Hajdú-Bihari Napló, 1990. április (47. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-02 / 77. szám
1990. ÁPRILIS 2. HÉTFŐ Az egyesület megfeszülhet, akkor sem... Huzavona a Határ úti sporttelep ügyében Tavaly októberben megkérdeztem a Debreceni Városi Tanács illetékeseit, mikor terveznek választ adni ■rra a bizonyos kérelemre, melyet egy évvel korábbanújtottak be hozzájuk. A tanácselnök azt felelte, a kérelemben foglaltakat „már novemberben" a végrehajtó bizottság elé terjesztik. Az ügy közvetlen felelőse szeint a megoldásra így is csak 1990. január elsejével lehetett volna számítani. Nos, immár áprilist mutat a naptár. Tavaly október 27-én, Gazdát cserél-e a Határ úti sporttelep? címmel megjelent cikkünkben elmondtuk, hogy a debreceni Pódium Műhely Egyesület szeretné megkapni az említett sporttelep egy részének kezelői jogát. Vállalja, hogy az eddig kihasználatlan területet a város fiataljai érdekében hatékonyan működteti. Mindehhez nem kér többet, mint amennyit a tanács költségvetéséből a jelenlegi kezelő — a Debreceni Városi — A sportcsarnok — mint kezelő — a vb-hivatal műszaki osztályától megkérte a telekmegosztásra vonatkozó elvi engedélyt. Elutasították. Az indoklás a következő: egy ilyen engedély kiadásához szükség van a városi tanács építési és közlekedési osztálya mellett működő szakértői koordinációs bizottság elvi állásfoglalására. Ekkor az ifjúsági és sportosztály megkérte ezt az állásfoglalást. De a bizottság elutasította. Arra hivatkozott, hogy a sportosztály nem magyarázta meg elég részletesen, miért van erre szükség. ( Előtte mindent megbeszéltünk telefonon!) Ezután leírtuk az egészet még egyszer részletesebben, és kértük, tárgyalják újra. Végül egyetértettek a többirányú hasznosítás tervével. Közben mi elkészítettük a vb-előterjesztést és elküldtük a szervezési és jogi osztályra törvényességi felülvizsgálatra. Azzal a véleménnyel kaptuk vissza, hogy ez nem tartozik vb-hatáskörbe, mert ... ... És Lehóczky Zsuzsa elmagyarázza a földhivatali tulajdonlap miatti fennakadás okát. Ezután már csak azt kellett bizonyítaniuk, hogy a kezelői jogra igényt tartó Sportcsarnok — éveken át vita nélkül megkapott. A tanács egy évig nem is reagált erre a beadványra. Tiltakozott viszont a sportcsarnok igazgatója. Simon Mihály szerint a területet igenis megfelelően hasznosítják, sőt, terveznek idetelepíteni egy sárkányrepülő és hőlégballon szakosztályt. Nem igaz tehát, amit az egyesület állít, hogy itt a város pénze haszontalanul folyik el — vélekedett Simon Mihály. Az ügy gazdája végül mégsem tehetett mást, elhatározta, hogy a kérelmet a végrehajtó bizottság elé terjeszti. Mint megírtuk, a novemberi vb-re gondoltak. A terv azonban terv maradt. A vb azóta sem értesült a témáról. Pedig mennyi minden történt közben! Az ügy gazdájaként említett Lehóczky Zsuzsa, a városi tanács ifjúsági és sportosztályának helyettes vezetője erről így számol be: szervezetek az egyesülési törvény alapján társadalmi szervezeteknek tekinthetők. A hibát kijavították, a kérdésre választ adtak, s az átdolgozott előterjesztést ismét eljuttatták a tanács szervezési és jogi osztályára. Itt tartottunk március utolsó napjaiban. Megkérdezhetné valaki, miért nem kezdték el a házon belüli levelezést 1988-ban, amikor a kérelmet benyújtották. Magyarázat bőven van. Higygyük el ezek felsorolása nélkül is, hogy a hivatal „jól" tudja, mit miért tesz, illetve nem tesz. A „mi” tanácsunk Vegyük úgy, hogy most végre sínen van a dolog. Tegyük fel, hogy az előterjesztés a legközelebbi vbülésre bejut, megvitatják, jóváhagyják. Ebben az esetben elkezdődhet az újabb menet. És itt célszerű idézni a címben írottakat: „Az egyesület megfeszülhet, akkor sem ..." akkor sem jut dűlőre a hivatallal. Mert igaz ugyan, hogy a döntés joga a vb-é, a kezelői jog átadásának bürokratikus része már a Városi Sportcsarnokra tartozik. Vagyis a Pódium Műhely Egyesületnek — és a terület más részeire kezelői jogot kérő szerveknek — Simon Mihállyal kellene megegyezni a részletekről. Azzal a Simon Mihállyal, aki szerint a tanács az egyesületnek egy fillért sem fog adni a működtetéshez, ugyanis nincs miből. Sőt, az igazgató meggyőződése, hogy a vb a kezelői jogot is pénzért fogja átadni. És változatlanul fenntartja, hogy