Hajdú-Bihari Napló, 1991. július (48. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-01 / 152. szám

­ A magyar kormány nyilatkozata Budapest (MTI) — A mai napon Ma­gyarország visszanyert szuverenitását ün­nepeljük, 1944. március 19-e óta most mondhatjuk el először, hogy nem állomá­sozik idegen katona magyar földön. Van okunk az ünneplésre, van okunk a büsz­keségre mindazért, ami ebben a mi ér­demünk. De van okunk arra is, hogy hálá­sak legyünk a történelmi szerencsének és mindazoknak az erőknek — határainkon kívül is —, amelyeknek részük volt a mai ünnep eljövetelében. Kelet-Közép-Európában négy évvel ez­előtt felgyorsultak az események és ré­giónk ismét a történelem főszereplője lett. Magyarországon a demokrácia erői, ame­lyek hosszú éveken át várakoztak és készültek a Szovjetunióban induló olva­dásra, a nyilvánosság elé léptek és a re­formok útjára kényszerítették a szakadék szélére került kommunista politikai rend­szert. Ez az erő és ez a szellem — amely a mi 1956-unk, a cseh-szlovák 1968 és az 1980-as lengyel Szolidaritás erőforrásaiból merített — hamarosan elindította régiónk többi országában a diktatúrák felszámo­lását, melynek következtében leomlott a berlini fal, demokratikus választásokat harcoltak ki a nemzetek, és a Szovjetunió tárgyalásokat kezdett csapatai kivoná­sáról. Ennek a folyamatnak a csúcspontja a mi számunkra a mai nap, olyan ünnep, amely kiemelkedő eseményként íródik be történelemkönyveinkbe. Az ünneplés pillanata legyen felszabadult és boldog, de legyen emelkedett, nagy­lelkű és mértéktartó is. A magyar nép mu­tassa meg ma is azt a méltóságot és hig­gadtságot, amellyel kivívta magának az elmúlt években a világ becsülését. Ne tu­lajdonítsunk magunknak valótlan érde­meket, és kívánjuk tiszta szívvel az eltávo­zottaknak, hogy ez a nap őket is tovább segítse saját nemzeti megújulásuk útján. Ne feledjük, hogy aki tisztességgel vonul vissza, az erkölcsi erőről és lelki rugal­masságról tanúskodik. Kívánjuk ezért, hogy a mai nap járuljon hozzá ahhoz, hogy a magyar nép és a Szovjetunió népei között valódi, nem hazudott barátság bon­takozhasson ki. A mai napon ne csak visszafelé tekint­sünk, hanem előre is. Szuverenitásunk csak olyan Európában maradhat tartós és gyümölcsöző, ahol kiteljesednek az újon­nan kivívott demokrácia és szabadság alapjai. A magyar nép azt kívánja, hogy folytatódjék és terjedjen tovább keletre és délre az a Nyugat-Európában megindult integráció, mely során évszázados nemzeti ellentétek oldódtak fel és megnyíltak a határok. Amit az európai szellem legjobbjai hir­dettek, jöjjön el valóban a mindennapok­ban is: a nemzeti és helyi sajátságokból táplálkozó egység, a szuverenitás és a mindent átható együttműködés. Kívánjuk, hogy létrejöjjön az az új Európa, amely­ben az önrendelkezés és a demokrácia érvényesül, ahol virágoznak az emberi és kisebbségi jogok, az egyéni szabadság és tehetség és a szolidaritás érzése. Ahol a határok átjárhatók, a vitákat tárgyalások oldják meg, és a háború fenyegetése örökre megszűnik, mert senki sem próbál­ja másra erőltetni eszméit, véleményét és akaratát. Gondolnunk kell a holnapra. A szuverenitás nem csak felszabadít, de ránk hárítja a fe­lelősség teljes súlyát is sorsunkért. Ma­gyarország arra vállalkozott, amire még nem volt példa: demokráciát és szociális piacgazdaságot teremteni egy kommu­nista rendszer után. Ennek jegyében alakí­tottuk át alkotmányunkat és egész jog­rendszerünket az elmúlt év során, bele­foglalva