Hajdú-Bihari Napló, 1990. július (47. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-02 / 153. szám

2 HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ Megnem­támadási nyilatkozat Brüsszel, 1990. június 30. szombat (TASZSZ) — A júliusi londoni NATO-csú­­cson a résztvevők olyan nyilatkozatot fogadnak el, amely kinyilvánítja, hogy az Észak-atlanti Szövetség nem támad a Varsói Szerződés tagállamaira — jelentette be pénteken a brüsszeli NATO- központban Manfred Wör­­ner, a NATO főtitkára. Mint elmondta, a nyil­atkozat szövegét most szerkesztik, de végső formájáról még nem döntöttek. Incidens Csehszlovák rendőrök és lengyel turisták csaptak össze pénteken a csehszlo­vák—lengyel határon, az észak—morvaországi petro­­vicei határátkelőhelyen. Az incidens amiatt robbant ki, hogy a csehszlovák hatósá­gok leszállítottak helyjegy nélkül utazó lengyel turis­tákat két nemzetközi gyors­vonatról. A verekedésben négy rendőr megsebesült. Hazánkba érkezett Rainer Eppelmann 1990. július 1., vasárnap — Rainer Eppelmann, a Német Demokratikus Köztársaság leszerelési és védelmi mi­nisztere Für Lajos honvédel­mi miniszter meghívására — katonai küldöttség élén — vasárnap hivatalos látogatás­ra hazánkba érkezett. (MTI) ÜGYELET Az elmúlt hétvégén a nagy szá­razság ellenére sem volt szerencsé­re sok dolguk a tűzoltóknak. Csak vasárnap délelőtt kellett eloltaniuk Polgáron egy avartüzet, melyet meggondolatlan gyerekek játéka okozott. A tűz átterjedt a szomszé­dos szőlőskertre, a kár mintegy kétezer forint. A mentőket számos esetben hívták ki a meleg miatt bekövet­kezett rosszullétekhez. Közúti bal­esetekhez a megye területén hat alkalommal riasztották őket, ötször könnyebb, egyszer pedig súlyosabb sérülést szenvedettekhez. Hajdú­­hadház külterületén egy segédmo­tor-kerékpárost gázolt el egy lovas­fogat, majd a kocsis segítségnyúj­tás nélkül elhajtott A segédmoto­ros könnyen sérült. Csendes, nyugodt napokról szá­molt be a rendőrség ügyeletese is. Rablás, lopás nem történt (ez mos­tanában sajnos egyre ritkábban fordul elő), de feltörték a Vízmű és Gyógyfürdő Vállalat nagyerdei hétvégi házát, a kár felmérése fo­lyamatban van. Vasárnap egy ismeretlen akasz­tott embert találtak a Kartács utcai erdőrészben. A körülbelül 40—45 éves, 167—170 cm magas, közepes testalkatú, rövid, őszes hajú, baju­szos férfi valószínűleg önkezével vetett véget életének. Csíkos, rövid ujjú inget, barna kardnadrágot és Levis feliratú kvarcórát viselt. A rendőrség kéri, hogy jelentkezzen az, aki e személyleírás alapján azonosítani tudja a holttestet. A rendőrök elfogtak és nemkí­vánatos személynek minősítve Romániába visszatoloncoltak egy férfit, aki az „itt a piros, hol a pi­ros" játékból származó bevétellel próbálta megtölteni pénztárcáját és kiüríteni a hiszékenyeket. Az eset azért említésre méltó, mert ezentúl minden tiltott szerencsejátékot űző külföldi állampolgárral hasonló módon járnak el — a magyarok ellen pedig a tanácson szabálysér­tési eljárást indítanak. Megszűnt a belnémet határ Berlin, 1990. július 1. va­sárnap (MTI-tud.)­­ Vasár­nap délelőtt a Bajorországot és Türingiát összekötő Hön­­bach-i határátkelőhelyen a két német állam belügymi­nisztere aláírta azt a kor­mányközi megállapodást, amelynek értelmében július elsejétől megszűnt minden­nemű személy- és útlevél­­ellenőrzés az NDK és az NSZK határán. Az egyezmény értelmében jelentőségét vesztette a Bal­ti-tenger és a Fichtelberg között húzódó, 1400 kilo­méter hosszú határszakasz. Peter-Michael Diestel kelet­német belügyminiszter „tör­ténelmi horderejűnek" ne­vezte az aláírást, rámutatva arra, hogy több mint negy­ven éven át csakis „ember­telen tűzparanccsal lehetett érvényt szerezni a némete­ket elválasztó határnak". A német-német határon szolgáló mintegy 14 000 keletnémet határőr egy része — 6000 fő — a keleti hatá­rokra kerül át. A többiek sorsa kétséges. Bár a berlini belügyminiszter „átképzési tervről" beszélt, az érintet­tek igen borúlátóak: erről tanúskodott az a több száz határőr, akik plakátokkal, transzparensekkel tiltakoz­tak elbocsátásuk, bizonyta­lan jövőjük ellen. A baloldaliaknak össze kell fogniuk Pártértekezletet tartottak a szocialisták A Magyar Szocialista Párt Hajdú-Bihar Megyei Szerve­zete területi pártértekezletet rendezett június 30-án Deb­recenben, a Perényi utca 1. szám alatt.