Hajdú-Bihari Napló, 1990. július (47. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-02 / 153. szám
2 HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ Megnemtámadási nyilatkozat Brüsszel, 1990. június 30. szombat (TASZSZ) — A júliusi londoni NATO-csúcson a résztvevők olyan nyilatkozatot fogadnak el, amely kinyilvánítja, hogy az Észak-atlanti Szövetség nem támad a Varsói Szerződés tagállamaira — jelentette be pénteken a brüsszeli NATO- központban Manfred Wörner, a NATO főtitkára. Mint elmondta, a nyilatkozat szövegét most szerkesztik, de végső formájáról még nem döntöttek. Incidens Csehszlovák rendőrök és lengyel turisták csaptak össze pénteken a csehszlovák—lengyel határon, az észak—morvaországi petrovicei határátkelőhelyen. Az incidens amiatt robbant ki, hogy a csehszlovák hatóságok leszállítottak helyjegy nélkül utazó lengyel turistákat két nemzetközi gyorsvonatról. A verekedésben négy rendőr megsebesült. Hazánkba érkezett Rainer Eppelmann 1990. július 1., vasárnap — Rainer Eppelmann, a Német Demokratikus Köztársaság leszerelési és védelmi minisztere Für Lajos honvédelmi miniszter meghívására — katonai küldöttség élén — vasárnap hivatalos látogatásra hazánkba érkezett. (MTI) ÜGYELET Az elmúlt hétvégén a nagy szárazság ellenére sem volt szerencsére sok dolguk a tűzoltóknak. Csak vasárnap délelőtt kellett eloltaniuk Polgáron egy avartüzet, melyet meggondolatlan gyerekek játéka okozott. A tűz átterjedt a szomszédos szőlőskertre, a kár mintegy kétezer forint. A mentőket számos esetben hívták ki a meleg miatt bekövetkezett rosszullétekhez. Közúti balesetekhez a megye területén hat alkalommal riasztották őket, ötször könnyebb, egyszer pedig súlyosabb sérülést szenvedettekhez. Hajdúhadház külterületén egy segédmotor-kerékpárost gázolt el egy lovasfogat, majd a kocsis segítségnyújtás nélkül elhajtott A segédmotoros könnyen sérült. Csendes, nyugodt napokról számolt be a rendőrség ügyeletese is. Rablás, lopás nem történt (ez mostanában sajnos egyre ritkábban fordul elő), de feltörték a Vízmű és Gyógyfürdő Vállalat nagyerdei hétvégi házát, a kár felmérése folyamatban van. Vasárnap egy ismeretlen akasztott embert találtak a Kartács utcai erdőrészben. A körülbelül 40—45 éves, 167—170 cm magas, közepes testalkatú, rövid, őszes hajú, bajuszos férfi valószínűleg önkezével vetett véget életének. Csíkos, rövid ujjú inget, barna kardnadrágot és Levis feliratú kvarcórát viselt. A rendőrség kéri, hogy jelentkezzen az, aki e személyleírás alapján azonosítani tudja a holttestet. A rendőrök elfogtak és nemkívánatos személynek minősítve Romániába visszatoloncoltak egy férfit, aki az „itt a piros, hol a piros" játékból származó bevétellel próbálta megtölteni pénztárcáját és kiüríteni a hiszékenyeket. Az eset azért említésre méltó, mert ezentúl minden tiltott szerencsejátékot űző külföldi állampolgárral hasonló módon járnak el — a magyarok ellen pedig a tanácson szabálysértési eljárást indítanak. Megszűnt a belnémet határ Berlin, 1990. július 1. vasárnap (MTI-tud.) Vasárnap délelőtt a Bajorországot és Türingiát összekötő Hönbach-i határátkelőhelyen a két német állam belügyminisztere aláírta azt a kormányközi megállapodást, amelynek értelmében július elsejétől megszűnt mindennemű személy- és útlevélellenőrzés az NDK és az NSZK határán. Az egyezmény értelmében jelentőségét vesztette a Balti-tenger és a Fichtelberg között húzódó, 1400 kilométer hosszú határszakasz. Peter-Michael Diestel keletnémet belügyminiszter „történelmi horderejűnek" nevezte az aláírást, rámutatva arra, hogy több mint negyven éven át csakis „embertelen tűzparanccsal lehetett érvényt szerezni a németeket elválasztó határnak". A német-német határon szolgáló mintegy 14 000 keletnémet határőr egy része — 6000 fő — a keleti határokra kerül át. A többiek sorsa kétséges. Bár a berlini belügyminiszter „átképzési tervről" beszélt, az érintettek igen borúlátóak: erről