az európai demokratikus jogal­kotás egész örökségét és legkorszerűbb gondolatait. Elsősorban elszántságunk és türelmünk biztosíthatja e vállalkozás si­kerét. Anyagi örökségünk szűkös és ne­héz, de ha tehetségünket kitartással és nemzeti összefogással párosítjuk, akkor megnyerjük és megtartjuk a világ rokon­­szenvét és az új évezredbe egy szabad, demokratikus és megújhodott Magyarország léphet majd át. __________________ FÜGGETLEN NAPILAP Budapest—Debrecen (MTI— HBN) — Tegnap, illetve szom­baton szerte az országban meg­emlékeztek a szovjet csapatok kivonulásáról. Antall József miniszterelnök va­sárnap Somlóvásárhelyen, a Somló környéki MDF-szerve­­zetek által rendezett juniálison tartott beszédet. Most, amikor ismét szabadok va­gyunk — hangsúlyozta — nem áll, hogy bármely nép iránt is ellenszenvvel viseltessünk, hanem meg kell keresni annak a lehetőségét, hogy becsületesen, a számlákat kifizetve keresked­jünk egymással. Nem ígérek könnyű hónapokat, könnyű éveket, mert nehéz hónapok, ne­héz évek várnak ránk — mond­ta a miniszterelnök — de azt megígérhetem, hogy az országot kivezetjük a jelenlegi helyzetből, ha bíznak bennünk, ha nem ül­nek fel a demagógosaiak, a hazu­goknak, a szószátyároknak, s azoknak, akik most úgy tesznek, mintha semmi közük nem lett volna az ország tönkretételéhez. — A somogyvári bencés apátság jelkép: az itteni bencés rend in­dította el Magyarországot azon az Európa felé vezető úton, ame­lyen most is járni szeretnénk — mondotta Göncz Árpád köztár­sasági elnök az apátság ala­pításának kilencszázadik évfor­dulója alkalmából a Somogy me­gyei településen vasárnap tartott ünnepségen. A továbbiakban hangoztatta: „Függetlenné válá­sunk ünnepével egybeeső évfor­duló megnövekedett felelős­ségünkre figyelmeztet bennün­ket. A mai nap múlt és jövő kapcsolatára és olyan történelmi vereségekre emlékeztet, ame­lyekből mindig fel tudtunk állni. Bizakodás, folyamatosság, a jövő reális végiggondolása, ezt sze­retném kívánni magunknak és ehhez kérem Isten segedelmét." Szombaton este a Kölcsey mű­velődési központ parkolójában, a jó egy éve ledöntött Lenin-szo­­bor és Kölcsey Ferenc rég elbon­tott szülőháza helyén népün­nepélyre jöttek össze a debre­ceniek. Szokolay Örs alpolgár­mester köszöntötte a tisztes meg­emlékezés résztvevőit, majd Hevessy József adta meg az ese­mény politikai súlyát ünnepi beszédével. A város polgármes­tere hangsúlyozta, hogy a sza­bad választások útján létrejött demokratikus Magyarország függetlensége az utolsó szovjet katona távozásával vált teljessé, s ez az állapot ritka adomány ál­lamiságunk történetében. A mű­sor a Szabad Európa Rádió ri­portere, Cseke László színre lé­pésével indult. A következőként fellépő etnorockot játszó Baba- Yaga együttes azt a barátságot fejezte ki a báli műsorban, ame­lyet új alapokon lehet kiépíteni a szovjet néppel. A nyolc orosz énekes, a magyar együttesvezető és az angol szövegíró közös munkálkodásának eredménye sokakat ragadtatott kazettavásár­lásra. A bál becsült költsége félmillió forintra tehető. Az ön­­kormányzat a kiadások ellensú­lyozására emlékjegyet nyomatott száz és kétszáz forintos cím­letekben a műsorban fellépők aláírásával, egyelőre nem tudjuk, milyen sikerrel kínálták. Hozzá kell tennünk még, hogy kirívó eset, rendbontás a kérdésben legilletékesebb rendőrség szerint a hajnalig tartó mulatságon nem történt. Felvételünk a debreceni utcabálon készült. Fotó: Nagy Gábor W3-Régiónk ismét a történelem főszereplője A