­­ Az 1989. decemberi pártértekezlet súlyos örök­séget hagyott az átalakított megyei pártvezetésre. Az apparátus szétesett, a tagok egzisztenciális problémákkal terhelve vegetáltak a konst­ruktív együttműködés mini­mumára is képtelenül — mondta Bedő Tibor a két pártértekezlet közötti időről szóló beszámolójának beve­zetőjében, majd folytatta az eltelt időszak munkájának értékelését. A parlamenti választás utáni időket érté­kelve a következőket mond­ta: — A megyében a negye­dik, Debrecenben a harma­dik legerősebb párt lettünk. Politikai ellenfeleink azon­ban nem hajlandók ezt tu­domásul venni. A Demok­ratikus Kerekasztal néven létrehozott politikai tömö­rülés célja az önkormányza­ti választások előtt a kettős hatalom létrehozása, a balol­dali erők kiszorítása a poli­tikai közéletből. Ennek megakadályozása, de a nép­szavazás és az önkormány­zati választás is a baloldali erők összefogását sürgeti. A teljes egyenjogúság alapján készek vagyunk együttmű­ködni minden olyan szerve­zettel, amely baloldali érde­kekért küzd demokratikus eszközökkel. Természetes szövetségesünk minden szakszervezet és a munkás­­tanácsok is, amennyiben nem a hatalmon lévő pártok szervezik a szakszervezetek gyengítésére. Vannak és egyre inkább lesznek közös érdekeink a szociáldemok­rata párttal, a néppárttal, a regionális zöldpárttal, az agrárszövetséggel is. A re­formátus egyház is a balol­dal támogatójává válhat. Bedő Tibor beszámolójá­ból kiderült, hogy a szocia­lista pártnak Hajdú-Bihar megyében több mint 1800 tagja van. Debrecenben 761 párttagot tartanak nyilván. Ezt követően Gélák Pál szólt a szocialista párt me­gyei feladatairól az önkor­mányzati választások előtt, majd az MSZP Hajdú-Bihar megyei területi szövetségé­nek szervezeti felépítéséről határoztak a küldöttek. A pártértekezlet személyi kérdésekben is döntött. A választás eredményeként Csige József lett a választ­mány elnöke, Bedő Tibor az elnökség elnöke, míg Papp Klára, Balogh Balázs és Hegedűs Mihály az elnökség tagjai lettek. Legyen fedél a fejük felett Áttelepült magyarok fóruma Segítő szándék hívta élet­re azt a június 30-i fórumot, amit az Erdélyi Szövetség, az Erdélyi Egyesület, a megyei koordinációs bizottság és az MDF szervezett a Romániá­ból áttelepültek részére a Kölcsey Művelődési Köz­pont konferenciatermében. Csakhogy a magyar jogsza­bályok útvesztőjében olykor még a szakemberek is elté­vednek és lakásáraink köz­tudottan a csillagos eget súrolják, így nem is lehet azon csodálkozni, hogy a még csak rövid ideje köz­tünk élő erdélyiek nagyokat nyelve, riadtan pislogva hallgatták a lakáshoz jutás lehetőségeiről szóló beszá­molókat. Az OTP Hajdú-Bihar Megyei Igazgatóságának, a városi tanács vb hivatalának, a megyei tanácsnak és a rendőrségnek képviselői lát­ták, el hasznos tudnivalókkal a megjelenteket, és próbáltak kielégítő választ adni kér­déseikre. Azért csak próbál­tak, mert a rendelkezésre álló segélykeretek (csalá­donként 100—300 ezer fo­rint) és az előírt szociál­politikai kedvezményeket (50—600 ezer forint) emelni ők sem tudják, így nem sok jóval kecsegtethették a menekült, illetve áttelepült magyarokat. Egy új debreceni lakás árát, a másfél-két millió fo­rintot (akárcsak hazánkfiai­nak nagy többsége) megfi­zetni nem tudják. Ha magán­­forgalomban vásárolnak olcsóbb lakást, elesnek a szociálpolitikai kedvezmé­nyektől. Az állam által támo­gatott hitel havi törlesztése pedig óriási összegre rúg. Külön jogi bukfenc, hogy az OTP egy, legfeljebb két hónapig tudja az általa for­galmazott lakást a pályázó­nak fenntartani — ám a vásárláshoz szükséges se­gélyt csak 2—4 hónap alatt kaphatja