az egyesület terve életképtelen. Nos, a részletekről többek között ennek a két félnek kellene megegyezni. Mert amíg a részletes átadási jegyzőkönyv el nem készül, s a vb erre áment nem mond, addig, mintha semmi nem történt volna. Az egyesület egyetlen lépést sem tehet. Szándékosan nem terheltem az olvasót e téma számtalan folyományával. Nem szóltam arról, hogy vannak szervek, amelyek nem létező megállapodások értelmében eddig is használták a sporttelep bizonyos részeit. Nem említettem, a kezelő a parkolót tíz évre bérbe adta egy termelőszövetkezetnek, bemutató kert létesítésére. (Ebből is látszik, mennyire kihasználták a sporttelepet! A parkolóra nem volt szükség.) Kérdés az is, miért nem történt fél éve semmi a sárkányrepülő és hőlégballon szakosztály betelepítése érdekében? Hagyjuk! És most azt se firtassuk, mennyit fordított húsz év alatt erre a területre a tanács, s mi haszna volt belőle a városnak. Ám ezek után talán nem kell bizonygatni, hogy a hivatal sok-sok keze még mindig nem tud összehangoltan dolgozni. És gondolkodni sem tud jó gazda módjára. Vagy csak kényelmes? Vagy a szabályok nem engedik? Ki tud válaszolni? De van egy fontosabb kérdés: ki a felelős mindezért? Akárki legyen, gondolnia kellene arra, hogy amit tesz, lakosok ezreinek érdekeit érinti. A Pódium Műhely ugyanis nem passzióból kérte a kezelői jogot. Volt egy ötletük, van ambíciójuk, s ezt olyasmire fordítanák, amire nagy szükség van Debrecenben. Mindez valahol valakiknek nem tetszik. De hallgatnak. És az ügy áll, a „mi tanácsunknál". Szabó Katalin Megy az irat vándorútra Kifejezetten tőkés exportra 160—170 ezer darab különböző típusú sebészeti ollót gyártanak a Medicor Műszeripari Rt. egyeki telephelyén. A nyersanyag előrekész sajtolt állapotban érkezik az NSZK-ból, s itt készítik el a végső formáját. A tőkés piacon egyelőre nagy kereslet tapasztalható, Magyarországon azonban értékesítési gondokkal küzdöttek. r Ml * ő , ;/í , * Oilolí íUfjjncj B Sí DB (Fotó: Nagy Gábor) ( ....I ' N! v__immákMmmww Tisztább úton Európába Nem tudom, mennyire általánosítható a tapasztalatom, s mennyire korlátozott a vonatablakból szerezhető információ, de a minap — országot átszelő utam közben — határozottan az volt a benyomásom, hogy tisztább az ország, mint korábban. Ne keressen a tisztelt olvasó politikai mellékzöngéket ebben a kijelentésben. Most kivételesen azt és csakis azt akarom ezzel mondani, hogy mintha sokkal kevesebb papírt, műanyagot, zacskó- és dobozmaradványt látnék a vasúti sínek mellett, mint korábban. Mielőtt bárki arra gondolna, hogy ugyan honnan tudom én összehasonlítani a mai és a tegnapi vaspályamenti látképet, hadd írjam le: korábban nagyon szúrta a szemem a szemét, többször is megírtam a magam, s külföldi barátaim által megfigyelt jelenséget: iszonyúan szemetelő nép kezdünk lenni. Megírtam — megírhattam télután: eltűnik a nő, előtűnik a szemét. Ősszel: elszárad a bokrok levele, előbukkan az alattuk lévő szemétdomb. Nyáron: nem látni a füvet a fóliazacskók maradványaitól. S tavasszal: szemetesek az erdőszélek. És most, nem tudom, mitől, mintha eltűnt volna a szemét. S nemcsak a vonatsínek mellől. Ha így lenne, akár a vasutasok szépérzékének a fejlődésére is foghatnám a jelenséget. De azt láttam kissé messzebbre tekintve, hogy nemcsak kijjebb húzódott, de el is tűnt. Mert nincs ott a sínek melletti porták kerítéseinél sem. Sőt, mintha a porták maguk is rendezettebbek lennének. Nem hiányoznak darabok a léckerítésből, nincs ugaron maradt földecske még a nadrágszíj parcellák között sem. Minden fel van ásva, el van gereblyézve, már sorját is a borsó, a mák, a zöldség. Mintha nemcsak szeméttelen, de rendezettebb is lenne a vonatablakból belátható Magyarország. Próbáltam mindezt arra fogni, hogy nemigen volt az idén tél. Hamarabb hozzákezdett mindenki dolgai rendbetételéhez, hamarabb mentünk a tavasz elébe rendcsináló buzgalmunkkal, szemetet eltüntető igyekvésünkkel. De aztán az is eszembe jutott, hogy idestova ez az ötödik enyhe tél egymás után, s csak most észleltem először ezt a nagy tisztaságot. Mert észleltem, sőt örömmelészleltem. Nem igaz ugyanis, hogy a hírlapíró csak annak tud igazán örülni, ami botrány, ami negatívum. Hiszen az saját munkájának a lebecsülése is lenne, ha