Hajdú-Bihari Napló, 1990. június (47. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-01 / 127. szám

2 HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ AZ ORSZÁGGYŰLÉS CSÜTÖRTÖKI PROGRAMJA (Folytatás az 1. oldalról) amelyet a módosítások módo­sításának nevezett. Dornbach Alajos (SZDSZ) később ezt úgy értékelte, mint a „benyújtott módosítások paródiáját", más képviselők viszont obstrukció­­nak minősítették az általános vitában jogszerűen beterjesztett javaslatot. Szabad György megfontolás­ra ajánlotta Kövér Lászlónak indítványa fenntartását vagy visszavonását, felhíva a figyel­mét: ha fenntartja, akkor az a jelenlegi törvényjavaslat elna­polásának veszélyével jár. Kövér László úgy válaszolt erre: nem szerencsés indítványát zsarolásnak vagy obstrukciónak nevezni azzal a kitétellel, hogy ez akadályozza a törvényhozás menetét. Bejelentette: mégis visszavonja javaslatát, ha ugyanezt megteszi a KDNP — pontosabban az Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizott­ság — is. A törvényjavaslat részletes vitája és az ebédszünet végül is oda vezetett, hogy a benyújtott öt módosító javaslatból hármat visszavontak, egyet a plénum utasított el, egyet pedig elfogad­tak a képviselők, így végül is csaknem eredeti formájában született meg a törvény. Ennek lényege, hogy az állam tulaj­donában lévő ingatlan tulajdon­jogát, kezelői jogát átruházni vagy megterhelni, illetve hasz­nálati vagy bérleti jogát gazda­sági társaságba bevinni csak a megyékben és a fővárosban létrehozandó vagyonellenőrző bizottságok engedélyével lehet. A törvény kivételt tesz a lakó­ház építését szolgáló telkek magánszemélyek részére törté­nő eladásakor, vagy ha a lakó­házakat a bérlők kívánják megvásárolni, illetve a rendel­kezés nem terjed ki az Állami Vagyonügynökség, továbbá a PM zárolt állami vagyonkezelő és hasznosító intézményének hatáskörébe tartozó ügyletekre. Hatálya kiterjed viszont a fo­lyamatban lévő ügyekre is. Házbizottság álláspontja szerint az állampolgári, valamint a nemzetiségi jogok országgyűlé­si biztosáról szóló törvényt ne valamelyik parlamenti bizott­ság, illetve képviselőcsoport terjessze a Parlament elé, hanem az Igazságügyi Minisztérium. Az előterjesztést két ország­gyűlési bizottság vitatta meg: az Alkotmányügyi, Törvényelőké­szítő és Igazságügyi Bizottság, valamint az Emberi Jogi, Ki­sebbségi és Vallásügyi Bizott­ság, s mindkét testület előadója bejelentette, hogy támogatják a törvénymódosító javaslatot. Az együttesen lefolytatott általános és részletes vitában Baka And­rás (MDF) kifejtette: szükséges­nek tartja az ombudsman intéz­ményét, ám véleménye szerint ez nem pótolja megnyugtatóan a kisebbségek országgyűlési képviseletét. Sipos Imre (FKgP) azt javasolta, hogy amíg nem rendezik véglegesen ezt a kér­dést, a­ nemzetiségi szövetségek jelöljenek ki olyan személyeket, akik tanácskozási és javaslat­tételi joggal vesznek részt a Parlament ülésein. A továbbiak­ban a vita már meglehetősen eltért az eredeti tárgytól, így tehát az elnök határozathozatalt rendelt el: az Országgyűlés a javaslatot 275 igen szavazattal, 4 tartózkodás mellett elfogad­ta. Félbemaradt vita A plénum ezután a szövet­kezeti tulajdonban lévő termő­föld tulajdon-átruházásának átmeneti tilalmáról szóló tör­vényjavaslat általános vitáját kezdte meg. Zsíros Géza (FKgP) immár ötödszörre átdolgozott módosító indítványát terjesztet­te elő: „a szövetkezet — eltérő törvényi