meg (a vb-ülések közt lévő hosszú szünetek miatt) a menekült. A szak­emberek azt ajánlották a körülbelül hetven érdeklő­dőnek és a hasonló gondok­kal küszködőknek, hogy vegyenek inkább Debrecen környéki községekben házat, mivel például Álmosdon, Bagamérban, Ebesen, Nyír­­acsádon, Hajdúsámsonban a házak árai jóval alacsonyab­bak, mint városunkban. Akiket érdekel ez a lehető­ség, azok a megyei tanács építési osztályán Tóth Sán­dortól kaphatnak bővebb felvilágosítást. N.T. A nagymesterverseny utolsó két fordulójában szombaton délután és vasár­nap délelőtt az eredmények alakulása: kilenc döntetlen és egy győzelem. Ez utóbbit Adorján érte el, Horváth József legyőzésével még a tizedik fordulóban. A ver­senyzők igyekeztek a ver­seny elején szerzett jobb pozíciójukat megőrizni a döntetlenekkel. A nagymes­terverseny végeredménye: 1. Romanyisin (URS) 6,5 pont; 2. Dorfman (URS) 6,0 pont; 3—4. C. Hansen (Dánia), Wojkiewicz (lengyel) 5,5 pont; 5—7. Kindermann (NSZK), Csernyin és Oil (szovjetek) 5,0 pont; 8. Novikov (szovjet) 4,5 pont; 9—11. Adorján, Horváth, Polgár (magyarok) 4 pont. A nemzetközi nyílt ver­senyen az utolsó fordulóban esélye volt Polgár Juditnak a végső győzelemre is, de kikapott a szovjet Saltaevtől, aki miután a 10. fordulóban Polgár Zsófiát is legyőzte, megérdemelten lett a ver­seny végső győztese, így mindhárom párhuzamosan folyó versenyen szovjet győzelem született, amely ugyan nem meglepetés, de szerettük volna, ha nem ilyen egyhangú az ered­ményhirdetés. A nemzetkö­zi nyílt mesterversenyt a nagymesterversennyel ellen­tétben a "kiélezett küzdelem jellemezte, kevés döntetlen­nel. Végeredmény: 1. Salta­­ev 8,5 pont; 2—4. Jurtaev, Frolov és Baulin (szovjetek) 8,0 pont; 5—8. Polgár Judit, Polgár Zsófia, Fogarasi és Sheszoperov (URS) 7,5 pont; 9—18. helyezettek 7,0 pon­tot szereztek, köztük a leg­jobban szereplő Barnevál versenyző, Deák Sándor FIDE-mester. Romanyisin a nagymesterverseny győztese Romanyisin átveszi a kupát. Fotó: Nagy Gábor 1990. JÚLIUS 2. HÉTFŐ Heti kommentátorunk: CSONTOS JÁNOS Érvény A napokban lejárt volna a személyi igazolványom, beszereztem hát a hozzávalókat és fölkerestem a rendőrség illetékes osztályát, hogy meghosszabbítsam legfőbb iratom érvényességét. Miközben ültem a várakozó­ lócán a kisablak előtt, abban reményked­tem, hogy esetleg már egy szép új, köztársasági címerrel ékesített okmányt kapok vissza — ehelyett azonban kezembe adták a viharvért, szamárfülektől sem mentes régit (az említett testrészek kivételesen nem az én fejemen pompáztak). Hátsó oldalán pedig pecsét és aláírás hitelesíti: érvényes 2005-ig. Nem tudom, önök hogy vannak vele: engem megborzongat ez az évszám. Nézem a fotó­másomat (ezt, ami e kisded íráshoz is mellékeltetett), és két­kedve veszem tudomásul, hogy 2005-ig érvényes vagyok. Mégpedig a divatjamúlt címerrel — szá­momra tehát még mindig tizenöt évig tart, és a jövő évezredre is jócskán átnyúlik a bölcsőmet ringató népköztársaság. Ha jobban belegondolok, nem kis optimizmus kell ahhoz, hogy valakinek másfél évtizedre megszavaz­zák az érvényességét. Ki tudja, valóban érvényes leszek-e még akkor, s ha igen, emlékeztet-e még valamelyest ez a fénykép mostani tulajdonosára? Kifejezetten bölcs dolog tehát, hogy az Antall-kor­­mány érvényességét az ellenzék száz napban szabta meg. S az óra nemcsak nekem ketyeg... De továbbmegyek: érvényes lesz-e még az a mos­tani Európa, a maga nevetséges katonai tömbjeivel, nacionalista villogásaival, gőgös aránytévesztéseivel? Érvényes lesz-e az életterét módszeresen felmorzso­ló, a bálványként tisztelt piaci viszonyoknak önma­gát is alárendelő földi világ? Érvényes lesz-e a tör­ténelméből vajmi keveset okuló emberiség? E kérdésekhez képest az a néhány ősz szőrszál 2005- ben sarjadó szakállamban valóban csekélység. S bagatell ügy a Kossuth-címer hosszú távú nélkülö­zése is a személyimben, bár azt szeretném remélni: a hivatal e húzásával nem a totális visszarendeződésre spekulál.

Next