Hajdú-Bihari Napló, 1990. december (47. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-01 / 282. szám

1990. DECEMBER 1., SZOMBAT Vihar a váncsodi iskolában A pedagógusok leszavazták a pályázót Zaklatottak és csalódottak a váncsodi pedagógu­sok. Gazdátlan az iskola, pillanatnyilag nincs igaz­gató. Pedig ők már választottak. Igaz, éppen hogy leszavazták a tantestületből pályázó Kiss Vincénét, de ugyanakkor amellett voksoltak, hogy a régi igaz­gató, Szalai Ernőné maradjon év végéig az iskola élén, aki ezt el is vállalta. Csakhogy az egész szava­zás érvénytelennek nyilváníttatott, s hiába szeretnék megismételni, hogy végre tisztázódjon a helyzet. Tizenkilenc nem, hat igen A tavasz óta húzódó pro­cedúrát Incze Józsefné igaz­gatóhelyettes próbálja rövi­den summázni: — Szalainé igazgatói megbízatása ez év szeptemberében lejárt és egészségi állapotára hivat­kozva nem akart újra pá­lyázni. A tantestületből Kiss Vincéné és Seres József nyúj­tott be pályázatot, de a me­gyei művelődési osztály az első fordulóban mindkettőt elutasította. Augusztus kö­zepén rendkívüli tantestüle­ti ülést tartottunk, ahol kije­lentettük, hogy egyikőjüket sem fogadjuk el vezetőnek. A helyi tanácstól Szalai Ernőné megbízatást kapott, hogy november 1-jéig lássa el az igazgatói teendőket. Októ­berben mindkét jelentkező újra beadta a pályázatát (ekkor már a művelődési osztály egyetértésével), de Seres József időközben visz­­szalépett. Miután a háromta­gú bizottság elbeszélgetett a tantestület tagjaival, Kissné október 17-én ismertette az elképzeléseit. — Tulajdonképpen bur­koltan megfenyegette a tan­testületet: na őt nem fogad­juk el és idegen vezető jön, az nézza a családját is, igényt tart szolgálati lakásra, a há­zastársnak pedig minden bizonnyal tanári állás kell. Mindez hátrányos helyzetbe hozza majd az itteni pedagó­gusokat — emlékszik vissza Ancza Lászlóné. Ekkor azonban még senki sem számított a következmé­nyekre. Október végén ti­zenkilencen nemmel, hatan igennel voksoltak Kiss Vin­­cénére. — Az eredményhirdetés után — folytatja Inczéné — ő előhúzott egy levelet és fel­olvasta. Tele volt vádasko­dással, s olyan rokoni össze­fonódásokra utalt a tantestü­letben, amit visszautasítot­tunk, hisz nem állják meg a helyüket. — Kissné Marika azt is elmondta — szól közbe Hirn­i Józsefné —, hogy az ön­ormányzat nincs megelé­gedve az iskola munkájával és közölte, hogy megvétózza ezt a szavazást. Valaki csalt? Ideje már, hogy kiderül­jön, miért volt érvénytelen ez a bizonyos titkos szavazás. A pedagógusok elismerik a formai hibát: nem lezárt ur­nába, hanem egy nyitott papírdobozba dobták be egyenként a voksaikat. Sza­vazott maga a­ pályázó, Kiss Vincéné is. Ő azonban az említetteknél súlyosabb dol­gokat is állít: — Aki utoljára szavazott, lehúzhatta a ne­vemet a papírokon, miköz­ben egyedül volt a szobában. Én ezt az egész procedúrát az önkormányzati választás hordalékának tekintem. A kollégák rokonai közül töb­ben is indultak, de egyedül az én férjem (itteni pedagó­gus) került be az önkor­mányzatba. Ez a kudarc az igazgatóválasztásnál bomba­ként robbant. A kollégák ezzel foglalkoztak ahelyett, hogy a szakmai problémák­kal törődnének. Ez itt egy darázsfészek, szakmailag számos kérdés teljességgel holtvágányon van. Én nem akarok mindenáron vezető lenni, de érzek magamban annyi ambíciót, hogy ha megválasztanak, segíteni tudok. A terveim között magániskola létrehozása is szerepel, amelyhez nyolc-tíz tanár elegendő volna. Nem is biztos, hogy az önkormány­zat ennél több pedagógust tud majd fizetni a jövőben Váncsodon. A