rendelkezésig — ter­mőföldet nem idegeníthet el, gazdasági társaság részére vagyoni hozzájárulásként nem adhat át és a mezőgazdasági szövetkezet tagjai között va­gyonrészt nem oszthat fel". Indoklásában hangsúlyozta, hogy javaslatának célja a meg­váltott földek visszajuttatása volt tulajdonosaiknak, illetve törvényes örököseiknek. Fontosnak nevezte, hogy a tsz­­tagok között a vagyonrészt ne osszák fel, de legalábbis függesszék fel egy meghatá­rozott időre. A vitában felszólalt kormány­­párti képviselők számos példát hoztak a földeladási manipulá­ciókra, a termőföldek zártkert­té, üdülőtelekké átminősítésére, ennek megakadályozására a moratórium életbe léptetését szorgalmazták. Véleményük szerint az Országgyűlés továb­bi törvénytelenségeknek állja útját, ha elfogadja a tilalomról szóló javaslatot. Amennyiben azonban tétovázik, jogtechnikai problémákba bonyolódik, akkor már nem lesz miről döntenie. A mezőgazdaság átalakításának végső célját abban jelölték meg, hogy túlsúlyba kerüljön a magángazdálkodás. Ennek megvalósulását gátolja a jelen­legi állapot, a földeladások szándéka. Torgyán József (FKgP) egyenesen úgy fogal­mazott, hogy a termőföld ki­árusítása a nemzeti jólét végét jelentené. Amennyiben a terve­zett törvényt nem mondja ki a Parlament, nem lesz alkalom arra, hogy a földtörvényt meg­alkossák. Szabó Lajos (FKgP) kijelentette: a földeladás rend­kívüli módon irritálja a vidéki lakosságot, s ennek kapcsán annak a véleményének adott hangot, hogy az „ellenforrada­lom" támadásba indult. A pa­rasztság nem érti, miért nem hoz az Országgyűlés a forra­dalom, a forradalmi változások védelme érdekében törvénye­ket. Az ellenzék soraiból felszó­laló képviselők közül Wachsler Tamás (Fidesz) annak a véle­ményének adott hangot, hogy a kormánynak nincs koncep­ciója a tulajdonreformra. Ezt látszik alátámasztani az is, hogy Zsíros Géza ötödszörre is módosítani kényszerült javas­latát. Lakos László (MSZP) úgy érvelt: a földtulajdon jogának átadásához a tsz-közgyűlés kétharmadának többségi szava­zata szükséges, s ez szerinte kellő mértékű arány ahhoz, hogy gyakorolják tulajdonjogu­kat azok, akik megművelik a földet, illetve használatából élnek. A tulajdonátalakulás befagyasztása súlyos veszélyek­kel járna — mondta. Az MSZP képviselője a javas­lat elutasítása mellett foglalt állást. Juhász Pál (SZDSZ) az előterjesztő által felvetett gon­dokat nem vitatta ugyan, de a célokat és a következményeket másként ítélte meg. Szerinte valóban létezhetnek olyan ter­melőszövetkezetek, ahol nem tekinthető legitimnek a vezetés, képesek olyan „szavazógépet” működtetni, amely egy szűkebb csoport érdekeit érvényesíti. A visszaélések megakadályozásá­ra tervezett tilalom életbe lép­tetése azonban elfojtaná azokat a szükséges gazdasági dönté­seket, amelyek elengedhetetle­nek. Elképzelhető ugyanis olyan eset, amikor üzletileg fontos lenne az engedélyezés. Kifogá­solta azt is, hogy a javaslat nem ismeri el a szövetkezetet legi­tim vagyonkezelőnek. Nem csupán a földvagyon, hanem az annak használata során felhal­mozott vagyonról való rendel­kezési jogot is korlátozni akar­ja. Megítélése szerint a vezetés illegitimitását bizonyítani kívá­nó javaslat miatt a tsz-ek el­veszthetik „jövőképüket". Az erre utaló jelnek minősítette, hogy a mezőgazdaságban hó­napok óta szünetelnek a beru­házások. A szerteágazó vitában az egyetlen módosító­ indítványt Dávid Ibolya (MDF) tette. Sze­rinte a