Hajdú-Bihari Napló, 1990. augusztus (47. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-01 / 179. szám
2 HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ Új igazgató a Keletmagyarországi MÉH élén A korábbi kereskedelmi igazgatóhelyettes, Mészáros József lett a Keletmagyarországi MÉH Nyersanyaghasznosító Vállalat új igazgatója. Koltai Tamás, a MÉH Tröszt vezérigazgatója tegnap, a Kelet MÉH debreceni központi irodájában megrendezett ünnepségen — elismerve érdemeit — felmentette beosztásából Egri Tibort, aki tizenöt esztendőn át látta el az igazgatói teendőket, s most nyugdíjba vonul, egyúttal átadta megbízólevelét az új vezetőnek. Mivel az elképzelések szerint a MÉH vállalatokat privatizációs program keretében az első között fogják átalakítani, Mészáros József megbízása csak a tevezett átalakulás befejezéséig szól. Esküt tettek a médiák új elnökei Göncz Árpád ideiglenes köztársasági elnök, Antall József miniszterelnök javaslatára. 1990. augusztus 1-jei hatállyal kinevezte Hankiss Elemért a Magyar Televízió elnökévé és Gombár Csabát a Magyar Rádió elnökévé. A két újonnan kinevezett, valamint Csépi Lajos, az Állami Vagyonügynökség néhány nappal korábban kinevezett ügyvezető igazgatója kedden délelőtt a miniszterelnök előtt letette a hivatali esküt. Antall József utána rövid, kötetlen megbeszélést folytatott a Magyar Televízió és a Magyar Rádió új elnökével. (MTI) Termelők bizonytalanságban A szokásosnál kevesebb kenyérgabonát vettek át eddig Javában tart a kalászos gabona betakarítása; a gabonaipar eddig a szokásosnál kevesebb búzát vett át a termelőktől. Nem arról van szó, hogy akadozik az átvétel — a szállítmányokat a legtöbb helyen folyamatosan fogadják —, a gabonaipari szakemberek más okokkal magyarázzák, hogy a termelők részéről némi visszatartási tendencia érződik. A termelők továbbra is bizonytalanságban vannak afelől, hogy milyen lesz az idei termés exportszubvenciója, a keretszámok ugyan hozzávetőleg ismeretesek, azonban a részletekről nincsen tudomásuk a gazdaságok vezetőinek. Márpedig addig, amíg a kérdést végérvényesen rendező ismeretek birtokába nem jutnak, addig a végső döntéseket, értelemszerűen, csak vonakodva és megkésve hozzák meg. Azt, hogy a szokásosnál kevesebb gabonát fogadtak eddig a termelőktől, holott a betakarítás az idén sokfelé előbbre tart, mint az elmúlt években, azzal is indokolják: a kánikula sújtotta Fejér, Pest, Bács-Kiskun és Szolnok megyékben, továbbá az ország más területein is, ahol hetek óta tart a szárazság, az őszi betakarítási kukorica igencsak sanyarú állapotban van. Márpedig ha valóban kisebb lesz a kukoricatermés a vártnál, akkor a legtöbb helyen takarmánybúzából igyekeznek majd pótolni a kieső kukoricatételeket. Ily módon a nagyobb állatállománnyal rendelkező gazdaságok már most óvatosabbak a takarmánygabona átadásánál, és gondolva a kukorica „kiégésére", az őszi-téli takarmányhoz szükséges gazdag fehérjetartalmú gabonát igyekeznek házilag raktározni. Van olyan feltételezés, hogy a szárazság következtében a búzatermés is kisebb annál, mint amit eredetileg prognosztizáltak a termésbecslésnél. Erről azonban véglegeset a gabonaiparban mondani egyelőre nem tudnak, hiszen országos összesítés az idén már nem készül, s a területi jelentésekből biztosat mondani egyelőre még nem lehet. Még néhány napig tart ez a bizonytalanság, amíg a területi adatokat a gabonaipari központokban összesítik, utána derül ki, hogy valójában visszatartják-e a termelők a búza egy részét, vagy pedig a terméseredmények kedvezőtlenebbek a feltételezettnél. A telepeken