nem engedik? Ki tud vála­szolni? De van egy fontosabb kérdés: ki a felelős mind­ezért? Akárki legyen, gon­dolnia kellene arra, hogy amit tesz, lakosok ezreinek érdekeit érinti. A Pódium Műhely ugyanis nem passzi­óból kérte a kezelői jogot. Volt egy ötletük, van ambí­ciójuk, s ezt olyasmire fordí­tanák, amire nagy szükség van Debrecenben. Mindez valahol valakiknek nem tet­szik. De hallgatnak. És az ügy áll, a „mi tanácsunknál". Szabó Katalin Megy az irat vándorútra ­ Kifejezetten tőkés exportra 160—170 ezer darab különböző típu­sú sebészeti ollót gyártanak a Medicor Műszeripari Rt. egye­­ki telephelyén. A nyersanyag előrekész sajtolt állapotban ér­kezik az NSZK-ból, s itt készítik el a végső formáját. A tőkés pia­con egyelőre nagy ke­reslet tapasztalható, Magyarországon azon­ban értékesítési gon­dokkal küzdöttek. r Ml * ő , ;/í , * Oilolí íUfjjncj B Sí DB (Fotó: Nagy Gábor) ( ....I ' N! v__immákMmmww Tisztább úton Európába Nem tudom, mennyire általánosítható a tapasztalatom, s mennyire korlátozott a vonatablakból szerezhető információ, de a minap — országot átszelő utam közben — határozottan az volt a benyomásom, hogy tisztább az ország, mint korábban. Ne keressen a tisztelt olvasó politikai mellékzöngéket ebben a kijelentésben. Most kivételesen azt és csakis azt akarom ezzel mondani, hogy mintha sokkal keve­sebb papírt, műanyagot, zacskó- és do­bozmaradványt látnék a vasúti sínek mel­lett, mint korábban. Mielőtt bárki arra gondolna, hogy ugyan honnan tudom én összehasonlítani a mai és a tegnapi vaspályamenti látképet, hadd írjam le: korábban nagyon szúrta a szemem a szemét, többször is megírtam a magam, s külföldi barátaim által megfi­gyelt jelenséget: iszonyúan szemetelő nép kezdünk lenni. Megírtam — megírhattam télután: eltűnik a nő, előtűnik a szemét. Ősszel: elszárad a bokrok levele, előbuk­kan az alattuk lévő szemétdomb. Nyáron: nem látni a füvet a fóliazacskók maradvá­nyaitól. S tavasszal: szemetesek az erdő­szélek. És most, nem tudom, mitől, mint­ha eltűnt volna a szemét. S nemcsak a vonatsínek mellől. Ha így lenne, akár a vasutasok szépérzékének a fejlődésére is foghatnám a jelenséget. De azt láttam kis­sé messzebbre tekintve, hogy nemcsak kijjebb húzódott, de el is tűnt. Mert nincs ott a sínek melletti porták kerítéseinél sem. Sőt, mintha a porták maguk is rendezet­tebbek lennének. Nem hiányoznak dara­bok a léckerítésből, nincs ugaron maradt földecske még a nadrágszíj parcellák kö­zött sem. Minden fel van ásva, el van ge­reblyézve, már sorját is a borsó, a mák, a zöldség. Mintha nemcsak szeméttelen, de rendezettebb is lenne a vonatablakból belátható Magyarország. Próbáltam mindezt arra fogni, hogy nemigen volt az idén tél. Hamarabb hoz­zákezdett mindenki dolgai rendbetételé­hez, hamarabb mentünk a tavasz elébe rendcsináló buzgalmunkkal, szemetet el­tüntető igyekvésünkkel. De aztán az is eszembe jutott, hogy idestova ez az ötö­dik enyhe tél egymás után, s csak most észleltem először ezt a nagy tisztaságot. Mert észleltem, sőt örömmel­­észleltem. Nem igaz ugyanis, hogy a hírlapíró csak annak tud igazán örülni, ami botrány, ami negatívum. Hiszen az saját munkájának a lebecsülése is lenne, ha az örökösen sötét szemüveg mögül láttatott világra nyitná rá olvasója szemét. Hát nem jobb néha arra gondolni, lám, nem volt falra hányt borsó a tucatnyi cikk? Nem jobb időnként abban a hitben ringatózni, hogy talán a pusztá­ba kiáltott szó is meghallgatókra talál? De ennyit és nem többet az esetleges publicista érdemekről. Nem akarom eltú­lozni a sajtó szerepét. Jó, ha a közgondol­kodásnak csak egy-egy szeletét befolyá­solják a sorjázó dörgedelmek, filippikák, maga a szó, szó, szó. A közgondolkodás változását lehet inkább tetten érni a vas­­útmenti látképben, amely