törvényjavaslatot indo­kolt lenne kiegészíteni oly módon, hogy a szövetkezet a termőföldet nem idegenítheti el, nem terhelheti meg, és hatá­rozott időre nem adhatja bérbe. Amennyiben ugyanis a terme­lőszövetkezet határozott időre adja bérbe a földeket, és a bérlő szerződésszerűen teljesít, nehéz felmondani a bérleti megálla­podásokat. A határozatlan idő­re szóló szerződéskötésnél egyszerűbb a felmondás. A soros elnök, Vörös Vince ebben a szakaszában vetett véget a vitának, mivel az álta­lános tárgyaláshoz még számos hozzászóló jelentkezett, ám az idő előrehaladott. Az ülést berekesztve, zárszavában utalt arra, hogy az Országgyűlés a jövő héttől kezdődően már az új tanácskozási rend szerint ülésezik, hétfői munkanapját e kérdés általános vitájával kezdi meg, amennyiben bizottsági előkészítése befejeződik. Az Országgyűlés csütörtöki ülésén több külföldi delegáció is bepillantott a magyar tör­vénykezés munkájába. A soros elnökök köszönthették a páholyban megjelenő Valerio Zanone olasz liberális párti képviselőt és kíséretét, Chris­topher Dodd amerikai demok­ratapárti szenátort, valamint az Európa Tanács parlamenti köz­gyűlésének küldöttségét. (MTI) A kisebbségek országgyűlési képviselete Rövid idő alatt vitatta meg az Országgyűlés a nemzeti és nyelvi kisebbségek országgyű­lési képviseletéről szóló idei XVII. törvény módosításának javaslatát. Fodor István (függet­len) írásban beterjesztett indít­ványában azért kérte az emlí­tett törvény módosítását, mert az mindössze 30 napot biztosí­tott arra, hogy kijelöljék azokat a személyeket, akik a kisebbsé­geket képviselik majd a Parla­mentben. Mivel azonban idő­közben kiderült, hogy az ilyes­fajta, azaz kooptálással történő képviselő-választással sokan, sőt maguk a kisebbségek szövetségei sem értenek egyet, indokoltnak tűnt: a határidőt — amely egyébként egy héten belül lejár — az Országgyűlés alakuló ülését követő 60. nap­ban jelöljék meg. A meghos­szabbított terminus várhatóan lehetőséget teremt az új jogi szabályozás átgondoltabb elő­készítésére. Fodor István szóbeli kiegé­szítésében felhívta az igazság­ügyi tárca figyelmét: a nemze­tiségek képviseletének a megol­dására a beterjesztett javaslat csak időbeli haladékot ad, nem rendezi érdemben a kérdést. A haladékként kapható 30 nap alatt vagy az érvényben lévő rendelkezéseket kell végrehaj­tani, vagy pedig alternatív módozatot kell a Parlament elé terjeszteni. Hangoztatta: most már nem várathat magára az ombudsman-törvény. Ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy a 1990. JÚNIUS 1. PÉNTEK Megkezdődött az amerikai-szovjet csúcstalálkozó (Folytatás az 1. oldalról) Mihail Gorbacsov különgépe helyi idő szerint koraeste szállt le a Washington melletti And­rews légitámaszponton. Az elnököt és feleségét James Ba­ker külügyminiszter üdvözölte, hangoztatva: a világ szeme a két elnökön van, a két nemzetnek felelőssége, hogy ne csak a hidegháborút hagyják maguk mögött, hanem a konfliktusokat is, amelyek azt megelőzték. Ennek érdekében egységes Németországra, békés Európá­ra, a haderők és fegyverzetek csökkentésére van szükség, mondotta, hozzátéve: Amerika természetesen szeretné, ha a Szovjetunióban folytatódna a haladás a demokrácia, a nyílt­ság irányába. A szovjet államfő általáno­sabb hangvételű, ugyancsak rövid válaszában csak annyit mondott, hogy várakozással tekint Bush elnökkel folytatan­dó „fontos tárgyalásai" elé. E csúcstalálkozó kiemelkedő