Hajdú-Bihari Napló, 1991. szeptember (48. évfolyam, 206-230. szám)

1991-09-11 / 214. szám

1991. SZEPTEMBER 11., SZERDA MEGYÉNKBŐL HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 5 MIKOR­­ HOL? MOZI Lánglovagok (amerikai). Víg: f. 12, hn. 2, 4, n. 7, f. 9. Híradó: f. 10. Hudson Hawk (amerikai). Apolló: hn. 2, 6, 8. Híradó: f. 12. Hungárai: f. 4. Tigristánc (amerikai). Apolló: 4. Híradó: hn. 2, hn. 6, hn. 8. Gyertek el a mennyországba, (amerikai). Híradó: hn. 4. Hungária: f. 6, f. 8. Rendőrakadémia: VI. (amerikai). Alfa: f. 5, f. 7. Pénztárnyitás: 15.30-kor. Videomozik: Híradó: n. 10, 11, 1, 3,f. 5, f. 7, 8. Véres játék (amerikai). Víg: 11, 1, 3, 5, 7. Légikatasztrófa (amerikai). PROGRAMOK Debrecen 15 óra: Jogi tanácsadás fiataloknak a Mezon ifjúsági irodában (Batthyány u. 2/B). 16.30 óra: A Debreceni Városvédő és -szépítő Egyesület összejövetele az építő­ipari vállalat harmadik emeleti tanács­termében (Darabos u. 9—11.). 17.30 óra: Teaház, majd a Kizökkent világ című film vetítése a Kölcsey művelődési központ konferenciatermében. 18 óra: Hangverseny Straky Tibor 65. születésnapja alkalmából a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola Kodály Termében (Vár u. 1.). 20 óra: A debreceni dzsesszklub évad­nyitó foglalkozása a Simonyi út 38. szám alatt. A programot Szigeti Péter vezeti. HÍREK • POLGÁRŐRSÉG. Vámospércsen hu­szonöten polgárőrséget alakítottak. A cso­porthoz azóta újabb jelentkezők csat­lakoztak. A létszámot szeretnék 50-60- ra emelni, így könnyebb lenne időről időre ellátni az éjszakai szolgálatot, vé­deni a községet. • PROGRAM. Püspökladányban az önkormányzat elkészítette négyéves programját, melyben többek között a lakás- és telekgazdálkodás is helyet kapott. A szűkös beruházási összegekből nem telik majd szociális jellegű bérlaká­sok építésére a városban. A fiataloknak az északi mintalakótelepen 160 közmű­vesített telket alakítanak majd ki. • HUSZONHETEN. Debrecenben tavaly júliusban alakult meg a Tiszántúli Ide­genforgalmi Egyesülés, melyet 27 kelet­magyarországi vállalat, cég, intézmény és (akkor még) tanács alapított. Az egye­sülés tagjai 40-50 ezer forinttal járultak hozzá szervezetük fenntartásához. Céljuk, hogy hirdessék, értékesítsék a régió ide­genforgalmi attrakcióit. Az egyesülés nyílt. • ÚJ TÉRKÉP. A derecskei önkormányzat úgy döntött, hogy készüljön új térkép a városról. PÁRTHÍREK FOGADÓÓRA. Komor Sándor, a 4. számú választókerület országgyűlési képviselője — megbízottja által — min­den szerdán és pénteken 9-től 12 óráig várja választóit Hajdúhadházon, a pol­gármesteri hivatalban. OLCSÓBB. Tollas Tibor: Hazafelé, vala­mint a Magyarság esélyei (az 1987-es lakitelki jegyzőkönyv) a bolti árnál ol­csóbban kapható az MDF debreceni székházában (Füredi út 44.) munka­napokon 10-től 18 óráig. KÁRPÓTLÁS. Komádiban a községi házban szeptember 12-én, csütörtökön 16 órától a kárpótlási törvénnyel kap­csolatos teendőkről tart tájékoztatót Sápi József országgyűlési képviselő. SEGÍTSÉG. A Magyar Parasztszövetség megyei szervezete ma 8-tól 16 óráig és szombaton 8-tól 12 óráig a kárpótlási törvény értelmezésében és a nyom­tatványok kitöltésében ad segítséget Deb­recenben, a Wesselényi u. 6., második emeleti 18-as szobájában. Az járt rosszul, aki nem disszidált //A testvéremet agyonverték, én tizenkét évig nem kaptam semmilyen munkát" Nagy Tünde Debrecen (HBN) — A nyugati hadifogságba esettek közül sokan 50-400 dolláros utalványt kaptak önként vállalt romel­takarító vagy egyéb munká­jukért cserébe. Mivel a magyar kormány 1947 februárjában ál­lampolgárai nevében lemondott a hadiállapot okozta veszte­ségek megfizettetéséről, sok tízezer ember nem kapta meg munkája ellenértékét. A Kárpótlási Hivatal illetékese tavasszal még elképzelhetőnek tartotta, hogy egy összegben vagy nyugdíjkiegészítés for­májában a magyar állam 45 év elteltével mégis kifizeti a csek­keket — ám döntés még mindig nem született. A körülbelül harmincötezer volt hadifogoly, il­letve az özvegyeik — ma már 65-85 esztendős emberek — szívében egyre szomorúbban pislákol a remény. Bűnös vagy áldozat A Szovjetunióban hősként éltet­ték, kitüntetésekkel halmozták el a második világháború vete­ránjait, évtizedek múltán is előre engedték őket a boltok előtt kí­gyózó sorokban. Az elesettek sír­jait virág, a tiszteletükre emelt márvány emlékműveket szala­gos csokrok díszítették — még külföldön is. A bűnös nemzetnek kikiáltott magyar nép fiait gyakran jel nélkül temették el, hantjukra hazájukban sem került koszorú. Az életben maradtak jobbnak látták titkolni hadfi múltjukat, a Szovjetunióba el­hurcoltak és a nyugati hadi­fogságból hazatértek sebeit sem gyógyította erkölcsi vagy anyagi kárpótlás. A rendszerváltozás előszele lefúj­ta az idők porát a fájó em­lékekről: az Oroszországot és Szibériát megjárták, megszenve­dették előbb a nagyközönség együttérzését, majd a Kárpótlási Hivatal nyugdíjkiegészítését is magukénak tudhatták. De a nyu­gatról hazatértekről nem beszél senki. Részlet L. S. fogságban íródott naplójából: „Mivel a tábor területén semmiféle épület nem volt, és fogságba esésünkkor a sátorlapokat elszedték tőlünk, ezért a csillagos ég alatt háltunk. Gödröket ástunk a földbe, ott aludtunk. Június 11-én az eső szakadt a sírverembe, és én kissé lustálkodtam, mert ahelyett, hogy az első szemerkélésre — mint máskor — azonnal felkel­tem volna, csak öt perccel később pakoltam össze, ez időre pedig már a víz a »síromba« alám folyt, és mindenem elázott. Bizony nagyon sokan örökös térd-, könyök-, ízületi és vesegyul­ladást kaptak itt. Éjjel nehéz a légzésem. Az élelem a létmini­mum fenntartásához talán még elégséges, de tény, hogy erőnket fokozatosan elveszítjük, és nem tudunk majd menetelni. Azért, hogy drága családomhoz vissza­mehessek, igyekszem a kapott élelmet pótolni: főztem már disz­nónak való parajt, majd a lóhere levelét. A paraj jobb, de többé már nem főzhetek, mert már nincs hol szedni." Emléklap az elbocsátásról: „Ma­gyar bajtársam! Istennek hála, egyéves keserves rabság, a hadi­fogság nehéz, megpróbáló ideje lejárt. Szabadok vagyunk! Légy derék és becsületes munkája Magyarországnak, és ne felejtsd el bajtársaidat! Ha Bingent, Mainzot és Saroslagereket túl tudtad élni, téged már semmi ne­hézség nem győzhet le. Igazo­lom, hogy Sz. I. francia hadi­fogságban volt, romeltakarító és rekonstrukciós munkát végzett. S. L. táborparancsnok, Stras­bourg." V. V. Életem története című családjának szánt visszaemléke­zésében így ír szabadulásáról: „A szabadulás napja többször ki volt tűzve, de mindig valamiért meghiúsult — ez még gyötrőbbé tette életünket. Folyt az agitáció, hogy menjünk Angliába vagy Amerikába, mert otthon semmi sem maradt épségben. És való­ban voltak is, akik kint marad­tak." Megbélyegzettek Amikor visszatértek Magyar­­országra, a haza nem ölelte keb­lére őket. M. J.-nek például a következő indoklással hányták szemére, hogy katonaként nyu­gati fogságba esett: „M. J. tiszt rovására írja a Nyugatra távozott személyeket igazoló 3. számú bi­zottság, hogy állandó Nyugat felé távozásával szinte maga idézte elő azt a helyzetet, hogy az országhatárt elhagyni kény­szerült. Ebben a tekintetben fe­lelősség terheli, és tettének kö­vetkezményeit viselnie kell. Nevezett személyi lapjára, il­letőleg minősítési táblázatára ez a határozat azonnal feljegy­zendő." De nemcsak katonák, hanem a szovjet hadsereg elől Nyugatra menekülő civilek is kerültek a szövetségesek kezére. G. J.-né így emlékszik vissza a vele történ­tekre: „Ausztriában Ottensheim­­nél amerikai fogságba estem test­véremmel együtt. 