tanúskodott az a több száz határőr, akik plakátokkal, transzparensekkel tiltakoztak elbocsátásuk, bizonytalan jövőjük ellen. A baloldaliaknak össze kell fogniuk Pártértekezletet tartottak a szocialisták A Magyar Szocialista Párt Hajdú-Bihar Megyei Szervezete területi pártértekezletet rendezett június 30-án Debrecenben, a Perényi utca 1. szám alatt. Az 1989. decemberi pártértekezlet súlyos örökséget hagyott az átalakított megyei pártvezetésre. Az apparátus szétesett, a tagok egzisztenciális problémákkal terhelve vegetáltak a konstruktív együttműködés minimumára is képtelenül — mondta Bedő Tibor a két pártértekezlet közötti időről szóló beszámolójának bevezetőjében, majd folytatta az eltelt időszak munkájának értékelését. A parlamenti választás utáni időket értékelve a következőket mondta: — A megyében a negyedik, Debrecenben a harmadik legerősebb párt lettünk. Politikai ellenfeleink azonban nem hajlandók ezt tudomásul venni. A Demokratikus Kerekasztal néven létrehozott politikai tömörülés célja az önkormányzati választások előtt a kettős hatalom létrehozása, a baloldali erők kiszorítása a politikai közéletből. Ennek megakadályozása, de a népszavazás és az önkormányzati választás is a baloldali erők összefogását sürgeti. A teljes egyenjogúság alapján készek vagyunk együttműködni minden olyan szervezettel, amely baloldali érdekekért küzd demokratikus eszközökkel. Természetes szövetségesünk minden szakszervezet és a munkástanácsok is, amennyiben nem a hatalmon lévő pártok szervezik a szakszervezetek gyengítésére. Vannak és egyre inkább lesznek közös érdekeink a szociáldemokrata párttal, a néppárttal, a regionális zöldpárttal, az agrárszövetséggel is. A református egyház is a baloldal támogatójává válhat. Bedő Tibor beszámolójából kiderült, hogy a szocialista pártnak Hajdú-Bihar megyében több mint 1800 tagja van. Debrecenben 761 párttagot tartanak nyilván. Ezt követően Gélák Pál szólt a szocialista párt megyei feladatairól az önkormányzati választások előtt, majd az MSZP Hajdú-Bihar megyei területi szövetségének szervezeti felépítéséről határoztak a küldöttek. A pártértekezlet személyi kérdésekben is döntött. A választás eredményeként Csige József lett a választmány elnöke, Bedő Tibor az elnökség elnöke, míg Papp Klára, Balogh Balázs és Hegedűs Mihály az elnökség tagjai lettek. Legyen fedél a fejük felett Áttelepült magyarok fóruma Segítő szándék hívta életre azt a június 30-i fórumot, amit az Erdélyi Szövetség, az Erdélyi Egyesület, a megyei koordinációs bizottság és az MDF szervezett a Romániából áttelepültek részére a Kölcsey Művelődési Központ konferenciatermében. Csakhogy a magyar jogszabályok útvesztőjében olykor még a szakemberek is eltévednek és lakásáraink köztudottan a csillagos eget súrolják, így nem is lehet azon csodálkozni, hogy a még csak rövid ideje köztünk élő erdélyiek nagyokat nyelve, riadtan pislogva hallgatták a lakáshoz jutás lehetőségeiről szóló beszámolókat. Az OTP Hajdú-Bihar Megyei Igazgatóságának, a városi tanács vb hivatalának, a megyei tanácsnak és a rendőrségnek képviselői látták, el hasznos tudnivalókkal a megjelenteket, és próbáltak kielégítő választ adni kérdéseikre. Azért csak próbáltak, mert a rendelkezésre álló segélykeretek (családonként 100—300 ezer forint) és az előírt szociálpolitikai kedvezményeket (50—600 ezer forint) emelni ők sem tudják, így nem sok jóval kecsegtethették a menekült, illetve áttelepült magyarokat. Egy új debreceni lakás árát, a másfél-két millió forintot (akárcsak hazánkfiainak nagy többsége) megfizetni nem tudják. Ha magánforgalomban vásárolnak olcsóbb lakást, elesnek a szociálpolitikai kedvezményektől. Az állam által támogatott hitel havi törlesztése pedig óriási összegre rúg. Külön jogi bukfenc, hogy az OTP egy, legfeljebb két hónapig tudja az általa forgalmazott lakást a pályázónak fenntartani — ám a vásárláshoz szükséges segélyt csak 2—4 hónap alatt kaphatja meg (a