Hajdú-Bihari Napló, 1990. november (47. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-01 / 256. szám
1990. NOVEMBER 1., CSÜTÖRTÖK A polgármesteri székben könyvtárosból városvezető Nem tudom, csinált-e valaki nagyobb ugrást városaink újdonsült vezetői közül, mint Lázár Imre, Hajdúböszörmény frissen megválasztott polgármestere. A Hajdúböszörményi Óvóképző Főiskola könyvtárának vezetője a bibliotéka csöndes magányát cserélte fel a közélet zajos színpadával. Hogy jó cserét csinált-e? Arra csak később lehet majd választ adni. De kicsoda Lázár Imre? 1935-ben született, minden őse böszörményi, ő is itt él születése óta. Itt járt gimnáziumba, innen vették fel a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem bölcsészkarára. Ahogyan ő fogalmazta, az életkora miatt —1956- ban harmadéves hallgató volt — bekapcsolódott a forradalmi eseményekbe. Engedtessék meg azonban feltételezni, hogy ennek az a közéleti érdeklődés is oka volt, ami végülis a polgármesteri székbe ültette őt. E krónika sötétebb lapjaira kívánkozik, hogy a forradalom leverése után az egyetemi forradalmi bizottmányban viselt tagsága miatt nemcsak a Kossuth-egyetemről, hanem az ország összes felsőfokú tanintézményéből kizárták a magyar-történelem szakos hallgatót. Csak 1970-ben végzett, de közben könyvtárosi oklevelet is szerzett, s 1971 óta az óvóképző könyvtárának a vezetője. Egészen 1990. október 29-ig, amikor az önkormányzati képviselők bizalmából a város polgármestere lett. — Nem túl nagy ez az ugrás? Egy filosz és egy gyakorlati munkából ki sem látszó polgármester tevékenysége között fényévnyi különbség van. — A különbség valóban nagy. Csökkenti azonban, hogy elméletileg azért foglalkoztam társadalmi-politikai kérdésekkel. Úgy látom, az önkormányzatok által képviselt új felállásban lehetőség nyílik, hogy egy kisváros a demokratikus folyamatban valóban élhesen a lehetőségeivel. Örömmel kapcsolódom ebbe, mint a kis közösség vezetője. — Igen ám, de azért mégiscsak nagy különbség van a szellemi és a gazdasági-társadalmi szféra folyamatai között! S önnek ez utóbbiakat is irányítania kell. — Összefüggenek ezek a dolgok. A közösségben felhalmozódó szellemi tőke segít ahhoz, hogy a gazdaság új lendülethez jusson és megteremtse azokat az anyagi lehetőségeket, amelyek a szellemi tőke képződésére vannak nagy segítséggel. Nézzük csak meg Japánt vagy az újonnan felvirágzott ázsiai országokat! Hatalmas tőkéket ruháztak be az oktatásba és most ennek élvezik gazdasági gyümölcseit. Székfoglalójában arról is beszélt, hogy azokat a szellemi energiákat, amelyek itt felszabadultak, akkumulálni kell és engedni, hogy helyben hassanak. Eddig sok szellemi energia távozott a városból? — Igen. A szellem sok embere elment Böszörményből, mert lehetőségei korlátozottak voltak. A szellemi tőke bizonyos mértékig visszaszivárgott, mert még az eltávozott böszörményiek is tartották a kapcsolatot az anyavárossal, de az kellene, hogy saját szellemi kincsünk teljes mértékben a mi boldogulásunkat segítse elő. Polgármesterjelölt-társa említette, hogy az új tisztségviselők bizonyos mértékig légüres térben látnak munkához. Hiányzanak a szükséges törvények, nem látják, milyen anyagi lehetőségekkel lehet majd gazdálkodni. Mi erről az ön véleménye? — Teljes mértékben osztom ezt a nézetet, éppen ma, az első polgármesteri munkanapomon, amikor átveszem az ügyeket, tapasztalom, mennyire hiányzanak azok a törvények, amelyek szerint dolgoznunk kell. De tovább megyek, a struktúra változása, amely nálunk is más felállást jelent, megszabhatja a személyi változásokat is. Az elvem persze az, hogy az kerül a megfelelő posztokra, aki szakértelmével el tudja látni az ott meglévő feladatokat. Ugyanis a lakosságnak az az igénye, hogy a szakmai munka zökkenőmentesen folyjék, még abban az átmeneti időszakban is, amely eltelik addig, amíg minden újdonsággal tisztában leszünk. — Személyes életében milyen változást jelentett a váltás? Családjának mi volt a véleménye erről az életformát is érintő új foglalkozásról? — Majdhogynem