jelentőségű, hiszen azt ígéri, hogy megtehetik az első nagy lépést a hadászati atomfegyve­rek korlátozása felé, hangoztat­ta. Washington, 1990. május 31., csütörtök (MTI) — Szívélyes hangú, az együttműködés szán­dékát hangsúlyozó beszédekkel nyílt meg csütörtökön a szov­jet—amerikai csúcstalálkozó. George Bush elnök ragyogó, napfényes tavaszi időben kö­szöntötte a Fehér Ház kertjében Mihail Gorbacsovot, akit — ezúttal először — államfőt megillető külsőségek között fogadtak, amit Ön mondott, hogy nincs visszafordulás a választott út­ról". — A decemberben tartott máltai találkozó óta elért ered­mények mutatják, hogy a köl­csönös tisztelet alapján lehetsé­ges a haladás. Ám az egyez­mények nem feledtethetik a fennmaradó nézeteltéréseket, amelyek egyike Litvánia — mondotta az elnök. — Úgy véljük, hogy a szovjet vezetők és a balti népek képviselői közötti jóhiszemű párbeszéd a helyes megközelítés, és remél­jük, hogy e folyamat előrehalad majd — mondotta. — A következő négy napban nem fogjuk megoldani a világ valamennyi problémáját, sem mindazokat a kérdéseket, ame­lyek megosztanak bennünket, de lehetséges, hogy jelentős lépéseket tegyünk az új típusú kapcsolatok felé. Mihail Gorbacsov válasza — Látogatásom az Egyesült Államokban megerősíti, hogy a szovjet amerikai kapcsolatok szilárdabbá, áttekinthetőbbé és kiszámíthatóbbá válnak. Meg­győződésem, hogy a szovjet és az amerikai nép helyesli e vál­tozásokat s­­ezeket értékelik világszerte. Ezért Elnök Úr és jómagam nagy felelőssége, hogy az elmúlt években kialakult bizalom és együttműködés tőkéjét megvédjük és gyarapít­­suk — kezdte válaszát Mihail Gorbacsov. Az államfő emlékez­tetett első amerikai útjára, amikor 1987-ben Ronald Reagan elnökkel aláírták a közép-ható­távolságú rakéták felszámolá­sáról kötött szerződést. Gorba­csov szólt arról, hogy azóta miként fejlődtek a szovjet— amerikai kapcsolatok a külön­böző területeken, de csak köz­vetve említette a német kérdést. Munkatársaimmal azért jöt­tünk — mondta — hogy komoly munkával döntő lépést tehes­sünk a legveszélyesebb, politi­kai jelentőségüket növekvő mértékben elvesztő fegyverek csökkentése érdekében, s hogy további lendületet adhassunk a két ország kapcsolatainak. — Együttműködésre van szükség a nemzetközi problé­mák megoldásában, a kereske­delemben, a tudományos, tech­nológiai és humanitárius terü­leteken, a kulturális kapcsola­tokban, a kölcsönös tájékozta­tásban, az emberek közötti kapcsolatokban. Haladást aka­runk a Szovjetunió és az Egye­sült Államok viszonyában — hangoztatta beszédében Mihail Gorbacsov. Ezután megkezdődött az első tárgyalási forduló, tudományos életének kiválósá­gait hívta meg. Hazája gazdasági helyzetéről szólva a szovjet elnök azt mondta, hogy „a Szovjetunió­nak, mint a terhes anyának, kilenc hónapra van szüksége, hogy megszülessenek a radiká­lis gazdasági reformok".­­ Azok a szovjet állampol­gárok, akik termelnek, haszon­ra is igényt tartanak. Akik nem dolgoznak és csak az állami segítségnyújtást várják, azok­nak természetesen nehéz lesz — mondta a piacgazdálkodás bevezetését célzó intézkedése­ket magyarázva. Gorbacsov szorgalmazta a szovjetek és az amerikaiak együttműködésének bővítését. Ugyanakkor óvott atól, hogy a nyugatiak a saját demokratikus rendszerüket próbálják ráeről­tetni a Szovjetunióra. — Egy kívülről erőszakolt modell nem fog működni — közölte. A Gorbacsov-házaspár a vi­lág legismertebb sztárjait üd­vözölhette