tantestület szándéka viszont az, hogy idegen vezető jöjjön. Bizo­nyára azért, mert van takar­­gatnivalójuk. Sajnálatos, hogy a pályázatomhoz sem érdemben szóltak hozzá. Korábban Kiss Vincéné levélben is kifejtette (amit a nevemre a szerkesztőségbe küldött), miért nem fogadja el az igazgatóválasztás ered­ményét. Enhez mellékelte azt a beadványt is, amit a helyi önkormányzatnak írt, s amely az iskola szakmai munkájával kapcsolatos ki­fogásokat tartalmazza. Kéri, hogy az önkormányzat mindezt vizsgálja ki. A szer­kesztőségbe egy kollégáját elmarasztaló 1974-es tanácsi határozat fénymásolatát is elküldte, s a levelében is utalt rá, hogy ennek a pedagógus­nak a személye mintegy a mozgatórugója azoknak az eseményekre, amelyek az utóbbi időben az iskolában lejátszódtak. (Az érintettet nem tudták megszólaltatni, mert táppénzen van). Arról azonban, hogy az iskola tényleg darázsfészek, sajnos, volt módom meggyőződni. — Marika nem hajlandó elismerni — mondja Hiripi Józsefné —, hogy a tantestü­let leszavazta. Nem a szak­mai hozzáértését vonjuk két­ségbe, az emberi magatartá­sát viszont kifogásoljuk. El­felejti, hogy sorra feljelent­­gette a kollégákat a művelő­dési osztálynál, Ancza Lász­­lónét, hogy veri a gyerekeket, Szabó Emmát, mert kiabál. Amikor azonban kivizsgál­ták ezeket az ügyeket, egyi­kőjüket sem lehetett elmarasztalni.Az iskola bel­ső ügyeivel pedig nap mint nap, a polgármesterhez szó-Mikor Kiss Vincénével négyszemközt beszélget­tünk, visszautasította az alaptalan rágalmakat. Azt javasoltam, kérdezzük meg az érintett pedagógusokat, csupán feltételezik, hogy Kissnétől származtak a jelzé­sek vagy bizonyítani is tud­ják. Igennel válaszoltak. A szobában felforrósodott a levegő, mindenki sorolta a sérelmeit. Kissné szándéko­san figyeli őket, igyekszik hibát keresni a munkájuk­ban. A parázs vitában Balogh Csaba képesítés nélküli pe­dagógus azt is elmesélte, mi történt az igazgatóválasztás előtt. — Azzal keresett meg Kiss Vincéné, hogy szeretné, ha rászavaznék. Tudja, hogy itt milyen ellenpropaganda fo­lyik. Sokan azt híresztelik, hogy elküldik a képesítés nélküli nevelőket. Én viszont — ígérte — testnevelést és történelmet taníthatok majd, ha az egyik szakos kolléga munkaviszonyát az önkor­mányzat megszünteti. Sőt, abban is segítenek majd a férjével együtt, hogy sikere­sen felvételizzek Nyíregyhá­zára. Úgy tűnt, mintha mindezzel le akarna kenye­­rezni. — Az talán csak nem bűn, hogy pedagógusként elíté­lem és ellenzem a verést? Amit pedig Csaba állít, egy­szerűen nem igaz — méltat­lankodik Kiss Vincéné. Úgy láttam, hogy a szemé­lyeskedéssé fajuló vitát ideje abbahagyni. Sok hűhó semmiért? Bogáti Károly polgármes­ter nem bánná, ha az új ön­­kormányzat végre lezárhatná az iskola ügyét. Amikor csü­törtökön újra Váncsodra mentem, azzal fogadott, hogy másnap délelőtt újra szavazhat a tantestület. — Amikor az igazgatói posztra pályázó Kiss Vincé­­né megvétózta az október 30-i végeredményt, az önkor­mányzat úgy döntött, hogy 30 napon belül meg kell is­mételni a szavazást. A termi­nus holnap jár le, nem futot­tunk ki a megszabott időből. Kiss Vincéné időközben kér­te, hogy újabb 30 nappal ha­lasszuk el az igazgatóválasz­tást, mivel az iskolában vizs­gálat zajlik, ennek azonban nem tudtunk helyt adni. Ha pénteken 50 százalék plusz egy szavazatot kap a pályá­zó, az önkormányzat kineve­zi az iskola élére, ha nem, a pályázatot újra meghirdet­jük, év végéig pedig az igaz­gatóhelyettest bízzuk meg az iskola vezetésével.­­ A tantestület azonban a régi igazgatóhoz ragaszko­dik.