sok minden változással párhuzamosan változik maga is. Sok felismerésből fakadhat a cselekvé­seknek az az eredője, amely végül is ab­ban nyilvánult meg, hogy tisztább lett a környezetünk. Talán egyre többen érzik, hogy jobban az övék az ország, mint eddig. És most nemcsak az esetleg közösből kivehető földre gondolok. Talán egyre többen érzik, hogy nagyjá­ból önmagukra számíthatnak igazán. Arra, amit a ház környékén megtermel, akinek van háza. Hogy akkor lesz itt jobb a köz- és magánélet, ha mi magunk teszünk meg mindent, hogy valóban jobb legyen. Hogy bizony jószerével csak magunk húzhatjuk ki magunkat a slamasztikából, hiszen a tőke — bármennyire is megtisztult fogal­mainkban ez a kifejezés — elsősorban pénzt fialni jön ide, nem helyettünk dol­gozni. De vajon idejön-e, ha szemetet ta­lál fogadókészség helyett? Egyre többen vetik fel a kérdést: hogy nézünk ki, euró­­paiasan vagy inkább balkániasan? S ez egyáltalán nem mindegy. Mert a sokat emlegetett Európa-házba költözés nem úgy lesz, hogy elindulunk Európába. Mi itt maradunk, s Európa költözik ide. Ha költöztetjük. S nem akkor lesz itt Európa, ha átjön hozzánk nyugatról keletre, hanem akkkor, ha tisztaság lesz, utaink, vasuta­­ink mentén, s a portáink körül. Európát magunknak kell megteremtenünk, példá­ul a renddel, tisztasággal — s ha ki-ki magának megteremtette, akkor mondhat­juk: megérkeztünk Európába, megérkezett hozzánk Európa. Gőz József Hozzászólás a Napló cikkéhez Hallgattassák meg a másik fél is! A Napló március 13-i szá­mában megjelent „Két évig fizetést sem kérek" című írásra levélben küldte el hozzászólását Gajdán Sán­dor, a Görbeházi Béke Tsz volt elnöke. Miután az inter­jú készítésekor az újságíró­nak nem volt módja — és nem is feladata — az elhang­zottak igazságtartalmának az ellenőrzése, úgy gondoltuk, hogy hallgattassák meg a másik fél is. Ennek szellemé­ben az alábbiakban rövidítés nélkül adjuk közre a válasz­levelet. „Az utóbbi hetekben két­szer is foglalkozott az újság a Görbeházi Béke Tsz tiszt­újításának körülményeivel. Mint a szövetkezet volt elnö­ke a reális képalkotás érde­kében szeretnék néhány ész­revételt tenni.­­ Valótlan a nyilatkozó elnök negyvenmillió forint veszteségre vonatkozó kije­lentése. Igaz, hogy az 1988- as évet 19,6 millió forint veszteséggel és szanálással zárta az üzem, de 1989-ben nyolcmillió forint eredményt ért el.­A nyilatkozó a terme­lőszövetkezet adatait megis­merhette, így a szanálószer­vezettel kötött megállapo­dást is, amely pályázati fel­tételként szerepelt. Az Agrokémiai Vállalatnál lévő 18 millió forintos va­gyoni részarány nem hiány és nem haszontalan kintlé­vőség, ugyanis évente ered­mény-visszaosztásra kerül sor egymillió forintos mér­tékben erre a tőkére. Furcsa lenne, ha a 450 dol­gozóból 110 irodista lenne. A valóságban 35 fő dolgozott ezen a munkaterületen. A leírtakkal szemben nem volt visszaélés a „benzin­­pénzzel", ugyanis csak egy vezető vett fel jogosan költ­ségtérítést, aminek éves — és nem havi — mértéke 35 ezer forint. Az elöregedett géppark mellett fel sem vetődött nagy értékű és használható gépek eladása. A selejtezett, hasz­nálhatatlan gépek bontás utáni fődarabjai kerültek ér­tékesítésre haszonvas­áron. A „nem küldök el senkit" kijelentést cáfolja, hogy a szarvasmarhaágazat-vezető munkájára nem tartott igényt, de helyét a saját hon­fitársával pótolta. A főkönyvelőnek sem volt szándéka eredetileg a fel­mondás, de a hozott kezdeti intézkedések bírták rá a tá­vozásra. Az új elnök nehéz körülmények között dolgo­zó, de működőképes terme­lőszövetkezetet vett át. A fenti pontosítások miatt kérem észrevételeim közlé­sét, mert az átadáskor ez volt az üzem valós helyzete." HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3

Next