egyébként az átvételnél sorbanállás nincsen, a szerződéses gabonát és azt is, amire nem volt szerződéses megállapodás, folyamatosan veszik át a gazdaságoktól. (MTI) Új MHB-fiók nyílt Püspökladányban A Magyar Hitelbank Rt. Berettyóújfalui Igazgatósága új bankfiókot avatott tegnap, ünnepélyes keretek között Püspökladányban, a Gagarin utca 3. szám alatt. Az ország gazdasági fejlődésének abban a szakaszában, amikor a gazdasági élet alapvető jellemzői a piaci viszonyok lesznek, egyrészt szükségszerű a bankegységek számának növekedése, másrészt a szélesedő bankhálózat jelentős szerepet játszhat a fejlettebb pénzügyi módszerek elterjesztésében, a pénzügyi kultúra általános fejlesztésében — mondta többek között Szőke Kálmán igazgató megnyitó beszédében. Az ünnepi beszédből kiderült, az új püspökladányi MHB-bankfiókban megvannak a védelmi felszerelések, amelyek a biztonságosészkezeléshez és -tárolásoz szükségesek. Emellett megteremtették azokat a feltételeket, amelyek a korszerű bankszogáltatáshoz szükségesek. A fiók kilenc munkatársa augusztus 6-ától várja az üzletfeleket. (Fotó: Nagy Gábor) Tíz kilométer hosszan Lángol a hortobágyi puszta Hétfőn 1700 hektárnyi legelő vált Hortobágyon a lángok martalékává , és tegnap újra kigyulladt a puszta Szásztelek—Pentezug térségében, a 33-as főút irányában. A tűzoltókat 13.51-kor riasztották a préritüzek nagyságához mérhető lángtengerhez. A délután négy órakor felszálló mezőgazdasági repülőgépen tartózkodó szakemberek szeme elé félelmetes látvány tárult: több mint 10 kilométer hosszú ívben égett az ősgyep! Ekkora tüzet eloltani szinte lehetetlen, ezért a tűzoltók a terület körbeszántásával próbáltak gátat vetni a lángok továbbterjedésének, így a felégett legelő mellett még külön kárt okozott az ősgyep felforgatása is. Nehezítette az állami tűzoltók, a hortobágyi önkéntes egységek és a Hortobágyi Állami Gazdaság erőgépkezelőinek feladatát, hogy a tőzeges talajon kis mélyedésekbe fészkelte be magát a tűz. A pentezugi puszta lapzártakor még lángokban állt. A szakemberek feltételezik, hogy eldobott cigarettacsikk okozhatta a hétfői tüzet a Hortobágyon. Becslések szerint több mint 600 ezer forint a Hortobágyi Állami Gazdaság, a debreceni Béke Tsz és a Hortobágyi Nemzeti Park kára — és ehhez járul még majd a tegnapi tűzkár! Egyre több hasonló esettől kell tartanunk, ha tovább folytatódik a szokatlan szárazság. Kedden délután például a balmazújvárosi Dózsa Tsz-ben 200 ezer forint értéket meghaladó lucerna- és szalmakazlak égtek el. n. t. 1990. AUGUSZTUS 1. SZERDA Heti kommentátorunk: RÁC T. JÁNOS Milyen legyen a múltunk? Ha nem is ősrégi, de már a múlt rendszerből való vicc, miszerint a marxista történészek kutatási főiránya annak felderítése volt, hogy milyen lesz a múlt. Ennek kiderítésére egykor jelentős tudományos műhelyeket mozgósítottak. Jól fizető feladatnak bizonyult ez, amennyiben bérre ment a játék. Sportnyelven szólván csapatversenyt rendeztek, szemben a mai állapottal, midőn immár az egyéni döntők zajlanak, lévén ki-ki a saját múltjának kovácsa. A tét nem semmi, amennyiben azt kell eldönteni, hogy a ma bejelentkező tegnapi meghurcoltak vajon többen lesznek-e, mint amennyien történelmileg tegnapelőtt a Partizánszövetség tagjai lettek. A verseny távja sem rövid, sőt inkább maratoni, miként az emlegetett korábbi esetben is időbe tellett, mire az érintettek körbeigazolták egymást. Igazán kár volna megismételni az egészet, ha már oly drága áron sikerült megszereznünk a tanulságot ahhoz, hogy miként nem szabad. Tudom, hogy pusztán etikai, tehát naiv