­­ A szakmai felügyelet véleménye alapján az igaz­gatóhelyettesnek kötelessége elvállalni a megbízatást. A művelődési osztály vizsgála­tának igazgatási része lezá­rult, s fény derült néhány hiányosságra: indokolatlan túlóra-elszámolások voltak, az 1989-90-es tanévben pe­dig két tanár három és fél hónapig nem osztályozta a tanulókat. Ugyanezt a vétsé­get ebben a tanévben is elkö­vették. Egy-két pedagógus nem járt pontosan az órákra; ami tehát a munkafegyelmet illeti, a korábbi iskolavezető­nek szigorúbban kellett vol­na eljárnia. Több tanulócso­port pedig az oktatási terv­ben előírtnál kisebb létszám­mal működött — teljesen indokolatlanul. Odaát, az iskolában a pe­dagógusok még nem hallot­tak a másnapi szavazásról. — Hogy értesítjük majd a távol lévőket? — méltatlan­kodik Incze Józsefné igazga­tóhelyettes. — Hat kollega gvesen, illetve gyeden van, k­özülük négyen nem is Ván­csodon laknak. Aztán le­gyint: mindegy már csak legyenek végre túl az egé­szen. Ha a tantestület ezúttal sem az egyetlen pályázóra voksol — jelenti ki, ő elvál­lalja az önkormányzat meg­bízatása alapján év végéig az iskola vezetését. Kiss Vincéné váratlan in­formációval szolgál: — Én már szóban bejelentettem a polgármesternek, hogy visz­­szalépek. Hogy is van hát? Mert las­sanként magam is kezdek belezavarodni. Hisz akkor nincs szükség újabb szava­zásra sem! Visszamegyek a polgármesteri hivatalba, s újságolom Bogáti Károlynak: a pályázó visszalép. — Nekem ezt még nem jelentette be, hivatalosan egyébként is csak akkor tu­dom elfogadni, ha a jelzés írásban érkezik. Abban maradunk, hogy másnap telefonon értesít, megvolt-e végül a szavazás. Ahogyan megígérte, idejé­ben szólt: pénteken délelőtt a pályázó hivatalosan is visszalépett. Az eseményeket sorrendjükben végigkövetve olybá tűnik, mintha mindaz, ami Váncsodon történt csu­pán vihar lett volna egy pohár vízben. Mégis úgy gondolom, több volt ennél. Szomorú és egyben tanul­ságos. D. Karádi Katalin SZOLGÁLTATÁS! A Hajdúböszörményi Bocskai Mgtsz gépjavító ágazata 1991. január 1-jétől felajánlja szabad kapacitását az alábbi szolgáltatások területén: - személy-, tehergépjárművek, mezőgazdasági erőgépek szervizelése, műszeres fékvizsgálata, motordiagnosztikai mérések és beállítások, fényszóró-ellenőrzés. - Trabant, Wartburg, Dacia, Skoda, IZS és Lada összes típus, valamint IFA-UAZ tehergépkocsi, illetve Ikarus 211-es autóbusz javítása, műszaki vizsgára felkészítése. - Karosszérialakatos- és autófényező munkák. - Adagolójavítás, akkumulátortöltés, -javítás. - Mezőgazdasági erő- és munkagépek javítása, műszaki vizsgára felkészítése. - Vasipari munkák: lemezhajlítás, -darabolás és -hengerítés, épületlakatos-ipari munkák, gépi forgácsoló- és mezőgazdasági kovács szakmunkák. Cím: 4221 Hajdúböszörmény, K.-Újvárosi út. Érdeklődni: a gépjavító ágazat vezetőjénél. Telefon: (55) 11-644, vagy 11-370 Telex: 72602 JEGYZET Önkormányzat vagy „kis” parlament? A városi televízió jóvoltából kétszer is szem- és fültanúja lehettem a debreceni képviselő-testület üléseinek. Fülembe csengtek még az önkormányzati választások előtti párt­szlogenek: a képviselők a város érdekeit fogják előtérbe helyezni. Nos, amit a tapasztaltam, az ennek pontosan az ellenkezője. Ugyanolyan pártvitáknak lehettem tanúja, mint amilyenek a parlament első üléseit jellemezték. Amikor sor került az alpolgármesterek választására, nyilvánvalóvá vált, hogy nem a konszenzusra törekvés jellemzi a képviselőket, hanem a pártérdekek határozzák meg a döntésüket. Hasonló volt a helyzet a különböző bizottságok megválasztásakor is. Jól