vendégei között. Jane Fonda, Gregory Peck, Burt Lancaster, Robert Redford, Frank Sinatra, Jack Lemmon, Dizzy Gillespie szorított kezet — többek között — a szovjet elnökkel. A politikusokat csak ketten képviselték: Henry Kis­singer volt külügyminiszter és Jesse Jackson polgárjogi harcos. George Bush beszéde — A decemberi máltai csúcs­­találkozó óta — bár nehézségek maradtak — bátorító haladás volt tapasztalható a két ország kapcsolataiban. Azt szeretném, ha a csúcstalálkozó tovább vezetne bennünket ezen az úton, s bizonyos vagyok abban, hogy ez az Ön nézete is — mondotta szokatlanul hosszú üdvözlő beszédében az ameri­kai elnök. — Az elmúlt évben megváltozni láttuk a világot és kirajzolódik, ami tavaly még csak távoli álom volt: a kegyet­lenül megosztott kontinens (Európa) az önrendelkezés, a demokrácia hajnalával gyógyul­ni kezdett. Németországban a nemzet békében, szabadságban halad az egység felé, s a föld­részen a szembenállás hosszú korszakát követően megnyílik az út az együttműködés előtt egy szabad, egységes Európá­ban. — Elnök úr, Önnek nagy része van ezekben az átalaku­lásokban és üdvözlöm azokat a változásokat is, amelyeket or­szágának hozott — hangoztatta Bush, majd rámutatott: a két országnak világszerte erősítenie kell együttműködését a regio­nális válságok megoldására. Az amerikai elnök idézte Andrej Szaharov szovjet polgárjogi harcos kijelentését arról, hogy a nemzetek csak akkor lehetnek biztonságban, ha minden nép teljesen szabad. Bush méltatta az új szellem, a viták jelentő­ségét a szovjet parlamentben, a sajtóban, a lakosság körében, hangsúlyozva: az Egyesült Ál­lamok a peresztrojka sikerét akarja és „szilárdan hiszem. A Gorbacsov­­házaspár vendégei — A Szovjetuniónak időre és együttműködésre van szüksége a reformok megvalósításához — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov csütörtökön Washingtonban azon az ebéden, amelyre az Egyesült Államok művészeti és A szóvivők jelentik . Pénteken „valószínűleg", aláírják a közös dokumentumot, amelyben a két nagyhatalom rögzíti a hadászati támadó fegy­verek korlátozásáról rendelke­ző szerződés fő elemeit és a jövendő tárgyalások irányát, s aláírják az egyezményt a két ország vegyifegyver-készletei­­nek nagymértékű csökkentésé­ről is — ezt közölte csütörtö­kön a Fehér Ház szóvivője. Elmondotta, hogy a megbe­széléseken Bush elnök nagy érdeklődéssel, rokonszenvvel szólt a kelet-európai országok­ban, köztük Magyarországon tapasztalható változásokról. Az európai hagyományos haderő csökkentésének ügyében nem várható megállapodás, csak az, hogy aláhúzzák a tárgyalások fontosságát. Martin Fitzwater kétórás késéssel tartott tájékoztatóján közölte, hogy George Bush és Mihail Gorbacsov több mint két órán át elvi és politika kérdé­sekről, országaik és a szovjet— amerikai kapcsolatok jövőjéről folytatott igen élénk szellemű eszmecserét az Ovális Irodában, baráti légkörben. Érintették a csúcstalálkozó napirendjén sze­replő összes kérdést, de azok­ról részletesen a továbbiakban tárgyalnak majd. Arkagyij Maszlennyikov szovjet szóvivő tárgyszerűnek, igen hasznosnak minősítette az első tárgyalásokat. A délutáni — közép-európai idő szerint éjjel esedékes — fordulón részt vesznek tanács­adóik is. A két külügyminisz­ter egyébként már tanácskozott a pénteken aláírandó dokumen­tumokról, amelyek között a gazdasági és kulturális együtt­működést rögzítő megállapo­dások sora­ szerepel.

Next