vb-ülések közt lévő hosszú szünetek miatt) a menekült. A szakemberek azt ajánlották a körülbelül hetven érdeklődőnek és a hasonló gondokkal küszködőknek, hogy vegyenek inkább Debrecen környéki községekben házat, mivel például Álmosdon, Bagamérban, Ebesen, Nyíracsádon, Hajdúsámsonban a házak árai jóval alacsonyabbak, mint városunkban. Akiket érdekel ez a lehetőség, azok a megyei tanács építési osztályán Tóth Sándortól kaphatnak bővebb felvilágosítást. N.T. A nagymesterverseny utolsó két fordulójában szombaton délután és vasárnap délelőtt az eredmények alakulása: kilenc döntetlen és egy győzelem. Ez utóbbit Adorján érte el, Horváth József legyőzésével még a tizedik fordulóban. A versenyzők igyekeztek a verseny elején szerzett jobb pozíciójukat megőrizni a döntetlenekkel. A nagymesterverseny végeredménye: 1. Romanyisin (URS) 6,5 pont; 2. Dorfman (URS) 6,0 pont; 3—4. C. Hansen (Dánia), Wojkiewicz (lengyel) 5,5 pont; 5—7. Kindermann (NSZK), Csernyin és Oil (szovjetek) 5,0 pont; 8. Novikov (szovjet) 4,5 pont; 9—11. Adorján, Horváth, Polgár (magyarok) 4 pont. A nemzetközi nyílt versenyen az utolsó fordulóban esélye volt Polgár Juditnak a végső győzelemre is, de kikapott a szovjet Saltaevtől, aki miután a 10. fordulóban Polgár Zsófiát is legyőzte, megérdemelten lett a verseny végső győztese, így mindhárom párhuzamosan folyó versenyen szovjet győzelem született, amely ugyan nem meglepetés, de szerettük volna, ha nem ilyen egyhangú az eredményhirdetés. A nemzetközi nyílt mesterversenyt a nagymesterversennyel ellentétben a "kiélezett küzdelem jellemezte, kevés döntetlennel. Végeredmény: 1. Saltaev 8,5 pont; 2—4. Jurtaev, Frolov és Baulin (szovjetek) 8,0 pont; 5—8. Polgár Judit, Polgár Zsófia, Fogarasi és Sheszoperov (URS) 7,5 pont; 9—18. helyezettek 7,0 pontot szereztek, köztük a legjobban szereplő Barnevál versenyző, Deák Sándor FIDE-mester. Romanyisin a nagymesterverseny győztese Romanyisin átveszi a kupát. Fotó: Nagy Gábor 1990. JÚLIUS 2. HÉTFŐ Heti kommentátorunk: CSONTOS JÁNOS Érvény A napokban lejárt volna a személyi igazolványom, beszereztem hát a hozzávalókat és fölkerestem a rendőrség illetékes osztályát, hogy meghosszabbítsam legfőbb iratom érvényességét. Miközben ültem a várakozó lócán a kisablak előtt, abban reménykedtem, hogy esetleg már egy szép új, köztársasági címerrel ékesített okmányt kapok vissza — ehelyett azonban kezembe adták a viharvért, szamárfülektől sem mentes régit (az említett testrészek kivételesen nem az én fejemen pompáztak). Hátsó oldalán pedig pecsét és aláírás hitelesíti: érvényes 2005-ig. Nem tudom, önök hogy vannak vele: engem megborzongat ez az évszám. Nézem a fotómásomat (ezt, ami e kisded íráshoz is mellékeltetett), és kétkedve veszem tudomásul, hogy 2005-ig érvényes vagyok. Mégpedig a divatjamúlt címerrel — számomra tehát még mindig tizenöt évig tart, és a jövő évezredre is jócskán átnyúlik a bölcsőmet ringató népköztársaság. Ha jobban belegondolok, nem kis optimizmus kell ahhoz, hogy valakinek másfél évtizedre megszavazzák az érvényességét. Ki tudja, valóban érvényes leszek-e még akkor, s ha igen, emlékeztet-e még valamelyest ez a fénykép mostani tulajdonosára? Kifejezetten bölcs dolog tehát, hogy az Antall-kormány érvényességét az ellenzék száz napban szabta meg. S az óra nemcsak nekem ketyeg... De továbbmegyek: érvényes lesz-e még az a mostani Európa, a maga nevetséges katonai tömbjeivel, nacionalista villogásaival, gőgös aránytévesztéseivel? Érvényes lesz-e az életterét módszeresen felmorzsoló, a bálványként tisztelt piaci viszonyoknak önmagát is alárendelő földi világ? Érvényes lesz-e a történelméből vajmi keveset okuló emberiség? E kérdésekhez képest az a néhány ősz szőrszál 2005- ben sarjadó szakállamban valóban csekélység. S bagatell ügy a Kossuth-címer hosszú távú nélkülözése is a személyimben, bár azt szeretném remélni: a hivatal e húzásával nem a totális visszarendeződésre spekulál.