tudjuk, hogy a város új irányítási, vezetési rendsze­rében nagyon fontos szerepet kapnak az egyes területek (kultúra, oktatás, kereskedelem, városfejlesztés stb.) ügyei­vel foglalkozó bizottságok. A képviselő-testület korábban úgy határozott, hogy a képviselőkből álló, hattagú bizott­ságot öt külső taggal egészítik ki. A logikus és természetes az lenne, ha ezek jó szakemberek lennének, kvalifikáltak. Örülök, hogy egy-két bizottság vezetője ezt a szempontot érvényesítette, de ugyanakkor több esetben a kültagok is szigorú pártalkudozások után kerülhettek be egy-egy bi­zottságba. Sőt, a beterjesztett, megalapozott és kellően megindokolt javaslatot sem akarták elfogadni. Volt olyan párt, amelyik nem törődve értékekkel, mindenáron a saját emberét akarta bejuttatni. Kicsinyes, részletekben elvesző pozícióharcok jellemezték mindkét tanácskozást. A követ­kezmény: Debrecennek, az ország egyik kulturális és szel­lemi központjának nincs olyan alpolgármestere, aki a kul­túra, a közművelődés kérdéseiben igazán autentikus lenne! Mindez annak az eredménye, hogy a pártok önös érdekeik­től befolyásolva képtelenek voltak a kompromisszumra, konszenzusra. Az ország vezető politikusai, a pártok országos vezetői korábban többször nyilatkoztak úgy, hogy az önkormány­zatok nem válhatnak pártcsatározások, pártharcok színte­révé. Nos, Debrecenben pont az ellenkezője történt min­dennek. Ha az egyik párt jelöltje nem kapott bizalmat, an­nak tagjai sértődötten várták a visszavágás lehetőségét. Szomorú ez nagyon, szomorú. Pártharcok, meddő viták színterévé válhat az önkormányzat, ha minden így folyta­tódik. Holott több hozzászólásból — így Kőszeghy Attila beszámolójából — megtudhattuk, sürgős döntésre váró kérdések egész sora halmozódott fel az elmúlt hónapokban. Határozni kellene többek között arról, hol és milyen iskola épüljön, merre haladjon a debreceni városfejlesztés, lakás­­építési program stb. Igaza van Hevessy József polgármesternek akkor, ami­kor úgy fogalmazott, hogy a megválasztott új önkormány­zatnak fel kellene vállalnia a Debrecen-párt szerepét. Nem tudom, hogy hányan vették a fáradtságot, hogy megnézzék a városi televízió kábeles adásában a képviselő-testületi ülésekről szóló közvetítéseket. Akik látták az adásokat, minden bizonnyal egyetértenek velem. Mert a kamerák minden szépítés nélkül mutatják a valóságot. Nagyon jól tudom,­­ hogy az alig megszületett magyar demokrácia gyermekcipőben jár. S tekinthetnénk gyermekbetegségnek is a történteket. De a gyermekbetegségeket is gyógyítani kell. Nagyobb ügyszeretetét és a városért érzett felelősséget várunk valamennyi képviselőtől. Szeretném remélni, hogy a személyi kérdésekben történt lassú és körülményes dön­tések után háttérbe szorulnak a pártszempontok, s a képvi­selők felül tudnak emelkedni a csoportérdekeken, s nem egymás javaslatainak megvétózására, nem kizárólagos vé­leményalkotásra, hanem konszenzusra törekednek. Tévedés ne essék, nem a viták ellen vagyok, hanem az öncélú szó­csaták ellen. Mert az utóbbiak az igazi és valódi demokrá­cia legnagyobb ellenségei! Filep Tibor HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3 A Paletta Kereskedelmi Részvénytársaság (Debrecen, Beloiannisz u. 2. szám) átadja az alábbi üzlethelyiségeinek bérleti jogát: Hajdúböszörmény, Kossuth u. 7. szám, 63 négyzetméter, Hajdúböszörmény, József A. u. 11. szám, 52 négyzetméter. Részletes felvilágosítást az üzemeltetési csoportnál adnak a 15-573-as telefonon, személyes érdeklődés esetén Debrecen, Beloiannisz u. 2. szám (21. szoba) alatt. .......... •Hm­­ány.

Next