függetlenséget, a szuverenitást köszöntötte az ország A TARTALOMBÓL „...látszólag unottan álldogáló katonák..." Vendégváró ország — vendégek nélkül 3. oldal „...valamennyi dolgozónak kéthetes szabadságra kell mennie" Nem lesz nagy nyári leállás 7. oldal „...fontos pillanatokat hivatottak megörökíteni" A közép-európai változásokra 8. oldal „A játszótér nem autópálya..." Szegény kis játszótér 9. oldal A szabadság napján lett várossá Téglás Téglás (HBN — B. K.) — Tegnap délután nagyszabású és az al­kalomhoz illő ünnepségen avat­ták várossá Téglást, a megye és Magyarország legfiatalabb ur­bánus települését. A délután 4 órakor kezdődő ünnepség meg­hívottja volt Boros Péter bel­ügyminiszter és Virágh Pál cím­zetes államtitkár, Hajdú-Bihar megye köztársasági megbízott­ja. Az ünnepség nyitányaként meg­tartották a június 16-án megvá­lasztott önkormányzati képvi­selő-testület első ülését. Az alka­lomra átépült és szépen kidíszí­tett városháza tanácstermében a Himnusz elhangzása után Hor­váth Kovács Eleonóra, a válasz­tási bizottság elnöke ismertette a június 16-i választás eredménye­it, felolvasta az akkor megválasztott képviselők névsorát, majd átad­ta a megbízóleveleket. A kép­viselők korelnöke, Garai Gyula képviselőtársai nevében letette az esküt, majd Csobán József, a fiatal város polgármestere es­küdött és mondott polgármesteri beköszöntő beszédet. A kép­viselő-testület díszgyűlése után az újdonsült város frissiben épí­tett és zászlódíszbe öltöztetett központjában több ezer város­lakó előtt mondott beszédet Bo­ros Péter belügyminiszter. Szónoklatában hangoztatta jú­nius 30-a jelentőségét, mint olyan napot, amely 1944. már­cius 19-e óta az első valóban sza­bad, szuverén magyar nap. Ki­emelte, hogy a magyar szabad­ság 1956-os vértanúi voltak az el­sők, akik Európában rést nyitot­tak a nemzet akarata ellen ránk kényszerített rendszer beton­falán. A mai magyar társadalom ennek az '56-os akaratnak és célnak a felvállalását vallja, cselekvőn részt akar vállalni a demokra­tikus és szabad magyar jövő békés felépítésének munkájában. Boros Péter belügyminiszter be­széde végén jó kedvre és har­monikus cselekvésre ösztönözte az egybegyűlt téglásiakat, kife­jezve azt a meggyőződését, hogy ahol várossá kívánnak válni, ott cselekednek és hisznek. Ünnepi tapsvihar kíséretében átnyújtot­ta Csobán József polgármes­ternek a város jelképes kulcsát és jó egészséget kívánt a négy évre választott képviselő-testületnek, a felvállalt munka becsületes elvégzéséhez. A polgármester átveszi a belügyminisztertől az alapító okiratot Fotó: F. Szilágyi Imre MAI KÉRDÉSÜNK Lehetnek-e szak­­szervezeti tagok a munkanélküliek? A kérdésre Zsurovits Sán­­dorné, az MSZOSZ megyei képviselője válaszolt: — Természetesen igen. A szakszervezetek állást fog­laltak a kérdésben. Van, ahol a szakszervezeti díj a munkanélküli segély egy százaléka, máshol az érin­tett önként ajánl fel ha­vonta egy bizonyos össze­get. Egyik-másik ágazati szakszervezet úgy döntött, hogy a régi munkahelyén fizesse be a munkanélküli a díjat, a másik a megyei képviseletén (Debrecen, Péterfia utca 2.) várja, me­gint másik a budapaesti köz­pontjában szedi be a tagdí­jakat. Némelyek állásuk el­vesztésekor kilépnek a szak­­szervezetből, pedig az ér­dek-képviseleti szervek vál­lalják a munkanélküliek problémáit is: megpró­bálják elhelyezni őket, se­gítik átképzésüket. A se­gélyekből és a részükre lét­rehozott alapítványok ka­mataiból is támogatják őket a szakszervezetek.

Next