az örökösen sötét szemüveg mögül láttatott világra nyitná rá olvasója szemét. Hát nem jobb néha arra gondolni, lám, nem volt falra hányt borsó a tucatnyi cikk? Nem jobb időnként abban a hitben ringatózni, hogy talán a pusztába kiáltott szó is meghallgatókra talál? De ennyit és nem többet az esetleges publicista érdemekről. Nem akarom eltúlozni a sajtó szerepét. Jó, ha a közgondolkodásnak csak egy-egy szeletét befolyásolják a sorjázó dörgedelmek, filippikák, maga a szó, szó, szó. A közgondolkodás változását lehet inkább tetten érni a vasútmenti látképben, amely sok minden változással párhuzamosan változik maga is. Sok felismerésből fakadhat a cselekvéseknek az az eredője, amely végül is abban nyilvánult meg, hogy tisztább lett a környezetünk. Talán egyre többen érzik, hogy jobban az övék az ország, mint eddig. És most nemcsak az esetleg közösből kivehető földre gondolok. Talán egyre többen érzik, hogy nagyjából önmagukra számíthatnak igazán. Arra, amit a ház környékén megtermel, akinek van háza. Hogy akkor lesz itt jobb a köz- és magánélet, ha mi magunk teszünk meg mindent, hogy valóban jobb legyen. Hogy bizony jószerével csak magunk húzhatjuk ki magunkat a slamasztikából, hiszen a tőke — bármennyire is megtisztult fogalmainkban ez a kifejezés — elsősorban pénzt fialni jön ide, nem helyettünk dolgozni. De vajon idejön-e, ha szemetet talál fogadókészség helyett? Egyre többen vetik fel a kérdést: hogy nézünk ki, európaiasan vagy inkább balkániasan? S ez egyáltalán nem mindegy. Mert a sokat emlegetett Európa-házba költözés nem úgy lesz, hogy elindulunk Európába. Mi itt maradunk, s Európa költözik ide. Ha költöztetjük. S nem akkor lesz itt Európa, ha átjön hozzánk nyugatról keletre, hanem akkkor, ha tisztaság lesz, utaink, vasutaink mentén, s a portáink körül. Európát magunknak kell megteremtenünk, például a renddel, tisztasággal — s ha ki-ki magának megteremtette, akkor mondhatjuk: megérkeztünk Európába, megérkezett hozzánk Európa. Gőz József Hozzászólás a Napló cikkéhez Hallgattassák meg a másik fél is! A Napló március 13-i számában megjelent „Két évig fizetést sem kérek" című írásra levélben küldte el hozzászólását Gajdán Sándor, a Görbeházi Béke Tsz volt elnöke. Miután az interjú készítésekor az újságírónak nem volt módja — és nem is feladata — az elhangzottak igazságtartalmának az ellenőrzése, úgy gondoltuk, hogy hallgattassák meg a másik fél is. Ennek szellemében az alábbiakban rövidítés nélkül adjuk közre a válaszlevelet. „Az utóbbi hetekben kétszer is foglalkozott az újság a Görbeházi Béke Tsz tisztújításának körülményeivel. Mint a szövetkezet volt elnöke a reális képalkotás érdekében szeretnék néhány észrevételt tenni. Valótlan a nyilatkozó elnök negyvenmillió forint veszteségre vonatkozó kijelentése. Igaz, hogy az 1988- as évet 19,6 millió forint veszteséggel és szanálással zárta az üzem, de 1989-ben nyolcmillió forint eredményt ért el.A nyilatkozó a termelőszövetkezet adatait megismerhette, így a szanálószervezettel kötött megállapodást is, amely pályázati feltételként szerepelt. Az Agrokémiai Vállalatnál lévő 18 millió forintos vagyoni részarány nem hiány és nem haszontalan kintlévőség, ugyanis évente eredmény-visszaosztásra kerül sor egymillió forintos mértékben erre a tőkére. Furcsa lenne, ha a 450 dolgozóból 110 irodista lenne. A valóságban 35 fő dolgozott ezen a munkaterületen. A leírtakkal szemben nem volt visszaélés a „benzinpénzzel", ugyanis csak egy vezető vett fel jogosan költségtérítést, aminek éves — és nem havi — mértéke 35 ezer forint. Az elöregedett géppark mellett fel sem vetődött nagy értékű és használható gépek eladása. A selejtezett, használhatatlan gépek bontás utáni fődarabjai kerültek értékesítésre haszonvasáron. A „nem küldök el senkit" kijelentést cáfolja, hogy a szarvasmarhaágazat-vezető munkájára nem tartott igényt, de helyét a saját honfitársával pótolta. A főkönyvelőnek sem volt szándéka eredetileg a felmondás, de a hozott kezdeti intézkedések bírták rá a távozásra. Az új elnök nehéz körülmények között dolgozó, de működőképes termelőszövetkezetet vett át. A fenti pontosítások miatt kérem észrevételeim közlését, mert az átadáskor ez volt az üzem valós helyzete." HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3