megrázkódtatást jelent, teljesen más a politikai élet, mint a kis főiskola világa. De ezzel számot vetettem, s így vállalkoztam a képviselőjelöltségre, mert először csak erről volt szó. Majd amikor azzal tiszteltek meg, hogy polgármesterjelöltként vettek számításba, ugyanígy gondolkoztam. Megbeszéltük ezt feleségemmel, aki a helyi OTP vezetőhelyettese, és lányaimmal, akik közül egyik a KLTE-n, a másik az egri tanárképzőben tanul. Feltettek, többször megkérdezték, kell-e nekem ez, szorongást éreztem ki szavaikból. Biztosan hiányzik majd az együtt nem tölthető idő, mert gondolom, sokszor a napi 24 óra sem lesz elegendő a teendők ellátására. De természetesen Hajdúböszörmény felvirágoztatása érdekében vállalni kell ezt a terhet nekik is, nekem is. Gőz József JEGYZET Szárba szökkent Magyarországon a demokrácia, virágzásnak indult a pluralizmus rügye, a közéletet új szereplők népesítik be. Megjelentek a porondon az Új Fontosak is. Az Új Fontosakat az különbözteti meg a Régi Fontosaktól, hogy őket üldözte az elmúlt rendszer, vagy legalábbis mellőzte, vagy ha azt sem, akkor már akkor is ugyanolyan jelentéktelenek voltak, mint manapság. Most azonban más a helyzet, a rendszerváltozással a Régi Fontosak eltűntek a színről, helyükre az Új Fontosak léptek. Az Új Fontos fellép a szószékre, kezeivel megtámasztja a pulpitust, tekintetét mereven előreveti, ajkait megkeményíti, és államférfiúi méltósággal szózatot intéz a hallgatósághoz. Ez a szózat rendkívül fontos, minden szavának, minden szótagának jelentősége van, és az előadó előélete, a rendszerváltozásban betöltött, csak történelmi jelzővel illethető szerepe támasztja alá. Az Új Fontos tisztában van önnön jelentőségével, s azzal is: a hallgatóságnak megtiszteltetésnek kell vennie, hogy Őt hallhatják. A hallgatóság ezzel tisztában van. A rendkívül fontos beszéd nem mindennapi megállapításokat tartalmaz, utal a magyar nép megpróbáltatásaira, hősies kitartására, áldozatvállalására, a demokrácia demokratikus voltára, a jelen nehézségeire, az elérendő cél nagyszerűségére. A más világra. A rendkívül fontos beszédet rendkívüli taps kíséri. Van aztán másfajta Új Fontos is, a független, a kívül-belülállására büszke. Ő annak előtte sem volt tagja semmilyen pártnak — mintha olyan sok lett volna —, és most sem lépett be sehová. Nem kompromittálja magát holmi párttagsági könyvvel, szellemileg szuvenír. Nincs ott sehol, de mindenütt ott van: tanácsadó. Ott ül a tárgyalóasztalnál, dugdossa a cédulákat a tárgyalófelének, kivonul velük, tanácskozik, bejön velük. Ott tanácsad a háttérmegbeszéléseken, és ott az önkormányzat alakuló ülésén is, lelkében a régi Loksi-sláger ujjong: Kint is vagyok, bent is vagyok, jaj, de nagyon boldog vagyok! Ő a mai kor értelmiségi ideálja. Romlik a demokrácia világa, szaporodik az Új Fontosok száma. Mintha nem is telelő volna, úgy pompázik a határ. A természet persze nagy úr, körforgását még a rendszerváltozás sem tudja befolyásolni: tavasz után nyár, majd ősz jön, a színes virágok szirmukat hullatják, az ágakon megjelenik a termés. Meglátjuk, milyen lesz a betakarítás. Túri Gábor Új Fontosak HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3 A vállalkozó motivációi Profit, önmegvalósítás, függetlenség A termelést, a nemzeti jövedelmet is gyarapító vállalkozások számának és súlyarányának növelése létkérdéssé vált hazánkban. Ennek érdekében vállalkozásbarát gazdaságpolitikára, a politikai-termelési folyamatok megalapozott előrejelzésére, vagyis a környezet bizonytalansági tényezőinek a csökkentésére is szükség van. A közelmúltban az Agrárgazdasági Kutatóintézet dolgozóival együtt vizsgáltam Hajdú-Bihar megye tizenkilenc településén, hogy kik és miért vállalkoznak a mezőgazdaságban. Elsősorban a fiatalok azok, akik változtatni, újítani akarnak a családi gazdaságon. A megkérdezett fiataloknak több mint kétszer akkora hányada kívánja növelni termelését, mint az idősebbek. Igen tanulságos az is, hogy a középső korcsoportba tartozók — harminc-ötven évesek — inkább a gazdálkodás