1945. július 20- án átadtak a szovjeteknek, akik az amstetteni fogolytáborba vit­tek. Itt a testvéremet agyonver­ték. Wienerneustadtban, az el­osztó fogolytáborban maláriás lettem, így nem vittek a Szovjet­unióba. Augusztus 2-án enged­tek szabadon Debrecenben. Édesapám hazavitt Nyíradony­­ba, ahol letartóztattak. Egy hó­napig be voltam zárva, majd három hónapig rendőri felügye­let alatt voltam. Tizenkét éven át nem kaptam csak alkalmi munkát. Jelenleg súlyos szív- és érrendszeri betegségben szenve­dek, nyugdíjam összege 6656 forint." Bergenben békés volt az élet Fotó: Archív A gyermekeket akarják védeni Huszonhárommillióra volna szükség Debrecen (HBN) — Az önkor­mányzat idén februárban pénz­összeget szavazott meg a gyer­mekrehabilitációs központ cél­jaira, és ideiglenesen — az in­tézet végleges felépítéséig — átadta az Ibolya utca 24. szám alatti épületet. Az átalakításhoz tízmillió forin­tot biztosítottak. A szakmai program és az átalakítás kivi­telezési terve az előzetes költ­ségvetésből nyilvánvalóvá vált, hogy ez az összeg nem lesz ele­gendő. Várhatóan 23 millió forintra volna szükség, ennyi pénze pedig nincs az önkor­mányzatnak. Ezért a közgyűlés úgy döntött, hogy az épület át­alakítása két ütemben történjen. Idén a már megszavazott 10 mil­lió forinthoz pótlólagosan 3,1 millió forintot hagytak jóvá. A Segítsd, óvd fogyatékos társa­dat! alapítvány felajánlotta az átalakítási munkák szervezését, lebonyolítását, és a rendelkezésre álló beruházási összeg felhasz­nálását. A közgyűlés átutalta a célösszeget az alapítvány javára. A továbbiakban a munkák szer­vezése az alapítvány kizárólagos feladata. Ehhez azonban szük­ség volt arra, hogy az önkor­mányzat képviseltesse magát az alapítványban. Az alapítvány célja a gyermek­rehabilitációs központi intézet és hálózat létrehozásának előse­gítése. Az alapítványtevők: Deb­recen önkormányzata, valamint gyermekellátó szolgálata, a Moz­gáskorlátozottak megyei egye­sülete és a Piremon Kisvállalat, valamint a Tiszántúli Reformá­tus Egyházkerület. Az alapít­vány támogatói az Országos Kereskedelmi és Hitel Bank Rt., Alföldi Nyomda, Realterv és Zsiga Józsefné, Orosz Józsefné, Szilágyi Imre, Máthé András és Barabás György egyéni befi­zetők. Videón a debreceni fürdő Debrecen (HBN)­­ Nagy Lász­ló János, az ismert amatőr filmes videofilmet készített a debreceni nagyerdei gyógyfürdőről. A film bemutatóját a Vízmű- és Gyógy­fürdő Vállalat, valamint a Für­dőbarátok köre rendezésében szeptember 13-án, pénteken, dél­után 5 órakor tartják a fürdő zöld termében. LEVELESLÁDA Lázas testnek borogatás Murányi Edit debreceni olva­sónk a pápa látogatásával kapcsolatos érzéseit, gondo­latait vetette papírra, és jut­tatta el szerkesztőségünkhöz. „Néhány napra világesemény színtere volt Magyarország. Jólesik egy kicsit megállni a vérzivataros, idegesen zajos napi történések sodrában, és végiggondolni nyugodtan, újra és újra őszentsége, II. János Pál pápa látogatásának felemelő eseménysorozatát. Úgy kellett a szentatya láto­gatása a megrendült hitű, rossz közérzetű magyar tár­sadalomnak, mint lázas test­nek a borogatás. Elanyagia­­sodott, jólétért remegő, féle­lemben élő világunkban min­dennél nagyobb szükség volt már arra, hogy legbensőbb, legjobb énünket megérintse valaki. Ezt reméltük és ezt kaptuk meg a békéért könyör-l­ő, áldást hozó római pápától, ebilincselő személyisége nemcsak a hívő katolikusokra volt megrendítő hatással, min­den nyitott lelkű embert­­— hívőt és nem hívőt — magá­val ragadott. Sokáig fog élni emlékezetünkben kedves, fáradhatatlan alakja. Sajnálattal kellett tudomásul vennem az akadékoskodó hangokat, különösen a felme­rülő kiadásokkal kapcso­latosan. Észre kellene venni, hogy a kiadott pénz egy része tárgyiasult formában itt­maradó befektetés, a pápai zarándoklat eszmei hatása pe­dig pénzben ki nem fejezhető értéket teremt. Hozzánk, magyarokhoz külön is szólt az egyházfő. Tisztában van nehéz helyzetünkkel, de arra buzdított, hogy úrrá le­hetünk a gondokon. Megerő­sítette európai, nemzeti tu­datunkat, és bátorított, éljünk jogainkkal. Hiszen minden értékhez, történelmünkhöz is jogunk van Magyarországon. A katolikus társadalmat haté­konyságra, ezzel együtt az egyház egységének megőr­zésére szólította fel. Cseleked­jünk félelem nélkül, de min­denekelőtt legyünk tiszták, hősök, szentek és akkor valóban nincs okunk félni. Érdemes lenne megpróbálni."

Next