megközelítés, ám kiszámítható, hogy a meghurcoltság ily tömeges felhozatala a politikai szabadpiacon éppen azok erkölcsi értékét rongálja leginkább, akik valóban megszenvedték ezt a szeszélyesen kegyetlen magyar közelmúltat. Szomorú, de árulkodó jel, hogy a POFOSZ és a többi, ilyen alapon létrejött szervezet a választásokon a Parlamentnek még csak a közelébe sem jutott. Itt voltunk gyanakvón, együtt, tettük a dolgunkat, s éltünk, mert élni akartunk a magunk kis bátorságaival, máskor megalkuvásaival. Ma ezt úgy mondanák, hogy ez a nép minduntalan át- meg átmentegette önmagát. Ám nem érdemes így mondani, mert a gondolkodó többség előtt olcsó és hitelképtelen mutatvány mai értékítéleteket visszavetíteni a múltba. A szelektív emlékezet, a saját megalkuvások feledése és a mini-merszek aránytalan felnagyítása olyan kísértés, amely eredjen bár félelemből, avagy karriervágyó számításból, mindenképpen gerincpróba. Igazán nem hazabeszélésképpen, de most, hogy — megint vagy még mindig — sajtóznak, eszembe jut: ez a miénk is olyan pálya, mint a műkorcsolyázóké. Hiszen egyik fele kötelező gyakorlat volt, ma is az és egy ideig alighanem meg lesz is. Ami minősít, az a másik, a szabadon választott kar. Az, hogy elment-e az ember a pálya határáig vagy szerény lehetőségei szerint igyekezett-e akár milliméterenként tágítani azt. Ez azért sem hazabeszélés, mert elősorolhatnók mondjuk a történelemtanárokat, akik azt tanították — mi mást is taníthattak volna —, amit kellett. Ám legjobbjaik ugyancsak felszedegették lassanként a határkarókat és ma is tudják, hogy nem az ellenkezőjét kell tanítani annak, aminek az ellenkezője sem volt igaz. S érvelhetnék tovább, ha lenne hely rá, hogy az állatorvosokon is dőreség volna számon kérni, miért gyógyították és ellették a történelmi közelmúltban a pártállam jószágait. Egy régi mondás szerint aki szemen köpi a saját múltját, annak jövője sincs. De jelene...?! Lejárt a szerencselovagok ideje? Szövetkeznek a gilisztatenyésztők Nincsenek még hivatalos adatok, folyik a felmérés az országban, de a szakemberek véleménye szerint hozzávetőleg ötvenezerre becsülhető azoknak a kisvállalkozóknak a száma, akik gilisztatenyésztéssel, gilisztatrágya-termeléssel foglalkoznak Magyarországon. Nem kevés ez a szám, és sajnos, ugyancsak sokan vannak azok is, akik „jól befürödtek" a könnyűészkereseti lehetőségnekínálkozó vállalkozással a közelmúltban. Szerencselovagok, szélhámosok adtákvették a valódi szakértelem nélkül kialakított gilisztatenyészeteket, busás haszonra téve szert a becsapottak kárán. Afféle pilótajátékként söpört végig az országon a gilisztaláz, melyet úgy tűnik, megelégeltek a szakma igazi képviselői. A GOSZ, a Gilisztatenyésztők és Gilisztahumuszt Termelők Országos Szövetsége kettős célt tűzött ki maga elé — tudtuk meg Pacs Istvántól, a GOSZ elnökétől. Egyrészt a kistermelők hatékony érdekvédelmi szervezeteként kívánnak fellépni a közeljövőben, másrészt szakmai tanácsokkal, tanfolyamok szervezésével kívánnak szervezett keretet teremteni a tudományos igényű, szakszerű gilisztatenyésztés számára. A szervezetnek jelenleg tizenhét jogi személy — különböző kft.-k, rt.-je — a tagja, akiken keresztül mintegy húszezer kisvállalkozót fognak szövetségbe. Reménykedhetnek hát a flisztával foglalkozó vállalatok, lejárt a szerencselovagok ideje. Ha figyelembe veszik a GOSZ szaktanácsait, segítséget kérnek az egyesülettől, bizonyosak lehetnek abban, hogy nem zsákbamacskát vásárolnak pénzükért. Ha mesés meggazdagodást nem is, de tisztes jövedelmet remélhetnek eztán a gilisztáktól. - nam -