minőségének a javítását tartják fontosnak. A vállalkozás fejlesztéséről úgy vélekedtek, hogy ehhez nélkülözhetetlen a kedvező adóztatás, a jobb hitelfeltételek és a földvásárlási lehetőség. Tanulságos összevetni ezen vizsgálat eredményét az Európai Gazdasági Közösség Minisztertanácsának az agrárstruktúra megreformálását célzó szabályozásával. Ez a dokumentum a farmerek jövedelemviszonyainak megőrzését, élet- és munkakörülményük javítását, a mezőgazdasági foglalkoztatás fenntartását és a természeti környezet védelmét igen fontosnak tartja. Figyelemre méltó a fiatal farmerek támogatásának a szándéka is, hiszen ők csak nagy erőfeszítések árán jutnak megfelelő nagyságú földhöz. Ha az, ötvenöt-hatvanöt éves farmerek földjüket átadják a fiataloknak, előnyugdíjra jogosultak akkor, ha a fiatal farmer kötelezi magát a nemzetgazdasági érdekkel összhangban lévő termelési szerkezet átalakítására. Magyarországon még nem készült átfogó szociológiai felmérés arról, hogy mi motiválja a dolgozókat a vállalkozásokra. Ezért is érdemes megnézni azt, hogy a fejlett országokban miért jönnek létre a vállalkozások. A Nyugat-Európában és Amerikában készített empirikus felmérések a profitot, az önmegvalósítást, a függetlenséget és a hatalomvágyat tartják fontos egyéni motivációnak a vállalatalapításkor. Ezen vizsgálatoknak igen fontos tanulsága, hogy a megkérdezettek nem a profit maximalizálását, hanem a tartós, optimális, folyamatos nyereséget tartják lényegesnek. Olyan piacon, ahol kiegyensúlyozottak a keresleti-kínálati viszonyok, a maximális profit reménye serkentheti ugyan a vállalkozókat, de a piaci versenyben végső soron csak normál profitot érhetnek el. A vállalatalapítók a svájci gazdaságkutatók vizsgálatai szerint is fontosnak tartják a nyereség nagyságát, de még lényegesebbnek ítélik meg az önmegvalósítást, amely — szerintük — az ember szükségleteinek a rangsorában a legfontosabb tényező. A nyugati gazdaságszociológusok a függetlenséget is vállalatalapításra ösztönző tényezőként fogják fel. Véleményem szerint azonban egy vállalkozó függősége nagyobb és szerteágazóbb, mint egy vállalatnál dolgozó munkásé, aki csak a főnökétől függ. A vállalkozó szállítóitól, vevőitől, kooperációs partnereitől is függ. Nem is szólva arról, hogy a szabadideje kevesebb. A fejlett országokban a környezetből fakadó vállalatalapítási motivációkat is vizsgálták a gazdaságszociológusok. Ilyennek tartják a munkahelyi anyagi és szellemi elismertség hiányát, a munkahelyeken meglévő túl sok hierarchikus lépcsőt és a perspektívátlanságot. Az elmúlt években Hajdúszoboszlón végzett szociológiai felmérések tanulsága szerint a vállalatoknál nem volt kellő szinten az anyagi és erkölcsi érdekeltség. A kiváló szakemberek azonban nemcsak ezért hagyták el a vállalatokat és mentek el közép- és kisvállalatokhoz dolgozni, hanem azért is, mert az utóbbiaknál közvetlenebb módon befolyásolhatták a termelés végeredményét. Tanulságos lehet a magyar gazdaság, a társadalom irányítói számára, hogy a német empirikus felmérések szerint a vállalatalapítók több mint fele huszonhat-negyven év közötti. Ugyanakkor a főiskolát, egyetemet végzettek között igen kevés a vállalkozó, mert hazánkkal ellentétben a felsőfokú végzettséggel járó tudást jól megfizetik a német vállalatok vezetői. Ha az ilyen szakemberek mégis létrehoznak vállalatokat és tönkremennek, akkor a volt munkahely vagy másik vállalat nem veszi vissza őket, hiszen presztízsük jelentősen csökkent. A jó szakmunkások ugyanakkor könnyebben elhatározzák a vállalatalapítást, hiszen nekik inkább lehetőségük van visszatérni az előző munkahelyre. Hazánkban is gyarapszik a tényleges és potenciális vállalkozók száma. Hasznos lenne a fejlett országok empirikus vizsgálataihoz hasonló elemzést készíteni körükben, természetesen hazai sajátosságaink figyelembevételével. Ezzel is segíthetjük az olyan társadalmi-gazdasági környezet kialakítását, amely ténylegesen a nemzeti jövedelmet gyarapító vállalkozások számának a növekedését eredményezi. Takács Imre